Harcosok ​Vértanúk Boszorkányok

„A hűvös, dohos helyiség közepén terpeszkedő, robusztus asztalt kéttucatnyi csuklyás alak ülte körül. A pislákoló faggyúmécsesek alig valamicske fény loptak a terembe, az apró lángok sejtelmes táncot jártak a sötétben. A Rend tagjai, nők és férfiak ismét megerősítették titkos szövetségüket. Nem kellett hozzá sem vér, sem oklevél, sem pecsét: elég volt az adott szó, a kölcsönös tisztelet. Döntöttek. Ahogy eddig, úgy ezután is vállvetve, egymást segítve, bátorítva osztják meg az arra érdemesekkel mindazt, amit a múltról tudnak, vagy tudni vélnek… Ezúttal egy újabb, immáron ötödik novelláskötet közreadásával, amihez minden kedves Olvasónak jó szórakozást kívánnak!

A Történelmiregény-írók Társasága nevében

Kapa Mátyás

elnök

A művek szerzői: Trux Béla, Izolde Johannsen, Hacsek Zsófia, Gál Vilmos, Tapodi Brigitta, Bakóczy Sára, Csikász Lajos, Bányai D. Ilona, Gáspár Ferenc, Urbánszki László, Bónizs Róbert, Cselenyák Imre, Solymár András, Soós Tibor, Andy Baron, Várkonyi Tibor”

Kiadta: Történelmiregény-írók Társasága

Megjelent: 2019.

Oldalszám: 230

ISBN: 978-615-581-617-8

Érdekes volt betekinteni a Történelmiregény-írók Társasága által megjelentetett novelláskötetbe, mely tizenhat szerző művét mutatja be. Különböző korokon és helyeken átívelő történetek ezek, melyek között mindenki megtalálja a hozzá közelállót. Bevallom, bár az írók/írónők neve nem ismeretlen számomra, csak egy apró töredéküktől olvastam (eddig), bár az említett szerzőktől több könyvet is.

Tetszett, hogy a kötetet a sokszínűség jellemzi. Nincs két egyforma történet, mindegyik egyedi a maga nemében. Nem csak a korok és helyszínek váltakoznak, de a szerzők stílusa is más és más. Furcsa volt, hogy a már régről ismert szerzőknél kiéleződve figyeltem, hogy feltűnnek-e azok a bizonyos stílusjegyek, melyek rájuk jellemzőek, vagy új oldalukról mutatkoznak be. Nem tagadom, voltak olyan novellák melyek nem tudtak közel kerülni hozzám, ám olyanok is, melyeket ismeretlen ismerősként üdvözölhettem.

Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a novellákkal úgy vagyok, mint a moziban a filmelőzetesekkel, vagy a különböző vendégségekben a vendégváró falatkákkal. Tetszenek ugyan, de nem elégítik ki a kíváncsiságomat. Egyszerűen nem kaptam eleget. Némelyik pont akkor ér véget, amikor már sikerül belemerülni a történetbe, és idő kell ahhoz, hogy „lapozni” tudjunk. Persze ott van a pozitív oldal, hogy egy könyvben több szerző mutatkozik be, s ha tetszik egy novella, valószínűleg beruház az olvasó a szerző egyik-másik regényére is, mert viszi a kíváncsiság. Megsúgom, az én várólistám is megnőtt egy kicsit.

Összességében tetszett a novelláskötet, megvolt a maga hangulata, rengeteg érzést megmozgat az emberben.

Bányai D. Ilona, Solymár András, Cselenyák Imre, Csikász Lajos és Trux Béla novellái kifejezetten kedvemre valóak voltak, Izolde Johannsené pedig abszolút kedvenc, mert kiegészítésül szolgált a Birodalom tengeri bástyái sorozathoz, mely úgy a szívemhez nőtt az évek során.

Pontozás: 10/8

M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv

„Tudták, ​hogy Magyarország Alaptörvényének szövegében nincs benne a boldogság szó? 

Őszintén szólva, fogalmam sincs, más országokéban benne van-e, de hát mire lehet menni egy boldogtalan nemzettel? 

A magyar alaptörvényben elég hosszan sorolódik, mihez van joga a polgároknak, de konkrétan a boldogsághoz nincs. Pedig, ugye közhely, de – mint általában a közhelyek – igaz, hogy boldogság mindenkinek jár. Járni jár, mondják erre a cinikusok, csak nem jut. 

Dehogynem! – állítom én. És veszem magamnak a bátorságot, hogy azt is kijelentsem: pont annyi jut, amennyit megteremtesz magadnak. És másoknak. Írhattam volna korszellemhez talán jobban illő módon, hogy annyi boldogságod lesz, amennyit elintézel, kikavarsz, kijársz, szerzel, lemutyizol magadnak. De nem akartam azt írni. 

Szóval a boldogság mindenkinek jár, csak senki nem tudja garantálni. A hatalom sem. Mert senkinek nincs tuti boldogságreceptje. Viszont talán hasznos tudni, hogyan csinálják mások!

Ez a kötet nagyjából kétszáz rövid sztorit tartalmaz a boldogságról. Férfiak és nők, idősebbek és fiatalabbak, hívők és ateisták, gazdagok és szegények mesélnek, anekdotáznak saját boldogságélményeikről. Arról, hogyan csinálják ők.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2017. október 24-én.

ISBN: 978-963-293-699-4

Oldalszám: 328

A borító egyszerű, de nagyszerű. A védőborító szolidan szép. Igazi kedvcsináló.

A könyvet megrendelhetitek 20%-al olcsóbban itt:

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/boldogsagkonyv-3

E-book formában pedig itt:

https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szepirodalom-1/riport-publicisztika/boldogsagkonyv-ekonyv-epub-mobi

M. Kiss Csaba Boldogságkönyv című kötetének bemutató beszélgetése
2017. 11.20-án 18 órától lesz a KONYHA Étterembe (1075 Budapest, Madách Imre út 8.). A szerzővel Veiszer Alinda beszélget.

Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Aki szeretne részt venni a rendezvényen, regisztráljon a szpisjak.blanka@lira.hu email címen! Regisztrálni november 10-ig lehetséges.

Mi a boldogság? Talán az egyetlen, amiben mindenki egyetért, hogy a boldogság egy érzés. Vannak, akik szerint, ha megvan mindenünk, amit pénzen megkaphatunk, akkor már boldogok lehetünk. Mások szerint elég, ha együtt vagyunk a szeretteinkkel. Szintén mások azt vallják, hogy ha van egészség és szeretet, akkor a nehézségeken is könnyen átlendülhetünk és boldogok lehetünk.

Wigner Jenő mondta egyszer: „Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a csodaszép napvilágot, ha együtt lehet azzal, amit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek legalább olyan fontosak a boldogsághoz.”

Sonja Lyubomirsky is hasonlóan vélekedett: „Nem kell a gazdagságot túlbecsülni, mert azok, akik kizárólag az anyagi javakra összepontosítanak, csak ideig-óráig találnak boldogságot abban, hogy mindent megvásárolhatnak. Ám ha valaki "csak" normális színvonalon él, közben jók és szorosak a családi, baráti kapcsolatai, van lehetősége a személyes fejlődésre, tanulásra, élvezi a munkáját, kihívásokkal szembesül, közben hasznosnak is érzi magát a környezete számára, és van módja arra, hogy segítsen másokon, könnyebben talál tartós boldogságra.”

M. Kiss Csaba tizenöt népszerű emberrel készített interjút, akik meséltek szomorúságról, boldogságról, vágyról és célokról. Nagyon jó, hogy hagyta kibontakozni a beszélgetőpartnereit, mert így érezhető volt, hogy szívesen meséltek arról, hogy milyen utat is jártak be. 

„Átkozottul szerencsés fickónak érzem magam. És boldog vagyok.

53 évesen megértem, hogy közönség – és kritikai sikerrel játszották a mozik első játékfilmemet, a Brazilokat. Dolgozhatok a következő forgatókönyvön.

Most jelenik meg harmadik kötetem – bízom benne, hogy megismétli az első kettő sikerét, emellett készülőben a negyedik. Pedig alapvetően tévés újságíró és szerkesztő vagyok már vagy huszonöt éve, és egy kisebb szünet után most újra. Szóval lett átjárásom a szeretett szakmai területek között, ami már csak azért is jó, mert soha nem szerettem sokáig egy helyben lenni.

Feleségből a másodiknál tartok, gyerekből az ötödiknél. Jó így.” - Áll M. Kiss Csaba bemutatkozása a könyv belső borítóján. Személy szerint úgy vélem, nagyon jó, hogy így gondolkodik az életéről, s hogy annyi mindent sikerült már elérnie. Ez a könyv is egy mérföldkőnek számít szerintem, mert tartalmilag és külsőleg egyaránt minőséget kap az olvasó.

A könyv előszavában volt egy rész, ami abszolút megfogott, és amivel mélyen egyetértettem.

„Az olvasó embernek nem kell mondanom, mert tudja, hogy végső soron a klasszikus nagy drámáktól kezdve a legmodernebb szabadversig az irodalom – és egyébként feltételezhetően minden művészet alkotóit – ugyanazok az alapérzelmek mozgatják, mint amelyek minket, befogadókat is: a boldogság, a szomorúság és a vágyak. Így az olvasás örömét általában az adja, hogy a kitalált szereplők tulajdonságaiban, sorsában a magunkéra ismerhetünk. Vagy a szomszédunkéra, vagy a főnökünkére, és így tovább, attól függően, hogy épp egy pozitív vagy negatív karakterrel találkozunk-e. De szerencsés esetben mindenképpen magával ragad minket a történet, és vagy meggyűlöljük, vagy megszeretjük, elutasítjuk, vagy megértjük a fiktív hősöket. Gondoltam, ez az egész kaland még érdekesebb lehet, ha ezt az élményt nem kitalált, hanem köztünk élő, valódi emberek sorsát megismerve élhetjük át.” 

 Tetszett, hogy a szerző mindenkit bemutatott pár sorsban és hogy a rövid történeteken keresztül megismerhetjük az akkori gondolataikat, érzéseiket, esetleges gondjaikat. Hétköznapi problémák, élethelyzetek és megoldásaik kerülnek terítékre, megtudhatjuk, hogy ki hogyan éli meg a boldogságot, illetve kinek mit jelent maga az a szó, hogy boldogság. Ahány ember, annyi sors és annyi vélemény.

Betekintést nyerhetünk az emberek életútjába, s megtudhatjuk, hogy lett belőlük az, aki. Tizenöt népszerű ember nyílt meg a riportok alatt, és mesélt gyerekkorról, fiatalkori baklövésekről, diákcsínyekről, családról, munkásságról, nehéz pillanatokról, örömről és bánatról egyaránt.

Minden történetben találtam olyan gondolatot, amit magaménak érezhettem, egyetérthettem vele, de voltak, amik kiemelkedtek.

Nagyon tetszett a mondanivalója Bojár Gábor történeteinek, ugyanakkor, Nyáry Krisztián történetei álltak a legközelebb hozzám. Voltak szomorú, elgondolkodtató történetek vele kapcsolatban, és voltak vidámak, amiken rengeteget derültem. Láttam magam előtt gimnazistaként, egyetemistaként, vizsgáztatóként és kiadó igazgatóként is. Nagyot kacagtam a bérgyerekes részen, elgondolkodtató volt az Esterházy Péterrel való ismeretségéről olvasni, ami pedig a legmélyebben érintett, az a felesége haláláról szólt. Az ő történeteit olvasva úgy éreztem, egy érzelmi hullámvasútra váltottam jegyet.

Egerszegi Krisztina elbeszélése az úszásról és a családról szintén érdekesre sikerült. Gyerekként imádtam nézni, ahogy úszik, mert látszott, hogy szívét-lelkét beleadja. Siklott a vízen és akkoriban még gyerekfejjel úgy gondoltam, erre csak ő lehet képes. Ennyi koncentrációval, energiával, érzéssel úszni. Őt nem csak a siker iránti motiváltság mozgatta. Persze felnőtt fejjel már másabb, tisztában vagyok azzal, mennyi munka van abban, hogy ennyire jó legyen valaki. Persze mondhatjuk azt, hogy jó volt valamiben, ám ő váltott valami másra, amiben még jobb is lehet. Családot alapított, s a három gyermekének szenteli az életét. Az úszás már nem jelent akkora örömet neki, mint az, hogy a családjával részese lehet valami csodának.

Egyetértek vele abban, hogy a világ már túlságosan gyors. Kicsit lassítanunk kellene. Meglátni az élet apró örömeit és csodáit, örülni a napsütésnek, a lágy szellőnek, ami simogatja az arcunkat, a szeretetnek, a családnak, barátoknak, a közösen eltöltött időnek és a szenvedélynek, ami valaki vagy valami iránt táplált általunk és megmozgat bennünk valamit. Ha nem így teszünk, akkor a rohanó életben sikeresen elhaladunk a lehetőségeink és a boldogságunk mellett is.

Köszönöm M. Kiss Csabának, hogy megírta a könyvet, az interjúalanyoknak, hogy válaszoltak Csaba kérdéseire és meséltek az életükről, az Athenaeum kiadónak pedig azt, hogy kiadta és lehetőséget adtak az elolvasására!

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a történetgyűjteményt, mely örök igazságokat, megszívlelendő tanácsokat, tanulságokat sorakoztat fel az olvasók elé.

Pontozás: 10/10

Karácsonyról álmodók

Fülszöveg: „Tizenkét hangon elmesélt érzések és gondolatok azokról az ünnepi pillanatokról, amikor a fenyőfa mellett megszólal a csengettyű és a gyertyalángnál minden más színben játszik, az álmok pedig valóra válnak, ha igazán hiszünk bennük. Ám nem mindig csak a szépek – olykor a lidérces álmok is.

E sokszínű mozaikban a XX. és a XXI. századi magyar irodalom legnagyobb álmodóinak karácsonyi történeteit olvashatjuk: Benedek Elek, Bródy Sándor, Csáth Géza, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, valamint Garaczi László, Grecsó Krisztián, Háy János és Lackfi János műveit.”

A könyv megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában 2016. szeptember 29-én.

Megrendelhetitek 20% kedvezménnyel itt:

http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/karacsonyrol-almodok

Először is szeretném kifejezni a könyvkiadó felé elismerésemet, csodaszép a könyv kívül-belül. Imádom. Már a kinézetével megteremtették az ünnepi hangulatot, az ember azonnal felvidul, ha meglátja ezt a könyvet. S ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy elsők között olvashattam.

Tartalomjegyzék:

Grecsó Krisztián: Az utolsó és az első angyal nálunk 5.

Krúdy Gyula: Disznóölés a Margitszigeten 17.

Móra Ferenc: Nekopogi Kovács 27.

Kosztolányi Dezső: Pesztra 39.

Gárdonyi Géza: Jancsi Dádé 51.

Háy János: Angyalok 69.

Csáth Géza: A gyertyák 81.

Jókai Mór: A szép muzsikáló óra 91.

Mikszáth Kálmán: A gyanú 99.

Lackfi János: A postás rajong 105.

Krúdy Gyula: December, öregember…  119.

Bródy Sándor: Két katonatiszt 135.

Jókai Mór: A koldusgyermek 147.

Benedek Elek: Csengővisszhang 157.

Garaczi László: Welness Tarzan 193.

Bár a könyv fülszövege beharangozta, hogy a szép mellé lidérces álmok is társulnak, nekem mégis kicsit hirtelen jött a tragédia. Grecsó Krisztián novellájában a negatív történés egyensúlyban volt a pozitívumokkal, ám Móra Ferenc írásánál úgy éreztem, eluralkodott az egész történeten a tragédia, mélabú lengte körül, ám a végére megérkezett a pozitív mondandó is.

Lackfi János történetének olvasása közben sokat mosolyogtam, megvolt a véleményem Gavallér Cipriánról, ám a végére teljesen más jelentést kapott a történet, én pedig egyszerre éreztem szomorúsággal vegyített örömöt. Igazi szívmelengető történet.

Azt hiszem, ahogy a történetek váltakoztak, úgy változott a hangulatom is.

A könyv tizenkét különböző hangulatú történetet tartalmaz.

Miről is szólnak ezek az írások? A szeretetről, a családi együttlétekről, a közös programok fontosságáról, az emlékek gyűjtéséről, a csoda és a hit erejéről, a veszteségekről, az idő rövidségéről, a bizonytalanságról. Arról, hogy sosem a külsőségek számítanak, a pénznél, drága ruháknál és ékszereknél százszor fontosabb, hogy mi lakik a szívünk mélyén. Rohanó világ ide vagy oda, figyeljünk a másikra, s ha megtehetjük, segítsünk. Sokszor elég egy jó szó, vagy egy mosoly, hogy szebbé tegyük valakinek a napját. Nekünk nem kerül semmibe, mégis sokat adhatunk.

A Karácsony keresztény ünnep, Jézus születésének napja. Manapság azonban már sok, nem vallásos illetve más vallást gyakorló is csatlakozott a karácsonyt ünneplők táborába. A Karácsony a szeretet, a béke, az összetartozás ünnepe. Vannak olyanok is, akiknek az ajándékokról szól, de aki ezt a könyvet elolvassa, talán visszatalál azok közé, akiknek sokkal inkább a családi együttlét, a szeretet, a béke és az együtt eltöltött idő fontosabb.

Ha mindenképpen választani kellene, mely történetek emelkedtek ki a többi közül, számomra mindenképpen az első helyen Grecsó Krisztián írása áll, amely megfogalmazása és mondanivalója miatt is közel áll hozzám. Tetszettek a költői képek, melyek megszínesítették a novelláját, s élettel telivé varázsolták a történetet. Láttam magam előtt a szorgoskodó családot, ahogy munka közben szeretetteljesen mosolyogtak egymásra, vagy épp nevettek egy-egy történésen.

Második helyre Lackfi János történetét helyezném, mert egyszerre szórakoztató és tanulságos. A történetet ugyan megmosolyogtam, ám a végén rájöttem, hogy kicsit félreismertem a főszereplőt. Úgy alkottam róla véleményt, hogy közben nem ismertem a háttértörténetét. Erre érdemes a való életben is odafigyelni.

A harmadik helyen pedig más nem állhat, mint Benedek Elek meséje. Az ő történeteit már egészen kicsi korom óta szeretem, így nem is kérdéses, hogy ha a fenti tizenkettőből hármat választani kell, az ő története bekerül. :) Mese kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Tanulságos és szerethető.

Voltak olyan írások, amelyek annyira nem álltak közel hozzám, de többségben a mondanivalójukkal azonosulni tudtam. Tizenkét történetből kettő olyan volt, ami számomra nem bírt akkora jelentéssel és nem is tudott annyira magával ragadni, ám a másik tíz bőven kárpótolt érte.

A fenti történetek felhívják arra a figyelmet, hogy mit ne feledjünk el soha, de azért én is hozom a két kedvenc idézetemet kis kiegészítőnek. :)

Müller Péter és Csitáry-Hock Tamás szívemből szólt.

„Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.” Müller Péter

"Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája." 

Csitáry-Hock Tamás 

Pontozás: 10/9

Drága Nagymamám - Nagyik régen és ma – 12+2 történet magyar szerzők tollából

„Nagymamák: szüleink szülei, melegszívű asszonykák, akik mérhetetlen türelemmel és bölcsességgel terelgetik unokáikat, tanítanak, vigyáznak ránk, szeretnek. Látjuk bennük édesanyánkat és édesapánkat, leendő önmagunkat, múltat és jövőt. De vajon kik is a mi nagymamáink? Sokfélék ők, de hogy mennyire, azt hadd meséljék el a magyar irodalom legjelesebb képviselői: Örkény István, Mikszáth Kálmán, Ambrus Zoltán, Csáth Géza, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Benedek Elek, Karinthy Frigyes, Kaffka Margit, Móra Ferenc, Bródy Sándor, és a legmodernebb író-nagymama, Pataki Éva.”

ISBN: 978-963-293-526-3

Tervezett megjelenés: 2016. 03. 18.

Oldal: 248

tArtAlom

Örkény István: Az öltözőben 5. oldal

Mikszáth Kálmán: A nagyanyám füve 11. oldal        

Ambrus Zoltán: Páriák 19. oldal

Csáth Géza: Mariska az anyjánál 41. oldal

Krúdy Gyula: Téli szél a Bakonyban 55. oldal

Kosztolányi Dezső: Ali 67. oldal

Benedek Elek: Az „öreg” nagymama 85. oldal

Karinthy Frigyes: Schnabel nagymama, a technikus 95. oldal

Kaffka Margit: Süppedő talajon 105. oldal

Móra Ferenc: Böske a telet 155. oldal

Csáth Géza: Józsika 167. oldal

Bródy Sándor: Két néni 199. oldal

Pataki Éva: A nőből is megárt a nagymama 213. oldal

Pataki Éva: … és megint nagymama 237. oldal

Mindig nagyszerű érzés előolvasónak lenni, főleg ha olyan témákról olvashatok, amik közel állnak a szívemhez. Ahogy a kötet címe is mutatja, a könyvkiadó egy novelláskötetet jelentet meg, aminek fő témája nem más, mint a nagymamák. Olyan szerzők írásait gyűjtötték csokorba, akik neve láttán az ember már garantálja, hogy jól fog szórakozni olvasás közben.

Mindegyik történet egyedi a maga nemében. Mosolyfakasztó, elgondolkodtató, szomorú és érdekes történeteket tartalmaz ez a könyv, más-más korszakokból, különböző szerzőktől. A tizennégy történetből volt egy pár igen emlékezetes, lássuk melyek is voltak azok!  

Örkény István novellájának eseménye, ahogy a cím is mutatja egy öltözőben zajlik, ahol egy tenorista beszélget a nagymamával és a nagypapával. A történet sűrűn megmosolyogtatott, a végére már sajnáltam szegény tenoristát. Mivel törte a magyart, a nagypapa mindig kijavítgatta, a nagymama meg folyamatosan kérdésekkel bombázta, hogy mi a helyzet az unokájával, majd a tenorista válaszaira mindig az „Édes jó Istenem” érkezett reakciónak.

Ezt a történetet kétszer olvastam el, mert elkövettem azt a hibát, hogy fáradtan kezdtem legelőször olvasni, és így néha átalakultak a szavak a történetben. A legszembetűnőbb az volt, amikor szegény tenoristát terroristának olvastam, és nem értettem, hogy lehet olyan kedves vele a nagymama. Tanulság: fáradt és beteg szervezet furcsa szövegezést eredményezhet, olvass inkább tiszta fejjel! :)

Mikszáth Kálmán novellája egy tanmeséhez hasonlított, amelyben a hiszékenység, valamint maga a hit játszott fontos szerepet.

Ambrus Zoltán története nagyon elgondolkodtató volt. Rámutat, hogy az ember, mint egy gyorsvonat átszáguld az életen úgy, hogy szinte nem is lát belőle semmit. Monoton napjai egyre csak telnek, dolgozik és pénzt keres, de amik igazán lényegesek lennének az életben, azokra nem jut idő. Pedig az ember nem tudhatja, hogy mennyi adatik meg neki a földi létben.

 Kosztolányi Dezső novellájában a szeretetről esett szó.

„Én értettem, hogy mindig va­lamiért szeretnek bennünket, csak azt nem ér­tettem, hogy ez a valami olyan bizonyos, mint ők hiszik, mert ez a valami, ha igazi szeretetről van szó, mindig rejtély.”

„Az igazi szeretet szerény. Az igazi sze­retet félreáll, elhagyja azt, akit boldogít, hadd lebegjen a lelke szabadon, hadd röpüljön a maga útján, hadd találja meg azt, amire rendeltetett. Ez a szeretet nem óhajt ellenszolgáltatást. Ez a szeretet elegendő önmagának, és ezért végtelen. Ez a szeretet tudja, hogy semmi sem a mi tulaj­donunk, sem mások teste, sem mások lelke, még saját gyermekeink lelke sem.”

Benedek Elek története szerintem arról szól, hogy jó-e a kegyes hazugság, ha azzal elkerülhetjük, hogy bánatot okozzunk másnak?

Móra Ferenc novellája igazán a szívemhez nőtt. Annyira láttam magam előtt a környezetet. Már régen is szerettem a tájleírásait, s jó volt újra olvasni az ő stílusában. Na jó, az is közrejátszott, hogy Móra Ferenc könyvei, történetei mindig is a szívemhez közel álltak, a Zengő ABC-től, A cinege cipőjén át a Kincskereső Kisködmönig mindent szerettem.

„ESETT A HÓ SŰRŰN, nagy pelyhekben, a szél bömbölve szórta szét a csendes pusztaságon. Sem ember, sem állat semerre, ameddig a szem elláthatott. A nagy hófúvások úgy betemették az apró tanyaházakat, hogy csak a kéményük látszott ki, fekete füstfelhőket eregetve a fehér világba. A nap alighogy kipillantott délfelé az ólomszín felhőkárpitok mögül, megint csak visszabújt aludni. Bágyadt világosságát eltakarta az alkonyat, égre, földre ráborulva lomha szárnyaival.”

Ez a történet a legkedvesebb a szívemnek a kötetben. Igazi szívmelengető, mosolycsalogató. Történet a szeretetről, gondoskodásról.

Az utolsó két történet, Pataki Éva, egy 21. századi nagymama tollából származik. Mindkettő regényrészlet, ezek után persze kíváncsi lennék a regényre magára is. Az első történet babakocsis jeleneteinél erősen bólogattam, ismervén a babakocsik „problémáit”, amik igazság szerint a mi problémánk, ha a gyereket bele kell tenni. Régen, amikor még mi kicsik voltunk, annyira egyszerű volt a babakocsi használat – legalábbis anyukám szerint – ám a mai járgányok bőven képesek kifogni, s nem csak az idősebb korosztályon. Ilyen pedál, olyan fék, így kell nyitni, úgy meg bezárni – persze egyáltalán nem következik a kinyitás után, hogy be is fogod tudni csukni – úgyhogy bőven megértettem a nagymamát, hogy már az elején kiverte a víz. A sport babakocsit én is áldottam, amikor a testvérem kislányát tologattam, sokkal könnyebb volt, mint az elődje, ráadásul nem csak súlyilag, de kezelhetőségét tekintve is.  Pataki Éva történeteinél úgy éreztem magam, mint Móra Ferenc írásainál. Szerettem, ismerősnek éreztem, magával ragadott, mert életszerű volt, néhol mulatságos, máskor elgondolkodtató és tanulságos.

Ez a novellagyűjtemény jó ajándék szülőknek, nagyszülőknek, dédszülőknek, de még a fiatalabb korosztályoknak is, mert rengeteg tanulságos történetet tartalmaz, szórakoztató, szívmelengető, igazi emlékidéző. Tucatnyi saját emlék bújt elő az elmém rejtett zugából, ami a nagyszüleimhez köthető, ezért hálás vagyok. Biztos vagyok benne, hogy legközelebb nagymamámmal közösen is fellapozzuk. :)

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak! 

Pontozás: 10/9