Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!
Fülszöveg:
„Tökéletes karácsonyt tervezett magának. De a sors talán mást tartogat számára…
Krystle-nek nem volt könnyű gyerekkora, ezért aztán mindig is vágyott a meleg, családi karácsonyokra, ahol ajándékok sorakoznak a fa alatt. Mivel ebben sosem volt része, most mások számára próbálja megteremteni azt a tökéletes ünnepet, amiről ő maga mindig álmodott – gyönyörű díszekkel és ünnepi hangulattal boldogítva minél több embert.
Mivel az üzlet remekül megy, úgy dönt, hogy kibérel az ünnepekre egy eldugott házat a Tóvidéken, azzal a szándékkal, hogy ott töltse élete legjobb karácsonyi vakációját.
A sors azonban rögtön akadályokat gördít elé egy lerobbant autó, egy megáradt folyó és egy Max nevű férfi képében, aki utálja a karácsonyt.
De vajon képes lesz-e felolvasztani Max Grincs-szerű szívét? És meg tudja-e neki mutatni, hogy az életnek nem muszáj terv szerint alakulnia ahhoz, hogy az ember varázslatos dolgokat éljen át?
Egy bögre forró csokoládé, egy kényelmes karosszék, a kandallóban ropogó tűz, és máris jöhet Phillipa Ashley lélekemelő ünnepi története.”
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 448, puhatáblás, élfestett
Fordította: E. Molnár Eszter
ISBN: 9789636367329
A borítója alapján egy cuki, édes kis cukormázas karácsonyi történetet vártam. Ez pedig más volt. Bár megvolt a maga bája. Ez a történet sokkal több lehetett volna. Hiányzott belőle valami, nem mélyült el igazán. Pedig bőven volt benne lehetőség, mert nagyon szép történet. A könyv terjedelmessége lehetővé tette volna egy-egy téma részletesebb kidolgozását. Szinte az utolsó fejezetekbe lett belesűrítve minden. Az igazi karácsonyi hangulat hiányzott a történetből. A dekorálásról sok szó van benne, de az igazi karácsonyi érzéseket, hagyományokat hiányoltam.
Nem túl bonyolult, és aranyos történet. Vannak benne érdekes részek, és hangulatos, romantikus regény, mégsem tudott igazán magával ragadni. Az angol Tóvidék gyönyörű helyszíneinek leírása tetszett. Ahogy az is tetszett, hogy a közösségi összefogás, a segítő szándék, és önzetlenség hangsúlyos a történetben.
Mielőtt Krys nagynénije meghalt, elmondta neki, hogy a félretett pénzét rá fogja hagyni. Azt szerette volna, ha nem valami észszerű vagy praktikus dologra költi, hanem valami olyasmire, amire mindig emlékezni fog.
A nagynéni (halála) tette lehetővé, hogy megvalósíthassa gyermekkori álmát, és beléphessen abba a képeslapra emlékeztető házba, amire vágyott. Arra azonban biztosan nem számított, hogy meglehetősen kalandos lesz az utazás.
Ő és a barátja, Brett eltávolodtak egymástól, és remélte, hogy a téli vakáció segít majd újra közel kerülni egymáshoz. Amikor az út során bajba kerültek, egy férfi, Max segített nekik. Elszállásolta őket a menedékházban, ahol lakott. Megállapította, hogy nem illenek egymáshoz. Ez szerintem az olvasók számára is elég hamar nyilvánvalóvá válik.
Max, a maga nyers módján udvarias és segítőkész. Tisztában volt azoknak a pillanatoknak az értékével, amit az ember azokkal tölthet, akiket szeret. Ezzel szemben Brett könnyedén otthagyta a nőt a bérelt házban, a munkája miatt, és csak a hétvégére tért vissza. Később már annyi időre sem.
Krys erős, határozott, talpraesett nő, és egyedül is jól boldogult az udvarházban. Remekül képes volt gondoskodni magáról. Mindig is az töltötte el a legnagyobb örömmel, amit a saját erejéből ért el. Lelkesedett a karácsonyi vásárlásért, díszítésért. Szívesen vásárolt díszeket helyi kézművesektől. Minden évben büszkén mutatta be az ízléses dekorációit. Szerette az idénydekoráció-beszerző munkáját.
Brett egyre tovább maradt távol. Nekem nagyon nem tetszett a viselkedése. A kemény gyerekkor után Krys sikeres karriert futott be, és azzal foglalkozott, amit szeretett. Úgy tűnt, hogy Brett ezt nem becsülte, alulértékelte. Véleményem szerint elég nyilvánvaló volt, hogy a kapcsolatuk a végét járja. Leginkább ez volt a regény középpontjában, meg a hegyimentők munkája.
A „Brett dolgot” szerintem egy kicsit sokáig húzta az írónő. A könyv közepe felé már nagyon untam. Az írónő elkezdett egy érdekes témát (hegyimentők), de gyorsan visszakanyarodott Bretthez. Beleszőtt egy másik érdekes témát is (jótékonysági bál, önkéntes szervezetek fenntartása), de abban is túltengett Brett. Ezt miért kellett? Egyébként a könyv hegyimentéssel kapcsolatos szála érdekes volt. A kézműves dekorációkról, és a gyönyörű esztergált famunkákról is szívesen olvastam.
Max a tragikus múltja miatt többnyire modortalan, szeszélyes és visszahúzódó volt. Egy idő után egyre inkább bekapcsolódott a közösségbe. Az emberek törődtek vele. Amikor végre lezárult Krys és Brett kapcsolata, előre látható volt, hogy a nő és Max egymásba szeretnek. A közösség is hamar elfogadta a nőt.
A szereplők kihívásokat, nehézségeket leküzdve jutottak el a boldog végkifejlethez.
A regény főszereplőinek igaza van abban, hogy a való élet tele van veszteséggel, fájdalommal és küzdelemmel. De egy karácsonyi könyvben picit jobban, lágyabban kellett volna ezt ellensúlyozni. A mellékszereplők részletesebb jellemzését hiányoltam.
Összességében véve ez egy jó történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése