Vincze Ágnes: Kárrendezés

 

Fülszöveg: „Ismered a viccet, amiben a negyvenes szingli nő megismerkedik egy pasival, majd mellrákot diagnosztizálnak nála, és alighogy meggyógyul, a pasi rákos lesz, aztán kilenc hónap múlva meghal? Nem? Nem csoda, mert ez nem vicc.

Azt mondják, a legjobb történeteket az élet írja, kérdés, hogy ez vajon egy jó történet? Lehet jó, egy olyan sztori, ami azzal kezdődik, hogy az egyik főhős meghal? Fel lehet dolgozni egy daganatos betegséget, a hűtlenséget, a párunk halálos diagnózisát, majd a gyászt? A Kárrendezés a szerelem és a búcsú regénye, kíméletlenül őszinte, megható és felemelő.

Vincze Ágnes regényei eddig Lana Millan írói álnéven jelentek meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. Amikor a szerző beteg lett, épp egy fantasytrilógián dolgozott. Ha nem szól közbe az élet, vagyis a halál, most ennek a sorozatnak a befejező részét tartanánk a kezünkben, nem a Kárrendezést.”

Kiadta: Athenaeum kiadó
Kiadás ideje: 2022. október 11.
Borító: Földi Andrea
Oldalszám: 304
ISBN: 978-963-543-221-9

A szerző korábban megjelent regényei az Athenaeum kiadóknál:
Lana Millan: Átkozott Hanna Brown (2015.)
Lana Millan: Raziel – Egy angyal az élet küszöbén (2018.)
Lana Millan: Raziel 2. – Egy angyal a szerelem küszöbén (2020.)
Lana Millan: Raziel 21 – Egy angyal és egy démon karanténmeséi (2020.) 

2015 októberében volt szerencsém olvasni először az írónőtől, méghozzá az első chick lit regényét, az Átkozott Hanna Brown-t, s akkoriban egy rövid interjút is készíthettem vele. Elmondta, hogy 2012 novemberében kezdett el igazán írni, amikor már komolyan is merte venni. Hannah Brown története volt az első publikációja, és véleményem szerint fantasztikus első könyv lett. Vicces volt, romantikus és szórakoztató. Az interjú készítésekor már dolgozott a Raziel című fantasy trilógiájának első részén, bár még akkoriban nem lehetett tudni, hogy mi lesz a kézirat sorsa. Hála az égnek, azóta már két kötetnél járunk és egy kis extra novellagyűjteménynél, mely ugyan nem kapcsolódik a történethez, de rengeteg mosolyt csalt az arcunkra. Ha a sors nem szól közbe, most a Kárrendezés helyett a Raziel trilógia befejező részét olvashattuk volna.

Azóta sok dolog történt mindkettőnk életében, könyvek és emberek egyaránt jöttek és mentek, ám Lana Millan, azaz Vincze Ágnes valamilyen formában az életem része maradt. Figyelemmel kísértem a munkásságát, illetve az online interakcióit. Szeptember harmadikán, két év kihagyás után jelentkezett a facebook-os írói oldalán, ahol már nagyon hiányoltuk. Röviden beszámolt a vele történtekről, az eltűnésének okairól, valamint beharangozta a Kárrendezést, mely reményei szerint segít majd másoknak is abban, hogy újrateremtsék a saját világukat, rendezzék a soraikat a traumák után, melyeket átéltek.

 

A történet ott kezdődik, ahol Ági párjának, Tibornak az élete véget ért. A kórházi telefonhívás, a sokk, a robotszerű mozdulatok, intézkedések miközben fejben teljesen máshol jár. Amikor még minden felfoghatatlan és hihetetlen, hogy vele történt. Hogy nincs tovább. Igazi mélymerülés. Aztán kicsit visszatekint a megismerkedésükhöz, a kapcsolatuk kibontakozásához, majd újra a jelenbe. Fejezetenként ugrálunk az időben, mely egy kisebb időintervallumon belül történik. Tib halála előtt és után. Harminchét fejezeten át kísérhetjük figyelemmel az életükön végigsöprő, hurrikánként tomboló és pusztító betegséget, majd a közös életük után megmaradt romokat, s a romokból való építkezés kezdeti fázisait.

Rák. Ha meghalljuk ezt a szót, jobb esetben az ollós állatkára gondolunk, vagy az állatról elnevezett horoszkópra, nem pedig arra az alattomos betegségre, ami annyi életet elvesz évről évre. Rengeteg fajtája van, bár ha a betegséget nézzük, ha csak egy féle létezne, az is eggyel több lenne, mint kellene. Vannak olyan fajtái, melyeknél a teljes gyógyulás esélye igen magas százalékot ér el, illetve vannak a nagyon agresszív fajták, amiknél sajnos minimális.  Persze van, hogy az ember, miután élet-halál harcot vívott egy-egy agresszívabb fajtával, győztesen kerül ki a csatából, életben marad. Ám az élete fenekestül felfordult, minden megváltozott, és bár igyekezhet, de sosem lesz ugyanolyan, mint a betegség előtt. Először is ott vannak az eleinte sűrű, aztán már ritkább kontrollok, hogy biztos lehessen az ember, hogy nem újult ki a betegség. Általában ötévnyi betegségmentesség után mondják ki, hogy gyógyult.  Ám az orvos felhívja az ember figyelmét arra, hogy ezután is járjon nyitott szemmel, és bármilyen gyanús dolgot észlel magán, vizsgáltassa ki, hiszen akinek már egyszer volt, annak bármikor kiújulhat. Másrészt ott van ennek az egésznek a lelki vonatkozása. Tény, hogy elsősorban az ember testét sanyargatja a betegség, de a lelki terhekről, sérülésekről sem feledkezhetünk meg, amik még a fizikai gyógyulást követően is jelen vannak.

A könyv olvasása közben több kérdés is megfogalmazódik az emberben, hiszen valamilyen módon a hatása alá kerül. Engem személy szerint megrázott, kifacsart, dühössé tett, megbőgetett és elgondolkodtatott. Szinte minden ember találkozott már a rákkal így vagy úgy. Akár távoli ismerős volt beteg, akár a közvetlen közelben valaki, vagy épp az illető maga nézett szembe ezzel az arctalan démonnal. Akkor mégis hogy a bánatba lehet még mindig a tabu témák között? Miért nem hajlandóak az emberek kihúzni a fejüket a homokból, és nyíltan beszélni erről? Miért éreztetik még mindig az emberrel azt, hogy ha beteg, azt szégyellnie kell? Hiszen nem ő kérte a betegséget! Miért nincs egy normális támogató rendszer? Olyan, ami korrekt tájékoztatást ad, és nem csak a beteget, de a hozzátartozókat is felkészíti valamilyen szinten a következő időkre.

A történetet olvasva az ember úgy érzi, felült egy érzelmi hullámvasútra, amiről nincs leszállás. A betegséggel való küzdelem alatt együtt szorong, fél, aggódik a szereplőkkel, érzi a tehetetlenséget, a párkapcsolati krízis idején dühös, csalódott, kiábrándult, majd Tib halála után Ágival együtt megéli a gyász öt fázisát (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás). A könyv utolsó lapjait olvasva szétárad az emberben a megnyugvás és a remény, hogy idővel minden rendben lesz. Ági Bogival együtt elköltözött, kifestette a lakást, elkezdett új emlékeket gyűjteni, szelektálta Tib dolgait, és új munkát is kapott, melyet izgatottan várt.

Az egyik kedvenc gondolatom a könyvben Ági egyik orvosához köthető. Ő ugyanis megfogalmazta azt, amit sok orvos elfelejt mondani a betegének. Hogy igen, megvan az esély arra, hogy kiújul a betegség, de ugyanannyi az esély arra is, hogy ennyi volt, és soha többé nem jelentkezik. Miért élnénk tehát le az életünket rettegésben? Hiszen egy egészséges embernél is bármikor jelentkezhet a rák, mégsem rettegi végig az életét.

 

Hogyan jellemezném pár szóval a könyvet?

A Kárrendezés című könyv mentes a cukormáztól és a rózsaszín felhőktől. Már az első oldalakon jó alaposan gyomorszájon vágja az olvasót, éreztetvén, hogy nem lesz egy sétagalopp a történet. Még ha meg is próbálunk elvonatkoztatni attól, hogy megtörtént eseményekről számol be, s úgy tekintünk rá, mint valami science fiction-re, akkor is az ember elevenébe hatol, megragadja, és nem ereszti. Ugyanakkor a végére érve a szerzőtől egy hatalmas ajándékot kap az olvasó, mégpedig a reményt, hogy ha elég kitartóak és erősek vagyunk, nyithatunk egy új fejezetet az életünkben.

 

Üzenet a szerzőnek:

Drága Ági! A könyvben azt írtad, hogy nem vagy erős. Én ezt cáfolnám. Ennyi mindent átélni, kibírni, alkalmazkodni az adott helyzethez, feldolgozni a történteket és újra felépíteni az életed, majd megírni a könyvet, hogy ezzel is másoknak segíts… Nos, erre csak egy igazán erős nő képes! Végtelenül büszke vagyok arra, hogy ismerhetlek, és köszönöm, hogy elolvashattam ezt a könyvedet is.

 

Marni Bates - Gyilkos a vonal végén-Zűrzavar a vonal végén

 Egy ideje már halogattam ennek a duológiának (jaj, ez a kifejezés...) az elolvasását, mert bár imádom az írónő stílusát, kicsit aggasztott, hogy egy tiniknek szóló regényben mégis hogy kap szerepet egy bérgyilkoshálózat. Nos, a válasz az, hogy könnyen. 

Igaz, hogy nem tartozom a célközönségbe, mert már réges régen voltam tini (harmincas éveim közepén járok), mégis imádom a Móra kiadó, ezen belül is a LOL könyvek égisze alatt megjelenő könyvek többségét, mert szórakoztatnak és tanítanak egyszerre. Mindnek van mondanivalója, a szerzők néha burkoltan, máskor nyíltan tanítanak az élet dolgaira. A tini énem abszolút örült volna az ilyen regényeknek, akkor talán nem éreztem volna annyiszor azt, hogy senki nem ért meg. 

Mindenesetre Marni Bates-nek a Smith gimi sorozata után a Gyilkos a vonal végén duológiája is sikert aratott. Az írónő ezt a két kötetet a magyar olvasóinak ajánlotta, akiket nagyon szeret. Nos, elmondhatom, hogy ő is a szívünkhöz nőtt az elmúlt évek során. 

Most pedig jöjjön hát a lényeg a két könyvvel kapcsolatban! 

A duológia első kötete, a Gyilkos a vonal végén 2016-ban jelent meg Magyarországon, a második kötet, a Zűrzavar a vonal végén pedig két évvel később, 2018-ban. Mindkét kötetet Chovanecz-Molnár Éva fordította, s ezzel be is fejeződött a sorozat, ami körülbelül laza 600 oldalt jelentett. Addig nem akartam elkezdeni a sorozatot, míg a LOL könyvek oldal üzemeltetője szavát nem adta, hogy normális befejezése van a történetnek. Most viszont, hogy a második kötet végére értem és megkaptam a befejezést és lezárást, azt kell mondanom, hogy szívesen olvasnék még a szereplőkről további hatszáz oldalon keresztül. Ez azt hiszem mindent elmond. 

A cselekményvezetés tökéletes, a szereplők jellemábrázolása megkapó, a történet érdekes és rejtélyekkel teli, ráadásul roppantul szórakoztató. A humorszál erős, a szerző mindig akkor veti be, amikor épp a feszültség a tetőfokára hág, és ez így tökéletes elegyet alkot. 

A történet magába szippant és nem ereszt. Az ember belecsöppen az eseményekbe, izgul, nyomoz, gondolatban vitázik a szereplőkkel, néha már magáénak érzi egy-egy szereplő indulatait, és szívesen képen vágná az arcoskodó gazdag ficsúrt, aki mintha erre is játszana. Az olvasó mindeközben érzi, hogy Sebastian mégse annyira "szenya", mint ahogy a látszat mutatja, és több van a gőgös, mindent is tudó srác álarca mögött, mint amennyit látni enged. 

Spoiler helyett inkább csak annyit írok, hogy ha még nem olvastad, szerezd be és olvasd el! Remélem legalább annyira fogod szeretni, mint amennyire én imádtam minden sorát. Nem tudtam, hogy mennyire szükségem van erre a történetre, míg a végére nem értem. Mindkét részt elolvastam egyetlen nap alatt, ami annyit tesz, hogy tényleg lebilincselt. 

Nálam ez a két részes kis sorozat 10 pontból 10. 

Köszönöm Marni, köszönöm Móra kiadó! Tényleg kellenek néha az ilyen könyvek kortól függetlenül mindenkinek. 

Életjel

 Sziasztok!

Elnézést, hogy eltűntem, sajnos az elmúlt időszak történései jócskán rányomták a bélyegüket az olvasási kedvemre. Éveken át azt hittem, hogy az olvasási válság engem messziről elkerül, hiszen az olvasás számomra szenvedély, minden hangulatban megtaláltam a nekem kellő olvasmányt, ami sok helyzeten átsegített. Tévedtem. Engem se került el, de talán már kilábalóban vagyok belőle. 

Ezalatt az időszak alatt is olvastam azért (bár korántsem annyit mint kellett volna), csak épp a bejegyzés maradt el, ezt majd idővel reményeim szerint pótolni fogom. 

Egyik új szerző, akinek a könyveivel ismerkedtem: Kristen Callihan. 

Kicsit kiléptem a komfortzónámból, de egyáltalán nem bánom. A VIP sorozat abszolút jó bemutatkozás volt, mert az írónő stílusa és a történetek cselekményvezetése mind-mind a helyén volt. Bővebben egy későbbi bejegyzésben mindenképpen írni fogok a három kötetről, mivel elég sokat gondoltam a könyvekre miután befejeztem őket. Tetszett, hogy azon felül, hogy szórakoztattak és "gondolattereltek", még gondolkodásra is késztettek. Nem utolsó sorban pedig kiragadtak a hétköznapokból, amire nagy szükségem volt. 

Idén többségben újraolvasás volt, elővettem a régi nagy kedvenceimet, hátha visszahozzák a kedvem, s úgy tűnik működik, mert egyre gyakrabban érzek kísértést a könyvespolcaim mellett, s nem meglepő módon el is csábulok olykor. Megpróbálok minél többet olvasni, és írni is, hiszen mindkettő rendszeresen része volt az életemnek, s bevallom, hiányzik is.

Addig is vigyázzatok magatokra, próbáljátok kerülni a stresszt (már ha ez lehetséges) és raktározzátok el magatokban a boldog pillanatokat! :)