Áldott, békés, boldog, szeretetteljes és egészségben gazdag, szép karácsonyt kívánok nektek!
A most következő mesét még 2013-ban írtam, az unokahúgomnak, Izabellának. Ő, illetve Nyuszkó, a kedvenc gyerekkori barátja ihlette a mesét. 2014-ben bekerült egy meseválogatásba, melyet kiadott a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ. Közönségdíjas lettem abban az évben, így két mesém is bekerülhetett a könyvbe. Ez az egyik. Az illusztrációt egy kedves ismerősöm, Galamb Zsuzsanna készítette.
A mese illetve a rajzok továbbvitele engedélyköteles, illetve szigorúan csak teljes egészében, változtatás nélkül, forrásmegjelöléssel lehetséges.
Tajti Bernadett: Az ajándék
Él az Északi-sarkon egy jóságos, önzetlen és szeretettel teli személy, aki minden év decemberében egy éjszaka megajándékozza a jó gyerekeket. Ám sokan elfelejtik, hogy ő sem dolgozik egyedül, vannak bizony segítői, akik nélkül nem biztos, hogy boldogulna. Ilyen segítő Izabella is, a Mikulás egyik manója, aki egész éven át azzal foglalatoskodik, hogy minél több különleges zenélő hógömböt készítsen, amit aztán eljuttat a világ különböző tájaira, ahol aztán a gömbök kiválasztják a tulajdonosukat, akiknek egy kis varázslatot csempészhetnek a szürke hétköznapjaikba.
Emellett az éves játékgyártásban is részt vesz, hogy minél több mosolyt csalhasson a gyermekek arcára. Az Északi-sarkon több feladatköre is van a manóknak. A postázóban dolgoznak azok, akik a Mikulásnak írt levelekkel foglalkoznak. Nagy segítséget nyújtanak a játékkészítőknek, mert a levelek alapján írnak egy listát az elkészítendő játékokról. Persze ez a lista sem teljes, hiszen nem minden gyerek ír levelet. Azt, hogy ők mit kapjanak, maga az öreg dönti el. Egész éven át dolgoznak, az éves terv teljesítése után pedig a gyerekek megajándékozása következik. A kissé komisz gyerekek az ajándék mellé virgácsot is kapnak, jelezvén, hogy gyorsan a virgácslistára kerülhetnek, ha nem igyekeznek jobban.
Egyik évben, amikor a körútjáról hazaért a Télapó, arra gondolt, elbeszélget kicsit a segédjeivel, hátha megtudja, ők mire vágynak. Sok érdekes dolgot hallott, de az Izabellával folytatott beszélgetés gondolkodtatta el a legjobban. Bella emlékezett rá, hogy kiskorában volt egy apró, rózsaszínű nyuszis csörgője, ami nagyon sokat jelentett számára, de azóta nem találtak hozzá hasonlót, a Mikulás műhelyében pedig annyi játékterv volt, hogy kétszáz év is kevés ahhoz, hogy előkeressék. Az öregnek azonban eszébe jutott, hogy az Északi-sarki könyvtár lehet a megoldás. A hagyományokról szóló könyveken kívül ott volt elrejtve egy könyv a mágikus varázslatokról is. Eddig csak egyszer alkalmazta a könyvben találhatóakat, mert jobban szeretett saját kútfőből dolgozni. Ez azonban egy különleges helyzet, ami különleges megoldást igényelt. Előkapta hát a rejtekéből a könyvet, és hozzáfogott a tervei megvalósításához. Miután minden ajándékkal elkészült, roppant büszke volt magára. Eddig a manók segítettek neki, most viszont ő tehetett valamit értük. Összehívott mindenkit a színházterembe, ahol együtt szoktak mozizni a szabadnapjaikon.
Télanyó mindenkit megkínált friss süteménnyel és forrócsokoládéval, Télapó pedig tartott egy rövid beszédet barátainak. Miután ezzel végzett, elkezdte kiosztani a meglepetéseket, ami minden manónak boldog mosolyt csalt az arcára. Utolsónak hagyta Bellát, aki meglepődve nézte az utolsó csomagot. Apró volt, a csomagolás furcsa, a masni pedig ferde, mégis szívet melengető látvány volt Izabella számára. Kibontás után ártatlan, gyermeki mosoly ült az arcán, szeme pedig úgy csillogott, mint a legdrágább igazgyöngy. Alig tudta elhinni, hogy az, amit a kezében tart nem más, mint Nyuszkó, a régi nyuszija, aki éveken át mindenhová elkísérte.
A Mikulás boldogan tekintett végig barátain, végül megállapodott a szeme Bellán. Mosolyogva nézte a nyuszis csörgőt szorongató kis kezeket, s arra gondolt, hogy egy ajándéknak tényleg az eszmei értéke a legfontosabb.
