Viola Judit: A fészek melege (Sasok a viharban IV.)

„Ez ​a könyv a negyedik Viola Judit történelmi regénysorozatában. Aki arra vágyik, hogy a mai Északkelet-Magyarország alig észrevehető várromjai, időtlenséget sugárzó hegyvonulatai, poros országútról rég aszfaltozott útra váltott völgyei, patakok kibetonozott partjai, az erdők mélyének hívogató csöndje benépesüljön 13. századi magyar életekkel, az jó helyen jár. Az Aba család fordulatos története, az édesanya aggódása, az apa fiaira néző büszkesége, majd szótlan fájdalma, magyarok, kunok egymás ellen vívott csatáinak kegyetlensége és lelkifurdalása, az egyszerű nép gyermekeinek egymásra hagyott bölcsessége, az uralkodás kísértései és felelőssége, a felnövekvő ifjak szilajsága, határozottsága és tanácstalansága, az igaz szerelem keresése, bőséges lakomák gyönyörűsége, országos gondok és kicsinyes intrikák szövevénye – mindez, s annyi minden más is elénk tárul e tetralógia lapjain. S a szerző, miközben egy idegen, rég elmúlt világ mindennapjaiban és ünnepnapjaiban részesít bennünket, nemcsak elhisszük neki, hogy ilyen lehetett az élet úgy hétszáz évvel ezelőtt Magyarországon, Göncön és Budán, meg a Nyulak szigetén, hanem részévé válunk Amádé, Finta és Péter, a három testvér országos gondjainak, családi és magánörömeinek, tragédiáinak.”

Van-e nagyobb dicséret, mint hogy egy könyvet nem lehet letenni? S már alig várja az ember, hogy megtudja, mi is lett a „meg is halt, meg nem is” Fintával.

Balog Zoltán

Református lelkész, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt vezetője

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2020. február 28.

Műfaja: történelmi regény

Borító: Földi Andrea

Oldalszám: 440

ISBN: 978-963-293-989-6

Itt olvashattok bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1832488.pdf

Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál. Debütáló regénye, a 2016-ban megjelent Sasok a viharban, egy családtörténet nyitó kötete volt, ami azonnal megnyerte magának a hazai olvasóközönséget. Ennek a családtörténetnek a következő, negyedik kötetét tarthatja jelenleg kezében az olvasó.

„A középkori történelem szereplőire ritkán gondolunk úgy, mint hús-vér emberekre. Az időbeli távolság mozdulatlan alakokká merevíti őket. Mint egy freskó alakjai, úgy tűnnek elő a múltból. Pedig ugyanazok az indulatok mozgatták őket is, mint ma minket: szeretet és gyűlölet, hűség és árulás, önzetlenség és érdek, pénz és hatalom. Ők is küszködtek, örültek, győztek és elbuktak. Csak a díszlet más, az ember ugyanaz maradt. Ha megismerjük és esendőségükben is szeretjük őket, önmagunkat is jobban megértjük és elfogadjuk.” Viola Judit

A gyűjteményem 

A borító most is szolid, igényes, ugyanakkor figyelemfelkeltő. Nagyon illik a történethez.

A szerző tájleírásainak, korhű ábrázolásának és nagyszerű karakterábrázolásainak köszönhetően magunk előtt láthatjuk a történéseket, filmszerűen peregve le a szemünk előtt. A könyv nyelvezete, illetve hogy betekintést nyerhettem az akkori szokásokba, s együtt ünnepelhettem az Aba nemzetség fiaival, visszarepített a XIII. századba.

Magam előtt láttam az éhező csapatok bevonulását Magyarországra, azt, ahogy Katarina asszony megmenti az ifjú Anna Jadvigának és néhány sorstársának az életét, Amádé hazatérését, illetve a nagy találkozást, amitől a hasamat fogtam a nevetéstől, ugyanakkor éreztem, hogy végre Amádé is révbe érhet.

A könyv most is bővelkedett eseményekben, jókban és rosszakban egyaránt. A könyv első felében főleg Amádé élete volt előtérben, aminek én örültem is, hiszen egyértelműen pozitív karakter volt, akinek a boldogulását a szívemen viseltem. A kötet második felében viszont előtérbe kerültek az országot fenyegető veszélyek, támadások, viszályok, veszteségek, amik teljesen más hangulatot adtak az olvasónak, mint az előző fejezetek.

Amádé most is abszolút kedvencem maradt, emberséges, jó szívű, okos és bátor lovag lett, ki végre társra is lelt. Ez nem is lepett meg, hiszen már az első kötetnél megjegyeztem, hogy a három Aba fiúból vele szimpatizálok a legjobban.

Lőrinc bátyó hozta a formáját, azt hiszem ő az, akiben sose csalódtam még. A csel, amit végrehajtott megmosolyogtatott, és örömmel töltött el, hogy a családja is úgy érezte, van még mit tanulni az öregtől. Ami a szívén az a száján, persze csak óvatosan. A beszólásaiért most is odáig voltam, közvetlen és szókimondó stílusának köszönhetően sűrűn mosolyt csalt az arcomra.

László király cselekedeteivel viszont nem igazán tudtam egyetérteni. Rettenetesen taszított a viselkedése és ellenszenvessé vált, pedig a kezdetekben még szimpatizáltam vele. Egy szerencséje, hogy Amádé hű támasza maradt, annak ellenére is, ami Fintával történt.

Elszomorított, hogy két olyan szereplőtől is búcsút kellett vennem, akik közel álltak hozzám. Mindkettő aranyszívű, másokat segítő ember volt, akik szebb sorsot érdemeltek volna.

A regény magával ragadó, olvastatja magát, egyszerre szórakoztat és informál. A kivitelezésbe sem csúszott hiba, igényes mind esztétikailag, mind pedig tartalmilag. Szerettem olvasni, s továbbra is várom a folytatást. Főleg, mert nem bánnám, ha kiderülne, hogy ki volt Dávid úr ágyánál az a rejtélyes alak, bár szerintem erre választ már nem fogok kapni.

Pontozás: 10/10

Viola Judit: Villámlás és mennydörgés (Sasok a viharban 3.)

„SZIRTEK CSÚCSÁN, NEMESI SASFÉSZEKBEN DŐLHET EL A KIRÁLYSÁG SORSA …

Az 1279. esztendőben Fülöp püspök minden követ megmozgatva igyekszik az egyházat megszabadítani az eretnekségtől.

A legátus László királlyal köt egyezséget az ügy előmozdítása érdekében. Ám a kunok nem mind értenek egyet királyuk döntésével, veszni érzik a szabadságukat. A viszály hamarosan emberéleteket követel. Finta, a frissen kinevezett erdélyi vajda, testvéröccsével, Amadéval a kunok táborába megy, hogy elsimítsa a nézeteltérést, és elűzze a királygyilkosság fenyegető árnyát.

A Sasok a viharban harmadik kötetében tovább követhetjük a már jól ismert szereplőket útjukon, a magyar történelem egyik kevésbé ismert időszakában.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2019. január 14.

Műfaja: történelmi regény

Borító: Földi Andrea

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-293-860-8

Itt olvashattok bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1589959.pdf

 

Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál. Debütáló regénye, a 2016-ban megjelent Sasok a viharban, egy családtörténet nyitó kötete volt, ami azonnal megnyerte magának a hazai olvasóközönséget. Ennek a családtörténetnek a következő, harmadik kötetét tarthatja jelenleg kezében az olvasó.

„A középkori történelem szereplőire ritkán gondolunk úgy, mint hús-vér emberekre. Az időbeli távolság mozdulatlan alakokká merevíti őket. Mint egy freskó alakjai, úgy tűnnek elő a múltból. Pedig ugyanazok az indulatok mozgatták őket is, mint ma minket: szeretet és gyűlölet, hűség és árulás, önzetlenség és érdek, pénz és hatalom. Ők is küszködtek, örültek, győztek és elbuktak. Csak a díszlet más, az ember ugyanaz maradt. Ha megismerjük és esendőségükben is szeretjük őket, önmagunkat is jobban megértjük és elfogadjuk.” Viola Judit

 A borító most is szolid, igényes, ugyanakkor figyelemfelkeltő. Nagyon illik a történethez.

A szerző tájleírásainak és nagyszerű karakterábrázolásainak köszönhetően filmszerűen peregnek szemünk előtt az események. A regény olvastatja magát, visszarepít a régmúltba és kalandozásra csábít. Veszély, viszály, harc, veszteség, árulás, hűség, összetartás, becsület, szeretet, család, barátok, és kalandok töméntelen mennyiségben. Minden, ami csak kellhet egy jó történelmi regényhez.

A regény az 1279 és 1281 közötti időszakot öleli fel.

Két év, rengeteg történés, az ember csak kapkodja a fejét.

Most is az Aba nemzetség tagjai vannak középpontban, közülük is a három ifjú, Finta, Péter és Amádé áll központi helyen. A fő cselekményszál Finta nevéhez köthető, aki a történet kezdetén erdélyi vajdaként, később nádorként tevékenykedik.

Ebben a kötetben a legszembetűnőbb a különbség a három testvér között. Finta makacs, akaratos, rettentően énközpontú. A karaktere már-már taszító. Mindig is szerette játszani a nagyot, aki mindenkinél többet tud, de amióta erdélyi vajda lett, majd abból nádor, még inkább gőgössé és fennhéjázóvá vált. Nem hallgatott az okos szóra, édesanyja intése is lepergett róla. Mindenkinél magasabbra helyezte magát, megrészegítette a hatalom. Aztán egy ostoba tett láttatta be vele, hogy az öntömjénezés nem volt épp okos dolog.

Péter, a középső fiú eszes, csendes. Finta szerint mindig arra húz, amerre a nap süt. Lőrinc úr sajátjaként tekint rá, ő vette pártfogásába. Lanzsér várában lakott feleségével, majd később gyermekeivel. Volt országbíró, később tárnokmester lett. Tetszett a családjához fűződő kapcsolata, Lőrinc úrhoz való hűsége.

Amádé a legifjabb Aba fiú. Egy ideig papok nevelték Jászón, ott ismerkedett meg Lászlóval, a későbbi királlyal. Barátságot kötöttek, ám ez később kissé meglazulni látszott, a király inkább Fintát tekintette bizalmasának. Számomra a három Aba ifjúból mindig is Amádé volt a kedvenc. Tisztességes, megfontolt, állatszerető, és fiatal kora ellenére igen bölcs. Vannak elvei, jók a meglátásai, igyekszik a királyt észérvekkel meggyőzni, nem tartozik a talpnyalók táborába. Nyíltsága, őszintesége igazán megnyerő.

Lőrinc úr az a személy, akit lehetetlen nem kedvelni. Már az előző kötetekben a szívemhez nőtt, megnyilvánulásai sűrűn mulattattak, ugyanakkor tisztelettel és megbecsüléssel tekintettem a karakterére, mert igyekezett gondoskodni a hozzá közel állókról. Bölcs, becsületes, szavatartó ember, a király egyik hű támasza. Igazi harcos, aki jobban érzi magát a csatákban, mint a királyi udvarban. Mondhatni be van oltva az udvari mézesmázosság ellen, ezért hosszú távon nem igazán képes elviselni az udvari intrikákat, muszáj néha visszavonulnia Lanzsérba, hogy saját birtokán pihenje ki a fáradalmakat.

Jó volt olvasni Dávid úrról és családjáról, mert az Aba család az első kötet óta a szívembe lopta magát, ahogy hű segítőik is. Mellékszereplők közül Karacs, Árnyék és Mónus volt kedvenc, ők hárman nemesi erényekkel bírtak, és arany szívük volt. Mind becsületes, dolgos emberek.

László királyt az előző kötetben még szimpatikusnak találtam, ebben a részben viszont ez megváltozott. Kissé fejébe szállt a hatalom, szembement mindennel és mindenkivel, aki nem úgy gondolkodott, ahogy ő. Nem csoda, hogy eleinte annyira jól megtalálták a közös hangot Fintával. László döntései miatt ingataggá vált az amúgy sem szilárd béke az országban.

Amikor az egyház megelégelte a viselkedését, megpróbált nyomást gyakorolni rá, de nem érték el a kívánt hatást. Az uralkodó és az egyház közötti ellentétek egyre súlyosabbá váltak, egyre kétségbeejtőbb volt a helyzet. Lőrinc úr, Amádé és társai pedig azon tanakodtak, mit tehetnének azért, hogy mentsék a menthetőt. Ideiglenesen sikerült is az ellentéteket csillapítani, az egyház visszafogadta Lászlót a kegyeibe, s a kunok is viszonylag elégedetten kerültek ki a helyzetből, ám érezhető volt a feszültség, ami oldalról oldalra csak nőtt. A könyv utolsó nyolcvan oldala lesodort a lábamról. Vészterhes idők jártak. Pusztítás, veszteség és mélységes fájdalom érződik a lapokról. Vajon mit érezhet az a család, amelyiknek választania kell, hogy a szerettükhöz, vagy a királyhoz maradnak hűségesek?

Viola Judit most is nagyot alkotott. Tájleírásainak, korhű ábrázolásainak köszönhetően magam előtt láttam minden helyet, amerre csak szereplőink jártak. Kedvenceim a családi birtokok jellemzései, ugyanúgy magam elé tudtam képzelni Göncöt és Füzért, mint Lanzsért. Imádtam a párbeszédeket, a nyelvezetet, a korra jellemző kifejezéseket, Lőrinc bátyó humoros megnyilvánulásait, s azt, amivé kinőtte magát ez a történet. A cselekményábrázolás kellően részletes, a karakterekről pedig a főbb információkat folyamatosan adagolta a szerző. 

Mindenképpen ajánlanám a sorozatot fiatalabb korosztályoknak is, mert azon kívül, hogy érdekes, együtt kalandozunk a szereplőkkel és betekintést nyerünk a történelembe is. A szerző stílusa könnyed és élvezhető.

10/10

Remélem, a szerző még sok köteten át elvarázsol az Aba ifjak történeteivel. 

Viola Judit: Sasok a viharban II. - Sűrűsödnek a fellegek

"V. Istvánt halála után a Nyulak szigetén helyezik végső nyugalomra. A gyászolók közt szörnyű hír terjed: a királyt talán meggyilkolták. A megüresedett trónra sokan vágynak, az Aba család nemes ifjai azonban mindössze egyvalamiben biztosak: figyelmeztetni kell a néhai uralkodó fiát, aki azonban merész tervet eszel ki, hogy kiderítse az igazságot, és már annak birtokában kerüljön fejére a korona. Ilyen helyzetben nem könnyű megmaradni igaz embernek…

A Sasok a viharban hősei előtt kalandokban bővelkedő, sorsdöntő idők állnak. Magánéleti konfliktusok és diplomáciai gondok nehezítik a család helyzetét. Ünnepek és hétköznapok, halál és születés váltja egymást, és egyikük életébe beköszönt a szerelem is. 

Végleg megpecsételődhet az Aba család sorsa…"

Megjelent: 2017.10.09.

Kiadta: Athenaeum kiadó

ISBN: 978-963-293-717-5

Kötés: tábla, védő

Oldal: 368

Műfaj: történelmi regény

A könyv megvásárolható 20% kedvezménnyel itt:

https://www.lira.hu/hu/konyv/tovabbi-konyveink/sasok-a-viharban-ii-surusodnek-a-fellegek

Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál. Debütáló regénye, a Sasok a viharban egy családtörténet nyitó kötete volt, ami azonnal megnyerte magának a hazai olvasóközönséget. Ennek a családtörténetnek a következő kötetét tarthatja jelenleg kezében az olvasó.

A borítóért most is odáig vagyok. Szeretem, hogy egyszerű ugyanakkor pedig figyelemfelkeltő. Nagyon illik a történethez.

Mindenképpen ajánlanám a fiatalabb korosztályoknak is, mert azon kívül, hogy érdekes kalandozásokon vehetünk részt a szereplőkkel, betekintést nyerhetünk a történelembe is. A szerző stílusa könnyed és élvezhető. Nagyon könnyen lebilincseli az olvasót és nagyszerű kalandozásra csábítja. Számomra kihagyhatatlan ez a történelmi sorozat. 

Már az elején megnyeri az olvasót a csodás tájleírás, amelynek köszönhetően megelevenedik előttünk filmszerűen a cselekmény. Láthatjuk gyülekezni az Aba nembéli urakat, akik megtanácskozzák István király halálának mibenlétét. 

Szerettem, hogy azonnal a lényegre tért a szerző, s a kötet cselekménye átlátható volt, hisz’ részletesen ismertette azt. A kivitelezésbe sem csúszott hiba, igényes mind esztétikailag, mind pedig tartalmilag. 

 Aba házi Lőrinc úr megnyilvánulásai most is sűrűn mosolyt csaltak az arcomra, ahogy azt az előző kötetnél már megszokhattam. Bár kissé szabatos a nyelvjárása, határozottan pozitív karakter, aki erősíti a történetet. Jó volt újra olvasni Dávid úrról és fiairól, akik az előző kötetben a kedvenceimmé váltak, ahogy Dávid úr hű szolgája, Karacs is. Igazán bölcs és jóravaló személynek ismerhettem meg a történet alapján, akire érdemes volt hallgatniuk a főszereplőknek. A főbb karaktereket megismerhettük már az előző kötetben, ugyanakkor ebben a részben is épp elég információt kapunk róluk ahhoz, hogy kerek egésszé váljon a történet.

Ármány, árulás, viszály, veszély, harcok, becsület, hűség, család, barátok, szeretet és összetartás mind-mind felbukkan a történet során. Azt hiszem minden, ami kellhet egy jó történelmi regényhez megtalálható a könyvben. Kalandoztam a főhőseinkkel és nyomoztam a rejtélyek után. Ki a felelős István király haláláért? Elnyeri-e méltó büntetését az illető? Hány élet árán lesz végre újra béke és nyugalom? Nem minden kérdésre kaptam meg a választ, ám a történelmi kalandozásainknak nincs még vége. 

A regény olvastatja magát, visszarepít a régmúltba és kalandozásra csábít. Közelebb hozza hozzánk a történelmi eseményeket és személyeket, szinte úgy érezzük magunkat, mint ha mi is ott ülnénk László király és Béla herceg mellett a trónon, vagy épp Fintával és Amádéval próbálnánk támogatni barátainkat és uralkodóinkat. Amikor Amádé hazalátogat, sugárzik a lapokról az otthon melege és a tengernyi szeretet, amivel körülveszik a legifjabb Aba fiút. 

Árnyék karaktere kedvemre való volt, hisz’ neki hasonló jó megfigyelőképessége volt, mint Karacsnak, s legalább annyira jó szíve is. Fegyverforgatásban és információszerzésben aligha akadt párja. Tetszett, ahogy felkarolta Mónust. 

Egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Aba nembéli Dávid úrék vendégül látták László királyt Füzéren, a két ifjabb Aba fiú (Péter és Amádé) pedig megviccelte Lőrinc urat.

„– De fel is vihetjük, ha úgy gondolja – tréfálkozott Amadé.– Bele is törne a bicskátok! – hergelte őket Lőrinc.Amadé és Péter egymásra nézett, aztán közrekapták nagybátyjukat, és a hóna alatt megragadva olyan szépen megemelték, mint sólyom a zsákmányát, még a lába hegye sem érte a földet.– Hő, hő! Tesztek le rögvest, beste kölykei atyátoknak! Még megszédülök! Rosszabbak vagytok, mint gondoltam. A sivatagi szentek ama testrészire mondom, ölbéli gyermekségem óta nem kalimpázott a lábam a levegőben! – méltatlankodott Lőrinc, de mosolygott hozzá.Nagy nevetés közepette szép óvatosan leeresztették a bajnokot, aki rögvest egy második kupa borral öblítette le az ijedtséget.”

Füzéri vár

A történet végig kalandos és tanulságos volt. Voltak szereplők, akiket szerettem, s olyanok is, akikben elég nagyot csalódtam. Péter az előző részhez képest közelebb került hozzám, ám Finta egyre csak távolodott. Amádé maradt a nagy kedvencem a három Aba ifjúból. 

Jó volt ennyire alaposan betekinteni a történelem eme szegletébe, felfedezni és megismerni a helyszíneket, népeket, valamint a szokásokat. Remélem, hogy még sokat olvashatok az Aba nemzetségről Viola Judit írásai által. Köszönöm az élményt.

Pontozás: 10/10

Viola Judit: Sasok a viharban – Hősiesség és ármány a magyar múltból

Fülszöveg: „Vérzivataros, trónviszályos esztendőkben kalandozunk, a XIII. század végi Magyarországon. IV. Béla király nemrég verte ki a tatárokat a pusztasággá vált, földig rombolt, felégetett honból – de alig lát neki az újjáépítésnek, máris fellángol a családi háborúskodás a csak imént kihunyt parázs fölött. 

A középkorban a harc a hatalomért nem pusztán udvari intrikákban merült ki: fegyverrel folyt a küzdelem a trón elbitorlásáért, a meggyengült ország területének szétdarabolásáért. Az agg, ám még mindig erős királyt nővére és saját fia, majd sógora is megtámadja. 

Az utolsó Árpád-házi királyok végnapjainak idejében játszódó történelmi regény a réges-régi hatalmi játszmák izgalmas felelevenítése. A történetet az egyik királyhű nemesifjú kalandjain keresztül tárja elénk a szerző. 
Szirtek csúcsán, nemesi sasfészkekben dőlhet el a királyság sorsa…”

Kiadó: Athenaeum

Megjelent: 2016. október 4.

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-293-601-7

Műfaj: történelmi

A szerzőről az alábbi sorokat találhatjuk meg a könyv védőborítójának belső oldalán:

Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál. Debütáló regénye, a Sasok a viharban egy családtörténet nyitó kötete.

A szerző szavai:

„Minél többet foglalkozik az ember egy-egy témával, annál inkább fixa ideái támadnak. Nekem is van három. Először az, hogy a valóság sokkal meglepőbb és fordulatosabb dolgokat produkál, mint a legvadabb képzelet. Arról is meggyőződtem, hogy a magyar történelem is van olyan érdekes, mint a nálunk nagyobb és szerencsésebb országok múltja. Sőt! Végül abban is biztos vagyok, hogy bőven vannak figyelemre érdemes, ismeretlen vagy félreismert korszakok és személyek. Ezt a három tételt szeretném alátámasztani ezzel a kötettel és a következőkkel, amik IV. Béla uralkodásának végétől Károly Róbert trónra kerüléséig kísérik végig Aba Amádé és testvérei életét.”

Első, amit megjegyeznék: a könyv olvastatja magát. Ha van pár fölös órád, akár egy szuszra is kiolvashatod. Én személy szerint örültem volna neki, mert érdekes volt, s mindig a legjobb résznél kellett letennem, ráadásul elég sűrűn.

Mindenképpen ajánlanám a fiatalabb korosztályoknak is, mert azon kívül, hogy érdekes kalandozásokon vehetünk részt a szereplőkkel, betekintést nyerhetünk a történelembe is. A szerző könnyed és élvezhető stílusban tárja elénk a múlt bizonyos darabkáit, még ha itt-ott felfedezhetünk eltéréseket is.

A védőborító pedig szerintem gyönyörű. Nagyon illik a történethez, ráadásul felhívja a könyvre a figyelmet.

Már az első fejezet elolvasása után éreztem, hogy rossz véleményem nem lesz a könyvről. Szövegezése megnyerő, a cselekmények részletesen leírásra kerültek, a karakterekről pedig a főbb tudnivalókat folyamatosan adagolta a szerző.

Kedvenc karakterem már az elején lett kettő is. Egyrészt imádtam a legkisebb Aba – nevezett Aba Amádé – ártatlan, tiszta, gyermeki karakterét, szavatartóságát, állatszeretetét. Másrészt felnőttek közül kedveltem Karacs vitézt, aki mosolyogva szemlélte a gyerekek csínytevéseit, s őszinteségével és hűségével szolgálta Dávid urat, az Aba nemzetség fejét.

Kép forrása: http://www.pechy-de-pechujfalu.hu/myfiles/htmls/karacsonyi/karaxw-Title.html

Kalandok, összetartás, szeretet, család, barátok, hűség, becsület, árulás, veszély, viszály és harcok. Minden, ami csak kellhet egy jó történelmi regényhez. Nagyon szerettem Amádé kalandozásairól olvasni, arról, hogyan szerzett magának barátot az iskolában, vagy épp arról, hogy milyen érzések és gondolatok cikáztak végig benne.

Egyik kedvenc párbeszédem a könyv 207. oldalán található, ami Dávid úr és Karacs között zajlott. Amádéról beszélgettek, amely mindkettejüknek fontos és visszatérő téma volt. Ekkor esett szó a barátságról is, s itt gondoltam már sokadjára azt, hogy Dávid úr milyen igazságos és rendes ember volt.

„– Te is tudod, nem a származás a legfontosabb az ember barátjában, hanem a lélek és a szív. Szeretet és hűség többet tesz, mint módos rokonság, s félországnyi birtok. Én is mivé lennék nélküled! Te vagy szemem, fülem s fél kezem is! És nemcsak a váraimban s birtokimon, hanem még a családban is! – mondta Dávid úr. Karacs elpirult örömében, és meghajtottan magát, hogy ne látsszon, bizony még a könny is elfutotta a szemét erre a vallomásra. Mire a nagy hatalmú megyés- és határispán, aki tudta, mit érez hűséges híve és barátja, megragadta mindkét karját, és megszorította. Egyformán érezték, hogy felesleges több szó, s ez egy olyan pillanat, melyet sohasem fognak elfelejteni, akármit hozzon is a jövendő. Közben az asszonyok felhordták a teljes készletet, mindenből hoztak, amiről azt gondolták, hogy Amadénak ízleni fog, vagy hogy eddig nélkülözte a szerzetesek között.”

A könyv előrehaladtával nyomon követhettem, hogyan cseperedik fel a három Aba ifjú – Finta, Péter és Amádé –, s miképp alakult a sorsuk. Finta Béla herceg jó barátjaként és hű lovagként szolgálta a királyi udvart, Péter az Aba házi Lőrincz úrral tartott, tőle kapott nevelést, okítást, míg Aba először Jászón tanult az atyáktól mindenféle tudományt, majd László herceg barátja és bizalmasa lett Budán.

Szerettem egyenként is a történeteiket, ám a legjobban azok voltak kedvemre, amikor az egész család jelen volt. Izabella úrnő (Dávid úr édesanyja), Katarina (Dávid úr felesége), Aba Dávid nemzetségfő, Finta, Péter, Amádé valamint hű barátjuk, Karacs.

Regéci várrajz

Kedveltem azokat a részeket is, ahol a várak építéséről esett szó. 

"Arra gondolt, hogy fiát egyre jobban lefoglalják a hatalmas birtok dolgai, a várak építése Göncön, Bodókőn, Füzéren, és már Regécen is belekezdtek az erődítmény felhúzásába. Béla király szigorúan veszi, hogy minden nagyobb hegy tetején erős várak fogadják a tatárokat, ha visszatérnének....várak építése Göncön, Bodókőn, Füzéren, és már Regécen is..."

 

Füzéri várrajz

Ez a regény azon kívül, hogy történelmi eseményeket dolgoz fel, segít abban, hogy jobban megismerjük a régmúlt alakjait, eseményeit, kalandozhassunk bátran egy olyan világban, ami már nyomaiban sincs jelen a mi időnkben. Igazi történelmi eseményeken átívelő kalandregény, ami minden korosztálynak kikapcsolódást nyújthat. Hisz’ ki ne akarna betekintést nyerni a XIII. század csodálatos világába? Megtekinteni, hogy mi zajlott a Tatárjárás után Magyarországon? Felügyelni az újjáépítést, megismerni IV. Béla uralkodót és leszármazottjait, valamint a nemzetségvezetőket és családjaikat? Megismerni és megízlelni az akkori nyelvezetet és kifejezéseket? A történelemkönyvek csak hozzávetőlegesen, felületesen érintik ezt az időszakot, nem merülnek bele a témába, csak a száraz „tényeket” közlik röviden és tömören, s nem is igazán hagyják, hogy az ember elképzelje a kort a maga pozitív és negatív vonzataival. Ez a regény tényleg rengeteg érdekességet tartalmaz, amit kár lenne kihagyni. Az olvasás minden percét élveztem, s nagyon remélem, hogy a szerző többi regényét is olvashatom majd. Ez a regény mindenképpen újraolvasós. 

Kiknek ajánlanám a könyvet? Kortól, nemtől függetlenül mindenkinek. Ha szereted a történelmet és a kalandokat, akkor azért, ha meg nem, akkor azért. Hiszem, hogy ha esélyt adsz ennek a történetnek, pozitív véleménnyel fogod letenni a végén. 

Köszönöm az Athenaeum kiadónak a lehetőséget! :)

Pontozás: 10/10