Stephenie Meyer: A Vegyész

 Fülszöveg:

Letehetetlenül ​izgalmas regény egy okos és elszánt nőről, aki valaha titkosügynök volt, de most folyamatos életveszélyben, korábbi megbízói elől bujkál.
 
Az amerikai kormánynak dolgozott, de ezt nagyon kevesen tudják róla. A szakmája egyik legkiválóbb tehetsége volt, egy olyan részleg legféltettebb titka, amelynek még neve sincs. Amikor pedig kockázati tényezővé vált, figyelmeztetés nélkül törtek az életére.
Azóta ritkán marad egy helyen, és állandóan megváltoztatja a nevét. Megölték az egyetlen embert, akiben bízott, de ő még mindig fenyegetést jelent volt megbízóinak, mert tud valamit, amit nem kellene. Holtan akarják látni. Méghozzá hamar.
Amikor a korábbi felettese felajánlja a kiutat, ő belátja, hogy nincs más választása. El kell vállalnia egy utolsó ügyet. De az információ, amelynek birtokába jut, csak még veszélyesebb helyzetbe sodorja.
Élete legkeményebb harcára készül. Késlekedés nélkül veti bele magát a dolgok közepébe, ám hamar beleszeret egy férfiba, aki jelentősen rontja a túlélési esélyeit. Amint a lehetőségei elfogynak, kénytelen lesz úgy használni a különleges képességeit, ahogy a legszörnyűbb álmaiban sem képzelte volna.
 
Stephenie Meyer a Twilight saga és A burok óriási nemzetközi sikerei után most egy kemény, de annál elragadóbb főhősnővel tér vissza. Feszesen megírt, váratlan fordulatokban gazdag regényével ismét megmutatja, hogy miért ő ma a világ egyik legnépszerűbb írója.
 

„Meyer mesterien teszi kiváncsivá olvasóját, tartja fent a feszültséget, és adagolja az információt. Az emberek nem csak olvasni akarják a könyveit, hanem egyenesen bennük akarnak élni.”
Lev Grossman, A varázslók-trilógia szerzője
 
„Meyer ragyogó tisztasággal ír, soha nem áll az olvasó és az átélhető élmény közé. Igazi tehetség.”
Orson Scott Card, Az Ender-saga szerzője
 
„Meyert sokkal jobban érdeklik az emberi kapcsolatok, mint a zsáner megszokott szabályai… Amit az életről mond, az mindig lenyűgöző.”
Jeff Giles, Entertainment Weekly
 

„Egy Stephenie Meyer-regényt nem egyszerűen csak elolvas az ember, hanem vele él, az ellenállhatatlan és hús-vér szereplőkkel együtt. Meyer mindig tudja, hogyan ábrázolja őket ahhoz, hogy az olvasót érdekelje a sorsuk, és aggódjon értük.”
Ridley Pearson

Kiadta: Agave könyvek
Megjelent: 2016. november 8.
Fordította: Farkas Veronika
Fordítás alapjául szolgáló mű: Stephenie Meyer: The Chemist
Oldalszám: 480
ISBN: 978-963-419-211-4

 

Stephenie Meyer neve sokak számára nem ismeretlen, hiszen ő írta a népszerű Alkonyat szériát, illetve, A burok című könyvet, melyek történetei megfilmesítésre is kerültek. Mind a könyvek, mind pedig a filmek nagy sikert arattak, sokáig vezették a sikerlistákat, bár mindkét említettnél elmondható, hogy igencsak sok eltérés fedezhető fel a filmekben a könyvekhez képest. Ezért szoktam azt ajánlani, hogy először nézzék meg a filmeket, s csak utána olvassák el a könyveket. Az alkonyatnál én először a könyvekkel találkoztam, így a filmeket kevésbé találtam szórakoztatónak, sokszor inkább idegesítő volt, mint élvezhető. A buroknál viszont először láttam a filmet, ami tetszett is, s csak később olvastam a könyvet, ami abszolút kedvenc lett. Viszont levontam a következtetést, miszerint ha előbb olvastam volna a könyvet, valószínűleg nem rajongtam volna annyira a filmért. Így viszont tudom külön kezelni a kettőt.

 

A vegyész cselekményvezetése lendületes, már az első fejezetnél magával sodorja az olvasót. Mindvégig fenntartja az érdeklődést, az események fordulatosak, izgalmasak, érdekesek és szórakoztatóak.

Az elején úgy gondoltam, hogy sok lesz a női karakter nekem, végül a szerző erre erősen rácáfolt. Kellett, hogy ennyire belevaló főhősnője legyen a történetnek. A paranoia kifizetődő volt számára, hiszen többször is az életét köszönhette neki. Számomra nagyon érdekes volt, amikor Alex a különböző vegyületekről és mérgekről beszélt. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a téma ennyire fellelkesít, hiszen a kémia és a biológia nem volt épp a kedvenc tárgyam.

Aztán a két főhős...

Daniel megnyerő volt, nagyon sok mosolyt csalt az arcomra, főképp, amikor Kevin és Alex között próbált rendet tenni, ugyanakkor néha annyira logikátlanul cselekedett, hogy a fejemet a falba vertem volna. Oké, nem kém és nem is titkosügynök, csak egy szimpla történelem tanár, de azért egy picit jobban átgondolhatta volna a tetteit, illetve azoknak a várható következményeit.  

Kevin a tipikus alfahím, erős, okos, vagány, és nagyszájú. Imádja és védelmezi a testvérét, amit néha szerintem már-már túlzásba visz. Akkor kedveltem meg a karakterét igazán, amikor képbe kerültek a kutyái. Úgy gondolom, hogy sokat elárul valakinek a jelleméről az, hogy miképp bánik egy állattal. Ő pedig imádja a kutyákat, főleg Einsteint, aki védelmezője és hű barátja. Mondhatni megvett kilóra. Ők alkották a keménymagot, akik szembeszálltak az üldözőikkel.

 

Ahogy nézegettem a véleményeket a regénnyel kapcsolatban, úgy láttam igen megosztó lett. Van, aki sokallja a romantikus szálat, és olyan is, aki keveselli az akciót. Szerintem minden a helyén volt. Műfajilag kicsit nehéz behatárolni, de én azt mondanám, hogy egy nem tipikus kémregény, melyben volt kellő mennyiségű ármánykodás, cselszövés, kínzás, halál, ugyanakkor volt benne szerelmi szál és jó adag humor is, amire szerintem abszolút szükség volt. Imádtam az elejétől a végéig, de ha valamit ki kellene emelnem, akkor az az Alex és Kevin közötti szópárbajok, ugratások lennének.

 

Pontozás: 10/10