Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kortárs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kortárs. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 28., kedd

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Borúra derű

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„Emlékezetes nyaralásnak indult.
De szerepelt a tervek között alkalmi románc is?

May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek…
Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?

A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?”
A mű eredeti címe: It’s Raining Man
Kiadás éve: 2025
Fordította: Frei-Kovács Judit
Oldalszám: 440
ISBN: 978 615 664 494 7

A borító nekem nem tetszik, mert nem illik a történethez. És kicsit sem olyan bájos és művészi, mint a korábbi regények rajzos borítói.

Ahogy az írónő regényeiben lenni szokott, ebben is sok szereplő van, és több szálon fut a cselekmény. Minden karakternek megvan a története, és problémája. A részletgazdag leírások lehetővé teszik, hogy könnyen magunk elé képzelhessük a helyszíneket. Az írónő finoman tárja fel a szereplők belső világát, küzdelmeit.
A történet lényegében három barátnő: Lara, May és Clare nyaralásáról szól. Megismerhetjük a szereplők múltjának traumáit és fájdalmait, és ezeknek a jelenre gyakorolt hatását. A regény szereplőire súlyos teherként nehezedtek a titkok, amiket őriztek. Mind azt hitték a másik életéről, hogy szép és jó, és nem ismerték elég jól egymást ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek egymással az életük nehézségeiről, a velük történt rossz dolgokról. Eléggé kiszámítható a cselekmény. Viszonylag könnyen rá lehet jönni a falu lakói által rejtegetett nagy titokra. A múltban történtek finoman szövik át a regényt. A történetben megfelelő arányban van a misztikus hangulat és a csípős humor is. Időnként előfordulnak benne könyves és filmes utalások.

Lara, Clare és May mindhárman Yorkshire-ből származnak és évek óta ugyanannál a vállalatnál dolgoznak. Céltudatos, keményen dolgozó nők. Csak tizennyolc hónapja voltak barátok, és nagyon ritkán találkoztak. Alig ismerték egymást. Egyik nőnek sem volt irigylésre méltó élete. Lara és May kifejezetten méltatlan helyzetben volt. Évek óta alig vettek ki szabadságot, ezért úgy döntöttek, hogy időpontot foglalnak egy wellnesshotelbe. A hölgy az utazási irodában nem volt a helyzet magaslatán. Nekem nagyon furcsának tűnt, hogy Lara nem olvasta el a visszaigazoló üzenetet. Szerintem ez bármilyen foglalásnál vagy rendelésnél alapvető. Lara, Clare és May viselkedése nem mindig tetszett, főleg a könyv elején.
A nehézkes indulás után a nők úgy döntöttek, hogy belevetik magukat a nyaralásba, és megpróbálják a legjobbat kihozni a helyzetből. Egyre több különös, rejtélyes dolgot tapasztaltak.
Ren Dullemben az emberek régimódiak és babonások. Clare-t a heterokrómiája (a két szem színe nem azonos) miatt boszorkánynak nevezték. Tetszett, hogy egy kedves idős nőnek és az öreg macskájának ugyanúgy felemás szeme volt, az egyik szeme kék, a másik zöld, mint Clare-nek. Clare könnyen összebarátkozott Raine-nel. Megható volt az a különleges kapcsolat, ami kialakult köztük. Raine hitt abban, hogy egy náluk jóval erősebb hatalom akarta, hogy az útjaik keresztezzék egymást.
A három nő lassan rájött, hogy a hely jóval bájosabb, és több lehetőség van benne, mint hitték. Sok ötletük támadt a falu felújításával, felvirágoztatásával kapcsolatban. Az a hely „meghódította a szívüket”.
A Hathersage testvérek érdekes karakterek. Főleg Gene, a titokzatos, morcos fafaragó, aki bérbe adta a házat a három nőnek. Nagyon tetszett az a rész, amikor Gene örökbe fogadta a háromlábú kiskutyát. A mogorvasága ellenére sok kedves megnyilvánulása volt, ami nyilvánvalóvá tette, hogy nagyszerű ember. Frank is szimpatikus volt. Sok teher nyomta a vállát, mégis kedves, becsületes és jó ember. Val Hathersage viszont kifejezetten ellenszenves.
A romantikus szál sem okozott különösebb meglepetést. Elég sok dolog utalt arra, hogy Lara és Gene, May és Frank, valamint Clare és Ludwig ha rögös, kanyargós úton is, de együtt révbe érnek.

A nyaralásról szóló részekben végig ott volt egy furcsa kettősség. Egyrészt nyomasztó, baljós hangulat, másrészt varázslatos, idilli légkör. Ren Dullem eredeti neve Reines de la Mer (A tenger királynői). A sellők tiszteletére nevezték el, hogy cserébe ne süllyesszék el a halászhajókat. A Ren Dullem-ben töltött idő rádöbbentette a három nőt, hogy nem azt az életet élik, amit szeretnének. Akartak és tudtak is fejlődni, változtatni. Végül rátaláltak a boldogságra. A történet vége tartogatott váratlan fordulatokat. Szóval ez egy édes-bús sellős mese, aminek nagyon bájos vége van.

„… igazán nem árthat, ha hiszünk az élet aprócska csodáiban, nem igaz?”


2026. július 21., kedd

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: Híd a Temzén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„Miután elkövet egy megalázó hibát a tárgyalóteremben, az ifjú jogász, Benjamin Booker elhatározza, hogy soha többé nem bízik egyetlen gyönyörű nőben sem. Amikor azonban a munkaadója megkéri, hogy hagyja el Londont, és egy régi barátjának a meggyilkolása ügyében nyomozzon a Temze egyik szigetén, Benjamin még nem sejti, milyen nehéz lesz betartani a fogadalmát. A bűntény fő gyanúsítottja ugyanis a gyönyörű Isabelle, aki viszont állítása szerint évek óta nem hagyta el a ködbe burkolózó, kies szigetet. De hihet-e neki Benjamin?
Isabelle csak a szigeten érzi magát biztonságban, de egy ideje az otthona mintha egyre inkább a börtönévé válna. Amikor a jóképű Mr. Booker közli, hogy a családi vagyon gondnoka gyilkosság áldozata lett, a nő mélységesen megdöbben a hír hallatán. Egy visszatérő álom kísérti ugyanis, amelyben az áldozat halálát látja maga előtt. Vagy talán nem is álom volt?
Vajon sikerül-e a két fiatalnak leküzdeni a gátlásaikat és a szívük szavára hallgatva, kéz a kézben megoldani a rejtélyes gyilkosságot?”
Kiadás éve: 2021
Fordította: Fügedi Tímea
Oldalszám: 363
ISBN: 978 963 452 453 3

A tenger nővérei című regény volt az első, amit olvastam az írónőtől. Az egy nagyon kellemes romantikus regény, amit imádtam. A Híd a Temzén más, ami nem baj. Csak nem számítottam ennyire összetett krimire, és kevésnek éreztem a romantikus szálat.

Ez a könyv inkább detektívregény, mint romantikus. Összetett, rejtélyes történet. Van benne manipuláció, gyilkosság, bosszú, titkok, gyász feldolgozása… Izgalmas és fordulatokban gazdag. Elég sok csavar van a történetben. Sodró lendületű, ezért gyorsan lehet haladni vele. Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Ahogy haladunk az olvasással, a könyv közepe táján már szinte mindenki gyanússá válik, de a gyilkos kilétére csak a könyv végén derül fény. A cselekmény romantikus szála alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést. Örültem volna, ha a romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van a regényben, de így is élvezhető volt. Részletesek a leírások. Szinte filmszerűen láttam magam előtt a történetet.

Benjamin Booker-t rászedte egy gyönyörű nő. A jogász hitt a nő ártatlanságában, és a per végkimenetelére tette fel a karrierjét, a hírnevét. Aznap, amikor Benjamin elvesztette a pert, meggyilkolták az ügyvédi iroda egyik alapító tagját, Percival Norrist. A férfi legközelebbi rokona, a hajadon Isabelle Wilder a Belle-szigeten lakott, a Wilder család berkshire-i birtokán. Évek óta nem járt Londonban. Percival Norrist sokan nem kedvelték. Ben és a főnöke, Robert Hardy észrevett néhány furcsaságok a halálával kapcsolatban, ami a rendőrség figyelmét elkerülte. Ben azzal próbálta ellensúlyozni a korábbi tévedését, hogy kideríti felelős-e Miss Wilder, vagy valamelyik családtagja a férfi haláláért. Miss Wilder-nek már csak az unokahúga, Rose volt. A családja többi tagját már elvesztette. Isabelle vonzó, kedves, gondoskodó, természetes nő, aki „híján van mindenféle tettetésnek”. Az emberek tisztelik és szeretik. Nekem úgy tűnt, hogy próbálják védelmezni a sziget úrnőjét. Az a véleményem, hogy nagyon szép volt, ahogy törődtek egymással.
Isabelle és Ben párbeszédeiből az olvasó megismerheti a család és a hely történetét. Ben hamar megkedvelte a nőt és nagyon vonzódott hozzá, viszont a legutóbbi ügyfelével történt eset után gyanakvóvá és óvatossá vált. Isabelle rendkívül jóképűnek tartotta Bent. Szerette, ahogy élcelődtek egymással.
Ben és az apja között rossz volt a kapcsolat. Nekem úgy tűnt, hogy Ben korábban nem is igazán adott esélyt az apjának a kapcsolat helyrehozására.

„Mindnyájan követtünk már el hibákat. A jellemünkről azonban az árulkodik igazán, hogyan járunk el az ilyen helyzetekben. A legjobb, amit tehetünk, hogy tanulunk belőlük, helyrehozzuk a kárt, ha lehetséges, és a jövőben jobban viselkedünk.”

Ahogy bonyolódtak a dolgok, és kiderültek az összefüggések, Ben lassan rájött, hogy hisz a nőnek, és remélte, hogy nem fogja megbánni a bizalmát. Egyre többet töprengett, és egyre érettebbé vált. Sok dolgot tisztábban látott, és rájött, hogy bocsánatot kell kérnie az apjától. Örültem, hogy végül Ben és az apja higgadtan megbeszélték a dolgokat, kibékültek.
Tetszett, hogy Isabelle apjának a végrendeletével kapcsolatban egy könyv vezette nyomra Bent, amit egy fiatal fiú ajánlott neki.
Igazából nem volt mellbevágó meglepetés, amikor rájöttem ki áll az egész ügy hátterében, mert végig gyanús volt az a férfi (is). Szerintem más olvasó is biztos sejtette, hogy valami nem stimmel vele.

A szövevényes történet jól végződött. Kibogozták az összekuszálódott szálakat. Isabelle és Ben együtt dolgoztak, megtanultak bízni egymásban, megismerték egymást, szembenéztek a veszéllyel és túlélték a megpróbáltatásokat.
Nagyon aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Isabelle és Ben szeretetteljes jövőjébe. Összességében tetszett. Vannak benne aranyos kutyák, a helyszín (a Belle-sziget) nagyon szépnek és hangulatosnak tűnik, a cselekmény folyamatos, az írónő pedig mindig előrukkol valami új információval, ami nem hagyja szunnyadni az olvasó kíváncsiságát.

2026. július 19., vasárnap

Vámos Robi: Csak úgy - Ragyogtató versek csak úgy

 
„Ragyogtató versek felnőtteknek, gyerekeknek és örök gyerekeknek.

A versek nagy részét a Gyémántbogaraim inspirálták, örök hála nekik. Nélkülük nem tudtam volna megírni mindezt - és ha nem tudom megírni, akkor nem is tudtam volna kifejezni, ami bennem van!

Csak úgy

Mikor ott vagyok, nem álmodom
egy mosoly fénylik arcodon,
s minden olyan jó, csak úgy

Nem álmodom és ott vagyok,
a vágyaim nem túl nagyok
legyünk most kérlek, csak úgy!

Csak úgy, csak úgy,
ne kérdezd, miért:
Legyünk most a csak-úgy-lenniért!

Ajánlott kor: 10 éves kortól 110 éves korig
Megjelent: 2020.
Oldalszám: 112
ISBN: 978-615-00-7767-3
Színezhető illusztrációk: Vámos Robi

Úgy gondoltam, Vámos Robi Never Mind című regénye után megismerkedem a 2020-ban megjelent verseskötetével is, amely egy üzenetet, hatvannégy verset és egy utószót tartalmaz. A versek különböző hosszúságúak, rendkívül pozitív hangvételűek, fényt és szeretetet sugároznak az olvasó felé. Igazi kis mosolycsalogatók a borús hétköznapokra.

Két kedvencem is lett: a Ragyogj című négysorosa, illetve a Megálltam című verse igazán szívet melengető és lényegre törő alkotás.

Amennyiben szeretnétek ti is kézbe venni ezt a lélekemelő verseskötetet, az alábbi linken megvásárolhatjátok: 



2026. július 18., szombat

Vámos Robi: Never Mind – hagyjuk… nem számít

Fülszöveg:
„TÉNYLEG HAGYJUK? TÉNYLEG NEM SZÁMÍT?

Hanna kívülről nézve sokaknak csak egy kamasz. Csakhogy ő másként látja a világot. Képes észrevenni azt is, amit mások nem. Ezért vette észre elsőként, hogy a kishúga bajban van. És hiába szólt, hiába kérlelt… már késő volt.

A helyzet azóta egyre rosszabb.

Az anyja állandó szorongással küzd, az iskolában kívülállónak érzi magát, a tanárai átnéznek rajta. A barátai meg… inkább csak úgy… vannak.

Ebben a világban még egy plüssnyúl is többet tud az emberekről, mint a pszichológusok.

Most, évekkel később, Hanna megint tudja. És az anyja megint nem hisz neki. A tanárok pedig ismét mással vannak elfoglalva.

Csakhogy Hanna ezúttal már nem hajlandó csendben maradni.

Egy lány története, aki mindenkinél jobban tudja, milyen érzés láthatatlannak lenni. És aki mégis eldöntötte, hogy ha kell, egyedül is megment valakit. De mi lesz az ára annak, ha egy gyerek komolyabban veszi az életet, mint a felnőttek?

Ha neked is volt már olyan érzésed, hogy senki sem ért igazán, akkor ez a könyv biztosan neked szól. Sőt. Lehet, hogy rólad!

Szívszorítóan ismerős, fájóan pontos, mégis gyengéden felemelő regény egy belső világról, amit ritkán mutatunk meg.

Ha elolvasod, rájöhetsz, hogy igazából sosem vagy egyedül. És arra is, hogy mennyire fontos figyelni másokra – és magadra.”
Kiadta: Táblácska.hu
Megjelent: 2026.
Oldalszám: 240
ISBN: 978-615-6746-06-1
A borítóterv a szerző munkája.
A könyvbe beleolvashatsz itt: https://nevermindkonyv.hu/

Vámos Robi író, gyermek+szülő mentor, senior Gyémántbogár coach. Olyan, mint egy tündérkeresztapa, aki szebbé és jobbá akarja varázsolni a világot. Amikor először találkoztam az írásaival, még nem tudtam, ki ő, vagy mivel foglalkozik, a mondatai mégis az elevenembe vágtak. Rákerestem, és azóta követem a munkásságát.
A honlapján a bemutatkozásában van egy rész, amit annyira szeretek, hogy elhoztam nektek: „Én abban hiszek, hogy mindenki egy kicsit varázsló. Egy kicsit bátor, egy kicsit bolond, egy kicsit rendkívüli. És ez az, ami előre viszi a világot. Nem a tökéletesség, hanem a különbség; nem az elvárások, hanem az egyéniség. Mert amikor valaki elhiszi, hogy lehet más, amikor elhiszi, hogy amit érez, az nem gyengeség, hanem szupererő, akkor születik meg az igazi varázslat.”
Ugye milyen szép gondolat?

Legújabb könyve, a Never Mind kicsit más, mint az eddigiek. Nem motivációs vagy edukációs könyv, sokkal inkább egy regény. A szerző a főszereplő lány, Hanna személyén keresztül mutatja be a sokunk által jól ismert kamaszkori szorongást, és támpontot ad a tinédzsereknek, valamint szüleiknek a helyzet kezeléséhez. Megpróbálja áthidalni a generációs szakadékokat, így minden korosztály számára segítséget kínál. Ez a regény kicsit olyan, mint a dolgozathoz a megoldókulcs.
A címben szereplő „hagyjuk… nem számít” kifejezés egy általános reakció a tiniknél (is), amikor azt érzik, hogy a környezetüket nem érdekli a valódi véleményük vagy a fájdalmuk.
Hanna hatalmas terhet cipel, és úgy érzi, egyedül Nyunyu, a plüssnyúl érti meg őt. Persze ott van neki Orsi, Dávid, Mira és időnként Sári, de nekik sem mond el mindent; sokszor csak magában fogalmazza meg, ami a lelkét nyomja. Zárkózott és magányos.
A szüleivel való kapcsolata korántsem tökéletes: az édesanyjával sok a konfliktusa, amiben közrejátszik az az örökölt minta is, amelyet az anya hordoz magában. Olyan tudatalatti érzelmi, viselkedési és kommunikációs sémák mutatkoznak meg náluk, amelyek az édesanya és a nagypapa közötti kapcsolat miatt rögzültek. Ezektől a sémáktól rendkívül nehéz szabadulni – főleg úgy, hogy az édesanya sokáig tagadásban él, és nem látja be a probléma létezését. Az édesapa ebben a feszült környezetben sokszor a békítő szerepét tölti be. Egy alkalommal azonban igazán megmutatkozik, mennyire törődik Hannával: amikor a lány helyére ülve talál egy cetlit, beszélgetést kezdeményez róla. Ebből végül egy valódi, odafigyelős, mély beszélgetés bontakozik ki, ami mindkét félnek rengeteget ad.

A könyv témája nem könnyű, rengeteg érzést hoz a felszínre – bevallom, többször megkönnyeztem.

A kedvenc szereplőm Tamás bá volt, aki fényt vitt a diákok életébe. Nem hétköznapi módszerekkel tanított, a tananyagnál sokkal fontosabbnak tartotta a gyermekek lelkivilágát. Nemegyszer a matematika helyett is beszélgetős órát tartott, amelyek keretében igyekezett oldani a kamaszokban felgyűlő feszültséget. A diákjainak küldött cikkeiben és leveleiben olyan témákat vetett fel, amelyek segítettek a gyerekeknek megérteni az érzéseiket és a mindennapi történéseket. Nagyon tetszett, hogy kihangsúlyozta: a negatív érzések sem cikik, nem kell szégyellni, meg kell őket élni, és meg kell tanulni a helyükön kezelni őket!

Ez egy jól felépített, cselekményekben és érzelmekben gazdag regény, mely tele van fontos mondanivalóval, amire reményeim szerint rengetegen nyitottak lesznek. Számomra is sokat adott.
Ti mit gondoltok?
Szerintetek is nehéz megtörni az otthonról hozott, tudatalatti mintákat?
Nektek volt olyan „Tamás bá” az életetekben, akihez tinédzserként bármivel fordulhattatok?
Ti hogyan kezelitek, ha a környezetetekben egy kamasz bezárkózik és azt mondja: „hagyjuk... nem számít”?
Nektek is van/volt olyan plüssötök, akivel megosztjátok/megosztottátok a legmélyebb gondolataitokat? 

Három éves koromtól a bizalmasom

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Teaház a sarkon

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„A Spring Hill tér kedves kis menedékhely, távol a mindennapok nyüzsgésétől. Itt várja vendégeit Leni Merryman Sarki teaháza, amely valódi paradicsom a könyvmolyok számára, és csak úgy vonzza a magányos szíveket. Leni kínálja a környék legkülönlegesebb tortáit a legizgalmasabb irodalmi témákkal fűszerezve: ki az ellenszenvesebb, Mr. Darcy vagy Heathcliff? A Manderley-ház asszonyának története szívszorítóbb, vagy Jane Eyre-é? Az irodalmi teadélutánok résztvevői hétről hétre mind jobban megnyílnak egymás előtt, s kiderül, hogy az ő életük is csaknem olyan regényes, mint kedvenc hőseiké. Hazugságok, tönkrement házasságok, éveken át titkolt kapcsolatok, személyes tragédiák látnak napvilágot. De nincs az a szív, amelyet ne melegítene át egy forró angol tea, egy szelet finom sütemény és Leni Merryman mosolya.”
Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2017
Fordította: Frei-Kovács Judit
Oldalszám: 448
ISBN: 978-615-5435-29-4
Milly Johnson Barnsley-ban, Dél-Yorkshire-ben született, nevelkedett, és él jelenleg is. Szívből ír a dolgokról és helyekről, amiket ismer, hangsúlyozva a közösségi szellem fontosságát. Könyveiben nyomatékosan támogatja a nőket, kiemelve erejüket és szívósságukat, ünnepli a szerelmet, a barátságokat és a második esély lehetőségét.

A könyvről: 
Tetszik a könyv borítója. Jó ötlet volt ilyen színes, rajzolt megoldást választani. Szerintem sokkal jobb, mint a fotós borítók. Nagyon szép, kedves, szórakoztató történet. Mélyen megindító és elgondolkodtató. Ismeretlenek barátokká válnak, és segítik egymást. A valóságban is előforduló élethelyzetek (megcsalás, bántalmazás, elhanyagolt gyerekek, hálátlanság, pénzéhes emberek…) teszik érdekessé és szívszorítóvá. Több cselekményszál volt a könyvben. Imádom a történetmesélés gördülékenységét; és a jól felépített, egybeszőtt cselekményszálakat. Az írónő mélyebb témákat is érzékletesen érint. Elképesztő érzékenységgel tárja fel a regényei karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. A szereplők segítik egymást a felismerésekben és a kiteljesedésben. A vívódások, a vágyak, a reménybe kapaszkodó emberek mind fájdalmasan valóságosak. A mű fontos témája a veszteségek, traumák hatása az ember későbbi életére. A regény szereplői nagy terhet cipelnek, sok sebet kaptak. Sok minden van benne: múltbéli titok, tragédiák, újrakezdés, különös véletlenek, szerelem. Ebben a történetben (is) volt fájdalom, voltak nehéz sorsok, de pozitív (happy end) a lezárás. A könyv minden egyes fejezete magával ragad. Imádtam a történet cicás szálát (a cuki fekete cicát, és Leni vörös szőrű cicáját). Nagyon tetszettek a különös véletlenek is. Az érzelmek széles skálája megtapasztalható a regény olvasásakor. Döbbenet, harag, remény, vidámság, szomorúság, elégedettség… Érzékelhető rajta a könyvek szeretete. Nagyon sok a könyves és filmes utalás.

Leonora Merrymann (Leni) bérelte Shaun McCarthy-tól az üzlethelyiséget, ami a Sarki teaház volt. Irodalmi kávéháznak tervezte. Mindig derűs, mosolygós volt. Az egyik vendégével (egy kedves, idős, indiai úrral) folytatott beszélgetés után új ötletekkel állt elő. Bevezette a teaházban a tematikus keddeket. A „Sarki teaház” a varázslatos légkörével vonzotta a nehéz helyzetben lévő embereket. Ott végre valami másra is gondolhattak a gondjaikon és a zűrzavaron kívül. Volt valami ebben a bájos teaházban és a barátságos tulajdonosában, amitől a betérő emberekben enyhülni kezdett a feszültség. Szerintem mindenkinek jó lenne, ha lenne a közelében hasonló teaház, és ilyen barátok. Senki sem gondolta, hogy a kedves, nagylelkű és mosolygós Leni egy sérült, összetört nő. Shaun is csak a regény vége felé ismerte fel a „gyötrelem jelzését”, bár a megismerkedésük óta próbálta segíteni és védelmezni a nőt.

Shaun McCarthyt gyerekkorában elvették az anyjától és nevelőotthonba vitték. A családi háttere ellenére sokra vitte. Szorgalmasan dolgozott. A szeretet nélküli gyerekkor lehetett az oka, hogy általában ridegen viselkedett. Nem tudott kötődni. Remek építőipari szakember volt. Csodásan felújított épületeket.

Carla férje szívinfarktust kapott, és elhunyt. A temetésen derült ki, hogy volt egy másik felesége is. Martin kettős életet élt. Carla nehezen tette túl magát a megrázkódtatáson. Szerencsére mellette állt a legjobb barátnője, Theresa, akinek a férje, Jonty Pennant ingatlanügynök. Jonty kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett, és nagyon okos. Carla szépen lassan „újraépítette” az életét. Elhatározta, hogy újra a lánykori nevét használja majd. Újra Miss Martelli lett. Úgy döntött, hogy megünnepli az új életét.

Will Linton próbálta megmenteni a cégét a bezárástól. De az üzletnek befellegzett. Will felesége, Nicole nem mutatott semmi együttérzést, nem igyekezett támogatni, vigasztalni a férjét. Egyszerűen elhagyta. Willnek mindent elölről kellett kezdenie. Szorgalmas, dolgos ember. Tekintve, hogy a korábbi sikereit, vagyonát is kemény munkával érte el, bizakodva tekintett a jövőbe. Ő is, akár Carla, tiszta lappal akart indulni, ezért nem sok holmit tartott meg a korábbi életéből. Mindketten keményen dolgoztak azon, hogy az életük visszatérjen a rendes kerékvágásba.

Molly egy hatvannyolc éves, jó erőben lévő asszony, akiben a nehéz múltja komoly sebeket hagyott. A fia, Graham és a felesége, Sherry csak a saját érdekeit nézte. Szörnyű emberek. Molly ikertestvére, Margaret viszont jó ember, és az élete árán is megvédte volna. Szerető családja van, akik szívesen látják Mollyt. Amikor Molly második férje, Harvey visszatért, fény derült a titkokra. Hosszú évek után újra egymásra találtak, de alig maradt idejük élvezni az együtt töltött időt.

„Vannak olyan dolgok, amelyekhez soha nem lehet túl öreg az ember: nyaralás, jó barátok, és boldog befejezések.”

Szimpatikusak a regényben az erős, eltökélt, ugyanakkor kedves és gyengéd nők, akiknek fenekestül felfordult az élete, mégis talpra álltak, és egy jobb, minőségibb életet építettek fel.
Bizonyos mértékig mindannyian érzelmileg sérültek voltak, és mind képesek voltak valami jót létrehozni, támogatni egymást. A történeteiket olvasva gyakran hullottak a könnyeim, és sokat mosolyogtam is.

A regény fontos mondandója, hogy „az életet élni kell”.

Aki igényes kikapcsolódásra vágyik egy megindító, romantikus regénnyel, annak ez a könyv tökéletes választás. Remélem, hogy az írónő még sok jó könyvvel megörvendeztet minket.

2026. július 11., szombat

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Amíg a nyár véget ér

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„A találkozásuk nem véletlen volt, ám egyikük sem volt rá felkészülve.
Léna már akkor a nyár végét várta, amikor az még el sem kezdődött. A forró és fojtogató budapesti hétköznapok már májusban a padlóra küldték, így megváltásként érkezett számára a lehetőség, hogy a nyári időszakban külföldön taníthat angolt. Nem volt más dolga, mint megkeresni a nyelviskola kínálatából azt az európai várost, ahol a leghidegebb van.
Matti viszont élete legboldogabb nyarára készült Helsinkiben. Frissen elvált férfiként megérintette a szabadság szele, élvezte, hogy a sötét fellegek tovaszálltak, és végre megérkezett a napsütés a hosszú tél után. Ám minden számítását keresztülhúzta az új tanárnő érkezése, aki nemcsak elhappolta előle a haladó kurzust, de koordinátorként még támogatni is kénytelen az óráin.
Léna kitörő lelkesedéssel, Matti hűvös ellenszenvvel vág bele a közös munkába. A két angoltanár között igen hamar feszültté válik a légkör, ám a szikrázó hangulat és a heves viták egy idő után egészen másfajta szenvedéllyé alakulnak át.
Péntek Tünde romantikus regényével egy különleges finn kalandra csábítja az olvasókat. Szórakoztató köntösbe bújtatott történet újrakezdésről, kimondatlan vágyakról és arról, mit is lehet kezdeni azzal, ha a szív valami teljesen mást szeretne, mint amit az ész diktál.”
Kiadó: Álomgyár
Borító és fedélterv: Koppányi Lilla
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 464
ISBN: 978-963-6832-39-1
Péntek Tünde író, okleveles kommunikátor újságírói specializációval, kommunikáció- és médiaszakértő. Északon érzi jól magát. Izland számára az álomország, ahol szívesen élne. A nyarat leginkább csak túlélni szeretné. Semmit sem vár jobban, minthogy végre megérkezzen az ősz és vele együtt a hűvös - a tél pedig az éve megkoronázása szokott lenni, annyira szereti. Ennek a regénynek a női főszereplője az írónőhöz hasonlóan már akkor várja, hogy véget érjen a nyár, amikor még el sem kezdődött. Finnország különös helyet foglal el a szívében, hiszen ez volt az első skandináv ország, ahol valaha járt és egyben az is, ahová legtöbbször visszavezetett az útja. Az írónő számára nagyon fontos, hogy olyan helyszínt válasszon a regényeinek, ahová személyes élmények és emlékek kötik. Finnország elvarázsolta a békéjével. A cselekmény idővonala pontosan addig tart, amíg a nyár véget ér.
A könyv borítója vonzza a tekintetet, figyelemfelkeltő. Váltott szemszögből ismerhetjük meg a történetet. Olvastatja magát, nehéz elszakadni tőle. Könnyed stílusa miatt gördülékenyen lehetett haladni vele. Sok a zenei és filmes utalás, valamint az északi kultúra is fellelhető a könyvben. A cselekmény kiszámítható, mégis nagyon szórakoztató. Humoros és érzelmes. Tele volt olyan jelenetekkel, amik megmelengetik az olvasó szívét, megnevettetik, vagy épp könnyeket csalnak a szemeibe. Nagyon szépek a leírások. Az írónőt külön dicséret illeti Finnország (főleg Helsinki) széles körben, olvasmányosan történő bemutatásáért.

Matti frissen elvált férfi. Hosszú évek óta először teljesen rendben volt magával. Lénának nehéz éve volt, és a hirtelen támadt májusi kánikulától még nyűgösebb és idegesebb lett.
Matti az elején nem volt szimpatikus. Ő csinált hülyeséget, amiért a főnöke „megbüntette”. A nyári kurzusát egy magyar lánynak adta. Mégis Lénára haragudott ezért, és elhatározta, hogy egy kicsit sem fogja megkönnyíteni a dolgát. A barátja (Mikko) reakciója tetszett, amikor elpanaszolta neki, hogy mi történt.

„Ettől a Magyarország felől érkező tornádótól már semmi sem menthet meg.”

Na ennél a mondatnál megjelent egy cinikus vigyor az arcomon. Eszembe jutott valami, amit egyszer mondott nekem egy fickó. (Nem hiszem, hogy bóknak szánta. Itt vigyorgó hangulatjel.) Közölte velem, hogy a tornádó hozzám képest lágy tavaszi szellő. Szóval nagyon reméltem, hogy a női főszereplő akarva-akaratlanul néha borsot tör majd Matti orra alá. Most komolyan! Nyílt ellenszenvet tanúsított egy olyan nővel szemben, akit egy kicsit sem ismer. Amikor a nővérével találkozott, és ő is elmondta neki a véleményét, akkor már nevettem.
Figyelemre méltó és szimpatikus volt Helmi (Léna és Matti főnöke) hozzáállása. Kedvesen fogadta Lénát, és nagyon támogató volt.
Léna és Matti kapcsolata hasonlított a kötélhúzáshoz. 
Vicces, hogy mindkettőnek van egy közeli barátja (Léna – Vivi, Matti – Mikko), aki szerint jó ötlet lenne viszonyt kezdeniük egymással, és meggyőződése, hogy eszi a fene őket egymásért. És tényleg, mintha minden egymás felé sodorná őket. A munka, lázzal járó leégés egy kiránduláson, a juhannus ünnepség… Juhannus éjszakája és az északi bűbáj jó indok és kifogás volt a csókjukra. Mégsem sikerült kiverni a fejükből azt a csókot és a varázslatos péntek este emlékét. Le sem tagadhatták, hogy vonzódnak egymáshoz. Matti úgy gondolta, hogy távol kell tartania magát Lénától. Léna pedig úgy érezte, hogy a volt párja, Robi árulása után Matti viselkedése még jobban megsebezte.
Mindkettőnek idő kellett míg nyíltan betudták vallani, hogy odavannak egymásért, és nem tudták elfelejteni azt a csókot. A születésnapjuk rendkívüli meglepetéseket tartogatott. Elementáris erővel vonzódtak egymáshoz, és a szenvedély elhatalmasodott rajtuk. Az írónő ízlésesen írta meg az érzéki, romantikus részeket, amik még jobban elmélyítették a főszereplők közti érzelmi kötődést. Minden egyes csipkelődés és ugratás, minden intim pillanat szorosabbra fűzte köztük a szálakat. A kapcsolatuk titkos volt. Részben izgalmas volt a titkolózás, másrészt megmérgezte a kapcsolatukat. A kiélezett helyzetekben Matti többnyire gyerekesen viselkedett. A gyáva megfutamodása kiábrándító volt. Még szerencse, hogy Mikko próbált neki segíteni, és Léna is fejlődőképesnek tartotta, jól kommunikált vele. Tetszett, amikor már egy párként látogatták meg Mikkót.

Matti nem tudhatta, hogy Helmi beszélt-e arról Lénának, hogy a válása után voltak olyan „ügyei”, amikre nem büszke, és amiknek számára semmi jelentőségük sem volt. Nem akarta elveszíteni Lénát az érkezése előtti botlása miatt. Volt lehetősége elmondani neki a válás utáni zűrzavar történetét. Mégsem tette. Ez hiba volt. Nagyon felháborított az ostoba, éretlen és gyerekes viselkedése. Némi elégtételt éreztem, amikor a nővére, Sari közölte vele, hogy szerinte megijedt és idiótán viselkedett. Szerintem aranyos volt, hogy a maga módján próbált segíteni az öccsének.
Léna és Matti rájöttek, hogy nem akarják elengedni egymást. Ahogy számítani lehetett rá, Léna végül otthonra talált Finnországban. Szerintem nagyon szép, hangulatos és humoros volt a befejezés.

Összességében tetszett ez a regény, bár volt néhány elírás benne. Ez a könyv kellemes élményt nyújt a romantikus regények kedvelőinek. Pontosan annyira szenvedélyes ez a regény, amennyire szükséges, az írónő tökéletesen eltalálta a mértéket. A helyszínleírások, a hitelesen leírt karakterek, a mély érzelmek és az érdekes események együtt egy tökéletes romantikus regényt alkottak. Mindenki végig „aktív résztvevője” volt a történetnek. Jól érzékelhető volt a barátok közti szeretet és összetartás. Úgy gondolom, hogy ezzel a regénnyel az írónő ismét megmutatta írói tehetségét.


És most néhány dal következik a történetből.







A teljes lejátszási listát megtaláljátok a könyv elején.

2026. július 6., hétfő

Ana könyvajánlói - Al Ghaoui Hesna: Félj bátran


Fülszöveg:
„Mi a félelem? Hogyan hozunk félelemből olyan döntéseket, amelyek egyébként nem jellemzők ránk? Miként használja fel a politika, a média a félelmeinket arra, hogy manipuláljon bennünket? Könyvében egyebek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Al Ghaoui Hesna újságíró, aki az elmúlt tizenöt évben több mint húsz országból, köztük számos háborús helyszínről tudósított. Ezeken a küldetéseken megdöbbenve figyelte meg a félelem pszichés és fizikai hatásait, nemcsak a rettegő lakosságon, hanem a katonákon, a többi újságírón – és saját magán is. Elhatározta, utánajár, mi is a félelem valójában. Neves kutatókat keresett fel, hogy megtudja, mi történik az agyban, a testben, amikor félünk, és világhírű szociálpszichológusokat kérdezett arról, hogyan vehetjük észre, ha a félelem alattomosan elkezdi átalakítani a szokásainkat, a viselkedésünket. Kutatta a félelem fiziológiáját, evolúciós szerepét, a traumák természetét és azokat a megközelítéseket, amelyek a félelem feldolgozásában segíthetnek. Al Ghaoui Hesna saját tapasztalatait és a legkiválóbb szakemberek tudását összegzi ebben a személyes hangvételű, izgalmas kötetben, miközben megfejti a félelem és a bátorság titkát.
Al Ghaoui Hesna 1978-ban született magyar édesanyától és szír édesapától. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán jogi diplomát szerzett, majd Budapesten és Tunéziában is arab tanulmányokat folytatott. A Magyar Televízió munkatársaként éveken keresztül tudósított a világ háborús övezeteiből. Riport- és dokumentumfilmjeivel számos díjat nyert.”
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 344
ISBN: 9789633108031

Ennek a könyvnek az olvasásával átfogó képet kaphatunk a félelemről. Megtudhatjuk, hogyan hat ránk a félelem, hogyan használják fel mások a céljaik eléréséhez, és hogyan tudunk cselekedni a félelem ellenére is. Nagyon érdekes, rendkívül informatív könyv. Nagyon tetszett, hogy a szerző személyes tapasztalatait tudományos kutatásokkal ötvözte. Közvetlen, személyes hangvétele és történetei végig fenntartják a figyelmet. Érzékelhető volt rajta Hesna érzékenysége és tájékozottsága. Sok kutatómunka van benne. Olyan technikákat tanulmányozott, amik segíthetnek a félelem leküzdésében. Szerintem reményt keltő a gondolat, hogy az agy bármikor „újrahuzalozható”, és hogy a félelmünket képesek vagyunk a javunkra fordítani. Számos részt kiemeltem és újraolvastam.

„A baj bárhol megtörténhet.”

Ha valaminek meg kell történnie, az valószínűleg elkerülhetetlen. Akár félünk, akár nem. Csak abban bízhatunk, hogy képesek leszünk kezelni a helyzetet. A félelem hátráltathat és hajtóerő is lehet. Az egymás után tett kis lépésekkel szerzett sikerélmények lassan felépítik az önbizalmat, a gyakorlás, rutin pedig megerősíti. Így a félelmetes helyzetek idővel kezelhetőbbnek tűnnek.
A szerző leírta, hogy fenyegetés hatására mi zajlik az idegrendszerben, kitért az evolúciós okokra, az „üss vagy fuss” reakcióra.
Külön dicséret illeti a PTSD (poszttraumás stressz szindróma) széles körben történő bemutatásáért.

Nagyon megrendítő volt a történet az izraeli és palesztin apáról, akiknek a gyermekei az értelmetlen vérontásban haltak meg. Ők a történtek hatására a békemozgalom aktív tagjai lettek. Nem kerültek bele a bosszú ördögi körébe. A szerző ezt a példát hozta fel a poszttraumás növekedés jelenségére. Ahogy minden megváltozott, meghoztak egy döntést. Hinni kezdtek abban, hogy tudnak változtatni. Az volt a lényeg, hogy mindkét fél békét akart. Felül tudtak emelkedni a fájdalmon és a dühön. Sok ember képtelen rá, mert nagyon nehéz megérteni, hogy a düh nem vezet sehová, és a bosszú csak újabb erőszakot szül. Hatalmas belső erőről tesz tanúbizonyságot a két édesapa története. Megpróbálták felhívni a figyelmet arra, hogy az ellenségeskedést és a háborút a politika és a hatalom gerjeszti, az egyszerű emberek mindkét oldalon ugyanolyan családok, akik csak békés, normális életet akarnak.

A szociálpszichológiai kísérletekről szóló történetek is nagyon megrázóak voltak.

Az egyik pozitív gondolat, ami végig kíséri a könyvet, hogy képesek vagyunk változni, fejlődni. Tudatos hozzáállással egy esetleges kudarc esetén is tanulhatunk a szituációból.

„… minden idegszálunkkal arra figyelünk, hogy érezzük talpunkkal a talaj apró részecskéit, érzékeljük, ahogy a bőrünk a ruhánkkal találkozik, az orrunkból ki- és beáramlik a levegő. Hogy érzékeljünk mindent, ami az adott pillanatra koncentrálva a biztonság, a kapcsolódás érzését segíti. És talán épp ez a lényeg. Hogy figyelj. Figyeld az érzéseidet, a félelmet is. Hogy ne ítéld meg, csak fogadd el. És hogy találj egy vágyat, ami erősebb a félelemnél. Ne bánd, hogy félsz! Csak félj bátran!”

2026. július 4., szombat

Ana könyvajánlói - Fredrik Backman: A barátaim


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A többség észre sem veszi azt a három apró alakot, akik ott ülnek a mólón a világ egyik legismertebb festményén. Azt hiszik, a kép csupán a tengerről mesél. De Louisa, ez a zűrös fiatal lány, aki maga is művész, tudja, hogy nem így van. Teljesen lenyűgözi az alkotás, bár még csak képeslapról ismeri, és eltökéli, hogy kideríti a három titokzatos figura történetét.

Huszonöt évvel korábban egy kikötővárosban egy csapat nehéz sorsú tinédzser rábukkan egy elhagyatott mólóra, amely a menedékükké válik, és szinte az egész nyarat ott töltik. Nevetnek, megosztják egymással a titkaikat, dugicigiznek, hűsölnek a vízben. A barátságuk ad nekik erőt, hogy reggelente fel tudjanak kelni, hogy merjenek álmodni és szeretni. Azután egyikük megfesti élete első képét. A festményt később vagyont érő mesterműként tartják számon.

Egy sor igen különös esemény következtében a híres alkotás Louisa birtokába kerül, és a lány útnak indul, hogy megtudja, hogyan keletkezett, és eldöntse, mihez kezdjen vele. Ám minél többet tud meg a kép szereplőiről, annál nyugtalanabbul várja, mi derülhet még ki. Mert Louisa tapasztalatai szerint a boldog vég, ha van is, nem mindig olyan formát ölt, amilyenre számítunk.

Fredrik Backman Az ember, akit Ovénak hívnak című művével vált ismertté. Most végre új regénnyel jelentkezik, amelynek a főszereplőit olyan erős barátság köti össze, ami évtizedekkel később is képes megváltoztatni egy számukra idegen ember életét.
A barátaim című kötet – amely világszerte robbanásszerű sikert aratott – végleg bebizonyítja, hogy Backman már nem csupán „Svédország nemzeti írója”, hanem elfoglalta helyét a világ felejthetetlen mesemondói között.”
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2026
Fordította: Bándi Eszter
Oldalszám: 415
ISBN: 978-963-614-923-9

Fredrik Backman 1981-ben született. Feleségével és két gyermekével Stockholm egyik külvárosában él. Nagyszerű történetmesélő.
Ez a regény egy szép és megható történet a barátságról, emberi sorsokról, a felnőtté válásról, a művészetről. A történetben a festészet játszik fontos szerepet. Mélyen megindító és elgondolkodtató. A meghozott döntéseik következményei elkísérik a szereplőket egész életükben. Nagyon magával ragadó történet. Nagyon sok olyan része van, amiből sugárzik, szinte indaként nyúlik ki a fájdalom, és szorongatja az olvasót, könnyeket csalva a szemébe. Ezért nehéz gyorsan haladni ennek a könyvnek az olvasásával. Nem könnyű úgy olvasni, hogy az ember látását elhomályosítják a könnyek. Nagyon szomorú, jól kidolgozott és szép történet. Örültem, hogy idézetek is voltak benne.

Két idősíkban játszódik a történet. Az egyik egy gyerekkori nyarat idéz fel. A másik huszonöt évvel későbbi eseményeket mutat be. A cselekményt egy festmény indítja el, amelyen három tinédzser egy mólón ül. Visszatekintésekből ismerheti meg az olvasó egy huszonöt éves barátság történetét. A barátok egy felejthetetlen nyarat töltöttek együtt, ami a későbbi életükre is hatással volt. A visszaemlékezésekből kiderül, hogy az a nyár sok dolgot tartogatott a számukra. Tele volt barátsággal, nevetéssel, ostoba döntésekkel, fájdalommal és halállal. Mégis pozitív érzés hatja át az egész regényt. Tetszik, hogy megpróbálják a legjobbat kihozni a lehetőségeikből. Kiállnak egymásért.

„Gyakran gondolt arra, hogy talán pont ez az igazság: a tinédzser éveink egyszerre foglalnak magukba végtelen világosságot és sötét mélységeket, mert így fogunk tájékozódni a világunkban.”

Louisának fájt az élet, és utálta a valóságot. Az apja még a születése előtt lelépett. Amikor Louisa öt éves volt, az anyja is elment, és sose tért vissza. Gyermekotthonokban nőtt fel. Amikor a barátnője, Hal tizennyolc éves lett, nem maradhatott a gyermekotthonban, és hamarosan meghalt. A Kép a tengerről című festmény C. Jat (művésznév a barátai nevének első betűjéből) első festménye. Louisa egész addigi életében látni szerette volna élőben. Egy véletlen során találkozott a művésszel, aki harminckilenc éves, és haldoklik.
Párhuzam vonható Louisa és a művész között. Mindkettő elvesztett egy barátot, sok erőszakot látott fiatalkorában, és nem szereti, ha megérintik. Amikor festenek, akkor érzik, hogy önmaguk. Akkor érzik magukat teljesnek.
A művész utálta a hírnevet. Négy legjobb barát volt azon a mólón, amikor megfestette a képet. Három fiú és egy lány.
Ted egyike volt a három kamasznak a képen. A művész pedig élete szerelme, aki halála előtt arra kérte, hogy keresse meg Louisát, és adja neki azt a képet.

„A művészet az, amit magunkból hagyunk másokban.”

Ted a művész hamvaival hazautazott a városba, ahol felnőtt. És Louisa elkísérte. Az út során Ted elmesélte neki a barátságuk történetét. A művészet, az elmesélt történetek, a kalandos utazás mind hozzájárult ahhoz, hogy Louisa és Ted élete összefonódjon.
Voltak mellékszereplők, akik bár rövid időre bukkantak fel a történetben, mégis nagy hatással voltak. Mint Christian és az édesanyja, a kalauz, az anyuka a kisbabájával, a taxis...

„Tényleg elképesztően nehéz elmesélni egy történetet, különösen akkor, ha nem ér boldog véget minden szeretted számára.”

Az a sok szörnyűség, amiket átéltek éppen elég tragikus volt. Mégis akadt még valami mellbevágó. Mégpedig az, amikor két tinédzser is azt gondolta magáról, hogy úgysincs jövője. Ez valahogy még megrázóbbá tette az egész történetet. Lehet, hogy nagyon érzelgős vagyok, gyakorlatilag végig sírtam.

Tetszett a gondolat, hogy a négy barát örökké együtt lesz a festményen. Hárman a mólón a tengernél, a művész pedig minden körülöttük. Olyan emberek halhatatlan barátságának szimbóluma a kép, akik erősen hittek és bíztak egymásban. Sohasem hagyták volna magukra azokat, akiknek szüksége volt rájuk. Elgondolkodtató volt, hogy milyen hatással lehetünk egymásra, és hogy az egyének hogyan kapcsolódnak be az élet nagy láncába. Azt hiszem, hogy csak a könyv végén tudatosult bennem igazán, hogy a bajok ellenére mind részesei voltak valami szépnek, sok boldog pillanatuk is volt, és sokat nevettek. Szerintem szép és pozitív hangulatú lezárása van a történetnek.

„A művészet törékeny varázslat, akár a szeretet, és ez az ember egyetlen fegyvere a halál ellen. Minden, amit alkotunk, festünk, amikor táncolunk, és szerelmesek leszünk, mind zendülés az örökkévalóság ellen.”

2026. június 22., hétfő

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: A tenger nővérei ( Devonshire partjainál 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„Mivel az apjuk halála után nehéz anyagi helyzetbe kerültek, Sarah Summer rábeszéli a húgait, hogy nyissák meg a tengerparti otthonukat az utazók előtt, hogy az így szerzett bevételből gondoskodhassanak a beteges édesanyjukról. Emily és Georgiana ráállnak az ötletre, Viola azonban, aki egy heg miatt idegenek társaságában fátylat visel, a lehető legkevesebb időt szeretné a vendégek között tölteni.
Azért, hogy megtarthassák az otthonukat, a nővérek belevágnak az új vállalkozásba. A várt idős, a tengerpartra gyógyulni érkező látogatók helyett azonban vonzó, partiképes urak jelentkeznek be hozzájuk. Sarah a titokzatos skót özvegyember iránti egyre növekvő vonzalma és a családja felé érzett kötelességtudat között őrlődik. Violát pedig egy új ismeretség arra készteti, hogy arca gyűlölt hibája mellett mélyen elrejtett fájdalmait is megmutassa. Aki pedig egyszer kilépett a fényre, többé már nem élhet bezárkózva.”
Kiadás éve: 2026
A mű eredeti címe: The Sisters of Sea View
Fordította: Felszeghy Ildikó
Oldalszám: 461
ISBN: 978 615 104 116 1

Egy kedves barátnőmtől kaptam ezt a regényt, aki tudta, hogy felkeltette az érdeklődésem. Ritkán olvasok történelmi romantikus regényt, most viszont úgy éreztem, hogy ez tetszeni fog. Ez az első könyv, amit elolvastam az írónő eddig magyarul megjelent művei közül. Nem tudom, hogy a többi könyve milyen, azt kijelenthetem, hogy ez szórakoztató. Érdekes történet, tele érzelmekkel. Könnyed, romantikus, szerethető. A Devonshire partjainál sorozat első kötete.
Szépek és részletesek a tájleírások. A történet más regényekből ismert helyekre vezet. Elegáns, kedves és szórakoztató történet erős női karakterekkel. Számos érdekes szereplő bukkan fel benne. Az írónő részletgazdagon mutatta be a helyszínt és a szereplőket. Érzelmileg és vizuálisan is könnyű látni és átélni a cselekményt. Annyira gazdagok a leírások, hogy szinte filmszerűen elevenedik meg a történet. Érdemes volt megismerni a testvéreket, a környékükön élőket, és a vendégeket. Olvasás közben kíváncsian vártam, hogy milyen sorsot szánt a szerző a hőseinek. Látszik, hogy az írónő Jane Austen nagy rajongója. Julie Klassen írásstílusa emlékezetet Jane Austen műveire. Az ő tiszteletére tett utalásokat a szövegbe az Emma című könyvéből, valamint a Büszkeség és balítéletből.
Az idézetek, amik a fejezetek elején vannak, jól kiegészítik azt, amiről olvasunk. Úgy gondolom, hogy nagyon érdekesek voltak a régens kori szokások, játékok. A szerelmi szál kiszámítható volt, és lassan bontakozott ki.

Sarah Summers és testvérei (az ikrek: Viola és Emily, meg Georgiana, aki tizenöt éves) nagyon különböznek egymástól. Az apjuk meghalt, és nekik anyagi gondjaik támadtak. Az egyik lehetőségük az volt, hogy kiadnak néhány szobát az otthonukban, a Fényes Kilátásban. A szállásadás társadalmilag elfogadott, ideális üzleti lehetőség volt. A Summers testvéreknek volt egy idősebb nővérük is, Claire, aki korábban elment otthonról Skóciába. Még csak nem is írt nekik azóta. Ez a szál kissé titokzatos volt.

Jelentős szál a két nővér, Sarah és Viola története.
Viola visszavonultan él. Ennek fő oka a sebhelye. Ajakhasadékkal született, amit a köznyelvben nyúlszájnak neveznek. Fátylas kalapokat, főkötőket hordott (legalábbis a történet kezdetén), hogy eltakarja az arcát. Komoly lelki sebeket hagyott benne a sok gúnyolódás, csúfolódás, ami gyerekkorában érte. Szegény lány sokat szenvedett az orvosi beavatkozások miatt is. Hogy ő is besegítsen a családjának felolvasó lett. Az első, akinek felolvasott, a fiatal Hutton őrnagy volt, aki megsebesült Indiában.
A cselekménynek az a szála (is) sokat elárul Viola kedves és önzetlen jelleméről, amiben barátságot köt egy idős asszonnyal a szegényházban.

„Éveken át küzdöttem a hitemmel és a sorsommal – ismerte be. – Aztán eldöntöttem, hogy mindenért hálát adok, és akkor is ragaszkodom a boldogsághoz, ha az mindenáron el akar hagyni engem.” (Mrs. Denby mondta Violának)

Emily kedves, humoros és sebezhető nő. Nagyon szereti a könyveket, és szívesen jár könyvtárba. A szobája is tele van könyvekkel, aminek Mr. Stanley – akié átmenetileg lett a szoba – rendkívül örült. Ezzel felkeltette Emily érdeklődését.

„Egyik leányának ballépése hátrányosan fogja befolyásolni a többiek sorsát.” (Jane Austen: Büszkeség és balítélet)

Claire ballépése – ha a többiek életére nem is – Emily életére biztosan hatással volt. Elvesztette az esélyeit egy bizonyos fiatalemberrel. Néha úgy tűnt, hogy minden jó tulajdonsága ellenére nincs szerencséje a férfiakkal.

Szerintem aranyos volt, ahogy Sarah és Mr. Henshall kerülgették egymást, finoman flörtöltek egymással. Sarah nagyon kötelességtudó és elkötelezett a családja összetartásával kapcsolatban, és lelkiismeretesen végzi a feladatait. Szereti úgy érezni, hogy szükség van rá. Nem merte biztatni Callum Henshallt, mert azt gondolta, hogy nem hagyhatja hátra a feladatait, nem utazhat el vele Skóciába. Pedig nagyon kedvelte a férfit, vonzódott hozzá. Callum kitartóan udvarolt neki.
Viola és Jack Hutton őrnagy csipkelődő párbeszédei is kedvemre voltak. Viola hamar kötődni kezdett a Hutton családhoz. Az a véleményem, hogy nagyon szimpatikus emberek. Drukkoltam nekik. Nagyon tetszett, ahogy alakult Viola és Jack kapcsolata. Szívesen olvastam volna róluk többet is.

Szívmelengető volt az emberek összefogása az árvíz idején.

„Egy ember önmagában nem sokra képes. De közösen… Maradandó szépséget tudunk létrehozni”

Összességében tetszett ez a regény, bár volt néhány elírás benne. Sarah kapcsolata nem teljesedett be, habár az utolsó fejezetekből már sejthető, hogy nem zárult le. Viola és Jack összekötötték az életüket, és így megkaptuk az első kötet boldog befejezését. Szerencsére a kötet önmagában is olvasható.

Úgy gondolom, hogy ezzel a regénnyel az írónő megmutatta írói tehetségét, történetmesélési zsenialitását. Ez a könyv gyönyörű élményt nyújt a romantikus regények kedvelőinek. Remélem, hogy a regény folytatása példás gyorsasággal kerül majd a hazai olvasókhoz.


2026. június 9., kedd

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Bárhová mennél

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.


Fülszöveg:
„Az élet sosem a tervek szerint alakul, hanem ahogyan a sors elrendeli.

Habár már közelít a negyvenhez, Katie Collins nem gondolja, hogy célba ért volna. Washingtoni munkája a külügyminiszter sajtós csapatában minden energiáját felemészti, és bármennyire is küzd az elismerésért, csupán még több feladat és teher a jutalma. Ami pedig a jóformán nem létező magánéletét illeti, annak is köze van a hivatalhoz, mivel nőcsábász főnöke munkaidőn túl is szívesen keresi a társaságát.

Katie tudja, hogy élete nem a helyes irányba tart, és kezd is belefáradni. A kiutat azonban nem találja. Ám amikor egy nem várt családi eseményt követően Írországba kell utaznia, úgy érzi, a fojtogató mindennapokból kiszakadva talán sikerül levegőhöz jutnia. Arra viszont egyáltalán nem számít, hogy mennyire elbűvöli a sziget különleges atmoszférája, a varázslatos táj, a vidék nyugalma, a helyiek kedvessége – és nem utolsósorban egy szexi csapos.

Az aprócska óceánparti falu sorsfordító találkozások, izzó vágyak, szenvedélyes érzelmek, szívet tépő pillanatok, fájdalmas emlékek helyszíne lesz, ahonnan a kéthetes utazása végén Katie már más emberként távozik. Feltéve, ha nem marad ott örökre.

Péntek Tünde regénye ezúttal a meseszép Írországba repíti az olvasót, ahol nem csak egy csillagokban írt szerelem bontakozik ki. A Bárhová mennél egy szívszorító történet szeretetről, önzetlenségről, barátságról, családi kötelékekről és mindenekfelett arról, hogy nem elég az eleve elrendelt sors, a boldogságért meg is kell küzdeni.”
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 478
ISBN: 978-963-5708-08-6

Nekem sokkal jobban tetszett az írónő Csak még egy perc című regénye. Eszembe jutott, hogy a csodás tájleírások miatt, amikkel a szerző gyönyörűen bemutatta Írország szépségeit, talán inkább Ariadne lett volna a célközönség. Őt mindig érdekelte Írország. A történet nagy része egy ír faluban, a Moher-sziklák közelében játszódik. Szerettem olvasni a leírásokat a helyszínekről, a természeti szépségekről. A részletességüknek köszönhetően érzékelhető a sziget különleges atmoszférája. Tetszett a kis összetartó közösség. Érzelmekben gazdag regény. Nekem eléggé vegyesek ezzel a regénnyel kapcsolatban az érzéseim. A gyönyörű, idilli környezet leírását, a falu felvirágoztatásáról szóló részeket, a csillagokban megírt szerelemről szóló történetet sajnos beárnyékolta a női főszereplő időnként ostoba viselkedése, és a méltatlan helyzet, amibe került. Pedig e nélkül is voltak a könyvben izgalmas és megrázó részek. Például manipuláció, gyújtogatás, pánikrohamok.

A Washingtonban élő Katie Collins elégedetlen az életével. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen rengeteget dolgozik, és egy nős férfi szeretője. Ennek tudatában nálam eleve „rossz ponttal” indult. Az a véleményem, hogy aki a magánéletében csal és hazudik, az az élet más területein sem megbízható. A főszereplő hölgy valószínűleg nem osztotta Arisztotelész véleményét, ami szerint a boldogság úgy érhető el, hogy értelmes életet élünk és erényesen cselekszünk. Szerintem aki a párkapcsolatában hűtlen, az a többi kapcsolatában is az. Ilyen embertől nem lehet lojalitást várni. És éppen ezért David is nagyon ellenszenves, negatív karakter.

Katie a könyv elején kifejezetten szánalmas nő, és csak magának köszönhette, hogy olyan undorító és zavaros helyzetbe került. Nem tudtam, és nem is akartam azonosulni vele. Bár reménykedtem a személyisége fejlődésében, nem igazán bíztam benne, és nem is tudtam szívből drukkolni neki. A barátnője, Donna viszont nagyon szimpatikus volt.
Katie nagyapja (akivel csak egyszer találkozott) elhunyt, és rá hagyta mindenét. Ezért elutazott Írországba, hogy elintézzen mindent, amit kell. John Collinst mindenki szerette. Conor O’Sullivan, a helyi pub tulajdonosa önzetlenül segített az öregnek, amiben csak tudott. Hiányzott neki az öreg, aki apjaként nevelte. Ő faragott férfit belőle.
Amíg Katie Írországban tartózkodott megbízást kapott a dublini nagykövetségtől, amit Conor segítségével sikeresen teljesített. Akkor ismerkedett meg az öreg Harry Kennedy-vel, aki szerintem feldobta a történetet. Harry bácsi próbálta meggyőzni Katiet és Conort, hogy a sors egymásnak rendelte őket, összetartoznak, illenek egymáshoz.
Conor őszinte volt a nővel, és nem akart szórakozni vele. Amikor már kicsit jobban megismerkedtek, elmondta neki, hogy nős, több mint négy éve külön élnek, és csak anyagi okok miatt nem váltak még el. Vágyakozott Katie után, de uralkodott magán. Törődött a nő érzéseivel és vigyázni akart rá. Katie pedig pontosan erre vágyott, hogy azt érezze, hogy számít valakinek és pótolhatatlan. Steve Earle Galway Girl című slágere miatt Conor galwayi lánynak hívta Katiet. A férfi nagyon figyelmes, gondoskodó és megfontolt volt. A nő jól érezte magát Írországban, szinte otthonosan. Az apját viszont hiába győzködte, nem akart Liscannorba látogatni.

Katie az örökséggel egy új élet lehetőségét kapta meg. Kiderült, hogy önzetlen, segítőkész és szorgalmas nő. Viszont sokszor olyan volt, mint egy hormontúltengéses, hisztis kamasz.

Az első szeretkezésük után Conor egy dal refrénjét énekelte Katie-nek, ami a szerelmük jelképévé vált.

„Ha tehetném, megtenném,
bárhová mennél, én veled mennék.
Az égboltig fel, vagy a végtelen mélybe,
bárhová mennél, elkísérnélek.”

Néha nagyon úgy tűnt, hogy Katie maga sem tudja, hogy mit akar. Sajnálta magát és panaszkodott a barátnőjének, közben pedig szinte semmit sem tett, hogy a helyzet megváltozzon. Komoly kapcsolatot, összetartozást, jelenlétet akart. Időnként mégis úgy csinált, mintha csak szexre vágyott volna. Mintha nem is az aktuális férfit akarta volna, csak kielégülést. Állítólag nagyon szép nő, szóval a szexet bárkitől megkaphatta volna. Ha pedig nem volt neki elég az a pár percnyi, esetleg pár órányi figyelem, akkor miért viselkedett így? Komolyan nem értettem ezt a nőt.

Conor nagyon rendes, jó ember. Nem csak megszerezni akarta Katie-t, hanem minden hibájával együtt akarta őt. Nem csak a teste érdekelte, hanem ami ő maga. A mozdulatai, a finom rezdülései, a mosolya, a magánya… minden. Látta őt teljes egészében. Nem tudott betelni vele. A helyiek hamar „elkönyvelték”, hogy Katie és Conor egy pár. A nő egyértelműen a közösség tagjává vált. Az írországi barátnőjét, Laoise-t is szimpatikusnak találtam.
Erősen érződik a történeten az ír nemzeti öntudat.

Beismerem, volt olyan pont (például a 33. fejezetnél), amikor annyira irritált Katie hisztije, ostoba viselkedése, hogy majdnem becsuktam a könyvet. Amikor azt mondta, hogy Conor gyáva, akkor felszaladt a szemöldököm. Amikor pedig felvetette egy beszélgetés során, Laoise egyik kérdésére válaszolva, hogy talán túl nagyok az elvárásai, akkor majdnem elnevettem magam. Nagyok az elvárásai? Neki? Aki nős fickókkal kezd, és meghunyászkodik a szakmájában is? Hamarosan megállapítottam, hogy Katie nem csak szánalmas, hanem képmutató is. Képes volt visszamenni a szeretőjéhez. Ő és David együtt éltek fél évig Dublin-ban. Harry bácsi rosszulléte és kórházba kerülése kellett ahhoz, hogy összeszedje magát. Meg persze az, hogy kiderüljön, hogy megint hagyta, hogy David hülyét csináljon belőle. Szerencsére azonnal útra kelt, és sietett az öreghez a kórházba. Harry bácsit örömmel töltötte el a látogatása. Amikor Conor hazafuvarozta a nőt a kórházból, felcsendült Katy édesanyjának a kedvenc dala. Audrey Hepburn: Moon River
Már régen elvesztette őt, és megtanult ezzel együtt élni, de most még jobban hiányzott neki. Szüksége lett volna arra, hogy beszélgethessen vele.

Harry bácsi nem ébredt fel másnap reggel. Liscannorban az emberek úgy élnek, mint egy nagy család. És most nagy szükségük volt egymásra.
Katy elküldte a felmondását, és Donna segített neki rendbe hozni az életét.
Hosszú hónapok múlva, amikor egy hurrikán csapott le a falura, Katie és Conor újra egymásra találtak. Elhatározták, hogy ha túlélik az éjszakát, akkor összeköltöznek. Másnap Katie apja, Gerard is áldását adta rájuk. Végül az összes akadályt legyőzték.

Ahogy már írtam, eléggé vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az alapötlet nagyon jó volt. A tájleírásokat nagyon szerettem. A faluért folytatott küzdelem, és a csillagokban megírt szerelem pedig olyan történet, ami képes megérinteni a lelket. Mégsem sikerült igazán közel kerülnie hozzám. Úgy éreztem, hogy beárnyékolta, bemocskolta az az erkölcsileg megkérdőjelezhető, méltatlan helyzet, amibe Katie került. Sajnálom, mert egyébként tetszett. Az írónő Csak még egy perc, és a Hóesésben találkoztunk című regényei olyanok, amiket máskor is szívesen újra elolvasok. Ez viszont sajnálatos módon nem olyan.

Kíváncsian várom a következő regényét. Az Amíg a nyár véget ér megjelenése: július 8.