Ana könyvajánlói - Buda László: Mit üzen az életed?

Fülszöveg:

„Ha szeretnénk boldogabban, egészségesebben élni, az egyik legjobb dolog, amit tehetünk, ha új nézőpontból nézünk rá saját életünkre. Ezt a nézőpontot úgy is hívhatjuk: „élettudatosság”. Minden kulcsot, ami fontos a személyes fejlődésünkhöz, boldogulásunkhoz, gyógyulásunkhoz, megtalálhatunk a saját életünkben, csak tudni kell, hogyan keressük és mit kezdjünk vele.

Ami végül leginkább meghatározza életünk minőségét, az a hozzáállásunk. Tudatos döntés arról, hogy aktívan vagy passzívan reagálunk egy-egy helyzetre; hogy a környezetünkre vagy önmagunkra figyelünk; illetve, hogy romboló vagy építő irányba mozdulunk.

Ha jobban akarjuk magunkat érezni, egy ponton rá kell ébrednünk, hogy ehhez nem többre van szükségünk, hanem kevesebbre. Először belül kell takarítani, megszabadulni szükségtelenné vált terhektől, meghozni fontos döntéseket, megtisztulni és megújulni lélekben. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy lakást újítanánk fel: a kiürítéssel kezdünk. Előbb tiszta tereket hozunk létre, azután helyezzük el benne az új bútorokat.

Dr. Buda László „Mit üzen…” trilógiájának harmadik része – mely talán még az első két könyvnél is gyakorlatiasabb és szórakoztatóbb lett – számos kapaszkodót, modellt és térképet vonultat fel annak érdekében, hogy segítse ezt a belső megújulási folyamatot. A szerző a tőle megszokott személyességgel, együttérzéssel és humorral kíséri végig olvasóit a legnehezebb témákon is.”

Kiadó: Kulcslyuk

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 366

ISBN: 978-615-6471-66-6

Nem hiszem, hogy egy könyv fogja megadni a választ a címet adó kérdésre. Viszont úgy gondolom, hogy támpontokat adhat. Mivel olvastam az előző két kötetet is, ezért tudtam, hogy mire számíthatok. Több olyan dologról is olvastam ebben a könyvben, amiről már hallottam, tudtam, de így leírva egy kicsit más volt. Elgondolkodtat, hogy miként érdemes az élethez viszonyulni.

Buda László baráti, közvetlen hangnemű, bátorító sorai ösztönzőek. A könyv tele van a szerző személyes történeteivel, példáival. Érzékelhető rajta a stílusa, a humora.

„… mi minden történhet egy átlagos személlyel életében, hányféle módon reagálhat ezekre a behatásokra, és a saját hozzáállásán keresztül hogyan ronthat vagy javíthat a helyzetén.”

Mitől lesz valaki tényleg jobban? A könyvben sok szó esett a neurotikus működésekről, az életközepi válságról...

Az első fejezetek megerősítettek abban, hogy mind hajlamosak vagyunk túlgondolni a dolgokat, és egy kicsit mindannyian neurotikusak vagyunk.

„Mindannyian kicsit sebzettek vagyunk.”

Mit tehetünk azért, hogy az életminőségünk, az egészségi állapotunk és az emberi kapcsolataink javuljanak?

„… a pillanatok elmúlnak, ez a világ rendje. Annyit tudunk tenni, hogy megtöltjük őket szeretettel. Akkor fog legkevésbé fájni az idő múlása, ha a lehető legjobban kimaxolod.”

A krízisek, válságok választásokra kényszerítenek minket. A válságok és választások értünk vannak. Segítenek perspektívát váltani, radikálisan megújulni. Attól függően, hogy mennyire vagyunk nyitottak tanulni belőlük, változtatni. Akár úgy is, hogy elengedjük a kontrollt és a kapaszkodókat, egy olyan úton elindulva, ami szokatlan és kockázatos. Az lényeges, hogy a bennünk rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználjuk, és önazonosak maradjunk.

Nem tudom, hogy mennyire valósítható meg az a fajta teljes megbocsátás, amiről a szerző ír. Szerintem vannak sérelmek, amiket az emberek nem tudnak elengedni. Persze idővel elmúlhatnak az indulatok, és beletörődhetnek, hogy a történteken már nem változtathatnak. A teljes megbocsátás és elengedés valószínűleg a spirituális fejlődés során tapasztalható meg. Ahogy szóba is került a könyvben, az emberek többsége meg sem próbál ilyen jellegű, aktív belső munkát folytatni. Valószínűleg mindenki jobban boldogulna, ha konstruktív hozzáállásokkal próbálná kezelni a dolgokat. Ez szépen és jól hangzik, de lehetnek olyan szituációk, amikben nehéz leküzdeni a destruktív működést. Viszont a döntés a miénk. Felismerhetjük, tudatosíthatjuk magunkban a destruktív hozzáállást, és elindulhatunk a konstruktív irányba. Úgy gondolom érdemes megpróbálni elsajátítani a konstruktív hozzáállás képességét, hogy bölcsebben tudjunk viszonyulni a különböző élethelyzetekhez.

Kifejezetten tetszett a Buda László által kifejlesztett módszer, az Ultrarövid Terápia ismertetése. Az utolsó fejezetben adott még 13+1 tanácsot az élethez. Szerintem hasznos olvasmány.

Ana könyvajánlói - Meik Wiking: Hygge

Meik Wiking: Hygge - A dán életérzés, amely boldoggá tesz

Fülszöveg:

„Egyre többször halljuk, hogy Dánia a világ legboldogabb országa. Mi lehet a dánok titka, ami a legboldogabb nemzetté teszi őket? Meik Wiking, a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója többéves munkája során arra jutott, hogy a válasz nem más, mint a hygge.

Ezt a kifejezést fordították már a meghittség művészetének, a lélek otthonosságának és a megnyugtató környezet élvezetének is, ám ahhoz, hogy valóban megértsük ennek a különleges életérzésnek a lényegét, néhány kifejezésnél többre lesz szükségünk.

E gyönyörű és inspiráló könyv a segítségével lépésről lépésre sajátíthatjuk el a hygge – és általa a boldogság – titkát: megtudhatjuk, milyen szerepet játszanak ebben a fények, a jó ételek, a társas kapcsolatok, a karácsony vagy éppen az öltözködés.

A rengeteg érdekes információ és összefüggés mellett a gazdagon illusztrált kötet gyakorlati tanácsokkal (konkrét példákkal, receptekkel, ötletekkel) is szolgál, melyek segítségével bárki könnyedén belecsempészheti a hygge elemeit a mindennapjaiba.”

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2017

Eredeti mű: Meik Wiking: The Little Book of Hygge

Fordította: Vágó Nándor

Oldalszám: 288

ISBN 978-963-098-875-9

A hygge (kiejtése: hüge) egy dán kifejezés, egy életfelfogás, ami ott van minden meghitt pillanatban. A könyv írója a dániai Boldogságkutató Intézetben dolgozik. Bevezetőjében megemlíti, hogy nem igazán fontos hogyan ejtjük a hygge szót. A hygge a hétköznapi dolgok élvezete, és a boldogság megtalálása az apró örömökben. Igazából nincs konkrét, pontos magyar megfelelője. De még más nyelvű megfelelője sem. A hygge inkább egy fogalom. A könyv aprólékosan felépített, jól bemutatja, hogy hogyan lesz hygge valami. Szó esik benne a kultúrákról, hagyományokról, egyedi szavakról is. Színes képekkel gazdagon illusztrált könyv. Vannak benne visszatérő elemek. A mindfulness-en alapul. Konkrét példákkal, hogyan csinálják ezt a dánok. Attól persze nem lehet elvonatkoztatni, hogy a dánok életvitele teljesen más, mint a miénk. Nyilván nehéz megteremteni az egészséges munka-szabadidő egyensúlyt.

A hygge a hangulatról és élményekről szól. Arról, hogy együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk.

A hygge nem lehet teljes gyertyák nélkül. A dánoknál a cél, hogy hangulatos fényfoltokat hozzanak létre, megszállottjai a fényeknek. A finom ételek, gyertyák (lágy és szórt fény), kandallók, takarók és párnák a hygge állandó tartozékai. Ez az „élmény” más országokban is fellelhető, ha nem is ugyanúgy. A különböző országokban a meghittség, az otthonosság és az együttlét érzésének fejlettebb, összetettebb változatai.

„Ez az a helyzet, amikor teljesen ellazulhatunk és önmagunk lehetünk.”

A negyedik fejezetben az evésről és ivásról van szó, és a szerző megoszt az olvasóval néhány receptet is. Tőlem kissé távol állnak, idegenek az ízlésemnek. Nem hiszem, hogy bármelyik ételt elkészíteném, de érdekes volt olvasni róluk.

A szerző írt az öltözködésről és a dán divatról is. Továbbá szóba került a lakberendezés is. Minden otthonban szükség van egy olyan helyre, ahová jól „bevackolhatjuk magunkat egy takaró, egy könyv és egy csésze tea társaságában.” A fából készült dolgok révén közelebb érezhetjük magunkat a természethez. Levelek, termések, ágak, könyvek, kerámia (például egy szép teáskanna, vagy a kedvenc bögrénk) is a hygge tartozékai. Az még jobb, ha kedves emlékek kötődnek hozzájuk.

„Arról szól, hogy az egyszerű élvezetekben megleljük a boldogságot, és tudjuk, minden rendben lesz.”

A hygge egyszerű, szerény és lassú.

„Bár a hygge központi színtere a biztonságot adó otthon, azért azt határozottan lehetséges az otthontól távol is élvezni.”

A hygge életérzés akkor létezhet, ha szemben áll valamivel, ami nem hygge.

„Az élet tűnhet feszültségekkel telinek. Tűnhet veszélyesnek és igazságtalannak. Gyakran a pénz és státusz körül forog. De a hygge pillanataiban az élet nem ezekről szól.”

A grillezés és a közösségi kertek kialakítása szintén hygge tevékenység. Megkönnyíti a boldogság elérését, ha az emberek a munka mellett elég időt tudnak fordítani a családjukra és barátaikra.

„A dolgok élvezete leginkább a háláról szól.”

A hála az, amikor tudatában vagyunk, hogy most élünk, és megengedjük magunknak, hogy az adott pillanatra figyeljünk, és értékeljük azt, ami a miénk. A hála segítségével kisebb valószínűséggel tekintjük természetesnek az életünkben lévő jó dolgokat. Ebben segíthet a hygge, ami az egyszerű dolgok élvezetéről szól. Végül is az számít igazán, hogy hogyan látjuk a saját életünket.

Ana könyvajánlói - Rachel Wells: Alfie új munkát kap (Alfie 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A KÉTLÁBÚAK GUBANCOS PROBLÉMÁIT EGY OKOS NÉGYLÁBÚNÁL SENKI SE KÉPES JOBBAN MEGOLDANI. Alfie új történetéből ismét kiderül, mennyivel bölcsebb gyakran egy állat az embernél.

A szürke szőrgombolyag továbbra is a londoni Edgar Roadon éldegél, és az utca lakói már el sem tudnák képzelni az életüket nélküle. De vajon tudja-e ezt az a család is, amelyik nemrégen költözött a környékre? Mert nagy szükségük lenne rá, hogy Alfie kigubancolja a gondjaikat.

A világsikerű ALFIE sorozat mindegyik kötete önálló történet. És nem csupán a BOB, AZ UTCAMACSKA vagy AZ EGY KUTYA NÉGY ÉLETE rajongóinak kínálnak humoros, intelligens szórakozást. Hanem mindenkinek, aki szeret önmagára ismerni görbe tükörből.”

Kiadó: Lettero

Kiadás éve: 2020

Fordította: Molnár Júlia Dóra

Oldalszám: 384

ISBN: 978-615-5685-42-2

A sorozat második részében új lakók költöznek az utcába. Vannak visszautalások (visszaemlékezések) a sorozat első részére, de mindegyik Alfie-regény önálló történet. Az elbűvölő és szeretetre méltó macskának továbbra is az a küldetése, hogy összehozza az embereket egymással, segítsen másokon. Ebben a részben jobban megismerhetjük az utcában lakó macskákat.

Alfie gazdái közt nagyon szilárd barátság van. Számíthatnak egymásra. Ez az összetartás és szeretettel teli gondoskodás szépen kiemelkedik a történetből.

Van olyan történetszál, ami lehetne picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül összességében véve ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, nagyon cuki könyv. Egy hangulatos történet a szeretetről és a segíteni akarásról.

Alfiet több, mint három éve szerető családok vették körül. Mégis szívesen ismert meg újabb embereket. Az egyik éjszaka közepén új emberek költöztek a szomszédba. Nagyon furcsán, gyanúsan viselkedtek. Ez gyanakvással töltötte el az Edgar Road lakóit. Nem sokat segített a helyzeten, hogy úgy viselkedtek, mintha bujkálnának. Az új szomszédok egy gyönyörű, fehér cicát is hoztak, akinek Hógolyó a neve. Alfie szerette volna megismerni őket. Próbált „a felszín alá nézni”.

Clarie és Jonathan boldog házasok, és nagyon szeretnének gyereket. Jonathan gyengéd, hűséges és gondoskodó férj. Tud morcos is lenni, de arany szíve van. Ami a fogantatást illeti, ő úgy gondolta, hogy addig is, amíg összejön a baba, élvezzék ki a próbálkozás minden percét. Claire viszont sokat aggodalmaskodott, mert még nem lett várandós. Az otthonuk sugárzik a szeretettől. Polly és Matt nagyon jó barátaik lettek. Mindkét pár szerette Alfiet, és gondoskodtak róla. Bár Franceska és a fiúk elköltöztek, időnként meglátogatják őket. Havonta egyszer Alfie „összes családja” egybegyűlt. Ez volt a cica kedvenc napja, mert mindenki egy helyen volt, akit a szívébe zárt.

„...elég, ha értékeled azt, amid van, és odafigyelsz azokra, akik szeretnek téged.”

Aleksy (Franceska egyik fia) rendszeresen sebekkel és zúzódásokkal ment haza az iskolából. Nem mondta el senkinek, hogy mik történnek vele, mi a baj. Úgy tűnt, hogy terrorizálja valaki. Alfie úgy döntött, hogy a mancsába veszi az ügyet. Kiderítette, hogy egy másik gyerek nem hagyja őt békén, akitől a többi gyerek is tartott. A macska segített neki, és így Aleksy is népszerű lett a gyerekek között. Szóval Alfie megoldott egy súlyos zaklatási ügyet.

Bár a szomszédba költözött házaspár a két kamasz gyerekkel furcsán viselkedett, mégis úgy tűnt, hogy jó emberek. Alfie így érezte. El is határozta, hogy közelebb hozza a családtagjaikat egymáshoz.

Egyre gyűltek a gondok, amire Alfie megoldást akart találni.

Az utcában a Goodwin házaspár kotnyeles és kellemetlen volt. Túlzottan szerették beleütni az orrukat mások dolgába. Sajnos a viselkedésük nem segített oldani a helyzetet az új szomszédokkal. Polly rájött, hogy ha sikerülne megfékezni a Goodwin házaspárt, akkor javulna a helyzet.

Amikor Hógolyó eltűnt, akkor a Snells család megtapasztalhatta, hogy milyen kedves emberek laknak az utcában (leszámítva a Goodwin házaspárt). Alfie ötlete megint jónak bizonyult. Kóbor macskák segítségét kérte, és meg is találták. A Snells család hálás volt a segítségért, de továbbra is távolságtartó volt. A könyv végére kiderült, hogy miért rejtőzködnek ennyire. Tisztázódott a helyzet. Új barátságok szövődtek. Alfie ismét összehozta az embereket. Olyan sok mindenen túl voltak már, jó és rossz dolgokon egyaránt. Mindenki kiegyensúlyozottabb és boldogabb lett.

„Egy mosolyban, egy pillantásban, egy gesztusban mind ott bújik a szeretet, látható és érezhető. Olyan energiát sugároz, ami mindenkit körülvesz. Biztonságot ad, melegen tart. A világot ragyogóbbnak látod, a nap melegebben süt rád, a virágok még színpompásabbak, mint máskor, egyszerűen bármerre nézel, csak a szépet veszed észre.”

Ezt a részt is sikerült az írónőnek nagyon aranyos „jelenettel” befejezni.

Ana könyvajánlói - Rachel Wells: Mindenki macskája, Alfie (Alfie 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Hagyd a pszichológust! Fordulj egy állati profihoz. Ismerd meg Alfie-t, a macska-pszichológust.

Amióta idős gazdája meghalt, egyedül cselleng a városban. Aztán rábukkan az Edgar utcára, és egy gyors környezetfelmérés után úgy dönt, ez pont megfelel neki. A lakók először hallani sem akarnak a kóbor macskáról. Micsoda buta gőg! Hiszen minden kétlábúnak szüksége van léleksimogatásra. Főleg, ha annyira gubancosak az ügyeik, mint az Edgar utca embereinek.

Tanulj te is Alfie-tól: lesd el, miként kell megoldani az élet nehéz problémáit szeretettel, humorral, bátorsággal. Felemelő, vicces és intelligens regény a BOB, AZ UTCAMACSKA és AZ EGY KUTYA NÉGY ÉLETE rajongóinak.”

Kiadó: Lettero

Kiadás éve: 2019

Fordította: Molnár Júlia Dóra

Oldalszám: 352

ISBN: 978-615-5921-32-2

Ez egy sorozat első része. (Önálló regényként is olvasható.) Magyar nyelven sajnos még csak két kötet jelent meg.

Sokszor nagyon szívszorító, mégis szívmelengető történet egy elbűvölő macskáról. A könnyed stílusa miatt nagyon gördülékenyen olvasható. A történetet a cica szemszögéből ismerhetjük meg. Az írónő felruházta a macskát emberi tulajdonságokkal és gondolatokkal. Aki hajlamos ezen kiakadni, az jobb, ha nem olvassa el ezt a könyvet. Azoknak viszont ajánlom, akik szeretik a tüneményes, szórakoztató, érzelmes, állatos történeteket. Szerintem aranyos, hogy minden fejezet elejét egy macska sziluett díszíti.

Alfie élete megváltozott, amikor meghalt a gazdája. Az idős hölgy lánya nem vihette haza a kutyái miatt. Alfie elhagyta az egyetlen otthont, amit ismert. Nem akart menhelyre kerülni. Szüksége volt otthonra és szeretetre. Kölyökként került Margarethez, ezért most minden fura és ijesztő volt. Megtapasztalta és megértette, hogy a világ veszedelmes. Ismerte, hogy mit jelent a szeretet és az otthon, és rettenetes volt, hogy most már a kóbor macskák közé tartozik. Sok veszély és viszontagság után elért egy barátságos utcát, és úgy érezte, hogy ott fogja megtalálni, amire vágyik.

Úgy próbálta meg elérni, hogy többé sose legyen egyedül, hogy egynél több otthont szerez magának. Nem akarta újra átélni azt, amit Margaret halála után. Szóval szerette volna bebiztosítani magát a jövőre nézve. Úgy gondolta, hogy ha több otthona van, akkor sosem marad egyedül. Volt egy másik cél is az életében. Segíteni azoknak, akiknek szüksége van rá. A szíve mélyén érezte, hogy kiknek kell segítenie.

Claire otthona volt az első számú otthona. Szinte azonnal szoros kötődés alakult ki közöttük. Jonathannel nehezebb dolga volt. Alfie felismerte, hogy Jonathan a kemény felszín mögött magányos és ijedt. Ezt az érzést ismerte magában is. Elég sok humoros helyzet volt a kapcsolatukban. Alfie kedvelte Clairet és Jonathant, de ők egyedül éltek, és amikor dolgozni mentek, akkor a macska egyedül maradt. Ezért örült, amikor talált magának két családot is, ráadásul egymás szomszédságában. Az egyik családban egy, a másikban két kisgyerek volt. Az egyik család messzebbről érkezett, mint Alfie. Lengyelországból. Alfie összehozta az embereket. Boldoggá tenni minden „gazdáját” kemény és kimerítő munka volt.

Francesca (a lengyel származású anyuka) jobban megmelengette a szívét, mint bármelyik másik lakó az utcában. Megértette a nőt. Örült, hogy a közreműködésével összebarátkozott a szomszéd asszonnyal, Pollyval. Mindkét család egy kicsit elveszettnek és magányosnak tűnt, ezért gondolta Alfie, hogy összehozza őket. Ebben segítségére voltak az asszonyok férjei. Szimpatikus, jó emberek.

Idővel Claire és Jonathan olyan emberekkel kezdtek randevúzni, akik nem kedvelték a macskát. És nem csak azért voltak ellenszenvesek, mert nem macskabarátok. Természetesen nem ejtettem könnyeket, amikor Jonathan barátnője, Philippa végre „kikerült a képből”. Örültem, hogy a férfi megmenekült attól a hárpiától. Joe-val sokkal nagyobb baj volt. Ez később még nyilvánvalóbb lett. Az írónő egy nagyon romlott és hátborzongató karaktert alkotott Joe személyében. Alfie is érezte, hogy egy aljas gazember. Sajnos Claire sokáig nem vette észre, hogy a férfi milyen gonosz. Tetszett Alfie terve, hogy megszabadul Joe-tól, és összehozza Claire-t és Jonathant. A terve sikerült. Bár nagy árat fizetett érte. Majdnem az életébe került. Az esetnek köszönhetően Alfie „gazdái” most már tudtak egymásról. Amikor a macskát hazaengedték az állatkórházból, mind együtt várták. Mindenkinek hiányzott. Ennek az elbűvölő cicának sikerült minden „családja” között barátságot kialakítania. És az emberek tudták, hogy Alfie mentette meg őket.

A regény minden szereplőjének megvolt a maga baja. Alfie minden emberét látta a legelkeseredettebb pillanataikban. És szívvel-lélekkel próbált segíteni. Sikerült jó cselekedeteket véghez vinnie. Kiépítette a maga kis emberi közösségét. Empátiájával, ragaszkodásával és segítségével a lakók dolgai lassan elkezdtek változni, javulni.

Ana könyvajánlói - Buda László: Mit üzen a lelked?

Fülszöveg:

"A Mit üzen a lelked? bizonyos mértékig folytatása és elmélyítése Dr. Buda László nagy sikerű Mit üzen a tested? című művének, ám a szerző vizsgálódásának fókuszát most a testi jelzésekről a lelki életre helyezi át.

Ez a könyv elsősorban az önmagunkhoz való viszonyról szól. Egyrészt arról, hogy miért és miként távolodunk el saját magunktól, hogyan válunk önkritikussá, utáljuk meg magunkat, hogyan szabotáljuk, betegítjük és pusztítjuk saját lényünket – és hogyan próbáljuk mindezt elrejteni saját tudatunk elől. Másrészt pedig arról, hogy miképp találhatunk vissza az önmagunkkal kapcsolatos igazi együttérzéshez, az egészséges önelfogadáshoz és önszeretethez. Ez utóbbiak ugyanis olyan készségek, amelyek rendkívül jelentős befolyással bírnak nemcsak az egészségi állapotunkra, de az életben való boldogulásunk minden területére, az általános közérzetünktől kezdve az érzelmi kapcsolatainkon át a szakmai utunk alakulásáig.

A szerző a tőle megszokott arányérzékkel és finom humorral ötvözi a legkorszerűbb pszichológiai és spirituális megközelítéseket a terápiás esettörténetekkel, hétköznapi tapasztalatokkal és hasznos gyakorlatokkal. Bepillantást enged az egyéni praxisába, a szomatodráma gyakorlatába és helyenként saját életébe is."

Kulcslyuk Kiadó

Kiadás éve: 2016.

Oldalszám: 384

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786155281365

Dr. Buda László: Orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta, a Pécsi Tudományegyetem korábbi tanszékvezetője, a Magyar Szmato-Pszichoterápiás Egyesület társalapítója és volt elnöke. A Nyitott Akadémia egyik legnépszerűbb előadója.

Pályája elején évekig dolgozott hagyományos elmeosztályon, egyetemi oktatóként tizenhárom különböző tantárgyat tanított az önismerettől a szociológiáig, kutatóként az alternatív gyógyászat témakörében szerzett PhD fokozatot. 2010-ben alkotta meg a szomatodráma módszertani kereteit, és az azóta eltelt időben elsősorban ennek az önismereti és terápiás irányzatnak a továbbfejlesztésével, gondozásával foglalkozik. Emellett egyéni konzultációs praxist vezet, előadásokat és tanfolyamokat tart.

Személyes hangvételű könyv. Árad belőle az empátia, emberség és humor. Az önelfogadásról, önszeretetről szól. Önmagunk megismerését elősegítő szemléletet mutat be.

Mindenki többé vagy kevésbé eltávolodott az önelfogadástól és önszeretettől. Ez együtt jár a civilizációval. A mi kultúránkban szinte fel sem tűnik az önkritikus hozzáállás, az enyhe fokú önutálat. Sokan ebből merítenek erőt ahhoz, hogy valamit változtassanak magukkal kapcsolatban.

Példákkal mutatja be, hogyan zajlik az önmegbetegítés folyamata. A felnőttkori betegségek jelentős részében felfedezhető a lelki tényező. A bennünk zajló testi és lelki folyamatok nagy részének nem vagyunk feltétlenül tudatában. Egy adott ponton bölcs dolog segítséget kérni.

Néha meg kell állni, és tudatosítani, hogy mi folyik belül. Elcsendesedni, megfigyelni, befogadni, megélni. Ehhez hasznos technikák: a relaxáció, a meditáció, a mindfulness gyakorlatok.

A szomatodráma módszere elsősorban játék. Segíti a testtel és a lélekkel való párbeszédet. Ez egy olyan játék, ami egyszerre lehet komoly, ugyanakkor könnyed, kreatív és biztonságos.

„A Játék az egyik legegészségesebb, leggyógyítóbb lelkiállapot.”

A könyvben leírtak alapján azt gondolom, hogy a szomatodráma egy jó, felszabadító módszer, védett közegben.

Ha figyelmet és gondoskodást adunk saját magunknak, akkor könnyebben elérjük, amit szeretnénk, és közben jobban érezzük magunkat.

„Tudatosan kell közelednünk önmagunkhoz, az önismeret és az önszeretet útján.”

Együttérzéssel kellene fordulnunk mások felé és önmagunk felé is. De ezt sokan nem tanulták meg gyermekkorukban. Sokszor nehéz önmagunk felé együttérzéssel fordulni. Ha hibázunk, akkor többnyire bosszankodunk és szidjuk magunkat. Hiába háborgunk, el kellene fogadnunk, hogy a hibázás, a veszteség, a fájdalom az élet velejárója. Hasznosabb, ha megnyílunk az élet teljessége felé.

„Az egészséges önszeretet egyik leglényegesebb eleme, hogy olyan tevékenységekkel töltjük az időnket, amelyeket tudunk élvezni az adott pillanatban, és amelyik jobbá teszi a jövőnket is.”

Fontos felismerni, hogy vannak dolgok, amelyekhez nem ésszel kell közelíteni, inkább nyitott szívvel. Továbbá, hogy amire ma képesek vagyunk, annak köszönhető, amit a múltban megtanultunk és megéltünk. Minden fájdalom, veszteség és kudarc formált rajtunk és tapasztalatokkal gazdagított.

Ana voltam, sziasztok! 

Ana könyvajánlói - Buda László: Mit üzen a tested?

Fülszöveg:

"Bár saját testünk a leghűségesebb társunk életünk folyamán, a vele való kapcsolatunk gyakran megromlik, ellentmondásossá válik. Bizonyos részeinket talán kedveljük, büszkék vagyunk rájuk, más részeinket azonban elutasítjuk, utáljuk, sokszor egyenesen undorodunk tőlük. Ha pedig ez a test „elromlik”, értetlenséggel, ijedelemmel vagy haraggal reagálunk, és – ha a panasz nem múlik magától – külső megoldásokat keresünk, esetleg elvisszük egy „szerelőhöz”.

Viszonylag ritka, hogy valaki a hála, a szeretet, a gyengédség, az elfogadás, a tisztelet, a csodálat érzéseit a saját testével kapcsolatban rendszeresen megélje, ennek megfelelően gondoskodjon róla, és igyekezzen megérteni, komolyan venni jelzéseit, érkezzenek azok akár apróbb kellemetlenségek, testsúlyproblémák, kimerültség vagy súlyosabb betegségek formájában.

Tested tükrözi érzelmeidet, gondolataidat, emlékeidet, kapcsolataidat, konfliktusaidat. Feltárul benne egész élettörténeted sőt, gyakran szüleidé, felmenőidé is. Ha meg akarod fejteni, mit üzennek a tüneteid, ha szeretnél meggyógyulni, fontos, hogy képes legyél kommunikálni testeddel, élményed legyen arról, hogyan szólíthatod meg, és miként válaszol neked a maga sajátos „nyelvén”. A test ugyanis sohasem hazudik. Közlésmódja tiszta, erőteljes, maximálisan személyes és igen, sokszor fájdalmas, kíméletlen. Ugyanakkor, minden pillanatban készen áll arra, hogy segítsen valami lényegeset megérteni és megváltoztatni.

Ebben a könyvben összefoglalom mindazt, amit az elmúlt két évtized során a testtel való gyógyító kommunikációról megtanultam, megtapasztaltam. Szeretnélek megtanítani arra, hogy miként derítheted fel tüneteid mélyebb jelentését, hogyan alakíthatsz ki bensőségesebb, szeretetteljesebb kapcsolatot testeddel, és bemutatom az általam megalkotott SzomatoDráma nevű módszert, melynek segítségével mindez a gyakorlatban megvalósítható."

Dr. Buda László: Orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta, a Pécsi Tudományegyetem korábbi tanszékvezetője, a Magyar Szomato-Pszichoterápiás Egyesület társalapítója és volt elnöke. A Nyitott Akadémia egyik legnépszerűbb előadója.

Kiadta: Kulcslyuk kiadó

Kiadás éve: 2024.

Oldalszám: 256

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786155281099

Tetszik a borítója. Kellemes színeket használtak hozzá, és szépen kidolgozott.

A szerző közvetlen, baráti hangnemben szólítja meg az olvasót. Iránymutatást ad, hogyan kellene kapcsolódni a testünkhöz, értelmezni a jelzéseit. Arra ösztönöz, hogy fedezzük fel a testünk. Nagyon elgondolkodtató írás.

Önelfogadás, önátadás, személyes kapcsolatok, képzelet és kivetítés, az érzelmek átélése, rugalmas gondolkodás. A test és lélek szerves egységet alkot.

Többször megemlíti a testszimbolikát.

A diagnózishoz és öngyógyításhoz az úgynevezett szomato-drámát ajánlja és használja, mely egy játékos közvetítő módszer, a test és a tudat közötti kommunikációhoz. (A 125. oldalon egyszerűen, érthetően megfogalmazza, hogy mi a szomato-dráma.)

Személyes történeteivel bemutatja, hogy a nyitottság, a kapcsolatfelvétel csodákra képes.

A lelki-érzelmi folyamataink hatással vannak a fizikai állapotunkra.

„… tapasztalatom szerint minél merevebb, rugalmatlanabb a valóságkoncepciód, minél markánsabb határt húztál magadban lehetséges és lehetetlen között, annál nehezebb lesz ugrásszerű javulást elérned egészségi állapotodban, különösen komolyabb egészségi problémák, tartósan fennálló tünetek esetén.”

A vizualizációs gyakorlatok meseszerűek, talán kissé abszurdak is. Az elvégzésükhöz szükség van nyitottságra, rugalmasságra, gyermeki játékosságra. Nehezek. A szerzőnek nagyon elgondolkodtató elképzelései vannak a test és lélek viszonyáról. Hiszem, hogy megéri kipróbálni a módszereit. Mégis felmerülnek aggályok, amik ezt megnehezítik. Eljátsszuk a történetünket, megéljük az ezt kísérő érzelmeket, azután kilépünk ebből az elképzelt világból. Ehhez kell fantázia, tudni kell játszani. Ez a szerepjátszás, ez a „csináljunk úgy, mintha” nem mindenkinek megy. Valószínűleg nekem sem menne. Ezért írtam, hogy nehéz.

A 158. oldalt kiemelném, mert nagyon szépen megfogalmazott rész. Megemlíti a tudatszinteket, és sokat elmond a szeretet mindent egyben tartó erejének megnyilvánulásairól, csodás pillanatokról.

„Minden betegség valamiképp az egyensúly és a harmónia megbomlásának a jele, ugyanakkor maga is negatívan hat vissza lelki békénkre.”

Nagy ereje van annak, ha rájövünk, hogyan fogadjuk el és szeressük önmagunkat. A testünk a gondoskodásnak és szeretetnek egy megfelelő szintjét igényli.

Ana voltam, sziasztok!