Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
Fülszöveg:
„A találkozásuk nem véletlen volt, ám egyikük sem volt rá felkészülve.
Léna már akkor a nyár végét várta, amikor az még el sem kezdődött. A forró és fojtogató budapesti hétköznapok már májusban a padlóra küldték, így megváltásként érkezett számára a lehetőség, hogy a nyári időszakban külföldön taníthat angolt. Nem volt más dolga, mint megkeresni a nyelviskola kínálatából azt az európai várost, ahol a leghidegebb van.
Matti viszont élete legboldogabb nyarára készült Helsinkiben. Frissen elvált férfiként megérintette a szabadság szele, élvezte, hogy a sötét fellegek tovaszálltak, és végre megérkezett a napsütés a hosszú tél után. Ám minden számítását keresztülhúzta az új tanárnő érkezése, aki nemcsak elhappolta előle a haladó kurzust, de koordinátorként még támogatni is kénytelen az óráin.
Léna kitörő lelkesedéssel, Matti hűvös ellenszenvvel vág bele a közös munkába. A két angoltanár között igen hamar feszültté válik a légkör, ám a szikrázó hangulat és a heves viták egy idő után egészen másfajta szenvedéllyé alakulnak át.
Péntek Tünde romantikus regényével egy különleges finn kalandra csábítja az olvasókat. Szórakoztató köntösbe bújtatott történet újrakezdésről, kimondatlan vágyakról és arról, mit is lehet kezdeni azzal, ha a szív valami teljesen mást szeretne, mint amit az ész diktál.”
Kiadó: Álomgyár
Borító és fedélterv: Koppányi Lilla
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 464
ISBN: 978-963-6832-39-1
Péntek Tünde író, okleveles kommunikátor újságírói specializációval, kommunikáció- és médiaszakértő. Északon érzi jól magát. Izland számára az álomország, ahol szívesen élne. A nyarat leginkább csak túlélni szeretné. Semmit sem vár jobban, minthogy végre megérkezzen az ősz és vele együtt a hűvös - a tél pedig az éve megkoronázása szokott lenni, annyira szereti. Ennek a regénynek a női főszereplője az írónőhöz hasonlóan már akkor várja, hogy véget érjen a nyár, amikor még el sem kezdődött. Finnország különös helyet foglal el a szívében, hiszen ez volt az első skandináv ország, ahol valaha járt és egyben az is, ahová legtöbbször visszavezetett az útja. Az írónő számára nagyon fontos, hogy olyan helyszínt válasszon a regényeinek, ahová személyes élmények és emlékek kötik. Finnország elvarázsolta a békéjével. A cselekmény idővonala pontosan addig tart, amíg a nyár véget ér.
A könyv borítója vonzza a tekintetet, figyelemfelkeltő. Váltott szemszögből ismerhetjük meg a történetet. Olvastatja magát, nehéz elszakadni tőle. Könnyed stílusa miatt gördülékenyen lehetett haladni vele. Sok a zenei és filmes utalás, valamint az északi kultúra is fellelhető a könyvben. A cselekmény kiszámítható, mégis nagyon szórakoztató. Humoros és érzelmes. Tele volt olyan jelenetekkel, amik megmelengetik az olvasó szívét, megnevettetik, vagy épp könnyeket csalnak a szemeibe. Nagyon szépek a leírások. Az írónőt külön dicséret illeti Finnország (főleg Helsinki) széles körben, olvasmányosan történő bemutatásáért.
Matti frissen elvált férfi. Hosszú évek óta először teljesen rendben volt magával. Lénának nehéz éve volt, és a hirtelen támadt májusi kánikulától még nyűgösebb és idegesebb lett.
Matti az elején nem volt szimpatikus. Ő csinált hülyeséget, amiért a főnöke „megbüntette”. A nyári kurzusát egy magyar lánynak adta. Mégis Lénára haragudott ezért, és elhatározta, hogy egy kicsit sem fogja megkönnyíteni a dolgát. A barátja (Mikko) reakciója tetszett, amikor elpanaszolta neki, hogy mi történt.
„Ettől a Magyarország felől érkező tornádótól már semmi sem menthet meg.”
Na ennél a mondatnál megjelent egy cinikus vigyor az arcomon. Eszembe jutott valami, amit egyszer mondott nekem egy fickó. (Nem hiszem, hogy bóknak szánta. Itt vigyorgó hangulatjel.) Közölte velem, hogy a tornádó hozzám képest lágy tavaszi szellő. Szóval nagyon reméltem, hogy a női főszereplő akarva-akaratlanul néha borsot tör majd Matti orra alá. Most komolyan! Nyílt ellenszenvet tanúsított egy olyan nővel szemben, akit egy kicsit sem ismer. Amikor a nővérével találkozott, és ő is elmondta neki a véleményét, akkor már nevettem.
Figyelemre méltó és szimpatikus volt Helmi (Léna és Matti főnöke) hozzáállása. Kedvesen fogadta Lénát, és nagyon támogató volt.
Léna és Matti kapcsolata hasonlított a kötélhúzáshoz.
Vicces, hogy mindkettőnek van egy közeli barátja (Léna – Vivi, Matti – Mikko), aki szerint jó ötlet lenne viszonyt kezdeniük egymással, és meggyőződése, hogy eszi a fene őket egymásért. És tényleg, mintha minden egymás felé sodorná őket. A munka, lázzal járó leégés egy kiránduláson, a juhannus ünnepség… Juhannus éjszakája és az északi bűbáj jó indok és kifogás volt a csókjukra. Mégsem sikerült kiverni a fejükből azt a csókot és a varázslatos péntek este emlékét. Le sem tagadhatták, hogy vonzódnak egymáshoz. Matti úgy gondolta, hogy távol kell tartania magát Lénától. Léna pedig úgy érezte, hogy a volt párja, Robi árulása után Matti viselkedése még jobban megsebezte.
Mindkettőnek idő kellett míg nyíltan betudták vallani, hogy odavannak egymásért, és nem tudták elfelejteni azt a csókot. A születésnapjuk rendkívüli meglepetéseket tartogatott. Elementáris erővel vonzódtak egymáshoz, és a szenvedély elhatalmasodott rajtuk. Az írónő ízlésesen írta meg az érzéki, romantikus részeket, amik még jobban elmélyítették a főszereplők közti érzelmi kötődést. Minden egyes csipkelődés és ugratás, minden intim pillanat szorosabbra fűzte köztük a szálakat. A kapcsolatuk titkos volt. Részben izgalmas volt a titkolózás, másrészt megmérgezte a kapcsolatukat. A kiélezett helyzetekben Matti többnyire gyerekesen viselkedett. A gyáva megfutamodása kiábrándító volt. Még szerencse, hogy Mikko próbált neki segíteni, és Léna is fejlődőképesnek tartotta, jól kommunikált vele. Tetszett, amikor már egy párként látogatták meg Mikkót.
Matti nem tudhatta, hogy Helmi beszélt-e arról Lénának, hogy a válása után voltak olyan „ügyei”, amikre nem büszke, és amiknek számára semmi jelentőségük sem volt. Nem akarta elveszíteni Lénát az érkezése előtti botlása miatt. Volt lehetősége elmondani neki a válás utáni zűrzavar történetét. Mégsem tette. Ez hiba volt. Nagyon felháborított az ostoba, éretlen és gyerekes viselkedése. Némi elégtételt éreztem, amikor a nővére, Sari közölte vele, hogy szerinte megijedt és idiótán viselkedett. Szerintem aranyos volt, hogy a maga módján próbált segíteni az öccsének.
Léna és Matti rájöttek, hogy nem akarják elengedni egymást. Ahogy számítani lehetett rá, Léna végül otthonra talált Finnországban. Szerintem nagyon szép, hangulatos és humoros volt a befejezés.
Összességében tetszett ez a regény, bár volt néhány elírás benne. Ez a könyv kellemes élményt nyújt a romantikus regények kedvelőinek. Pontosan annyira szenvedélyes ez a regény, amennyire szükséges, az írónő tökéletesen eltalálta a mértéket. A helyszínleírások, a hitelesen leírt karakterek, a mély érzelmek és az érdekes események együtt egy tökéletes romantikus regényt alkottak. Mindenki végig „aktív résztvevője” volt a történetnek. Jól érzékelhető volt a barátok közti szeretet és összetartás. Úgy gondolom, hogy ezzel a regénnyel az írónő ismét megmutatta írói tehetségét.
És most néhány dal következik a történetből.
A teljes lejátszási listát megtaláljátok a könyv elején.
