Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2016. május 30., hétfő

Izolde Johannsen: Róma (A kárhozat éjjele 1.)

„Ahogy a történelmet még soha nem olvastad. Ókor, középkor, újkor egymást követő évszázadok, az idő forgatagában. Birodalmak, uralkodók, országok születnek és omlanak össze, miközben nem mindennapi hősünk átéli a letűnt idő feledhetetlen eseményeit. 
Se nem fiú, se nem férfi, se nem élő se nem holt. Rabszolga, aki halálával új életet nyert s vele a bosszút, a hatalmat és a halhatatlanságot. Ifjúsága, elbűvölő álcaként takarja el valódi lényegét, s a kétezer éves kaland így válik egy vámpír létezésének letehetetlen krónikájává.”


Megjelent 2013-ban az Underground kiadó gondozásában.
Oldalszám: 522
ISBN: 978-963-087-094-8

Köszönöm Izzie-nek, hogy felhívta erre a könyvére is a figyelmem, s megmutatta a blogos beolvasót, ami alapján még jobban kedvet kaptam a történethez. :)
Az első nyolc fejezetbe kaphattok betekintést, ha a linkre kattintotok. :)

Véleményezés:
Először is nagyon tetszett, ahogy az írónő beleszőtte a történelmi regényébe a fantasy elemeket. Senki nem gondolná, de tökéletesen belepasszol Caspar az események sorába. Mély és összetett személyiséget kapott, ugyanakkor „életét” a kettősség jellemezte.

A történet az elejétől szépen ível felfelé, fenntartva az ember érdeklődését.
Már az első fejezetnél megvettek kilóra. Kr.e. 134. Gallia.
Tanúi lehettünk egy család igazi egységének. Főszereplőnk itt még édesanyja hasában készült a világrajövetelre, s egyáltalán nem számítottam arra, hogyan alakul az élete. Megismerhettem a szüleit, s a nővérét, aki a Menase nevet viselte. Támadás, halál, születés, rabság, egy rövid fejezet megannyi történést körülölelt. S ez még csak a kezdet…
A második fejezetben tizenöt évvel később járunk, főszereplőnk rabszolga a testvérével együtt. Először ebben a fejezetben éreztem a kettősséget, ami körüllengi Caspar karakterét. Amikor arról írt a szerző, hogy a tizenöt éves fiú puszta kézzel tépte ki egy még élő kutya szívét, elszörnyedtem. Úgy éreztem, hogy Caspar nem fogja elérni, hogy kedveljem. Ellenben a nővérét az első perctől megszerettem. Talán ezért is éreztem úgy a negyedik fejezetnél, hogy valami fontosat veszítettem el.
Ahogy az olvasó halad előre a történetben, megannyi információ kerül birtokába, s megismerheti Caspar „átváltozásának” kalandos történetét. Külső szemlélők nem igazán mondanák meg, hogy mi is lett belőle, ám az állatokat nem lehetett becsapni, a kutyák és a lovak megvadultak amint a közelükbe merészkedett, és igyekeztek eltépni láncaikat, s menekülni.
A hetedik fejezet már Kr. u. 79-ben játszódik, tehát jó nagy időintervallumot ugrottunk át, ahogy arra már Izzie felkészítette az olvasókat. (Ez a történetben többször előfordul.)
Caspar már több mint kétszáz éve gyakorolja a vámpír létet, mégis ifjúnak számít még a fajtársai között. Lobbanékony, szenvedélyes, haragos. Tetszett, hogy többnyire csak akkor gyilkolt, ha igazságtalannak tartotta az illetőt. Például az egyik fegyőrt azért ölte meg, mert erőszakoskodott a rabokkal.
Szerettem azokról az időszakokról olvasni, amikor Caspar és a „térítője” együtt járták a világot. Igazán humoros párbeszédeknek lehettem tanúi.
„– Miért kínzod őket? – térítője kíváncsian nézett rá, miután továbbsétáltak.– Miért csak én szenvedjek? – kérdezett vissza pimasz mosollyal.– Ne játssz az étellel!– Ezt pont te mondod…– Az más. Én a teremtőd vagyok, azt teszek, amit csak akarok. Még veled is átokfajzat.”
Részletesen elénk tárult Pompej pusztulása, ugyanakkor Caspar újabb fájdalmas dolgot „élt meg”, elveszített valakit, akit még fontosnak gondolt. Ám a veszteségek és tragédiák mellett új ismeretségre is szert tett.

Szerettem a leíró részeket, ugyanúgy, mint a párbeszédeket. A karakterek jellemzései mindig színesek voltak és megkapóak. Rhiannon volt a történetben az egyik kedvencem. A kapcsolatok/kapcsok közül pedig azt szerettem a legjobban talán, ami összekötötte Caspart és Pollio-t. Amikor közös jeleneteik voltak, mindig mosolyogtam.
Római történések, vámpírok, vérfarkasok, félvérek és egyéb teremtmények teszik színessé a történetet. Mindez ráadásul olyan köntösben, hogy az olvasó ne akarja egyhamar letenni a könyvet.
Család, veszteség, árulás, rabszolgaság, halál, újrakezdés, vérengzés, szeretet, aggódás, bosszú... mind-mind megtalálható ebben a regényben.

Amíg az ember olvassa ezt a kötetet, Casparral kapcsolatban több érzés is megrohamozza. Egyrészt megértés, együttérzés, helyeslés, másrészt pedig azért ott a vívódás is, mert nem mindig a jó döntést hozza. Személy szerint az elején annyira nem szívleltem, a végére viszont teljes mértékig megértettem, hogy mit miért tesz, és határozottan igazat adtam neki. A könyvet befejezvén pedig csak arra tudtam gondolni, mindenképpen szeretném a folytatást is olvasni!

Pontozás: 10/10


Köszönöm Izzie-nek a lehetőséget! :) 

2016. május 24., kedd

JÁTÉK!

Sziasztok!
Akik követik a https://www.facebook.com/ariadneolvasmanyai/ oldalt, már tudhatják, hogy mivel a blog elérte a 35.000 oldalmegjelenítést, úgy döntöttem játékot hirdetek, természetesen könyvért.
A játékban azok vehetnek részt, akik minden kritériumnak megfelelnek.

Mivel postázni csak Magyarországon belül tudok, így megkérek mindenkit, hogy csak az játsszon, akinek országhatáron belül kézbesíteni tudják a könyvet. Természetesen ez nem zárja ki, hogy külföldről játsszatok, amennyiben meg tudjátok oldani, hogy egy ismerősötökhöz postázhassam, aki átadja majd nektek. Volt már ilyenre példa, és szerencsére minden rendben zajlott. :)
A nyereményt DPD futárral fogom küldeni, ezért a nyertestől az értesítő email-ben kérni fogom a postázási adatain kívül a telefonszámát is, amin majd a futár eléri. Mindenki ennek tudatában játsszon. Előre senki ne küldjön ilyen adatokat, a nyertest értesítem és mindent rendezünk.

A játék 2016. június 3-án, éjfélkor ér véget, addig lehet jelentkezni nálam a megfejtésekkel, az ariadne0603@gmail.com e-mail címen. A játékra való jelentkezést mindenképpen visszaigazolom egy válasz email-ben, tehát akinek nem érkezik meg, 48 órán belül, az küldje el újra, vagy próbálkozzon az ariadne87@citromail.hu e-mail címmel.
Minden játékra jelentkezőt megkérek, hogy az üzenet tárgya „Játék könyvért” legyen. Ezen kívül legyetek kedvesek feltüntetni, hogy milyen néven szeretnétek részt venni a sorsoláson. 
A sorsolás időpontja 2016. június 4. A nyertes nevét közzéteszem a blog facebook-os oldalán, itt a blogon, valamint értesítem email-ben is a nyertest. 

A nyeremény Miranda Kenneally: Kivédhetetlen szerelem című könyve, ami a Móra kiadó gondozásában jelent meg.



Kérdések, amikre válaszolnod kell, hogy részt vehess a sorsoláson:
- Hány könyvet olvastál el eddig 2016-ban? Melyik volt közülük a kedvenc és miért?
- Melyik műfajt részesíted előnyben egy könyvnél?
- Ha össze kellene állítanod egy tízes listát azokról a könyvekről, amelyeket mindenképp el szeretnél olvasni (várólistás könyvek, vagy ha úgy tetszik, akkor könyves bakancslista), mely könyvek szerepelnének a listán, és mi alapján választanád őket?
- Szerinted miért fontos, hogy olvassunk?

S két kérdés, ami a nyereményhez kapcsolódik:
- Melyik sport kapott fontos szerepet a Kivédhetetlen szerelem című könyvben?
- Miért nevezhetjük nem szokványosnak a csapatot?

Jó játékot és sok szerencsét! :)


U.i.: A bloggal/bejegyzésekkel kapcsolatos észrevételeiteket, javaslataitokat továbbra is szívesen fogadom akár a facebook-os oldalon, akár email-ben, vagy az oldalon tett hozzászólásban. 
A következő játék a negyvenezres fordulópontnál várható. 

2016. május 13., péntek

Szentesi Éva: Hamvaimból

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg: Ki ez a vagány csaj, aki lazán bemutat a halálnak, kétszer is megnyeri ellene a csatát, és aztán arra teszi föl az életét, hogy felhívja a figyelmet a rákszűrés fontosságára?
„Te vagy a felelős a saját testedért!” – mondja. Már eddig is nagyon sok nő életét mentette meg azzal, hogy kiállt a nyilvánosság elé a saját történetével. Bármelyikünkkel megeshet, amit átélt. Akik elolvassák ezt a megrendítően őszinte könyvet, és tesznek is önmagukért valamit, nagyon sok fájdalomtól megkímélhetik magukat, ha komolyan veszik az üzenetét. Ebben a könyvben végigkövethetjük Szentesi Éva gyógyulásának útját. Karcos, önironikus, őszinte írás. Megfog… és nem ereszt. Igazi. Élő. Példa.
„Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem.”


Megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában 2016. május 12-én.
ISBN: 978-963-293-159-3   
Oldalszám: 168
Ár: 2990 Ft


Szentesi Éva nevével már rengetegszer „összetalálkoztam” az internetes böngészéseim során, olvastam is annó a Rúzs és tükör című honlapon az írásait (https://ruzsestukor.com/), de először akkor kaptam fel igazán a fejem a neve hallatán – pontosabban a neve olvasásakor – amikor megpillantottam az NLCafé oldalán D. Tóth Kriszta 2014 februárjában írt bejegyzését. Akkor még a szerző műtét előtt állt, épp kemót kapott. Emlékszem, amikor a rövid interjút elolvastam, az volt az első gondolatom, hogy hihetetlen lélekjelenléte, ereje van.
Gyorsan ki is kerestem nektek a cikket (könyvjelzőztem még akkor, mert hihetetlenül megfogott a mondandója):
Aztán elkezdtem követni a blogját a style magazinnál, figyeltem a bejegyzéseit, s nagyon reméltem, hogy pozitív végkifejlete lesz a történetének.
Most pedig a harcának, győzelmének megkoronázásaként, megírta a Hamvaimból című könyvét, ezzel is például szolgálva, tanácsokat adva a sorstársainak, nőtársainak, s nem utolsó sorban a hozzátartozóknak is.

Ez a történet nagyon mélyen megérintett, több dolog miatt is. Egyrészt, huszonnyolc éves vagyok, pont amennyi Éva volt, amikor diagnosztizálták nála a méhnyakrákot. Belegondolni is szörnyű, hogy mennyire megváltoztathatja az ember életét egy ilyen hír és betegség. Másrészt pedig, sajnos a környezetemben többen is megvívtak vagy épp vívnak jelenleg is a rák különböző fajtáival, akik közül nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy túlélték, győztek és mára csak egy szörnyű emlék. Persze ez az egész sosem múlik el nyomtalanul. Mindig ott lesz az emberben a félsz, az a bizonyos suttogó hang, hogy bármikor kiújulhat, s ott lesz a szeretteikben is az elvesztéstől való félelem. Mégis ott van az élet, a boldog pillanatok, amikor kicsit elengedheti magát az ember, mert az utolsó kontrollon ismét negatív volt az eredmény.

Amikor az ember meghallja azt a mondatot, hogy „a diagnózis: rák”, hirtelen a mindennapi problémák eltörpülnek, és csak ez az egy szó villog neonbetűkkel vészterhesen a szem előtt. Az élet körhintája átment tornádóba és hirtelen pusztításba kezdett. Döbbenet, kétségbeesés, hitetlenkedés, összeomlás száguld végig sebesen az emberen, majd jön az erős élni akarás és a harc. Harc az életért, a túlélésért.
Sokan azt hisszük, hogy előttünk az élet, van még bőven időnk arra, amit szeretnénk, aztán egyszer csak kirántják az ember lába alól a talajt, szembesülünk az idő rövidségével, kiszámíthatatlanságával, a szeretteink és a saját halandóságunkkal.

Véleményezés:

A történet olvasásakor teljes mértékben együtt éreztem Évával. Sokkoló lehet megtudni, hogy rákos az ember. Főleg, ha előtte semmi előjele nem volt, csak hirtelen betör az ember életébe, s felforgatja azt. 

Amikor megismerhettük Éva orvosát, akit dr. Kiának nevezett, egy kicsit én is megnyugodtam. Tetszett az orvos hozzáállása. Kedves volt, törődő, profi és együttérző, nem döngölte a földbe a beteget, mint egyes kollégái. Mindvégig harcolt, amivel kiérdemelte a szimpátiámat. 
Sajnos manapság egyre kevesebb ilyennel találkozni. A mai egészségügy ugyanis már betegségügy. Sürgős vizsgálatoknál előjegyzés minimum egy, de általában három hónap (legalábbis nálunk itt helyileg), szóval kész agybaj. Szomorú, de igaz, hogy vagy meggyógyulsz, vagy meghalsz… Nem tudhatod, hogy mi bajod, amíg rendesen meg nem vizsgálnak, de ahhoz kell jó nagy adag szerencse, hogy időben bekerülj a vizsgálatokra, ráadásul utána ne egy kókler doki vegyen kezelésbe. :(
Az orvos beszámolójánál úgy éreztem magam, mint akit mellkason rúgtak. Úgy, hogy nem én vagyok/voltam a szenvedő alanya az egésznek, kapott telibe, s szorította ki a levegőt a tüdőmből. Szentesi Éva nyílt és egyenes, kendőzetlen stílusa lehetővé teszi, hogy az ember belelásson a helyzetébe, s kicsit át is élje azt. Sokkoló volt még olvasni is, ahogy a doktor vázolta a helyzetet, és felkészítette őt a nem túl jó esélyekre. 

Szerettem azokat a részeket, amelyekben a blogjából idéz.  Bár akkoriban nem igazán követtem a sorrendiséget, inkább csapongva bolyongtam a blogon, mint Thészeusz az útvesztőben, mégis érzékeltem a várakozás idegtépő perceit, s jó volt újra feleleveníteni azokat, mert így lett számomra kerek egész a történet. 
Ahogy tovább olvastam a könyvet és a felidézett régi bejegyzéseket, egyre jobban tértek vissza azok az érzések, amiket akkoriban éreztem. Rengeteg mindenre felnyitja ám az ember szemét ez a hihetetlen erejű hölgy. Többek között arra, hogy nem számít, hogy mi volt a múltban, csak a jelen számít, valamint az, hogy azt tegyük, amit igazán szeretnénk.
Végig a szerző hozzáállása az, ami segíti az olvasót a felszínen maradni olvasás közben, hiszen hihetetlen mélységekig merülhetünk az érzelmekben, talán olyanok is megérinthetnek minket, amilyenre eddig még nem volt példa. 
A jó híreknél boldogságot érzünk, ami esetlegesen vegyülhet valami más érzéssel, míg a rossz híreknél az olvasó már érzi zsigerileg, hogy a hullámvasút ismét zuhanó módba kapcsolt. Kétségbeesünk, aggódunk, félünk, mint akit letaszítottak a mélybe, s rettegéssel tölthet el a tudat, hogy talán fel sem jövünk onnan. Ez a könyv nem szövegileg, hanem tartalmilag hat az olvasóra. Érzelmileg üt, taglóz le. 

Először úgy gondoltam, minden fejezetről írok nektek egy kis összefoglalót, de nem teszem. Vannak dolgok, amiket nektek magatoknak kell elolvasnotok, anélkül hogy beharangoznám. Éreznetek kell az első olvasás okozta érzelmeket, s megillet titeket is a saját gondolatok tömkelege, amik majd elárasztanak, ha kézbe veszitek ezt a könyvet.

Szentesi Éva írásainál azt szeretem a legjobban, hogy nyílt és egyenes. Nem azért ír, hogy imádják, hanem azért, hogy kicsit jobbá tegye a világot. Tanácsot ad, fricskázik, ha arra van szükség, még saját magát is pellengérre állítja. Nem akarta saját magát jobb színben feltüntetni, őszintén, kendőzetlenül leírta, hogy miken ment keresztül.

A történetben szó esik a Beside you című dalról, s emiatt egy ideig úgy olvastam, hogy közben a dal is szólt a fülemben folyamatos ismétlésre állítva. Már akkoriban is szerettem ezt a dalt, amikor a Dalban versenyzett vele Mujahid Zoli, most azonban… különleges jelentéssel bírt.


Amíg Éva küzdött a rákkal, rengeteg minden megváltozott az életében. Barátok jöttek mentek, kapcsolatok álltak helyre vagy épp szakadtak meg, megvívta élete legnagyobb harcát, változás állt be mind a magánéletében, mind pedig a munkájában. Az akkori style magazinos főszerkesztőséget visszamondta, s bár még ír nekik külsősként, új munka, új csapat, új kihívások és új élet várta őt a WMN-nél.
Az egyik kedvenc WMN-es cikkem a napokban (május 3-án) került az olvasóközösség elé, amit szeretném, ha ti is végigolvasnátok. Tanulságos és elgondolkodtató.

Ahogy a könyv végén eljutottam ahhoz a részhez, ahol a szerző hálát ad bizonyos személyeknek, én csak arra gondoltam, hogy én is hálás vagyok, mégpedig Szentesi Évának, hogy megírta ezt a könyvet.

Ez a könyv nem csak egy ember küzdelméről szól, hanem sokkal több dologról. A szeretetről, az élni akarásról, a harcról, önmagunk megismeréséről, elfogadásról, a törődésről – másokkal és önmagunkkal kapcsolatban is, – valamint arról, hogy fontos az egészségünk, ne játsszunk vele.

Pontozás: Általában az alapján pontozok egy könyvet, hogy számomra mennyire tetszett. Borító, téma, kidolgozottság, stílus, mind-mind közrejátszik ilyenkor. Természetesen ez teljesen szubjektív, egyéni vélemény. Részemről már csak azért is 10 pont, mert megírta Szentesi Éva ezt a könyvet.


A könyv bemutatója 2016. május 13-án 17:00-kor a KIOSK Budapest étteremben lesz, aki teheti menjen el. 
Helyszín: 1056 Budapest, Március 15. tér 4.
A beszélgetésben részt vesz
D. Tóth Kriszta író, újságíró, a WMN.hu alapító-főszerkesztője
Dr. Kiarash Bahrehmand szülész-nőgyógyász
és a szerző Szentesi Éva, a WMN.hu főmunkatársa
Fellép: Mujahid Zoltán
„Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem.”
A belépés díjtalan!



Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak, a szerzőnek pedig boldog, egészséges életet kívánok!