Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

"Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…"

A könyvet a Móra kiadó adta ki 2014-ben. 
Fordította: Vándor Judit
Fordítás alapjául szolgáló mű: Kelly Oram: The Avery Shaw Experiment 
Műfaja: Ifjúsági romantikus, ami bővelkedik humorban, ugyanakkor elgondolkodtató is. 
Oldalszám: 224

ISBN: 978-963-415-193-7

Egészen zsenge korom óta rajongva, dédelgetve imádom a Móra kiadó könyveit. Az ő könyveiken nőttem fel (többnyire). Tartsatok érzelgősnek, de úgy éreztem, hogy mindig tudták, hogy mire van szükségem. Minőséget adtak ki a kezükből már régen is, és örömmel mondhatom, hogy ez a mai napig így van.

"Ugye tudod, minek a rövidítése a LOL? Ha valami nagyon tetszik, vicces, röhejes vagy éppen szánalmas, na az LOL. Ha unod már a vámpírokat meg az egyéb misztikus lényeket, új sorozatunkban belevaló, hétköznapi csajokról olvashatsz, akiknek az élete tele van ilyen vicces, időnként meg persze romantikus pillanatokkal. Válaszd ki a hangulatodhoz legjobban illő történetet, és a végén úgy érzed majd: ez tényleg LOL!"  

Található ez a bemutató szöveg a Móra kiadó honlapján (http://www.mora.hu/sorozat/lol-konyvek).

Számomra azonban kicsit mást is nyújtott a könyv, mint nevetést. Talán tini fejjel nem feltétlenül veszi ezt észre az ember, de elég mélyenszántó gondolatokkal is rendelkezik némelyik, és egész jó tanácsot ad a mai tiniknek (kár hogy egyet-kettőt nem tini fejjel olvastam el, talán másképp álltam volna a világhoz).

Először is, hogy kinek ajánlanám a könyvet: minden olyan olvasni szerető, fiatalságot nem utáló embernek, aki most fiatal, emlékszik rá hogy volt fiatal, szeret olvasni, nevetni, és nem vár mást egy könyvtől, csak hogy szórakoztassa. Ugyanis ez garantált. 

Az írónő stílusa magával ragadó, már néhány oldal után úgy érzed, a történet magába szippant és nem ereszt. A könyv nyelvezete egyszerű, külön tetszett, hogy nem volt tele szlengekkel (így én is értettem), a káromkodás minimális mennyiségben volt jelen, és tanító jelleggel mindig figyelmeztetve volt a delikvens, tehát nem buzdít trágár beszédre, nem úgy mint egyes kultúrszennyek, amiket még gondolatban is cenzúrázni kellene. 

A történet könnyed humorra épült, ám a komolyságot sem nélkülözte. Kellő mennyiségben volt benne minden, sehol nem éreztem olvasás közben, hogy valami túl sok volna. Rengeteget nevettem és bele tudtam élni magam a főszereplő lány helyébe. Nem volt nehéz, mivel én is a tipikus stréber csoportba voltam sorolva, és általában én is igyekeztem, hogy senkinek ne szúrjak szemet. 

Avery tüneményes lány volt, bár az elején elég furán néztem, hogy mégis mi a helyzet, aztán egyre jobban megkedveltem.
Aiden volt a "sötét paraszt" az én szememben, az elejétől kezdve ellenszenves volt, és csak a legvégén sikerült minimálisan változtatni a véleményemen, de soha nem lesz a kedvencem. Ellentétben ugye Grayson, aki az első pillanattól közkedvelt volt, tetszett a könnyed humor ami körüllengte, és az önirónia ami néha jellemezte. Több kedvenc jelenetem is hozzá fűződik, legyen az a zuhanyzós, vagy épp a táncos. Nem gondolta magát tökéletesnek, a menő álca mögött azért benne is erősen jelen volt a bizonytalanság, főleg ha Avery-ről volt szó, és elég sokszor fenékbe billentette volna az öcsikéjét, amit én sűrűn támogattam volna:) Hiába na, van amikor az emberből előbújik a kisördög. 

Imádtam Grayson barátait. Pam és Cloe ügyesen pártfogásukba vették Avery-t, amivel megkönnyítették Grayson helyzetét. Kedvesek voltak, és egyáltalán nem kezelték kívülállóként, s nem voltak elszállva maguktól, mint ahogy a klikkesedésnél a népszerűek táborát erősítő emberek többsége. 

Az agyasok (vagy ahogy Grayson nevezte őket: Okostojások) táborát is nagyon kedveltem, Libby egyenesen főnyeremény volt a könyv szempontjából. Kellett egy ilyen karakán, vagány csaj Avery mellé. 

Egy szó mint száz, a karakterek szerethetőek voltak többnyire, aki pedig mégsem, az meg is érdemelte a sorsát. :) A történet életszagú, akár meg is történhetett már valakivel, egyáltalán nem volt túlzó vagy snassz. 

Szigorúan csak gratulálni tudok az írónőnek, még több ilyen könyv kellene, mert talán felnyitja a szemét az olvasóknak (igaz általában nem ők a gyepes agyúak), hogy a klikkesedés nem mindig jó, a klikkeket össze is lehet vonni, s tán két látszólag ellentétes csapatból lehet valami jobb, valami több! Ne csak a külső alapján ítéljünk, hagyjunk másokat kibontakozni, mert attól hogy valakinek nem ugyanaz az érdeklődési köre, még lehet értékes, sőt... szórakoztató is, és kár lenne kihagyni egy lehetőséget, mert az élet rövid, és kell a szórakozás. :)

Szerettem a stílus, a karakterek és a mondanivaló miatt. Ó, és ami még plusz jó, hogy a Móra kiadó honlapján vannak naplórészletek, amik kiegészítik a könyvet. Imádom :D (http://www.mora.hu/hirek/avery-es-grayson-naploja)

Ha tetszett a könyv leírása, vagy az értékelésem (esetleg mindkettő), vedd meg, kérd kölcsön, stb. a lényeg hogy olvasd el, mert garantáltan egy könnyed és szórakoztató történetet kapsz, amiről később azt fogod nyilatkozni, hogy nem volt  időpocsékolás.

Pontozás: 10/10 

Rachel Gibson: Valentin-nap és egyéb őrültségek

Ismét sorrendet borítok, és hozom a ma befejezett, legújabb Rachel Gibron élményemet. 

Tudni kell erről a könyvről, hogy a Hokis sorozat harmadik részeként harangozták be, de különálló történet ahogy az előző kettő is, így semmi zavaró nem történik, ha ezt elolvasod, de az előzményeket nem.

Kiadta: Athenaeum kiadó 2015-ben

"Mi tennél, ha a pasid ejtett, az amúgy stresszes munkádból kiábrándultál, és szeretnél feltöltődni, no meg valahogyan visszanyerni az önbecsülésedet? Kate Hamilton szorult helyzetében otthagyja Las Vegas csillogását, hogy az Idaho állam vadregényes vidékén fekvő kisvárosban, Gospelben vigasztalja magányos nagyapját, és mindent megtesz azért, hogy maga is erőre kapjon. 

Útközben megpróbál elcsábítani egy szívdöglesztő idegent, ám az kikosarazza, mire a lány komolyan kétségbe esik azon, hogy vajon lehet-e ennél elkeserítőbb a helyzete. 

Lehet, hogy igen… Először is, kiderül, hogy Gospelben a legtutibb péntek esti buli a verselgető társasköri hölgyek felolvasóestje. Aztán Kate találkozik Rob Sutterrel, az egykori jéghokis fenegyerekkel, aki jelenleg a szemközti sportbolt tulajdonosa – s kiderül: ő az a szívdöglesztő idegen, aki lepattintotta! 

Hogy korábban Rob is megégette már magát a szerelemben, az enyhe kifejezés! 

Amikor egy nap zárás után erősen kompromittáló helyzetben találják magukat Kate nagyapjának boltjában, teljes gőzzel beindul a gospeli pletykagépezet…"

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Próbálok spoiler mentes leírást adni, de elég nehezen megy, tekintve hogy még a fülszöveg is határozottan árulkodó.
Adott ugye Rob Sutter, egykori Siettle-i hokijátékos és egyben észbontóan szexi fenegyerek, aki tartózkodóan viselkedik nőtársaival, mióta csúfos és abszolút meglepő véget ért karrierje. Épp síel a barátaival, amikor összefut főhősnőnkkel, a csalódott, mindenből kiábrándult Kate Hamiltonnal, és rögtön szikra pattan közöttük, még ha kissé alkoholos befolyásoltság alatt is álltak akkor. Nem tudnak semmit egymásról, épp Valentin nap van, egy bárban ücsörögnek kettecskén, magányosan... na mi történhet ilyenkor? Na kérlek pont az nem történik! :D Pár héttel később újra találkoznak, s mint kiderült, egy városban (egy nagyon kicsi városban) tartózkodnak hosszú-hosszú ideig. S itt indulnak be igazán a cselekmények. Az írónő a humorra helyezte a fő hangsúlyt, ám elég hangsúlyos a történetben a romantika, és az enyhén arcpirító történések.
A karakterek kidolgozottak voltak, az írónő igyekezett minden szereplőre – legyen az fő vagy mellékszereplő – egyforma hangsúlyt fektetni. Ez pozitívum volt. Egyik kedvencem Kate nagypapája volt, aki a hetven évével jócskán példát mutatott a körülette élőknek. 
Rob elképzeléseim szerint tényleg igazi FÉRFI (így csupa nagy betűvel), bár néha kihozott a sodromból olvasás közben. A hobbija miatt abszolút piros pont, s külön örültem, hogy Kate se az a nyafogó libuska, aki nem megy vele. Szimpatikus karakter volt, ám nála több ellentmondás is felmerült. A kisváros lakói közül elég sokan idegesítőek lettek. Az odafigyelés egy dolog, a pletyka meg egy másik, az ostobaság meg egy harmadik. 

Tetszett a történet, szórakoztató volt, könnyed, ami egy rossz időszak közepén mentőöv lehet az embernek. 

Negatívum: Alig volt a hokiról szó, és kicsit jobban is bemutathatták volna Kate és Rob előéletét. 

Pontozás: 10/9