Fülszöveg:
„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Arden Bowie a fiatal, tehetséges és vonzó írónő éppen első könyvének dedikálására készül egykori munkahelyén, a Next Chapter könyvesboltban. A jeles alkalmon egy különös férfi, Dustin is felbukkan a regény egy példányával, lelkesen mosolyog, bókokkal halmozza el az írónőt és autogramot kér tőle. Aztán megjelenik a következő rendezvényén. Majd az azutánin is. Arden enged a férfi kitartó ostromának, és elfogadja az egyik meghívását. Csak a kávé mellett beszélgetve döbben rá arra, hogy hatalmas hibát követett el, amikor figyelmen kívül hagyta belső megérzéseit… és végül a férfi megszállottságának áldozatává válik.
A szörnyű traumát követően Arden csak rettegve és bezárkózva tud létezni, ám egy nap elhatározza, hogy új fejezetet nyit az életében, és egy apró oregoni városba költözik. Itt barátkozik össze Gideonnal, egy volt Los Angeles-i nyomozóval, aki nemcsak új házának, hanem az új életének a felépítésében is segít. Mindeközben Dustin alig várja, hogy kiszabaduljon a pszichológiai intézetből, mert meggyőződése, hogy meg kell óvnia az asszonyát mindenkitől, aki ellenük támad. De vajon ki fogja tőle megvédeni Ardent?”
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2026
Fordította: Tóth Gizella
Oldalszám: 543
ISBN: 978-615-110-107-0
Az írónő előző könyvét (Sötét ösztönök) imádtam. A Végső célpont – bár nagyon jó volt - nekem kevésbé tetszett. Megvolt a szokásos stílus, gördülékeny történetmesélés, jó leírások. A kutyás részeket kifejezetten szerettem. Az is tetszett, ahogy az írónő az összetartó családról írt, meg ahogy bemutatta a könyvkiadás marketing részét. Viszont a témája sokkal nehezebb, borongósabb az atmoszférája. Nekem néhány rész már nyomasztóan sötétnek tűnt. Hátborzongató és hihető történet. Az emberi természet sötét oldala valóságosnak hat a történetben. Nem kézenfekvően biztos a boldog befejezés. Talán inkább drámai volt, mint romantikus. Szívesen írnám, hogy kiemelkedik a szerző többi könyve közül az érdekes helyszínével és karaktereivel, de sajnos nem így van. Ő ennél jobbra is képes, ahogy azt már többször is bizonyította. A megszokott nyelvezetet és stílust hozta, azonban a történet bizonyos részei az én ízlésemnek már túl durvák. Szerencsére voltak olyan részek, amikben teljesen mellőzte a brutalitást, és azok „könnyebben fogyaszthatóvá” tették a történetet. Érezhetően kidolgozott a cselekmény. Meggyőző módon mutatta be, hogy milyen veszélyes egy megbomlott elméjű, megszállott ember.
A könyv három részre van tagolva.
I. rész: Összetörve
Arden Bowie egy könyvesboltban dolgozott részmunkaidőben. Ugyanabban a könyvesboltban volt az első író-olvasó találkozója, amin bemutatták az első regényét, a Suttogásokat. Volt egy rámenős férfi, aki a könyvbemutató után követni kezdte a nőt. Már a második találkozásukkor kezdett ijesztővé válni. Minden rendezvényen megjelent, ahol Arden előadott és dedikált. Nyilvánvaló volt, hogy valami baj van nála „a toronyban”. Megszállottan akarta a nőt. A helyzet kezdett eldurvulni, amikor betört Arden lakásába és elvitte néhány személyes holmiját.
„Ha előre tervezel, azzal kizárod a kapkodást és a pánikot.”
Arden nagyon jól szervezett, rutinos nő, aki megtervezett napirend szerint élt. Alaposan átgondolva hozott döntéseket. Mélyen beleivódott a rend iránti igény. A nénikéje nevelte fel, mert a szülei tizennégy éves korában meghaltak. Talán ez is közrejátszott abban, hogy fontosnak tartotta a rendezett életet, és a kiszámítható dolgokat.
Amikor Dustin Dubeckit testi sértés, szexuális bántalmazás, gyilkossági kísérlet, és még sok egyéb vádpont miatt letartóztatták még nem múlt el a rémálom. Hajmeresztően meghökkentő volt az a brutalitás, ami ebben a részben volt.
A szomszéd pár, Monica és John sokat segítettek Ardennek. Gyakorlatilag John mentette meg attól a szörnyetegtől. A kórházban töltött idő alatt megnyugtatta a tudat, hogy az emberek törődnek vele. Virágok vették körül, amiket a családjától, a szomszédaitól, a munkatársaitól, és a barátaitól kapott. Nagyon aranyos volt, amikor Zoey (Arden unokatestvére és legjobb barátnője) egy lila sárkányt ajándékozott neki. Arden tudta, hogy nagyszerű családja van, és nagyon szeretik őt.
A beteg, erőszakos gazember azt tervezte, hogy amikor kiszabadul, akkor ott folytatja, ahol abbahagyta. Mentális zavarra hivatkozva öt évet szabtak ki rá egy pszichiátriai intézetbe zárva, teljes őrizet alatt. Megértettem az emberek felháborodását, főleg a nőét és a két rendőrét. Ez egy nagyon enyhe és helytelen ítélet volt egy ilyen erőszakos és téveszmés gazembernek.
Dubecki egy megszállott, erőszakos, narcisztikus, nőgyűlölő szociopata volt, aki úgy tett, mintha hatott volna a kezelés, úgy viselkedett, ahogy elvárták a terápia során. Azt gondolta, hogy megtalálja majd a módját, hogy ezért mindenki megfizessen. Az ügyvédek, a bíró, az anyja, a zsaruk és Arden. Mindenkin bosszút akart állni. A vele kapcsolatos részek rendkívül sötét hangulatot árasztottak magukból.
Arden eldöntötte, hogy leküzdi a késztetést, hogy bezárkózzon, és kiküzdi magát abból a helyzetből, amibe került. Ebben szakértő segítségét kérte. Az elkövetkező években sok változás volt az életében. Az egyik fontos változás, hogy megosztotta a házát egy kutyával. Már az ötödik könyvén dolgozott. Nem maradhatott olyan helyen, ahol nem érzi magát biztonságban, mert tudta, hogy az a gazember megtalálhatja, ha tíz hónap múlva kiengedik. Eldöntötte, hogy Oregonba költözik. Úgy választotta ki az új otthonát, hogy Zorrónak a labradornak legyen udvara; a ház tágas, de ne nyomasztóan nagy legyen; és alig húszperces autóútra lakhasson Zoey-tól és a családjától. Minden helyes lépést megtett, hogy visszanyerje az irányítást.
Kedveltem a kilencedik fejezetet, mert nagyon hangulatos volt, ahogy Arden a bolhapiacon és a régiségboltban vásárolt, hogy otthonossá tegye az új házát. Az idilli környezet erős kontrasztban állt az elszenvedett támadás traumájával, és a fenyegető veszéllyel.
Joe Riley, a vaskereskedés tulajdonosa szimpatikus karakter. Az unokája, Gideon tipikusan az a férfi főszereplő, aki védelmező, férfias megjelenésű, nagyon szexi. Fekete hajú, zöld szemű, nagyon jóképű férfi. Ügyes kezű, segített a nagyapjának, amikor szüksége volt rá, és fából készített dolgokat (tálakat, lámpákat…). Korábban nyomozó volt Los Angelesben. Szeretett fával dolgozni, bár hiányzott neki a nyomozói munka. Los Angeles nem. Elégedett volt az életével Riverbendben. Már majdnem két év telt el a nagyanyja halála óta. A nagyszülei szerelme mély és tartós volt. Tudta, hogy a nagyapja azt reméli, ő is megtalálja a tartós, igaz szerelmet. A nagyapja kérésére cserélte le Arden házában a kilincseket. Amíg felszerelte az új ajtógombokat, tanulmányozta a nő házát. Mire befejezte, addigra úgy érezte, hogy elég jól kiismerte a lányt. Rövid ismertség után kedvelte őt és a kutyáját.
Tetszett, ahogy a férfi a fáról, a famegmunkálásról beszélt. Érdekesnek találtam a témát. Az alkotói tevékenység, a kreativitás gazdagította a történetet.
II. rész: A gyógyulás útján
„Egyszerre nem, csak lassan gyógyul a seb.” (William Shakespeare)
Arden szomszédai érdekesek és szórakoztatóak voltak. Az egyik férfi, Jamie festőművész. A férje, Nick pék. Jamie lett Arden új, nem rokon legjobb barátja. A baráti kapcsolatok (is) szépen kiemelkedtek a történetből. Az okos, vicces, kedves, jó ízlésű nő hamar megkedveltette magát mindenkivel. Úgy tűnt, hogy jó közösségbe került, és gyakran találkozott a rokonaival. Bár könnyen megijedt, és időnként késztetést érzett a bezárkózásra, szépen „újraépítette” az életét. Az a véleményem, hogy nagyon inspiráló ennek a szimpatikus nőnek a szervezettsége és ereje.
Gideon és a nagyapja közt nagyon szoros és meghitt volt a kapcsolat. Boldoggá tette őket a közös időtöltés, és az, hogy ugyanott élnek. Szerintem nagyon szép volt, hogy mindenben támogatták egymást. Megértő szeretettel és gondoskodással fordultak egymás felé.
„Ki a fene tudja, miért történnek meg dolgok? Azt mondják, mindennek oka van, és talán igazuk van.”
Arden és Gideon egyre közelebb kerültek egymáshoz, esélyt adva annak, hogy szárba szökkenjen egy szerelem.
A nő egyszerűen csak el akarta felejteni a borzalmat, ami történt vele. Remélte, hogy öt év után már nem ő lesz Dubecki megszállottságának a tárgya.
Dubeckit kegyelmi szabadlábra helyezéssel öt hónappal korábban kiengedték. Amikor Arden megtudta, hogy kiszabadult, nem igazán tudta meggyőzni magát, hogy még mindig biztonságban van.
Amikor Gideon lett a helyi rendőrfőnök, Arden egyszer sem panaszkodott, amikor a munka távol tartotta, vagy éjszaka riasztották. Rajongott Gideon nagyapjáért. Okos, olvasott, talpraesett nő volt, aki jobban vonzotta Gideont, mint amire korábban számított. Szerintem a férfi jól kezelte a helyzetet. Őszintén beszéltek egymással, és biztosította a nőt arról, hogy vigyáz rá. Mindent megtett azért, hogy Arden biztonságban érezze magát.
III. rész: Erő
Gideon igyekezett mindent kideríteni Dubeckiről, és a nyomozásról tájékoztatta Ardent és a columbusi nyomozókat (akik évekkel korábban segítettek a nőnek). Tudta, hogy az évek alatt, amelyeket bezárva töltött az a kóros lelkialkatú fickó, minden felgyülemlett benne, és nagyon valószínű volt, hogy hamarosan ölni fog, és egynél nem áll meg. Igaza volt.
Arden elégedett volt az életével, boldog volt az új otthonában, és vágyakozott a jövőre Gideonnal, akit szeret és aki szereti őt.
Szerintem nem ez az írónő legjobb könyve, ámbár ügyesen felépített és hátborzongató történet. Az egy nagyon erős húzás volt, hogy a hősnőt nem kellett megmenteni, mert önmagát mentette meg, és egy csajos karácsonyi ajándékot használt hozzá. Arden és Gideon jó karakterek és méltó társak. Tetszettek a beceneveik is. A családjaikat és barátaikat is nagyon kedveltem.
Jó volt a befejezés, és méltó lezárása volt a történetnek, mégis nagyon jó lett volna egy epilógus.
