Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2026. november 14., szombat

Ana könyvajánlói - Amanda Quick: Csábítás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„Julian Richard Sinclair, Ravenwood grófja titokzatos, zárkózott ember. A nép úgy tartja, maga a sátán, felesége halálának rejtélyes körülményeit nem tudják feledni.

Amikor a gróf új asszonyt választ, váratlan kalandok egész sorába keveredik. Ám a bonyolult zsarolási ügy, a veszélyes kimenetelű álarcosbál, a különös párbaj, s egy bosszúvágyó csábító felbukkanása mégis mind semmi ahhoz a küzdelemhez képest, amit az éles eszű, modern gondolkodású Sophy Dorringgal kell megvívnia boldogságuk érdekében...”
Kiadó: Maecenas
Kiadás éve: 2017
Fordította: Keszthelyi Klára
Oldalszám: 335
ISBN: 978 963 203 338 9

Humor, izgalmak, romantika. Amanda Quick regényeit mindig jó olvasni. Ez is egy szórakoztató, könnyed, gyorsan olvasható történet, bár kétségkívül nem ez az írónő legjobb műve. Kevésbé erős, mint amiket eddig olvastam tőle, és nem nyújtott extra élményt. Ettől függetlenül könnyed kikapcsolódásnak jó volt. Ebben a könyvben kevésbé volt érzékelhető az a sziporkázó, csipkelődő humor, mint az írónő többi regényében. Olyan témákat is beleszőtt a történetbe, amik valóságosak és aktuálisak napjainkban is.
A rejtély nem volt nagyon elgondolkodtató, de ezt most nem is éreztem szükségesnek. A helyszínleírásokat ebben a regényben egy kicsit kevésnek találtam, és néha kicsit döcögős volt a történet. A jellemábrázolások viszont szemléletesek.

Ravenwood grófját megdöbbentette, amikor Sophy Dorring kikosarazta. A lány nagyapja szerint az lehetett az oka, hogy nem figyeltek eléggé oda, hogy miket olvas.

„Na és a nők, még a józanabbak is tele vannak mindenféle átkozott romantikus elképzeléssel a férfiak közeledését illetően…”

Julian szerint sokkal inkább a nagypapa túlzott engedékenysége volt a probléma forrása. Az első házasságában szerzett rossz tapasztalatai miatt elhatározta, hogy a második feleségét gyakorlatiasabb szempontok szerint választja ki, és még egyszer nem fogja elkövetni ugyanazokat a hibákat.
Sophy eldöntötte, hogy ha férjhez megy a grófhoz, akkor a feltételeket ő szabja. Tudta, hogy Ravenwood grófjának feleségeként lehetősége lesz arra, hogy utánajárjon annak, hogy mi történt a nővérével, Ameliával. Bosszút akart állni a haláláért. A másik oka a házasságra az volt, hogy szerelmes volt a grófba, és remélte, hogy megtaníthatja újra szeretni. Sikerült megállapodniuk, és a frigy megköttetett. Sophy tudta, hogy a férje kemény, büszke, hideg, de becsületes, jó ember.
Julian nagynénje, Fanny segített eligazodni Sophynak a társasági útvesztőkben. A fiatalasszony hamar megszerette a nagynénit.
Sophy egészen más volt, mint Julian első felesége, és a férfi azon volt, hogy soha ne is váljon olyanná, mint Elizabeth. Sophyt bosszantotta, amikor a férje felhívta arra a figyelmét, hogy egy vonzó, naiv, férjezett ifjú hölgy gyakran csábító préda a társaságban. A férje próbálta megóvni őt a társasági ragadozóktól. Igazából mindentől. A múltját figyelembe véve teljesen érthető volt a kemény életszemlélet. Az öntelt, arrogáns viselkedéstől eltekintve többnyire úgy viselkedett, mint egy párjáról gondoskodó, oltalmazó hím. Az arroganciája, kevélysége ellenére Julian erős karakter. Az igazságosságát és védelmező ösztönét mások is elismerték. Éppen ezért találtam túlzónak az ördögi jelzőt.
Sophy a történelmi korszakhoz képest nagyon független, önfejű, szókimondó és makacs. Tetszett, hogy szeret olvasni, mindenről van véleménye, öntudatos, szórakoztató és kedves.
A bizalommal kapcsolatos huzavona az előzményeket tekintve érthető volt, viszont egy bizonyos ponton túl már túlzásnak éreztem. Egyrészt megértettem Juliant, hogy miért félt megnyílni a feleségének, miért tartott a szerelemtől, másrészt bosszantott a bizalmatlansága és kissé túlzott óvatossága. Már a regény elején kiderült, hogy miért olyan zord, szigorú, kritikus. A nagyon vágyott szeretetet, szerelmet, megbecsülést korábban nélkülöznie kellett. Szívszorító volt arról olvasni, hogy mennyi akadállyal kellett megküzdeniük, és mennyi belső vívódás gyötörte őket, amíg összecsiszolódtak, és rájöttek, hogy a szerelmük igazi és viszonzott.

Az a rész, amikor a grófné párbajra hívta a másik nőt kifejezetten érdekes és elgondolkodtató megoldás volt.

Sophy és Julian szinte folyamatosan hatalmi harcot vívtak egymással. Epekedtek egymás után, de a múlt és a félreértések megnehezítették a dolgukat. Nem volt valami jó a kommunikáció a két konok, önfejű főszereplő között.

A krimi szál gyenge volt, ámbár ezt nem igazán bántam. Ennél többet nem is szerettem volna olvasni a titkos társaságról, meg az ocsmány kultuszukról. Így is volt benne aljasság bőven. Viszonylag hamar kiderült, hogy összefüggés van a titkos társaság, Elizabeth egyik szeretője és Amelia halála közt. Ahogy a történet vége felé a gróf is kijelentette, volt a befejezésben valamiféle igazságszolgáltatás.

Végig hasznosnak bizonyult Sophy leleményessége. Bár sokáig kérdéses volt, hogy meggyógyíthat-e a szerelem egy összetört szívet, a szép befejezésben kiderült, hogy igen. Sophy nagyon lassan rádöbbent, hogy a szerelme viszonzott. És végül a férje többször is mondta neki, hogy mennyire szereti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése