Az előző bejegyzésemben már meséltem egy kicsit a könyvről. Ma be is fejeztem, mivel mindig hívogatott, hogy "gyere, folytasd". Tudom, ez vicces lehet másoknak, de én így éreztem.
Amikor letettem a könyvet, a sírás kerülgetett. Vége lett, és egyszerre éreztem feltöltődést és ürességet. Nagyszerűen megírt történet, szeretnivaló szereplőkkel, érdekes sztorival, és fordulatos cselekményekkel. Mitől különleges ez a könyv? Attól, kedves olvasó, hogy neked szól. Neked meg nekem, és minden olyan akció és romantika kedvelőnek, aki szereti a kutyákat is.
Olvastam egy pár könyvvéleményt, és sokan azt írták, hogy rühellték benne Simon karakterét. Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor én defektes vagyok, mert én imádtam őt. Minden dilis megjegyzésével, morgásával, szeretetérintésével, famegmunkálós érzékenységével, s mégis durva stílusával. Szerettem benne, hogy nem mondott olyat, amit nem gondolt komolyan. Mindig őszinte volt, még ha bántott is ezzel valakit. Tiszteltem, becsültem, kedveltem. Szórakoztató volt, még ha néhány helyzetben én is szívesen összevitatkoztam volna vele. Volt olyan, amikor hangosan felsóhajtottam, és azt mondtam: Istenem, kell nekem ez a férfi. Röhejes, de ez van. Annyira magávalragadó a stílusa... Kicsit úgy éreztem, mintha Garwood könyveinek szereplőivel találnám szembe magam. Így éreztem annó, amikor Noah Clayborne történetét olvastam. Idegesített, ugyanakkor vonzott a stílusa. Kár, hogy az életben a bunkó pasik igazán bunkók, és nem ilyenek....
Mindenesetre összességében ez egy tökéletesen megírt Roberts regény. Izgalmas, érdekes, romantikus szálak is találhatóak benne, és imádni és utálnivaló karakterekkel is bővelkedik a könyv. A kutyakiképzés és mentőkutyás keresés cselekményszál különösen jó volt benne. Rajongtam Bogart, Peck, Newman és Jaws quartet-jéért, és örültem, hogy ennyi "szerepet" kaptak a könyvben. Számomra előlépett Roberts legjobb regényévé ez a könyv.
Pontozás: 10/10 (számomra magasan túlszárnyalta még ezt is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése