Benyák Zoltán: Féktelen történet (Képtelen történet 2.)

Fülszöveg:

„Moirának nincs könnyű dolga. Nem elég, hogy Max, a nagy mesélő örökségét kell cipelnie, de a gimis évek is megviselik. Mindennek a tetejébe egy esős szeptemberi napon megjelenik egy beszélő vízköpő, aki eszébe juttatja azt a másik világot, ahol kislányként járt. A hősök és gonosztevők világát, a vad utazásokét.

Moira átmegy a féktelen kalandok földjére, hogy másodszor is megjárja Alíz csodaországát, Oz királyságát, a többi legendát. Régi és új útitársak szegődnek mellé, megismerkedik egy olyan jóképű fiúval, amilyenek csak a mesékben vannak. Áthajózik néhány ősi krónikán, megharcol olyan szörnyekkel, amik ezeréves mítoszokból kúsznak elő.

Te, aki e sorokat olvasod, azt gondolod, hogy tudod, mi történik majd ezeken a vad lapokon… de hidd el nekem, még csak nem is sejted.

Benyák Zoltán még magasabbra emeli a tétet a Képtelen történet folytatásában. A fantázia sodrában a Féktelen történet szavai a főszereplővel együtt viszik az olvasót az elfeledett mesék birodalmába.”

Kiadta: Főnix könyvműhely

Megjelenés éve: 2021

Oldalszám: 248

ISBN: 978-15-5999-37-6

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

Az első rész szerelem volt első olvasásra. Nagyszerűen felépített történet, imádnivaló szereplőkkel, izgalmas kalandokkal, hatalmas csavarokkal, vicces jelenetek tömkelegével, meglepetésekkel. Moira még kislány volt, körüllengte egyfajta gyermeki báj és ártatlanság. Végtelen fantáziájával és hitével bármire képes volt, amire csak elszánta magát.

A második történetben már tizenhét éves, gimnáziumba jár, rengeteget küzd, mert különc, kilóg a sorból, sokat gúnyolják, bántják. Nem találja a helyét. Magányos és elveszett. A gimire úgy tekint, mint egy börtönre. Suli egyenlő intézményesített szívás. Ismerős ugye? Nem könnyű a kamaszkor. Félix a legjobbkor toppan be, mint aki érezte, hogy Moirának szüksége van egy újabb nagy kalandra a mesék és egyéb történetek világában ahhoz, hogy emlékezzen, gyógyuljon, ihletet szerezzen.

Miután megérkezett kalandjának színhelyére, Moirának rá kellett jönnie, hogy a jól ismert hely már a múlté, sokkal nagyobb és ijesztőbb a világ, amibe csöppent, mint amilyen gyerekkorában volt. Rengeteg változás történt, amit hirtelen felfogni is képtelenség, ráadásul Max nélkül fájdalmasan üresnek érezte magát. Mikor szembesült vele, hogy egy rettentő alak és csapata minden valós személyt „kiír” a történetből és ezzel a való életből is, már nem is tartotta olyan jó ötletnek a maradást, még ha olyan társai is akadtak a kalandjai során, mint Félix, Frász, Mark és Fúzi úr.

Imádtam a történetet, az újdonság varázsát, az izgalmas kalandot, a Moira és Mark közötti kapcsolatot, a felbukkanó mellékszereplőket, ugyanakkor az első részhez viszonyítva ez a könyv jóval borongósabb, vészjóslóbb volt számomra sok esetben. Talán Max hiánya hatott rám így. Aztán mikor a főhőseink a Próféták völgyébe jutottak, bevallom hősiesen, megkönnyeztem az eseményeket.

Benyák Zoltán mesterien szőtte most is a szálakat. Érzelmi hullámvasutaztam, s közben egy olyan világban jártam gondolatban, ami szerintem az olvasni szeretők egyik titkos álma. Féktelen száguldás volt az ismeretlenbe. Minden percét imádtam. Felejthetetlen.

Azt azért megjegyezném, hogy Rosie és Titus karakterét ezerszer jobban utáltam, mint az első kötet főszemétládáját.

Számomra egyértelmű a pontozás. 10/10 természetesen. Ezt az ifjúsági sorozatot receptre írnám, ifjúnak és idősebbnek egyaránt.

Benyák Zoltán: Képtelen történet (Képtelen történet 1.)

Fülszöveg:

„Max történeteket ír. Különlegeseket, vicceseket, fantasztikusakat. Ez a munkája, és jól csinálja. Olyan jól, hogy észre sem veszi, a meséiben él. Egy olyan világban, ahol a történetei veszik körbe: hősök, fura lények, vad tájak. Ám egy napon bekopogtat az egyik szereplője, egy szemtelen kislány, és arra kéri, segítsen megtalálni az egyik történetben elveszett holmiját. Max belemegy a dologba. A lánnyal az oldalán kilép biztonságos tornyából, és a kalandok rögtön elsodorják. Egyenesen a szörnyek, legendák, gonosz tervet szövő szereplők világába.

Benyák Zoltán páratlan fantáziával alkotta meg új regényét. Újra átélhetjük az Alíz csodaországban, vagy Óz, a nagy varázsló élményét. Lehetünk gyerekek, elengedhetjük a fantáziánk, együtt nevethetünk, aggódhatunk hőseinkért a Képtelen történet minden egyes oldalán.”

Megjelenés éve: 2020

Kiadta: Főnix könyvműhely

Oldalszám: 256

ISBN: 978-615-5999-30-7

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

A szerző oldalán http://benyakzoltan.com/ megtalálhatjátok az életrajzát, a könyveit, kritikákat, kapcsolati elérhetőségeket, illetve egy galériát. Érdemes olvasgatni.

A nagy illúzió című könyv volt életem első Benyák Zoltán regénye. Lebilincselt a stílusával, imádtam olvasni. Akkoriban határoztam el, nekem mindenképp több könyvével kell majd megismerkednem. Rögtön be is szereztem az „Ars Fatalis” és „Az idő bolondjai” című könyveit, később pedig az Athenaeum kiadónak köszönhetően megismerkedtem „Az utolsó emberig” című urban fantasy regényével is. Meg kell vallanom, hogy bár a szerző stílusa lenyűgöző, a történetei pedig irodalmilag jól felépítettek, számomra egészen eddig az első általam olvasott könyvét nem sikerült túlszárnyalnia. A nagy illúzió volt számomra a mérce legmagasabb fokán. Eddig. Ugyanis a Képtelen történet pillanatok alatt letaszította onnan.

Hihetetlenül szórakoztató, kellemes szövegezésű regény, mely tényleg lebilincsel ifjút és idősebbet egyaránt. Az első oldalon magával ragad, és egészen az utolsóig nem is ereszti az olvasót. Remélem, hogy a szerző még nagyon sok ifjúsági fantasy regénnyel örvendezteti meg az olvasókat. Jól áll neki ez a műfaj. Nekem pedig abszolút jót tett ez a történet.

Imádtam a sziporkázó párbeszédeket Max és Moira között, a közös kalandjukat, a történet furcsa teremtményeit, a szereplő és helyszínábrázolásokat, az elgondolkodtató felvetéseket, a valóságban olvasható történetekre való utalásokat, valamint a történetmesélés milyenségét.

Max író, méghozzá nem is akármilyen. Ugyanis beleírta magát a történeteibe, és a saját maga által létrehozott világban él. Alkotói blokktól szenved, hosszú idő óta semmit nem sikerült papírra vetnie, ami eléggé frusztrálja, s áldott magányát megzavarja egyik történetének ifjú szereplője, Moira, aki ráveszi, hogy lépjen ki a biztonságot adó rejtekéből, és segítsen megtalálni egy számára fontos tárgyat.

Moira okos, vicces, szemtelen, szabadszájú kiskamasz, aki néha koravénnek tűnik a felvetései alapján. Nagyon nagy forma, első olvasatra megszerettem, ő lett a kedvenc szereplőm a történetben. Imádtam a beszólogatásait, kérdéseit. Egyik kedvencem, amit újra és újra feltett a kalandozásuk során, s amitől Max rendszerint csak sóhajtozott: „Mondja, szokott normális dolgokat is írni?” Mondjuk úgy, nagyon jó, kritikusi vénával rendelkezett a lányka.

Amikor a dunsztos üvegekben tartott eladó szép pillanatokról volt szó, mint például egy Rolling Stones koncert a hetvenes évekből, kedvem támadt ráírni a szerzőre. Persze végül józan eszemhez kapva nem tettem meg, mert végigpörgettem a fejemben a gondolatot, hogy mi lenne, ha én most nagy elragadtatásomban azt írnám neki, hogy én mennyire imádom. Valószínűleg legalább annyira bolondnak nézne, mint Moira Maxot a történet nagy részében. Ezen persze végül jót nevettem, mert épp akkor értem ahhoz a részhez a könyvben, ahol Moira szájából elhangzik a következő mondat: „Maga gyönyörű bolond.”

Benyák Zoltán gyönyörűen játszik a szavakkal. A történet lehengerlő, érdekes, tanulságos, ugyanakkor kalandos és rejtélyes, amit a legtöbben szeretnek. Az ifjúság számára egy szórakoztató történet tele csavarokkal, míg a felnőtteknek ennél talán több. Számomra biztosan. Ez a könyv olyan húrokat pendített meg bennem, amiket mostanában csak kevés. Rengeteg mondanivalóval rendelkezik, ha van hozzá képességed, hogy meghalld.

Amikor fény derült Max és Moira valós kapcsolatára, dobtam egy hátast. Számítanom kellett volna egy ilyen csavarra, de mégis váratlanul ért. Aztán jöttek újabb és újabb fordulatok, én meg már szinte pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről. A kötet végére megkaptam a happy end-et, amitől most örömmámorban úszik a lelkem. Sok ilyet szeretnék még olvasni! Lehet? Benyák Zoltán! Ugye lehet?

Pontozás: 10/10*

Ui.: Természetesen a második részt azonnal elkezdem.