Ana könyvajánlói - Jillian Meadows: Give Me Butterflies – Jöhetnek a pillangók (Oaks Sisters 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Megható, szenvedélyes munkahelyi románc egy tudományos múzeum falai közt.

Millie-t soha nem érdekelték az elvárások. Gyerekkori rajongása a bogarak és a természettudomány iránt a rovartan területére kalauzolta őt, és kurátorként naponta inspirálja a múzeumba látogatókat. Nagy álma, hogy a Rovartani tár osztályvezetőjévé váljon, ezért amikor a pozíció megüresedik, elhatározza, hogy semmi sem térítheti el a céljától. Főleg nem Finn, a mindig mogorva kolléga, akinek rosszalló tekintete, mélykék szeme és megszámlálhatatlan csillagászati mintás nyakkendője van… Nem mintha Millie ezekre odafigyelne.

Finn nem szándékosan mogorva mindenkivel, csupán nehezen tartja egyensúlyban az élete különböző területeit: egyedül neveli unokahúgait, igyekszik, hogy legalább néha ne égesse oda a vacsorájukat, gyászolja elveszített nővérét, és közben a múzeumban is helyt kell állnia. Nem engedheti el magát, és végképp nincs szüksége több bonyodalomra – különösen a ragyogó mosolyú, rendíthetetlenül optimista Millie-re, akivel szó szerint folyton összeütközik.

A férfi túl bogaras. A nő vakítóan ragyog, akár egy csillag. Nem áll szándékukban közelebbről megismerni egymást, de mivel Finn tagja a pozícióra interjúztató bizottságnak, ez elkerülhetetlen. Millie hamarosan rájön, hogy a karrierjét kockáztatni egy dolog; a szívét kockáztatni viszont már egészen más.

Készülj fel a gyomrodban repkedő pillangókra!”

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2026

Fordította: Koch Márta

Oldalszám: 416

ISBN: 978 963 675 954 4

Szép, színes, és sokatmondó a borítója.

Tudományos közegbe helyezett szívmelengető, gyönyörű szerelmi történet! Elképesztően bájos, és hihetetlenül érzéki. Annyira magával ragadott, hogy le sem tudtam tenni.

A szókimondó, humoros, könnyed stílus ellenére érint néhány nagyon nehéz témát. Gyász, verbális bántalmazás, manipuláció, szorongás…

A szemszögeket folyamatosan váltogatja az írónő, így mindkét főszereplő érzéseit és nézőpontját megismerhetjük. Aranyos, hogy minden fejezet elejét rajzokkal díszítették. A Millie nézőpontját bemutató fejezeteket pillangók, Finn fejezeteit pedig csillagok.

Két, teljesen eltérő családi háttérrel rendelkeznek. Millie összetartó, meleg családi légkörhöz tartozik. Finn egyedül a testvérétől kapott szeretetet. A szülei rideg, távolságtartó, manipulatív emberek.

Millie Oaks a Wilhelminai Természettudományi Múzeum rovartani osztályvezetői pozícióra pályázik. A kezdetektől fogva azért harcolt, hogy tudósként komolyan vegyék. A Csillagászati Tár osztályvezetője, dr. Finn Ashford jóképű, izmos, a morcossága ellenére is nagyon vonzó férfi.

„Ezek vagyunk mi: mikroszkóp a teleszkóppal szemben, mosoly a mogorvasággal szemben, meleg vidámság a hűvös tekintettel szemben.”

Finn nővére, Clara meghalt, ezért ő neveli a kislányait. Avery és Eloise kétpetéjű ikrek. Öt évesek. A férfi igyekszik a legjobb tudása szerint nevelni őket. A történetüket olvasva szinte érezni a szeretetet, amit irántuk érez.

Millie és Finn között erős a kémia. Már a regény elején szikrázik köztük a levegő. Bár mindkettő próbál ellenállni.

A regény tele van bájos „jelenetekkel”. Az egyik ilyen, amikor Millie Finnel és a lányokkal pizzát süt, és közben a lányok énekelnek, nevetnek, táncolnak. Finn pedig nézi őket. Valahogy úgy alakult, hogy péntekenként találkoztak a férfi házában. Ezek az együtt töltött péntek esték bearanyozták Finn hetét. És egyre többre vágyott. Próbálta visszafogni magát, pedig legszívesebben átadta volna magát annak a gravitációs vonzásnak, ami Millie felé húzta. Millie-nek is Finn körül jártak a gondolatai, és igyekezett emlékeztetni magát, hogy nem bonyolódhatnak tovább a dolgok közöttük. Bár nagyon vágyott Finn-re, aggódott, hogy mit jelent ez az állására nézve. Imádtam a családias találkozóikat! Nagyon imponáló a férfi figyelmessége, őszintesége, és az, hogy kiszállt a bizottságból, hogy a nővel lehessen. A tudat, hogy Finn-nek semmi köze sem lesz az interjúztatáshoz, megkönnyebbüléssel töltötte el Millie-t, és megtörte minden ellenállását.

A mellékszereplőket is nagyon megkedveltem. Lena, Micah és Emil szimpatikus karakterek.

Millie Lenával az egyetem alatt ismerkedett meg, és azóta a legjobb barátnők. Támogatják egymást.

Millie-t az exe, Kyle még mindig zaklatta. Tönkretette a nő önértékelését, és Millie még bizonytalan volt, hogy teljesen helyrejött-e. Kyle nárcisztikus jellemvonásait jól sikerült ábrázolni. A nővel borzalmasan viselkedett, de amikor más is jelen volt, akkor „maszkként” viselte a manipuláló énjét. A külvilág felé jól működött a látszat. Társaságban egészen más volt, mint Millie-vel. A múzeum vezetőségét is igyekezett elbűvölni a szórakoztató személyiségével, és biztos volt benne hogy figyelmet és csodálatot érdemel, valamint biztosra vette, hogy megszerzi az osztályvezetői állást.

Amikor Finn a nővéréről mesél Millie-nek, akkor egy kicsit az olvasó is megismerheti Clarát, és osztozhat a gyászon.

Szépen alakult Millie és Finn kapcsolata. A nő családja is elfogadta és megszerette Finnt meg az ikreket. Az idillt azonban megtörte az, hogy Finn aggódott, hogy elhanyagolja a gyerekeket. Félt attól, hogy olyan „gondviselővé” válik, mint amilyenek a szülei voltak. A pszichológusától remélt segítséget ahhoz, hogy egyensúlyba tudja hozni a Millie-vel és az ikrekkel töltött időt, és eltudja engedni a bűntudatát, amit akkor érez, amikor nem a lányokkal van.

„Valójában mindenkinek csak ennyit tudunk nyújtani. Tökéletességet nem, csupán a lehető legjobbat, amire képesek vagyunk.”

Tiszteletre méltó, ahogy Finn gondoskodott a lányokról, figyelmesen és csodásan gyengéden bánt Millie-vel, felvállalta a kapcsolatukat, és mindent megtett azért, hogy tovább fejlődjön ez a kapcsolat. Egymás életének alapvető részévé váltak, mintha egymásnak teremtették volna őket.

Imádni való volt, hogy a lányok rajzoltak Millie-nek, és Finn a rajzokat egy csodás üzenettel, virágcsokorral meg ajándékkal a nő irodájában hagyta a második interjú előtt.

Millie és Finn meggyógyították egymás lelkét.

A ráadás epilógus volt a „hab a tortán”. Kedves, romantikus, érzéki.

Nem számítottam arra, hogy ennyire nyugtalanító, megrendítő, érzelmes, humoros, elgondolkodtató olvasmány lesz. Pedig mindez egyszerre.

Sugárzik a könyvből az őszinte szeretet. Ez a regény is azok közé a könyvek közé tartozik, amik úgy simogatják az ember lelkét, mint a napfény melege. Olyan történet, amihez bármikor visszatérhetünk, és feltölt derűvel. Felemelő érzés, hogy rátaláltam erre a jó könyvre.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Egy független nő (Happily Inc 5.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az esküvőszervező Renee Grothen nem szándékozik férjhez menni. Aki tudja, az ugye csinálja – aki nem tudja, az tervezi… Azt azonban soha nem tervezte el, hogy a jóképű és tehetséges thrilleríró, Jasper Dembenski megkéri a kezét. Nem, ő csak kalandot akart. Gondtalan szórakozást, elköteleződés nélkül.A katonaságnál töltött évek után Jaspernek szent meggyőződése, hogy nem alkalmas tartós kapcsolatra. Abban viszont semmi kivetnivalót nem talál, hogy szenvedélyes viszonyba bocsátkozzon a szép és talpraesett Renee-vel. Igen ám, csakhogy a futó kaland abban a pillanatban átalakul, amikor a lány a vágyai tárgyából a múzsájává válik.

Renee esküvőszervezőként mindig ügyesen kézben tartotta a dolgokat, soha nem történt semmi baj. De vajon készen áll arra, hogy fejest ugorjon a szerelembe, ami tökéletesen kiszámíthatatlan?”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Meant to Be Yours

Kiadás éve: 2022

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-540-560-2

Aranyos kisvárosi románc. Érzelmekkel teli, humorral átszőtt történet. Megérintett. A női főszereplő tele van vívódással. A félelmei nem a korábbi szerencsétlen szerelmi életében gyökereznek (ahogy eleinte hiszi), hanem abban a traumatikus élményben, hogy gyerekként az apja elhagyta, és az anyja egyedül nevelte. A férfi főszereplő poszttraumás stressz betegséggel (PTSB) küzd. Ezt a szálat érdemes lett volna egy kicsit alaposabban kidolgozni. Bár így is érzékelhető volt, hogy milyen komoly terhet rótt Jasper-re és a környezetére. Egy futó kapcsolatnak indult az egész, mind a két fél részéről, ám hamar komolyra fordulnak a dolgok. Renee és Jasper érzelmileg sérültek, ezért nem mernek komolyabb viszonyt kialakítani. Ez az „akarlak, de nem lehet, mert félek elköteleződni” téma együtt jár a bizonytalansággal, önmarcangolással, kötődési igénnyel… Érzelmileg nagyon intenzív. A maguk módján próbáltak megküzdeni az érzéseikkel. Az írónő végig fenntartotta az érdeklődésem. A történet kutyás szálát imádtam. Nagyon tetszett a macskás rész is, bár abból elég kevés volt. A baráti kapcsolatok is szépen kiemelkedtek a történetből.

Jasper Dembenski Afganisztánból visszatérve írással próbált megküzdeni a poszttraumás stresszel. Rengeteg terápia és gyógyszeres kezelés után az írás volt az, ami félig-meddig meggyógyította. Annyira legalábbis, hogy többé-kevésbé normális életet élhessen. Az eddigi köteteket olvasva is rájöhetett az olvasó, hogy rendes fickó. A kiadója három hónapos könyvbemutató turnéra küldte. A turné végén megmentett egy kóbor kutyát.

Renee Grothen esküvőszervező. Pallas Mitchell a főnöke. Amíg Pallas várandós volt, addig Renee helyettesítette. Renee örült, hogy Jasper hazatért a könyvturnéjáról. Tetszett neki a kedves, magas, erős, szexi mosolyú és jóképű férfi.

Jasper és Koda (így nevezte el a kutyát) közös rutinja gyorsan kialakult. Amíg a férfi dolgozott, addig a kutya rendszerint nyugodtan aludt. Jót tett neki az eb társasága. És Renee is jó hatással volt rá. Tetszett neki a nő humorérzéke és a mosolya. Megállapította, hogy bár alacsony, de szép és formás nő. Nagyon vonzódtak egymáshoz, és gyorsan egymásra találtak. Renee korábbi szerelmi élete katasztrofális volt, ezért nem akart tartós kapcsolatot. Minden férfiban csalódott korábban, ezért nagyon bizalmatlan, gyanakvó volt. Nem akart szerelmes lenni, mert próbálta megóvni magát. A kapcsolatuk kezdetben a vágyról és szenvedélyről szólt, majd fokozatosan egyre mélyebb érzelmek alakultak ki közöttük.

Jasper-nek az új regényéhez szüksége volt egy kis kutatásra és ötletekre. Eldöntötte, hogy a következő regényében a női karakter esküvőszervező lesz, ezért követni fogja Reneet, hogy megismerje a munkáját. Renee némi nyomás hatására beengedte a férfit a világába. Sokat segített a férfinak az írásban.

A múltbéli traumák fokozatosan derültek ki. A Renee anyjával kapcsolatos rész szerintem egy kicsit fel lett fújva. Bár Verity tényleg különös karakter, mégis túlzónak tűnt Renee viselkedése. Renee szereti az anyját, ennek ellenére próbálta távol tartani Happily Inc-től. Biztos volt abban, hogy amikor kiderül az anyja képessége, akkor a dolgok számára rosszra fordulnak. Félt attól, hogy fény derül a családi titokra. Jasper-nek elmondta, de a férfi megdöbbent és nem hitte el. Amikor megjelent Verity, és tolmácsolta neki Koda gondolatait, akkor már elhitte és nem kételkedett benne. Sőt! Csodálatosnak tartotta. Renee barátai nagyon jól reagáltak a hírre. Természetesen, elfogadással álltak hozzá az anyja képességeihez. Végre Renee is kezdte elfogadni, és már nem „rejtegette” az anyját a barátai elől. „Talán csak néhány pozitív élményre volt szüksége, hogy a dolgok új megvilágításba kerüljenek.” Renee feldúlt volt, amikor az anyja Happily Inc-be érkezett, mert biztosra vette, hogy Verity jelenléte mindent tönkretesz, de teljesen megalapozatlanok voltak a félelmei. Az anyja egyértelműen pozitív irányba befolyásolta az eseményeket. Renee mindig menekült, mert félt megkockáztatni, hogy valaki összetöri a szívét.

A vicces, kicsit furcsa, de mindenképpen szeretetreméltó Jasper abban a hitben élt, hogy sohasem gyógyul meg teljesen a komoly lelki sérülésekből. Végül mégis sikerült. Persze voltak még rémálmai, de sokkal jobban érezte magát, és nyitottabbá vált. A kapcsolata Renee-vel jobb emberré tette, és szeretett gondoskodni a nőről. Ebben biztos volt, és valami azt súgta neki, hogy sokkal jobb lehetne az élete vele. Volt valami aranyos abban, ahogy a férfi átgondolta az érzéseit, és rájött, hogy szereti Reneet.

Végül megtalálták a boldogságot egymás mellett.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Nem vagyok túl rajtad (Happily Inc 4.)

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Silver Tesdal okos üzletasszony, ráadásul szexi nő – ezek egyike sem kerüli el Drew Lovato figyelmét. Ám annak idején volt annyira ostoba, hogy hagyta elmenni őt. Amikor a helyi bank elutasítja a lány hitelkérelmét, Drew felismeri a vissza nem térő lehetőséget – egyrészt támogathatja Silver briliáns üzleti tervét, másrészt visszanyerheti a bizalmát.

Silver nem olyan kemény, mint amilyennek hiszik. A Drew-val történt szakítás annak idején porig sújtotta. A férfi csókját azonban még mindig ugyanolyan ellenállhatatlannak találja, mint az üzleti ajánlatát. Ha már képtelen túltenni magát élete első szerelmén, akkor talán jobb, ha enged a kísértésnek, így egyszer s mindenkorra kiöli magából ezt az érzést.

Ám a terv kudarcot vall, és Silver rádöbben, nincs más lehetősége, be kell vallania évek óta rejtegetett titkát, jóllehet ezzel kockáztatja, hogy örökre elveszíti Drew-t…”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Not Quite Over You

Kiadás éve: 2022

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-540-515-2

Ez a Happily Inc sorozat negyedik kötete. A cselekmény kiszámítható volt. Az érzelmileg sebzett főszereplők gyógyulása és újra egymásra találása szívmelengető történet. Valahogy mégsem tudtam „közel kerülni” a szereplőkhöz. Pedig szimpatikus karakterek. Talán azért, mert ebben a kötetben olyan témák voltak, amik távol állnak tőlem. A pénzügyi területek, a vendéglátó ipar és az esküvőszervezés nem igazán kötnek le. A krimiíró, Jasper Dembenski ötletei és alkotói folyamatai, stílusa viszont érdekes volt. Szerintem Jasper rendes fickó.

„Hajlamos volt azt gondolni, hogy ő az egyetlen, akinek gondjai vannak, és akit a múlt sötét árnyai kísértenek. Folyton emlékeztetnie kellett magát, hogy mindenkinek megvan a maga baja.”

Silver Tesdal bővíteni akarta a vállalkozását. Ehhez kölcsönre volt szüksége, de a bankok elutasították.

Drew Lovato kölcsön akarta adni neki a pénzt, de kételkedett benne, hogy a nő elfogadná. Silver szép, okos, elszánt, nagyon büszke és szókimondó. Drew szívesen töltött volna vele több időt. Ezért arra gondolt, hogy az lenne a legjobb, ha csendestársként beszállna a nő vállalkozásába. Ő maga bankárként dolgozott, és mindig fontosnak tartotta, hogy támogassa a helyi vállalkozásokat. Silver esetében a közös múltjuk is fontos tényező volt. Nagyon bánta, hogy annak idején nem vette feleségül Silvert. A nő próbálta győzködni magát, hogy már túl van rajta. Mielőtt a férfi főiskolára ment, szenvedélyesen szerelmesek voltak egymásba. Silver feldúlt volt, de nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a férfi lehetőséget adna neki, hogy terjeszkedjen. Szerette volna megvalósítani a terveit, de félt, hogy a múlt átveszi az irányítást fölöttük. Nagyon szenvedett, amikor szakítottak, és örökbe adták a közös gyermeküket. Amit Drew nem tudott, hogy Silver összebarátkozott az örökbefogadó anyával, és rendszeresen látogatta a gyermeküket, Autumn-öt, aki nagyon hasonlított az apjára. Bár Drew közelsége, és az új partnerség felkavarta Silvert, mégis elfogadta a férfi ajánlatát. A közös üzlet, a közös munka jobban alakult, mint ahogy Drew remélte. Még csábítóbbnak találta Silvert, mint sok évvel korábban. Minél több időt töltöttek együtt, Silver egyre jobban belátta, hogy tévedett a férfit illetően. Még nem volt túl rajta, és mindig is Drew volt a legnagyobb gyengéje. Valami olyan volt köztük, mint a gravitáció, ellenállhatatlanul vonzotta hozzá. Drew is odavolt Silverért. Imádta őt. A férfi nehéz helyzetben volt. A szülei elvárták tőle, hogy ő legyen a legjobb. Mindig győznie kellett. A nagyapjával viszont megnyugodhatott és olyan lehetett, mint mindenki más. Az anyjának nagy tervei voltak vele. Drew nénikéjével, Libbyvel is vigyázniuk kellett.

Silver és Drew újra szenvedélyes viszonyba kezdett. Sok izgalomban volt részük, és a nőnek még arra is fel kellett készítenie a férfit, hogy a lányuk találkozni akar velük, és velük tölt majd egy hetet. Autumn mindent tudott az örökbefogadásról. A nevelőanyja azt akarta, hogy tudja az igazságot. A kislány nagyon ügyesen, rugalmasan kezelte a helyzetet.

Silver vállalkozása együttműködött a barátnője, Pallas esküvőszervező cégével. Cade (Pallas ikertestvére, Drew unokatestvére) és Bethany is nagyon stresszes időszakot élt át. Bethany apja El-Bahar királya, és ez megbonyolította az esküvőszervezést. Szívük szerint nem akartak nagy felhajtást, de ez a nő családja miatt nem volt opció. Pallas igyekezett megnyugtatni a leendő sógornőjét, és mindent megtett azért, hogy a menyasszony szeresse a nekik szervezett partit.

Silver és Drew izgatottan várták a lányuk érkezését. A férfi emellett számított az anyjával való összecsapásra. Irene nagyon gorombán viselkedett, és mindig irányítani akarta a fiát.

Autumn gyönyörű, okos, határozott lány. Drewnak sok mindennel kellett megbirkóznia. Szembe kellett néznie a döntései következményeivel. Rádöbbent, hogy az anyja még annál is rosszabb, mint ahogy emlékezett rá. Gyorsan eltelt az Autumn-mel töltött hét. Drew tudta, hogy hiányozni fog neki a lánya. Remélte, hogy hosszú távon is működni fog a kapcsolatuk. Mindketten jól kijöttek a lányukkal, és Autumn is jól érezte magát velük. Amikor a lány hazament, Silver nehezen talált vissza a mindennapok rutinjához. A férfi sokkal nehezebben viselte a lányuk távozását. Silver érezte, tudta, hogy Drew az élete szerelme, és ezen nem változtathatott senki és semmi. Szüksége volt rá. Drew pedig biztosította arról, hogy bármilyen fordulatot is vesz az élete, marad. Szeret Happily Inc-ben élni. A nő szerette volna elhinni, hogy valóban így van. Drew aggódott amiatt, hogy az anyja megkörnyékezte Silvert, megpróbálta manipulálni és elválasztani tőle. Vigyázni akart Silverre, és szerette volna megvédeni minden rossztól. Rájött, hogy Silver a legfontosabb az életében. Nem értette, hogy egy olyan kedves embernek, mint Frank nagyapa, miként lehet két ilyen szörnyű, rosszindulatú lánya, mint Irene és Libby. Az anyja kavarása sem választhatta el Silver-től. Szerencsére az apja, Howard és Frank nagyapa mellette állt. Howard azt akarta, hogy a fia boldog legyen, és meg akarta ismerni az unokáját. Végül Silver és Drew kiálltak magukért, és tervezni kezdték a közös jövőjüket.

Egyes részeket talán érdemes lett volna egy kicsit részletesebben kidolgozni. A történetben kiderült, hogy hogyan bánt Irene a fiával, és az is, hogy Silver anyja milyen volt. De leginkább csak utalások voltak arra, hogy ez milyen hatással volt a két főszereplőre, hogyan befolyásolták az életüket. Inkább csak sejtéseink lehetnek az életüket megkeserítő pszichológiai játszmákról. Milyen szülői minta volt előttük? Az egyiknek egy irányító, érzéketlen anyja van, aki bárkin átgázol a céljai elérése érdekében. A másiknak egy olyan, aki csak hányódik a világban. Szerencsére Silver és Drew olyan közösséghez tartoztak, olyan baráti körrel rendelkeztek, hogy átélhették az összetartozást. Feltudták vállalni egymás előtt a gyengeségeiket, és felismerték egymás igényeit. Megható és szórakoztató regény.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Miért ne ma éjjel? (Happily Inc 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Natalie Kaleta, a galériában dolgozó asszisztens mindent bevet a művészek érdekében. Akár az életét is kockára téve dacol a felhőszakadással, hogy megnézze, nem történt-e valami baja a hegyek közt élő Ronan Mitchellnek, aki öt napja nem adott életjelet magáról. Ám egy sárlavina miatt a férfi házában reked, ahol megtapasztalja a fásult, emberkerülő művész derűsebb oldalát is.

Miután kipattan egy szörnyű családi titok, Ronan otthagyja szülővárosát, ám a napfényes Happily Incben sem talál enyhülést. Megismerkedik a gyönyörű, örökké vidám Natalie-vel, de nem akar elköteleződni mellette, mert attól fél, hogy megfertőzné búskomorságával és apátiájával.

Pedig Natalie saját tapasztalatból tudja, hogy a sorscsapások megedzik az embert. Az élet nem tündérmese, de az álmok néha valóra válnak. Akkor leghőbb vágya miért ne teljesülhetne? És miért ne ma éjjel?”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2022

Eredeti mű: Why not tonight

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 367

ISBN: 978-963-540-434-6

A történet helyszíne egy kisváros, Happily Inc. Minden alkalommal, amikor olvasni kezdem az írónő sorozatának következő kötetét, szinte ismerősként „térek vissza” ebbe a kisvárosba. Vannak visszautalások a korábbi kötetek történeteire, de önálló regényként is megállja a helyét. A Mitchell testvérek közül most Ronan történetét olvashatjuk. Az előző részekben nem igazán ismerhettük meg Ronant, hisz eltávolodott a családjától. Egy vihar és kényszerű összezártság Natalie-vel kimozdítja az eseményeket a holtpontról. A két művészlélek segít feldolgozni egymás traumáit. A nő megpróbál segíteni a Mitchel fiúknak, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat. A történet egyik fontos mondandója, hogy a problémák nem oldódnak meg maguktól. A könyv egyik legnagyobb erőssége a karakterek mélysége és fejlődése, valamint a testvéri és baráti kapcsolatok ereje.

Natalie Kaleta részmunkaidőben a helyi Willow Galériában dolgozik. Többnyire nem tesz féket a nyelvére, kimondja, amit gondol. Kedves és vidám nő, aki értékeli az élet apró örömeit. Általában Ronan is jobban érezte magát a társaságában. Mivel Ronan Mitchell öt napja nem adott hírt magáról (az üzenetekre sem válaszolt), ezért Natalie felment a hegyre hozzá. Egy vihar megnehezítette a dolgát. Földcsuszamlásokat okozott, és napokra járhatatlanná tette az utakat. Ronan fantasztikus tehetséggel megáldott, megnyerő külsejű, nem különösebben barátságos fickó. A fivérei arra tippeltek, hogy az öccsük elbújt a világ elől, alkotni. A nőnek feltűnt, hogy Ronan az utóbbi időkben semmit sem alkotott, alkotói válságba került.

Bár a nő ott ragadt, és elveszítette az autóját, mégis remekül érezte magát. Tetszett, hogy mindennek próbálta a jó oldalát nézni. Az anyja hét évvel ezelőtti elvesztése óta igyekezett a barátaiból létrehozni egy „pótcsaládot”. Az embernek társaságra van szüksége. A kötődés alapvető emberi szükséglet. Natalie és Ronan már az elején vonzódtak egymáshoz. A szívük mélyén mindketten vágytak arra, hogy kapcsolatban éljenek valakivel, aki fontos, és megtartsák. Szerencsére Ronan nem veszítette el teljesen a régi önmagát. Kezdte élvezni a társalgást. Szórakoztató, csipkelődő párbeszédeket folytattak.

Nataliet két évvel korábban az esküvője előtt elhagyta a vőlegénye. Úgy hitte, hogy nincs szerencséje a szerelemben.

Natalie és Ronan bagoly típusok. Éjjel kezdtek igazán „élni”, leginkább akkor tört rájuk az ihlet. Szerintem nagyon aranyos, ahogy évődve kötekedtek egymással. Bár Ronan többnyire üveggel dolgozott, volt egy másik műterme is mindenféle alapanyagokkal, amit most örömmel engedett át a nőnek. Arra bátorította őt, hogy engedje szabadon a benne élő művészt. Minél több időt töltöttek együtt, annál jobban érvényesült a humorérzékük, és egyre erősebb lett a kémia köztük. Ki hitte volna, hogy a legvisszavonultabb, legmorcosabb Mitchell fiú története lesz a legcukormázasabb?

Natalie biztos volt benne, hogy csak egy átlagos lány, aki nem is igazi művész, mint Ronan. Mindkettőnek jót tett, hogy megnyíltak, kiöntötték a szívüket egymásnak. Ronan még mindig nem tudta feldolgozni a múltban történteket. Hiányzott neki Mathias. Úgy gondolta, hogy a szoros testvéri köteléknek véget vetett az igazság, amit az apjuk kíméletlenül az arcukba vágott. Pedig Mathias sokáig próbálkozott megmenteni a kapcsolatukat, és meggyőzni őt, hogy a testvéri kötelékükön ez nem változtat. (Ez már az előző kötetekből is kiderült.) Nem állt helyre a kötelék, és ettől mindketten szenvedtek. Pedig nagyon vágytak arra, hogy javuljon a helyzet.

Natalie inspirálta Ronant. A férfi újra alkotni kezdett. Tetszett a nő derűs természete, a temperamentumossága, és az, hogy mindig új dolgokat talált ki. Szerintem nagyon illik Ronan-hez.

Három napot és három éjszakát töltöttek egy fedél alatt, Ronan házában. Amikor megtisztították az utakat, és Natalie hazament, egyikük sem örült ennek. Véleményem szerint kedves, lovagias volt, hogy Ronan addig nem akart „rámozdulni” a nőre, amíg a vendége volt. Bezzeg utána… Nagyon imponáló volt, hogy nyíltan, egyenesen beszélt vele. Mindketten úgy érezték, hogy még egyikük sem áll készen egy komoly kapcsolatra, és megállapodtak, hogy a kapcsolatuk könnyed lesz, komolyabb kötelezettségek nélkül. Egy olyan viszony, amibe a hazugság és a megcsalás nem fér bele. Élvezték az együttlétüket. Natalie úgy gondolta, hogy nincs közös jövője Ronannel, mert nem meri rábízni a szívét. A férfi hátat fordított a testvéreinek, a családjának, és a nő attól félt, hogy vele is ezt teszi majd.

Egy „hídprojekt” lehetőséget adott arra, hogy a testvérek sok időt töltsenek egymás társaságában, és jól érezzék magukat együtt. Natalie foglalta le nekik a művészeti célra szánt területet, és vette rá őket az együttműködésre. Ronan is úgy vélte, hogy talán a közös munka a megfelelő lépés a helyes irányba, hogy minden olyan legyen köztük, mint egykor. A fivéreivel találkozgatás és közös munka, valamint a Natalie és közte kialakult viszony biztonságérzetet és fényt hozott az életébe.

Bevallom, egy kicsit furcsának találtam azt, hogy amikor kiderült, hogy Ronan és Mathias nem ikrek, ráadásul „csak” féltestvérek, akkor Ronan kezdett kételkedni magában, és már nem tudta, kicsoda. Azt viszont megértem, hogy a narcisztikus személyiségű apjuk mellett a fiúk sok lelki sebet szereztek. Lassan Ronan is belátta, hogy valamennyiüknek meg kellett küzdenie azzal, amit az apjuk előidézett. Rajta kívül leginkább Mathiasnak. Őszintén szólva engem is komolyan elgondolkodtatott, hogy hogyan is hathatott ez pszichológiailag a fiúkra. És persze Natalie múltjának pszichológiai hatásain is el lehet töprengeni. Mindannyiuknak volt mit feldolgozni. Ez a vergődés energiaigényes, fárasztó állapot. És a helyrehozása sok belső munkát igényel. Ezt a nehéz témát nagyon jól ellensúlyozták a humoros, erotikus, romantikus részek.

Szerintem a születésnapi parti a molinóval (főleg a kiírt szöveggel) nagyon kedves és megható ötlet volt. Felkavaró volt az érzelmek hullámzása.

Ronan fejlődése nyilvánvaló volt. Sokat javult a helyzet. A sebei kezdtek begyógyulni, és ezt ő maga is érezte. De még nem teljesen gyógyultak be. Egy családi összejövetelen, amin a fivérei és a feleségeik, meg Natalie volt jelen kezdetben jól érezte magát. Amikor kiderült, hogy a testvéreinek hamarosan gyerekük lesz, ráadásul mindnek egyszerre, akkor elkezdte kényelmetlenül érezni magát. Azon rágódott, hogy ő az egyetlen Mitchell fivér, akinek nincs felesége és gyereke. Szerette volna, ha Natalie és közte tartós kötelék lenne, de még nem bízott magában. Nem hitte, hogy jó férj és apa lenne.

Az iskolai művészeti oktatás nagyon elragadó ötlet volt. Pláne így, hogy többen is csatlakoztak a kezdeményezéshez. Ronan hálás volt minden pillanatért, amit a bátyjaival tölthetett. Az együtt töltött időnek köszönhetően egyre jobban ment az alkotás is. Tele volt tervekkel.

Natalie egyik alkotása, mely szó szerint a hamvaiból született újjá, nagyon érzékletes, szimbolikus volt. A képet baleset érte, de megmaradt, és sok munkával jobb lett, mint új korában.

Az egyik nap még minden rendben volt a fiúk közt, aztán összekaptak és oda a békesség. Ezúttal egy kicsit könnyebben sikerült Natalie-nek észhez térítenie Ronant, visszarántania az „életbe”. Jó hatással volt rá a nő.

„A művészet lényege a szenvedély és az alkotás maga, a művész érzéseinek a kifejezésre juttatása.”

Elég gyakran szóba kerül a könyvben a félelem is. Bizonyos szempontból érthető a szereplők félelme. Ugyanakkor elgondolkodtatja az olvasót. Ha valaminek meg kell történnie, azt úgy sem tudjuk kikerülni. Mindannyian csak reménykedhetünk, hogy képesek leszünk jól dönteni, jól reagálni. Arra világít rá, hogy bíznunk kell magunkban. Bíznunk kell abban, hogy képesek leszünk megfelelően kezelni a helyzetet. El kell fogadni, hogy időnként félünk, és ennek ellenére cselekedni. Hiszen ez van, bizonyos társas helyzetekben félünk. Azt tehetjük, hogy megpróbáljuk a legjobbat kihozni a helyzetből.

Natalie még magának is nehezen ismerte be, hogy beleszeretett Ronanbe. Idő kellett hozzá, hogy teljesen elfogadja a Ronan iránti érzéseit. Utána viszont rendkívül bátran viselkedett. A félelmei ellenére őszintén beszélt Ronannel. Lecsupaszította a lelkét, vállalta, hogy kiszolgáltatottá válik. Amikor bevallotta az érzéseit, a férfi elmenekült. Natalie tudta, hogy Ronannek mindent egyedül kell feldolgoznia. Amikor pedig Ronan készen állt rá, hogy segítséget kérjen tőle, akkor a nő önzetlenül segített. Számomra ekkor vált igazán nyilvánvalóvá, hogy milyen erős személyisége van Natalie-nek. Hitt abban, hogy felül tud emelkedni a fájdalmán, és jóra tudja fordítani a dolgokat. Mert kapcsolódni Ronanhez. Bátor volt, és ezt a férfi is észrevette.

Ronan félt attól, hogy tönkretenné Natalie-t. Attól rettegett, hogy előtör belőle az „apja része”, az apja minden önzése és erőszakossága. Nem értette, hogy mit szeret rajta Natalie.

Vicces volt, hogy Natalie többször megjegyezte, hogy Ronan milyen csökönyös. Pedig mindketten nagyon akaratosak. Kétségbeesetten vágytak egymásra. Szívszorító volt arról olvasni, hogy mennyit kellett küszködniük, küzdeniük azért, hogy együtt lehessenek.

A cselekmény alapvetően kiszámítható volt, a lezárás mégis tartogatott meglepetéseket, amik közelebb vittek a megoldáshoz.

Jó volt arról olvasni, hogy a korábbi kötetek szereplőinek hogyan alakult a sorsa, és hogyan kapcsolódnak a mostani eseményekhez.

A főszereplők kapcsolata nem volt könnyű és tökéletes, éppen ezért tűnt valóságosnak. A művészlelkek, a mély barátságok, az összetartás, és maga a történet elemi erővel hatott rám. Gondolatébresztő és magával ragadó volt.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Másodszor ​nem hibázhatsz! (Happily Inc 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Mathias Mitchell könnyed mosolya megtévesztő, a férfi komoly lelki sebeket hordoz. Egy családi botrányt követően otthagyja gyerekkora színhelyét, és a kaliforniai Happily Incbe, az álomesküvők városába költözik. A „ne ígérj, nem fáj fejed” mottó szerint éli az életét, míg meg nem ismeri a közeli vadrezervátum gyönyörű és titokzatos állatgondozóját.

Carol Lund tisztában van vele, nem elég különleges ahhoz, hogy felkeltse a tehetséges és jóképű Mathias figyelmét. Ő lepődik meg a leginkább, amikor a férfi felajánlja, hogy segít társat keresni a rezervátum magányos zsiráfjának. Ennél már csak akkor döbben meg jobban, amikor a férfi kísérletet tesz az elcsábítására. Végül kötélnek áll, ám a szenvedélyesen induló pásztoróra nem várt véget ér. A sértett önérzetű Carol egyáltalán nem biztos benne, hogy Mathias megérdemel egy második esélyt. Ő ugyanis az első szeretne lenni a férfi számára…”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Second Chance Girl

Kiadás éve: 2021

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 400

ISBN: 978-963-540-361-5

Sok szálon fut a szórakoztató, humoros, kedves, romantikus történet. Helyszíne egy kisváros, Happily Inc. A történet középpontjában két pár áll, az egyik Mitchell fiú, Mathias és Carol Lund, valamint a másik Lund lány, Violet és Ulrich, egy angol herceg. Nagyszerű érzékkel találta el az írónő a humor, az érzelmek és az erotika arányát. Ízlésesen írta meg az érzéki részeket, amik még jobban elmélyítik a főszereplők közti érzelmi kötődést. Mélyebb témákat is érzékletesen érint. A cselekmény lendületes, és az események sodrása könnyedén magával ragadja az olvasót. Bár ez a sorozat második kötete, önálló történetként is megállja a helyét.

Carol szeretettel és elhivatottsággal gondoskodik az állatokról. Ő vezeti a vadrezervátumot. Azt teszi, amihez kedve van. Szeret önmaga lenni. Nem volt Mathias esete, mégis lenyűgözte őt. Carol azt hitte, hogy mivel átlagos nő, Mathias észre sem veszi. A férfi már vagy száz rajzot készített Carolról és Millie-ről, a zsiráfról. Az alkotói tevékenység, a Mitchell fiúk művészetének bemutatása gazdagítja a történetet.

Mathias jóképű, megnyerő személyiségű és sikeres férfi. Művész, aki „falja az életet”. Régen üvegszobrokat is készített, de most már inkább praktikus használati tárgyakat (tányérokat, vázákat, tálakat…) csinál. Carol is nagyon vonzó, szexi, szórakoztató és szeretetreméltó figurának tartja Mathiast.

A Mitchell fiúk terhelt családi háttérrel rendelkeztek. Néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy Mathias és Ronan mégsem ikrek, csak az apjuk közös. Addig nagyon közel álltak egymáshoz, de akkor valami megváltozott. Ronan-ben valami megszakadt. Csalódott és haragos lett.

Amikor a Mitchell fiúk szülei elutaztak egy hónapra, az anyjuk Mathiast kérte meg, hogy vigyázzon a kutyájára. Sophie (a kutyus) született bajkeverő. Egyedi „színfoltja” a történetnek.

Violet rajong a gombokért. Gombokkal kereskedik. Ulrich herceg azért érkezett a városba, hogy felelősségre vonja őt egy félreértés miatt. Meglehetősen nyersen és fenyegetőzve. Tehát Violet okkal háborodott fel, és zavarta ki az üzletéből. Csalódott a hercegben, mert nem ilyennek ismerte meg tizenkét évvel ezelőtt. Elszomorította és dühítette a férfi viselkedése. Az egykor kedves, lovagias, mesebeli herceg úgy viselkedett, mint egy címeres ökör. Ulrich hamarosan belátta, hogy nagyot tévedett. Őszintén elmesélte a történteket a nagymamájának (aki kapcsolatban állt Violettel). Ez a beszélgetés sok dolgot tisztázott. A férfi nem köntörfalazott, amikor legközelebb meglátogatta Violet-et. Figyelemre méltón bocsánatot kért, és kiengesztelésként meghívta vacsorázni a nőt. A vacsora alatt Ulrich rájött, hogy Violet okos, vicces, kedves és szexi. Nagyon vonzónak találta. Violet szerint Ulrich ellenállhatatlan volt, méltó az emlékeihez.

Az már a könyv első felében nyilvánvaló volt, hogy Carol és Mathias, valamint Violet és Ulrich egymásba szeretnek.

A barátnők „csajos” találkozóit jó ötletnek tartom. Kedves, meghitt hangulatot teremtettek. Ennek a kötetnek a témái is érdekesebbek voltak nekem. A művészet mellett hangsúlyos volt az állatgondozás, újrahasznosítás. Nagyon kedves része a történetnek az is, ahogy pénzt gyűjtenek, hogy társakat vehessenek a zsiráfnak.

A Mitchell fiúk készültek a testvérük, Del esküvőjére. Del és Maya esküvője örömteli esemény. Ezzel szemben állt az a negatív tény, hogy a fiúk apja is ott lesz az eseményen. Vele rossz a kapcsolatuk. Mindig kegyetlen volt velük. Félt a tehetségüktől. Iszonyú nehéz ember. Miatta rejtegeti Mathias a tehetségét, mert megpróbálta megölni benne a hitet és a vállalkozókedvet. A fiúk és az apjuk közti ellentmondásos viszony éles ellentétben volt a vidám esküvői készülődéssel. Mathias sokat szenvedett amiatt, mert Ronan-nel eltávolodtak egymástól. Ez sok lelki vívódást, bizonytalanságot, bizalmatlanságot okozott.

Ahogy a könyveiben lenni szokott, az írónő a boldog végkifejlet előtt még gondoskodott egy kis bonyodalomról. A főszereplők szembe néztek a démonaikkal, és megküzdöttek a boldogságért. Susan Mallery olyan karaktereket teremtett, akiknek szívesen drukkol az olvasó, és együtt éli át velük az érzéseiket.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az olyan történeteket, amik magukkal ragadják az olvasót a humorukkal, a kedves karaktereikkel, és a romantikájukkal.

Ana könyvajánlói - Vi Keeland: Tóparti kaland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Egy örökké tartó nyár?

Amikor az életem váratlan fordulatot vesz, úgy döntök, egy időre otthagyom New Yorkot. Egy kisvárosba megyek, amelyről gyerekkoromban apám oly sokat mesélt. Laurel Lake tizenhét éve büszke tulajdonosa az Amerika Legbarátságosabb Városa címnek, és nekem most pontosan ilyen környezetre van szükségem.

Sajnos a megérkezésem egyáltalán nem ilyenre sikerül. Ugyanis „megnyertem” magamnak Fox Cassidyt. A magas és szexi szomszédot, aki köszönés helyett csak odamorog valamit. Igaz, van rá egy kis alapja… Egy összezúzott postaláda, egy betörés… De akkor is… nem kellene olyan morcosnak lennie.

Azonban ahogy telik az idő, látom, élénken figyel, amikor azt hiszi, nem veszem észre. Szemében tűz lobban fel minden egyes szócsatánk alkalmával. Csakhogy én azért vagyok Laurel Lake-ben, hogy elmeneküljek a gondjaim elől, nem pedig azért, hogy új gondokat hozzak létre.

De úgy fest, idén vonzom a bajt. Akkor miért ne érezzem jól magam egy kicsit, ha már itt töltöm a nyarat? Jó tervnek tűnik. De egyszer csak haza kell indulni.

Azt mondják, hogy ami a tónál történik, az a tónál is marad. De nem olyan könnyű mindezt hátrahagyni, amikor az, amit magad mögött hagysz… a szíved.

A New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző Vi Keeland regénye a hűsítő vízpartra csábít minket, ahol egy szenvedélytől izzó kaland vár ránk.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025

Fordította: Márton Andrea

Oldalszám: 352

ISBN: 978-963-6831-31-8

Könnyed nyári olvasmány. Nincs túlbonyolítva. Nehéz témákat is érint. Bemutatja az alkoholizmus, a gyász és a depresszió hatásait egy párkapcsolatra. Mindkét főszereplő személyes traumákkal küzd, komoly terheket cipel. Josie és Fox két ember, annak minden velejárójával, sebeket szereztek és hagytak maguk után. Próbálják a sebeiket meggyógyítani. Megértésre, gondoskodásra, melegségre vágynak, miközben félnek mély, tartós kötődést kialakítani. A kapcsolatuk jó példa arra, hogy milyen nehéz szoros kapcsolatban lenni valakivel úgy, hogy az egyszersmind ne lenne bonyolult is, annak minden következményével együtt. A szemszögeket folyamatosan váltja az írónő, így mindkét főszereplő érzéseit és gondolatait megismerhetjük.

Voltak nyelvtani hibák és elírások a regényben. Ettől függetlenül ez egy egyszerű és aranyos történet.

Josie egy új élethelyzetbe került, talpra esett és kedves nő. Nekitolatott az új szomszédja piros postaládájának. A férfi bár kissé mogorva, mégis segítőkész volt. A nő nem számított arra, hogy mennyire lepukkant házba készül beköltözni. Ő nem volt eléggé körültekintő és tájékozott, mégis a férfin vezette le a feszültségét. És még neki nem tetszett a fogadtatás, amiben a férfi részesítette. Szerinte Fox képtelen rendesen viselkedni. Azok után, amit ő művelt, ahogy ő viselkedett. Ez most komoly? Bezzeg a látvány nagyon tetszett neki. Fox izmos és jóképű. Korábban profi sportoló volt. Most az építőiparban dolgozik. Szabad idejében sérült fiatalokból (részben Down-szindrómásokból) álló hokicsapatot edz.

Lassan Josie is belátta, hogy Fox jobb, mint ahogy ő feltételezte. Felismerte, hogy a férfi észreveszi, ha baj van (még akkor is, ha a másik mosolyog), és ott van, próbál segíteni. Helyén van a szíve, és mindig helyesen cselekszik.

Foxnak évekkel korábban meghalt az öccse, és a menyasszonya. Ryder ittasan vezetett, és autóbalesetben halt meg egy nappal a tizennyolcadik születésnapja előtt. Néhány évvel később Fox menyasszonya, Evie (aki alkoholista volt) bevett egy csomó gyógyszert, és mire megtalálták, a tóban lebegett a holtteste. Fox mindkét esetben úgy érezte, hogy többet kellett volna tennie, valahogy segítenie kellett volna. Nem jött rá, hogy nem hibáztathatja magát mások döntéseiért. Ezért lett zárkózott.

Eléggé kiszámítható a történet. Josie Laurel Lake lakóitól egyre több dolgot tudott meg az apja kamaszkoráról. És Foxnak hála egyre jobban haladt a házfelújítással. Többek közt ezért volt nagyon csúnya, hogy továbbra is szemétládának tartotta. Pedig már tudta jól, hogy Fox gondoskodó, becsületes, őszinte, nagylelkű, tisztelettudó és védelmező. A kezdetektől vonzódott a „nagy morcoshoz”. Bár voltak dolgok, amik kicsit zavartak a nővel kapcsolatban, az tetszett, hogy kimondta, amit akart, és az alapján hozta meg a döntéseit, ami boldoggá tette.

A kacsás részek nagyon aranyosak voltak. A sok pletykálkodás eléggé zavaró volt. Idegesítő lehet, ha mindenki tud mindenről, és beleavatkoznak egymás életébe. Bár ebben az esetben, ebben a kisvárosban nem volt a pletykák mögött rosszindulat.

Josie és Fox között eleinte „csak” szexuális kapcsolat volt, ami idővel egyre intimebb lett. Egymásba szerettek. Egy darabig minden csupa napfény és boldogság volt. Azután felkavarta a dolgokat a múlt, és Fox eltaszította magától a nőt. Úgy érezte, hogy nem érdemli meg Josie-t. Pedig mellette nagyon boldog volt. Ezek után az önmarcangolás, önsajnálat és nyűglődés következett. Mondjuk azt kicsit furának találtam az előzményeket tekintve, hogy amikor „különváltak”, akkor Fox az alkoholhoz nyúlt. Hiszen az nyilvánvaló volt, hogy a múltban történtek miatt ritkán iszik alkoholt, és akkor is csak keveset. Pontosan azért, mert nagyon jól tudta, hogy az alkoholfogyasztás mennyire tönkretehet életeket. Majd észhez tértek. Nagyon sokat beszélgettek mindenről, és helyrehozták a kapcsolatukat. Laurel Lake-ben valóra vált Josie tündérmeséje. Fox csodás közös életet tervezett vele.

Bár így is kellemes kis történet volt, mégis… ha az írónő kicsit aprólékosabban kidolgozta volna a részleteket, akkor még jobb regény lehetett volna belőle. Fox karaktere képes nagyon megfogni az olvasót. Josie stílusa és kedvessége pedig könnyedebbé, hangulatosabbá teszi. Megmutatják, hogy a legzárkózottabb ember is képes megnyílni, ha érzi az őszinte szeretet erejét. Tele van érzelmekkel.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Most vagy soha

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az árva gyerekként felnőtt Philadelphia Foxnak egyetlen igaz barátnője volt, és őt is elvesztette a mesésen gazdag Castleton család miatt. Phila örökli barátnője részvényeit a Castleton & Lightfoot Rt-ben, és ezek visszaszerzése a feladata Nicknek, a jóképű Lightfoot fiúnak, aki azzal a javaslattal áll elő, hogy Phila költözzön egy időre a két család pazar tengerparti birtokára, ismerkedjen meg a családtagokkal, s csak azután döntsön arról, mihez is kezd a részvényekkel. A lány elfogadja az ajánlatot, titkon ugyanis bosszút kíván állni barátnője haláláért, ám a tengerparton átélt érzéki kalandok hatására megváltoztatja tervét…”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 1999

Eredeti cím: The Golden Chance

Fordította: Szabó Hedvig

Oldalszám: 366

ISBN: 963 07 6490 3

Érdekes és szórakoztató könyv. Sajnos volt benne néhány „elütés”. Feltételezem, hogy elsiklottak felette a korrektúrázásnál. Ettől eltekintve rendben volt. A romantikus, erotikus szál mellett van egy kusza, sötét szál is, ami felhívja a figyelmet a hataloméhség, a képmutatás, az erőszak hatásaira. Érzékletesen érintette a mélyebb témákat. A humoros jelenetek jól oldják a feszültséget. A karakterek időnként hibáznak, néha kifejezetten bosszantóak, és ettől lesznek valóságosak.

A főszereplő egy jóképű, gazdag srác, akinek kegyetlen és sznob családja van, és egy idealista árva lány, aki igazságot akar szolgáltatni. A főszereplő páros két nagyon különböző ember. Nick Lightfoot taktikázó, tervezgető, okos, precíz üzletember. Fegyelmezett és gyakorlatias férfi, aki megszokta, hogy tökéletesen ura minden helyzetnek. Sok titok és ármány van a családjában.

Philadelphia Fox harsány, meggondolatlan, szeleburdi, szókimondó nő, aki radikális nézeteket vall. Nick már az első találkozásukkor úgy gondolta, hogy van benne valami, amitől kecsesnek és ravasznak tűnt. Olyan nőnek, aki ha egyszer eldönt valamit, akkor makacsul halad a célja felé.

Phila szülei és nagymamája kiálltak az általuk fontosnak tartott elvek mellett, mindenben kihívást láttak, és próbálták megoldani a problémákat. Nagyon kicsi volt, amikor a szülei meghaltak. Tizenhárom éves koráig a nagyanyja nevelte. Amikor az idős hölgy meghalt, nevelőszülőkhöz került. Akkoriban ismerte meg Crissie Masterst.

Reed Lightfoot (Nick apja) és a barátja, Burke Castleton (aki nagyon ellenszenves karakternek tűnt) a semmiből építették fel a cégüket. Crissie, Burke törvénytelen lánya volt. A Lightfoot és a Castleton család finoman szólva nem kedvelte. Amikor Burke szívrohamban meghalt, szép számú C & L részvényt hagyott rá. Crissie Masters huszonhat évesen halt meg autóbalesetben, és Phila örökölte a részvényeit.

Nick fantáziáját általában nem mozgatták meg a nagyszájú, liberális nők, akik pimasz módon kioktatták az erkölcsi felelősségről. Phila azonban vonzotta. Nyilvánvaló volt, hogy nem az a számító nő, akinek a családja hinni szerette volna. Nick már a megismerkedésükkor tudta, hogy képtelen megnyugodni, amíg a kis vadóc nőt ágyba nem viszi.

Philát tinédzser korában az akkori nevelőapjának az öccse meg akarta erőszakolni. Maradandó lelki sebeket szerzett, mert egy mocsoknak kislányokhoz támadt kedve. Egy önző gazember úgy döntött, hogy kihasználja azt, hogy nagyobb és erősebb. Crissie mentette meg a lányt. A történtek után érthető volt, hogy Phila a közeledéstől könnyen lefagyott, pánikba esett. Meg kellett küzdenie a régi traumával.

„A történtek miatt már annak puszta gondolatára is, hogy egy férfi ráfekszik, elemi erővel tört rá a pánik.”

Kívánta Nicket, aki nem igyekezett fölébe kerülni, nem akarta ráerőszakolni magát. Bár megrohanták a régi emlékek, és a hozzájuk társuló félelmek, hamar úrrá lett rajtuk. Kezdett megbízni Nickben, és megnyugtatónak találta a jelenlétét. Vele biztonságban érezte magát. Az élete egyes területein kezdett visszatérni a normális kerékvágásba. Hamar bensőséges kapcsolat alakult ki Phila és Nick közt.

A kutyás szál nagyon tetszett. A rotweilerek nevein jót nevettem. Nem hinném, hogy bárki a Puszedli és Fifi nevet adná nekik. A kutyák azonnal megkedvelték Philát, és a sarkában voltak. Állatok és gyerekek gyakran viselkedtek így vele.

Gyomorforgató volt az ármánykodás. A családja elvárta Nicktől, hogy segítsen visszaszerezni a céges részvényeket Philától. Ugyanakkor azt nem szerették volna, hogy Nick átvegye a családi cég vezetését, áskálódtak ellene.

Phila tudta, hogy Nicknek is vannak hibái, és tudta, hogy bizonyos dolgokban szándékosan félrevezette őt, mégis megvédte a férfit a családja szidalmaitól. Szerintem aranyos volt, hogy próbálta jobb belátásra bírni, jó irányba terelgetni a családtagokat.

Mindenkinek megvan a maga baja. A Castelton és Lightfoot család az életmódjuk bűvkörében él, nagyon ügyelve a külsőségekre. Szánalmasak. Hilary (Reed felesége) viszont aljas is. A két család ellenségesen viselkedett (legalábbis eleinte) Philával, a nő mégis megpróbált segíteni nekik. Ő és Nick – ahogy sejthető volt – egymásba szerettek. Phila biztonságban érezte magát a férfi karjaiban. Ahogy egyre jobban „összemelegedtek”, rájöttek, hogy jó, hogy van aki mellett önmaguk lehetnek, hogy szükségük van egymásra.

Phila az ösztöneire hallgatott. Azt tette, amit helyesnek tartott. Jókat vitatkozott Nick apjával, és kiselőadást tartott neki a fia megbízhatóságáról. A kezdeti nézeteltérések ellenére Tec Sherman, volt tengerészgyalogossal (aki hosszú évek óta dolgozott a Lightfootoknak) is megkedvelték egymást. Egy idő után már szinte mulattatta a hűséges, fegyelmezett, csupa izom embert. Elérte, hogy Vicky és Darren Castleton átértékeljék a múltjukat, és visszataláljanak egymáshoz. Hamarabb rájött, mint a többiek, hogy mi motiválja Hilaryt. Még Eleanor Castletont is megértette, hogy miért védi annyira a család becsületét, és igyekszik fenntartani a látszatot. Phila mindkét családot alaposan felrázta. Victoria és Darren is tudta, hogy Phila mindent megváltoztatott. Reed is rájött, hogy Philának igaza van. A regény végén már mind családtagnak tekintették.

A krimi szál szinte észrevétlenül simul bele a történetbe. A mocskos gazember, akit a történet elején (még szociális munkásként) Phila börtönbe juttatott, a történet végén még felbukkant. A Lightfootok és a Castletonok egy emberként siettek a nő megmentésére.

A kapcsolatok nem voltak könnyűek és hibátlanok, viszont érzékelhető volt mögöttük a mély kötődés. A láthatatlan kötelék a nehézségek, intrikák és akadályok ellenére is kitartott. Phila és Nick kapcsolatának gyógyító ereje nagyon szépen kiemelkedik a történetből.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk (Knockemout 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Lucian Rollinsnak két célja van: a bosszú, és hogy eltörölje azt a foltot, amelyet abuzív apja ejtett családja nevén. Élete éppolyan élre vasalt, mint személyre szabott öltönye, nincs benne helye kételynek és felesleges érzelmeknek. Kivéve, ha egy tűzrőlpattant kisvárosi könyvtárosról van szó…

Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian – csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer – ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.

Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.

Lucy Score elsöprő sikerű Knockemout-sorozatának harmadik része érzéki romantika, szívszorító dráma és egy csipetnyi humor tökéletes keveréke.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Left Behind

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 696, puhatáblás

ISBN: 978 615 664 421 3

A történet tele van humorral, szívszorító eseményekkel, érzékiséggel, és fontos gondolatokkal.

Nagyon idilli elég sok helyzet, viszont az érzelmi és mentális problémák, amikkel a szereplőink szembenéznek, valamint azok megoldásai tükrözik a valóságot.

A szerelmi szál megdobogtatta a szívemet, izgultam a párokért. Sokszor szellemes szócsatákat vívtak. Nekem kell a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezés, ezért nagyon reméltem, hogy Sloane és Lucian története jól alakul.

A könyv üzenete az, hogy ha az életünkben ér valami hatalmas csalódás, történik egy borzalmas tragédia, az nem tart örökké. Minden rendbe jöhet. Szembe kell nézni a problémáinkkal, és a lehető legjobbat kihozni a dologból.

Ez a kötet Sloane (Tündér) és Lucian (Lucifer) története.

Sloane, a környék legjobb vezető könyvtárosa, egy nagy viktoriánus házban él. Az apja temetésekor a ház zsúfolásig megtelt családtagokkal és barátokkal. Sloane próbálta elfojtani az érzéseit, elrejteni a végtelen szomorúságot, amit érzett. Tudta, hogy számíthat a Morgan testvérekre, akikkel együtt nőtt fel. A szertartás és a tor az egész napot kitöltötte. Utálta, hogy kellemes bizsergés járta át a testét, valahányszor megjelent Lucian Rollins. Egykor szerette (amikor Lucian még álmodozó fiú volt, aki túl nehéz terhet cipelt), de most ki nem állhatta (bár erősen vonzódott hozzá). Közös titkot őrzött az ördögien jóképű férfival. Lucian szíve is nagyot dobbant valahányszor meglátta Sloanet. Vágyott a közelségére, akkor is ha haragudott rá. Nem tudta kiverni a fejéből.

Az előző két rész bűnügyi szála folytatódik ebben a kötetben is. Lucian együttműködik a nyomozásban az FBI-ügynökökkel.

Sloane apja, Simon Walton hitt abban, hogy megmentheti Luciant. Megmentette az életét, és segített lerombolni a múltja legcsúnyább részeit. Luciant nagyon feldúlta Simon halála.

Sloane és Lucian tinédzserként nagyon jól kijöttek egymással. A múltjuk, és a köztük lévő nézeteltérés, feszültség még mindig emésztette őket. Gyakorlatilag olyan dolog miatt haragudtak egymásra, ami a gyerekkorukban történt. Ez eléggé szánalmas, és nagyon elszomorító volt.

Lucian egyik barátja, Dr. Emry Sadik pszichológus, aki a barátai mellett áll akkor is, amikor azok nem erre vágynak. Sokat tett azért, hogy Lucian dolgozzon magán, és fejlődjön.

Ahogy Knox, Lucian sem volt az a fajta főnök, akinek mindig nyitva áll az ajtaja. Nem volt kíváncsi a visszajelzésekre, ötletekre. Szerette megmondani másoknak, hogy mit csináljanak. Felépített egy birodalmat. Erős, gazdag, befolyásos és rideg lett.

Lucian „gonosz birodalmának” valójában nagyon nemes mozgató rugói voltak. Bár az eszközei megkérdőjelezhetőek, ahhoz kétség sem férhet, hogy a férfi igyekezett a jó embereknek segíteni, jobbá tenni a világot. Amikor a lányok és Stef ellátogattak a Rollins Szaktanácsadó Irodába, meglepődve tapasztalták, hogy az ott dolgozók milyen boldognak tűnnek, és senki sem akar csalódást okozni a „gyönyörű fenevad” főnöknek.

Lucian próbálta kiverni a fejéből Sloanet. Kívánta őt. A civakodásuktól mindig „beindult”, vágyott rá. A nő vidám, temperamentumos, okos, kedves és vicces.

Két jó ember szenvedett hosszú éveken át, olyan dolog miatt, amiről tulajdonképpen egyikük sem tehetett. Ők csak a koruknak és élethelyzetüknek megfelelően reagáltak. Beleragadtak egy olyan szituációba, amit egy olyan ember okozott, aki úgy gondolta, hogy joga van bántalmazni a családját, és másokat. Teljesen érthető volt, hogy Lucian felnőttként nem tudott mindent a szeretettel teli kapcsolódásról, az érzelmekről. Mivel egy szeretetlen, bántó, kiszámíthatatlan közegben nőtt fel. Nem volt része szerető családban, biztonságban. Nem volt előtte példa. Ez nem az ő hibája.

De van egy olyan pont, ahol valami megváltozik. Nála ez akkor volt, amikor közelebbről megismerte Sloanet és a családját. Csakhogy valami „törést” okozott. Azt, ahogyan Sloane megpróbált segíteni neki, megpróbálta megmenteni, Lucian árulásnak érezte. A távolság nőtt. Az intimitás eltűnt. A múltja magyarázat a viselkedésére. De nem lehet kifogás egy életen át. Szembenézni a múlttal, felismerni a mintákat, tanulni belőle, megpróbálni jó irányba változtatni az már döntés. Lucian tudta, hogy ha nem lett volna a Walton család, akkor kisiklott volna az élete. Így is gyakran „játszott a tűzzel”, és a „szürke zónában” mozgott, de jó ember lett. Sloane szülei mindig úgy bántak vele, mintha ő is a család tagja lenne.

Sloane és Lucian túl sok időt töltöttek azzal, hogy veszekedtek, majd visszataláltak egymáshoz, hogy aztán újra egymás torkának ugorjanak.

Reméltem, hogy ebből a kötetből kimarad az „aggódó férfi félti a nőt, ezért szakít vele, hogy megvédje” írói eszköz, de nem maradt. Lucian úgy nőtt fel, hogy nem volt semmiféle érzelmi támasza, és senki sem tanította meg neki, hogyan kell igazi férfiként viselkedni egy párkapcsolatban, ezért gondolhatta azt, hogy csak úgy tudja megvédeni a nőt, ha távol tartja magától. Szabotálja a saját boldogságát. Legalább következetes volt az írónő, mert ezek után a lányok ismét a Hellhoundban iszogattak.

Sloane harcolt az igazságtalanság ellen, és szerette Luciant, aki úgy érezte, hogy nem méltó a szerelmére. Legalább Knox és Nash jót nevetett, amikor Lucian közölte velük, hogy azért nem ad esélyt a kapcsolatuknak, mert Sloane túl jó hozzá. Elmondták neki, hogy ők is úgy érzik, hogy az asszonyaik túl jók hozzájuk. És éppen ez a lényeg, hogy a szerencsés életük hátralévő részét azzal tölthetik, hogy megpróbálnak felnőni hozzájuk, jobbak lenni.

„A szerelem arról szól, hogy olyan partnert találj, aki jobb emberré tesz, mint amilyen egyedül vagy, és fordítva.”

Lucian ellökte magától Sloane-t, mert azt hitte, hogy így nagyobb biztonságban lesz. Nem is sejtette, hogy ezzel milyen veszélynek tette ki. Kiszolgáltatott és sebezhető lett. Egy gyújtogató miatt majdnem elvesztette a nőt. Ez észhez térítette. Gyengéden gondoskodott a gyönyörű, megtört nőjéről. Belátta, hogy Sloane az egyetlen ember a világon, aki mindig kiállt érte, anélkül hogy ő erre kérte volna. És ezt el is mondta neki. Sloane pedig elmondta a férfinak, hogy mennyire büszke rá, és hősiesnek tartja, mert észreveszi, amikor valakinek szüksége van valamire, és csendben segít az illetőnek. Nincs szüksége közönségre vagy elismerésre.

Lucian rájött, hogy segítségre van szüksége abban, hogy feldolgozza az apjától elszenvedett traumákat.

A kapzsi, hataloméhes emberek sok pusztítást hagytak maguk után. De a párosaink megoldják, és nem fogják hagyni, hogy a gonoszság és kapzsiság tönkretegyen valamit, ami értékes számukra.

Sloane és Lucian az első táncukat házastársként Shania Twain From This Moment On című dalára táncolták.

A bónusz epilógus bepillantást enged a párok életébe körülbelül egy évtizeddel később. Tele van boldog párokkal, kiterjedt családdal, álomélettel, szerelemmel, és reménnyel.

Megkaptuk azt a lezárást, amit szerettünk volna.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amit sosem fedünk fel (Knockemout 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.

Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?

Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Hide from the Light

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 638 puhatáblás

ISBN: 978 615 664 406 0

Ez a kötet nem volt annyira könnyed, mint az első. Megvan a kisvárosi idill, ugyanakkor sok a titok és a trauma is. Súlyos témák. A szórakoztató, humoros történetnek van komoly mondanivalója is. Az egyik, hogy fontos a kommunikáció. A másik, hogy felnőtt emberként te vagy felelős azért, hogy hogyan alakul az életed, milyen emberré válsz. Felhívja a figyelmet arra, hogy a problémák leplezése, és feldolgozásuk hiánya nem vezet semmi jóra. A fő mondanivalója pedig az, hogy szeretni valakit a legbátrabb dolog a világon. És az a legnagyobb ajándék, ha valakit pontosan olyannak szeretsz, amilyen. Ez tipikusan olyan kisvárosi romantikus regény, amitől elpirulsz.

Ez a kötet Angelina / Lina (Angyal) és Nash (Csődör) története.

A múltban átélt trauma végig ott lappang a háttérben. Nash a lövöldözés óta ürességet érzett, időnként a vállába hasított a fájdalom. Úgy érezte, hogy egy része meghalt aznap este, amikor szolgálatteljesítés közben meglőtték. Csak árnyéka volt régi önmagának. A történet bűnügyi része, az előző kötetben történtekkel kapcsolatos elvarratlan szál. Egy szervezett maffiaháború.

Lina, sok-sok évvel korábban (még a főiskolán) Knox exbarátnője volt, és most beköltözött a Nash otthona melletti lakásba. Kölcsönös vonzalom alakult ki köztük. Nash a sérülése óta olyan mogorva lett, mint a testvére. Nem emlékezett a lövöldözésre, és pánikrohamok gyötörték. A sebzett, szomorú Nash Morgan arra késztette Linát, hogy megvigasztalja. Nash figyelmes, szexi és valódi úriember. Linának feladata volt, és úgy gondolta, hogy nem lenne szabad összemelegednie a dögös szomszédjával.

A kiskutyás részek szerintem nagyon aranyosak. Az első kötetben is tetszettek a kutyás részek, de ebben kifejezetten cukik. (Pirulós – szívecskés hangulatjel.)

A Morgan család tagjai nem tudtak az érzéseikről beszélni. Nash próbálta eltitkolni a problémáját. Senkinek sem beszélt arról, amin keresztülmegy. Szerette volna újra úgy érezni, hogy él. Ez Lina mellett sikerült is. Elhatározta, hogy megfejti a nő minden titkát.

„Vékony vonal húzódik a szükséges kockázatvállalás és a hülyeség között.”

Az embereknek általában idő kell ahhoz, hogy elismerjék, egyedül nem tudnak kimászni abból a sötét mélységből, ahová a depresszió juttatja őket, és nem szégyen segítséget kérni. Nash utálta a gyengeséget, és azt, hogy bárhol rátörhet a pánik.

„Ahelyett, hogy arra használnád az energiádat, hogy eltitkold mások elől a problémáidat, talán próbáld meg feldolgozni őket. Mindkét út pokoli megterhelő, de csak az egyik visz át a túloldalra.”

Lina és Nash beszélgettek, és megnyíltak egymásnak. A nő átsegítette a férfit egy pánikrohamon, és nála aludt. Ennek köszönhetően Nash, hetek óta először, átaludta az éjszakát, és újra reménykedni kezdett. Késő esti bizalmas beszélgetések, érzelmi támasz, intimitás.

Bár az tetszik, hogy a kisváros lakói törődnek egymással, és összetartanak, de az nem tetszett, hogy túlzottan beleszólnak egymás életébe.

Lucian kétes hírű politikai tanácsadó. Megvan a hatalma, hogy kedve szerint mozgassa a szálakat. Képes volt megfélemlíteni és lenyűgözi az embereket. Nash-t nagyon idegesítette Knox és Lucian túlféltő viselkedése.

Amikor Lina és Nash között (illetve szinte majdnem mindenki közt...szemforgatós hangulatjel) viharos nézeteltérés támadt, akkor a lányok megint (az első kötetben is volt egy ilyen iszogatás) a Hellhound motoroskocsmában kötöttek ki. Ez egy eldugott, koszos lebuj volt. Úgy tűnt, hogy ez hatásos csapaterősítő találkozó volt.

Linának az volt az érzése, hogy Nash-nek szüksége van rá. Elhallgatott a férfi elől néhány dolgot, és szabotálta az igazi intimitást kettejük között, mert nem akart sebezhető lenni. Pedig kedvelte és nagyon vonzódott hozzá.

„A sebezhetőség nem egyenlő a gyengeséggel. Azt jelenti, bízol magadban, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy kibírd a fájdalmat. Igazából ez az erő legtisztább formája.”

Bár veszekedtek, mégis egymást akarták. Meg kellett találniuk az egyensúlyt a kapcsolatukban. Annak ellenére, hogy felbosszantották és megbántották egymást, mégis törődtek egymással. Lina kezdett ráébredni, hogy jobb lenne, ha nem tartaná magától távol az embereket. Naomi és Sloan teljesen elfogadták, és a barátnői lettek.

A pánikrohamok a legváratlanabb pillanatokban lepték meg Nasht. Küzdött ellene, nem akarta hagyni megnyilvánulni. Lina sokat segített neki. Nash szerette volna, ha a nő biztonságban érzi magát a kapcsolatukban. Őszintén beszélgettek erről. Azzal foglalkoztak, hogy kiélvezzék a jelent. Nash megkapta, amit akart. Lina teljesen az övé volt. És azt szerette volna, hogy az övé legyen örökre.

Amikor Lina fenyegető üzenetet kapott, Nash attól félt, hogy nem tudja megvédeni. Nem akart rá támaszkodni. Ellökte magától a nőt, akire szüksége volt, és akit szeretett. A testvére ugyanezt csinálta az első kötetben. Szerencsére Nash hamarabb rájött, hogy idióta volt és hülyeséget csinált. Linát megrázta a dolog, de amikor Nash utána ment, végighallgatta. Emlékeztette a férfit arra, hogy minden nap szembenéz a démonaival, megvédi azokat, akiknek védelemre van szükségük, megvédi a városát. Nash azért fordult a nőhöz, hogy legyen oka megküzdeni a fájdalommal. És ezt Lina is tudta. Fel is hívta rá a férfi figyelmét. Segített neki visszatalálni az életbe.

„… csak úgy tudhatod meg, hogy ő-e az igazi, ha úgy bánsz vele, mintha az igazi lenne. Vagy kiérdemli, vagy elveszíti a címet. Ez már rajta múlik, de neked kell esélyt adnod, hogy kiérdemeljen téged.”

Ebben a kötetben is volt verekedés, emberrablás, hősködés, és lánykérés.

A bónusz epilógus csupa szeretet és boldogság.

Naomi és Knox esküvőjén, többek közt Tom Petty „Free Fallin” című dala szólt.

A Morgan fiúk anyukájának egyik kedvenc dala George Strait „All My Ex’s Live in Texas” volt.