Vigyázat! Cselekményleírást
tartalmazhat!
Korhatáros könyv!
„Amber, a gyógyszerfüggő
szupermodell lassan kiöregszik a friss szépségek közül, de tényleg csak a
szexipar az egyetlen út a számára?
Skye egy éjszakai klub egzotikus táncosnője, aki bármilyen feladatot elvállal,
csak hogy célt adjon kokainnal felpörgetett életének.
Joe, a harmincas filmsztár jófiús hírnevét és újabb milliókat ígérő házasságát
csak a szexfüggősége veszélyezteti.
Petal, a világhírű rockzenész
elkényeztetett lánya meg van győződve arról, hogy szupersztár lesz belőle, s
bárkin átgázol céljai elérése érdekében.
Vajon a 30 napos luxus elvonókúra alatt meg tudnak szabadulni függőségüktől, s
képesek a saját kezükbe venni sorsuk irányítását?”
Tervezett megjelenés: 2016. 04. 28.
Fordításul szolgáló mű: Rebecca Chance: Bad Girls
Fordította: Szilágyiné Márton Andrea
ISBN: 978-963-293-154-8
Ár: 2990 ft
Oldal: 600
Műfaj: női erotikus
Rebecca Chance Hampstead-ben
született nemzetközi műkereskedő szülők gyermekeként. Olyan közegben nőtt fel,
ahol természetesnek számított, hogy mindenki milliomos. Amikor megunta a gazdagok
és kiváltságosok életét, elment Toszkánába (Toscana, Tuscany), hogy vad és
bohém életet éljen egy borkészítő birtokon. Egy XIV. századi villában lakott,
művészekkel bulizott, olaszul tanult, és szőlőt szedett. Azonban hívta őt a
nagyvárosi élet, elutazott többek között Rómába is, ám továbbment Manhattan-be,
mert csábította a ragyogó szingli lét és a folyamatos éjszakai élet. Végül egy
jóképű amerikai férjjel visszatért Londonba, majd könyveiben megírta
legizgalmasabb tapasztalatait.
Rebeccát érdekli a rúdtánc, a
koktélozás és szereti nézni az Amerika következő topmodelljei műsort. (életéről az írónő honlapján tájékozódhattok, fordításom a lényeget emelte ki)
Történetünk három részből áll.
Egy rövid előszóból, s két nagyobb részből.
Az előszóban ízelítőt kapunk Amber
Peters függőségének következményeiből, hogy minél jobban felkeltse a
figyelmünket a történet iránt.
Az első részben aztán megismerhetjük
az előzményeket és a főszereplőket, s megtudhatjuk hogyan jutottak el az
elvonóig.
Amber
Félig angol, félig szlovák
származású, mégis kinézete alapján ő a megtestesült amerikai álom.
Mandulavágású zöld szemét
sűrű, festett szempillák keretezték, homokszőke haja lágyan göndörödve
hullámokban omlott a hátára.
Álla szép és kerek volt, orra hosszú,
egyenes és tökéletes, fogsora pedig csillogó fehér, ami csak egy tökéletes
mosolyhoz kell.
Bőre lágy, ragyogó és kissé
napbarnított volt, lába pedig végtelen hosszúságú, s ezzel elérte, hogy minden
nő irigyelje őt és minden férfi rá vágyjon. Tizennégy éves kora óta maga volt a
szexiség, ezzel is kereste a kenyerét. A testápolás olyan természetes volt
neki, mint a levegővétel. Mindig kifogástalanul nézett ki.
Ebben a fejezetben Tonyval, az
amerikai barátjával a jó öreg Angliában, egy vidéki
vadászkúriába tartózkodott Devonshire közepén. Míg Tony vadászni, halászni
járt, ő kihasználta az alkalmat, és kényeztette magát a fürdőrészlegben.
Arckezelés után masszázs, manikűr és pedikűr, majd a hidromasszázs kádban való pihenés
mind-mind hozzásegítette, hogy ellazuljon. Bár az is igaz, hogy a Tonyval
elköltött reggeli után bevett „vitaminok” (gyógyszerek) is erőteljesen
hozzájárultak az élményeihez. Később napfürdőzött egy keveset, majd visszatért
a hétvégére kibérelt kőházhoz, újabb „vitaminokat” vett be.
Ha a fülszövegben és az előszóban nem írtak volna a
gyógyszerfüggőségről, ennyiből már az elején rájött volna az olvasó.
Aztán az írónő részletesen leírta, hogy mennyi ideig
szépítkezett, készülődött Amber, hogy már készen várja Tony-t mire visszatér a
horgászatból.
Már ennél a résznél is fennakadtam picit. Alapjáraton is egy
gyönyörű nőnek jellemezte őt az írónő, mégis órákat kell azzal töltenie, hogy
fésülködjön, sminkeljen, csillámporral szórja be magát, majd testápolózzon és
fehérneműbe bújjon?
Aztán ott van az a rész is, amikor Tony megérkezik, megjegyzi,
hogy milyen hihetetlenül gyönyörű is Amber, mégis amikor szexre kerül a sor,
egy dvd-t kapcsol be, amin szintén Amber látható, és többnyire a videóval van
elfoglalva az aktus közben. Ez nálam kiverte a biztosítékot. Ott fekszik alatta
egy hihetetlenül dögös és élettel teli nő, mégis a nőről készült videót bámulja
és nem a hús-vér nőt maga alatt…
Petal (teljes nevén
Petal Serenity Dream Gold).
Híres rockzenész hírhedt kicsi lánya.
„Világos bőrével és vörösre festett, egyenetlenre vágott
bubifrizurájával, sötétkék szemceruzával vastagon kiemelt szemével és matt
pink rúzsával Petal olyan volt, mint a többi vékony, duzzogó londoni lány
Camdenben. Csíkos póló, világos színek – mintha csak a szobájuk padlójáról
kaptak volna fel valamit magukra –, lehajtott szárú csizma és művészien borzas
haj.”
„Petal filmsztárokkal, rocklegendákkal és királyi sarjakkal
együtt nőtt fel, és bár az utóbbi években apja totálisan átadta magát a
zen-érzésnek, túlságosan is jól emlékezett a tizenéves korában átélt vad
partikra. Túl sok hírességet látott részegen és durván viselkedni ahhoz, hogy
bárkit is tiszteljen.”
Ennyiből is látszik, hogy mennyit számít a neveltetés,
illetve annak hiánya. Mit látott a lány éveken keresztül? Természetes, hogy az
ő élete sem áll másból, mint bulikból, drogokból, és olyan „barátokból”, akik
kiélvezik azt, hogy híres a barátnőjük. Hisz’ egész gyerekkorában mást sem
látott, mint ezt a példát. A gazdagok és kiváltságosok életét, akik sajnos
letértek a „jó ösvényről”, és torzult világnézettel és értékrenddel
rendelkeznek.
Petal élete másról sem szólt, mint az őrült vad bulikról, az
egyedi ruhákról, különböző partikról ahol lefotózzák és újra az újságokba
kerül. Na meg persze arról, hogy kiélvezhesse az élet minden pillanatát, tehát
drogozik (kokainozik), iszik, és lefekszik mindenkivel, akivel csak akar. Megkap
mindent, amit csak szeretne. Legalábbis egy darabig.
Joe Jeffreys
Ő a világ egyik legnagyobb filmsztárja. Mindent megkap, még
kérnie sem kell. Már azelőtt a magáénak tudhatja, mielőtt rájönne, hogy tényleg
szüksége van-e rá.
„Tizenhét éves korára már elképesztően jóképű volt, és csak
egyre jobban nézett ki. Százkilencven centi magasan, akkora vállakkal, mint egy
amerikai focis védőjátékos, maga volt a született mozisztár ritka példánya, az
a fajta, akinek az életben még nagyobb a hatása, mint a filmvásznon. Hollywood
Clint Eastwood óta nem látott ilyet. Szőke haja, kék szeme, tökéletesen,
egyenletesen bronzbarna teste és kukoricán hizlalt, középnyugati tökéletessége
elbűvölő volt.”
Úgy tartották, hogy aki Joe-val találkozott, azonnal a
bűvkörébe került. Egy családi kirándulás alkalmával fedezték fel, először csak
reklámokban szerepelt, majd kapott egy statisztaszerepet dögös pultosként. A
mindent áttörő sikert azonban egy akciófilmben nyújtott szereplése jelentette,
amiben egy kemény, fiatal zsarut játszott. Szerencséje volt, mert imádta a
munkáját és tehetsége is volt hozzá.
Tetszett, ahogy a szerző írt róla:
„Imádta a munkáját és szinte mindent, ami vele járt.Emellett rendelkezett azzal a képességgel, hogy mindig boldog
tudott lenni. Ilyesmivel csak a nagyon szerencsés emberek vannak megáldva.
Általában úgy érezte, ő a legszerencsésebb pasas a földön, és miután megmászta
L. A. csodálatos Runyon Canyonját, egyetlen felhőt sem látott az égen. Szó
szerint és metaforikusan sem. Ott állt a csúcson, csípőre tett kézzel nézegette
a drámai, napsütötte tájat, boldog mosollyal szívta be a szmogot, miközben két
dán dogja, Hengist és Horsa a lábánál ugrált.”
Ám Joe sem volt a tökéletesség mintaképe, hiába a leírás,
mert aki tovább halad a történettel (ami ajánlott), szembesül majd a
botlásaival, amik miatt bajba került. Ő az a karakter a történetben, akit
kicsit sajnáltam is azért, mert be kellett vonulnia a Cascabel nevű
rehabilitációs intézetbe. Hozzáteszem, hogy csak azért, mert szerette az
állatokat és volt humorérzéke.
Elképzeltem az arcát, ahogy döbbenten mered az ötletet
kitaláló két nőre – a PR-os hölgyikére és a „menyasszonyára” – és azonnal
elkezdtem nevetni. Szegény fickó, nem tudta mibe mászik bele, amikor ezzel a
két nővel alkut kötött. :D
Skye
Skye Simmons, a manhattani, Éjféli Bár elnevezésű
sztriptízbárban dolgozik egzotikus táncosként.
Szőke hajú, nagy kék szemű, angyalarcú nő, ruganyos és
gömbölyű testtel, ami után minden férfi megfordul, és a nyálát csorgatja.
„Az iskolában nem csak a fiúk, a tanárok is beindultak rá.
Nem tudott úgy végigmenni az utcán, hogy ne halljon füttyögéseket és
beszólogatásokat, vagy ha mexikóiak lakta környéken járt, akkor elismerő
sziszegéseket csípője minden egyes önkéntelen mozdulatát követően.”
A lány, a többiekkel ellentétben olyan közegben nőtt fel,
ahol több volt a munkanélküli, mint a dolgozó ember.
„Mindenhol bandába verődött srácok, mintha soha senki nem
járna dolgozni, vagy legalábbis olyan állása lenne, aminek jövedelmére az
adóhivatal úgysem tudná rátenni a kezét.”
Aztán úgy döntött, hogy elég volt ebből az életből, kamatoztatja,
amije van, s beállt táncosnak a bárba. Sokféle lány megfordult ott, mind más és
más típus, mégis megfelelő minőségű műsort nyújtottak az arra járóknak.
„Egy pillanatig bámulták magukat a tükörben.– Annyira más piacra dolgozunk – kuncogott Jada, aki
barátnője fölé tornyosult.Skye az amerikai szőkeség archetípusa volt. Kerek arc és
dacos, rózsaszín száj; egy kamasz telt, friss vonásaival, vagy egy
porcelánbabáéval, ahogy Maria nevezte. De alkata színtiszta Barbi:
valószínűtlen mellekkel és amolyan „a tej megalszik a számban”-féle, tágra
nyílt szemű, ártatlan tekintettel, aminek láttán a klub törzsvendégei automatikusan
a pénztárcájuk után nyúltak.Jada minden szempontból az ellentéte volt: lélegzetelállító,
magas és impozáns, keskeny csípővel és egy úszóhoz méltó vállakkal. Arccsontja
szobrász-remekmű, és a szája olyan telt és széles, hogy nem szeretett sűrűn
mosolyogni, s a mosolyát csak így hívta: „az arcomat felzabáló vigyor”.– Jobb is így – mondta Maria szenvtelenül. – Így nagyobb az
esélyetek arra, hogy barátok maradjatok.”
Talán a legjobb szó Skye-ra a megkeseredett. Úgy gondolja, az
álmok hiábavalóak, s teljes mértékig utolérhetetlenek, ezért éri be azzal, ami
jut. Régen olyan dolgokról álmodozott, mint a legtöbb korabeli. El is kezdte az
egyetemet, kreatív írást és színjátszást tanult, de végül otthagyta és beállt a
bárba táncolni. Voltak szabályai, amiket önmagával és vendégeivel egyaránt betartatott,
s ettől nem is akart eltérni a későbbiekben sem.
Miután Amber, Petal, Joe és Skye is bemutatásra került, és az
írónő utalásokat tett, újból Amber került sorra. Tetszett, hogy egyik
főszereplőnél sem időzött el egyhuzamban túl sokáig, mert így nem ragadt le egy
témánál, egy függőségnél, hanem váltakozva ábrázolta őket.
Ahogy azt Ambernél megszokhatta már az olvasó, természetesen
a kedélyjavító bogyók ismét előkerültek, amit egy limuzinban ülve hazafelé szépen
be is vett egy üveg drága pezsgővel. Alkohol és gyógyszer. Ügyes…
Édesanyjával élt együtt, akivel beszélgetés közben
váltogatták az angolt és a szlovákot. Többnyire angolul beszéltek egymással, de
a kedveskedéseket, megszólításokat szlovákul mondták.
Ebből a részletből sokkal többet megtudhat az olvasó
Amberről. Többek között azt, hogy még kicsi volt, amikor az édesapja elhagyta
őket, s az édesanyja éjszakánként dolgozott, hogy mindent megadhasson neki.
Aztán tizennégy évesen elindult a modellkarrierje, amit édesanyja végigkísért,
ahová a lány utazott, az anyja is ment vele és vigyázott rá, hogy elkerülhesse
Amber mindazt, amin a legtöbb modellnek végig kell mennie. Most azonban már ott
tartott, hogy hiába volt ő lélegzetelállító szépség, egy ideje már nem kérték
fel divatfotózásra. Többnyire csak hétvégékre kapott felkéréseket, de azokat
sem fotózásra, bár kétségtelen, hogy a hétvégékkel több pénzt keresett. Amit anyuka nem is bánt oly nagyon...
Ahogy váltakoztak az emberek és a sorsuk az ember szeme elé
tárult, egyre jobban sikerült megismerni őket, s látni, ahogy harcot vívnak a
világgal és önmagukkal, eközben pedig egyre lejjebb csúsznak minden téren. A
világot már nem bírják elviselni józanon, csak ha valami kábulat van rajtuk.
Lehet alkohol, gyógyszer, drog, a lényeg hogy stimulálja őket.
Amikor újra Petal került a középpontba, a története újabb
részéből kiderült, hogy bár a külvilágnak egy magabiztos, vagány, bulizni vágyó
nő, a lelke legmélyén amiatt gyötrődik, hogy csak azért szeretik őt, mert az az
apja, aki. S bármennyire is szomorú, ebben lehet valami. Mindig is léteztek
érdekemberek, akik nem azt nézték, hogy ki vagy, hanem hogy mit is tudsz igazán
nyújtani nekik. Amíg megkapják amit akarnak jó vagy, aztán szépen továbbállnak.
Aztán persze ott van az a tény is, hogy mennyi szeretetet
kapott vajon gyerekkorában? Nem sokat. Az anyja elhagyta, az apja egy rocksztár
volt, akit akkoriban a gyerekénél a bulik jobban érdekelték, a nevelőnők pedig
egymásnak adták a kilincset. Problémás gyerekből, problémás felnőtt lett, aki
drogokkal, alkohollal és férfiakkal próbálta csillapítani a háborgó lelkét.
Aztán választás elé állították. Elvonó, vagy elzáródik a pénzcsap. Őszintén
szólva még el is hittem volna, hogy aggódik az apja, ha az egész nem neki lett
volna köszönhető, ráadásul elvárta, hogy a lánya ne apának hívja, hanem
Goldnak (ennél a résznél mindig a szememet forgattam...). A barátjában Dan-ben viszont kellemeset csalódtam.
Négyük közül talán Skye volt az, aki leghamarabb rádöbbent,
hogy nagyobb a baj, mint gondolta.
„Totál nem itt akarok tartani. De az igazán gázos dolog az,
hogy fogalmam sincs, hol akarok tartani. Vagy hogy jussak el oda.”
Hihetetlen volt olvasni azokról a dolgokról, amiken keresztülmentek.
A felszín mögött mindenkit bántott valami, de senkinek nem adtak esélyt arra,
hogy betekintést nyerjenek. Inkább elnyomták saját magukban is a dolgokat, ami
végül csendben emésztette őket legbelül.
A történések ott kezdtek igazán érdekesek lenni, amikor a
második részben bekerültek a rehabra Skye-ék. Az első találkozása Joe-val
meglepő és mulatságos volt.
A rehabilitációs központba először Joe érkezett meg, aztán
Skye, majd őt követte Petal, végül Amber. Egy helyen, egy időben, hasonló
okokból négy különböző életet élő ember. A közös bennük a függőség, ami
egyfajta pótcselekvés az életükben, ami elnyomja a sok kis titkot, amit
rejtegetnek.
Tetszettek a csoportos beszélgetések, bár az utána lévő udvari
társalgásokból sokkal több minden kiderül. Egyre jobban megismerjük a fő és
mellékszereplőket, s lassan kialakulnak bennünk a kategóriák. Kedvelem, nem
csípem, fura, aranyos, forró, és nem utolsó sorban az „ó, te jó ég” kategória,
ami arra vonatkozik, amikor jócskán ledöbbenek valamin. Pl. Dr. Rafael Green-nel
kapcsolatban.
Skye és Joe közös jelenetei vérpezsdítőek, és határozottan
akad közöttük olyan is, amit a vad és forró jelzővel illetnék. Ők ketten teljes
mértékben kiegészítik egymást, a reakcióikon rengeteget mosolyogtam.
Petal miatt viszont aggódni kezdtem, mert pár nap elteltével
sem oldódott, sőt ha lehetséges, még ellenségesebbé vált a többiekkel szemben, teljesen
magába fordult. Ám ez később megváltozott. Mondhatni felnőtt, és elkezdte élni a hozzá illő életet. Hogyan? Olvasd el, és megtudod. :)
Először előítéletes voltam, azonban olvasás közben rájöttem,
hogy igenis van mélysége ennek a történetnek. Nem csak arról szól, hogy a
gazdagok és kiváltságosok hogy próbálnak megbirkózni a problémáikkal, hanem
valami sokkal mélyebb dologról. Arról, hogy lehet az ember gazdag vagy szegény,
lehet modell, színész, sztriptíztáncosnő vagy épp egy rocksztár apa kicsi lánya,
akkor is lehetnek olyan problémák, amik hasonló következményekhez vezetnek. Nem
mondom, hogy nem értek kisebb nagyobb meglepetések olvasás közben. Voltak olyan
dolgok, amiket előre megjósoltam, még mielőtt megtörténtek volna, ám voltak
olyanok is, amiknél kikerekedett szemmel bámultam magam elé és csak annyit
mondtam, hogy hoppá. :)
Amber és Dr. Rafe egyik négyszemközti terápiáján határozottan
a döbbenet győzedelmeskedett. Ám ebből kizökkentett Amber alábbi gondolata,
amitől hatalmasat kacagtam:
„Istenem – gondolta. – Ha mindenki ilyen rehab-kezelést
kapna, nem léteznének a világon függők…”
A fantáziátokra bízom, hogy mire gondolhatott. ;)
A könyv elolvasása után biztosan állíthatom, hogy ismét
tanultam valamit. Ne legyünk előítéletesek, még ha volt is néhány nagyon komoly
csalódásunk (és most a könyvekre gondolok). Hisz’ a látszat néha csal, és
okozhatnak még nekünk meglepetést, ahogy ezt tette Rebecca Chance is. Először
azt hittem, hogy a történet nem fog másról szólni, mint a problémás gazdagok
életéről, ám ez a könyv sokkal többet rejteget a belsejében. Amit az első
kétszáz oldalnál hiányoltam, azt megkaptam a hátramaradt négyszázban. Volt
mélység, őszinte és elgondolkodtató gondolatok, döbbenetes események, vicces és
forró jelenetek, szóval minden, ami egy könyvhöz szükséges szerintem, ráadásul
az olvasó a történet végén megkapja a happy end-et.
Pontozás:
10/9
Pontlevonás: voltak apróbb hibák, amik feltűntek olvasás
közben, de igazán, ami a pontlevonáshoz vezetett, az a túlzott trágárság a
könyvben. Értem én, hogy vannak olyan helyzetek, hogy kicsúszik, meg van, aki
szerint „jól mutat” (bár ezzel én nem értek egyet), de számomra kicsit zavaró
volt.
