Ana könyvajánlói - Nicholas Sparks: Törékeny csodák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Tanner Hughest a nagyszülei nevelték azzá, aki: egy határozott, világot látott férfivá, aki a nagyapja példáját követve katonaként szolgálja az országát. Az egész életét külföldön töltötte, és most, a leszerelése után sem áll szándékában megállapodni. Ám mielőtt újra útra kelne, hazautazik a beteg nagyanyjához, aki a halálos ágyán egyetlen dolgot kér tőle: „Találd meg, hová tartozol!” Emellett pedig Tanner sosem ismert apjának nevét is elárulja, és azt is, hol találhatja meg.

Amikor Tanner kíváncsiságtól hajtva az észak-karolinai kisvárosba utazik, még nem tudja, hogy az egész élete megváltozik. Az apja nyomát követve megismerkedik egy, a gyerekeit egyedül nevelő doktornővel és egy magányosan, elvonultan élő öregemberrel. Ha Tanner képes megnyitni a szívét a szeretet és a szerelem előtt, a csodálatos találkozások sora ezzel nem ér véget…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2025

A mű eredeti címe: Counting Miracles

Fordította: Szieberth Ádám

Oldalszám: 348

ISBN 978 963 452 990 3

Nagyon szép a borítója. A történet kiszámítható és tele van klisékkel. Ettől függetlenül olvasmányos, nagyon érdekes és szórakoztató. Szerintem szívmelengető regény. Sok minden van benne: múltbéli titok, tragédiák, apját kereső főhős, szerelem, hely és életcél keresés, idilli táj… Az olvasó fejezetről fejezetre lassan ismerheti meg a szereplők komplikált és érdekes (volt akinek megrázó) történetét. A könyvben benne van a sorsfordító tragédiák utáni újrakezdés lehetősége, az emberi lélek ereje is. Véleményem szerint az „emberi” szereplőktől, és valószerű helyzetektől hiteles a történet. Talán segít egy kicsit más szemmel nézni a saját nehézségeinkre is. Nem túl bonyolult történet, és szerencsére garantált a boldog befejezés. Érdemes időt szánni rá, és értő figyelemmel olvasni. Szeretem a leírásokban gazdag történetmesélést, és az író pontosan ezt nyújtotta ebben a könyvben.

A regényben sok a bibliai idézet. Ez hívő emberként engem nem zavar. Másoknak viszont kicsit sok lehet.

Tanner Hughes kedves, szimpatikus és férfias karakter. Az anyja meghalt a szülés után pár perccel. A nagyszülei nevelték fel. Katonaként élte az életét. A leszerelés után vándoréletet élt. Amikor megtudta, hogy a nagymamája gyógyíthatatlan beteg, és már nincs sok ideje hátra, akkor hazautazott Pensacolába. Szinte el sem mozdult a nagyanyja mellől. Igyekezett megkönnyíteni a nagymamája utolsó napjait. Gyengéden gondozta a haláláig. A nagyanyja temetése után elindult az Asheboro nevű észak-karolinai kisváros felé. Azért oda, mert vélhetően az volt az apja tartózkodási helye. Nem sok információja volt róla, csak annyi, amennyit a nagymamája egy papírra felírt a halála előtt. Az apja és az észak-karolinai kisváros neve.

Kaitlyn Copper egy elvált doktornő, aki egyedül neveli tinédzser lányát, Casey-t, és kilenc éves fiát, Mitchet. Mitch rajong a nővéréért, és Casey is imádja a kisöccsét. A kisfiú sok időt tölt egy kedves öregúrral, aki faragni tanítja.

Casey egy parkolóban nekitolatott egy férfi kocsijának. Így ismerkedett meg Tanner a Cooper családdal. Kaitlyn és Tanner közt szinte azonnal vonzalom alakult ki. Egyik találkozás követte a másikat. Érdekes beszélgetéseket folytattak, és kellemesen érezték magukat egymás társaságában. Ezeknél a beszélgetéseknél egy kicsit részletesebben is ki lehetett volna dolgozni a témát, hiszen mindkettőnek érdekes a hivatása, és a veteránokról meg a rászoruló embereket segítő szervezetekről is sok érdekességet és hasznos információt lehetett volna írni. Ettől függetlenül így is tetszettek.

Tanner megállapította, hogy Kaitlyn gyerekei nagyszerűek. Casey okos, eleven és rámenős. Mitch pedig lelkes, elbűvölő, elégedett gyerek. A gyerekek is nagyon megkedvelték a férfit. Tanner elég sokáig sodródott az életben, élt nomád életet. Elég nehezen döbbent rá, hogy ideje lenne megtöltenie az életét tartalommal, célt találni. Kaitlyn mellett úgy érezte, hogy a helyén van.

Az idős Jasper, akinek a teste nagy részét égési sebek csúfították el, és aki faragni tanítja a kisfiút, kedveli Kaitlynt. Nagyra értékeli a doktornő jó természetét és a szaktudását. Jasper családját mélyen átjárta a hit és a tisztelet. A nagyapja lelkipásztor volt. Az apja pedig egy gyümölcsösben dolgozott. Szerette az őszibarackot, és mindent megtanított róla a fiának, amit tudott. Jasper szerette az apját a bölcsességéért, az emberi tartásáért, a türelméért, és kedvességéért. Jó emberek voltak. Borzalmas, ami Jasper családjával történt. Szegény fickó sokat szenvedett. Az író feltárja az olvasó előtt, hogy Jasper hogyan nézett szembe az életének legdrámaibb pillanataival. A történetben felbukkant egy fehér szarvas, és Jasper úgy érezte, hogy a sorsuk összefonódik. Az volt az érzése, hogy neki kell megvédeni a fehér szarvast. Szerintem nagyon megrendítő volt, amikor Jasper meglátogatta a felesége meg a gyerekei sírját, és elmesélte nekik, hogy mi minden történt.

Amikor Jaspert az erdőben baleset érte, Tanner kutatta fel, és mentette meg az öreg kutyájának, Arlo-nak a segítségével. Jasper erősebb volt a sorscsapásoknál, és egyre több örömteli pillanatban volt része. A történet végére sem múlt el a fájdalma, csak átalakult, és megtanulta hogyan tud tovább élni.

A három gonosz tinédzser fiún, és Littletonékon kívül nem volt a történetben igazán negatív karakter. Ők ugyan undorító orvvadászok, de szerencsére nem sokat szerepeltek a regényben. A történetből nem derült ki, hogy ők végül megbűnhődtek-e.

Ez a könyv az, aminek látszik. Egy érzelmes, könnyed, bár néhol megrázó történet. Kedves és szentimentális. Örülök, hogy elolvashattam.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Egy független nő (Happily Inc 5.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az esküvőszervező Renee Grothen nem szándékozik férjhez menni. Aki tudja, az ugye csinálja – aki nem tudja, az tervezi… Azt azonban soha nem tervezte el, hogy a jóképű és tehetséges thrilleríró, Jasper Dembenski megkéri a kezét. Nem, ő csak kalandot akart. Gondtalan szórakozást, elköteleződés nélkül.A katonaságnál töltött évek után Jaspernek szent meggyőződése, hogy nem alkalmas tartós kapcsolatra. Abban viszont semmi kivetnivalót nem talál, hogy szenvedélyes viszonyba bocsátkozzon a szép és talpraesett Renee-vel. Igen ám, csakhogy a futó kaland abban a pillanatban átalakul, amikor a lány a vágyai tárgyából a múzsájává válik.

Renee esküvőszervezőként mindig ügyesen kézben tartotta a dolgokat, soha nem történt semmi baj. De vajon készen áll arra, hogy fejest ugorjon a szerelembe, ami tökéletesen kiszámíthatatlan?”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Meant to Be Yours

Kiadás éve: 2022

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-540-560-2

Aranyos kisvárosi románc. Érzelmekkel teli, humorral átszőtt történet. Megérintett. A női főszereplő tele van vívódással. A félelmei nem a korábbi szerencsétlen szerelmi életében gyökereznek (ahogy eleinte hiszi), hanem abban a traumatikus élményben, hogy gyerekként az apja elhagyta, és az anyja egyedül nevelte. A férfi főszereplő poszttraumás stressz betegséggel (PTSB) küzd. Ezt a szálat érdemes lett volna egy kicsit alaposabban kidolgozni. Bár így is érzékelhető volt, hogy milyen komoly terhet rótt Jasper-re és a környezetére. Egy futó kapcsolatnak indult az egész, mind a két fél részéről, ám hamar komolyra fordulnak a dolgok. Renee és Jasper érzelmileg sérültek, ezért nem mernek komolyabb viszonyt kialakítani. Ez az „akarlak, de nem lehet, mert félek elköteleződni” téma együtt jár a bizonytalansággal, önmarcangolással, kötődési igénnyel… Érzelmileg nagyon intenzív. A maguk módján próbáltak megküzdeni az érzéseikkel. Az írónő végig fenntartotta az érdeklődésem. A történet kutyás szálát imádtam. Nagyon tetszett a macskás rész is, bár abból elég kevés volt. A baráti kapcsolatok is szépen kiemelkedtek a történetből.

Jasper Dembenski Afganisztánból visszatérve írással próbált megküzdeni a poszttraumás stresszel. Rengeteg terápia és gyógyszeres kezelés után az írás volt az, ami félig-meddig meggyógyította. Annyira legalábbis, hogy többé-kevésbé normális életet élhessen. Az eddigi köteteket olvasva is rájöhetett az olvasó, hogy rendes fickó. A kiadója három hónapos könyvbemutató turnéra küldte. A turné végén megmentett egy kóbor kutyát.

Renee Grothen esküvőszervező. Pallas Mitchell a főnöke. Amíg Pallas várandós volt, addig Renee helyettesítette. Renee örült, hogy Jasper hazatért a könyvturnéjáról. Tetszett neki a kedves, magas, erős, szexi mosolyú és jóképű férfi.

Jasper és Koda (így nevezte el a kutyát) közös rutinja gyorsan kialakult. Amíg a férfi dolgozott, addig a kutya rendszerint nyugodtan aludt. Jót tett neki az eb társasága. És Renee is jó hatással volt rá. Tetszett neki a nő humorérzéke és a mosolya. Megállapította, hogy bár alacsony, de szép és formás nő. Nagyon vonzódtak egymáshoz, és gyorsan egymásra találtak. Renee korábbi szerelmi élete katasztrofális volt, ezért nem akart tartós kapcsolatot. Minden férfiban csalódott korábban, ezért nagyon bizalmatlan, gyanakvó volt. Nem akart szerelmes lenni, mert próbálta megóvni magát. A kapcsolatuk kezdetben a vágyról és szenvedélyről szólt, majd fokozatosan egyre mélyebb érzelmek alakultak ki közöttük.

Jasper-nek az új regényéhez szüksége volt egy kis kutatásra és ötletekre. Eldöntötte, hogy a következő regényében a női karakter esküvőszervező lesz, ezért követni fogja Reneet, hogy megismerje a munkáját. Renee némi nyomás hatására beengedte a férfit a világába. Sokat segített a férfinak az írásban.

A múltbéli traumák fokozatosan derültek ki. A Renee anyjával kapcsolatos rész szerintem egy kicsit fel lett fújva. Bár Verity tényleg különös karakter, mégis túlzónak tűnt Renee viselkedése. Renee szereti az anyját, ennek ellenére próbálta távol tartani Happily Inc-től. Biztos volt abban, hogy amikor kiderül az anyja képessége, akkor a dolgok számára rosszra fordulnak. Félt attól, hogy fény derül a családi titokra. Jasper-nek elmondta, de a férfi megdöbbent és nem hitte el. Amikor megjelent Verity, és tolmácsolta neki Koda gondolatait, akkor már elhitte és nem kételkedett benne. Sőt! Csodálatosnak tartotta. Renee barátai nagyon jól reagáltak a hírre. Természetesen, elfogadással álltak hozzá az anyja képességeihez. Végre Renee is kezdte elfogadni, és már nem „rejtegette” az anyját a barátai elől. „Talán csak néhány pozitív élményre volt szüksége, hogy a dolgok új megvilágításba kerüljenek.” Renee feldúlt volt, amikor az anyja Happily Inc-be érkezett, mert biztosra vette, hogy Verity jelenléte mindent tönkretesz, de teljesen megalapozatlanok voltak a félelmei. Az anyja egyértelműen pozitív irányba befolyásolta az eseményeket. Renee mindig menekült, mert félt megkockáztatni, hogy valaki összetöri a szívét.

A vicces, kicsit furcsa, de mindenképpen szeretetreméltó Jasper abban a hitben élt, hogy sohasem gyógyul meg teljesen a komoly lelki sérülésekből. Végül mégis sikerült. Persze voltak még rémálmai, de sokkal jobban érezte magát, és nyitottabbá vált. A kapcsolata Renee-vel jobb emberré tette, és szeretett gondoskodni a nőről. Ebben biztos volt, és valami azt súgta neki, hogy sokkal jobb lehetne az élete vele. Volt valami aranyos abban, ahogy a férfi átgondolta az érzéseit, és rájött, hogy szereti Reneet.

Végül megtalálták a boldogságot egymás mellett.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Másodszor ​nem hibázhatsz! (Happily Inc 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Mathias Mitchell könnyed mosolya megtévesztő, a férfi komoly lelki sebeket hordoz. Egy családi botrányt követően otthagyja gyerekkora színhelyét, és a kaliforniai Happily Incbe, az álomesküvők városába költözik. A „ne ígérj, nem fáj fejed” mottó szerint éli az életét, míg meg nem ismeri a közeli vadrezervátum gyönyörű és titokzatos állatgondozóját.

Carol Lund tisztában van vele, nem elég különleges ahhoz, hogy felkeltse a tehetséges és jóképű Mathias figyelmét. Ő lepődik meg a leginkább, amikor a férfi felajánlja, hogy segít társat keresni a rezervátum magányos zsiráfjának. Ennél már csak akkor döbben meg jobban, amikor a férfi kísérletet tesz az elcsábítására. Végül kötélnek áll, ám a szenvedélyesen induló pásztoróra nem várt véget ér. A sértett önérzetű Carol egyáltalán nem biztos benne, hogy Mathias megérdemel egy második esélyt. Ő ugyanis az első szeretne lenni a férfi számára…”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Second Chance Girl

Kiadás éve: 2021

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 400

ISBN: 978-963-540-361-5

Sok szálon fut a szórakoztató, humoros, kedves, romantikus történet. Helyszíne egy kisváros, Happily Inc. A történet középpontjában két pár áll, az egyik Mitchell fiú, Mathias és Carol Lund, valamint a másik Lund lány, Violet és Ulrich, egy angol herceg. Nagyszerű érzékkel találta el az írónő a humor, az érzelmek és az erotika arányát. Ízlésesen írta meg az érzéki részeket, amik még jobban elmélyítik a főszereplők közti érzelmi kötődést. Mélyebb témákat is érzékletesen érint. A cselekmény lendületes, és az események sodrása könnyedén magával ragadja az olvasót. Bár ez a sorozat második kötete, önálló történetként is megállja a helyét.

Carol szeretettel és elhivatottsággal gondoskodik az állatokról. Ő vezeti a vadrezervátumot. Azt teszi, amihez kedve van. Szeret önmaga lenni. Nem volt Mathias esete, mégis lenyűgözte őt. Carol azt hitte, hogy mivel átlagos nő, Mathias észre sem veszi. A férfi már vagy száz rajzot készített Carolról és Millie-ről, a zsiráfról. Az alkotói tevékenység, a Mitchell fiúk művészetének bemutatása gazdagítja a történetet.

Mathias jóképű, megnyerő személyiségű és sikeres férfi. Művész, aki „falja az életet”. Régen üvegszobrokat is készített, de most már inkább praktikus használati tárgyakat (tányérokat, vázákat, tálakat…) csinál. Carol is nagyon vonzó, szexi, szórakoztató és szeretetreméltó figurának tartja Mathiast.

A Mitchell fiúk terhelt családi háttérrel rendelkeztek. Néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy Mathias és Ronan mégsem ikrek, csak az apjuk közös. Addig nagyon közel álltak egymáshoz, de akkor valami megváltozott. Ronan-ben valami megszakadt. Csalódott és haragos lett.

Amikor a Mitchell fiúk szülei elutaztak egy hónapra, az anyjuk Mathiast kérte meg, hogy vigyázzon a kutyájára. Sophie (a kutyus) született bajkeverő. Egyedi „színfoltja” a történetnek.

Violet rajong a gombokért. Gombokkal kereskedik. Ulrich herceg azért érkezett a városba, hogy felelősségre vonja őt egy félreértés miatt. Meglehetősen nyersen és fenyegetőzve. Tehát Violet okkal háborodott fel, és zavarta ki az üzletéből. Csalódott a hercegben, mert nem ilyennek ismerte meg tizenkét évvel ezelőtt. Elszomorította és dühítette a férfi viselkedése. Az egykor kedves, lovagias, mesebeli herceg úgy viselkedett, mint egy címeres ökör. Ulrich hamarosan belátta, hogy nagyot tévedett. Őszintén elmesélte a történteket a nagymamájának (aki kapcsolatban állt Violettel). Ez a beszélgetés sok dolgot tisztázott. A férfi nem köntörfalazott, amikor legközelebb meglátogatta Violet-et. Figyelemre méltón bocsánatot kért, és kiengesztelésként meghívta vacsorázni a nőt. A vacsora alatt Ulrich rájött, hogy Violet okos, vicces, kedves és szexi. Nagyon vonzónak találta. Violet szerint Ulrich ellenállhatatlan volt, méltó az emlékeihez.

Az már a könyv első felében nyilvánvaló volt, hogy Carol és Mathias, valamint Violet és Ulrich egymásba szeretnek.

A barátnők „csajos” találkozóit jó ötletnek tartom. Kedves, meghitt hangulatot teremtettek. Ennek a kötetnek a témái is érdekesebbek voltak nekem. A művészet mellett hangsúlyos volt az állatgondozás, újrahasznosítás. Nagyon kedves része a történetnek az is, ahogy pénzt gyűjtenek, hogy társakat vehessenek a zsiráfnak.

A Mitchell fiúk készültek a testvérük, Del esküvőjére. Del és Maya esküvője örömteli esemény. Ezzel szemben állt az a negatív tény, hogy a fiúk apja is ott lesz az eseményen. Vele rossz a kapcsolatuk. Mindig kegyetlen volt velük. Félt a tehetségüktől. Iszonyú nehéz ember. Miatta rejtegeti Mathias a tehetségét, mert megpróbálta megölni benne a hitet és a vállalkozókedvet. A fiúk és az apjuk közti ellentmondásos viszony éles ellentétben volt a vidám esküvői készülődéssel. Mathias sokat szenvedett amiatt, mert Ronan-nel eltávolodtak egymástól. Ez sok lelki vívódást, bizonytalanságot, bizalmatlanságot okozott.

Ahogy a könyveiben lenni szokott, az írónő a boldog végkifejlet előtt még gondoskodott egy kis bonyodalomról. A főszereplők szembe néztek a démonaikkal, és megküzdöttek a boldogságért. Susan Mallery olyan karaktereket teremtett, akiknek szívesen drukkol az olvasó, és együtt éli át velük az érzéseiket.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az olyan történeteket, amik magukkal ragadják az olvasót a humorukkal, a kedves karaktereikkel, és a romantikájukkal.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Tavaszi affér (Four Seasons 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Lou Winter, hogy a fogorvosi rendelő várójában elviselhetővé tegye a várakozást, felkap egy szamárfüles magazint, és felfedez benne egy tavaszi nagytakarításról szóló cikket, még nem is sejti, hogy az írás gyökeresen megváltoztatja az életét. Az, ami egyszerű és nagyon időszerű rendrakásnak indul, hamarosan mániává duzzad, és kicsúszik a keze közül.

Minél több szeméttől szabadítja meg Lou az otthonát, és minél több szekrényt és fiókot rak rendbe, annál több fényhez és levegőhöz jutnak az agyában és szívében szorosan bezárt, rejtett zugok is. Ettől kezdve új megvilágításban kezdi látni önmagát és a környezetét, és képes szembenézni azokkal az érzésekkel, amelyeket a soha meg nem született gyermeke iránti vágyakozás, a férje hűtlensége és a legjobb barátnőjének a hiánya váltott ki belőle.

Lázas ténykedése közepette egyre gyakrabban körvonalazódik emlékezetében annak a merész, félelmet nem ismerő lánynak az alakja, aki valaha ő maga volt. Eszébe jutnak a vad álmok, amelyeket a barátnőjével, Debbel szövögetett, és amelyekről a megvalósítás küszöbén kényszerült lemondani hűtlen és képmutató férje, Phil miatt.

Azt a Lou Wintert, akivé a házassága alatt vált, nemcsak a férje használja ki gátlástalanul, hanem örökké elégedetlen anyja, extrém kívánságokkal előálló húga és erotikus vágyainak kielégítését hajhászó új barátnője is. Részmunkaidős könyvelői állása sem visz színt az életébe. Gátlástalan, erkölcsi normákat nem ismerő, szakmai hiányosságait mások sárba tiprásával ellensúlyozni akaró, irigy főnöke tovább nehezíti az életét. Bizalmatlanná válik mindenkivel, így nem csoda, ha a nagytakarításhoz konténereket szállító, jóképű és tisztességes Tom Broomnak is csak nagy nehézségek árán sikerül áttörnie a Lou által maga köré emelt, magas és vastag falakon.

De lesz-e ereje Lou Winternek ahhoz, hogy addigi élete látszatbiztonságát maga mögött hagyja? El tudja-e hinni, hogy az új tavasz új reményei felpattintják személyisége jelképes fiókjain a zárakat, és némi bátorsággal képes lesz rendet tenni a saját életében is?

A kérdésekre még maga Lou sem tudja a választ, mindazonáltal senki sem tarthatja vissza attól, hogy a küldetését teljesítse.”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013

Eredeti mű: A Spring Affair

Fordította: H. Pikler Renáta

Oldalszám: 539

ISBN: 978 963 254 779 4

Nagyon szép a könyv borítója. A fordulatok ellenére ez nem egy sodró, lendületes történet. Lassan indulnak be az események. Jól felépített. Tele van hatalmi játszmákkal. Bemutatja a verbális bántalmazást, és azt is, hogy mindig van kiút. A regényben lüktető feszültség szinte magával ránt.

Az első pillanattól drukkoltam Lou-nak. Sok évnyi elnyomás, megaláztatás után Lou végre szép fokozatosan visszatalált önmagához, és kiállt saját magáért. Csodálatos jellemfejlődésen ment át. Tetszett, hogy mennyire felszabadító rendet rakni magunk után. Találó a megfogalmazás, ha káosz, rendetlenség van a házadban, benned is az lesz. A tényleges, és lelki nagytakarítás hangulata hitelesen jelenik meg a könyvben. Szinte érezni a megújulást.

Lou (Mrs. Elouise Winter) egy fogorvosi rendelő várójában egy képes újságot olvasgatott. Felkeltette az érdeklődését egy cikk arról, hogy milyen felszabadító hatású lehet a lomtalanítás, nagytakarítás. Elhatározta, hogy „nagytakarítást” csinál az életében.

„Tégy rendet a házadban, és a fejedben is. Ne engedd, hogy a zűrzavaros élet diktálja a tempót. Dobd ki a felesleges cuccot, és vedd a kezedbe az irányítást!”

Lou kedves, vicces, eszes nő. Szegénynek nem volt szerencséje a kapcsolataival. A férje verbálisan bántalmazta. Az anyja és a húga is nagyon ellenszenves. És volt néhány ilyen karakter a történetben. Nem hittem volna, hogy ennyi rosszindulatú szereplő lesz ebben a regényben.

A férje, Phil nagyon rondán beszélt vele, és manipulálta. Durva megjegyzéseket tett rá. Pedig Lou nyomába sem ért. Az a nő sokkal jobb férjet érdemelt. Drukkoltam neki, hogy mielőbb megszabaduljon attól az undorító féregtől.

Amikor a nőt a munkahelyén, az íróasztalfiókok rendbetételét követően elégedettség töltötte el, úgy döntött, hogy otthon is megcsinálja a tavaszi nagytakarítást, és megszabadul néhány dologtól. Végül annyi dolgot ítélt kidobásra, hogy hulladékszállítót kellett rendelnie. Tom Broom nevét és telefonszámát egy konténer oldalán látta meg, és gyorsan fel is írta.

Tom Broom figyelmes, szellemes, kedves, nagy és erős férfi. Van egy elbűvölő, óriás német juhász kutyája. Lou azonnal megkedvelte.

Lou és Debra főiskolás korukban ismerkedtek meg. Nagy terveik voltak, de eltávolodtak egymástól. Most, hogy évekkel később újra találkoztak, megállapodtak, hogy mivel a múltat nem tudják megváltoztatni, ezért inkább előre néznek. Újra tervezgetni kezdték a közös kávéházat. És a tervezést hamarosan a megvalósítás követte.

Tom egyik alkalommal megtréfálta Lout. Ez nagyon megrázta a nőt. Úgy érezte, hogy mindenki „balekra veszi”. Kicsinek és jelentéktelennek érezte magát. Úgy döntött, hogy megszakítja Tommal a kapcsolatot.

Jó volt, hogy lassan kezdett visszatalálni önmagához. Azt viszont nem értettem, hogy miért így. A barátnőjének, Michelle-nek, aki szerintem klinikai eset, végre megtanult nemet mondani és határokat szabni. Tomnak sem nézte el azt az egyetlen rossz tréfát. Bezzeg az undorító férjével (aki verbálisan bántalmazta és kihasználta) még mindig együtt volt. Az ég szerelmére! Még azt sem merte elmondani neki, hogy újra találkozgat a régi barátnőjével. Ha már „semmilyen potenciális szemét látványát nem bírta elviselni maga körül”, akkor a kapcsolatait (főleg a házasságát) is ideje lett volna felülvizsgálni. Nagyon sok dologról lemondott, amiről nem kellett volna. Hova lett az önbecsülése? Hogy tűrhette el ennyi ideig ezt a bánásmódot?

Egy viharos, esős éjszakán náluk keresett menedéket Tom kutyája. Ez alkalmat adott a kibékülésre. Amikor a férfi elment a kutyájáért, bocsánatot kért azért, mert korábban túl messzire ment a viccelődéssel, és jót beszélgettek. Tom közelében hevesebben dobogott a szíve. Ha tényleg boldog lett volna a férjével (nyilvánvaló volt, hogy nem az), akkor nem vonzódott volna ennyire máshoz, és nem fantáziált volna másról. Lou és Tom sokáig nem akart igazán szembenézni a köztük lévő vonzalommal, vibráló energiával, mivel a nő férjnél volt.

Bár a női főszereplő egy kedves, szimpatikus karakter, mégis sokszor bosszantó. Néha legszívesebben megráztam volna, hogy szedje már össze magát, és ne akarjon balek lenni. Alkalmanként jó lett volna a történetbe egy olyan barát, aki közli vele, hogy ideje végre megmutatnia azt az erőt, amit addig csendben hordozott. Idegesítő volt, hogy már a könyv közepénél tartottam, és Lou még mindig önként vállalta az áldozat szerepét. Hagyta, hogy a férje bolondot csináljon belőle. Nagyon lassan ülepedtek le a gondolatok, változtak a nézőpontok, és Lou kezdte felülbírálni a kapcsolatait. Végre rájött, hogy nem alkalmazkodhat a végtelenségig a környezetében élők elvárásaihoz.

Amikor a könyv közepe felé végre elkezdett kiállni magáért, úgy gondoltam, hogy már éppen itt volt az ideje. A „nagytakarítás” megtisztító élményétől erősebbnek érezte magát. Elhatározta, hogy többé nem hagyja, hogy rábeszéljék bármire, ami nem jó neki. Nem volt szükség bosszúra, sem magyarázatra. Amikor Lou végre kezdte tisztelni magát, öntudatos lett, akkor fordult a kocka. Azok az emberek, akik addig visszaéltek a kedvességével, megalázták, rájöttek az értékére, és arra, hogy mit vesztettek.

Lou szemei újra ragyogtak a boldogságtól, és Tom hatékonyan gondoskodott arról, hogy így is maradjon.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Csiszolatlan gyémánt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A bájos, fiatal Katy Wade tíz éve dolgozik a nagy hatalmú, igen gazdag Gilchrist családnál az étteremláncukat igazgató nagymama személyi titkáraként. Az állást vigasztalásul kapta azért, mert anyját az esküvő napján faképnél hagyta vőlegénye, egy Gilchrist fiú: a menyasszony már az oltár előtt állt, amikor a vőlegény megszökött a titkárnőjével.

Amikor a nagymama utódot keres a maga helyére, egyik unokáját, a család fekete bárányának tekintett Luke-ot szemeli ki, aki talán talpra állíthatná a pénzügyi gondokkal küszködő céget. Luke-nak esze ágában sincs kisegíteni a bajból utált rokonait, akik fattyúnak titulálják és megvetik azért, amit az apja tett Katy anyjával. De rögtön meggondolja magát, amint meglátja Katyt: azzal a feltétellel vállalja el a cég vezetését, hogy a lány az ő személyi titkára lesz. Katy, a család iránt érzett hálája miatt, beleegyezik, bár éppen azt fontolgatta, hogy saját éttermet nyit. Közösen nekiállnak tehát rendbe hozni a családi birodalom szénáját, és kiderítik, hogy valaki vagy valakik megpróbálják tönkretenni a vállalatot. Luke zseniális üzletember, de menthetetlenül elbukik… hacsak nem bízhatja titkait Katyre, Katy pedig nem hihet Luke igaz szerelmében.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2007.

Eredeti mű: Jayne Ann Krentz: Family Man

Fordította: Ladányi Katalin

Oldalszám: 461

ISBN: 978 963 07 8360 6

A könyv borítója keltette fel a figyelmem. Amikor megláttam rajta a kedvenc virágom, kíváncsian olvastam el a fülszöveget, és úgy döntöttem, hogy kell nekem ez a könyv. A történet jó volt. Izgalmas és szórakoztató. Megvolt benne minden, ami a Jayne Ann Krentz regényekre jellemző: bűncselekmény, bosszú, vicces jelenetek, erotika, szerelem.

De a nyelvezet… a megfogalmazás, a gyakori szóismétlés, betűk felcserélése… Lehet, hogy kimaradt a korrektúra?

Szép lassan megismerhetjük az egész Gilchrist családot, és betekintést nyerhetünk a múltjukba. Katy és Luke nagyon jó páros. Szerethető szereplők. Nagyon tetszett a történet kutyás szála. Aranyos volt, ahogy a nagy, fekete, keverék kutya mindenhova vitte a tányérját.

A Gilchrist család minden tagja a hatásvadászat nagymestere, és veszedelmes tud lenni.

Katy Wade korábban nem találkozott Luke-kal, de a Gilchrist család többi tagját évek óta ismerte. A családtagokra jellemző a hollófekete haj, az arisztokratikus arc, a zöld szem, és hogy vonzódnak a végletekhez. Luke rendkívül intelligens, harminchat éves, erős és izmos, makacs férfi, a klán díszpéldánya. Az a három ember, aki a legfontosabb volt számára (a szülei és a felesége, Ariel), egy légi katasztrófában lelte halálát három évvel korábban. A férfi azóta visszavonultan élt.

A klán nagyasszonya, Luke nagyanyja, Justine Gilchrist vasakaratú nő. Katy-vel mindig jól bánt. Ennek ellenére a fiatal nő már alig várta, hogy kiszabaduljon a markukból, és nyithasson egy éttermet. Katy azért kereste fel Luke-ot, mert a családjának szüksége volt rá. A cégük, a Gilchrist Inc. bajban volt. Justine (még Luke születése előtt) kitagadta Luke apját. Tudta, hogy a család többi tagja nem alkalmas a feladatra. Remélte, hogy az unokája visszatér, és megmenti a családi céget.

Katy tizenkilenc éves volt, amikor a szülei meghaltak. Senkije sem maradt az öccsén kívül. Az anyja volt az a lány, akit Luke apja, Thornton faképnél hagyott az oltár előtt. Katy a Glichrist-klán önjelölt őrangyala, derűs, kedves, rámenős, kitartó, lelkes, becsületes, megbízható, hűséges és odaadó nő. Nagyon aranyos és életteli karakter.

Első alkalommal Luke visszautasította a felkérést, hogy térjen vissza a családhoz, és mentse meg a céget. Hamarosan azonban meggondolta magát. Úgy döntött, hogy bizonyos feltételekkel hajlandó megmenteni a vállalatot. A család tagjai gyanakvással fogadták. Azt feltételezték, hogy csak bosszút akar állni a szüleit ért sérelmekért. Sokan nem voltak jó véleménnyel Luke-ról. Katy öccse Matt őszinte tiszteletet érzett iránta. Felnézett a férfira.

Katy időnként boszorkánybandának szokta nevezni a Gilchristokat. A klán tagjai ellenségesen fogadták a hírt, hogy Justine Luke-ot bízta meg a cég megmentésével. Döbbenten meredtek Luke-ra, amikor közölte velük, hogy az is a megállapodás része, hogy Katy már nem Justine személyi titkára, hanem az övé.

Luke szerint Katy egy naiv, optimista angyal. Szinte a kezdetektől vibrált a feszültség köztük. Nem voltak egymás zsánerei, mégis vágytak egymásra. Luke hosszú ideje nem kívánt annyira semmit és senkit, mint ezt a lányt. Viszont a lány eleinte nem akart viszonyt kezdeni vele, annak ellenére, hogy a szenvedélyük kölcsönös volt. Azonban Luke a fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, az övé lesz, amire vágyik. Ez esetben Katy. Hamarosan a nő is hagyta, hogy a szenvedélye úrrá legyen rajta, mert nem akart élete végéig azon töprengeni, hogy vajon mit szalasztott el. Próbáltak a jelenre koncentrálni.

A Gilchristok kitűnő éttermekkel szereztek hírnevet maguknak. Luke-nak is a kisujjában volt a szakmája, nagyon sikeres, pénzügyi zseni. Katy is tudta, hogy ha valaki képes arra, hogy megmentse a Gilchrist Inc-t, és a családot, akkor ő az.

A Katy-vel töltött első éjszaka Luke ráeszmélt, hogy időtlen idők óta nem érezte ilyen jól magát. Nyugodt, békés és boldog volt. Katy visszaadta az életkedvét. Luke a cég megmentésén kívül a családjának is segített. Katy segítséget kért tőle, ő pedig a saját módszerével megoldotta a problémákat. Nem érdekelték a rokonai nyavalyái, és az hogy hogyan másznak ki abból, amibe olyan buzgón belemásztak, mégis mindnek segített. Katy kedvéért. Nagyon tetszett, hogy általában angyalomnak szólította a nőt, és úgy viselkedett, mint egy párjáról gondoskodó, védelmező alfa hím. Jó ötlet volt az írónőtől, hogy finoman beleszőtte a történetbe, hogy mennyire másként gondolkodnak a férfiak és a nők, továbbá hogy ez mennyire megnehezíti a kommunikációt. Szerintem érdemes lett volna valahogy részletesebben kifejteni a témát. Szerintem sokszor megfeledkezünk arról, hogy a női és a férfi gondolkodás és viselkedés különbségei jobban meghatározzák az életünket, mint gondolnánk. Ahogy Katy és Luke közt egyre erősebb lett az érzelmi kötelék, a férfi ráébredt, hogy megszűnt a magány és az elszigeteltség. Élvezte az összetartozást az együttlétben, a rendszeressé váló közös vacsorákban, és az egymásra gondolásban. Amikor a kapcsolatukról olvastam, akkor eszembe jutott Jonathan Kramer és Diane Dunaway (amerikai pszichológus házaspár, szerzőpáros) egyik igen találó mondata. „A veszély és elszigeteltség világában a férfi békés kikötőre vágyik, amit asszonya karjaiban és ölében igyekszik megtalálni.”

Sok nehézség és bonyodalom után, Luke megmentette a vállalatot és a családot. Katy az övé volt, és boldoggá tette a tudat, hogy mindörökre összetartoznak.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amit sosem fedünk fel (Knockemout 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.

Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?

Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Hide from the Light

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 638 puhatáblás

ISBN: 978 615 664 406 0

Ez a kötet nem volt annyira könnyed, mint az első. Megvan a kisvárosi idill, ugyanakkor sok a titok és a trauma is. Súlyos témák. A szórakoztató, humoros történetnek van komoly mondanivalója is. Az egyik, hogy fontos a kommunikáció. A másik, hogy felnőtt emberként te vagy felelős azért, hogy hogyan alakul az életed, milyen emberré válsz. Felhívja a figyelmet arra, hogy a problémák leplezése, és feldolgozásuk hiánya nem vezet semmi jóra. A fő mondanivalója pedig az, hogy szeretni valakit a legbátrabb dolog a világon. És az a legnagyobb ajándék, ha valakit pontosan olyannak szeretsz, amilyen. Ez tipikusan olyan kisvárosi romantikus regény, amitől elpirulsz.

Ez a kötet Angelina / Lina (Angyal) és Nash (Csődör) története.

A múltban átélt trauma végig ott lappang a háttérben. Nash a lövöldözés óta ürességet érzett, időnként a vállába hasított a fájdalom. Úgy érezte, hogy egy része meghalt aznap este, amikor szolgálatteljesítés közben meglőtték. Csak árnyéka volt régi önmagának. A történet bűnügyi része, az előző kötetben történtekkel kapcsolatos elvarratlan szál. Egy szervezett maffiaháború.

Lina, sok-sok évvel korábban (még a főiskolán) Knox exbarátnője volt, és most beköltözött a Nash otthona melletti lakásba. Kölcsönös vonzalom alakult ki köztük. Nash a sérülése óta olyan mogorva lett, mint a testvére. Nem emlékezett a lövöldözésre, és pánikrohamok gyötörték. A sebzett, szomorú Nash Morgan arra késztette Linát, hogy megvigasztalja. Nash figyelmes, szexi és valódi úriember. Linának feladata volt, és úgy gondolta, hogy nem lenne szabad összemelegednie a dögös szomszédjával.

A kiskutyás részek szerintem nagyon aranyosak. Az első kötetben is tetszettek a kutyás részek, de ebben kifejezetten cukik. (Pirulós – szívecskés hangulatjel.)

A Morgan család tagjai nem tudtak az érzéseikről beszélni. Nash próbálta eltitkolni a problémáját. Senkinek sem beszélt arról, amin keresztülmegy. Szerette volna újra úgy érezni, hogy él. Ez Lina mellett sikerült is. Elhatározta, hogy megfejti a nő minden titkát.

„Vékony vonal húzódik a szükséges kockázatvállalás és a hülyeség között.”

Az embereknek általában idő kell ahhoz, hogy elismerjék, egyedül nem tudnak kimászni abból a sötét mélységből, ahová a depresszió juttatja őket, és nem szégyen segítséget kérni. Nash utálta a gyengeséget, és azt, hogy bárhol rátörhet a pánik.

„Ahelyett, hogy arra használnád az energiádat, hogy eltitkold mások elől a problémáidat, talán próbáld meg feldolgozni őket. Mindkét út pokoli megterhelő, de csak az egyik visz át a túloldalra.”

Lina és Nash beszélgettek, és megnyíltak egymásnak. A nő átsegítette a férfit egy pánikrohamon, és nála aludt. Ennek köszönhetően Nash, hetek óta először, átaludta az éjszakát, és újra reménykedni kezdett. Késő esti bizalmas beszélgetések, érzelmi támasz, intimitás.

Bár az tetszik, hogy a kisváros lakói törődnek egymással, és összetartanak, de az nem tetszett, hogy túlzottan beleszólnak egymás életébe.

Lucian kétes hírű politikai tanácsadó. Megvan a hatalma, hogy kedve szerint mozgassa a szálakat. Képes volt megfélemlíteni és lenyűgözi az embereket. Nash-t nagyon idegesítette Knox és Lucian túlféltő viselkedése.

Amikor Lina és Nash között (illetve szinte majdnem mindenki közt...szemforgatós hangulatjel) viharos nézeteltérés támadt, akkor a lányok megint (az első kötetben is volt egy ilyen iszogatás) a Hellhound motoroskocsmában kötöttek ki. Ez egy eldugott, koszos lebuj volt. Úgy tűnt, hogy ez hatásos csapaterősítő találkozó volt.

Linának az volt az érzése, hogy Nash-nek szüksége van rá. Elhallgatott a férfi elől néhány dolgot, és szabotálta az igazi intimitást kettejük között, mert nem akart sebezhető lenni. Pedig kedvelte és nagyon vonzódott hozzá.

„A sebezhetőség nem egyenlő a gyengeséggel. Azt jelenti, bízol magadban, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy kibírd a fájdalmat. Igazából ez az erő legtisztább formája.”

Bár veszekedtek, mégis egymást akarták. Meg kellett találniuk az egyensúlyt a kapcsolatukban. Annak ellenére, hogy felbosszantották és megbántották egymást, mégis törődtek egymással. Lina kezdett ráébredni, hogy jobb lenne, ha nem tartaná magától távol az embereket. Naomi és Sloan teljesen elfogadták, és a barátnői lettek.

A pánikrohamok a legváratlanabb pillanatokban lepték meg Nasht. Küzdött ellene, nem akarta hagyni megnyilvánulni. Lina sokat segített neki. Nash szerette volna, ha a nő biztonságban érzi magát a kapcsolatukban. Őszintén beszélgettek erről. Azzal foglalkoztak, hogy kiélvezzék a jelent. Nash megkapta, amit akart. Lina teljesen az övé volt. És azt szerette volna, hogy az övé legyen örökre.

Amikor Lina fenyegető üzenetet kapott, Nash attól félt, hogy nem tudja megvédeni. Nem akart rá támaszkodni. Ellökte magától a nőt, akire szüksége volt, és akit szeretett. A testvére ugyanezt csinálta az első kötetben. Szerencsére Nash hamarabb rájött, hogy idióta volt és hülyeséget csinált. Linát megrázta a dolog, de amikor Nash utána ment, végighallgatta. Emlékeztette a férfit arra, hogy minden nap szembenéz a démonaival, megvédi azokat, akiknek védelemre van szükségük, megvédi a városát. Nash azért fordult a nőhöz, hogy legyen oka megküzdeni a fájdalommal. És ezt Lina is tudta. Fel is hívta rá a férfi figyelmét. Segített neki visszatalálni az életbe.

„… csak úgy tudhatod meg, hogy ő-e az igazi, ha úgy bánsz vele, mintha az igazi lenne. Vagy kiérdemli, vagy elveszíti a címet. Ez már rajta múlik, de neked kell esélyt adnod, hogy kiérdemeljen téged.”

Ebben a kötetben is volt verekedés, emberrablás, hősködés, és lánykérés.

A bónusz epilógus csupa szeretet és boldogság.

Naomi és Knox esküvőjén, többek közt Tom Petty „Free Fallin” című dala szólt.

A Morgan fiúk anyukájának egyik kedvenc dala George Strait „All My Ex’s Live in Texas” volt.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amin sosem leszünk túl (Knockemout 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Knox örömmel játssza a rosszfiú szerepét, az életét pedig épp úgy szereti, mint a kávéját: magában. Egyedül basset houndját, Waylont tűri meg maga mellett. Knox ki nem állhatja a drámát, még akkor sem, ha az egy szökevény menyasszony formájában kopogtat az ajtaján.

Naomi persze nemcsak úgy elszökött az esküvőjéről, hanem mentőmisszióra indult, hogy kiszabadítsa rég látott ikertestvérét Knockemoutból, ebből a bárdolatlan városkából, ahol a vitákat hagyományos módon rendezik: némi ütlegeléssel és pár korsó sörrel. Többnyire ebben a sorrendben.

Azonban Naomi pechjére gonosz ikertestvére semmit sem változott az elmúlt években. Tina rövid úton meglovasítja testvére autóját és pénzét, cserébe viszont valami teljesen váratlan dolgot hagy rá: egy unokahúgot. Naomi így pénz, autó, lakás és munka nélkül ragad egy teljesen ismeretlen városban, ahol bónuszként egy vadóc 11 évesnek is a gondját kellene viselnie.

Knoxnak jó oka van rá, hogy ne bonyolódjon komplikált kapcsolatokba és ne kezdjen zűrös nőkkel. De miután Naomi élete épp lassított felvételben omlik össze előtte, legalább annyit megtesz, hogy kihúzza őt a csávából. Amint aztán Naomi összeszedi magát, visszatérhet nyugodt, magányos életéhez.

Legalábbis ez a terv – egészen addig, amíg valódi veszély nem üti fel a fejét.

Lucy Score lehengerlő romantikus komédiája az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Never Got Over

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 655 keménytáblás, élfestett

ISBN: 978-615-697-806-6

Szerintem szép a borítója.

A kötet pont azt nyújtja, amit ígér: kiszámítható fordulatokban, feszültségben és érzelmekben gazdag romantikus történetet. Ez a könyv a bátorságról szól, arról, hogy merjünk szeretni valakit. Az érzékeny, romantikus lelkű olvasókban nagyon intenzív érzéseket ébreszt. Sok morális kérdést feszeget. A kifejezetten szórakoztató és humoros párbeszédek, valamint az érdekes és vicces mellékszereplők igazán jó kikapcsolódást nyújtanak, és magukkal ragadják az olvasókat. Sokszor hangosan kacagtam. Néha viszont szinte szorított a mellkasom, és potyogtak a könnyeim. Ez az a fajta történet, ami nyomot hagy.

Szeretem a kisvárosban játszódó történeteket, az összetartó közösséget, hangulatos környezetet. Nagyon jók és részletesek a leírások. Az aprólékosan kidolgozott részletek hozzájárultak ahhoz, hogy az olvasó úgy érezze, mintha része lenne annak a közösségnek. A mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, és sokat hozzáadnak. Megvan a saját múltjuk, szerepük, és az életük egy bizonyos ponton összefonódik.

Az első Knockemout kötet Naomi (Százszorszép) és Knox (Viking) története.

Sajnos nem ilyen egyszerű újra felépíteni az életed egy teljesen idegen helyen.

Naominak volt éppen elég problémája, de az ördögi ikertestvérének, Tinának sikerült még tetézni. Elveszítette az állását, elmenekült az esküvője elől, felfordult az élete, és kiderült, hogy a szörnyeteg ikertestvére hazudott neki, és meglopta. Ráadásul azt is megtudta, hogy van egy tizenegy éves unokahúga. Egyik krízis követte a másikat.

Nem ez volt az egyetlen testvérek közötti feszültség a történetben (bár a másik nem volt ennyire durva). Knox és Nash (a rendőrfőnök) közt sem volt felhőtlen a kapcsolat.

Naomi és Knox kapcsolata finoman szólva nem indult zökkenőmentesen. Mindkettőnek terhelt a múltja. A mogorvasága ellenére Knox nagyon segítőkész és védelmező. Ő a tulajdonosa a borbély szalonnak, és egy stílusos kocsmának. Nem az a fajta főnök, akinek mindig nyitva áll az ajtaja. A Whiskey Barber és a Honkey Tonk nevű vállalkozása is jövedelmező volt.

Knox egyik embere, Sherry állást ajánlott Naominak a Honkey Tonk-ban. Mindketten meglepődtek, amikor találkoztak a nő első munkanapján. Bár a nagydarab, izmos, tetovált fickó egyébként is morgós volt, csak azért beszélt sokszor bunkón Naomival, mert nagyon vonzódott hozzá (rá volt gerjedve). A kedves, barátságos, gyönyörű nőt azonban nem kellett félteni, mert mindig bátran visszaszólt a „Vikingnek”. Mindenki érzékelte, hogy szikrázik köztük a levegő.

Naomi legjobb barátja, Stefan hamar megkedvelte a férfit. Tetszett neki, hogy védelmezi a nőt.

Feltűnt a városban Knox és Nash gyerekkori legjobb barátja Lucian is. Vicces volt, hogy mindenki Naomi-val ugratta Knox-ot. Lucian nem volt a vérrokonuk, de minden tekintetben olyan volt, mintha a Morgan fiúk testvére lenne. Amikor Nasht lelőtte valaki, akkor Lucian ugyanannyira szeretett volna igazságot szolgáltatni, mint Knox.

Knox megismerkedése Naomi szüleivel nagyon viccesre sikerült. A „világ legjobb szexe után” elég kínos lehetett, hogy váratlanul beállítottak a szülők, majd egy elfelejtett aláírás miatt a szociális munkás is… Így lett az alkalmi szexből színlelt párkapcsolat.

Naomi mindig azzal foglalkozott, hogy a többieknek jó legyen. Mindent helyre akart hozni. Egész életében Tina „botlásainak árnyékában” élt, és dühítette, hogy az unokahúgának, Waylay-nek ugyanezzel a problémával kell szembenéznie.

Waylay (ezek a nevek… itt egy szemforgatós hangulatjel) egy okos, független, aranyos kislány.

Naomi lassan kezdett önmagára találni. Állást kapott a könyvtárban, és mellette továbbra is a Honky Tonkban dolgozott. Knox pedig törődött vele, védelmezte.

Knox beleszeretett Naomiba, ez megijesztette, ezért szakított a nővel. A családja, barátai, ismerősei próbálták szembesíteni a problémával. Tetszett, ahogy Naomi apja, Lou elbeszélgetett vele. De úgy tűnt, hogy senki sem tudott hatni rá. Nem jött a megkönnyebbülés, amire számított. Nyomorultul érezte magát. Az zökkentette ki ebből az állapotból, és késztette helyes cselekvésre, amikor Tina elrabolta és veszélybe sodorta Naomit és Waylayt. A „kaland” szerencsésen végződött. Az „incidens” óta minden helyre állt. Knox telhetetlen volt, már az esküvőt tervezte. Naomit akarta, és gyerekeket.

A bónusz epilógus nagyon jó ötlet volt, és „cukormázas” lett. Úgy gondolom, hogy ez kellett a sok izgalmas és szívszorító rész után.

A könyv végén a szerző egy elgondolkodtató és nagyon megható üzenetet írt az olvasónak.

Kasie West: Borrow my Heart (Borrow my Heart 1.)

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Wren már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell

Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.

Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?

Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben.”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2024

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: Borrow My Heart

Fordította: Hartinger Emese

Oldalszám: 312

ISBN: 978-963-584-522-4

Egy újabb Kasie West regény, ami beszippantott. Imádtam. Tetszettek a karakterek, a cselekmények, a háttértörténet, és a mélyebb mondanivalók, amiket azért ebben a könyvben is elrejtett az írónő. Na meg a kutyák és cicák! A hangsúlyos állatos cselekményszál úgy kellett, mint egy falat kenyér. Ettől lett igazán szerethető. Ha pedig azt kérdeznétek, hogy mi volt a kedvencem, akkor rávágnám, hogy Bean, illetve Wren és Asher kapcsolata Beannel. Egyszerűen elolvadtam tőle. Tetszett a romantikus szál, a viccesebbnél viccesebb kihívások, kínos szituációk, és sziporkázó párbeszédek. Amik nem tetszettek, azok az engedély nélkül közzétett Tiktok videók, amik miatt elég nagy kalamajka lett. Ugyanakkor megértettem, hogy a szerző valószínűleg prevenciós célzattal tette ezt a könyvbe. A mai világban, ahol a kamaszok is órákat töltenek a cyber térben, muszáj, hogy felhívja valaki a figyelmet az online jelenlét veszélyeire, illetve arra, hogy akaratlanul is pillanatokon belül szereplői lehetünk a neten terjedő vírusként terjedő viccesnek szánt videóknak, melyek legtöbbször megalázóak, és teret adnak az arctalan és bántó kommenteknek.

A főszereplő kamaszok kedvelhetőek, bár eléggé eltérő családi háttérrel rendelkeznek.

Asher családja nagy és hangos, ugyanakkor érezhető, hogy szeretik egymást. Míg Wren családja az édesapjából és a nővéréből áll, az édesanyjuk elhagyta őket, amikor a lány még csak tíz éves volt. Bár imádja az apukáját, vele és nővérével is sokszor távolságtartó. Ismerve az anyukával való kapcsolatát, nem csoda, hogy a lány bizalmatlan, szarkazmussal, szabályokkal védi magát, és mindent mániákusan kézben akar tartani. Ebből az élethelyzetből zökkenti ki őt Asher. Napról napra jobban megnyílik a külvilág felé, többet árul el magáról a fiúnak, mint bárki másnak a közvetlen környezetében. Ez egyszerre felszabadító és ijesztő számára.

Szórakoztató történet volt, és még meglepetéssel is tudott szolgálni. Voltak benne számomra nem tetsző részek is, de még ezekkel együtt is szerethető regényt kaptam, ami sűrűn mosolygásra késztetett.

Írói szárnypróbálgatásaim kezdetén

Egyszer régen, még a kezdet kezdetén, amikor írni kezdtem, megszületett az első mesém, az Angyalka Mikulása. Kezdő szárnypróbálgatásként beküldtem egy meseíró pályázatra, hogy visszajelzést, kritikát kapjak. 2008-ban, a Pataky művelődési ház meseíró pályázatának keretein belül, megjelent egy válogatás a beérkező mesékből, köztük az enyém is. Hatalmas megtiszteltetés volt. Négy évvel később, kellemes meglepetés ért, amikor az Anyakanyar oldal decemberi meseválogatásába beválasztották a mesémet, amit nem más olvasott fel, mint Farkasházi Réka, magyar színésznő, műsorvezető, színház- és drámapedagógus, szinkronszínész.

Ha van kedvetek, itt meghallgathatjátok: Tajti Bernadett - Angyalka Mikulása

Ha saját magatok olvasnátok fel, akkor pedig íme:

Tajti Bernadett: Angyalka Mikulása

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Annának hívtak.

Anna imádta az állatokat, és már nagyon régóta szeretett volna egy kiskutyát, de édesapja hal­lani se akart róla. Szerinte Anna túl kicsi még ahhoz, hogy kiskutyája legyen. A kislány írt egy levelet a Mikulásnak, hogy ő bizony, nem kér babát, nem kér kisvasutat, semmilyen drága ajándékra nem vágyik, csak egy kiskutyát szeretne. Sokat hallott róla, hogy a Mikulás karácsony éjjelén a jó gyerekeknek teljesíti a kívánságát, és megkapják azt, amit a szívük mélyén a legjobban szeretnének. Anna kitette az ablakba a csizmáját, mellé pedig egy dobozkát, amire egy papírt ragasztott azzal a felirattal, hogy Bruno. Azt gondolta, hogy a Mikulás, december hatodikán ott fogja hagy­ni neki a hőn áhított kutyust. Édesapja nem tudta mire vélni a dobozt, de nem kérdezte meg, gondolta biztos valami gyere­kes dolog.

Eljött december hatodika, Mikulás napja. Anna reggel vidáman szaladt oda az ablakhoz, de a doboz üres maradt. Nem volt ott a kutyus. Nagyon szomorú volt, és senki nem tudta megvi­gasz­talni. Így teltek a napok, egészen december 24-éig, amikor is a kislány elment szán­kóz­ni és eltévedt. Édesapja nagyon aggódott érte, és mikor esteledni kezdett, már csapatosan keres­ték a kislányt.

Nagyon hideg volt, fújt a szél, és nagy pelyhekben hullt a hó. A kislány dideregve kereste a ha­za­felé vezető utat. Nagyon fázott, és félt, mert még sose maradt egyedül a sötét erdőben. Ekkor furcsa neszre lett figyelmes. Valószínű, hogy a fáradtságtól, de egy angyalt látott távolodni az egyik ösvény irányában. El­in­du­lt felé, hátha eléri. S ekkor látta meg a barna kis gombócot a hóban. Nem akart hinni a sze­mé­nek, mikor a barna gombóc mocorogni kezdett.

Mikor közelebb ért, látta, hogy egy kiskutya fekszik a hóban. Nem tudta, hogy mikor és mi­ként került oda, de nagyon örült, hogy nincs egyedül. Karjába vette a kutyust, és elindult az ös­vényen tovább.

Nem messze fényt pillantott meg, és hallotta, hogy a nevét kiáltják. Felismerte édesapját, és na­gyon megörült. Mindenki boldogan tért haza a családjához. Otthon Anna kivette a kabátja alól az elszunyókált kutyust, és megkérdezte, hogy megtart­hatja-e. Ekkor édesapja nem tudott neki nemet mondani, örült, hogy meglett a kislány, és igent mon­dott. Ezen az estén a kislány a kutyussal együtt tért nyugovóra. Másnap reggel, karácsony reg­gelén vette észre csak a kislány a kutyus nyakában lévő nyakörvet, rajta a feliratot, és egy kis üzenetet.

A nyakörvön ez állt: „Bruno”

Az üzenet pedig így szólt: „A karácsony Angyala átadta az üzeneted. Boldog karácsonyt kicsi lány. Mikulás”

Anna nem szólt az üzenetről a szüleinek, de utána minden évben gyújtott egy gyertyát a Karácsonyi angyalnak, és a jótevő Mikulásnak.

A mese szövege csak teljes egészében másolható, szerzővel és címmel, forrásmegjelöléssel. Az illusztrációt 2009-ben egy kezdő grafikus készítette gyakorlás gyanánt, majd nekem adta. Azóta is hálás szívvel gondolok rá, ha a képre nézek. 

Ana könyvajánlói - Karácsonyi könyvek, amiktől többet vártam

Mindenkivel előfordulhat, hogy a csalogató borító, és a figyelemfelkeltő fülszöveg miatt nagy elvárásokkal olvassa el az adott könyveket. Ilyenkor benne van a pakliban a csalódás is. Az alábbi könyveknél pontosan ezt tapasztaltam.

Melody Carlson: A karácsonyi macska

Fülszöveg:

"Több külföldön töltött év után Garrison Brown hazatér Vancouverbe, hogy új életet kezdjen. Amikor szeretett nagyanyja elhalálozik néhány héttel karácsony előtt, Garrison elmegy a házába, hogy elrendezze a dolgait, nagyanyja hat macskáját is beleértve, akiknek új otthonra van szükségük. Bár ezt Garrison minél hamarabb el akarja intézni, nagyanyja rendelkezése ezt nem teszi lehetővé. Embert próbáló követelményeket állított az unokája elé kis, bolyhos barátai elhelyezésével kapcsolatban; valamint jelentős anyagi juttatást ígért a leendő gazdiknak.

Garrison feladata karácsonyig megtalálni a tökéletes gazdikat anélkül, hogy elárulná nekik a pénzjutalmat. Útközben talán még találkozik valakivel, aki maradásra bírja.

Ez a humoros és szívmelengető történet a bestseller író-szerző, Melody Carlson tollából tökéletes ajándék minden állatbarátnak és azoknak, akiknek a karácsony különleges helyet foglal el a szívükben."

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 174

ISBN: 9789632673875

A borítója alapján azt hittem, hogy egy bájos, romantikus karácsonyi történet. De sajnos kevés szó volt a karácsonyról és az ünnepi készülődésről. Ezzel ellentétben voltak dolgok (pl. a missziós munka), amiket gyakran ismételt. Erőltetettnek tűnt. Az alapötlet jó volt, de a megvalósítás, megfogalmazás nem igazán tetszett. Nem tudom, hogy az eredeti szöveg is ilyen-e, vagy csak a fordítás.

Nagyon cuki, hogy az oldalak számozásai macskatappancsban vannak. A macskák bemutatása nagyon aranyos. De lényegében csak ennyi jót tudok említeni erről a könyvről. Még habkönnyű romantikus regénynek is gyenge.

Melody Carlson: A karácsonyi kutya

Fülszöveg:

"Közeleg a karácsony, ám Betty Kowalski szívét nem tölti el az ünnepi várakozás. Természetesen, szokása szerint ellátogat majd a templomba, de ugyan ki miatt vegye elő a karácsonyi díszeket és kinek készítsen finomságokat?

Férje évekkel ezelőtt eltávozott, gyermekei messze élnek tőle, az unokája, Avery, hiába felnőtt nő már, mégis még mindig folyton zűrös helyzetekbe keveredik, régi jó szomszédjai helyére pedig egy kiállhatatlan új lakó érkezik. A férfi lakásfelújítás címszó alatt ádáz rombolásba kezd, és a portájukat elválasztó kerítés miatt kipattant vitájuk csak tovább rontja Betty kedélyét. És ha mindez még mindig nem lenne elég, egy csapzott kis kutya is pont az ő kertjében ver tanyát…

Betty úgy érzi, ez már igazán több a soknál, és nem is sejti, hogy talán éppen ennek a kis kutyának a felbukkanása lesz az, ami által a karácsony mégiscsak teljes lehet, nemcsak az ő, de az unokája és a szomszédja számára is…"

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 184

ISBN: 9789632674766

Nagyon aranyos a borítója. Kutya-karácsony, csak jó lehet. De! Már máskor is gondoltam így, és tévedtem. Ahogy az írónő másik (cicás) könyvével kapcsolatban is. De bizakodásra adott okot, hogy másik nő fordította. Reméltem, hogy jobb a fordítás, és jobban odafigyeltek a lektorálásnál, korrektúrázásnál. Ez így is volt. Ebben a tekintetben jobb volt ez a könyv.

Kedves kis történet lehetett volna. Egy kis barna kutya, Ralph megtanítja az embereket a törődés, a barátság és a szeretet fontosságára. Bár a kiskutya a címszereplő, mégsem szerepel sokat. Kár érte.

Az alapötlet jó volt. De a regény mégis összecsapottnak tűnt. Egy kicsit olyan, mint egy könyv vázlata, ami még kidolgozásra vár.

Az írónőtől két könyvet olvastam eddig, és mindkettőnél azt tapasztaltam, hogy bár a könyvek borítója nagyon szép és aranyos, de alig kidolgozott a történet, kevés leírással, meglehetősen idegesítő szereplőkkel és kiszámítható végkifejlettel. Azt hiszem, hogy nem lesznek a kedvenceim az írónő könyvei.

Natalie Cox: Nem csak karácsonyra

Fülszöveg:

"Charlie utálja az ünnepeket, és az idei ígérkezik minden idők legrosszabb karácsonyának. A barátja lelépett a személyi edzőjével, az otthonát lakhatatlanná tette egy gázrobbanás, az anyja Melbourne-be utazott az ötödik férjével. Az egyedüllét, enyhe agyrázkódással és átmeneti hajléktalansággal párosulva arra kényszeríti, hogy gumicsizmát húzzon és Devonban töltse a karácsonyt Jez kuzinjánál, aki Kényelmes Kutyakuckó néven ebszállodát üzemeltet.

Ám a négylábú barátokkal megosztott, csendes vidéki ünnepekről szőtt tervét hamar keresztülhúzza a találkozása Malcolmmal, a süket dán doggal, Hugóval, a dögös (bár sajnos foglalt) gazdájával és Callel, a tagadhatatlanul vonzó, de elviselhetetlenül fölényes és kioktató helyi állatorvossal…

Natalie Cox régi rajongója a romantikus vígjátékoknak és a kutyáknak, ezt a könyvet is úgy írta, hogy egy öreg csokoládé labrador csaholt mellette. Együtt lettek másodikok a helyi „Legjobban hasonlító kutyák és gazdák” versenyen, és nyilván úgy vitték haza a díjat, mintha összeillő nyakörvet viselnének. Sajnos épp azon a napon, amikor elfogadták Natalie könyvét kiadásra, a múzsája felköltözött a nagy égi kutyaparkba. Azóta már örökbe fogadott egy német dog kölyköt, aki erővel kompenzálja az észbeli hiányosságait. Natalie a walesi Brecon Beaconsben és Londonban él."

Kiadó: Gabo

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 310

ISBN: 9789634067818

Nagy elvárásokkal kezdtem el olvasni ezt a könyvet. Együtt két kedvencem, a kutyák és a karácsony. Gondoltam, biztos nagyon jó lesz…

Nem „tipikus” karácsonyi történet, de télen játszódik. Humoros kutyás könyv. Az kicsit furcsa, hogy egy fekete nagytestű kutya van a borítón, mikor a könyvben a nagytestű kutya egy fehér dán dog.

A könyv első fele kicsit erőltetettnek tűnt. Nem igazán értettem, hogy miért kell újra és újra felhozni, hogy a női főszereplő nem szereti a karácsonyt. Szerintem az olvasók az első tíz említés után is felfogták.

Ahogy olvastam a könyvet, gyakran eszembe jutott, hogy buta és felelőtlen a főszereplő hölgy. Nem egy szimpatikus karakter.

A könyv második fele egy kicsit „összecsapottnak” tűnt. Legalábbis úgy hatott, mintha nem lenne teljesen kidolgozva. Kevésnek találtam a tájleírást.

Igazából csak a kutyák miatt érdemes elolvasni.