Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2013. március 11., hétfő

Karen Rose - Számolj tízig

"Egy, két, otthon légy…
Kilenc, tíz, sírba visz.

Egy gyújtogató

Két kisfiú, akiket magukra hagytak az állami gondozói rendszerben, valóságos poklot él át nap nap után. Amikor az egyikük meghal, a másik bosszút esküszik azok ellen, akik felelősek mindezért.

Egy tűzvizsgáló

Reed Solliday, a Chicagói Tűzoltóság elismert tagja, elborzadva lát neki új feladatának. A boncolás szerint a robbanásban szinte teljesen megsemmisülő házban holtan talált fiatal lányt megerőszakolták és meggyilkolták, mielőtt a tűz végigsöpört volna az épületen. Solliday kénytelen együttműködni a rendőrséggel, ha meg akarják találni a gyilkost…

Egy gyilkossági nyomozó

Mia Mitchell elhatározta, hogy a munkába temetkezik, miután a társát meglőtték, de rögtön az első napon megbízzák nyomozói pályafutása legnehezebb feladatával: el kell kapnia egy pszichopatát, aki gyújtogatással kezdte, de végül nemi erőszakig és gyilkosságig jutott.


Mi történik, ha az útjaik keresztezik egymást?


Karen Rose, számos nagy sikerű romantikus thriller, a Halj meg értem, a Sikíts értem és a Gyilkolj értem írója legújabb megint csak hátborzongatóan izgalmas regényében egy különös szakma világába és egy különösen veszélyes bűnöző lelkivilágába vezeti be az olvasót."



Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Így kezdtem el levezetni magamnak olvasás közben a tapasztalataimat: 
313. oldalon olvasottak alapján sejtésem szerint Devin White a gyilkos. Túl kedves Brookhoz.
361. oldalon már Justin-t a pszichológust gyanúsítom, de lehet, hogy csak az ellenszenv miatt.
A 393. oldalon olvasottak után kezdtem gyanítani, hogy Justin Thompson volt, akinek előző este elvágták a torkát... tehát ő nem lehet a gyilkos. Marad az első felvetésem, azaz Devin.
405. oldalon megbizonyosodtam az utóbbi sejtésemről, miszerint Thompson halott, tehát maradt Devin...
És ez a 413. oldalon megerősítést is nyert. :-/ A kérdés már csak az, ki ő valójában?
Végül erre is választ kaptam. 

Egy újabb kedvenccel gyarapodott a gyűjteményem. Miért van fél pont levonás?
Az elírások miatt. Volt egy pár nyomtatási hiba, ami bökte a csőrömet.
 A könyv felénél már tudtam, hogy ki a gyilkos, de ez sem zavart meg, mivel rettentő sok fordulat volt még utána is.   A történettel és a szereplőkkel semmi bajom nem volt. Volt egy rész, ahol különösen megkönnyeztem a jelenetet. Ahol Jeremy megkérdezi Mia Michellt, hogy vele maradhatna-e. Itt könnybelábadt a szemem. Annyira éreztem, hogy a kisfiúnak Miánál kell maradnia. Örülök, hogy végül így lett.
Kedvenc szereplőm Jeremy volt. Félénk kisfiú, aki tudta, hogy ki követi el a gyilkosságokat, tudta, hogy valami rossz történik, de félt. 7 éves a szentem, persze hogy félt, miután az anyját már bántalmazta az a vadállat. Utána mégis összeszedte a bátorságát, és segített előrelépni az ügyben Miának. 
Mia és Reed nagyon jól összepasszoltak szerintem, és tetszett, ahogy Mia kezelte Beth ügyét. Jó párszor összefacsarodott a szívem bizonyos jeleneteken, de talán épp ezért lett egy újabb kedvenc a könyveim között. 

Pontozás: 10/9,5

2013. március 4., hétfő

25 eddig...

Eddig 25 könyvnél járok olvasásnál. Vegyes érzelmekkel viseltettem irántuk. Az év első nagyobb terjedelmű olvasmánya merő förtelem volt, majd utána elég sokáig pozitív irányt vett a mutató. Nora Roberts könyvei egyáltalán nem okoztak csalódást, utána következett  Diana Peterfreund: Ébredj velünk, Jennifer Crusie: Száguldás a szerelembe,  Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese, amik szintén jó benyomást tettek rám.
Aztán jött egy enyhe romlás,  Alex Flinn: Csók, pont jókor  című könyve eléggé azt a benyomást tette rám, hogy az író nem képes másra, mint utánzásra. Feldolgozott egy alapjáraton jól megírt történetet, és átvitte a mai időkbe. Nem volt túl eredeti. Ezután megint szárnyaló tapasztalatok következtek, bár nem volt köztük olyan, ami annyira megfogott volna mint a Roberts könyvek történései.
Kinsella könyvén nagyon jót nevettem, Garwood pedig ismét jól elszórakoztatott a megszokott FBI-os stílussal, de hiányoltam belőle azt a kis pluszt, ami a többi FBI-os történetében benne van. Kicsit hiányos volt számomra, de ettől még élvezhető. 

Az utolsó két olvasmány viszont kissé sokkolt.  Sylvia Day: Hozzád kötve valamint Sylvia Day: Melléd láncolva című történetei, a Crossfire trilógia első két kötete volt, aminek áldozatául estem. Kölcsön könyv, nem tudtam miről szól, nem tudtam, mit fog belőlem kiváltani. Az első kötet után kijelentettem, a másodiknak neki se kezdek, de barátnőm rábeszélt, hogy olvassam el, jobb lesz mint az első. Most kicsit zavarban vagyok, mert nekem az a véleményem lett a könyvről, hogy beteges és gusztustalan. A főszereplők (sőt a többi szereplő is) túlzottak, külsőleg tökéletes mindenki, belsőleg viszont minél jobban belemerül az olvasásába az ember, annál hamarabb rájön, hogy mindnél van valami hiba vállon felül. Adott egy szexisten pasi meg egy eszméletlen dögös csaj lelki problémákkal, akik első látásra megkívánták egymást. Jönnek az ágyjelenetek csőstül, érzelem először nuku, majd függés mint a drogoknál, aztán szerelem, de szenvedés is dögivel. Se veled se nélküled. Ezzel még annyi bajom nem is lenne, ha a pasi nem lenne mániákus, aki irányítani akar, a csaj meg egy nyafogó liba, aki úgy gondolja, a szex minden konfliktust megold. Voltak elég durva jelenetek, amiknél a gyomrom enyhén forogni kezdett. Annyira lealacsonyították az emberi kapcsolatokat, amennyire csak lehetett. Voltak a történetben melegek is szép számmal, de még ez sem lett volna annyira zavaró, főleg hogy az egyetlen pozitív szereplőpáros a szememben Mark és párja Steven volt. Őket kedveltem. Reméltem hogy a trilógia kötetei külön-külön történetet mesélnek el, amik valamilyen módon összefüggenek, de tévedtem. Mind a három kötet (legalábbis sejtésem szerint a harmadik is erről szól) erről a két szerencsétlenről szól, akik kínlódnak egymással, a magánéleti problémáikkal, stb. Oké, sajnálom őket, elég durva amin keresztül mentek, de attól még nem kellene ennyire pocsék embereknek beállítani őket. Valahogy sehogy nem volt jó a történet. Akikkel rokonszenvezni kellett volna, azoktól a hányinger kerülgetett, és rühelltem őket végig. Volt olyan komment a neten a könyveknél, hogy inspirálták az illetőt az ágyjelenetek, sőt fel is izgatták. Hmm.. nem tudom, ki hogy van vele, de engem nem izgat fel, ha arról olvasok, hogy két érzelmileg roncs ember, aki bizalmatlan a világgal, ide oda kefél a nagyvilágban, majd egymásra találnak és egymásnak is esnek két köteten (illetve három köteten) keresztül. Szóval ez a két kötet kapott nálam összesen 2 csillagocskát az ötből, de ebből 1 csillag a könyveké, a másik az enyém mert kitartó voltam és elolvastam őket. Nem igazán ajánlom senkinek. Most pedig remélhetőleg jön valami jó kis krimi, amibe szőnek egy kis romantikát. Nekem ennyi bőven elég az emberi kapcsolatokból egy időre.