Ana könyvajánlói - Karácsonyi könyvek, amiktől többet vártam

Mindenkivel előfordulhat, hogy a csalogató borító, és a figyelemfelkeltő fülszöveg miatt nagy elvárásokkal olvassa el az adott könyveket. Ilyenkor benne van a pakliban a csalódás is. Az alábbi könyveknél pontosan ezt tapasztaltam.

Melody Carlson: A karácsonyi macska

Fülszöveg:

"Több külföldön töltött év után Garrison Brown hazatér Vancouverbe, hogy új életet kezdjen. Amikor szeretett nagyanyja elhalálozik néhány héttel karácsony előtt, Garrison elmegy a házába, hogy elrendezze a dolgait, nagyanyja hat macskáját is beleértve, akiknek új otthonra van szükségük. Bár ezt Garrison minél hamarabb el akarja intézni, nagyanyja rendelkezése ezt nem teszi lehetővé. Embert próbáló követelményeket állított az unokája elé kis, bolyhos barátai elhelyezésével kapcsolatban; valamint jelentős anyagi juttatást ígért a leendő gazdiknak.

Garrison feladata karácsonyig megtalálni a tökéletes gazdikat anélkül, hogy elárulná nekik a pénzjutalmat. Útközben talán még találkozik valakivel, aki maradásra bírja.

Ez a humoros és szívmelengető történet a bestseller író-szerző, Melody Carlson tollából tökéletes ajándék minden állatbarátnak és azoknak, akiknek a karácsony különleges helyet foglal el a szívükben."

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 174

ISBN: 9789632673875

A borítója alapján azt hittem, hogy egy bájos, romantikus karácsonyi történet. De sajnos kevés szó volt a karácsonyról és az ünnepi készülődésről. Ezzel ellentétben voltak dolgok (pl. a missziós munka), amiket gyakran ismételt. Erőltetettnek tűnt. Az alapötlet jó volt, de a megvalósítás, megfogalmazás nem igazán tetszett. Nem tudom, hogy az eredeti szöveg is ilyen-e, vagy csak a fordítás.

Nagyon cuki, hogy az oldalak számozásai macskatappancsban vannak. A macskák bemutatása nagyon aranyos. De lényegében csak ennyi jót tudok említeni erről a könyvről. Még habkönnyű romantikus regénynek is gyenge.

Melody Carlson: A karácsonyi kutya

Fülszöveg:

"Közeleg a karácsony, ám Betty Kowalski szívét nem tölti el az ünnepi várakozás. Természetesen, szokása szerint ellátogat majd a templomba, de ugyan ki miatt vegye elő a karácsonyi díszeket és kinek készítsen finomságokat?

Férje évekkel ezelőtt eltávozott, gyermekei messze élnek tőle, az unokája, Avery, hiába felnőtt nő már, mégis még mindig folyton zűrös helyzetekbe keveredik, régi jó szomszédjai helyére pedig egy kiállhatatlan új lakó érkezik. A férfi lakásfelújítás címszó alatt ádáz rombolásba kezd, és a portájukat elválasztó kerítés miatt kipattant vitájuk csak tovább rontja Betty kedélyét. És ha mindez még mindig nem lenne elég, egy csapzott kis kutya is pont az ő kertjében ver tanyát…

Betty úgy érzi, ez már igazán több a soknál, és nem is sejti, hogy talán éppen ennek a kis kutyának a felbukkanása lesz az, ami által a karácsony mégiscsak teljes lehet, nemcsak az ő, de az unokája és a szomszédja számára is…"

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 184

ISBN: 9789632674766

Nagyon aranyos a borítója. Kutya-karácsony, csak jó lehet. De! Már máskor is gondoltam így, és tévedtem. Ahogy az írónő másik (cicás) könyvével kapcsolatban is. De bizakodásra adott okot, hogy másik nő fordította. Reméltem, hogy jobb a fordítás, és jobban odafigyeltek a lektorálásnál, korrektúrázásnál. Ez így is volt. Ebben a tekintetben jobb volt ez a könyv.

Kedves kis történet lehetett volna. Egy kis barna kutya, Ralph megtanítja az embereket a törődés, a barátság és a szeretet fontosságára. Bár a kiskutya a címszereplő, mégsem szerepel sokat. Kár érte.

Az alapötlet jó volt. De a regény mégis összecsapottnak tűnt. Egy kicsit olyan, mint egy könyv vázlata, ami még kidolgozásra vár.

Az írónőtől két könyvet olvastam eddig, és mindkettőnél azt tapasztaltam, hogy bár a könyvek borítója nagyon szép és aranyos, de alig kidolgozott a történet, kevés leírással, meglehetősen idegesítő szereplőkkel és kiszámítható végkifejlettel. Azt hiszem, hogy nem lesznek a kedvenceim az írónő könyvei.

Natalie Cox: Nem csak karácsonyra

Fülszöveg:

"Charlie utálja az ünnepeket, és az idei ígérkezik minden idők legrosszabb karácsonyának. A barátja lelépett a személyi edzőjével, az otthonát lakhatatlanná tette egy gázrobbanás, az anyja Melbourne-be utazott az ötödik férjével. Az egyedüllét, enyhe agyrázkódással és átmeneti hajléktalansággal párosulva arra kényszeríti, hogy gumicsizmát húzzon és Devonban töltse a karácsonyt Jez kuzinjánál, aki Kényelmes Kutyakuckó néven ebszállodát üzemeltet.

Ám a négylábú barátokkal megosztott, csendes vidéki ünnepekről szőtt tervét hamar keresztülhúzza a találkozása Malcolmmal, a süket dán doggal, Hugóval, a dögös (bár sajnos foglalt) gazdájával és Callel, a tagadhatatlanul vonzó, de elviselhetetlenül fölényes és kioktató helyi állatorvossal…

Natalie Cox régi rajongója a romantikus vígjátékoknak és a kutyáknak, ezt a könyvet is úgy írta, hogy egy öreg csokoládé labrador csaholt mellette. Együtt lettek másodikok a helyi „Legjobban hasonlító kutyák és gazdák” versenyen, és nyilván úgy vitték haza a díjat, mintha összeillő nyakörvet viselnének. Sajnos épp azon a napon, amikor elfogadták Natalie könyvét kiadásra, a múzsája felköltözött a nagy égi kutyaparkba. Azóta már örökbe fogadott egy német dog kölyköt, aki erővel kompenzálja az észbeli hiányosságait. Natalie a walesi Brecon Beaconsben és Londonban él."

Kiadó: Gabo

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 310

ISBN: 9789634067818

Nagy elvárásokkal kezdtem el olvasni ezt a könyvet. Együtt két kedvencem, a kutyák és a karácsony. Gondoltam, biztos nagyon jó lesz…

Nem „tipikus” karácsonyi történet, de télen játszódik. Humoros kutyás könyv. Az kicsit furcsa, hogy egy fekete nagytestű kutya van a borítón, mikor a könyvben a nagytestű kutya egy fehér dán dog.

A könyv első fele kicsit erőltetettnek tűnt. Nem igazán értettem, hogy miért kell újra és újra felhozni, hogy a női főszereplő nem szereti a karácsonyt. Szerintem az olvasók az első tíz említés után is felfogták.

Ahogy olvastam a könyvet, gyakran eszembe jutott, hogy buta és felelőtlen a főszereplő hölgy. Nem egy szimpatikus karakter.

A könyv második fele egy kicsit „összecsapottnak” tűnt. Legalábbis úgy hatott, mintha nem lenne teljesen kidolgozva. Kevésnek találtam a tájleírást.

Igazából csak a kutyák miatt érdemes elolvasni.

Ana könyvajánlói - Emma Heatherington: Idén karácsonykor

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„A Holiday és az Igazából szerelem rajongóinak

Rose egykor rajongott a karácsonyért, amíg egyik évben történt valami, ami mindent megváltoztatott. Azóta egyszer sem ment haza, hogy a családjával ünnepeljen. Idén a nagyvárosi nyüzsgés elől egy vidéki vendégházban rejtőzne el a kutyájával, ám amikor egy ismeretlen férfi nyitja ki Seaview Cottage ajtaját, a két idegennek azzal kell szembesülnie, hogy a tulajdonosok egy félreértés miatt mindkettejüknek kiadták a házat.

Charlie ugyancsak a problémái elől menekül. Lehet, hogy egyeseknek ez az év legcsodálatosabb időszaka, ám neki idén biztosan nem az. Rose és Charlie mindketten arra számítottak, hogy ezt az ünnepet egyedül fogják tölteni. Ám karácsonykor igenis történnek csodák, és örökre megváltozhat az életük, ha hajlandóak megosztani egymással a házat…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 440

ISBN: 9789634529033

Nem ismertem még a szerzőt, leginkább az ünnepekre hangoló borító és a könnyed szerelmi történetet ígérő fülszöveg fogott meg. A cuki karácsonyi borítóhoz képest a történet eléggé szomorkás. Nyilván bosszantó az alapszituáció, hiszen mindkét főszereplő egyedül akarta tölteni a karácsonyt, erre azzal szembesültek, hogy másnak is kiadták ugyanarra az időszakra a helyet. Klisés. Először jön a bosszankodás, és találgatás hogyan is oldhatnák meg a dolgot. Azután a próbálkozás, hogy biztosítani tudják a távolságtartást. Majd a lassú ismerkedés következik. Végül vonzalom alakul ki a főszereplők közt. Időnként vicces és aranyos volt, hogy üzenetekben érintkeznek egymással. Nem fog a kedvenc karácsonyi könyveim közé tartozni, de jó volt. Tetszettek a leírások. A környezetüket, a tájat nagyon szépen írta le az írónő. Jó ötlet volt két kutyát is a történet középpontjába "állítani". Elgondolkodtató, és érzelmes történet.

Volt benne néhány fogalmazási és helyesírási hiba, ami nyilván nem az írónő hibája. Valahogy a lektorálásnál és a korrektúrázásnál átsiklottak felette a könyvkiadó munkatársai.

Rose már harmadik éve a családjától elvonultan, egyedül tölti az ünnepet, de kezdetben csak utalgat arra az író, hogy miért tesz így a nő. A férfi főszereplő, Charlie és a kutyája, Max szintén Seaview Cottage-ban töltenék a Karácsonyt. A lánya pár hete Tenerifére költözött az anyjával (a férfi exfeleségével). Mindketten veszteségekkel küzdenek. Az írónő elég sokat taglalta a szívfájdalmukat. Rose a munkatársától, Carlostól, Charlie a barátjától, Nialltől és a testvérétől, Helenától kap támogatást. Sokat nem tudtunk meg a mellékszereplőkről.

A negatív dolgokat persze részben felülírja a regény befejezése, mely tele van szívmelengető jelenettel.

Nora Roberts: Az Oromház rejtélye

Fülszöveg: „Whiskey Beach csodálatos tengerpartja minden évben rengeteg turistát vonz a környékre. A hely legjellegzetesebb épülete a part egyik sziklájára épült Oromház, amely már nemzedékek óta a Landon család otthona. Eli Landon, a sikeres ügyvéd ugyan Bostonban él, de a szíve mindig oda húzza vissza. Amikor a felesége brutális gyilkosság áldozata lesz, sokáig őt vádolják a bűntény elkövetésével. Tudja, hogy addig nem moshatja tisztára a nevét, amíg meg nem találják Lindsay gyilkosát. Az élete romokban hever, az állását elveszítette, ezért örül, amikor nagyanyja, Hester Landon felajánlja, hogy költözzön az Oromházba, és gondoskodjon az otthonáról, amíg ő felépül egy súlyos baleset után. Abra Walsh életében is voltak nehéz időszakok, mielőtt Whiskey Beachbe költözött, hogy itt kezdjen új életet. A nő jógafoglalkozásokat tart, ékszereket készít, segít az idős szomszédainak, felszolgál a falu bárjában, és ő Hester Landon bejárónője is. Természetesnek veszi, hogy Eli odaköltözése után róla is gondoskodjon, annál is inkább, mert tiszta szívből sajnálja az ártatlanul meghurcolt férfit. Közben egyre gyanúsabb események történnek, és szaporodnak a megválaszolatlan kérdések. Ki és miért ölte meg Lindsay-t? Eli nagyanyja miért zuhant le a lépcsőn, az éjszaka közepén? Mit akar Eli-tól a magánnyomozó, és ki bérelte fel? A legnagyobb rejtélyt mégis a titokzatos betörő jelenti, aki több alkalommal is behatolt a házba. Miért ásott árkokat az alagsorban?”

Mit lát az ember amikor kezébe veszi ezt a könyvet?

Egy szép borítót, aminél a lila és a kék a domináns szín, valamint egy figyelemfelkeltő fülszöveget.

Műfaját tekintve: romantikus krimi.

Terjedelme: 588, tényleges terjedelme 586 oldal.

Kiadta a Gabo kiadó 2014-ben. 

A könyv első száz oldalát leírónak nevezném. Többnyire szereplőjellemzések, tájleírások, rövid előcselekmény a tartalma. Ez alatt a szösszenet alatt néha kissé unatkoztam, ám a későbbiekben (úgy a százhatvanadik oldal környékén) beindultak a cselekmények.

Hester Landon: egy nagyon kedves, nagyon karakán, és erőteljesen rafinált idős hölgy, akit első olvasatra megkedveltem. Meg kell jegyeznem, hogy sokkal jobban kedveltem, mint az unokáját, aki a főszereplő férfi volt. Igaz, hogy sokban hasonlítottak ők ketten (amit meg is állapítottak egy párszor a könyvben), ám voltak olyan különbségek, amit nehéz lenne nem észrevenni. Hester tele volt élettel. Bármi rossz történt is körülötte, igyekezett jó oldaláról szemlélni a dolgokat.

Eli Landon: Íme a főszereplő férfink. Az elején nagyon nem kedveltem, bár öt perc olvasás után rájöttem, hogy ő nem lenne képes gyilkolni. Gyilkossággal vádolták, ő pedig begubózott, elmenekült az emberek zaklatása elől. Na kérem az rendben is van, hogy nem szereti ha zaklatják, és olyannal vádolják amit nem követett el, ám nem az a megoldás, hogy hónapokig ki se dugom az orrom, s nem foglalkozom a külvilággal. Erre később szépen fel is nyitják a szemét, és végre összekaparja magát, mind testileg, mind pedig lelkileg, és harcolni kezd. Kb. ezen a ponton kezdtem el kedvelni. Sikerült bebizonyítania a környezetében élőknek és az olvasóknak egyaránt, hogy tud ő talpig férfi is lenni, már ha akar. Később vele nyomozhatunk, tehát pozitív a végkifejlet vele szemben. Akár mondhatnám azt is, hogy gyenge kezdés után pozitív végkifejlet.

Abra Wals: Női főszereplőnk azon ritka fajta, aki szinte mindenhez ért, rá is tukmálja magát mindenkire, akiről azt gondolja, szüksége van rá, s meglepően be is bizonyosodik, hogy tényleg így is van. Kedves, nyitott, okos, rettentően energetikus személy. Hester jó barátnője, bár korát tekintve simán lehetne az unokája is. Ő vezeti a háztartást, amíg Eli az Oromházban él, emellett gondozza nem csak a kertet, de Elit is. Főz rá, takarít, mos, emellett kizökkenti az önmarcangoló módból, s neki köszönhetően végre élni kezd a pasas. Néha idegesítően tudálékos, ám ő mindvégig pozitív karakter számomra. Sokszor mosolyra fakasztott olvasás közben.

Barbie: abszolút kedvenc!!! Hogy miért? Olvasd el a regényt. Garantáltan mosolyra húzódik a szád, amikor bekerül a történet cselekményeibe.

Határozottan elmondhatom, hogy bár tíz nap kellett a könyv elolvasásához (Igen, nekem. Engem is meglepett.), végül pozitívan könyveltem el ezt az időszakot. Ugyanis a nyögvenyelős kezdés után jól szórakoztam, kikapcsolt a regény. Mit kaptam a könyvtől? Rejtélyeket, kalandot, gyilkosságokat, nyomozást, szerethető karaktereket, romantikát és egy imádni való ebet. Különösen tetszett, hogy a mellékszereplőkre ugyanannyi hangsúlyt fektetett a kidolgozáskor az írónő, mint a főszereplőkre. Imádtam Abra szomszédait, jóravaló, kedves emberek, akikre lehetett számítani.

Összességében tetszett, a döcögős kezdés után villámgyorsan lehetett haladni a könyvvel. Tehát ha az első 100 oldalon nehezen boldogultok, ne adjátok fel. A kétszázadik oldaltól garantáltan eteti magát a történet.

Pontozás: 10/9

Nora Roberts - Nyomkövetők (végső benyomás)

Az előző bejegyzésemben már meséltem egy kicsit a könyvről. Ma be is fejeztem, mivel mindig hívogatott, hogy "gyere, folytasd". Tudom, ez vicces lehet másoknak, de én így éreztem. 

Amikor letettem a könyvet, a sírás kerülgetett. Vége lett, és egyszerre éreztem feltöltődést és ürességet. Nagyszerűen megírt történet, szeretnivaló szereplőkkel, érdekes sztorival, és fordulatos cselekményekkel. Mitől különleges ez a könyv? Attól, kedves olvasó, hogy neked szól. Neked meg nekem, és minden olyan akció és romantika kedvelőnek, aki szereti a kutyákat is. 

Olvastam egy pár könyvvéleményt, és sokan azt írták, hogy rühellték benne Simon karakterét. Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor én defektes vagyok, mert én imádtam őt. Minden dilis megjegyzésével, morgásával, szeretetérintésével, famegmunkálós érzékenységével, s mégis durva stílusával. Szerettem benne, hogy nem mondott olyat, amit nem gondolt komolyan. Mindig őszinte volt, még ha bántott is ezzel valakit. Tiszteltem, becsültem, kedveltem. Szórakoztató volt, még ha néhány helyzetben én is szívesen összevitatkoztam volna vele. Volt olyan, amikor hangosan felsóhajtottam, és azt mondtam: Istenem, kell nekem ez a férfi. Röhejes, de ez van. Annyira magávalragadó a stílusa... Kicsit úgy éreztem, mintha Garwood könyveinek szereplőivel találnám szembe magam. Így éreztem annó, amikor Noah Clayborne történetét olvastam. Idegesített, ugyanakkor vonzott a stílusa. Kár, hogy az életben a bunkó pasik igazán bunkók, és nem ilyenek....

Mindenesetre összességében ez egy tökéletesen megírt Roberts regény. Izgalmas, érdekes, romantikus szálak is találhatóak benne, és imádni és utálnivaló karakterekkel is bővelkedik a könyv. A kutyakiképzés és mentőkutyás keresés cselekményszál különösen jó volt benne. Rajongtam Bogart, Peck, Newman és Jaws quartet-jéért, és örültem, hogy ennyi "szerepet" kaptak a könyvben. Számomra előlépett Roberts legjobb regényévé ez a könyv. 

Pontozás: 10/10 (számomra magasan túlszárnyalta még ezt is)

Nora Roberts - Nyomkövetők (első benyomás)

"Fiona Bristow kutyakiképző, aki az általa alapított önkéntes kutyás kereső-mentő szolgálatot is vezeti. Kiegyensúlyozottnak tűnő életét azonban váratlan esemény kavarja fel, amely egyenes folytatása korábbi szörnyű kalandjának és tragikus veszteségének."

575 oldalból jelenleg a 189.-en járok. Egyelőre többféle vélemény kavarok bennem, összességében pozitív. Imádom, hogy a kutyakiképzés részleteibe is beletekinthetünk, így minden állatszerető embert megnyerhet vele az író. Fiona igazán kedvelhető figura, a maga közvetlenségével, segítőkészségével. Főleg ha azt nézzük, hogy min ment keresztül. Ha nehézsége támadna az életben, a munkájába temetkezik, vagy humorral üti el a dolgok élét. Segítőtársa három nagyszerű fiú, akik nem csak együtt élnek, de együtt is dolgoznak vele. Imádják egymást. Igen, jól gondolod, kedves olvasó, a három nagyszerű fiú, három csodálatos kutya. Peck, Bogart, és Newman igazi társa a nőnek, miután megölték a vőlegényét. Kedvencem Peck egyelőre, de mindhárom csodálatos a maga nemében. 

Másik főszereplőnk Simon Doyle, aki famegmunkáló. Bútorokat, használati tárgyakat készít fából. Kap egy kölyökkutyát édesanyjától azért, hogy ne legyen magányos. (én ezt aranyosnak találtam) Jaws egy tündéri kölyökkutya, aki igényli a szeretetet és a játékot. Azért viszi el őt Fee-hez, hogy megtanítsa őt viselkedni. 

Simon olyan karakter, aki egyszerre vált ki szeretetet és gyűlöletet az emberből. Volt olyan rész, hogy fejbevágtam volna, de olyan is, amikor simán a nyakába ugrottam volna. :D Imádom. 

Izgulok, hogy mi lesz a folytatás, és alig várom a holnapot, hogy tovább olvashassam. Egyelőre úgy néz ki, hogy Robertsben most sem csalódok. :) Melegen ajánlom. 

Egyik rész nagyon megtetszett az eddig elolvasott részből:

"Fiona úgy vélte, a kutyákban az egyik legjobb az, hogy mindig kitörő örömmel fogadják az embert, akár öt percig, akár öt napig volt távol. Szeretetük feltétel nélküli és határtalan." 26. oldal

Folyt. köv.