Az Athenaeum nagy képes kalendáriuma a 2019-es évre

Ma délelőtt meghozta a futár az Athenaeum kiadó által megjelentetett, 2019-es évre szóló, nagy képes kalendáriumát. Több okból is nagyon vártam, hogy kézbe vehessem, az egyik ilyen ok az, hogy a kalendárium steampunk arculatot kapott, és szívesen nézem az ilyen típusú kiadványokat, könyveket. A steampunk stílusnak gyakori díszítőelemei: a fogaskerék, kulcsok, csavarkulcsok, óraműves alkatrészek, fémcsövek, fém- esetleg fa, kaucsuk (de semmiképpen sem műanyag) alkatrészek. Jellemző színek az óarany, az ólmos (esetleg abszint-zöld) árnyalatok.

Meg kell említenem, hogy a kiadó beleadott apait-anyait, egy nagyon igényes, szép és jó kivitelezésű kiadványt tarthatunk a kezünkben. Imádom a kidomborodó borítást, a kinézetét, s nem utolsó sorban a tartalmát is. Szerintem bátran kijelenthetem, hogy büszke lehet mindenki magára, aki valamilyen módon részt vett a kiadvány létrehozásában. Esztétikus és informatív egyszerre. 

A kalendáriumba itt tekinthettek bele:
https://www.lira.hu/landings/kalendarium_2019_belepillanto.pdf

Vagy nézzétek meg a kiadó facebook oldalán található videót:
https://www.facebook.com/athenaeumkiado/videos/187188798876812/ 

Ami nagyon tetszik benne, hogy van benne jegyzeteléshez hely, ugyanakkor rengeteg mindent belesűrítettek abba a 212 oldalba, hogy igazán tartalmasnak mondhassuk a könyvet. 

Van: 

- Mértékegység kisokos

- Helyek a nagyvárosban, ahol kávézhatunk és olvashatunk 

- Könyvszakmai ki-kicsoda (kiadók munkatársai, írók, bloggerek)

- Ötletelő - ha valamit nem találsz könyvesboltban, megtekintheted az online webáruházak és antikváriumok listáját is

- Írással kapcsolatos segédletek, ötletek, kreatív írás képzések listája

- A Budapesti nemzetközi könyvfesztivál története

- A töklámpás legendája

- Különböző információk, érdekességek

+ Ami az én figyelmemet is felkeltette, egy könyves kihívás is található a kalendáriumban!

Az Athenaeum Kiadó 2019-es Nagy Könyves Kihívása - Legyen 2019 az olvasásod éve! 

A szempontok adottak, rád csak a teljesítés vár.

Ösztönző is akad, hiszen aki teljesíti az összes pontot 2019. december 28-ig, lefotózza és elküldi a kitöltött naptároldalt a megadott helyre, azok között a kiadó kisorsol egy 52 könyvből álló ajándékcsomagot! :) 

Szóval rengeteg jó dolgot tartalmaz, én biztos, hogy sűrűn forgatni fogom. :)

Minden könyvszerető embernek ajánlom. 

Nem csak hasznos, de esztétikus is. 

A kiadó így mutatta be a kalendáriumot:
„Az Athenaeum vállalatcsoport alapítója, a könyvesboltosból lett nyomdász és könyvkiadó 1859-ben Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára címmel életre hívott egy olyan kalendáriumot, amely, azon túl, hogy tényleges határidőnaplóként is használható volt, a kor írástudói számára legfontosabb információkat gyűjtötte össze. Például benne volt a teljes tiszti kar névvel-címmel, minden közhivatal elérhetősége, meg sok olyan dolog, amit ma már nem is értünk. Később ez az évkönyv Az Athenaeum Nagy Képes Naptára címet kapta, és az olvasó polgárság egyik leggyakrabban használt kiadványává vált évtizedekre. Hamisítatlan XIX. századi koncepcióról van szó, ez a kalendárium-forma egy lassabb, élhetőbb, emberibb világ tárgyi bizonyítéka.

Mi pedig, az Athenaeumnál úgy döntöttünk, hogy 2019-re felélesztjük a magyar írott kultúra legnagyobb hagyományú kalendárium-termékét. Ez a kiadványsorozat 160. évfolyama, egy különleges anyagokból készült, egészen egyedi nyomdatechnológiai eljárásokkal létrehozott „vadonatúj régiség”.

A színes nyomású kiadvány steampunk arculatát Földi Andi tervezte, az olvasnivalókat olyan kiválóságok jegyzik, mint Bíró Szabolcs, Matthew Daintrey-Hall, Gerlóczy Márton, Görög Ibolya, Háy János, Horváth Gergely, Jászberényi Sándor, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Lakatos Levente, Nyáry Krisztián és Szurovecz Kitti. A bevezető olvasmányt Vámos Miklós írta.

Ajánlás: Az megvan, hogy a tárgyalásokon milyen jó kapaszkodni valamibe (mármint, konkrétan fogni – mert jólesik, megnyugtat)? És az, hogy mennyivel kellemesebb manuálisan jegyzetelni a megbeszéléseken a legfontosabb mondatokat, mint gépbe pötyögtetni? És az, hogy biztonságérzetet ad az üzleti helyzetekben, ha minőségi, szép eszközöket használunk? Persze, nem múlik ezen semmi, nem ezen múlik – valami hatása mégis van. Nem a másikra, hanem ránk.”

A kalendáriumot megvásárolhatjátok többek között itt: 

https://www.lira.hu/hu/konyv/tovabbi-konyveink/az-athenaeum-nagy-kepes-kalendariuma-a-2019-es-evre

Az év első könyve! Helena Silence: Enigma

Úgy gondolom, fontos egy jó könyvvel indítani az évet, már csak azért is, hogy erőt gyűjthessünk egy későbbi kevésbé jóhoz. Az elmúlt években megfigyeltem, hogy erőteljesen befolyásolta az éves olvasott könyvmennyiségemet az, hogy mi volt az első amit olvastam. 2012-ben jó könyvvel indítottam, és szép számú olvasással sikerült zárnom az évet. Sajnos 2013-ban belenyúltam egy borzalmasba rögtön, és az évet elég gyengének értékeltem. Szóval most örülök, hogy megint jó könyv került a kezeim ügyébe. :) Mindenképpen szeretném beszerezni, ahogy a folytatását is. Most pedig magáról a könyvről egy pár szót:

Ismertető: „Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.”

Először is nagyon örülök annak, hogy egy hihetetlenül tehetséges magyar írónő könyvét olvashattam. Ilyenkor úgy érzem, van még remény, lehetőség a világban. Még most is felkavart vagyok, pedig már egy pár órája befejeztem a könyvet. Hihetetlenül nagyon várom a folytatást, ami elvileg 2014 tavaszán/nyarán megjelenik. Az Ezüsthíd címet fogja viselni, tehát azt kell majd keresni észvesztve a boltokban legkésőbb nyáron, de azért mi reménykedünk benne, hogy már tavasszal. :)

Tehát mit várhat az, aki kezébe veszi az Enigmát?

Egy lebilincselő történetet, amely egyszerre érdekes, izgalmas, szomorú, romantikus és vicces.

Az olvasás minden percét élveztem. Szinte minden szereplő a szívembe lopta magát (természetesen Kramp-ot és Cillát kivéve, mert őket rühelltem a végtelenségig), s szívesen olvasnék tovább róluk. Remélem, hogy az Ezüsthíd felteszi az I-re a pontot, és az Enigmában már jól megismert szereplők élete a megfelelő kerékvágásba kerül.

Zoe és Lena megismerkedése nagyon jól sikerült, és ahogy kibontakozott a barátságuk, kifejezetten tetszett. Imádtam Lenát, Zoe-t, Victort, Alexet és nem utolsó sorban Ethelt. Rajongtam a pacigolós jelenetekért, az első csókért, ahogy az egész összeállt. Lena helyében valószínűleg én megzakkantam volna már az elején a történtektől. Tartson nyugodtan bárki hangyásnak, de egyik kedvencem az volt, amikor Victor elmesélte a ház „titkát” Lenának. Sokszor már láttam Enigma falait, s láttam a szobákat, a berendezéseket. A karakterek is fantasztikusak. Annyira azonosultam velük, amennyire csak lehetett. Megéltem az érzelmeiket, beleéltem magam a helyzetekbe (kivéve bizonyos részek, pl. raktárjelenet, azt inkább kihagynám :D), együtt örültem, szomorkodtam, dühöngtem, aggódtam, sírtam és nevettem velük. Igazi érzelemdömpinget él meg az olvasó, ami után kell egy pár óra nyugalom, hogy megeméssze. Hiába fejeztem be délután négykor az olvasást, este tízkor még ugyanúgy a hatása alatt álltam. És ez jó! Méghozzá nagyon. Szeretem azokat a jó történeteket, amik az olvasás után is velem maradnak még egy ideig. 

Egy szó mint száz, Helena Silence jól ír, s ezt be is bizonyította mindenkinek. Az írásaival kapcsolatban megtalálhatjátok ám őt a facebook-on is, ahol mutat néha egy kis betekintést a készülő könyvébe is. :) Higgyétek el, megéri követni.

Pontozás: 10/10

A könyvek és én

Az egyik nagyon kedves ismerősöm, Judit írt egy sokak által ismert közösségi oldalon, hogy kíváncsi lenne többünk irodalom-listájára. Úgy gondoltam, az enyém jó helyen lesz itt, kiegészítve egy kis plusz információval az olvasási szokásaimról. :)

„A lényeg, hogy szeretnék Tőletek kérni egy listát, amik számotokra meghatározó könyvélmények voltak eddig életetekben. Magyar, és idegen nyelven, zsánerszerűen összegyűjtve, vagy ABC-sorrendben, ahogy épp jön. Egyrészt Általatok mindig új könyvélményeim lesznek, másrészt kíváncsi vagyok, kik melyik történeteket tartják meghatározónak, fontosnak, vagy épp akár utáltnak is az életükben:)”

Kedves Judit! Ez eléggé nehéz kérés, mivel a legtöbb könyv számomra meghatározó könyvélmény volt. :) Azért megpróbálom összeszedni az írókat és könyveket. Kronológiailag sajnos nem tudom felsorakoztatni őket, de igyekszem valamilyen sorrendet kialakítani.

Alice Sebold: Komfortos mennyország

Jay Asher: Tizenhárom okom volt…

Jostein Gaarder: Tükör által homályosan

Adott három könyv a halálról. Mindhárom hatással volt rám, talán azért, mert annyira különböznek egymástól, s mégis hasonlóak. Gyilkosság, öngyilkosság és betegség miatti halál. Mindhárom téma eléggé megrázó, tehát azoknak ajánlom, akik nincsenek nagyon lehangolva. Nekem a három könyvből abszolút kedvencem a Tükör által homályosan lett, mert nagyon összetett mű, terjedelméhez képest rengeteg mondanivalóval.

Kötelező olvasmányok közül:

Victor Hugo: A nyomorultak

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Sokan ellenszenvet éreznek manapság a fent említett két könyv iránt, ám számomra mérföldkőnek számítanak a mai napig. Van mondanivalójuk, ami stílusosan kerül terítékre. Aki olvasta őket érti, mire gondolok. Megragadom az alkalmat, hogy A nyomorultak című zenés drámát (2012.) ajánljam, melynek főszereplője Hugh Jackman, Anne Hathaway és Amanda Seyfried.

Az állatos történetek mindig is előkelő helyen álltak az életemben, így nem meglepő, hogy mély benyomást tett rám:

Vicki Myron – Bret Witter: Dewey – A könyvtár macskája

Cécile Aubry: Belle és Sébastien

Nicholas Sparks: Az őrangyal

Nora Roberts: Nyomkövetők

Eric Knight: Lassie hazatér

Hamarosan remélhetőleg ide kerül majd Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem című könyve is, amely egy lány és egy bagoly történetét meséli el.

Charlotte Brontë könyvei a régmúlt világba engednek betekintést, örök kedvencem marad a Shirley és a Jane Eyre.   

Ahogy szintén örök kedvenc marad Charles Dickens: Karácsonyi ének című könyve, valamint Erich Kästner: A két Lotti-ja is.

Írók, akiknek a könyveit mindig előszeretettel lapozgatom:

Nők:

Vavyan Fable

Nora Roberts

Karen Rose

Heather Graham

Charlotte Brontë

Fehér Klára

Szabó Magda

Julie Garwood

Susan Elizabeth Phillips

Férfiak:

Leslie L. Lawrence

Jules Verne

Nemere István (főleg az Egyiptommal kapcsolatos könyvei)

Nicholas Sparks

Kiemelném az írók közül Vavyan Fable-t, hiszen a fantasy műfajt az Álomhajsza című könyve miatt szerettem meg. Tudnék még rengeteg írót, könyvet említeni, s azt hiszem az elkövetkezendő években a listám még bővülni fog.

Benyomások (varázslatok)

A cím talán kicsit furcsának tűnhet, viszont ha tovább olvastok, megérthetitek a varázslatot mire értem.

Tegnap a barátaim megleptek egy pár könyvvel (szülinapi meglepetés 2 és fél héttel előre), és amikor a (szerintük) jellegzetes csillogást meglátták a szememben, megkérdezte az egyikük, hogy mi fog meg a könyvekben, miért tudok ennyire örülni nekik? Ezen eltöprengtem egy ideig. Számomra ez már annyira természetes, mint a lélegzetvétel. 

Elég sokat gondolkoztam azon, hogy mi fog meg egy könyvben. Azt hiszem, az első benyomás mindig fontos. A mai világban egyre elterjedtebb az elektronikus könyv, és háttérbe szorulnak a nyomtatott, igazi könyvek. Persze mindegyiknek van előnye is, hátránya is, mégis nálam előnyt élveznek a valódi könyvek. Szeretem megtapogatni, megszaglászni őket, érezni a formájukat, illatukat. Már akkor elvarázsolódom, mikor ezen a rituálén átesem. Hatással vannak rám még azelőtt, hogy belekezdhetnék a tartalmi rész felfedezésébe. A könyvek olyan varázslatok, amik csak bizonyos emberekre fejtik ki hatásukat. Akiket ebben a becsben részesítenek, gazdagabbak lesznek bárki másnál. Fontos, hogy nyitottak legyünk a külvilág ingereire, ugyanakkor a könyvek mondanivalójára, s az érzésekre, amiket kiváltanak belőlünk. Egyfajta bűbájt bocsátanak ránk, átkerülünk egy fantáziavilágba, ahol bármi megtörténhet velünk. A történet megvan írva, viszont az, hogy milyen hatást fejt ki ránk, az a fantáziánktól függ. Minél színesebb, élénkebb valakinek a fantáziája, annál erőteljesebben éljük át a történetet.

Tehát fontos az első benyomás. Aztán jön a fül illetve bemutató szöveg, ami alapján az ember eldöntheti, hogy érdekli-e a könyv vagy sem. Fontos, hogy figyelemfelkeltő legyen ez az írás, különben elszalaszthatunk olyan könyvet is, ami tartalmilag megfelelne nekünk. 

Nem árt, ha az interneten is utánajárunk, hogy milyen vélemények születtek eddig a könyvről. Szerény személyem figyel bizonyos blogokat, ahol könyvkritikákat, könyvajánlókat találhatunk, így ha a fülszöveg nem is kelti fel a figyelmem, egy blogbejegyzés még lehet rám ilyen hatással. Persze meg kell találni azt a 4-5 blogot, aminek a vezetője hasonló ízléssel rendelkezik mint te, így nagyobb annak az esélye, hogy olyan könyveket találj náluk, ami neked is tetszet. 

Miért tudok ennyire örülni egy könyvnek? Olyan családban nőttem fel, ahol természetesnek számított, ha egy ember olvas. A könyvek a barátaink, becsülni kell őket. Már zsenge hajtásként (mint emberpalánta) érdeklődést mutattam a történelem, és a művészetek iránt, és az idő előrehaladtával tudásszomjam egyre jobban megnőtt irányukban, így sorra faltam a könyveket. Függő lettem, s a végén már mindegy volt mit olvasok, csak olvashassak. Mostanra már kiterjedt ízlésvilággal rendelkezem, de hajlok az ismeretlen felé is, hogy tágíthassam tudatomat. Minden könyvnek örülök, hiszen a könyv érték. 

Mindig különcnek számítottam (leszámítva egy pár embert, aki szintén különc volt), amíg rá nem leltem a moly.hu-ra, ahol hasonló "kaliberű" emberekkel ismerkedhettem meg.  Köszönöm ezt a lehetőséget, és örülök, hogy megismerhettelek titeket. :) 

Véleménykülönbségek

Ma volt egy csöpp "vita" a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban. Néhány fiatal (nálam fiatalabbak) megjegyezte, hogy irigylik az amerikai diákokat, hiszen ők maguknak választhatják ki, hogy mit olvassanak kötelező olvasmányként. Ezen egy csöppet kiakadtam. A legtöbben kihagynák a Két Lotti, VUK, Tüskevár, Egri csillagok, és a Lassie hazatér című könyveket, mivel szerintük nincs mondanivalója a történeteknek, illetve az Egri csillagok unalmas. Ezzel teljes mértékben ellenkezik az én véleményem. A Két Lotti és a VUK a családi összetartást próbálja bemutatni, a Tüskevár azon kívül hogy szórakoztató, szintén a barátság és a család értékére mutat rá. A Lassie hazatér a kitartásról, emberfeletti küzdelemről, az állatok szeretetéről, megbecsüléséről, hűségéről szól. Az Egri csillagok meg mint tudjuk  az egyik legismertebb magyar történelmi regény, amelynek története valóságos eseményt dolgoz fel (1552. évi egri ostrom). Szerintem nagyon is szükség van ezek megismerésére. A kötelező olvasmányok nem arról szólnak, hogy mihez van kedve az embernek, hanem hogy mit is kellene megismernie. Magyarországon világirodalmat tanulunk, amíg amerikában azt se tudják, hogy Magyarország hol van, nem még azt, hogy kik voltak a híres íróink. Bármennyire is szeretné egy-egy gyerek elolvasni a Harry Pottert, az nem való kötelezőnek. A régi nagyok írásaival kellene először megismerkedni (még ha nem is lesz a kedvencük), s csak utána vagy épp mellette párhuzamban szorgalomból, kedvtelésből olvasni a Harry Pottert, Éhezők viadalát és társaikat. Nem mondom, hogy az összes kötelező a kedvencem volt, de az elmúlt évtizedek alapján úgy tudom, senki nem halt még bele a kötelezők elolvasásába. Kérdem azokat, akik inkább Harry Pottert olvasnának, szerintetek abból mit lehet tanulni? Mi a mondanivalója? Azon kívül, hogy a barátaira számíthat az ember. Ezzel az erővel Verne Gyula: Grant kapitány gyermekei című könyvét is betehetnénk, hiszen az is rámutat erre, valamint szórakoztató, érdekes, izgalmas, és MAGYAR az író. Tény, Kafka Átváltozás című könyve helyett én is inkább Jay Asher  Tizenhárom okom voltját tenném be, mert azt olvasva néhányan elgondolkoznának (talán), hogy a másik ember céltalan bántása, lelki terrorja hová vezethet. Egy gyerek értelmetlen halála, öngyilkossága rámutat bizonyos társadalmi problémára. Ettől függetlenül azt vallom, hogy a kötelező olvasmányok többségére szükség van. Így is nagyon sokban idomult már a mai diáksághoz. Nekünk például kötelező volt A Rab ember fiai, Tüskevár, Pál utcai fiúk, Egri csillagok, Kőszívű ember fiai, Aranyember, Tót atyafiak, Jó palócok, Beszterce ostroma, Nyomorultak, Vörös és Fekete, Egy magyar nábob, Fekete gyémántok, Mester és Margaríta, Átváltozás, Sirály, Candide, Antigone, Tóthék, Légy jó mindhalálig, Az ember tragédiája,  Rómeó és Júlia, Sok hűhó semmiért, A Csinovnyik halála, Isteni színjáték, Hamlet, Köpönyeg, és még sorolhatnám. Ezek közül már nem sok maradt. Akkor meg mit panaszkodnak? Saint Exupery A kis herceg című könyve is alap mű lehetne, mégsem az. Ezek helyett Harry Potter? Tragédia, hogy már itt tartunk. Elhiszem, hogy jó könyv, mert nincs olyan hogy rossz könyv, csak olyan ami nem nekünk íródott. Ettől függetlenül mindegyik jó legalább tapasztalatszerzésnek. Kell, hogy ezeket a műveket is megismerjük. Nem hinném, hogy ezeket elolvasva az embernek végleg elmenne a kedve az olvasástól. Egyszerű a képlet: egy kötelező után iktassa be minden diák magának azt, amit szívesen olvasna. 

A másik téma pedig amit szerettem volna megemlíteni, az természetesen a könyvek. Megjegyezték ugyanis egy könyves fórumon, miszerint elmaradott vagyok. :) Igen, így fogalmaztak. Mivel amikor ifjúsági könyv ajánlását kérték, én Fehér Klára Bezzeg az én időmben című könyvét ajánlottam Sohonyai Edit Macskaköröm című könyvével együtt. Nem vagyok elmaradott, szimplán amikor én tini voltam, még ilyeneket olvastunk, tehát erről tudok pozitív véleményt alkotni. S talán elgondolkozhatnának néhányan azon is, hogy attól hogy valami régi, még nem biztos hogy jobb, ahogy az sem biztos, hogy az új mindig jó. 

További szép estét mindenkinek!