Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!
Fülszöveg:
„Szórakoztató és szívmelengető karácsonyi románc.
Tökéletes olvasmány mindazoknak, akik szeretik a Hugh Grant-féle romantikus vígjátékokat.
A kedves és bohókás Viola Smith a Londoni Metropolitan Operatársulat zenekarában brácsázik, és a főnöke kérésére kénytelen segíteni az egyik Notting Hill-i iskolában a karácsonyi műsor összeállításában.
Nate Williams igazi Grincs: nem mondhatni, hogy fellelkesítené a közeledő karácsony gondolata. Ám mivel a kislánya, Grace a főszereplő az ünnepi műsorban, beadja a derekát, és segít Violának a szervezésben.
Viola és Nate között úgy szikrázik a levegő, mint a parázs a Portobello Road-i piacon a sült gesztenye alatt. És amikor Londonban havazni kezd, Viola és Nate azon kapják magukat, hogy csapdába estek. Ráadásul nem is egybe…
Húszévnyi PR-karrier után Jules Wake szakmát váltott, hogy több ideje és energiája legyen az írásra. Napközben egy általános iskolában dolgozik, éjjelente pedig romantikus történeteket ír – olyanokat, amilyeneket maga is mindig szívesen olvasott.”
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 428
Eredeti mű: Jules Wake: Notting Hill in the Snow
Fordította: Bosnyák Gabriella
ISBN: 9789636043735
A könyvről:
Vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az első fele nem igazán tetszett. A második fele már jó volt. Egyszerű, és kiszámítható romantikus, bájos történet. Nem indult ígéretesen. A történet jó, de sokkal több lehetett volna. A könyv a karácsonynak azt a részét is megmutatja, amit sokan átélnek ilyenkor. A terheket, az extra tennivalókat, a rohanást…
Jó volt a zenekarról szóló részeket olvasni. Érdekes volt a beszélgetés arról, hogy hogyan működik egy zenekar belülről, és milyen hangszer a brácsa.
Megtévesztő a fülszöveg. Nate Williams nem Grincs. Egy kicsit sem az. Csak nagyon óvatos, és igyekszik vigyázni a szeretett lányára, akit már egy éve egyedül nevel. Kedves, figyelmes férfi. Próbál "egyensúlyozni" az ügyvédi hivatása, és a magánélete között.
Viola egy brácsaművész, akit a munkahelye, a Londoni Metropolitan Operatársulat felkér, hogy segítsen egy iskolai betlehemes előadás megrendezésében. Az egyik édesapa, Nate, akivel már korábban keresztezték egymás útját, szintén segítőként csatlakozik. Már az első találkozáskor megvolt a kémia köztük. A romantikus szál lassan bontakozott ki. Nate elképesztően jól nézett ki, és Viola biztos volt benne, hogy semmi esélye nála.
Viola kedves, gondoskodó, segítőkész, energikus, kreatív nő. Borzasztó volt, hogy a családja mennyire kihasználta. Lekezelő, tapintatlan és érzéketlen emberek. Ugyanakkor Viola is felelős volt a helyzetért, mert hagyta magát belekényszeríteni. A pofátlan, élősködő családjáról szóló részek miatt egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását. Ridegen semmibe vették Violát, és még el is várták, hogy eltűrje. Ha sikerült volna „elvenni a zsarnokoskodásuk élét”, akkor talán nem tűnt volna a könyv első fele olyan erőltetettnek. Eleinte ezért hiányoltam a karácsonyi hangulatot. Megvoltak a karácsony „kellékei”: díszek, ünnepi világítás, mézeskalács… de az elején sokkal inkább emlékeztetett egy bevásárló listára, csak a krumpli, hagyma, vaj, és egyebek helyett girlandok, gömbök, stb. szerepelt rajta.
Később már minden megvolt a karácsonyi hangulathoz: bensőséges hangulat, együttérzés, gondoskodás, hóesés, mézeskalácsház építése, karácsonyfa, személyes ajándékok, papírlánc-ragasztás, koszorúkészítés… Megmutatta a karácsony gyönyörű oldalát is.
Amikor Viola, Nate és a kislánya, Grace együtt voltak, akkor az egészet átjárta a meghittség. A közös időtöltés, a meghitt hangulat, a kis apróságok jobban elmélyítették a főszereplők közti érzelmi kötődést. Azok a részek szórakoztatóak voltak.
„A mosoly csodákat művel. Nem kerül semmibe, és máris derűsebben látja az ember az előtte álló napot.”
Azok a részek, amikben Grace, Viola és Nate egyre jobban megismerték egymást, egyre közelebb kerültek egymáshoz, nagyon hangulatosak voltak.
Grace állandó óvatoskodása, tökéletességre törekvése, és felnőttes összpontosítása elszomorító volt. Egy ilyen korú gyereknek nem szabadna mindenért aggódnia. Jó volt arról olvasni, hogy az együtt töltött idő során egyre vidámabbak, nyugodtabbak, lazábbak lettek.
Kezdetben Viola és Grace hasonlóan viselkedtek. Úgy gondolták, hogy „ha jól viselkednek”, és másoknak a kedvére tesznek, akkor kicsit több időt töltenek majd velük. Állandóan megakartak felelni mindenkinek. Így többnyire azt csinálták, amit mások akartak, nem azt, amit ők.
Tetszett, amikor Nate felhívta arra Viola figyelmét, hogy határozottabban kellene kiállnia magáért. Szép volt, ahogy keresztül húzta Bella (Viola egyik unokatesója) tervét. Gyakorlatilag megmentette ezzel a nőt. Örültem, hogy végül Viola kiállt magáért, és nagyon jól megoldotta a dolgokat. Nagyra becsültem őt azért, mert amikor visszatért Nate felesége, közölte a férfivel, hogy sosem lenne egy házasember szeretője. Pedig nyilvánvaló volt, hogy nagyon szereti a férfit és a kislányát, és nagyon szenved a kialakult helyzet miatt.
Nate felesége, Elaine egy nagyon ellenszenves, utálatos, rosszindulatú nő, akinek a munkája a legfontosabb. Nyilvánvaló volt, hogy Violával ellentétben, belőle hiányzik az együttérzés, a megértés, az őszinte kedvesség. Felháborítóan viselkedett a kislánnyal. Nem volt meglepő, hogy képes volt újra elhagyni. Az az egy pozitívum volt vele kapcsolatban, hogy belátta azt, hogy a férjével nem illenek egymáshoz, és ő nem való anyának.
Szóval érdemes felülemelkedni a könyv első felének bosszantó részein, mert a második fele kárpótol érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése