Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2013. május 30., csütörtök

Raine Miller: Meztelenül

Hajnali három órakor, viharban, álmatlanságban szenvedve úgy gondoltam, essünk túl ezen is. A történet egész jól indult, halvány reménysugarat láttam megvillanni, amely pár oldal után azonnal ki is hunyt.  Az írónő elkövette azokat a hibákat, amiket már más hasonló témájú könyvek írói is.  Szinte minden oldalon káromkodik valamelyik szereplő. Ez eléggé ledöbbent és felháborít. Miért van erre szükség? Évszázadokon keresztül képesek voltak az írók igazi remekműveket írni anélkül, hogy egy tele lenne trágár kifejezésekkel. Elhiszem, hogy a mai fiatalság egyes rétegeiben erre van igény, de kérem szépen, miért nem mérik fel, hogy kik vannak többségben? Miért kell ennyire lealacsonyodni bizonyos szint alá? Így mutatnak példát a jövő nemzedékének? Elfogadják és még terjesztik is az ilyen könyveket. Szörnyű. 
Adott egy lelki sérült nő, Brynne Bennett (kezdem azt hinni, hogy lassan már csak ilyenekről lehet olvasni….) aki menekül a múltja elől, pszichológushoz jár, modellkedik, tanul. Valamint adott egy volt különleges alakulatos biztonsági céges pasas, Ethan Blackstone, aki szintén rejtegeti sérüléseit, ugyanakkor amikor megbízást kap arra, hogy védje meg a lányt, először habozik, ám egy fénykép miatt mégis elvállalja. Első találkozás után hiper-szuper vonzalom azonnal, szerelem a köbön, pasinál birtoklási vágy, nőnél menekülési kényszer, majd ripsz-ropsz azonnal egy pár. Csak kapkodtam a fejem ide-oda. Most mi van? Aztán jöttek a sablonos szövegek, a hirtelen jött ragaszkodás, a félelem az újtól, rettegés a múlttól, rémálmok, elrohanás, természetesen minden oldalon ezek mellett tele trágár szöveggel.  Lehet, hogy csak én vagyok ennyire háklis erre, de nekem nagyon bántja a szemem, amikor már ötvenedszer olvasom ugyanazt a nem éppen szalonképes kifejezést. Mindenesetre részemről ez a történet jól indult, majd hatalmas lejtőn suhant a szakadék felé. 

Pontozás: 10/2 (1 a jó indítás miatt, 1 pedig nekem a kitartásért)

2013. május 20., hétfő

Vivien Holloway: Pokoli szolgálat (Pokolháború trilógia 1.)

"Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet? 
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?

Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbetettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet."

Eredeti megjelenés éve: 2013



Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vivien (közismertebb, molyos/blogos nevén Wee) első könyvéről van szó. A fülszöveg figyelemfelkeltő, és rámutat arra, hogy valami újat tart a kezében a kedves olvasó. Lenyűgöző cselekményeknek lehetünk tanúi, s az ember egy idő után azt veszi észre, hogy ez a könyv bizony olvastatja magát, hiszen alig kezdtem el olvasni, és hipp-hopp már túl voltam a könyv felén. Szinte fizikai fájdalmat okoz félretenni, amikor épp valami dolgod van, tehát csak akkor kezdd el, ha ezt bevállalod. :D
Eleinte féltem a történettől, mivel olyan témát fejteget, amiről eddig nem nagyon olvastam. Aztán az első pár oldalon összefacsarodott a szívem olvasás közben, hiszen egy kislány betegségéről, haláltusájáról van szó. A nővére feláldozza magát azért, hogy ő meggyógyuljon. Szerződést köt a nagy L-el, és itt kezdődik igazán a történet maga. 
Szereplők:
Lucifert ki nem állhattam. Annyira haragudtam rá azért, amit Lillel tett, hogy végig duzzogtam azokat a részeket, ahol szemétkedett. Wee tökéletesen megteremtette a pokol urát. 
Gabriel (Gabe): angyal. Eleinte haragudtam rá, hiszen feltételezéseim szerint bizony cserbenhagyta Lilt. Aztán a későbbiekben (főleg a vége felé) megértettem, hogy mit miért tett, vagy épp nem tett, és kedvelt figura lett.
Berith: renegát, bukott angyal. Szimpatizáltam vele, hiszen szabad volt, sem a Menny, sem pedig a Pokol ura nem parancsolhatott neki. Segíteni akart Lilnek, aztán kiderült, hogy elárulta, az egész csak csapda volt,  ettől úgymond kiesett a pixisből, megutáltam. Oké, elismerem, volt rá oka, még ha önző is volt, ettől függetlenül nagyon nem csíptem már utána. 
Aztán jött Jane, Ethan, Aaron, Samael. Ők számomra az utáltak tanácsa elnevezést kapták. Ők a tipikus rossz szereplők, akiket csak utálni lehet. A fiúk Lucifer vérszerinti örökösei.
Guiniver (Gini): Lucifer egyik örökössé vált kiválasztottja. Ő nálam a semleges oldalt képviseli. Nem áll barátságban Lilian-el, viszont nála azért jobban utálja Samaelt. 
Greg: ember, egy Julie nevű kislány apja. Tartozik az ördögnek. Alapjában véve pozitív figura, kedvelhető karakter. Szimpatizáltam vele, és egész jól fogadta, hogy ki is Lilian valójában.
Julie: Greg kislánya, Lilian húgának Savannának reinkarnációja. 
Lilian (Lil): Ő a főszereplő. Kettős személyiség. Alapjában véve pozitív szereplő, viszont a negatív figurák oldalán van egy alku miatt. Lélektolvaj Lucifer szolgálatában, ám igyekszik megtalálni a kiutat belőle. Szinte mindenki ellene van, de ő nem törik meg, s ezzel hatalmas fejtörést okoz az ördögnek és leszármazottainak. Rengeteg szenvedésen ment keresztül, végül viszonylag pozitív vége lett a kötetnek, viszont magának a történetnek még egyáltalán nincs vége. Ha jellemezni kellene őt pár szóban, akkor határozott, szívós, önfeláldozó, makacs. 

A szereplők és a cselekmények egyaránt lefoglalják az olvasót, ezzel tökéletes szórakozást biztosítva. A vége nyitott maradt, hiszen ez még csak a trilógia első kötete volt, így kissé tűkön ülve várhatják az olvasók a folytatást. Egy biztos. Tiszta szívből tudom ajánlani ezt a történetet. 

Pontozás: 10/10

(Szép borító, izgalmas és érdekes történet, kedvelhet és utálható szereplők. Mi kell még?)

2013. május 17., péntek

Benyomások (varázslatok)

A cím talán kicsit furcsának tűnhet, viszont ha tovább olvastok, megérthetitek a varázslatot mire értem.

Tegnap a barátaim megleptek egy pár könyvvel (szülinapi meglepetés 2 és fél héttel előre), és amikor a (szerintük) jellegzetes csillogást meglátták a szememben, megkérdezte az egyikük, hogy mi fog meg a könyvekben, miért tudok ennyire örülni nekik? Ezen eltöprengtem egy ideig. Számomra ez már annyira természetes, mint a lélegzetvétel. 

Elég sokat gondolkoztam azon, hogy mi fog meg egy könyvben. Azt hiszem, az első benyomás mindig fontos. A mai világban egyre elterjedtebb az elektronikus könyv, és háttérbe szorulnak a nyomtatott, igazi könyvek. Persze mindegyiknek van előnye is, hátránya is, mégis nálam előnyt élveznek a valódi könyvek. Szeretem megtapogatni, megszaglászni őket, érezni a formájukat, illatukat. Már akkor elvarázsolódom, mikor ezen a rituálén átesem. Hatással vannak rám még azelőtt, hogy belekezdhetnék a tartalmi rész felfedezésébe. A könyvek olyan varázslatok, amik csak bizonyos emberekre fejtik ki hatásukat. Akiket ebben a becsben részesítenek, gazdagabbak lesznek bárki másnál. Fontos, hogy nyitottak legyünk a külvilág ingereire, ugyanakkor a könyvek mondanivalójára, s az érzésekre, amiket kiváltanak belőlünk. Egyfajta bűbájt bocsátanak ránk, átkerülünk egy fantáziavilágba, ahol bármi megtörténhet velünk. A történet megvan írva, viszont az, hogy milyen hatást fejt ki ránk, az a fantáziánktól függ. Minél színesebb, élénkebb valakinek a fantáziája, annál erőteljesebben éljük át a történetet.

Tehát fontos az első benyomás. Aztán jön a fül illetve bemutató szöveg, ami alapján az ember eldöntheti, hogy érdekli-e a könyv vagy sem. Fontos, hogy figyelemfelkeltő legyen ez az írás, különben elszalaszthatunk olyan könyvet is, ami tartalmilag megfelelne nekünk. 
Nem árt, ha az interneten is utánajárunk, hogy milyen vélemények születtek eddig a könyvről. Szerény személyem figyel bizonyos blogokat, ahol könyvkritikákat, könyvajánlókat találhatunk, így ha a fülszöveg nem is kelti fel a figyelmem, egy blogbejegyzés még lehet rám ilyen hatással. Persze meg kell találni azt a 4-5 blogot, aminek a vezetője hasonló ízléssel rendelkezik mint te, így nagyobb annak az esélye, hogy olyan könyveket találj náluk, ami neked is tetszet. 

Miért tudok ennyire örülni egy könyvnek? Olyan családban nőttem fel, ahol természetesnek számított, ha egy ember olvas. A könyvek a barátaink, becsülni kell őket. Már zsenge hajtásként (mint emberpalánta) érdeklődést mutattam a történelem, és a művészetek iránt, és az idő előrehaladtával tudásszomjam egyre jobban megnőtt irányukban, így sorra faltam a könyveket. Függő lettem, s a végén már mindegy volt mit olvasok, csak olvashassak. Mostanra már kiterjedt ízlésvilággal rendelkezem, de hajlok az ismeretlen felé is, hogy tágíthassam tudatomat. Minden könyvnek örülök, hiszen a könyv érték. 

Mindig különcnek számítottam (leszámítva egy pár embert, aki szintén különc volt), amíg rá nem leltem a moly.hu-ra, ahol hasonló "kaliberű" emberekkel ismerkedhettem meg.  Köszönöm ezt a lehetőséget, és örülök, hogy megismerhettelek titeket. :) 

2013. május 15., szerda

Jayne Ann Krentz: Misztikus szerelem

"Alexa Chambersnek jó szeme van az Art Deco műkincsekhez, de üzleti hírnevét már egy éve elveszítette, amikor leleplezte, hogy a galéria, amelynek alkalmazásában állt, gazdag vevőkörének hamisítványokat ad el. Most szülővárosában, az arizonai Avalonban vezet egy múzeumi másolatokat árusító boltot, és azon gondolkozik, hogyan törhetne be ismét a galériák világába. Az első lehetőség Edward Vale személyében fel is bukkan - Edward konzultánsnak kéri föl, amikor megbízást kap az új Avalon Szálloda Art Deco-gyűjteményének összeállítására. Alexa tehát véghezviheti tervét, ha sikerül elkerülnie a szálloda tulajdonosát, a titokzatos és veszélyes J. L. Traskot. Alexa ijedt tinédzser volt, amikor először találkozott a férfival, aki éppen gyilkossággal vádolta az ő nevelőapját. Trask azóta is bizonyos benne, hogy apja végzetes autóbalesete nem volt véletlen. Most visszatért Avalonba, hogy bizonyítékokat szerezzen. Alexa és Trask találkozása elkerülhetetlen - ráadásul újabb autóbaleset következik be, ugyanott. Véletlen vagy gyilkosság? Csak ők deríthetik fel az igazságot - de ehhez meg kell bízniuk egymásban. Képesek lesznek-e erre? És milyen szerepet játszik az eseményekben a Dimenziók Intézete, a pozitív gondolkodás fellegvára? És az Avalon környékén bőségesen található energiaörvények tartalma egyensúlyba kerül-e, vagy az Őrzőnek valóban fel kell áldoznia Alexát? Ebben az útvesztőben Alexa és Trask egyetlen biztos vezérfonala az igaz szerelem."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Műfaját tekintve a történet krimi, romantikus krimi.
Terjedelme  364 oldal.
Ez a könyv számomra előlépett  Jayne Ann Krentz legjobb könyvévé. 
Alexa Chambers és  John Laird Trask röviden J.L. Trask nagyon jó karakterpáros. Mindketten a végtelenségig makacs emberek, akik igyekeznek a saját igazukról meggyőzni a másikat. Az első találkozás után tizenkét évig nem látják egymást, ekkor Trask visszatér Avalonba, hogy kiderítse, 12 évvel azelőtt ki ölte meg az apját. Megrögzötten állítja, hogy Harry halála nem baleset volt, bár minden jel arra utalt. Mivel az egyik fő gyanúsítottja Alexa mostohaapja, így a lány alkut ajánl neki, megegyeznek, hogy amit csak kiderít Trask, azt megosztja a lánnyal is. A későbbiekben egyre több furcsaság történik, támadások, ijesztgetések, fenyegetőzések, névtelen telefonok, majd két személy halála. Alexa is kezdi belátni, hogy a férfinak igaza lehet, egyre több gyanús dolog kerül előtérbe. A történet izgalmas, cselekménydús, fordulatos. Tetszett, hogy mindig tudott meglepetést okozni, és a könyv utolsó negyedéig nem derült ki, hogy ki áll a dolgok hátterében. Végre egy olyan könyv, ahol együtt nyomozhattunk a szereplőkkel, azonosulhattunk a karakterekkel, és logikus következtetésekkel eljuthattunk oda, hogy felgöngyölítsük az ügyet. A romantika szál apró, de többnyire jelen van a történetben. Szerencsére nem zavaró, jól kiegészíti a krimi szálat. Minden hansúlyban van, ezáltal élvezhető történetet kap az olvasó. 
A mellékszereplők között nem igazán volt akit megkedvelhettem, viszont a fő karakterekkel azonosulni tudtam. Egyetlen mellékszereplő akivel szimpatizáltam, az Nathan volt, John öccse. Viszont ő nem sokat szerepelt.

Pontozás: 10/10

2013. május 1., szerda

Véleménykülönbségek

Ma volt egy csöpp "vita" a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban. Néhány fiatal (nálam fiatalabbak) megjegyezte, hogy irigylik az amerikai diákokat, hiszen ők maguknak választhatják ki, hogy mit olvassanak kötelező olvasmányként. Ezen egy csöppet kiakadtam. A legtöbben kihagynák a Két Lotti, VUK, Tüskevár, Egri csillagok, és a Lassie hazatér című könyveket, mivel szerintük nincs mondanivalója a történeteknek, illetve az Egri csillagok unalmas. Ezzel teljes mértékben ellenkezik az én véleményem. A Két Lotti és a VUK a családi összetartást próbálja bemutatni, a Tüskevár azon kívül hogy szórakoztató, szintén a barátság és a család értékére mutat rá. A Lassie hazatér a kitartásról, emberfeletti küzdelemről, az állatok szeretetéről, megbecsüléséről, hűségéről szól. Az Egri csillagok meg mint tudjuk  az egyik legismertebb magyar történelmi regény, amelynek története valóságos eseményt dolgoz fel (1552. évi egri ostrom). Szerintem nagyon is szükség van ezek megismerésére. A kötelező olvasmányok nem arról szólnak, hogy mihez van kedve az embernek, hanem hogy mit is kellene megismernie. Magyarországon világirodalmat tanulunk, amíg amerikában azt se tudják, hogy Magyarország hol van, nem még azt, hogy kik voltak a híres íróink. Bármennyire is szeretné egy-egy gyerek elolvasni a Harry Pottert, az nem való kötelezőnek. A régi nagyok írásaival kellene először megismerkedni (még ha nem is lesz a kedvencük), s csak utána vagy épp mellette párhuzamban szorgalomból, kedvtelésből olvasni a Harry Pottert, Éhezők viadalát és társaikat. Nem mondom, hogy az összes kötelező a kedvencem volt, de az elmúlt évtizedek alapján úgy tudom, senki nem halt még bele a kötelezők elolvasásába. Kérdem azokat, akik inkább Harry Pottert olvasnának, szerintetek abból mit lehet tanulni? Mi a mondanivalója? Azon kívül, hogy a barátaira számíthat az ember. Ezzel az erővel Verne Gyula: Grant kapitány gyermekei című könyvét is betehetnénk, hiszen az is rámutat erre, valamint szórakoztató, érdekes, izgalmas, és MAGYAR az író. Tény, Kafka Átváltozás című könyve helyett én is inkább Jay Asher  Tizenhárom okom voltját tenném be, mert azt olvasva néhányan elgondolkoznának (talán), hogy a másik ember céltalan bántása, lelki terrorja hová vezethet. Egy gyerek értelmetlen halála, öngyilkossága rámutat bizonyos társadalmi problémára. Ettől függetlenül azt vallom, hogy a kötelező olvasmányok többségére szükség van. Így is nagyon sokban idomult már a mai diáksághoz. Nekünk például kötelező volt A Rab ember fiai, Tüskevár, Pál utcai fiúk, Egri csillagok, Kőszívű ember fiai, Aranyember, Tót atyafiak, Jó palócok, Beszterce ostroma, Nyomorultak, Vörös és Fekete, Egy magyar nábob, Fekete gyémántok, Mester és Margaríta, Átváltozás, Sirály, Candide, Antigone, Tóthék, Légy jó mindhalálig, Az ember tragédiája,  Rómeó és Júlia, Sok hűhó semmiért, A Csinovnyik halála, Isteni színjáték, Hamlet, Köpönyeg, és még sorolhatnám. Ezek közül már nem sok maradt. Akkor meg mit panaszkodnak? Saint Exupery A kis herceg című könyve is alap mű lehetne, mégsem az. Ezek helyett Harry Potter? Tragédia, hogy már itt tartunk. Elhiszem, hogy jó könyv, mert nincs olyan hogy rossz könyv, csak olyan ami nem nekünk íródott. Ettől függetlenül mindegyik jó legalább tapasztalatszerzésnek. Kell, hogy ezeket a műveket is megismerjük. Nem hinném, hogy ezeket elolvasva az embernek végleg elmenne a kedve az olvasástól. Egyszerű a képlet: egy kötelező után iktassa be minden diák magának azt, amit szívesen olvasna. 

A másik téma pedig amit szerettem volna megemlíteni, az természetesen a könyvek. Megjegyezték ugyanis egy könyves fórumon, miszerint elmaradott vagyok. :) Igen, így fogalmaztak. Mivel amikor ifjúsági könyv ajánlását kérték, én Fehér Klára Bezzeg az én időmben című könyvét ajánlottam Sohonyai Edit Macskaköröm című könyvével együtt. Nem vagyok elmaradott, szimplán amikor én tini voltam, még ilyeneket olvastunk, tehát erről tudok pozitív véleményt alkotni. S talán elgondolkozhatnának néhányan azon is, hogy attól hogy valami régi, még nem biztos hogy jobb, ahogy az sem biztos, hogy az új mindig jó. 

További szép estét mindenkinek!