"V. Istvánt halála után a Nyulak
szigetén helyezik végső nyugalomra. A gyászolók közt szörnyű hír terjed: a
királyt talán meggyilkolták. A megüresedett trónra sokan vágynak, az Aba család
nemes ifjai azonban mindössze egyvalamiben biztosak: figyelmeztetni kell a
néhai uralkodó fiát, aki azonban merész tervet eszel ki, hogy kiderítse az
igazságot, és már annak birtokában kerüljön fejére a korona. Ilyen helyzetben
nem könnyű megmaradni igaz embernek…
A Sasok a viharban hősei előtt
kalandokban bővelkedő, sorsdöntő idők állnak. Magánéleti konfliktusok és
diplomáciai gondok nehezítik a család helyzetét. Ünnepek és hétköznapok, halál
és születés váltja egymást, és egyikük életébe beköszönt a szerelem is.
Végleg megpecsételődhet az Aba
család sorsa…"
Megjelent: 2017.10.09.
Kiadta: Athenaeum kiadó
ISBN: 978-963-293-717-5
Kötés: tábla, védő
Oldal: 368
Műfaj: történelmi regény
A könyv megvásárolható 20%
kedvezménnyel itt:
Viola Judit 1982-ben
hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként
szolgált és szolgál. Debütáló regénye, a Sasok a viharban egy családtörténet
nyitó kötete volt, ami azonnal megnyerte magának a hazai olvasóközönséget.
Ennek a családtörténetnek a következő kötetét tarthatja jelenleg kezében az
olvasó.
A borítóért most is odáig
vagyok. Szeretem, hogy egyszerű ugyanakkor pedig figyelemfelkeltő. Nagyon illik
a történethez.
Mindenképpen ajánlanám a
fiatalabb korosztályoknak is, mert azon kívül, hogy érdekes kalandozásokon
vehetünk részt a szereplőkkel, betekintést nyerhetünk a történelembe is. A
szerző stílusa könnyed és élvezhető. Nagyon könnyen lebilincseli az olvasót és nagyszerű kalandozásra csábítja. Számomra kihagyhatatlan ez a történelmi sorozat.
Már az elején megnyeri az
olvasót a csodás tájleírás, amelynek köszönhetően megelevenedik előttünk
filmszerűen a cselekmény. Láthatjuk gyülekezni az Aba nembéli urakat, akik
megtanácskozzák István király halálának mibenlétét.
Szerettem, hogy azonnal a
lényegre tért a szerző, s a kötet cselekménye átlátható volt, hisz’ részletesen
ismertette azt. A kivitelezésbe sem csúszott hiba, igényes mind esztétikailag, mind pedig tartalmilag.
Aba házi Lőrinc úr megnyilvánulásai most is sűrűn mosolyt
csaltak az arcomra, ahogy azt az előző kötetnél már megszokhattam. Bár kissé szabatos a nyelvjárása, határozottan pozitív karakter, aki erősíti a történetet. Jó volt újra
olvasni Dávid úrról és fiairól, akik az előző kötetben a kedvenceimmé váltak,
ahogy Dávid úr hű szolgája, Karacs is. Igazán bölcs és jóravaló személynek
ismerhettem meg a történet alapján, akire érdemes volt hallgatniuk a
főszereplőknek. A főbb karaktereket megismerhettük már az előző kötetben,
ugyanakkor ebben a részben is épp elég információt kapunk róluk ahhoz, hogy
kerek egésszé váljon a történet.
Ármány, árulás, viszály,
veszély, harcok, becsület, hűség, család, barátok, szeretet és összetartás
mind-mind felbukkan a történet során. Azt hiszem minden, ami kellhet egy jó történelmi
regényhez megtalálható a könyvben. Kalandoztam a főhőseinkkel és nyomoztam a
rejtélyek után. Ki a felelős István király haláláért? Elnyeri-e méltó
büntetését az illető? Hány élet árán lesz végre újra béke és nyugalom? Nem minden kérdésre kaptam meg a választ, ám a történelmi kalandozásainknak nincs még vége.
A regény olvastatja magát,
visszarepít a régmúltba és kalandozásra csábít. Közelebb hozza hozzánk a
történelmi eseményeket és személyeket, szinte úgy érezzük magunkat, mint ha mi
is ott ülnénk László király és Béla herceg mellett a trónon, vagy épp Fintával
és Amádéval próbálnánk támogatni barátainkat és uralkodóinkat. Amikor Amádé hazalátogat, sugárzik a lapokról az otthon melege és a tengernyi szeretet, amivel körülveszik a legifjabb Aba fiút.
Árnyék karaktere kedvemre való
volt, hisz’ neki hasonló jó megfigyelőképessége volt, mint Karacsnak, s
legalább annyira jó szíve is. Fegyverforgatásban és információszerzésben aligha akadt párja. Tetszett, ahogy felkarolta Mónust.
Egyik kedvenc jelenetem az volt,
amikor Aba nembéli Dávid úrék vendégül látták László királyt Füzéren, a két ifjabb Aba
fiú (Péter és Amádé) pedig megviccelte Lőrinc urat.
„– De fel is vihetjük, ha úgy gondolja – tréfálkozott Amadé.– Bele is törne a bicskátok! – hergelte őket Lőrinc.Amadé és Péter egymásra nézett, aztán közrekapták nagybátyjukat, és a hóna alatt megragadva olyan szépen megemelték, mint sólyom a zsákmányát, még a lába hegye sem érte a földet.– Hő, hő! Tesztek le rögvest, beste kölykei atyátoknak! Még megszédülök! Rosszabbak vagytok, mint gondoltam. A sivatagi szentek ama testrészire mondom, ölbéli gyermekségem óta nem kalimpázott a lábam a levegőben! – méltatlankodott Lőrinc, de mosolygott hozzá.Nagy nevetés közepette szép óvatosan leeresztették a bajnokot, aki rögvest egy második kupa borral öblítette le az ijedtséget.”
 |
| Füzéri vár |
A történet végig kalandos és
tanulságos volt. Voltak szereplők, akiket szerettem, s olyanok is, akikben elég
nagyot csalódtam. Péter az előző részhez képest közelebb került hozzám, ám Finta egyre csak távolodott. Amádé maradt a nagy kedvencem a három Aba ifjúból.
Jó volt ennyire alaposan betekinteni a történelem eme szegletébe,
felfedezni és megismerni a helyszíneket, népeket, valamint a szokásokat. Remélem,
hogy még sokat olvashatok az Aba nemzetségről Viola Judit írásai által.
Köszönöm az élményt.
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése