Fülszöveg:
„Kringletown minden lakója lelkesen ünnepelte a karácsonyt. Mindenki, kivéve Cole Black.
A különleges kis falu többi lakosa dalolva, vidáman díszíti az utcákat, de Cole másra sem vágyik, csak csendre és magányra. Sivár terve azonban meghiúsul, amikor karácsonyi ellensége, Storee Taylor, beköltözik a szomszédba, hogy gondoskodjon a nénikéjéről.
Cole élete rögtön egy igazi karácsonyi lidércnyomássá változik, főleg amikor megtudja, hogy Storee Cindy néni bátorítására benevezett a falu Karácsonyi Kringle versenyére. Ráadásul elszánta magát, hogy megnyeri a versenyt.
Na, majd ha piros hó esik! Cole úgy dönt, barátja, Max segítségével benevez a versenyre, és legyőzi Storeet. Eljátssza, hogy az állandó mogorvasága ellenére hatalmasat nőtt a szíve a karácsonytól, és beleszeretett a szomszéd lányba. Storee pedig sajnos kénytelen belemenni a játékba, ha meg akarja szerezni a karácsonyi Kringle-díjat.
De nem csak a verseny válik egyre fűtöttebbé. Cole és Storee tettetett kapcsolata hamarosan egyre valóságosabbá válik, és azon kapják magukat, hogy próbálják titkolni Cindy néni elől. Bonyolódik a helyzet, egyre keményebb a verseny, és valaki egyetlen éjszaka alatt ellopja az egész karácsonyt…
Olvasd el, ha imádod a Grincset és a morcos, de imádni való könyves álompasikat!”
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 560 oldal
Eredeti mű: Meghan Quinn: How My Neighbor Stole Christmas
Fordította: Csiky Villő Anna
ISBN: 9789636756079
Ezért a könyvért kár volt pénzt kiadni. Arra számítottam, hogy a történetben a szenvedély és a humor természetesen fonódik majd össze, ezzel sok vidám percet okozva az olvasóknak. Tévedtem. Erőltetett és gyenge volt. Nem is olvastam végig (pedig nem jellemző rám, hogy csak úgy abbahagyom egy könyv olvasását). Gyötrelmes lett volna. A századik oldalig még reménykedtem, hogy talán később jobb lesz. Azután beláttam, hogy ez a könyv valószínűleg végig ilyen vacak. A bugyuta versikék még akár jók is lehettek volna. Az ötlet nem volt rossz. Kár, hogy nem sikerült megvalósítani. Cole és a „Narrátor” közti szóváltások nagyon gagyik voltak és egyáltalán nem könyvbe valók. Talán egy filmben megállták volna a helyüket, de azt is erősen kétlem.
A női főszereplő nagyon ellenszenves.
Storee és a nővére, Taran Coloradoba utaztak a nénikéjükhöz, Cindyhez, aki elesett és megsérült. Storee nem volt oda az örömtől, hogy a hideg Kringletownban töltse a karácsonyt, a morcos, jól nevelt, és kioktató nővérével. De gondoskodni kellett az idős, törött csípőjű nénikéjükről.
A Taylor testvérek közül Taran volt az értelmesebb, felelősségteljesebb, gondoskodóbb. Storee nyafogós, gyerekes, felelőtlen, éretlen.
Kringletown lakói egész évben ünnepelték a karácsonyt.
Cole hű volt a helyhez, mert a szülei halálakor a faluban mindenki segített neki. (A falu lakói vigyáznak a sajátjaikra.) A Maxheimer család gondoskodott róla, hogy soha ne érezze magát kirekesztettnek, és sose legyen egyedül karácsonykor. És ő nagyon hálás volt ezért. Mégis úgy érezte, hogy amikor meghaltak a szülei, akkor magukkal vitték a karácsony varázsát. Cole talán ezért is szerette a magányt és a kemény munkát.
Az alapötlet ígéretes volt, de sajnos ez nem volt elég. A karakterekhez nem tudtam közel kerülni. Bár csak az első 226 oldalt olvastam el, mégis úgy tűnt, hogy nem volt benne igazi érzelmi mélység, a főszereplők között nem igazán lehetett felfedezni a kémiát (hiába utalt rá az írónő). Ez a történet nem ért el hozzám. Kár volt rá időt pocsékolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése