Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2013. június 24., hétfő

Elizabeth Chandler : Angyali szerelem sorozat

Az alábbi sorozat négy részből áll. 

1. Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt
2. Elizabeth Chandler: Angyali oltalom
3. Elizabeth Chandler: Angyalok és emberek
4. Elizabeth Chandler: Két világ határán 

A könyvek ismertetőit megtaláljátok itt:

Műfaját tekintve: szórakoztató irodalom, fantasy, ifjúsági irodalom.

Saját vélemény?
Az első kötet figyelemfelkeltő. A szereplők között akadt kedvelhető, és szép számmal utálható is. A történet maga egész jó, és nincs tele vulgáris kifejezéssel, tehát ez pozitívum. A harmadik kötetnél be kellett volna fejezni, mert a negyedikkel csak elszúrta az írónő az összhatást. Idegesítő volt, összecsapott, ráadásul nagyon az élvezhetetlen jellemző felé hajlott. Ha jobban belegondol az ember, az első három rész megjelenhetett volna egy kötetben (mivel terjedelmét tekintve nem túl vastag egyik sem), a negyedik kötetet meg hagyhatta volna az asztalfiókban. 
A szereplőkről: 
Ivy mint főszereplő lány elég sokszor idegesítő volt. Tristant kedveltem, és eléggé sajnáltam is, hogy pont ő halt meg. Philipet imádtam, Lacey-ért rajongtam (és sokat nevettem is a csínyein), Beth-t hol szerettem, hol hadilábon álltam vele. Gregory-t az elejétől kezdve rühelltem, és nem is igazán bíztam volna benne a lány helyében, de hát ez van... Neki ezt a szerepet szánta az írónő. Eric... Hm, na ő az, akire azt mondanám hogy a történet 90%-ban utáltam, aztán a végén szerzett nálam néhány jó pontot. Will pedig... ő a tipikus fura srác a történetben. Először kedveli az ember, aztán nagyon berág rá, majd a végén már nem tudja merre is fordul a mérleg nyelve. 
Összességét tekintve nálam megkapta az egyszer olvasható megjelölést, de szigorúan csak a negyedik kötet miatt. A tiniknek mindenképpen ajánlom. 

Pontozás: 10/6

2013. június 15., szombat

Jilliane Hoffman: Az utolsó tanú

"Miami újra retteg!
Pedig három éve, a város történetének legnagyobb szabású embervadászata után végre sikerült kézre keríteni a szadista vérengzőt, egy szörnyeteget, aki most a halálsoron várja sorsának beteljesülését.
Ám a pánik visszatért Miamiba, mert új, rémisztő gyilkos settenkedik a város utcáin.
Ez a gonosztevő azonban a rendőrséget tette a céltáblájává.

Zsarukat gyilkolnak meg brutális kegyetlenséggel, miközben szolgálatukat teljesítik, és úgy tűnik, hogy a gyilkos, akit csak „Fekete Kabátosként” emlegetnek, még csak most kezdett munkába! Falconetti különleges ügynököt speciális osztag felállításával bízzák meg, mert a rendőröket súlyosan megrázzák a kegyetlen gyilkosságok, és igazságtételt követlenek.
A helyszíneken talált nyomok alapján a drognak is köze van az esetekhez, és amikor az egyik nagy bandavezér eltűnik, felmerül a szörnyű gyanú: Ebben az ügyben a rendőrségi korrupció is szerepet játszik.

C. J. Townsend államügyész is részt vesz a „rendőrgyilkos” megfékezésében, s egyre-másra kapja a névtelen telefonokat az éjszaka közepén. C. J. azonban arra is rádöbben, hogy mi lehet a valódi ok, csakhogy erről nem beszélhet. Mert az a titok, amiről ő tud, soha nem fedhető fel, nehogy egy őrült szabadlábra kerüljön.
És a rettegése fokozódik, amikor ráébred arra, hogy ezúttal ő is az üldözöttek között lehet…"


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az előző kötethet képest abszolút csalódás. C. J. elég sokszor idiótán viselkedik, s ezzel bántja Dominick-et, aki szereti. Nagy a szerelem kettőjük között, de nincs bizalom? Ugyan már... Ezt az írónő se gondolhatta komolyan. A csaj elég sokszor elhallgatott dolgokat a férfi elől, pedig tudta, hogy ezzel bántja őt. Még akkor is, amikor a férfi őt akarta védeni, inkább elmenekült, félredobva mindent és mindenkit, nem mondta el Domnak, hogy mégis mit gondol, érez. Közben adott egy sorozatgyilkos, aki a Cupido gyilkos nagy barátja, és bosszút áll a hazug rendőrökön, majd C. J.-t is célba veszi. Nem mondom, hogy nagyon kiszámítható volt, mert a vége felé jöttem csak rá, hogy ki áll az egész hátterében, de akkor se volt egy hű de nagy durranás. Dominick volt az egyetlen, akivel együttéreztem végig a történet során. 

Pontozás: 10/6

2013. június 14., péntek

Jilliane Hoffman: Megtorlás

"Amikor az egyik legkiválóbb ügyésznő szembekerül a legkegyetlenebb gyilkossal, akivel valaha dolga volt, választania kell az igazság és a megtorlás között. C. J. Townsend kitűnő és sikeres ügyész, nő létére arról híres Miamiban, hogy a legszörnyűbb ügyekben is megőrzi a hidegvérét. A legutolsó gyanúsítottja azonban még a korábbiaknál is alávalóbb gonosztevő, egy könyörtelen sorozatgyilkos, aki élvezi a kegyetlenkedést, és „művészi tökélyre” akarja fejleszteni a gyilkosságot. Az ügy a média figyelmének kereszttüzében áll, mert Cupido, miután borzalmasan megkínozza áldozatit, még életükben kivágja a szívüket. Az ügyésznő azonban a bíróságon rádöbben, hogy a tettes a saját múltjához is kötődik, egy tragikus esethez, amely az egész életére rányomta a bélyegét. A gyanúsított ugyanis évekkel korábban őt is megerőszakolta. Össze kell szedni minden erejét, hogy helyt tudjon állni és végig tudja vinni az ügyet, hogy ezt a szörnyeteget végképp félreállítsa. Vajon képes lesz-e erre, vagy gondosan felépített világa apró darabokra hullik a kínzó felismerés súlya alatt? Hagyja, hogy elvakítsa a bosszúvágy, vagy pedig kitart a törvényszabta úton? És ha még mindez nem volna elég, C. J. nem tud szabadulni egy másik kérdés elől sem: vajon az igazi sorozatgyilkos ül a vádlottak padján, vagy Cupido újra lecsapni készül?"

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.


Chloe a női főszereplő az elején nagyon idegesítő volt. Két éve volt együtt a párjával, és amikor a férfi az évfordulójukon nem gyűrűt, hanem gyémántos aranyláncot adott neki, csalódott volt, és megsértődött. A sértődés egyrészt jogos volt, mert a férfi 2 órát késett a randijukról, amit ő erőltetett, a lány viszont az államvizsgája miatt halasztotta volna még.  Aztán a férfi hazafuvarozta, majd a lány egyedül maradt. 24 éves, szőke hajú, nagy mellű, hosszú combú nő volt, akit elég régen megfigyelt egy idegen. Először csak telefonhívásokat kapott, majd ezen az estén több is történt. Erőszak áldozata lett. Nemi és testi erőszaké, hiszen a megerőszakoláson kívül elég súlyosan össze is vagdosta őt a bohóc álarcos támadó. A párja, amikor bement hozzá a kórházba, őt hibáztatta a történtekért, hiszen ő maradni akart, de a lány elküldte. Hysterectomiát végeztek rajta mikor bekerült, mert a méhe is súlyos sérülést szenvedett. Amikor ezt megtudta, teljesen kiborult, hiszen ez azt jelentette, hogy nem lehet gyereke. A barátjával Michael-el nem sokkal a kórházból való távozása után szakítottak. Ez mondjuk nem volt baj, mert elég ellenszenves volt a viselkedése.  
Az első hetven oldal nekem eléggé nyögvenyelős volt, és nem igazán tetszett. Elég sokat gondolkoztam rajta, hogy abbahagyom a történetet ott ahol van. Végül kitartottam, mert a fülszövege nagyon tetszett, és akartam, hogy jó történet legyen. Igazam lett. A nyolcvankettedik oldal táján beindultak a cselekmények, nyomoztam én is Dominick különleges ügynökkel és C. J.-vel, ráadásul erőteljesen szorítottam nekik, hogy sikerüljön rábizonyítani az erőszakoló szemétládára a gyilkosságokat. Persze voltak gyanúk, hogy ki dobhatta fel, és a végén volt egy kisebb meglepetés is, ami feltette az i-re a pontot. 
A szereplők:
Chloe avagy C. J. Thownsend: áldozatból lett ügyésznő. Első benyomás nem volt túl pozitív, viszont ügyészként megkedveltem. Harcolt azért, amiben hitt, s bár nem mindig volt mindenben tisztességes, ettől eltekintve jó célt szolgált. Tudom, a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve, de itt most igaza volt. Az is tetszett, hogy ügyészként már nem játszotta meg magát, és nem omlott elsőre az ügyben nyomozó ügynök karjaiba, mint amit már a legtöbb könyvben megszokhattunk.
Dominick Falconetti: A Floridai Rendvédelmi Ügyosztály különleges ügynöke. Tizenhét éve dolgozott gyilkossági ügyekben, és ő foglalkozott a sorozatgyilkossal is, aki brutális kegyetlenséggel kínozta meg és ölte meg áldozatait. Dominick tipikusan olyan férfi, akinél megkondulna a vészcsengő a fejünkben, ha találkoznánk. Jóképű, életerős, fekete hajú, kecskeszakállas férfi, aki nem rejti  véka alá a véleményét. Utálja az F.B.I. embereit, mert mindig ők aratják le a babérokat az ügyeknél, pedig Dominick csapata végzi a munka piszkos részét. Tisztelet övezi, és nagyra becsüli őt mindenki.
Michael Decker: Chloe pasija, szerencsére csak az első pár oldalon. Ellenszenves figura, aki cseppnyi tapintatot vagy együttérzést sem képes mutatni. 
Manny avagy Medve: Dominick társa. Igazi nőfaló, és állandóan humorizálni próbál. Alapjában véve pozitív figura. 

A főszereplők kalandjai folytatódnak Az utolsó tanú című kötetben. Úgy döntöttem, ez is kapni fog tőlem egy esélyt.

Pontozás: 10/7


Nora Roberts: A tanú

"Elizabeth, egy rideg, uralkodó típusú anya leánya fellázad, és egy éjszaka kirúg a hámból: hamis igazolvánnyal bejut egy éjszakai klubba, koktélt iszik, és hagyja, hogy egy vadidegen férfi orosz akcentusa elcsábítsa egy Lake Shore Drive-on lévő házba. Ezek az események örökre megváltoztatják az életét.
Tizenkét évvel később az Abigail Lowery néven ismert nő egy kisváros, Ozarks külterületén él. Szabadúszó számítógépes programozóként bonyolult biztonsági rendszereket tervez… saját biztonsági rendszerét pedig egy vad kutyával és kézifegyverek egész arzenáljával egészíti ki. Visszavonultan él, keveset beszél. De Abigail visszahúzódása csak még inkább felcsigázza Brooks Gleason rendőrfőnök érdeklődését. A lány logikus gondolkodása, titokzatos természete és minden romantikát nélkülöző nézetei lenyűgözik, ugyanakkor zavarják is. Gyanítja, hogy Abigailnek védelemre van szüksége, s hogy a gondosan kiépített védelmi rendszer olyan titkot takar, amelyet fel kell fedni.

A csavaros eszű, felejthetetlen hősnővel és a lélegzetelállítóan izgalmas cselekménnyel Nora Roberts olyan új regénnyel ajándékozza meg olvasóit, amely joggal szilárdítja meg helyét a bestseller szerzők között, miközben az olvasók már a következő művére éheznek."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Adott egy fiatal lány, egy irányításmániás anyával, aki a lánya minden egyes percét beosztja, ezzel majdnem megfojtva őt. Tizenhat éves koráig szófogadó bábja volt anyjának, ám egy nap betelt a pohár, és lázadni kezd. Ennek következménye egy bevásárlóközpontos körút, új frizura, és egy klubb, ahol megismerkedik azzal az emberrel, aki miatt az élete 180 fokos fordulatot vesz. Elizabeth erős személyiség, átlagon felüli intelligenciával, és hatalmas érzelmi hátránnyal, hiszen az anyja soha nem szerette. A lány minden érzelmet mellőzve, szinte robotként tengette napjait. Végül gyanakvó, de ép elméjű és szeretnivaló felnőtt nő lett.
A történet első felében nagyon megkedveltem John és Terry karakterét. Annyit törődtek Lizzel, amennyit senki más az élete során. Az anyját csak azért érdekelte, hogy azt csinálja, amit ő akar. Amíg azt is tette, nem is volt gond. Egyetlen rossz döntés azonban megváltoztatott mindent. Az anyja nem ment vele, s vigasztalás helyett inkább hibáztatta Elizabeth-et, s ezzel engem dühített. Szegény lány annyi mindenen ment keresztül, a vén banya meg kegyetlenül és szívtelenül bánt vele. John pedig barát volt, és apja helyett apja. Vele volt, megölelte amikor úgy gondolta, hogy szüksége van rá, s megtanította lőni. Amikor aztán árulás történt, és lelőtték Terry-t is és John-t is, elpityeregtem magam. Annyira kedveltem őket, és azt hajtogattam, hogy nem igazság. Sajnáltam a lányt, de sajnáltam Terry-t és Johnt is. Ahogy Maddie-t és a gyerekeket is. Aztán "megszületett" Abigail, és belépett a képbe Brooks. Az isteni Brooks Gleason rendőrfőnök. :D  
Brooks karaktere imádni való. Udvarias, kedves, elszánt, őszinte, határozott, egyenes személyiség, aki mindent megtenne a lányért. Brooks anyukájának eszméletlen jó stílusa van. Amikor beállított Abigail-hez a pitével, és rátukmálta magát a lányra, azon akkorát nevettem. Szimpatikus asszony, attól eltekintve, hogy nem fogadja el a nemet válaszként. :D Aztán jött Brooks első majd második randija, ami nem is volt Abigail szerint igazi randi.
Aztán az olvasó szépen megismerheti a főszereplőket, és a mellékszereplőket is. Nagyon megkedveltem Sunny-t (Brooks anyukáját), és Russ-t is. Russ családját nagyon sajnáltam, amikor az a kis görény Justin elkövette a gaztetteit. Szinte egy élet munkáját tette tönkre az a kis taknyos.
Amikor Abigail elmesélte Brooks-nak, hogy mi történt vele, és hogy az elmúlt 12 évben miken ment át, a lelki szemeim előtt láttam Brooks dühtől eltorzult arcát. Elsőre gyűlöletébe fogadta Liz anyját, s nem értette, hogy lehet valaki ilyen.
Amikor Brooks a végefelé azt mondta Abigail-nek, hogy "Mindent megkapsz tőlem, és még többet." nagyon örültem. Szurkoltam nekik, hogy összekovácsolódjanak, és hogy meglegyen a kellő bizalom is, félelem nélkül.
Mit ajánlok a könyv olvasóinak? Vértezzék fel magukat, mert elég sok helyen megmosolyogtatott a történet (főleg Brooks karaktere), viszont volt ahol kicsit elpityeregtem magam. Annyira nem mindennapi volt... :)) Csak annyit mondok, hogy Worcester-szósszal elkészített krumpli. Keressétek az összefüggést! :D
Ami még pozitívum volt a könyvben, hogy az egyik általam nagyra tartott sorozatot is megemlítette. (Űrszekerek)

Amin jót mosolyogtam:
– Ha megint szeretnél velem összeolvadni, jobb lesz, ha lekapcsolod azt a krumplit. (Brooks mondta)


Ez a könyv bekerült a kedvenceim közé, hiszen van legalább annyira jó és izgalmas mint a Nyomkövetők. Osztott első hely Nora Roberts könyveinél. :)

Pontozás: Abszolút 10/10*

2013. június 10., hétfő

Jostein Gaarder: Tükör által homályosan

Ismét megbontva a sorrendet, a legújabb olvasmányomról ejtenék pár szót. Ez nem jelenti azt, hogy kihagyom Nora Roberts-től A tanú című könyvet, csak azt, hogy arra majd később kerül sor. Szeretném kicsit összeszedni Roberts könyvéről a gondolataimat.

Jostein Gaarder - Tükör által homályosan bemutató szöveg:
" Cecilie napjai csendesen telnek, mióta ágyhozkötött beteg. A karácsonyt is jobbára szobájában tölti, ahol egyszercsak megjelenik egy furcsa szerzet. Azt sem tudni biztosan, hogy a váratlan vendég fiú-e vagy lány; haj nem nő a fején, kicsi, légies, amolyan gyerekforma. A jövevény bemutatkozik: ő Isten egy angyala, s Ariel a neve. Egyre gyakrabban tűnik fel Cecilie szobájában, s ilyenkor nagyon furákat kérdez az emberek világáról; nem érti, mi a meleg és a hideg, nem érti milyen lehet aludni és álmodni, milyen lehet a hó tapintása. A kislányt pedig a földöntúli világ izgatja. Ahogy telnek a napok, az élet, a létezés, a test és a lélek, a teremtés, az isteni szándék egyre több titka kerül szóba kettejük között.
Ariel, az angyal teljesíti feladatát: a kislány abban a tudatban búcsúzhat el szeretteitől, hogy az emberi lélek is része az örökkévalóságnak... "

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.



Termedelmét tekintve 142 oldalt kóstál maga a történet, viszont ezt olvasva tartalmilag többnek tűnik. Kicsit félve kezdtem neki, mivel már a fülszöveg elolvasása után potyogni kezdett a könnyem. Mégis rászántam magam, hiszen ennyitől azért nem fogok visszariadni. Első öt oldal után sírni kezdtem. Sok hosszú és mély levegőt véve sikerült megnyugodnom, és folytatnom a történetet. Az olvasó szeme elé tárul egy olyan ház, ami tele van szeretettel és félelemmel. Adott egy négytagú család és persze hozzá a szomszéd házból a nagyszülők. Cecilie novemberben esett ágynak, erről is említést tett az író, s a történet maga számunkra karácsonykor kezdődik. Ekkor indulnak számunkra be a dolgok. Rögtön a közepébe kedves olvasó, hogy feleszmélni sincs lehetőséged. Adott egy fiatal lány, aki haldoklik. Tele van kérdésekkel, amire már elég régen keresi a választ, s olyanokkal is, amik csak akkor jutnak az eszébe, amikor egy titokzatos idegen felhívja rá  figyelmét. Szeretne egy korcsolyát, egy szánkót és egy sílécet, szeretne kimenni a szabadba, újra a barátaival játszani, nagyokat kirándulni, de a legfőbb, amit a legjobban szeretne: meggyógyulni. Akaratlanul is vele éreztem minden egyes pillanatban amikor egyedül volt, s amikor a szülei bánatáról olvastam, akkor velük. Ők már tudták, hogy nem sok remény, mégis bíztatták a kislányt, hogy ne adja fel. Cecilie-nek van egy édes kisöccse is, Lasse. Ő tudósít a nővérének a történésekről, ám egyre ritkábban látogatja a testvérét. 
Ariel, az angyal azért érkezett a lányhoz, hogy mindvégig vele legyen. Kérdéseket tesz fel, s kérdéseket válaszol meg. Abszolút pozitív személy, aki szeretné megkönnyíteni a kislánynak a továbbiakat. 
Rengeteg gondolkodni valót kapunk mi magunk is, a kérdések és válaszok tömkelege megmozgatja a fantáziánkat. Ha cimkézni kellene a történetet, akkor az alábbiakkal látnám el: megható, szomorú, szép, megrázó. 
Szigorúan csak erős lelkű személyeknek ajánlom! 

Pontozás: 10/10