Amikor az olvasmány és az élet találkozik

Amikor Kasie West könyvében (Bosszúból jeles) olvastam, hogy a szereplői kecskejógára mentek, igen jót derültem rajta. Főleg amikor a lány az egyik póz végrehajtása közben döbbenten tapasztalta, hogy a kecske a hátára telepedett.

Aztán ma reggel, torna közben megtapasztaltam, hogy ez annyira nem poén. Oké, én egy csöpp cicussal. 

Épp előre hajolva igyekeztem megérinteni a lábam előtt a szőnyeget, amikor a cica úgy döntött, felmászik a nadrágomon, és rátelepszik az amúgy is sajgó derekamra. Aztán persze mint aki jól végezte dolgát, rám ült, és dorombolni kezdett.

Azt hiszem feltaláltuk a Macska Shaolin Yi Jin Jing tornát. 😃

Az eredeti gyakorlatokat megtekinthetitek itt:

https://youtu.be/GvQUttWLVWc?si=ti_UQyKdNIS9xvFO

Garantáltan átmozgat.

Ana könyvajánlói - Rachel Rowlands: Karácsony a cicakávézóban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Azt mondják, karácsonykor csodák történnek. Egyes emberekből kihozhatja a legrosszabbat – másokból viszont a legjobbat hozza ki.”

„Amikor Emmie állást kap a Mokka Makkában, nagynénje macskákkal teli hegyi kávézójában, nem sejti még, hogy az élete gyökeres fordulat előtt áll. Megismerkedik ugyanis az új sofőrrel, a jóképű, ugyanakkor roppant zárkózott Jareddel, aki az állítólagos macskaszőr-allergiája dacára vállalt állást ezen a kifejezetten macskabarátoknak való helyen.

Amikor aztán karácsony estéjén hóvihar zárja el a kávézót a külvilágtól, és Emmie ott reked Jared, valamint a fiú váratlanul felbukkant exe társaságában, rá kell jönnie, hogy Jarednek égető szüksége van valakire, aki segít neki lezárni a múltját, és akivel közösen új fejezetet nyithat az életében.

Rachel Rowlands szívhez szóló és érzékeny története világszerte nagy sikert aratott a romantikus regények kedvelőinek körében.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 304, puhatáblás

Eredeti mű: Rachel Rowlands: Snowed In at the Cat Cafe

Fordította: Nagy-Horváth Dóra

ISBN 978-615-6978-38-7

Rachel Rowlands szabadúszó szerkesztő. A Karácsony a cicakávézóban az első regénye, és azóta már a könyv folytatása is napvilágot látott. A szerző a férjével és két macskájával Angliában, Manchesterben él.

A könyvről:

Ez a könyv az, aminek látszik. Egy cuki, cicás történet. Nagyon aranyos és szívszorító. Érződik a könyvön a macskák iránt érzett szeretet. Az izgalomról egy hóviharral, egy beteg cicával, és egy autóbalesettel gondoskodott az írónő. A szöveg könnyed és gördülékeny. A mellékszereplőkről is jó lett volna egy kicsit bővebb jellemzés. A könyv tele van szerethető, kedves karakterekkel. A szomorú események, és komoly témák mellől nem hiányzott a bájos humor sem. Lágyan ellensúlyozta a különböző hangulatokat, érzelmeket.

Szerintem ezt a könyvet azok tudják igazán értékelni, akik értik és érzik, hogy mennyire lehet szeretni egy kisállatot.

Átéreztem Jared érzéseit. Át tudtam érezni a Poppy elvesztése miatti gyászát. Tudom, hogy milyen az, amikor az ember kétségbeesetten próbál segíteni azon, akit szeret, mégsem tudja megmenteni. Újra és újra azon gondolkodva, hogy mit tehetett volna még, vagy mit tehetett volna másképp. És közben azt érezni, hogy cserben hagyta.

A könnyed szerelmi szál finoman ellensúlyozza a szomorúságot.

Úgy gondolom, hogy butaság volt Jared részéről azt hazudni, hogy allergiás a macskaszőrre. És miért ne gyászolhatná úgy a macskáját, mint egy családtagot? Jared kedves, figyelmes, segítőkész, nagyon jó ember, aki tisztában volt azzal, hogy milyen szerencsés, amiért olyan emberek veszik körül, akik támogatják és törődnek vele.

A kávézó tulajdonosának az unokahúga, Emmie munkát kapott a nagynénijétől, és a Mokka Makka kávézó feletti lakásban lakott. Akkor költözött oda, amikor elege lett abból, hogy a testvére, Dustin mindig részeg volt, és hónapokig nem fizette a lakbér rá eső részét.

Emmie és Jared megismerkedése nagyon aranyos volt. Bár Jared úgy gondolta, hogy még nem áll készen egy újabb párkapcsolatra, mégis sokszor az eszébe jutott Emmie. Teljesen érthető volt a hozzáállása, hiszen hat hónappal korábban átment egy csúnya szakításon, eltávozott a macskája, és depresszióval küzdött. Emmie mellett könnyed, laza, felszabadult volt. Nagyon illettek egymáshoz. A kapcsolatuk finoman bontakozott ki.

A kávézó fölött két lakás volt. Az egyikben Emmie lakott. A másikat rövid távra szokta kiadni Sylivie (Emmie nagynénije), többnyire turistáknak. Karácsony előtt pont Jared exe, Megan bérelte ki a másik lakást. Abban reménykedett, hogy kibékülhet a férfival. A következő kijelentésem miatt lehet, hogy sokan nem kedvelnek majd. Megant nem tudtam sajnálni. Tény, hogy nehéz helyzetben volt, és nem volt elég bátorsága változtatni, hagyta magát manipulálni. De szerintem ez akkor sem menti fel az alól, amit tett. Az viszont mellette szólt, hogy elfogadta a férfi döntését, elutasítását, és Emmie-vel is megtalálta a közös hangot.

Szenteste napján havazott. A céges furgon meghibásodott. Jared alig tudta leparkolni a kávézó közelében. A taxik nem jártak. Ezért Jared nem tudott a családjával karácsonyozni. Nagy hóvihar érkezett. Hárman maradtak a kávézóban. Emmie, Megan, és Jared. A hó fogságába estek.

Az írónő még a feszültséggel teli helyzetek leírását is képes volt lágyítani, az ünnephez méltóvá tenni. Végül minden jól alakult.

Ez egy nagyon aranyos cicás könyv. Jó szívvel ajánlom minden romantikus lelkű macskarajongónak.

Ana könyvajánlói - Karácsonyi könyvek, amiktől többet vártam

Mindenkivel előfordulhat, hogy a csalogató borító, és a figyelemfelkeltő fülszöveg miatt nagy elvárásokkal olvassa el az adott könyveket. Ilyenkor benne van a pakliban a csalódás is. Az alábbi könyveknél pontosan ezt tapasztaltam.

Melody Carlson: A karácsonyi macska

Fülszöveg:

"Több külföldön töltött év után Garrison Brown hazatér Vancouverbe, hogy új életet kezdjen. Amikor szeretett nagyanyja elhalálozik néhány héttel karácsony előtt, Garrison elmegy a házába, hogy elrendezze a dolgait, nagyanyja hat macskáját is beleértve, akiknek új otthonra van szükségük. Bár ezt Garrison minél hamarabb el akarja intézni, nagyanyja rendelkezése ezt nem teszi lehetővé. Embert próbáló követelményeket állított az unokája elé kis, bolyhos barátai elhelyezésével kapcsolatban; valamint jelentős anyagi juttatást ígért a leendő gazdiknak.

Garrison feladata karácsonyig megtalálni a tökéletes gazdikat anélkül, hogy elárulná nekik a pénzjutalmat. Útközben talán még találkozik valakivel, aki maradásra bírja.

Ez a humoros és szívmelengető történet a bestseller író-szerző, Melody Carlson tollából tökéletes ajándék minden állatbarátnak és azoknak, akiknek a karácsony különleges helyet foglal el a szívükben."

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 174

ISBN: 9789632673875

A borítója alapján azt hittem, hogy egy bájos, romantikus karácsonyi történet. De sajnos kevés szó volt a karácsonyról és az ünnepi készülődésről. Ezzel ellentétben voltak dolgok (pl. a missziós munka), amiket gyakran ismételt. Erőltetettnek tűnt. Az alapötlet jó volt, de a megvalósítás, megfogalmazás nem igazán tetszett. Nem tudom, hogy az eredeti szöveg is ilyen-e, vagy csak a fordítás.

Nagyon cuki, hogy az oldalak számozásai macskatappancsban vannak. A macskák bemutatása nagyon aranyos. De lényegében csak ennyi jót tudok említeni erről a könyvről. Még habkönnyű romantikus regénynek is gyenge.

Melody Carlson: A karácsonyi kutya

Fülszöveg:

"Közeleg a karácsony, ám Betty Kowalski szívét nem tölti el az ünnepi várakozás. Természetesen, szokása szerint ellátogat majd a templomba, de ugyan ki miatt vegye elő a karácsonyi díszeket és kinek készítsen finomságokat?

Férje évekkel ezelőtt eltávozott, gyermekei messze élnek tőle, az unokája, Avery, hiába felnőtt nő már, mégis még mindig folyton zűrös helyzetekbe keveredik, régi jó szomszédjai helyére pedig egy kiállhatatlan új lakó érkezik. A férfi lakásfelújítás címszó alatt ádáz rombolásba kezd, és a portájukat elválasztó kerítés miatt kipattant vitájuk csak tovább rontja Betty kedélyét. És ha mindez még mindig nem lenne elég, egy csapzott kis kutya is pont az ő kertjében ver tanyát…

Betty úgy érzi, ez már igazán több a soknál, és nem is sejti, hogy talán éppen ennek a kis kutyának a felbukkanása lesz az, ami által a karácsony mégiscsak teljes lehet, nemcsak az ő, de az unokája és a szomszédja számára is…"

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 184

ISBN: 9789632674766

Nagyon aranyos a borítója. Kutya-karácsony, csak jó lehet. De! Már máskor is gondoltam így, és tévedtem. Ahogy az írónő másik (cicás) könyvével kapcsolatban is. De bizakodásra adott okot, hogy másik nő fordította. Reméltem, hogy jobb a fordítás, és jobban odafigyeltek a lektorálásnál, korrektúrázásnál. Ez így is volt. Ebben a tekintetben jobb volt ez a könyv.

Kedves kis történet lehetett volna. Egy kis barna kutya, Ralph megtanítja az embereket a törődés, a barátság és a szeretet fontosságára. Bár a kiskutya a címszereplő, mégsem szerepel sokat. Kár érte.

Az alapötlet jó volt. De a regény mégis összecsapottnak tűnt. Egy kicsit olyan, mint egy könyv vázlata, ami még kidolgozásra vár.

Az írónőtől két könyvet olvastam eddig, és mindkettőnél azt tapasztaltam, hogy bár a könyvek borítója nagyon szép és aranyos, de alig kidolgozott a történet, kevés leírással, meglehetősen idegesítő szereplőkkel és kiszámítható végkifejlettel. Azt hiszem, hogy nem lesznek a kedvenceim az írónő könyvei.

Natalie Cox: Nem csak karácsonyra

Fülszöveg:

"Charlie utálja az ünnepeket, és az idei ígérkezik minden idők legrosszabb karácsonyának. A barátja lelépett a személyi edzőjével, az otthonát lakhatatlanná tette egy gázrobbanás, az anyja Melbourne-be utazott az ötödik férjével. Az egyedüllét, enyhe agyrázkódással és átmeneti hajléktalansággal párosulva arra kényszeríti, hogy gumicsizmát húzzon és Devonban töltse a karácsonyt Jez kuzinjánál, aki Kényelmes Kutyakuckó néven ebszállodát üzemeltet.

Ám a négylábú barátokkal megosztott, csendes vidéki ünnepekről szőtt tervét hamar keresztülhúzza a találkozása Malcolmmal, a süket dán doggal, Hugóval, a dögös (bár sajnos foglalt) gazdájával és Callel, a tagadhatatlanul vonzó, de elviselhetetlenül fölényes és kioktató helyi állatorvossal…

Natalie Cox régi rajongója a romantikus vígjátékoknak és a kutyáknak, ezt a könyvet is úgy írta, hogy egy öreg csokoládé labrador csaholt mellette. Együtt lettek másodikok a helyi „Legjobban hasonlító kutyák és gazdák” versenyen, és nyilván úgy vitték haza a díjat, mintha összeillő nyakörvet viselnének. Sajnos épp azon a napon, amikor elfogadták Natalie könyvét kiadásra, a múzsája felköltözött a nagy égi kutyaparkba. Azóta már örökbe fogadott egy német dog kölyköt, aki erővel kompenzálja az észbeli hiányosságait. Natalie a walesi Brecon Beaconsben és Londonban él."

Kiadó: Gabo

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 310

ISBN: 9789634067818

Nagy elvárásokkal kezdtem el olvasni ezt a könyvet. Együtt két kedvencem, a kutyák és a karácsony. Gondoltam, biztos nagyon jó lesz…

Nem „tipikus” karácsonyi történet, de télen játszódik. Humoros kutyás könyv. Az kicsit furcsa, hogy egy fekete nagytestű kutya van a borítón, mikor a könyvben a nagytestű kutya egy fehér dán dog.

A könyv első fele kicsit erőltetettnek tűnt. Nem igazán értettem, hogy miért kell újra és újra felhozni, hogy a női főszereplő nem szereti a karácsonyt. Szerintem az olvasók az első tíz említés után is felfogták.

Ahogy olvastam a könyvet, gyakran eszembe jutott, hogy buta és felelőtlen a főszereplő hölgy. Nem egy szimpatikus karakter.

A könyv második fele egy kicsit „összecsapottnak” tűnt. Legalábbis úgy hatott, mintha nem lenne teljesen kidolgozva. Kevésnek találtam a tájleírást.

Igazából csak a kutyák miatt érdemes elolvasni.

Ana könyvajánlói - Lili Hayward: Macska a karácsonyfa alatt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„A karácsony már az ajtón kopogtat, Jessamine Pike élete pedig hamarosan örökre megváltozik.

Amikor Jess beköltözik Enysyule-ba, egy régi házikóba Cornwallban, nappal a felújításnak szenteli az idejét, éjszaka pedig a regényét írja szorgalmasan. Mindehhez remek társasága is akad: egy gyönyörű, arrogáns kandúr, aki úgy járkál ki-be, mintha az övé lenne a hely. Ám csakhamar kiderül, varázslat lengi körül a kis birtokot…

Jess belebotlik egy ősi monolitba és egy több száz éves történetbe a földről, a szerelemről, a barátságról, a karácsony ünnepéről… és egy figyelemre méltó macskáról. Ahogy telik az idő, a nő lassan felfedezi Enysyule múltjának kincseit, és belekeveredik a jövőjéért folyó küzdelembe is, miközben egyre jobban megkedveli a helyieket. Arra azonban nem számít, hogy karácsony közeledtére az ő szíve sem marad érintetlenül.”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 264, puhatáblás

Fordította: Fekete Katalin

ISBN: 9786151040621

Már az elején magába szippantott a történet. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Az egész történetet átjárja a misztikus hangulat. Izgalmas. Sokban hasonlít a Macska a fagyöngy alatt történetére. Ebben is van egy különleges macska, titkok, látomások és érzések a múltból, vita a föld tulajdonjogával kapcsolatban, egy kis cornwalli falu, téli napfordulós ünnepség, rejtély. Mindent áthat a több évszázados múlt. A természet és az élet körforgása fontos eleme a történetnek.

Az írónő nagyon szép költői képeket alkalmazott. A részletes tájleírások lélegzetelállító helyekre vezettek, magukkal ragadtak. Szinte olyan volt, mintha én is ott jártam volna. Teljesen elbűvölt.

A ház neve: Enysyule. A főszereplő nő a szokatlan feltételek ellenére egy évre kibérelte a helyet. Az oda vezető ösvény a bejáratig vezet. Egy mesés hely egy mély völgyben. A táj szépségével ellentétben úgy tűnt, hogy a házban az enyészet uralkodott. Minden poros, kopott és rozsdás volt.

Nekem már az elején úgy tűnt, hogy Jess egy bátor nő. A körülményekhez képest szerintem jól kezelte a helyzetet, átlendült a kezdeti nehézségeken.

Az eléggé durva volt, hogy az öreg Roscarrow mindenfélét kitalált, hogy elüldözze a nőt, és ráadásul még fogadást is kötött pár helyivel, hogy meddig húzza ott Jess. A nő közölte a férfi unokájával és néhány barátjával, hogy ez nem fog sikerülni, ugyanis marad.

Elhatározta, hogy szép lassan felújítja, a maga képére formálja a kis házat. Az ott élő macskával hamar összebarátkozott. Perrin (a macska) remek emberismerő volt, és úgy ítélte, hogy Jess is odatartozik. Vicces volt, hogy Perrin eleinte szinte el sem mozdult Jess hálózsákjáról.

Jack Roscarrow részéről kedves gesztus volt, hogy bocsánatot kért a nőtől a nagyapja viselkedése miatt. Úgy tűnt, hogy kedves, szimpatikus férfi. Egyenes ember.

Alexander Tremennor eleinte nagyon gyanúsnak tűnt. Bár kedves és segítőkész volt, mégis úgy éreztem, hogy valami nem stimmel vele.

Mindenben benne rejlik a múlt. A felmerengő emlékképek közt volt valami borzongatóan vészjósló. Néha nagyon úgy tűnt, hogy Jess a vesztébe rohan. Ami ezt még szomorúbbá tette, hogy Jess is érezte, mégis arra gondolt, hogy be kell következnie.

Úgy döntött, hogy az otthonává varázsolja a kis házat, még akkor is, ha Mel Roscarrow és Roger Tremennor mást terveznek.

Bár többször rossz érzés kerítette hatalmába, mégis hagyta, hogy sodorják magukkal az események. Sajnos viszonylag későn döbbent rá, hogy belecsöppent egy régi és fájdalmas történet kellős közepébe. Arra is rájött, hogy hiba volt megbíznia Alex-ben.

Tetszett, hogy a történtek ellenére Jess nem adta fel. És még az öreg Mel Roscarrow is megbékélt vele. Az volt a benyomásom, hogy egyre jobbá vált a kapcsolatuk. Szeretett ott élni, és fontos volt neki az a hely.

Roger Tremennor aljas módon – csalással és fenyegetéssel - próbálta megkaparintani a földet. Jessnek nagy fájdalmat okozott a gondolat, hogy elvehetik tőle Enysyule-t. Azt a helyet, ahol valami nála sokkal hatalmasabb erőhöz kapcsolódott. Úgy döntött, hogy harcol és megvédi a helyet.

A völgy megtalálta a módját, hogy hallassa a hangját. A karácsonyi fények elűzték a sötétséget.

A nő maradt Enysyule-ban, hogy gondoskodjon a macskáról, vigyázzon rá és a völgyre. Enysyule-ban kezdett új életet, amit megoszthatott azokkal, akiket a legjobban szeret.

Szépen bontakozott ki Jess és Jack kapcsolata. Reméltem, hogy egymásba szeretnek.

Tetszett a „záró jelenet”, hogy karácsonykor a tűz előtt ültek és forró csokit ittak, közben Perrin a kandalló párkányán üldögélt és evett.

A sok szívfájdító pillanat után megkaptuk a boldog befejezést.

Ana könyvajánlói - Lily Hayward: Macska a fagyöngy alatt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg:

"Közeleg a karácsony, és a tősgyökeres londoni Mina sorsfordító pillanat előtt áll: már csak alá kell írnia egy szerződést, hogy elérje a hőn áhított állást. Ám ekkor titokzatos levelet kap, benne egy ódon kulccsal, amelyet a rég nem látott keresztapja küldött…

Mina évtizedek óta nem hallott a habókos művész felől, ám a férfi most arra kéri, vigyázzon egy ideig a kis cornwalli szigeten álló házikójára – és a macskájára. A lány elhatározza, hogy rendbe szedi a lakot, no meg a macskát, majd azonnal visszarohan Londonba. Ám amikor rájön, hogy egy könyörtelen ingatlanfejlesztő cég rá akarja tenni a kezét a szigetre, szembe kell néznie azzal, hogy talán ő az egyetlen, aki az útjukba állhat, és megmentheti a szívének egyre fontosabb helyet, még mielőtt minden elveszne."

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 256, puhatáblás

Fordította: Gieler Gyöngyi

ISBN: 9789634528272

Egy varázslatos sziget, egy rendkívüli macska, titkok, összetartás. Keserédes, szívmelengető, aranyos történet a reményről és a megbocsátásról. Fontos elemei a mítoszok és a hagyományok. Tanulságos és érzelmekben gazdag. Van a könyvben romantika, misztikusság és egy kis karácsonyi hangulat is. Bár nem kimondottan karácsonyi történet. Felhívja a figyelmet a család, a szeretet, az összetartás fontosságára.

Nagyon szép a könyv borítója, de azt azért megemlítem, hogy a képen látható növény nem fagyöngy. Inkább magyal girlandnak néz ki.

A regény főszereplője, Mina képzőművészettel szeretett volna foglalkozni. Mégis egy marketinges állása van, amit próbál megmenteni. Egy új ügyfelet kellene szereznie a cégnek, amikor minden megváltozik. A céges karácsonyi partin elolvassa a keresztapja titokzatos levelét. A férfi meghatározó alakja volt a gyermekkorának, de megszakadt a kapcsolatuk, amikor a lány nyolc éves volt. Annak ellenére, hogy nagyon régen beszéltek egymással, megpróbálja kideríteni, hogy mi történt vele. Megtudja, hogy kórházba szállították, és nincs jól. Úgy dönt, hogy még aznap éjjel útnak indul. És nem is sejti, hogy mennyi különös és titokzatos dolog vár még rá. Elhatározza, hogy utánajár mi történik Morgelyn szigetén, és siet vissza Londonba. A kis cornwalli szigeten szembesül a múltjával, kiderülnek a titkok, és Mina elkezd a szívére hallgatni. Lassan kezd a hely hatása alá kerülni. És a különös események közt felrémlik néhány régi emlék. Emlékezni kezd a régi mesékre, történetekre. Hiányzik neki az az időszak, amit a szigeten töltött a keresztapjával és az édesanyjával, meg a cicával, Murr-ral.

A keresztapja rokonai (Olivia és Sam) behízelgő és gyanús módon viselkednek. Gyomorforgatóak. Álnok módon akarják megkaparintani a szigetet. A kapzsiság és önzés ütközik a helyi érdekekkel.

A könyv közepén vesznek nagyobb lendületet az események.

A Scilly-szigetek mindegyikének ősi történelme van. Morgelyn lakói pedig mindent igyekeznek megtenni azért, hogy megvédjék az otthonukat.

Tetszett, hogy a problémáik ellenére összefogtak, és megtartották a téli napfordulós ünnepséget. Jelmezekbe öltöztek és együtt mulattak. Mina pedig tökéletesen illett közéjük. Jó volt a finoman kidolgozott romantikus szál. Szép volt, ahogy Mina és Jem egymásba szerettek.

A sok szívfájdító pillanat után megkaptuk a boldog befejezést.

Mélyen megérintett ez a regény. Imádtam a misztikus hangulatot, és azt a bűbájos cicát. A szerző végig fenntartotta a figyelmem. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.

„Ahogy a lány elaludt, a macska dorombolni kezdett. Olyan volt ez a hang, mint egy dal, ősibb a szavaknál is, ódonabb magánál az időnél is. A dal friss levelekről és hajtásokról szólt, a hullámokon megcsillanó napfényről és az újból felcsendülő madárdalról, a méhek zümmögéséről a hanga között, és az eltemetett magok halk csírázásáról, ahogy a fény felé nyújtóznak. Az élet dala. A remény dala.”

Gwen Cooper: Homér - Egy varázslatos vak kismacska története

Gwen Cooper Florida állam délkeleti részén, az Egyesült Államok keleti parvidékén, Miami-ban születetett. Öt évig különböző non-profit cégeknél tevékenykedett, mint adminisztrátor, marketinges, és adománygyűjtő. Később több jótékonysági szervezet „életébe” bekapcsolódott, vezetette, koordinálta a folyamatokat, s jelenleg is több helyen önkéntes. Igazán példamutató életet él. Szívén viseli az elhagyatott, meggyötört állatok sorsát, ugyanakkor a bántalmazott, elhanyagolt gyermekeket is felkarolta, valamint családvédelemmel is foglalkozott.

2001-ben költözött Manhattan-be, és jelenleg is ott él férjével Laurence-el és macskáival, Fanny-val és a háromlábú Clayton-al.

A könyvben „élő” macskák (Vashti, Scarlett, Homér) sajnos már az örök vadászmezőkön szaladgálnak.

Homért 2013. augusztus 21-én, tizenhat éves korában altatták el.  

A könyv életrajzi ihletésű, és minden eladott példányszám után az írónő 10% jogdíjat az elhagyott, bántalmazott, kiszolgáltatott és fogyatékkal élő állatok szervezetének ajánlott fel.

Nagyon tetszett az írónő honlapja, hisz’ rengeteg mindent megtudhatunk belőle. A legjobban talán a „Living with a blind cat” fülecske nyerte el a tetszésemet. Az Élet egy vak macskával résznél sok dologra felhívja az írónő a figyelmünket. Például, hogy egy vak macska is élhet teljes életet, ha a gazdi segít neki ebben. Ha mindent ugyanazon a helyen tartunk, ugyanoda teszünk vissza, akkor ügyesen megtanulja, hogy minek hol a helye, így nem fog mindennek nekiszaladni. A bajsza pedig segít neki tájékozódni, hogy hol vannak a falak, ajtók, és rendkívül gyorsan megjegyzi ezt a cicus.

Tanácsok olyanoknak, akiknek megvakult a macskájuk, vagy épp már vakon került hozzá:

- Győződjön meg arról, hogy az élelem, víz és alom mindig ugyanazon a helyen van. Ha beleteszi az alomba, vagy közvetlenül elé teszi az ételt, a macska erről a helyről önállóan visszatalál majd a helyére, ez segít neki memorizálni, hogy mi hol van.

- Ne hagyjon mindent szanaszét, mindennek legyen meg a maga helye, és ne maradjon túl sok minden a földön, így könnyebb a macskának tájékozódni, és képes lesz önállóan mozogni a lakásban.

- Különböző szobákat különböző illatanyagokkal érdemes ellátni, ezzel is segítve a macskát, hogy melyik szobában van épp.

Kiemelte ugyanakkor, hogy egy vak macskának a legbiztonságosabb hely a saját otthona, tehát nem ajánlott a „szabadtéri”, kinti elhelyezés.

Forrás: www.gwencooper.com (Nem tükörfordítás, csak kiemeltem a lényeget)

Külön tetszett, hogy felhívta az írónő a figyelmet arra, hogyan segíthetnek az emberek a bajba jutott állatoknak. Amennyiben az utcán találnak egyet, leghelyesebb, ha állatorvoshoz viszik és értesítik a legközelebbi állatvédő szervezetet. Nem feltétlenül az örökbefogadás az egyetlen lehetőség. Adományozhat ételt, kuckót, játékot, támogathat egy bizonyos állatot, de egyszerűen csak pénzzel is támogathatja őket.

Most pedig jöjjön a könyv!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg: „Egy újabb macska volt az életben a legutolsó dolog, amire Gwen vágyott. Pont elég gondja volt a már meglévő kettővel, nem beszélve az elkeserítően alulfizetett állásáról, és az épp darabokra tört szívéről. Ekkor hívta fel az állatorvos a megható történettel egy háromhetes vak kiscicáról, akit betegsége miatt eldobott a gazdája. Szerelem volt az első látásra. Gwent mindenki figyelmeztette, hogy Homér világéletében visszamaradott lesz, soha nem válhat olyan önállóvá és játékossá, mint a többi macska. De a kiscica, akiben senki nem hitt, hamarosan egy másfél kilós dinamóvá vált, egy kisördöggé, akinek óriási szíve van, és nem ismer akadályt. Homér tántoríthatatlan hűsége, határtalan szeretete és vidámsága segítette Gwent abban, hogy változtasson az életén. És mire rátalált a férfira, akit mindig is keresett, megtanulta a legfontosabb leckét is: a szeretet olyasvalami, ami szemmel láthatatlan. A könyv egy különleges macskának és gazdájának derűs története.”

Kiadta a K.u.K. kiadó Budapesten 2010-ben.

Eredeti mű: Gwen Cooper: Homer's Odyssey

Eredeti megjelenés éve: 2009

Fordította: Csatári Ferenc

Borítót tervezte és a könyvet szerkesztette: Ács Eleonóra

ISBN: 978-963-9887-26-8

Oldalszám: 296.

A könyv kinézete nagyon tetszett. Imádtam az apró mancsnyomokat az oldalakon elszórva, az idézeteket, amik minden új fejezetnél felbukkannak, s a könyv hangulatát, ami már olvasás előtt is körülölelt.

Tartalom:

Prológus : Egyszer volt egy macska 
Első fejezet: Nekem Gödröcske 
Második fejezet: Mit lát az ember egy világtalan macskában? 
Harmadik fejezet: Új élet 
Negyedik fejezet: Az Icipici Cica Klub 
Ötödik fejezet: Az új srác 
Hatodik fejezet: Don't be happy. Worry 
Hetedik fejezet: Gwen már nem lakik itt 
Nyolcadik fejezet: El Mocho balladája 
Kilencedik fejezet: Kutya-macska barátság 
Tizedik fejezet: A remény hal meg utoljára 
Tizenegyedik fejezet: Saját másfélszobás 
Tizenkettedik fejezet: Állathangok 
Tizenharmadik fejezet: A legyek ura 
Tizennegyedik fejezet: Mucho gato 
Tizenötödik fejezet: Homérom és én 
Tizenhatodik fejezet: A szingli és macskái 
Tizenhetedik fejezet: Az Utazó Macskamatiné 
Tizennyolcadik fejezet: New York és a déli macskák 
Tizenkilencedik fejezet: Lyuk az égen 
Huszadik fejezet: 2001. szeptember 12. 
Huszonegyedik fejezet: Aki nem lát a szemétől 
Huszonkettedik fejezet: A dicső Vashowitz 
Huszonharmadik fejezet: Tizedik élet 
Utószó: Hozzámentem

A prológusban olvashattam, hogy Gwen egészen pici cica korában a Homérmedve becenevet adta a macskának, mert a szőre olyan fényes és fekete volt, akár egy grizzlyé. Ráadásul meghazudtolva az átlagot, Homér rohangált, polcra, asztalra, székre ugrált, fergeteges sebességgel szelte át a teret, igazi izgága macska volt. Nem viselte el a kupis asztalt, mindent lelökött róla. :)

Az első fejezetben többek között arra is fény derült, hogy Gwen akkor került a macskatartók széles táborába, amikor elköltözött Jorgétól, és magával vitte Vashti nevű, gyönyörű, bolyhos, fehér macskáját, és a foltos-szürke, fenséges és magának való Scarlettet.

Aztán, ahogy szépen haladt a történet, megtudhattuk milyen volt Homér, amikor először találkozott Gwennel, majd amikor az új otthonába költözött. Határozottan mosolyogva olvastam az otthonnal való ismerkedést, Scarlett fújtatása, Vashti vizsgálódása pedig nem okozott meglepetést, tekintve, hogy mi is macskatartók (is) vagyunk.

Nagyon tetszett Gwen alábbi megfogalmazása:

„A macskáknak kétféle „szeme” van – az igazi szem és a bajusz. A macskák bajuszszálai háromszor olyan vastagok, mint a szőrzetük többi része, a gyökerük sokkal mélyebbre megy, mint más szőrszálaké, és az idegrendszerhez kapcsolódnak. A bajusz az érzékek visszaigazolásának állandó forrása a macskák számára. Ezzel észlelik a légáramlatokat, melyek a körülöttük történő mozgásokra figyelmeztetik őket, és érzékelik a falak, bútorok, és egyéb tárgyak jelenlétét; vagyis a bajusz egyfajta kiterjesztett perifériás látás, ami segít egyensúlyozni, és segíti a térbeli tájékozódást. Többek között emiatt látnak olyan híresen jól a macskák a sötétben.”

Minden fejezetből tudnék kiemelni olyan részeket, amik megmosolyogtattak, elgondolkodtattak, vagy épp könnyeket csaltak a szemembe. Ilyen könyv ez. Érzelmes, elgondolkodtató, és valóságot idéző. Két hét kellett, hogy elolvassam ezt a 296 oldalas, kis terjedelmű könyvet. Nem azért mert rossz, vagy unalmas, pusztán egy-egy fejezet után muszáj voltam szünetet tartani, úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek hiba lenne gyorsan a végére érni. Talán már az elején tudtam, hogy egyszerre talán túl sok lenne az érzelem. A történet olvasása közben akaratlanul is az eszembe jutott, hogy ez megtörtént a való életben. Mennyi megpróbáltatáson ment keresztül szegény macsek. Az utolsó előtti fejezetig egész jól bírtam, végül eltörött a mécses, amikor arról olvastam, hogy nem eszik, nem iszik, nem játszik, nem csinál semmit Homér. Kétségbeestem, hogy ugye nem azzal fog a történet zárulni, hogy a szivárványhíd túloldalára távozik? Aztán eszembe jutott, hogy a könyv 2009-ben látott napvilágot, tehát biztos hogy erről nem írt Gwen.

Szerettem Homérról olvasni. Arról, hogy viselkedett, mit csinált, milyen volt a viszonya Vashtival, Scarlettel és az emberekkel.

Érzelmes, tanulságos, elgondolkodtató, néha szívfacsaró, máskor kacagásra késztető. Minden állatszerető embernek melegen ajánlom! (Azoknak is, akik nem azok, mert a könyv elolvasása talán megváltoztatja őket)

Pontozás: 10/10

Elütési hiba az 5. oldalon: „…már a hallom is a…” <- itt nem kell szerintem az első „a” betű a mondatba. Viszont az ilyen apróbb elütési hibáktól eltekintve a könyv határozottan tetszetős.