Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Amíg a nyár véget ér

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A találkozásuk nem véletlen volt, ám egyikük sem volt rá felkészülve.

Léna már akkor a nyár végét várta, amikor az még el sem kezdődött. A forró és fojtogató budapesti hétköznapok már májusban a padlóra küldték, így megváltásként érkezett számára a lehetőség, hogy a nyári időszakban külföldön taníthat angolt. Nem volt más dolga, mint megkeresni a nyelviskola kínálatából azt az európai várost, ahol a leghidegebb van.

Matti viszont élete legboldogabb nyarára készült Helsinkiben. Frissen elvált férfiként megérintette a szabadság szele, élvezte, hogy a sötét fellegek tovaszálltak, és végre megérkezett a napsütés a hosszú tél után. Ám minden számítását keresztülhúzta az új tanárnő érkezése, aki nemcsak elhappolta előle a haladó kurzust, de koordinátorként még támogatni is kénytelen az óráin.

Léna kitörő lelkesedéssel, Matti hűvös ellenszenvvel vág bele a közös munkába. A két angoltanár között igen hamar feszültté válik a légkör, ám a szikrázó hangulat és a heves viták egy idő után egészen másfajta szenvedéllyé alakulnak át.

Péntek Tünde romantikus regényével egy különleges finn kalandra csábítja az olvasókat. Szórakoztató köntösbe bújtatott történet újrakezdésről, kimondatlan vágyakról és arról, mit is lehet kezdeni azzal, ha a szív valami teljesen mást szeretne, mint amit az ész diktál.”

Kiadó: Álomgyár

Borító és fedélterv: Koppányi Lilla

Kiadás éve: 2026

Oldalszám: 464

ISBN: 978-963-6832-39-1

Péntek Tünde író, okleveles kommunikátor újságírói specializációval, kommunikáció- és médiaszakértő. Északon érzi jól magát. Izland számára az álomország, ahol szívesen élne. A nyarat leginkább csak túlélni szeretné. Semmit sem vár jobban, minthogy végre megérkezzen az ősz és vele együtt a hűvös - a tél pedig az éve megkoronázása szokott lenni, annyira szereti. Ennek a regénynek a női főszereplője az írónőhöz hasonlóan már akkor várja, hogy véget érjen a nyár, amikor még el sem kezdődött. Finnország különös helyet foglal el a szívében, hiszen ez volt az első skandináv ország, ahol valaha járt és egyben az is, ahová legtöbbször visszavezetett az útja. Az írónő számára nagyon fontos, hogy olyan helyszínt válasszon a regényeinek, ahová személyes élmények és emlékek kötik. Finnország elvarázsolta a békéjével. A cselekmény idővonala pontosan addig tart, amíg a nyár véget ér.

A könyv borítója vonzza a tekintetet, figyelemfelkeltő. Váltott szemszögből ismerhetjük meg a történetet. Olvastatja magát, nehéz elszakadni tőle. Könnyed stílusa miatt gördülékenyen lehetett haladni vele. Sok a zenei és filmes utalás, valamint az északi kultúra is fellelhető a könyvben. A cselekmény kiszámítható, mégis nagyon szórakoztató. Humoros és érzelmes. Tele volt olyan jelenetekkel, amik megmelengetik az olvasó szívét, megnevettetik, vagy épp könnyeket csalnak a szemeibe. Nagyon szépek a leírások. Az írónőt külön dicséret illeti Finnország (főleg Helsinki) széles körben, olvasmányosan történő bemutatásáért.

Matti frissen elvált férfi. Hosszú évek óta először teljesen rendben volt magával. Lénának nehéz éve volt, és a hirtelen támadt májusi kánikulától még nyűgösebb és idegesebb lett.

Matti az elején nem volt szimpatikus. Ő csinált hülyeséget, amiért a főnöke „megbüntette”. A nyári kurzusát egy magyar lánynak adta. Mégis Lénára haragudott ezért, és elhatározta, hogy egy kicsit sem fogja megkönnyíteni a dolgát. A barátja (Mikko) reakciója tetszett, amikor elpanaszolta neki, hogy mi történt.

„Ettől a Magyarország felől érkező tornádótól már semmi sem menthet meg.”

Na ennél a mondatnál megjelent egy cinikus vigyor az arcomon. Eszembe jutott valami, amit egyszer mondott nekem egy fickó. (Nem hiszem, hogy bóknak szánta. Itt vigyorgó hangulatjel.) Közölte velem, hogy a tornádó hozzám képest lágy tavaszi szellő. Szóval nagyon reméltem, hogy a női főszereplő akarva-akaratlanul néha borsot tör majd Matti orra alá. Most komolyan! Nyílt ellenszenvet tanúsított egy olyan nővel szemben, akit egy kicsit sem ismer. Amikor a nővérével találkozott, és ő is elmondta neki a véleményét, akkor már nevettem.

Figyelemre méltó és szimpatikus volt Helmi (Léna és Matti főnöke) hozzáállása. Kedvesen fogadta Lénát, és nagyon támogató volt.

Léna és Matti kapcsolata hasonlított a kötélhúzáshoz. 

Vicces, hogy mindkettőnek van egy közeli barátja (Léna – Vivi, Matti – Mikko), aki szerint jó ötlet lenne viszonyt kezdeniük egymással, és meggyőződése, hogy eszi a fene őket egymásért. És tényleg, mintha minden egymás felé sodorná őket. A munka, lázzal járó leégés egy kiránduláson, a juhannus ünnepség… Juhannus éjszakája és az északi bűbáj jó indok és kifogás volt a csókjukra. Mégsem sikerült kiverni a fejükből azt a csókot és a varázslatos péntek este emlékét. Le sem tagadhatták, hogy vonzódnak egymáshoz. Matti úgy gondolta, hogy távol kell tartania magát Lénától. Léna pedig úgy érezte, hogy a volt párja, Robi árulása után Matti viselkedése még jobban megsebezte.

Mindkettőnek idő kellett míg nyíltan betudták vallani, hogy odavannak egymásért, és nem tudták elfelejteni azt a csókot. A születésnapjuk rendkívüli meglepetéseket tartogatott. Elementáris erővel vonzódtak egymáshoz, és a szenvedély elhatalmasodott rajtuk. Az írónő ízlésesen írta meg az érzéki, romantikus részeket, amik még jobban elmélyítették a főszereplők közti érzelmi kötődést. Minden egyes csipkelődés és ugratás, minden intim pillanat szorosabbra fűzte köztük a szálakat. A kapcsolatuk titkos volt. Részben izgalmas volt a titkolózás, másrészt megmérgezte a kapcsolatukat. A kiélezett helyzetekben Matti többnyire gyerekesen viselkedett. A gyáva megfutamodása kiábrándító volt. Még szerencse, hogy Mikko próbált neki segíteni, és Léna is fejlődőképesnek tartotta, jól kommunikált vele. Tetszett, amikor már egy párként látogatták meg Mikkót.

Matti nem tudhatta, hogy Helmi beszélt-e arról Lénának, hogy a válása után voltak olyan „ügyei”, amikre nem büszke, és amiknek számára semmi jelentőségük sem volt. Nem akarta elveszíteni Lénát az érkezése előtti botlása miatt. Volt lehetősége elmondani neki a válás utáni zűrzavar történetét. Mégsem tette. Ez hiba volt. Nagyon felháborított az ostoba, éretlen és gyerekes viselkedése. Némi elégtételt éreztem, amikor a nővére, Sari közölte vele, hogy szerinte megijedt és idiótán viselkedett. Szerintem aranyos volt, hogy a maga módján próbált segíteni az öccsének.

Léna és Matti rájöttek, hogy nem akarják elengedni egymást. Ahogy számítani lehetett rá, Léna végül otthonra talált Finnországban. Szerintem nagyon szép, hangulatos és humoros volt a befejezés.

Összességében tetszett ez a regény, bár volt néhány elírás benne. Ez a könyv kellemes élményt nyújt a romantikus regények kedvelőinek. Pontosan annyira szenvedélyes ez a regény, amennyire szükséges, az írónő tökéletesen eltalálta a mértéket. A helyszínleírások, a hitelesen leírt karakterek, a mély érzelmek és az érdekes események együtt egy tökéletes romantikus regényt alkottak. Mindenki végig „aktív résztvevője” volt a történetnek. Jól érzékelhető volt a barátok közti szeretet és összetartás. Úgy gondolom, hogy ezzel a regénnyel az írónő ismét megmutatta írói tehetségét.

És most néhány dal következik a történetből.

Savage Garden: Truly Madly Deeply

Roxette: It Must Have Been Love

Gloria Gaynor: I Will Survive

Elvis Presley: Can’t Help Falling in Love

Backstreet Boys: Quit Playing Games (with My Heart)

Westlife: Uptown Girl

A teljes lejátszási listát megtaláljátok a könyv elején.

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Bárhová mennél

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az élet sosem a tervek szerint alakul, hanem ahogyan a sors elrendeli.

Habár már közelít a negyvenhez, Katie Collins nem gondolja, hogy célba ért volna. Washingtoni munkája a külügyminiszter sajtós csapatában minden energiáját felemészti, és bármennyire is küzd az elismerésért, csupán még több feladat és teher a jutalma. Ami pedig a jóformán nem létező magánéletét illeti, annak is köze van a hivatalhoz, mivel nőcsábász főnöke munkaidőn túl is szívesen keresi a társaságát.

Katie tudja, hogy élete nem a helyes irányba tart, és kezd is belefáradni. A kiutat azonban nem találja. Ám amikor egy nem várt családi eseményt követően Írországba kell utaznia, úgy érzi, a fojtogató mindennapokból kiszakadva talán sikerül levegőhöz jutnia. Arra viszont egyáltalán nem számít, hogy mennyire elbűvöli a sziget különleges atmoszférája, a varázslatos táj, a vidék nyugalma, a helyiek kedvessége – és nem utolsósorban egy szexi csapos.

Az aprócska óceánparti falu sorsfordító találkozások, izzó vágyak, szenvedélyes érzelmek, szívet tépő pillanatok, fájdalmas emlékek helyszíne lesz, ahonnan a kéthetes utazása végén Katie már más emberként távozik. Feltéve, ha nem marad ott örökre.

Péntek Tünde regénye ezúttal a meseszép Írországba repíti az olvasót, ahol nem csak egy csillagokban írt szerelem bontakozik ki. A Bárhová mennél egy szívszorító történet szeretetről, önzetlenségről, barátságról, családi kötelékekről és mindenekfelett arról, hogy nem elég az eleve elrendelt sors, a boldogságért meg is kell küzdeni.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 478

ISBN: 978-963-5708-08-6

Nekem sokkal jobban tetszett az írónő Csak még egy perc című regénye. Eszembe jutott, hogy a csodás tájleírások miatt, amikkel a szerző gyönyörűen bemutatta Írország szépségeit, talán inkább Ariadne lett volna a célközönség. Őt mindig érdekelte Írország. A történet nagy része egy ír faluban, a Moher-sziklák közelében játszódik. Szerettem olvasni a leírásokat a helyszínekről, a természeti szépségekről. A részletességüknek köszönhetően érzékelhető a sziget különleges atmoszférája. Tetszett a kis összetartó közösség. Érzelmekben gazdag regény. Nekem eléggé vegyesek ezzel a regénnyel kapcsolatban az érzéseim. A gyönyörű, idilli környezet leírását, a falu felvirágoztatásáról szóló részeket, a csillagokban megírt szerelemről szóló történetet sajnos beárnyékolta a női főszereplő időnként ostoba viselkedése, és a méltatlan helyzet, amibe került. Pedig e nélkül is voltak a könyvben izgalmas és megrázó részek. Például manipuláció, gyújtogatás, pánikrohamok.

A Washingtonban élő Katie Collins elégedetlen az életével. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen rengeteget dolgozik, és egy nős férfi szeretője. Ennek tudatában nálam eleve „rossz ponttal” indult. Az a véleményem, hogy aki a magánéletében csal és hazudik, az az élet más területein sem megbízható. A főszereplő hölgy valószínűleg nem osztotta Arisztotelész véleményét, ami szerint a boldogság úgy érhető el, hogy értelmes életet élünk és erényesen cselekszünk. Szerintem aki a párkapcsolatában hűtlen, az a többi kapcsolatában is az. Ilyen embertől nem lehet lojalitást várni. És éppen ezért David is nagyon ellenszenves, negatív karakter.

Katie a könyv elején kifejezetten szánalmas nő, és csak magának köszönhette, hogy olyan undorító és zavaros helyzetbe került. Nem tudtam, és nem is akartam azonosulni vele. Bár reménykedtem a személyisége fejlődésében, nem igazán bíztam benne, és nem is tudtam szívből drukkolni neki. A barátnője, Donna viszont nagyon szimpatikus volt.

Katie nagyapja (akivel csak egyszer találkozott) elhunyt, és rá hagyta mindenét. Ezért elutazott Írországba, hogy elintézzen mindent, amit kell. John Collinst mindenki szerette. Conor O’Sullivan, a helyi pub tulajdonosa önzetlenül segített az öregnek, amiben csak tudott. Hiányzott neki az öreg, aki apjaként nevelte. Ő faragott férfit belőle.

Amíg Katie Írországban tartózkodott megbízást kapott a dublini nagykövetségtől, amit Conor segítségével sikeresen teljesített. Akkor ismerkedett meg az öreg Harry Kennedy-vel, aki szerintem feldobta a történetet. Harry bácsi próbálta meggyőzni Katiet és Conort, hogy a sors egymásnak rendelte őket, összetartoznak, illenek egymáshoz.

Conor őszinte volt a nővel, és nem akart szórakozni vele. Amikor már kicsit jobban megismerkedtek, elmondta neki, hogy nős, több mint négy éve külön élnek, és csak anyagi okok miatt nem váltak még el. Vágyakozott Katie után, de uralkodott magán. Törődött a nő érzéseivel és vigyázni akart rá. Katie pedig pontosan erre vágyott, hogy azt érezze, hogy számít valakinek és pótolhatatlan. Steve Earle Galway Girl című slágere miatt Conor galwayi lánynak hívta Katiet. A férfi nagyon figyelmes, gondoskodó és megfontolt volt. A nő jól érezte magát Írországban, szinte otthonosan. Az apját viszont hiába győzködte, nem akart Liscannorba látogatni.

Katie az örökséggel egy új élet lehetőségét kapta meg. Kiderült, hogy önzetlen, segítőkész és szorgalmas nő. Viszont sokszor olyan volt, mint egy hormontúltengéses, hisztis kamasz.

Az első szeretkezésük után Conor egy dal refrénjét énekelte Katie-nek, ami a szerelmük jelképévé vált.

„Ha tehetném, megtenném,

bárhová mennél, én veled mennék.

Az égboltig fel, vagy a végtelen mélybe,

bárhová mennél, elkísérnélek.”

(The Calling: Wherever You Will Go)

Néha nagyon úgy tűnt, hogy Katie maga sem tudja, hogy mit akar. Sajnálta magát és panaszkodott a barátnőjének, közben pedig szinte semmit sem tett, hogy a helyzet megváltozzon. Komoly kapcsolatot, összetartozást, jelenlétet akart. Időnként mégis úgy csinált, mintha csak szexre vágyott volna. Mintha nem is az aktuális férfit akarta volna, csak kielégülést. Állítólag nagyon szép nő, szóval a szexet bárkitől megkaphatta volna. Ha pedig nem volt neki elég az a pár percnyi, esetleg pár órányi figyelem, akkor miért viselkedett így? Komolyan nem értettem ezt a nőt.

Conor nagyon rendes, jó ember. Nem csak megszerezni akarta Katie-t, hanem minden hibájával együtt akarta őt. Nem csak a teste érdekelte, hanem ami ő maga. A mozdulatai, a finom rezdülései, a mosolya, a magánya… minden. Látta őt teljes egészében. Nem tudott betelni vele. A helyiek hamar „elkönyvelték”, hogy Katie és Conor egy pár. A nő egyértelműen a közösség tagjává vált. Az írországi barátnőjét, Laoise-t is szimpatikusnak találtam.

Erősen érződik a történeten az ír nemzeti öntudat.

Beismerem, volt olyan pont (például a 33. fejezetnél), amikor annyira irritált Katie hisztije, ostoba viselkedése, hogy majdnem becsuktam a könyvet. Amikor azt mondta, hogy Conor gyáva, akkor felszaladt a szemöldököm. Amikor pedig felvetette egy beszélgetés során, Laoise egyik kérdésére válaszolva, hogy talán túl nagyok az elvárásai, akkor majdnem elnevettem magam. Nagyok az elvárásai? Neki? Aki nős fickókkal kezd, és meghunyászkodik a szakmájában is? Hamarosan megállapítottam, hogy Katie nem csak szánalmas, hanem képmutató is. Képes volt visszamenni a szeretőjéhez. Ő és David együtt éltek fél évig Dublin-ban. Harry bácsi rosszulléte és kórházba kerülése kellett ahhoz, hogy összeszedje magát. Meg persze az, hogy kiderüljön, hogy megint hagyta, hogy David hülyét csináljon belőle. Szerencsére azonnal útra kelt, és sietett az öreghez a kórházba. Harry bácsit örömmel töltötte el a látogatása. Amikor Conor hazafuvarozta a nőt a kórházból, felcsendült Katy édesanyjának a kedvenc dala. Audrey Hepburn: Moon River

Már régen elvesztette őt, és megtanult ezzel együtt élni, de most még jobban hiányzott neki. Szüksége lett volna arra, hogy beszélgethessen vele.

Harry bácsi nem ébredt fel másnap reggel. Liscannorban az emberek úgy élnek, mint egy nagy család. És most nagy szükségük volt egymásra.

Katy elküldte a felmondását, és Donna segített neki rendbe hozni az életét.

Hosszú hónapok múlva, amikor egy hurrikán csapott le a falura, Katie és Conor újra egymásra találtak. Elhatározták, hogy ha túlélik az éjszakát, akkor összeköltöznek. Másnap Katie apja, Gerard is áldását adta rájuk. Végül az összes akadályt legyőzték.

Ahogy már írtam, eléggé vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az alapötlet nagyon jó volt. A tájleírásokat nagyon szerettem. A faluért folytatott küzdelem, és a csillagokban megírt szerelem pedig olyan történet, ami képes megérinteni a lelket. Mégsem sikerült igazán közel kerülnie hozzám. Úgy éreztem, hogy beárnyékolta, bemocskolta az az erkölcsileg megkérdőjelezhető, méltatlan helyzet, amibe Katie került. Sajnálom, mert egyébként tetszett. Az írónő Csak még egy perc, és a Hóesésben találkoztunk című regényei olyanok, amiket máskor is szívesen újra elolvasok. Ez viszont sajnálatos módon nem olyan.

Kíváncsian várom a következő regényét. Az Amíg a nyár véget ér megjelenése: július 8.

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Csak még egy perc

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Sosem kellett volna találkozniuk, ám a végzet mást szánt nekik.

Dominique Lemieux nem csak luxusingatlanok értékesítésével szerzett magának hírnevet… A francia felső tízezer köreiben hedonista, szexi agglegényként tartják számon. Habár világéletében habzsolta az élvezeteket, és egész Párizs a lába előtt hever, mégis úgy érzi: valami hiányzik. Fásultságából és a kapuzárási pánik okozta szorongásából csupán az zökkenti ki, amikor hőn szeretett nagymamája egy rejtélyes feladatot bíz rá.

Temesvári Emese álmai sosem voltak nagyratörőek. Csak egy biztos munkára és párkapcsolatra vágyott. Ám az élete egy csapásra összeomlik, amikor fény derül párja hazugságaira. Úgy érzi, változtatnia kell, ezért jelentkezik arra a külföldi álláslehetőségre, amelyhez eddig nem volt bátorsága.

Dominique egy családi ügy miatt érkezik Prágába, Emese pedig azért, hogy felejtsen. A lány szívét összetörték, a férfi pedig női szívek szilánkjain gázol át, mióta az eszét tudja. Egy világ választotta el őket, ám a reptéren útjuk mégis keresztezi egymást. A véletlen találkozás pedig olyan események láncolatát indítja el, mely nem csak kettőjük életét forgatja fel.

Péntek Tünde regényében az „Arany város” macskaköves utcáira kalauzolja az olvasót, ahol egy nagyívű szerelem bontakozik ki a történelem árnyékában. A szenvedélyben és izgalmakban bővelkedő történet egyúttal érzelmi utazásra is invitál, megmutatja, hogyan tanuljuk meg szeretni egymást és elfogadni önmagunkat a hibáinkkal együtt.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 384, puhatáblás

ISBN: 9789635707188

Szívszorító, izgalmas, humorral átszőtt, szenvedélyes és nagyon szép romantikus történet.

Két különböző világ találkozása. Komoly témákat is érintett az írónő. Felkavaró volt.

Gyorsan lehetett haladni vele, mert szinte sodort magával a történet.

Főleg a cseh fővárosban, Prágában játszódik.

Dominique számára semmit sem jelentettek azok a nők, akikkel korábban dolga volt. Többnyire csak egyéjszakás kalandokba bonyolódott. A leggyönyörűbb nőket is megkaphatta, de valami hiányzott belőlük. Eltöprengett azon, hogy az egyéjszakás kalandoktól nem lesz boldogabb. Jóképű és gazdag, ezért nagyon népszerű a hölgyek körében. A nagymamáját zavarta, hogy negyvenéves korára sem tudott megállapodni. Nagyon szoros volt a kapcsolatuk. Ő kérte meg, hogy menjen el Prágába, és vegyen neki egy egyszerű lakást, mert ott szeretné leélni a hátralévő életét. És Dominique természetesen igyekezett szeretett nagymamája kívánságát teljesíteni.

A családi kapcsolatok szépen kiemelkednek a történetből.

Emese szeret mások életébe vidámságot hozni egy-két figyelmes gesztussal. Szimpatikus, okos, fiatal nő. Egy augusztusi estén kiderült, hogy a férfi, akit szeretett, nem az, akinek mondta magát. Házas ember. A szakítás után Emese nem találta a helyét. A barátnője, Adri javaslatára jelentkezett egy prágai állásra. Ez nagyon bátor dolog volt. Így rátalált valamire, ami motiválja és előre viszi. Egy idegen országban kötött ki, teljesen egyedül, és a nyelvet sem beszélte. A reptéren véletlenül beleütközött egy jóképű, francia úrba. A nyelvi nehézségek áthidalása után a férfi felajánlotta a segítségét. Már a megismerkedésükkor egyértelműen vonzódtak egymáshoz. Szép nőkből sosem volt hiány Dominique körül. De egyik sem keltette fel annyira az érdeklődését, mint Emese. És most ez a teljesen hétköznapi nő elutasította. Ettől pedig még inkább érdekelte a férfit.

Ősszel ismerkedtek meg. Az írónő nagyon szépen érzékeltette az ősz szépségét. Az őszi séták varázsát.

Dominique eleinte gazdag, rámenős nőcsábásznak tűnt, de azután, hogy megismerkedett Emesével már egy kedves, segítőkész, hétköznapi embernek látszott. A bájos, magyar nő és az őszi séták semmihez sem fogható hatással voltak rá.

Sajnos a kapcsolatukba bekavart egy topmodell, egy ingatlanos nő, és Emese bizalmatlansága. Annyi minden történt. Emese múltja, szívfájdalma megnehezítette, hogy bízni tudjon, és képes legyen elhinni, hogy a férfi érzései őszinték. Sajnáltam a két főszereplőt, hiszen erős volt köztük a kémia, jól érezték magukat egymás társaságában, és lehetőségük lett volna a boldogságra, de valahogy nem akart összejönni.

„Egy emberöltő, fájdalom és halál, boldogság és új élet, és két út, ami keresztezi egymást. A szeretet, ami nem ismer határokat vagy éveket. A gyökerek, amik meghatározzák azt, hogy kik vagyunk, és mindig visszahúznak oda, ahonnan indultunk.”

Aranyos szál a történetben, hogy Emese kollégája, Günter, Dominique nagymamája és egy másik idős hölgy is próbál nekik segíteni. Segítségükre van a téli, hóeséses, jégvirágos mesevilág, mindenféle karácsonyi látvánnyal, illattal, ízzel… Az adventi várakozás varázsa. Az adventi időszakban, Prágában mindenhol fényfüzérek és díszek emlékeztették az embereket a közelgő ünnepre.

Szerintem a várandós „nyári ex egyéjszakás kaland” nem kellett volna a történetbe. Így is volt elég bonyodalom. A minden erkölcsi tartást és méltóságot nélkülöző modell, és az elmebeteg ingatlanos nő is éppen eléggé megkavarta a dolgokat. Még szerencse, hogy a két főszereplő annyira szerette egymást, hogy átvészelték a nehézségeket.

Nagyon jók voltak a tájleírások. Könnyű volt elképzelni a helyszíneket, hangulatokat. A zene is nagy hangsúlyt kapott. Bon Jovi dalai lényeges elemei a történetnek.

Érdemes volt elolvasni.

Az alábbi linkekre kattintva meghallgathatjátok a könyvben említett dalokat.
It's my life
Bad of Roses
Always

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Hóesésben találkoztunk

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„A sors útjai legalább annyira kifürkészhetetlenek, mint az északi fény tánca a téli éjszakákon.

A New York-i Lily Barone sosem vágyott Izlandra, ám egy félresikerült riport miatt a főnökei oda „száműzik”, bizonytalan időre. Lily büntetésként éli meg, hogy az év végét a zord szigeten kell töltenie, ráadásul a hely sokkal rosszabb, mint hitte. Ridegek az emberek, a szerkesztőségben óriási a káosz, az első interjúalanya ráhozza a frászt, az otthonában kénes szagot áraszt a fürdőszoba, és még a jóképű traumatológus is bunkó vele, aki a bokáját kezeli, miután elcsúszott a jégen. Tehát a lány számára Izland a megtestesült pokol, ezért élete legrosszabb karácsonyára készül.

Dr. Erik Einarsson viszont egyből szebbnek látja a világot, amikor egy hóeséses decemberi éjszakán megismeri Lilyt a kórházban. A morcos sebész saját magán is meglepődik, hogy édesnek találja a nő fecsegését, és végtelenül bájosnak azt, hogy semmit sem tud arról a szigetről, ahová érkezett. Úgy gondolja, az lesz a legjobb, ha megmutatja a lánynak, Izland sokkal csodásabb, mint ahogy azt eddig gondolta.

Ahogy közeledik a karácsony, a fagyos levegő egyre jobban felforrósodik Lily és Erik között. Az adventi várakozás hűvös napjait a vágy fűti fel. A tűz és jég földjén bármi megtörténhet…”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 464, puhatáblás

ISBN: 9789636830144

A címe és a borítója keltette fel az érdeklődésem. Nagyon szeretem a téli történeteket, a karácsonyi időszakot.

Érzelmekben és izgalmakban gazdag történet. A regényben nem mindenki az, akinek elsőre látszik. Váltott nézőpontban tárul elénk a történet.

Lily cserfes, céltudatos, és szereti az állatokat.

Erik eleinte zárkózott, mogorva, de jóképű traumatológus.

Sok az irodalmi és filmes utalás, valamint az északi mitológia is fellelhető a könyvben. Az írónő nagyon szépen felhívja a figyelmet a különböző kultúrák elfogadására.

„Tudom, hogy egyik kultúra sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál, senkit sem szabad gúnyolni amiatt, mert máshol, más szokások között él, és aszerint gondolkodik.”

Részletesek a tájleírások. Rengeteg információ van benne Izlandról.

A család iránti szeretet és a barátság szépen kiemelkedik a történetből.

Nagyon tetszett, hogy szóba került a környezetvédelem, a sarkvidéki jégpáncél és állatvilág megmentése. Kedves gondolat volt, hogy Lily azért akart riporter lenni, hogy megpróbálja jobbá tenni a világot. Ez volt a gyerekkori álma. Egy jólelkű és tiszta szívű lány megsajnált egy jegesmedvét, és elindított valamit.

A New York Star Izlandra helyezte át, „száműzte” Lilyt. Amikor megérkezett Reykjavikba, egy baleset miatt a reptérről a kórházba vitték. Előítéletekkel és barátságtalanul fogadták. Egy nyers modorú, de jóképű, magas és fiatal orvos, dr. Erik Einarsson vizsgálta meg. A doktor úr nagyon bájosnak találta, hogy a nőnek láthatóan fogalma sem volt arról, hogy hová érkezett, semmit sem tud Izlandról. Voltak vicces szóváltásaik. Már az első találkozásukkor erős fizikai vonzalom alakult ki közöttük. Erik a leggyönyörűbb nőnek tartotta Lilját (a Lily név izlandi változata, később végig ezen a néven szólította). A sors furcsa fintora, hogy Lily dr. Erik édesanyjának a panziójában szállt meg. Erik kedves és gondoskodó anyukája, Hekla is sok vicces helyzetet teremtett. Főleg akkor, amikor kiakasztotta a fiát az ezoterikus témákkal, meg azzal, hogy kerítőt játszott.

Lilynek nehezen ment a beilleszkedés. Bár a kezdeti nehézségek után az új kollégáival kifejezetten jó lett a kapcsolata. Amikor a főnöke ismét bevitt egy mély ütést azzal, hogy egy Oliver Murphy nevű férfit odahelyezett a szerkesztőségbe, nagyon zaklatott lett. Oliver több volt, mint nagyon gyanús. Behízelgő és ellenszenves karakter. De volt egy másik kifejezetten negatív szereplő, egy tanárnő, Julia. Tetszett, amikor Erik elhatározta, hogy megvédi tőle Lilját.

A jó doktor tudálékossága bosszantó volt, bár időnként a tudományos magyarázatok furcsa mód szórakoztattak. Izland lenyűgöző természeti kincseinek bemutatása is nagyon érdekes volt. És jókat mosolyogtam Lilja és Erik évődésein.

A szereplőkhöz nem tudtam kapcsolódni. Nekem nem igazán voltak szimpatikusak. A zord izlandi környezet – és itt nem kifejezetten a tájra gondolok – távol áll tőlem, nem nekem való. Pedig próbáltam eltekinteni az izlandi emberek zárkózottságától, borzasztó és bizarr szokásaitól. Az izlandi ételekhez nem kaptam kedvet. Egy kicsit sem. Sőt! Amikor a „helyi különlegességekről” olvastam legalább annyira végigfutott a hideg a hátamon, mint a történet krimi szálánál. Viszont volt olyan hagyományuk, ami nagyon tetszett. Az, hogy könyvet és valami ruhaneműt adnak egymásnak karácsonyra, és nem csak úgy „felkapnak egyet”, hogy az majd megteszi, hanem konkrétan az ajándékozottnak választják ki.

Lily hisztije néha már sok volt. Bár azt is el kell ismernem, hogy többször jogosan borult ki.

Amikor Julia egyre gyanúsabbá vált, akkor Erik örömmel játszotta Lilja testőrét. Amikor éppen nem kellett dolgozniuk, mindig együtt voltak. Amikor Erik dolgozott, akkor kérésére a nagybátyja, Björn (aki Lilyvel dolgozott) tartotta rajta a szemét.

Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Julia elmebeteg nőszemély.

Nagyon szép volt, ahogy Erik Liljára gondolt. Egy jószívű, gyönyörű, tündéri lánynak látta, akivel nem tudott betelni. A könyv vége felé már nem tudta elképzelni az életét nélküle. És a nő is így volt vele.

Lilynek előnyére vált, hogy Izlandra száműzték, mert erősebb lett. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire rádöbbent, hogy az álmok változhatnak, és az elérésükhöz nem feltétlenül kell hitvány emberekkel dolgoznia, nem kell olyanokkal töltenie az idejét, akik bántják. Szép volt, hogy Hemingway adott neki új perspektívát. Az ahogyan Lilja és Erik elindult közös életük irányába, nagyon szép lezárása volt a történetnek.

Ana voltam, sziasztok!