Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2017. június 23., péntek

Szőcs Henriette: A török brigadéros - A Kizil Elma háremének titka - Első rész

„Abdurrahmann pasa háreméből időről időre eltűnnek a lányok. Egyre többször jelenik meg a füvesasszony, ami soha nem jelent jót.  De vajon mit nem szabad megtudnni a hatúnnak? Ki kapja a selyemzsinórt? Hogy boldogul a hárem nyugalmát és biztonságát ismerő Aisa szabad nőként? Hogy kerül Batthyány Ádám gróf egy hamvas ifjú hölgy hálószobájába? Abdurrahmann túléli utolsónak hitt hadjáratát? Mi lesz az utódlással? Vajon mi úszik a Dunában? Mi a Kizil Elma háremének titka?
Szőcs Henriette A török brigadéros című regénytrilógiájának első részében egy izgalmakkal teli kalandos utazáson vehetünk részt az Oszmán Birodalomban. Mindeközben megtudhatjuk, milyen volt egy korabeli szabadrablás, hogy válhatott valaki rabszolgává, illetve milyen fondorlatok árán lehetett túlélni egy lehetetlennek tűnő küldetést.”
Megjelent: 2017.06.05.
Kiadta: Athenaeum kiadó
ISBN: 978-963-293-137-1
Oldal: 239
Műfaj: romantikus történelmi
A könyv megvásárolható 20% kedvezménnyel itt:
Illetve, aki az ebook-ot részesíti előnyben, azt is megvásárolhatja:
A szerzőről:
1973-ban született Győrött, jelenleg is ott él.
Szállodai menedzser, író, kritikus, egy gyermek édesanyja.  Megjelent könyvei: Alteregó (2011., Aposztróf Kiadó), Gluggy-glugy szörny (2011., Trixi Könyvek), Vizes kaland (2012., Trixi Könyvek), Ősképcsarnok (2015., Napkút Kiadó).
Díjai: az Irodalmi Jelen novellapályázatának 2. helyezettje, a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium irodalmi pályázatának nívódíjasa három alkalommal, Ottlik 100 – a Gödöllői Irodalmi Díj különdíjasa.
Az Athenaeum Kiadó gondozásában A hűség a kutyáknak való - egy szexturista feljegyzései című könyve 2016 szeptemberében jelent meg. 

A könyvről:
Mit is mondhatnék? A történet olvastatja magát, a szerző végigkalauzol minket egy olyan korban, amikor még természetesnek számított a rabszolgatartás, a nők tárgyiasítása, semmibevétele, egyes népeknél a többnejűség is. A nő nem volt más, mint egy termék, ha csinos volt, több pénzt fizettek érte és a szolgálataiért.
Adott egy fiatal és gyönyörű lány, aki tizenhat évesen Abdurrahman pasa háremébe tartozott, ő volt az egyik feleség. Miután a pasa fia meghalt, az első feleség, a hatún pedig beletemetkezett az önsajnálatba és a gyászba, Aisa elhatározta, hogy ő majd fiút szül a pasának, ezáltal ő lesz az új hatún, és nagyobb tekintély fogja övezni. Ám ezt mindenki elől titkolnia kellett, mert a hatún tett róla, hogy senki más ne szüljön fiú utódot a pasának, csakis ő.
Háborús időszakot éltek, semmiben nem lehettek biztosak. Ahogy V. Károly seregei sorba foglalták el a birodalom egyes központjait, egyre kevésbé lehetett hinni abban, hogy a pasa még sokáig fog uralkodni. Ezért az uralkodó úgy döntött, egy vésztervet készít annak érdekében, hogy Aisát és a gyermekét időben kimenekíthessék, ha rosszra fordulnak a dolgok.
Harc, viszály, erőszak, rabszolgaság, vonzalom, árulás, születés és halál, mind-mind megtalálható ebben a történetben. Semmi sem úgy alakul, ahogy azt eltervezték, volt, hogy saját maguknak tettek keresztbe egy-egy cselekedetükkel a főszereplők. A könyv befejeztével felötlött bennem, hogy ha bizonyos helyzetekben másképp döntöttek volna a szereplők, akkor máshogy alakult volna az életük? Jobbra vagy rosszabbra fordult volna a sorsuk? 
Amennyiben kedvenc szereplőt kellene megneveznem, abszolút Kösze Gyurkó lenne a megnevezett, talán benne láttam a legtöbb emberséget a történet során. A többiek nem igazán lopták be magukat a szívembe. 
A karakterekről jó lett volna kicsivel többet megtudni, néha kicsit vázlatosnak hatott a leírás illetve keveselltem a cselekmény mennyiségét is, ám ettől eltekintve élvezhető volt.

Pontozás: 10/9

2017. június 21., szerda

Almásy Katalin: Kati-patika – Egészség természetesen

„Melyik évszakban érdemes méregteleníteni? Mit igyunk, ha fáj a fejünk, ha magas a vérnyomásunk, vagy ha épp fáradtak vagyunk? Mi használ a szúnyogok és mi a nap ellen? Mire jók a tibeti teák? Igaz, hogy a hagymából szinte bármi elkészíthető? Mit nevezünk Nero nektárjának? Igaz, hogy a böjt nemcsak lelki, hanem testi megtisztulást is jelent? Hogyan szüntethetjük meg a tavaszi fáradtságot? Hogyan kell gyógybort készíteni? Miért kell az arcunkon görgetni a forró tojást? Mi mindenre jó a gyömbér, az alma és a körömvirágkrém? Ha bezárt a gyógyszertár, kérj segítséget a természettől! Megnyílt a Kati Patika! Almásy Katalin természetgyógyász arra vállalkozott, hogy összegyűjtse: az egyes betegségekre mi a természetes gyógymód. Hasznos tanácsokkal lát el, hiszen sok kellemetlen tünet akár gyógyszerek nélkül is megszüntethető. Legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél, a természet patikája mindig nyitva áll!”
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2017. június 5.
Oldalszám: 160
ISBN: 978-963-293-656-7
Fotók a könyvben: Pintér Róbert és Pintér Ádám
A könyv 20% kedvezménnyel megvásárolható itt:

A könyv bevezetője egy Shakespeare idézettel indít, majd a szerző mesél a könyv születésének előzményeiről. Mit tanult, hogyan él, mit dolgozik, illetve, hogy honnan a tudás, amit most megoszt az olvasókkal.
„A virágok és növények szeretetét valószínűleg a génjeimben hordom. Családom elmeséléseiből tudom, hogy erdélyi nagymamám is a természet segítségével gyógyította a családot, később édesanyám is továbbadta ezt a tudást. Egy kedves német barátnőm mutatott rengeteg praktikát, ötletet, hogy miként dolgozzam fel, hogyan tartósítsam a növényeket. A tőlük kapott és később megismert, illetve saját magam által kidolgozott recepteket, ötleteket gyűjtöttem össze ebben a könyvben.”
A tanácsok, receptek és ötletek évszakokra lebontva találhatóak, nagyon sok hasznos információval kiegészítve. Az írások mellett színes képek is helyet kaptak a könyvben, melyek kellemesen kiegészítik a szöveget.
Azon felül, hogy rengeteg érdekességgel megismerkedhetünk, találkozunk ismerős dolgokkal is, így ezt a könyvet olvasva egyaránt tanulunk és elevenítünk fel régi emlékeket.
Megtudhatjuk például, hogy mit ajánl a szerző, ha böjtölni kívánunk, vagy mi a megoldás a tavaszi fáradtságra. Ötleteket kapunk a tojás különböző felhasználására (természetesen azon kívül, hogy megesszük), elkészíthetjük a medvehagymás pogácsát a recept alapján, vagy tarthatunk szépségápolási hónapot, minden héten más ötletet kipróbálva a könyvből. Az ötletek tárháza szinte kimeríthetetlen, ráadásul mindenféle káros anyagtól mentes dolgokat készíthetünk rövid idő alatt, ami lássuk be, nagyon jó dolog. Találkoztam én is pár ötlettel és recepttel, amit mindenképpen ki fogok próbálni. Egyik ilyen pont most nyáron aktuális. Ugyanis megtudhatjuk, mi kell ahhoz, hogy természetes alapanyagokból napvédő krémet készítsünk. Ha nem nagyon bízol a bolti napvédőkben, érdemes egy próbát tenned.
Már megtörtént a baj és leégtél? A könyvben erre is találsz megoldást, mégpedig az „Elsősegély-ábécé a napégésre” megnevezés alatt. Hét tippet is kapsz, mivel kezeld a napégést.
Szintén a nyár kategóriában találhatunk nyertes tippeket, hogyan űzzük el a szúnyogokat, legyeket, darazsakat, kullancsokat vagy épp hangyákat a közelünkből. Én például vonzom a szúnyogokat, imádják a vérem, így valószínűleg kipróbálom egyszer azt a keveréket, amit ebben a könyvben találtam.
Ha ősz, akkor csipke szezon. Természetesen ez is helyet kapott a felsorolásban. Nálunk megszokott a csipkebogyótea, főleg meghűléses időszakban, mert hatalmas C-vitamin tartalma van. Persze, aki nem szereti önmagában az ízét, az készíthet teakeveréket is, mert úgy nem annyira intenzív az íze, mégis megmarad a vitaminforrás. Tipp tőlem: fele-fele arányban fekete ribizlivel, esetleg 40% csipkebogyó, 30% fekete ribizli és 30% kökény keverékkel isteni ízt kaphatunk, ráadásul nagyon egészséges is.
Mivel a négy évszakból hármat már említettem, jöjjön a tél, hogy ez se maradjon ki. Ennél az évszaknál olvashatunk az alma jótékony hatásairól a szervezetre, a tél közkedvelt fűszeréről, a gyömbérről, valamint újabb bőrápolási tippel is gazdagodunk, ha eljutunk ideáig. A végén pedig találhatunk egy négy oldalas összefoglalót, mondhatni „egy kis házi patikát”, amiben összegyűjtötte a szerző, hogy mivel orvosolhatjuk a mindennapi problémákat.

Azt szeretném külön kiemelni (amit a szerző is hangsúlyozott), hogy ha komolyabb dologról van szó, a természetes gyógymódok mellett igenis muszáj meglátogatni az orvost, ne próbáljuk meg önmagunkat diagnosztizálni. Persze, egy egyszerű kis megfázással nem kell rögtön a jó doktorokhoz rohanni, mert akkor is kapjuk a szintetikus gyógyszereket, ha épp kikezelhetnénk magunkat egy kis gyömbérrel, csipkebogyóval és mézzel, szóval elsősorban figyeljünk oda önmagunkra, s az alapján mérjük fel, hogy elég-e a természetes gyógymód, vagy kell valami más is.

Annyi mindent kiemelhetnék ebből a kötetből. Szerintem, aki megveszi, garantáltan nem fogja megbánni. Én is sűrűn fogom forgatni a későbbiekben is. Köszönöm Almásy Katalinnak ezt a nagyszerű összeállítást, jó tudni, hogy a környezetünkben megtalálható alapanyagokból hányféle dolgot készíthetünk el akár mi magunk is. S nem utolsó sorban köszönöm az Athenaeum kiadónak a lehetőséget.

Pontozás: 10/10


2017. június 18., vasárnap

Izolde Johannsen: Gránátok ​a becsületért (A Birodalom tengeri bástyái 2.)

Bismarck. A birodalmi zászlóshajó tündöklése és bukása

Figyelem! A bejegyzés nyomokban spoilert tartalmazhat!

"1940 tavasza…
Az Admiral Graf Spee páncéloshajó tisztjei titkos szervezetek és segítőkész németbarát argentin családok közreműködésével egymás után hazaszöknek és újra szolgálatba állnak. Az elpusztult zászlóshajó megüresedett helyét egy alvó óriás veszi át.
A Bismarck, a Nagynémet Birodalom új büszkesége. Az épülő csatahajó az olvasó szeme láttára elevenedik meg hogy az istenek játékszereként egy eposzi küzdelem részese legyen. Günther Lütjens tengernagy, a flottaparancsnok, Ernst Lindemann sorhajókapitány, Paul Ascher fregattkapitány és báró Burkard von Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy sorsa fonódik egybe, amikor a nagyszerű hadihajó elindul első útjára…"
Kiadó: Underground
Megjelenés időpontja: 2017. május 24.
ISBN: 978-963-128-473-7
Oldalszám: 450
Műfaja: történelmi, életrajzi és dokumentumregény

Először is szeretném megköszönni Izzie-nek, hogy ismét gondolt rám és megismerkedhettem a Bismarck legénységével és történetükkel.

Amint az a bejegyzés címében is látható, ez a Birodalom tengeri bástyái sorozat második kötete. Már az első is azonnal magával ragadott, igazán a szívemhez nőttek a szereplők, rengeteg információval szolgált, lebilincselt, mesélt, s a történelem olyan tényeire mutatott rá, amit a történelemkönyvekben nem igazán említettek meg. Teljesen más megvilágításba helyezi a történteket, sokkal közvetlenebb és emberibb oldalról szemlélhetjük az eseményeket.
Most is elmondhatom / leírhatom, hogy ez a regény alapos, informatív, nem szájbarágós, nem száraz, korhű, történelmi, pártatlan, emberi, szerethető, érdekes, magával ragadó, lendületes, célközönsége pedig szerintem kortól és nemtől függetlenül minden olyan személy, aki érdeklődik a második világháborús cselekmények és alapjáraton a történelem iránt.

Nagy örömömre szolgált, hogy az előző kötetből már megismert és nagyon szeretett személy, Paul Ascher ebben a kötetben is fontos szerepet töltött be, számomra már ő garancia volt arra, hogy folytatódnak a kalandozásaim, tényfeltáró utazásaim.
Paul Ascher most sem okozott csalódást, már a könyv elején könnyeket csalt a szemembe. Eszembe jutott, hogy ő (és társai) nem csak egy szerethető karakter, hanem a történelem egy darabkája, egy olyan személy, aki valóban létezett évtizedekkel ezelőtt. A szívem összeszorult a gondolatra. Amikor a családjával töltött idejéről olvastam, úgy éreztem, mint ha én magam is ott lettem volna csendes megfigyelőként. Láttam magam előtt a családot, ahogy örömmel ölelték át egymást, mert nem számított, hogy hol vannak, csak az, hogy együtt.
„Hosszú percekig ült még az asztalnál, hallgatta az alvók nyugodt, csöndes légvételét. Hazaért hát. Erre vágyott mindenek felett, hogy a családjával lehessen. Vállalt ezernyi veszélyt, kényelmetlenséget, idegölő félelmet az óceán fölött átrepülve. A boldogság röpke pillanatai elé azonban minduntalan odatolakodott a kérdés: Hogyan tovább?Végül a fáradtság kényszerítette ágyba. Odabújt feleségéhez, baljával átkarolta. Ursula álmában magához szorította az ő ölelő karját. Paul Ascher megcsókolta az asszony puha, gömbölyű vállát és halkan suttogta:– A karrierem fog segíteni rajtunk, Uschi. Mindaz a tudás, amiért éltem, mindaz, amit idáig véghezvittem.Én foglak megmenteni benneteket.”
Az előző kötetből több szereplő felbukkant hosszabb-rövidebb időre ebben a történetben is, melynek örültem, mert szinte mindenkit a szívembe zártam. Rengeteg érzés köszönt vissza a lapokról, sűrűn elhomályosította a szemem a könny, főleg mikor visszaemlékeztek arra, mi történt Hans Langsdorff sorhajókapitánnyal. Megsúgom, ez a kötet is bővelkedett olyan eseményekben, amik miatt már két kötethez fűznek hasonló érzelmek.

Az események sorozata fekete-fehér filmként pergett le a szemem előtt. Láttam Paul Ascher-t amint kinevezését elfogadva csatlakozik Günther Lütjens tengernagyhoz, aki a Gneisenau hajó parancsnoka volt. Majd ezt követően újabb ugrás az időben, a Bismarck csatahajó megépítése, avatása, legénységének kinevezése, csatarendbe állása. Megannyi új és régi szereplő felbukkanása, izgalom, várakozás, elszántság, hazafiság, szeretet, lemondás, beletörődés, veszteség, s érzelmek kavalkádja, ami ismeretlenül is ledönti a lábáról az olvasót.
Ennél a történetnél egyszerűen nem vagy képes külső szemlélőként nézni a történetet. Ott vagy te is a helyszínen, s átéled mindazt, amit ők átéltek egykor. Tiéd az izgalom, a várakozás, a halálesetek után pedig a gyász érzése, ami akaratlanul is eltölt, mert nem tudsz tárgyilagos maradni ebben a helyzetben.
„Lindemann mind emberi, mind anyagi téren a legtöbbet várta el. Épp csak annyit kívánt, mint amennyit saját magától megkövetelt. A tisztek szabályos időközökben jelentettek neki, beszámoltak a legénység felkészítésének menetéről, az egymásra épülő részlegek felszerelésének előrehaladtáról. De nemcsak az írásos, vagy szóban elhangzott jelentésekre támaszkodott. Mindenre figyelt, végigjárta a hajó egészét, felügyelte a kiképzéseket, értő szemmel követte a hátralévő felszerelési munkálatokat.Parancsait mindenki zokszó nélkül hajtotta végre. A Bismarck parancsnoka sosem mulasztotta el a jutalmazást, ahogy az, aki hibát vétett, bizton számíthatott a megrovásra is. De Ernst Lindemann mindig adott lehetőséget a bizonyításra. A szigorú, ám igazságos tanári viselkedés mélyről gyökerezett benne. A legénység átlag életkora huszonegy év körül lehetett. Sokak számára a Bismarck volt az első hajó. A Hajó…”
Bismarck
Ahogy az előző kötetben Hans Langsdorff, úgy most Ernst Lindemann is beállt a „tisztelem és elismerem a személyét” csoportba. A személyisége megnyerő, igazán határozott jellem. Ezt nem csak tettei bizonyították, hanem az is, ahogy a beosztottjai vélekedtek róla.
„Arisztokratikus viselkedése nem párosult gőggel, vagy lenézéssel, mint társadalmi rétegének oly sok tagjánál. Ha tudomására jutott bárminemű rendbontás, vagy nézeteltérés, a felek biztosak lehettek abban, hogy azonnal kézbe veszi az ügyet. A Bismarck legénysége egyöntetűen, feltétel nélkül szerette az „Öreget”.”
A történet főszereplői
Erich (Johann Albert) Raeder tengernagy a Német Haditengerészet (Kriegsmarine) vezetője.
Günther Lütjens tengernagy, hajórajparancsnok (a Gneisenau hajó parancsnoka).
Ernst Lindemann sorhajókapitány, a Bismarck parancsnoka.
Paul Ascher fregattkapitány: első törzstiszt, hadműveleti főtiszt, aki az előző kötetben a Graf Spee tüzérfőnöke volt.
Burkard Freiherr von Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy, negyedik tüzértiszt.
Mellettük természetesen rengeteg olyan szereplő kapott teret, akik bár mellékszereplők, igen fontos szerepet töltöttek be a történetünk szempontjából. Ahogy haladtam előre a könyvben, annál jobban kirajzolódott a karakterek személyisége, a cselekményszálak kuszasága kibogozódni látszott, végül minden egy szép nagy kerek egésszé állt össze.
Örültem, hogy most is emberséges, jóindulatú és szerethető emberekről olvashattam, és ezzel újfent kaptam egy kis cáfolatot a történelemkönyvekben olvasottakkal kapcsolatban. Határozottan ajánlom a könyv elolvasását (s a soronkövetkezőket is), mivel más nézőpontból is megközelíthetjük a világháborús eseményeket, és rájöhetünk, hogy nem minden fehér vagy fekete. Vannak bizony árnyalatok, amiket csak észre kell vennünk.

Nagyon érdekes volt Ascher magánéletéről és munkásságáról olvasni. Hihetetlen utat járt be. Ezen felül pedig egyre jobban megismerhettem a csatahajón szolgáló legénységet, s minden egyes szomorú emberi sors után a szívem összefacsarodott.


Nemzetek összecsapása köszönt vissza a lapokról, ám ami a legfontosabb, hogy ez a történet felnyitja az emberek szemét, miszerint a háborúknak csak vesztesei vannak. A rengeteg haláleset, a gyászoló családok, a temérdek fájdalom, ami érte a világot, amikor a világháború zajlott. 

Pontozás: 10/10