Holly Webb: Az álarckészítő lánya (Varázslat Velencében 3.)

Fülszöveg: „Colette az édesanyjával él, gyönyörű ruhákat készítenek Velence gazdag hölgyei számára. Soha nem ismerte az édesapját, és az anyukája sem beszél róla, ám Colette hímzései életre kelnek és táncot lejtenek, és a lány biztos benne, hogy mágikus erő rejtőzik a vérében.

Aztán Colette felfedezi az igazságot: az édesapja híres álarckészítő és hatalommal bíró mágus is egyben…

Az elbűvölő Varázslat Velencében-sorozat harmadik kötete a sikerszerző Holly Webb tollából.”

Kiadta: Manó könyvek

Megjelent: 2019. július 18.

Fordította: Kondi Viktória

Fordítás alapjául szolgáló mű: Holly Webb: The Maskmaker's Daughter

Oldalszám: 232

ISBN: 978-963-403-607-4

A szerzőről:

Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Books-nál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jon-nal és három gyermekével, Ash-el, Robinnal és William-mel.

Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Books-nál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.

Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott ő maga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.

Amikor a lánya Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.

Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nem a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.

Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.

Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.

A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/

A könyvről:

A szerző most sem tétlenkedett, a történet varázslatos és tanulságos. A valós problémákat leegyszerűsítve, meseszerűen tárja az ifjúság elé a könnyebb emészthetőség kedvéért.

Adott egy fiatal lány, aki apa nélkül nőtt fel, édesanyja varrónőként kereste meg a mindennapi betevőre valót, ő pedig segítette édesanyja munkáját csodás hímzéseivel. Egy napon édesanyját elveszíti, halottnak hitt apja felbukkan, s egy teljesen más közegbe kerül, ahol helyt kell állnia. Varázslata kezd kiteljesedni, s egyesek ezt szívesen fel is használnák a céljaik érdekében. Útját gonoszság, ármánykodás és titkok keresztezik, rá kell jönnie, hogy a megérzéseire nem árt néha hallgatni, mert bizonyosságot nyerhet velük kapcsolatban.

 A szereplők megnyerőek, az ifjúság teljes mértékben azonosulni tud főhőseinkkel.

A csodaparipák és sellők után most egy beszélő macskáé a terep, többek között a macskák segítik majd Colette-et abban, hogy legyőzze a nehézségeket és megmentse Velencét az újabb fenyegetéstől.

Tetszett Colette személyisége és jelleme, szívesen olvastam volna róla és a macskákról többet. Sajnáltam az édesanyját, s azt, hogy a sors ilyen véget szánt neki.

Kedvenc szereplőm Max volt, remélem lesz még olyan kötet, amiben kiemelkedő szerepet kap.

A könyv nyelvezete egyszerű, könnyen olvasható és élvezhető. A cselekmények jól felépítettek, figyelemfelkeltőek, kellően rejtélyesek és izgalmasak. A történet olvastatja magát, ám az első két részt nem tudta lekörözni. Én személy szerint nagyon hiányoltam a csodaparipákat a történetből, ahogy Olivia és Mia karakterét is. Így nem igazán éreztem kerek egésznek a történetet. Ám ha egymás után olvassa az ember a három megjelent kötetet, ez talán nem annyira zavaró.

Pontozás: 10/8

Disney Junior – 5 perces mesék

„Itt az esti mese ideje! 

Tartsatok velünk egy varázslatos utazásra a mesék szárnyán! Mondjuk, Szófia hercegnő szárnyas lován? Vagy kukkantsatok be Minnie Masniboltjába, majd babusgassátok ti is a kis kedvenceiket Minnie állatszalonjában! Mit szólnátok egy jó kis ottalvós bulihoz Doktor Plüssivel és a játékaival? 

Ebben a mesegyűjteményben Minnie egér, Szófia hercegnő és Doktor Plüssi négy-négy kedves történetét találjátok. Mindegyik mese hossza tökéletes ahhoz, hogy hangosan olvassuk akár esti mesének, vagy bármikor a nap során.”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2019. április 11.

Fordította: Csapody Kinga

Eredeti cím: 5-Minute Disney Junior Stories

Oldalszám: 196 (számozott: 192)

ISBN: 978-963-403-653-1

A kiadó három éves kortól ajánlja a könyvet, de bátran nézegessétek kisebb gyermekekkel is. Én teszteltem az egy éves keresztlányomnál, aki imádta a képeket nézegetni, s miközben olvastam neki és a hat éves nővérének a meséket, egyszer-egyszer végigsimította az említett szereplő képét. A mesék hossza épp megfelelő ahhoz, hogy a kisebb gyermekekkel szusszanjatok kicsit napközben, vagy esti meseként is funkcionálhatnak, bár lehet ti is azt fogjátok hallani majd, amit én, hogy még, még, még.

Világéletemben imádtam a meséket, talán azért, mert felnőttként is sikerült megőriznem magamban a gyermeket. Ezért is örültem a lehetőségnek, hogy elolvashatom ezt a mesegyűjteményt. A borító hívogató, a mesék aranyosak és gazdagon illusztráltak.

Nagyon tetszett, hogy mindegyik mese azon kívül, hogy szórakoztató és aranyos, hordozott magában tanulságokat is, amik jól jöhetnek még az életben. Hiszen miről is szólnak? Szeretetről, kitartásról, segítőkészségről, önmegvalósításról, a félelmeink legyőzőséről és arról, hogy bátran tegyünk azért, hogy az álmaink valóra váljanak.

A fülszövegben lett egy apró baki, mert a könyvben öt Szófia hercegnős, négy Doktor Plüssis és három Minnie egeres mese kapott helyet nem négy-négy, de ez tényleg csak apróság. Mi ezt személy szerint nem is bántuk, mert bár a gyerekek Minnie egeret is szeretik, a másik két Disney szereplő jobban a szívükhöz nőtt.

Számomra ez a könyv az apró hibák ellenére is megnyerő, biztos hogy fogok még belőle olvasni a gyerekeknek. 

Holly Webb: A ​csodaparipa (Varázslat Velencében 1.)

„Olivia Velence hercegnője. Amikor az a veszély fenyeget, hogy a víz elárasztja a várost, tudja, hogy egyedül a varázsereje akadályozhatja meg a bajt.

A hercegnő elszántan kutat segítség és egy megbízható barát után, amikor hihetetlen felfedezést tesz – egy csodás teremtmény él láthatatlanul a vízben. Egy csodaparipa. Lucian ismeri a tenger legmélyebb titkait, amelyek segíthetnek megmenteni a várost. Megmaradhat-e a barátságuk az Olivia és Velence elleni összeesküvés után is? 

Az elbűvölő Varázslatos Velence-sorozat első kötete a sikerszerző Holly Webb tollából.”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2018.04.16.

Fordította: Ruff Orsolya

Fordítás alapjául szolgáló mű: Holly Webb: The Water Horse

Oldalszám: 240

ISBN: 978-963-403-466-7

Műfaja: ifjúsági regény, én személy szerint nyolc éves kortól ajánlanám.

A vállalkozó szellemű felnőtt olvasóknak pedig egy apró tanács: ne legyenek elvárásaitok a regénnyel kapcsolatban, hagyjátok, hogy előhozza a gyermeki/ifjúkori önmagatokat, s egyszerűen csak élvezzétek, amit a történet adni tud.

A szerzőről:

Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Books-nál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jon-nal és három gyermekével, Ash-el, Robinnal és William-mel.

Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Books-nál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.

Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott ő maga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.

Amikor a lánya Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.

Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nem a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.

Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.

Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.

A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/

A könyvről:

Örültem, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót, mert szerintem nagyon illik a történethez. Sugallja az olvasóknak, hogy bizony egy jó kis fantasy regénnyel lesz dolguk. Aranyos, imádom a színvilágát, az ezüstös csillagokkal, a hercegnővel és a vízből kiemelkedő lóval együtt.

A regény figyelemfelkeltő, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Tizennégy fejezetre van tagolva, a nyelvezete pedig egyszerű, könnyen olvasható és élvezhető. Olvasás közben úgy éreztem, együtt sodródom a vízzel Lucian hátán, ahogy Olivia tette. Kicsit újra gyereknek érezhettem magam, és belemerültem az írónő színes fantáziájának köszönhetően egy nagyszerű mesébe, melyből nem maradhatnak ki az állatok, a varázslatok, a rejtélyek, a tanulságok és bizonyos történelmi események.

Miután befejeztem a könyvet, Kádár Annamária alábbi sorai jutottak eszembe: „A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt.”

Azt hiszem Holly Webb karakterei pont ezt adják az olvasóknak a jó szórakozáson felül. Reményt, hogy ha önmagukat adják, és soha nem adják fel, akkor boldogulhatnak az életben.

A karakterek kidolgozottságát felnőtt fejjel kissé hiányosnak éreztem, ám ez sem vont le a történet értékéből. A cselekmények jól felépítettek, a szereplők többségben szerethetőek, a gonoszok pedig kellőképp utálhatóak.

Mindenképpen szeretném olvasni a sorozat többi részét is, mert a szerzőnek sikerült felcsigáznia az érdeklődésem. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog kihozni a történetből. Az ötlet eredeti, s szerintem a kivitelezés is megfelelő. Ahogy Holly Webb munkásságát nézem, valószínűleg sok mosolyt csal még a köteteivel az olvasói arcára.

Pontozás: 10/10

Kurt Hörtenhuber – Oups sorozat

„Oups! Szeretetteli gondolatok egy élhető világért!”

A facebook-os oldalon (http://www.facebook.com/ariadneolvasmanyai) már beharangoztam egy héttel ezelőtt, hogy a Dabasi nyomdának köszönhetően én is megismerkedhetek Oups, a kis földönkívüli történeteivel. Nos, ennek most jött el az ideje.

Hogy ki is Oups, akiért a világ minden táján rajonganak? A Szívbolygóról érkező kis földönkívüli, aki azért érkezett a Földre, hogy megajándékozza az embereket a szeretettel és az örömmel.

A www.oups.hu oldalon így harangozták be a könyveket:

„A 15 éves európai sikertörténet végre megérkezett Magyarországra is! Oups, a kis szeretetnagykövet bölcsességei, szívmelengető gondolatai 20. nyelvként most már magyarul is olvashatóak. S hogy milyenek ezek a könyvek? Mindegyik olvasása után az az érzésünk, hogy mi egy kicsit jobbá, a világ pedig szebbé vált.”

A tervek szerint a könyvcsalád szerzője, az osztrák Kurt Hörtenhuber, 2017 tavaszán Magyarországra is ellátogat, hogy egy kötetlen felolvasóest keretében találkozzon magyar olvasóival. A pontos időpontról és a helyszínről még zajlanak az egyeztetések. 

A könyvek megvásárolhatóak itt:

http://oups.hu/termekkategoria/konyv/

Az eredeti, német nyelvű oldalon találhatóak hozzá letölthető színezők is:

http://www.oups.com/fanwelt/malblaetter.html

Itt pedig látható, hogy hány kötet jelent meg eddig külföldön:

http://www.oups.com/shop/oups/buecherwelt.html

Én személy szerint nagyon remélem, hogy nagy sikere lesz ennek a könyvsorozatnak, és Magyarországon is megjelenik majd minden része. Több ilyen pozitív üzenettel rendelkező történetnek kellene születnie, méghozzá a világ minden táján. Jó lenne, ha a mesekönyvek újra teret kapnának a könyvpiacon.

Bár a célközönség a fiatalabb korosztály, szerintem a felnőttek is sokat tanulhatnának ezekből a könyvekből. A mai rohanó világban ugyanis elfelejtkezünk arról, hogy mi az igazán fontos, és elszalasztunk soha vissza nem térő pillanatokat.

Olvasás közben fel is fedeztem ennek a gondolatomnak a megerősítését, ugyanis a negyedik kötetben így szól a bevezetés:

„OUPS története mindenkinek szól: fiataloknak és idősebbeknek, diákoknak és tanároknak, nappal álmodozóknak és éjszakai baglyoknak. Akárki is vagy, ebben a könyvben sok-sok szeretetteli gondolatot és értékes életbölcsességeket találsz. Ez a kis mese mindazokat bátorítja, akik új célokat szeretnének kitűzni maguk elé, akik valamilyen nehéz feladat előtt állnak, akik változtatni szeretnének az életükön, vagy egyszerűen csak keresik az élet értelmét.”

Olvasási sorrendnél a külföldi megjelenés dátumát vettem alapul, de igazság szerint az első köteten (A szeretet nagykövete) kívül nincs igazán sorrendiség, tekintve, hogy nem összefüggő történetekről van szó.

Az én sorrendem:

A szeretet nagykövete

Kényeztetés szívnek és léleknek

Szívünk ragyogása

Szívvel-lélekkel a sikerért

Mind a négy kötet hátuljában található pár sor a szerzőtől és az illusztrátortól. Mindegyik gondolat alaposan megfontolandó.

Az első három könyvet Conny Wolf illusztrálta, míg a Szívvel-lélekkel a sikerért címűt már Günter Bender.

Kurt Hörtenhuber

Még mielőtt rátérnék a történetekre és az ajándékkártyákra, amik minden kötetben megtalálhatóak, szeretném idézni a szerző sorait, mert számomra már ez sokat elmondott a történetekről.

A szeretet nagykövete című könyvben az alábbiakat fogalmazta meg: „A szeretetteli gondolatok a világ boldogságának és békéjének kis építőkövei.” E mondat jegyében – amely a személyes filozófiámat is kifejezi – szeretnék Oupsszal egy mosolyt ajándékozni a világunknak. Sok örömöt és jó szórakozást kívánok a könyvhöz!

Kényeztetés szívnek és léleknek című kötetben: Társadalmunk életét mindinkább rajtunk kívül álló tényezők határozzák meg. Divatos trendek szabják meg a szokásainkat is, sokszor hamis értékrendet közvetítve. Az olvasóknak azt kívánom, hogy érezzék meg a szívük valódi vágyát – hiszen az igazi boldogság nem a külsőségekben, a pénzben, a hatalomban, a sikerben vagy a szépségben rejtezik. Forrása a szívünkből fakad.

Szívünk ragyogása című kötetben: Minden pillanatban mi döntünk arról, hogy a jót akarjuk-e felismerni a dolgokban, az emberekben és a helyzetekben, vagy ellenkezőleg: a negatívumokra összpontosítunk. Aki az életet a szívével látja, az képes bármiben felfedezni a jót, felismeri a lehetőségeket, és ezáltal szélesre tárja önmaga előtt a boldogság kapuját. Ezekkel a gondolatokkal kívánok önöknek sok derűs percet a napsugarak begyűjtéséhez!

Szívvel-lélekkel a sikerért című könyvben: Nekem az a siker, ha a történeteimben ki tudom fejezni a szívem vágyát. És ha ezzel másoknak is örömöt okozok, vagy bátoríthatok olyanokat, akiknek épp nem megy jól a soruk, az a legnagyobb ajándék számomra – nekem ez az életfeladatom. Kívánom az olvasóknak, hogy leljenek sok örömöt Oups történeteiben, és sikeresen valósítsák meg a céljaikat!

A négy kötetet gyors egymásutánban elfogyasztottam, s úgy érzem nem elég. Hihetetlen jóság, szeretet és bölcsesség árad a lapokból, a gondolatok nem csak a szerzőé, de az olvasóé is. Olyan dolgokat mesél el Oups-on keresztül, ami tényleg felnyitja a szemünket arra, hogy mennyi csoda van a világban, s csak meg kellene látnunk. Oups története nem csak mese gyerekeknek. Bölcs tanítás ez a felnőtteknek is, mert felnyitja az olvasó szemét, hogy mennyi minden lényegtelent tart az ember felnőtt fejjel fontosnak, s ami tényleg fontos, észre sem vesszük. Azt hiszem, felnőtt fejjel sok minden a feledés homályába vész, amit még gyermekként tudtunk. A könyveket olvasva nem csak Oups kalandozásait olvassuk és ismerjük meg ezáltal a szerző gondolatvilágát, de saját magunk is útra kelünk a saját lelkünkben, s újra felfedezzük gyermekkorunk – és remélhetőleg felnőttkorunk – csodáit.

Mind a négy könyvben ilyen kis kártyákat találhattok, amiket elajándékozhattok szeretteiteknek, barátaitoknak, ismerőseiteknek, emlékeztetve őket arra, amit ti már megtanultatok. :) Vagy készíthettek motivációs táblát magatoknak a falra, ahol a terveitek, emlékeitek kapnak helyet, vagy esetleg olyan képek, idézetek, amik inspirálnak titeket. 

Őszintén hálás vagyok a Dabasi nyomdának, hogy hozzájárultak, hogy részese lehessek ennek az utazásnak, ahogy a szerzőnek is azért, hogy Oups-on keresztül segített emlékezni arra, hogy mi az igazán fontos az életben.

Szívből ajánlom ezt a könyvsorozatot minden gyermeknek és azoknak a felnőtteknek, akik elfelejtették, mi is kell ahhoz, hogy igazán boldogok lehessünk.

Pontozás: 10/10****

JÁTÉK!!!

Bizony. Itt a meglepetés, amit a facebook-on már beharangoztam.

A Dabasi nyomda küldött nekem egy plusz példányt a sorozatból, amit én kisorsolhatok közöttetek, akik olvasói, követői a blognak. Tehát mit is kell tennetek? Írjatok nekem egy üzenetet az ariadne0603@gmail.com email címre – vagy akár a facebook-os oldalnak is – , az email tárgyában a Játék Oups-ért szerepeljen, és csak annyit kell megírnotok, hogy milyen néven szeretnétek részt venni a sorsoláson + ha van kedvetek, írjátok meg, számotokra mit jelent az a szó, hogy szeretet.

A játékra jelentkezni 2017.március 4. 23:59-ig lehet, a sorsolás pedig 2017. március 5-én, vasárnap fog megtörténni. A nyertest mindenképpen értesítem üzenetben, de ki is lesz hirdetve itt a blogon is.

Ahogy azt már megszokhattátok, csak Magyarországon belül tudok postázni, így kérem, azok jelentkezzenek, akik rendelkeznek itteni postacímmel, vagy van olyan ismerősük, akihez elpostázható a könyv, s az illető eljuttatja a nyerteshez.

Csodás hétvégét kívánok mindenkinek, és játékra fel! :)

Jodi Picoult & Samantha Van Leer: Sorok között

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.

Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…

A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.”

Kiadja: Athenaeum kiadó

Megjelenésének várható időpontja: 2016. március 10.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult and Samantha van Leer: Between the Lines

Fordította: Babits Péter

Eredeti színes illusztrációk: Yvonne Gilbert

Fekete illusztrációk: Scott M. Fischer

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

Már nagyon vártam, hogy olvashassam ezt a történetet, mert Jodi Picoult könyvei mindig bővelkednek mondanivalóban és érzelmekben, s eddig csak igazán komoly témákat boncolgatott azokban a könyvekben, amiket tőle olvastam. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a lányával közösen megírt könyv mennyi újdonságot tud mutatni, milyen érzelmeket tud kiváltani? 

Furcsa Jodi Picoult nevét egy olyan regényen látni, ami ifjúsági, fantasy, romantikus és chick lit címkét kapott.  Az ő neve számomra eddig a drámával, és a véresen komoly témákkal volt egyenlő, most viszont egy teljesen más műfajban mutatta meg magát, ami nagyszerű, mert nem igazán szeretem beskatulyázni sem az írókat, sem a színészeket. A könyv elolvasása után most már nyugodtan kijelenthetem, hogy Jodi Picoult minden műfajban nagyot tud alkotni! :)

Fontos megemlítenem, hogy a könyvben csodálatos illusztrációk láthatóak, amik még színesebbé, elevenebbé teszik a történetet. Yvonne Gilbert, az illusztrációk készítője rajong a tündérmesékért és rengeteg könyvet illusztrált már világszerte, a nevét határozottan érdemes lesz megjegyeznünk. Néhány illusztrációját megtekinthetitek a honlapján: http://yvonnegilbert.com/

S most lássuk a történetet magát. :)

A könyv egy-egy kétsoros ajánlással indít mindkét szerző részéről, majd ezt követi Jodi Picoult bevezetője, s a történet maga.

Ha nem lenne elég megkapó a könyv fülszövege, akkor simán a bevezetőt elolvasva úgy érezném, muszáj elolvasnom. Ugyanis az írónő elmesélte, hogyan is vetődött fel ennek a történetnek az ötlete, s hogy az egész a lányának, Samanthának/Sammy-nek a fejéből pattant ki. :)

„Így hát… amikor azt mondta, van egy érdekes könyvötlete, figyelmesen hallgattam.Mondjak valamit? Megérte.Mert mi van, ha a szereplők tényleg önálló életet élnek, miután a könyv fedele lecsukódik? Mi van, ha az olvasás azt jelenti, hogy újra és újra eljátsszák ugyanazt a szerepet – ám ettől még ugyanúgy vannak álmaik, reményeik, vágyaik, cél­jaik, melyek messze túlmutatnak szokványos szerepükön? S mi van, ha az egyik szereplő minden erejével próbál kisza­badulni a könyvből?Vagy ami még jobb: ha az egyik olvasója beleszeret, s úgy dönt, segít neki?” „A legtutibb az volt, amikor belebot­lottunk egymás mondataiba, és kiderült, hogy mindketten ugyanarra gondoltunk – mintha ugyanazt álmodnánk; mint­ha írás közben telepatikusan összekapcsolódnánk.Néha, ha egy nagyszerű könyvet olvasok, azt gondolom: ”Hű, bárcsak én találtam volna ki ezt a fordulatot!” Csodálatos, hogy ugyanez az érzés töltött el, míg a lányom sorait olvas­tam.”

A cselekmények két szálon futnak. Egyrészt maga a tündérmese történetét követhetjük nyomon, másrészt a „való élet” eseményeit Delilával és Olivérrel, ahogy azért harcolnak, hogy mindketten egyszerre legyenek ugyanott.

Szereplők:

- Móric király

- Matilda királyné

- Olivér királyfi

- Naspolya: gonosz varázsló a történetben, de amikor épp nem olvassák a tündérmesét, akkor egy aranyos lepkemániás varázsló. :)

- Orbánc: udvari varázsló

- Füge: a pék fia, Olivér barátja. Egyszer csak eltűnt, valószínűsíthetően a királyné keze volt a dologban, mert Füge és Olivér háborúsat játszottak.

- Frocli vadászkutya (= Füge, csak Naspolya kutyává változtatta a történetben)

- Szerafima: megmentendő királylány, aki bár gyönyörű, egy kissé butácska. Nem tudja megkülönböztetni a színészkedést a valóságtól.

Valamint egyéb meseszereplők: Piró a sárkány, manók, sellők, kalózok, unikornisok, stb.

- Delila: olvasó lány, s egyben a főhősnőnk. Visszahúzódó, kedves, okos. Ő olvassa azt a tündérmesét, amiben Olivér szerepel.

- Jules: Delila legjobb barátnője, kicsit elvont figura, de nekem nagyon szimpatikus volt.

- Jessamyn: a Sorok között tündérmese írónője, Edgár anyukája

- Edgár: Jessamyn fia, Olivér és Delila új barátja

Ezen felül persze még több mellékszereplő, mint például Delila anyukája, a pszichológus, a tanárok és diáktársak.

Történetünk a kezdetek kezdetére nyúlik vissza, amikor Móric király és Matilda királyné boldogan élt a birodalomban, a nép szerette és becsülte őket, s gyermekáldás elébe néztek. Ám volt valaki, aki nem örült a boldogságuknak. Ő nem más, mint Naspolya, aki évek óta szerelmes volt Matilda királynéba, de a szerelmet felváltotta a gyűlölet, és a bosszúszomj, amikor Matilda Móricot választotta.

Az ifjú trónörökös születésének éjszakáján, egy fekete szárnyas szörnyeteg jelent meg a királyságban, és tűzcsóvákkal borította be a nádtetőket. Ezt a lényt Naspolya festette rá egy varázsvászonra, s keltette így életre. A király látva népe riadt tekintetét úgy döntött, gyorsan cselekszik. Feleségét a szolgákra bízta, ő pedig magára öltötte fényes páncélját, és lovagjaival a sárkány ellen indult.

Ezen az éjszakán Matilda királyné megszülte Olivér királyfit, de elvesztette imádott királyát, Móricot.

Olivér tizenhat éves korára tizenhét nyelven beszélt, ismerte a királyság törvényeit, kitalálta a vetésforgó új rendszerét, és az udvari varázslóval, Orbánccal feltalálták a hőálló vértet arra az esetre, ha újabb sárkány támadna rájuk. Rengeteg mindenhez értett, de a harc nem tartozott közéjük. Egy nap elé járult egy köpenyes alak, aki arra kérte, mentse meg a lányát, akit elraboltak.

Matilda királynő mielőtt útjára bocsátaná Olivért, az alábbiakat mondja:

„– Atyád mindig azt mondta: félni annyit tesz, hogy van mi­ért élned.”

S ezután kezdődött igazán a történetünk. :)

Yvonne Gilbert munkája

 Olivér „gondolatmenetén”, felvetésein nagyon jót mosolyogtam:

„Más szóval: mindnyájunk­nak megvan a magunk élete, túl azon, amit az Olvasó lát. Ez mindenki más számára kényelmes így – szívesen eljátsszák a szerepüket, újra és újra, sőt még azután is benne ragadnak, hogy az Olvasó becsukja a könyvet –, nekem viszont folyton pörög az agyam. Logikus: ha nekem van egy másik életem a mesén túl, akkor kell lennie az Olvasóknak is, akiknek az arca felettünk lebeg. Csakhogy ők nem a könyv foglyai – de akkor hol vannak igazából? S mit csinálnak, miután becsuk­ják a könyvet?”„A könyv­ben mindenki másnak tökéletesen elég, hogy részese lehet a mesének – nem bánja, ha mindig ugyanazt kell tennie és mondania, újra meg újra, mint egy színdarabban, amit sosem vesznek le a műsorról. Nyilván azt hiszik, hogy a Más-világ­ban ugyanígy élnek. Csak nekem esik nehezemre elképzelni, hogy az Olvasók is minden áldott nap ugyanakkor kelnek és ugyanazt reggelizik, majd ugyanabban a székben ücsörögnek és ugyanazt a társalgást folytatják le a szüleikkel, míg végül lefekszenek, hogy másnap elölről kezdjenek mindent. Sze­rintem hihetetlen az életük – és a hihetetlen alatt azt értem, hogy van szabad akaratuk. Folyton azon tűnődöm, milyen lehet: érezni, ahogy kinyílik a könyv, mégsem esengeni a ki­rálynőnek, hogy engedjen el a lovagi küldetésre. Elkerülni a tündérek csapdáit és a gonosztevőket. Beleszeretni egy lányba, akinek szeme a legédesebb méz. Látni olyanokat, akiket nem ismerek, de még a nevüket se tudom. Tényleg nincsenek nagy igényeim. Szívesen lennék királyfi helyett mondjuk mészáros. Szívesen átúsznám a tengert, hogy úgy ünnepeljenek, mint legendás sportolót. Szívesen veszekednék valakivel, aki bevág elém az úton. Csinálnék bármit, csak azt ne kelljen, amit em­beremlékezet óta teszek. Szerintem kell lennie egy világnak a lapokon túl. Vagy csak mindenáron szeretném ezt hinni.”

Delila szemszögéből olvasni, s a gondolatait a magadénak érezni… kicsit furcsa, ha magát a regény cselekményét nézzük. :D Adott ugyanis a „való életben” Delila, tizenöt éves gimis, aki egy tündérmesét olvasgat a legszívesebben, ami nem másról szól, mint Olivér királyfiról. Ugyanakkor ott van Olivér szemszöge, aki tisztában van vele, hogy egy mesekönyv főhőse, mégis vágyik az ismeretlen világba, hogy megtapasztalhassa azt, amit Delila is.

Imádtam a váltakozó nézőpontot, mert bármilyen nevetségesen hangzik is, mindkettő szerepbe bele tudtam magam élni. Olivér helyében én is vágyódnék az ismeretlenbe, hogy felfedezhessem, hisz’ ha túl sokat ismételgetek valamit, néha én is megjegyzem, hogy nem vagyok én papagáj, hogy folyton ugyanazt hajtogassam, tehát minden nap ugyanazt és ugyanúgy csinálni, kicsit unalmas, s egy idő után idegesítő is lehet. Ráadásul ugye Delilát megismerve már ott volt az a bizonyos szikra is, ami miatt muszáj volt kijutnia a könyvből.

Viszont Delilát is megértem, mert sokszor, amikor olvasok, én is egy másik világban találom magam, élvezem a könyvek által nyújtott lehetőségeket, és pillanatok alatt egy karakter rajongójává válok, vagy épp azonosulok vele.

Amikor az iskolai öltözőben Delila elővette a könyvet és elkezdett Olivérrel beszélgetni, már fülig ért a szám, megjegyezném, hogy nem is hiába. A várva várt mosolyfakasztó rész nem váratott sokáig magára:

„– Miért beszélünk egyáltalán ilyenekről? – fakadok ki. – Egy szereplőt se lehet kivenni a könyvből!

– Miért vagy olyan biztos benne? Próbáltad valaha is?

– Nem, de Hamupipőkét se láttam még mosogatni a Star­bucksban…

– Hamupipőke? Starbucks?

– Hát ez az. Tíz másodpercig se húznád a világomban. Fo­galmad sincs, mennyi minden van itt, amiről fogalmad sincs.

– Téged viszont ismerlek – erősködik Olivér.

Ahogy rám néz, szinte még azt is elfelejtem, hogy csak a képzeletem játszik velem.

– Aligha ismersz. Mióta is dumálunk, kábé húsz perce?

– Tévedésben vagy – jelenti ki Olivér. – Tudom, hogy ró­zsaszínre van festve a szobád. És harapdálod az ajkad annál a résznél, amikor Naspolyával harcolunk. És minden este jó éj­szakát kívánsz az aranyhaladnak. És amikor reggel öltözködsz, néha táncolsz a zenére, ami abból a fura kis dobozból jön…

– Te kémkedsz utánam, míg öltözködöm?

Felvillantok egy széles vigyort.

– Nem én hagytam nyitva a könyvet…”

Aztán ott van Olivér, aki annyiszor gondol a főhősnőnkre, amennyiszer csak levegőt vesz. Igazi hősszerelmes, akit nem lehet nem szeretni.

„ELMONDOM, MIT TUDOK Delila McPhee-ről:Amikor ideges, rágja a körmét.Hamisan énekel.Fura akcentussal ejti a szavakat, mégis kitart amellett, hogy én mondom rosszul őket.Neki van a legigézőbb szeme. Szinte meg se kell szólalnia, minden érzést ki lehet olvasni belőle.”

 Annyira aranyos volt, ahogy Delila és Olivér azon fáradoztak, hogy Oli végre kikerüljön a „való világba”, és személyesen is találkozhassanak. Velük izgultam minden próbálkozásnál, és reméltem, hogy mihamarabb happy end lesz, aztán eszembe jutott, hogy akkor viszont vége lesz a könyvnek, amit azért nem akartam, mert annyira jó. 22-es csapdája. Végül arra jutottam, hogy nem baj, mert a könyveknek van egy olyan jó tulajdonságuk, hogy újra és újra elolvashatjuk őket, s ezzel mi is megkapjuk a kis happy end-ünket. :)

Amit még nagyon szerettem a történetben, az a rengeteg okos gondolat volt. Igazán elgondolkodhatnának néhányan rajtuk.

„A kölykök véleményét persze soha senki nem kérdezi, de számomra úgy tűnik, hogy akkor lesz felnőtt valaki, amikor már nem reménykedik a legjobban és elkezd készülni a leg­rosszabbra. De hogyan mondjuk meg egy felnőttnek, hogy talán minden rossz azért van a világon, mert már nem hiszünk abban, hogy a legjobb valóra válhat?”

 A cselekmények fordulatosak, a párbeszédek humorosak, a jelenetek eszményiek, a karakterek pedig eszméletlen aranyosak és szeretni valóak.

Scott M. Fischer illusztrációja

S amikor minden szépen happy end-del zárult, a köszönetnyilvánításnál Jodi külön megemlíti a kedves illusztrátorunkat/illusztrátorainkat, aki(k) segített(ek) tökéletessé tenni a varázslatot. :)

 „Amiért külön hálával tartozom Yvonne Gilbert-nek, aki életre keltette a mi kis hercegünket, és Scott M. Fishernek, aki elképesztő árnyképeket készített. Mindketten szó szerint elvarázsoltak minket a látásmódjukkal és a könyv iránti lel­kesedésükkel.”

Most, hogy végére értem a történetnek, egyszerre örülök és sírok egy picit legbelül. Már az elején magával ragadott ez a fantasztikus tündérmese, ami gyermeknek, tininek és felnőttnek egyaránt ajánlott. Jodi és Samantha olyan világba segít eljutnunk, ahol önfeledten kalandozhatunk, s átélhetjük az érzelmek színes kavalkádját. A szerzőpárosnak és magának a regénynek rengeteg mosolyt, boldog és önfeledt órát köszönhetek, s olyan élményeket, amelyek rengeteget tettek hozzám emberként. Új tapasztalatokkal gazdagodtam, új világot fedezhettem fel, valamint ismét rájöhettem, hogy a fantázia világának kiapadhatatlan a forrása, ami újra és újra csak arra vár, hogy felfedezzük! Számomra a Picoult és Van Leer élmény abszolút nyerő volt, remélem még sok-sok közös regényük születik! Én ugyanis újabb kedvenccel gazdagodtam.

Pontozás: 10/10***********

Disney mesék

A szépség és a szörnyeteg

Csipkerózsika

Arielle, a kis hableány

Hamupipőke

Az elmúlt két hétben újraolvastam a fentebb említett meséket. Gyerekkorom kedvenc történetei, amiket szerettem volna megosztani a gyerkőcökkel, akiket ismerek. Tetszik bennük, hogy tanulságos történetek, és fiúknak, lányoknak egyaránt mesélhetőek. Butaság beskatulyázni és lányos meséknek titulálni őket, mivel mindenki számára található benne olyan, ami miatt szeretni fogja az ember. Felnőtteknek is ajánlott olvasmányok. :) Jó volt újra feleleveníteni az emlékeket, amiket kiváltottak belőlem. 

Természetesen a pontozás mindegyiknél: 10/10.