Lana Millan - Egy angyal a szerelem küszöbén (Raziel 2.)

„Ismered a viccet, amiben egy bukott angyal és egy félnótás démon néhány társával elindul, hogy megmentse az emberiséget, miközben néha abban sem biztosak, hogy érdemes-e reggelente felkelni az ágyból?

Raziel és Belader párosa Nevada kopár vidékét ezúttal a napfényes Miamira cseréli. Kalandos útjuk során szerencsére arra is jut idejük, hogy a rájuk vadászó pokolfajzatokon kívül saját magukkal és egymás iránti érzéseikkel is fölvegyék a harcot.

Küldetésükhöz olyan különös figurák csatlakoznak, mint Theo, az ateista, Manuel, az elvált mexikói pincér, Soren, a dán cserediák vagy Tully, az angyalból lett sürgősségi sebész. Lucifer mellett most Belader történetét is megismerhetjük.

Tengerpart, pálmafák, luxus, mexikói konyha, mocsár, aligátorok és egy cseppnyi armageddon egy eltökélt bukott angyal és egy útkereső démon társaságában.”

Megjelent: 2020. június 2.

Kiadta: Athenaeum kiadó

Borító: Földi Andrea

Oldalszám: 248

ISBN: 978-963-293-979-7

Mit tudhatunk a szerzőről?

„Lana Millan nem hisz az írói önéletrajzokban, ahogyan a véletlenekben sem, viszont elég jó meggyes csokitortát süt. Régebben Trónok Harca rajongó volt, de a Gyűrűk Urát még ma is szereti (a kedvence Gollum). Korábban gyakran fogyókúrázott, de amióta kutyája van, nincsenek súlyproblémái, csak problémái. Ha az életében nehézség adódik, már nem esik kétségbe, egyszer megfelelő szerszámok híján kenőkések segítségével cserélt ki egy kerékpárbelsőt, miközben a YouTube-on az oktatóvideót nézte. Az Athenaeum Kiadó gondozásában 2015-ben jelent meg Átkozott Hannah Brown című regénye, melyet 2017-ben Raziel története követette. Jelenleg a kutyáját sétáltatja, vagy ha nem, szinte biztos, hogy a Raziel regénysorozat harmadik részén dolgozik.”

Forrás: https://athenaeum.hu/index.php?action=szerzo&id=354

2015-ben, első regényének megjelenésekor volt szerencsém interjút készíteni az írónővel, amit most meg is mutatok nektek. Igaz, főképp az előző könyvhöz kapcsolódtak a kérdések, ám megtudhatjátok belőle azt is, hogy honnan az írói neve, illetve pár apróságot az írással kapcsolatban. 

http://www.ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2015/10/interju-lana-millan-ironovel.html

A szerző kiadónál megjelent művei:

Átkozott Hannah Brown

Raziel

Raziel 2. - Egy angyal a szerelem küszöbén

A könyvről:

Már nagyon vártam Razielék történetének folytatását, mert az első kötet lebilincselt. Imádtam az első betűtől az utolsóig, így elég magas volt a léc, amit el kellett érnie a második kötetnek is.

Az események két cselekményszálon és idősíkon futnak. Egyrészt Razielék kalandjai a jelenben, másrészt Belader élete a múltban.

Érdekes volt betekinteni Belader múltjába, ugyanakkor számomra most picit zavaró volt a váltakozó idő és cselekmény, mivel mindig megakasztott a lendületben. Míg a jelen eseményei sodró lendületűek és izgalmasak, szinte tapintani lehet a feszültséget, addig a múlt eseményeit kissé vontatottnak éreztem. Valószínű azért, mert a csapat kalandozása és harca az idővel (meg minden mással), sokkal inkább magával ragadott, mint a múltbéli események. Ugyanakkor mindennek megvan a maga oka, így annak is, hogy Lana Millan miért pont így alakította a történet ezen cselekményszálát.

Ez a kötet is bővelkedett kalandokban és szórakoztató párbeszédekben. Egyszerre volt humoros és elgondolkodtató. Ha darabjaira szednénk a történetet, akkor látnánk igazán, hogy mennyi mindent beleszőtt az írónő.

Lana Millan szerethető szereplőket kreált, akiknek a helyébe könnyen beleképzelheti magát az olvasó. Összetett személyiségek, akik első olvasásra nem feltétlenül lopják a szívünkbe magukat, aztán később bebizonyítják, hogy nem ok nélkül vannak jelen a csapatban. Ilyen volt számomra például Manny, akiért az elején egy huncut garast sem adtam volna. Nem tudtam eldönteni, hogy Lana tréfának szánta-e, vagy esetleg tényleg hasznát fogják venni a többiek a küldetés során. Nos, határozottan kellemeset csalódtam. Minél többet olvastam róla, annál szimpatikusabbnak találtam, a végére pedig egészen megkedveltem. Ő volt a tipikus példa arra, hogy ne ítéljünk elsőre, mert érhet még meglepetés.

Raziel és Belader nagyszerű páros, tökéletesen kiegészítik egymást. Erre szükség is van, hiszen kettejük feladata felkutatni és egységgé kovácsolni az emberiség megmentéséhez szükséges kis csapat tagjait, ami nem tűnik egyszerűnek. A tagok felkutatása során kisebb-nagyobb akadályokba ütköznek, amik sűrűn bonyodalmakhoz is vezetnek. Néha úgy tűnik, hogy tényleg minden és mindenki összeesküdött ellenük, mert Mihály arkangyalon és az alvilági lényeken túl még a természeti erőkkel is meg kell küzdeniük.

Van olyan szereplő, akivel nem igazán tudtam zöld ágra vergődni, nem tudom hová tenni. Jó? Rossz? Mi a célja a tetteinek? Tényleg segíteni akar, vagy csapda az egész, hogy akadályozza hőseinket a céljuk elérésében? Erre leghamarabb a következő kötetben fogok választ kapni, úgyhogy nagyon remélem, hogy az írónő ügyesen megírja a folytatást, hogy minél előbb a kezünkbe tarthassuk.

Örültem a Raziel és Belader között pattogó szikráknak, a humor mellett ez volt az, amit annyira vártam a történet folytatásában, mert bár sok minden a kapcsolatuk ellen szól, én azért reménykedem, hogy a történet végén valahogy mégis megoldják a dolgot. Ha máshogy nem, hát emberként, mint Tully és Vicky.

A szereplők közül Belader állt hozzám a legközelebb, mégpedig a nyíltsága miatt. Ő nem köntörfalaz, kimondja amit gondol, bár sokszor cenzúrázatlanul, és nem érti miért sértődnek meg körülötte.

Összességében tekintve szerettem a könyvet, izgalmas, eseménydús, elgondolkodtató, és humoros. Volt egy kicsi hiányérzetem, nem mindig éreztem olyan erősnek a történetet, mint az első kötetet, ugyanakkor a részleteket valamint a humort tekintve ez a kötet volt erősebb. + Ezzel a kötettel együtt megkaptam a 21 rövid novellát tartalmazó kis füzetet, ami szintén nagyon szórakoztató volt, és csak úgy izzott a levegő a főszereplők között. 

Itt olvasható: Karanténmesék 

A karanténmesékről annyit tudni kell, hogy bár a főszereplők ugyanazok, mint a Raziel trilógiában, maguk a történetek nem kapcsolódnak szorosan a regényekhez. Mondhatni alkalom szülte őket, hiszen mindenki tudja, hogy a világon tomboló vírus miatt sokan feszültek, idegesek, Lana pedig úgy gondolta, hogy Raziel és Belader segítségével egy kis színt visz a hétköznapjainkba, és csempész bele egy kis humort, hogy még véletlenül se veszítsük el a humorérzékünket.

Pontozás: 10/10

Interjú Lana Millan írónővel!

Az Athenaeum kiadó egyik kedves munkatársának közvetítésével, sikerült interjút készítenem Lana Millan írónővel, aki nem más, mint a frissen megjelent, ám már most nagy népszerűségnek örvendő Átkozott Hannah Brown című könyv szerzője. 

Ezúton is köszönöm Blankának a közreműködést! :)

Most pedig nézzük, mit is tudhatunk meg Lana Millan-ről!

Köszönöm, hogy vállalta az interjút.

Kedves Bernadett, én köszönöm az érdeklődést.

Elég nagy titokzatosság veszi körül, és mint azt a kiadó honlapján és a könyv belső borítóján is olvashattuk, nem igazán hisz az írói önéletrajzokban. Mégis, mi az, amit szívesen elmondana magáról az olvasóinak?

Arról van szó, hogy ebben a történetben magamat tartom a legkevésbé fontosnak. Minden, amit elmondhatnék magamról, ott van a könyvben. Aki elolvassa, jobban megismer, mint a környezetemben legtöbben. :)

Mikor kezdett el írni? Az írást hivatásnak vagy hobbinak tekinti?

Ezt napra pontosan tudom, 2012. november 27-én kezdtem el írni, de tényleg. Előtte való este néhány barátommal arról beszélgettünk, kinek hogyan alakult az élete, és milyen távol kerültünk az álmainktól. Megígértük, hogy teszünk valamit ezért, nem csak sajnálkozunk és kesergünk egymás közt. Másnap a gép elé ültem, és bár fájdalmas volt az első sorokat a monitoron látni, meg kellett tennem, mert hová lesz a világ, ha már a saját magunknak tett ígéreteinket sem tartjuk be? Korábban is akadt néhány próbálkozás, de sosem volt elég bátorságom ahhoz, hogy komolyan vegyem.

Honnan jött a Lana Millan írói név?

Írás közben mindig Lana Del Reyt hallgattam, emiatt Lana. A Millan véletlenül jött, először Millert szerettem volna (Arthur Miller után), de amikor leírtam egy papírra, annyira csúnya volt a kézírásom, hogy Millannak látszott. Nem hiszek a véletlenekben, ezért maradt a Millan.

Publikált már más néven, vagy Hannah Brown története az első megjelent írása?

Nem, még sosem publikáltam, Hannah az első.

A könyv megjelenése még igen friss, ám vannak már jócskán visszajelzések. Ilyen fogadtatásra számított?

Még annyira friss ez a dolog, de reméltem, hogy pozitív lesz a fogadtatása. :)

Tervezi, hogy tovább szövi Hannah történetét, vagy úgy gondolja, hogy egykötetes szereplő lesz?

Elképzelhető a folytatás, minden azon múlik, hogy az olvasók mennyire szeretik meg Hannah karakterét.

Karakterei igen élethűek, szinte kilépnek a könyvből. Érdekelne, hogy szereplőit valós személyekről mintázta, avagy teljesen fiktív személyek?

A szereplők többnyire fiktív személyek, akiket feltöltöttem, majd ismerősöktől, barátoktól elcsent tulajdonságokkal gyúrtam össze.

Készül már a következő regénye? Esetleg még csak tervben van? Amennyiben igen, az is a chick lit műfajban íródik?

Igen, készül, műfaját tekintve kicsit komolyabb, mint Hannah története, ráadásul egy elég erős fantasy szál van benne. Meglátjuk, hogy mi lesz a sorsa. :)

A facebook-on Hannah Brown oldalán látható egy kép, „Az élet túl rövid, ahhoz:” felirattal és egy felsorolással. Ön is hisz a felsoroltakban, vagy ezek a gondolatok szimplán jól illenek Hannah karakteréhez és történetéhez? Melyik az, amiről azt gondolja, mindenkinek meg kellene fogadnia?

Hannah és köztem azért van némi átfedés. Vele együtt jártam végig az utat, vele nevettem, éreztem, amit ő érzett. Fura ezt így leírni, de sokat tanultam tőle, főleg azt, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ne éljünk, hogy ne merjünk élni.

A könyvében szó esett Clive könyvtárszobájáról, tetemes mennyiségű könyvgyűjteményéről. Ön is nagy gyűjtő? Melyik könyvére mondaná azt, hogy az a kedvenc? Milyen könyvet ajánlana az olvasóinak?

Nagyon szeretem a könyveket, bár az utóbbi időben igyekszem visszafogni magam. Eldöntöttem, hogy csak akkor veszem meg a következőt, ha az épp aktuális olvasmányommal már végeztem. Mondanom sem kell, nem szokott összejönni…

Ha csupán egyetlen könyvet ajánlhatnék, akkor az Christopher Moore: Biff Evangéliuma‎ lenne.

Köszönöm, hogy időt szakított a kérdéseimre.

További sikeres, boldog és ihletben gazdag időszakot kívánok!

Én köszönöm. :)

Hannah Brown facebook-os oldalát itt tudjátok megtekinteni és figyelemmel kísérni: https://www.facebook.com/readhannahbrown?ref=ts&fref=ts

A könyvről szóló bejegyzésem pedig itt található: 

http://www.ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2015/10/lana-millan-atkozott-hannah-brown.html

Hálás vagyok az írónőnek és a kiadónak a lehetőségért, és személy szerint én nagyon reménykedem Hannah történetének folytatásában, a készülő regényt pedig már most nagyon várom. :) 

Lana Millan: Átkozott Hannah Brown

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Hannah Brown televíziós szerkesztő, aki, ha nagyon muszáj, műsorvezetőként is megállja a helyét. Makacs, akaratos, többnyire magával is elégedetlen, esendő nő. Időnként fenemód kritikus, a barátaival is kíméletlen, mégis jószívű, és gondoskodik azokról, akiket szeret. 

A boldogság keresése nehéz feladat, főleg, ha az ember a saját vágyaival sincs teljesen tisztában. Hannah botladozó, gyakran elbizonytalanodó, ám a céljait és a szerelmet kitartóan kereső, szerethető figura, aki gyakran bajba kerül, de kimászik belőle, hogy a gyökerei kutatásának kellős közepén egyszer csak magát és a társát is megtalálja. 

Ismerős a helyzet? Lányok, vigyázzatok! Ez a hol fanyar-humoros, hol keserű, hol édes, de mindenképpen izgalmas lányregény veletek is megtörténhet. 

Nem biztos, hogy egy szép napon a kezében karácsonyfatalpat szorongató, félmeztelen szexistent találtok az erkélyeteken, de jobb, ha nyitva tartjátok a szemeteket, mert bármelyik kanyarban rátok kacsinthat az élet egyik pajzán kihívása vagy öröme. 

Kinek-kinek a magáé.”

Kiadta az Athenaeum kiadó 2015-ben.

A borító Földi Andrea munkáját dicséri.

ISBN: 978-963-293-4785

Oldalszám: 324

Nem igazán olvastam még magyar írónőtől chick lit műfajú regényt, így külön öröm, hogy az Athenaeum kiadótól megkaphattam a frissen megjelent Lana Millan könyvet, melyet ezúton is köszönök.

A fülszöveg jópofa és figyelemfelkeltő, rengeteg vidám percet ígérő.

Az írónőről túl sok mindent sajnos nem tudunk, a kartonált borító fülecskéjén is csak az alábbi olvasható:

Már a könyv elején nagyokat kacagtam, határozottan jó érzéseim voltak. A hetedik oldalon a főszerkesztő jellemzése zseniális.

„ – Szarul nézel ki – mondja köszönés helyett, miközben ő pont úgy fest, mintha egy elfuserált plasztikai műtétet hajtottak volna végre rajta. Mint aki voltaképpen Quasimodo egyenes ági leszármazottja, ám a rokonságot mindenki elől titkolni igyekszik, és hajlott hátát méregdrága öltönnyel álcázza. Az asztali lámpa fényében az arca okkersárga. Én a helyében nézetnék egy májfunkciót. De persze én nézek ki szarul. Nyilván.”  

Majd a jellemzés után még hozzátoldja az írónő, hogy a főszerkesztő egy jól öltözött lidérc. Már látom is magam előtt. :D

Hannah megkapott egy olyan állást, amitől a hideg verejték is elöntötte.  Szerkesztőből műsorvezető lett, mert Lois, az igazi műsorvezető eltörte a lábát, aki pedig helyettesíthetné, síelni ment. Remegő lábakkal, idegesen, gyomorgörccsel indította a műsort, és alig várta, hogy vége legyen. Akadtak meglepetések, például Dolores megjelenése a műsorban, vagy az édesanyja telefonja, na és nem feledkezhetünk meg a magas, kisportolt, fekete hajú és zöld szemű alsógatyás betörőről sem, akit otthon talált.

Másnap közlik vele, hogy három hétig ő a műsorvezető. Na, itt már kezdtem szegényt sajnálni, bár azt gondoltam, hogy még jól is elsülhet a dolog. Imádtam a sziporkázó párbeszédeket, Hannah szarkasztikus és kissé hibbant személyét, aki valamiért nagyon emlékeztet valakire.

Itt pedig egy idézet, amitől újra „déjá vu” érzésem támadt:

„ –Amíg elkészül az étel, megmutatom a könyvtárat. Imádni fogod.

– Ezt meg honnan veszed? – tudakolom, de közben a tekintetem Clive izmos feneke és a festmények között cikázik.

– A nők általában ruhákat tartanak a gardróbjukban, a tiédben könyvek vannak. – Egy kicsit bosszant, hogy néhány óra leforgása alatt az egész lakásomat átkutatta, és mindet megtudott rólam.

– Szeretek olvasni – duzzogok vállvonogatva. A könyvek nem mennek ki a divatból, és sosem hízom ki őket. Számomra jobb befektetés, mint a ruházkodás, ennyi az egész.”

Imádtam az egész könyvtáros részt, a különleges festménnyel és a rejtélyes családi történettel együtt. A jellemzés alapján simán a „beköltöznék” kategóriát erősíti Clive háza.

A negyedik és ötödik fejezet egyszerre volt fagyos és tüzes. Tetszett, hogy egyáltalán nem volt túlzó vagy sok. Mindenből pont amennyire szükség van.  Imádtam a nagy hóesést, s reméltem, hogy ott ragadnak mindketten Frestonban. Szerettem a lelkizéseket, hogy az ágyjeleneteken kívül helyet kapott még az igazán mély, és őszinte beszélgetés is. Reméltem, hogy ezen a nyomvonalon haladnak majd tovább, és jön a happy end. Persze várható volt, hogy valami történni fog, hisz’ túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, kellett valami, ami bekavar. Meg is kaptuk, és jött a depizés, az idegesítő barátnők és családtagok, új és régi ismerősök, családfakutatás, döbbenetes hírek, majd jött a felismerés, megbocsájtás, s ezt követően a megkönnyebbülés és a happy end.

A történet magával ragadó, szenvedélyes, humoros, elgondolkodtató. A szereplők néha idegesítőek, máskor jópofák, tehát életszerűek. A történet akár meg is történhetne valakivel, annyira valóságosan, élethűen ábrázol az írónő. A könyv olvastatja magát, letenni szinte csak fizikai fájdalom árán lehet. Határozottan érdemes figyelemmel kísérni az írónő munkásságát, mert ezzel a regényével, újabb kedvenccel bővítette a könyvespolcomat.

Pontozás: 10/10