Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2014. december 31., szerda

2014 margójára

Még pár óra van hátra a 2014-es évből, s ilyenkor általában számot vetünk, hogy mit és mennyit haladtunk az év folyamán. Idén több régebbi olvasmányomat is újraolvastam, így a számomra új könyvek kicsit a háttérbe szorultak. Kicsit elmaradtam a bejegyzésírással is, ígérem pótolni fogom az elkövetkezendő évben. 

Az idei év több szempontból is hozott újat, változásokat, és visszatekintéseket a régmúltra is. Összességét véve egy elég kemény éven vagyok túl, remélem a jövő év inkább pozitívumokban fog gazdagodni! Mindenesetre újabb mesemegjelenést tudhatok magaménak, még ha még mindig nem saját kötetről is van szó. Az olvasmánylistámmal is haladtam, igaz az ütem nem olyan volt mint szerettem volna, de az élet néha közbeszól. 

Köszönöm azoknak, akik velem tartottak az év folyamán ilyen vagy olyan formában, hiszen tőletek kaptam erőt, bátorítást, bizalmat, és rengeteg szeretetet. Szuperek vagytok!

Kívánok nektek jó egészséget, boldogságot, békességet, sikereket és szeretetteljes évet a jövő évre is! :) Legyetek jók, s éljetek meg minden pillanatot! 
Remélem jövőre továbbra is "találkozunk". 
Sziasztok! 



2014. szeptember 6., szombat

Nora Roberts: Az Oromház rejtélye

Fülszöveg: „Whiskey Beach csodálatos tengerpartja minden évben rengeteg turistát vonz a környékre. A hely legjellegzetesebb épülete a part egyik sziklájára épült Oromház, amely már nemzedékek óta a Landon család otthona. Eli Landon, a sikeres ügyvéd ugyan Bostonban él, de a szíve mindig oda húzza vissza. Amikor a felesége brutális gyilkosság áldozata lesz, sokáig őt vádolják a bűntény elkövetésével. Tudja, hogy addig nem moshatja tisztára a nevét, amíg meg nem találják Lindsay gyilkosát. Az élete romokban hever, az állását elveszítette, ezért örül, amikor nagyanyja, Hester Landon felajánlja, hogy költözzön az Oromházba, és gondoskodjon az otthonáról, amíg ő felépül egy súlyos baleset után. Abra Walsh életében is voltak nehéz időszakok, mielőtt Whiskey Beachbe költözött, hogy itt kezdjen új életet. A nő jógafoglalkozásokat tart, ékszereket készít, segít az idős szomszédainak, felszolgál a falu bárjában, és ő Hester Landon bejárónője is. Természetesnek veszi, hogy Eli odaköltözése után róla is gondoskodjon, annál is inkább, mert tiszta szívből sajnálja az ártatlanul meghurcolt férfit. Közben egyre gyanúsabb események történnek, és szaporodnak a megválaszolatlan kérdések. Ki és miért ölte meg Lindsay-t? Eli nagyanyja miért zuhant le a lépcsőn, az éjszaka közepén? Mit akar Eli-tól a magánnyomozó, és ki bérelte fel? A legnagyobb rejtélyt mégis a titokzatos betörő jelenti, aki több alkalommal is behatolt a házba. Miért ásott árkokat az alagsorban?



Mit lát az ember amikor kezébe veszi ezt a könyvet?
Egy szép borítót, aminél a lila és a kék a domináns szín, valamint egy figyelemfelkeltő fülszöveget.

Műfaját tekintve: romantikus krimi.
Terjedelme: 588, tényleges terjedelme 586 oldal.
Kiadta a Gabo kiadó 2014-ben. 

A könyv első száz oldalát leírónak nevezném. Többnyire szereplőjellemzések, tájleírások, rövid előcselekmény a tartalma. Ez alatt a szösszenet alatt néha kissé unatkoztam, ám a későbbiekben (úgy a százhatvanadik oldal környékén) beindultak a cselekmények.

Hester Landon: egy nagyon kedves, nagyon karakán, és erőteljesen rafinált idős hölgy, akit első olvasatra megkedveltem. Meg kell jegyeznem, hogy sokkal jobban kedveltem, mint az unokáját, aki a főszereplő férfi volt. Igaz, hogy sokban hasonlítottak ők ketten (amit meg is állapítottak egy párszor a könyvben), ám voltak olyan különbségek, amit nehéz lenne nem észrevenni. Hester tele volt élettel. Bármi rossz történt is körülötte, igyekezett jó oldaláról szemlélni a dolgokat.

Eli Landon: Íme a főszereplő férfink. Az elején nagyon nem kedveltem, bár öt perc olvasás után rájöttem, hogy ő nem lenne képes gyilkolni. Gyilkossággal vádolták, ő pedig begubózott, elmenekült az emberek zaklatása elől. Na kérem az rendben is van, hogy nem szereti ha zaklatják, és olyannal vádolják amit nem követett el, ám nem az a megoldás, hogy hónapokig ki se dugom az orrom, s nem foglalkozom a külvilággal. Erre később szépen fel is nyitják a szemét, és végre összekaparja magát, mind testileg, mind pedig lelkileg, és harcolni kezd. Kb. ezen a ponton kezdtem el kedvelni. Sikerült bebizonyítania a környezetében élőknek és az olvasóknak egyaránt, hogy tud ő talpig férfi is lenni, már ha akar. Később vele nyomozhatunk, tehát pozitív a végkifejlet vele szemben. Akár mondhatnám azt is, hogy gyenge kezdés után pozitív végkifejlet.

Abra Wals: Női főszereplőnk azon ritka fajta, aki szinte mindenhez ért, rá is tukmálja magát mindenkire, akiről azt gondolja, szüksége van rá, s meglepően be is bizonyosodik, hogy tényleg így is van. Kedves, nyitott, okos, rettentően energetikus személy. Hester jó barátnője, bár korát tekintve simán lehetne az unokája is. Ő vezeti a háztartást, amíg Eli az Oromházban él, emellett gondozza nem csak a kertet, de Elit is. Főz rá, takarít, mos, emellett kizökkenti az önmarcangoló módból, s neki köszönhetően végre élni kezd a pasas. Néha idegesítően tudálékos, ám ő mindvégig pozitív karakter számomra. Sokszor mosolyra fakasztott olvasás közben.

Barbie: abszolút kedvenc!!! Hogy miért? Olvasd el a regényt. Garantáltan mosolyra húzódik a szád, amikor bekerül a történet cselekményeibe.

Határozottan elmondhatom, hogy bár tíz nap kellett a könyv elolvasásához (Igen, nekem. Engem is meglepett.), végül pozitívan könyveltem el ezt az időszakot. Ugyanis a nyögvenyelős kezdés után jól szórakoztam, kikapcsolt a regény. Mit kaptam a könyvtől? Rejtélyeket, kalandot, gyilkosságokat, nyomozást, szerethető karaktereket, romantikát és egy imádni való ebet. Különösen tetszett, hogy a mellékszereplőkre ugyanannyi hangsúlyt fektetett a kidolgozáskor az írónő, mint a főszereplőkre. Imádtam Abra szomszédait, jóravaló, kedves emberek, akikre lehetett számítani.

Összességében tetszett, a döcögős kezdés után villámgyorsan lehetett haladni a könyvvel. Tehát ha az első 100 oldalon nehezen boldogultok, ne adjátok fel. A kétszázadik oldaltól garantáltan eteti magát a történet.


Pontozás: 10/9

2014. július 29., kedd

Nyrae Dawn: A játszma

Fülszöveg: „A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül. A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben, de mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.”




Kiadta : 2014. július 28-án az Ulpius-ház könyvkiadó
ISBN szám: 9789632548579
Műfajilag magában hordozza a főbb New Adult stílusjegyeket. Szereplői 18 és 26 év közöttiek, akik találkoznak a főbb élethelyzetekkel, mint párválasztás, önállósodás, családi házból való kiröppenés, álláskeresés. 

Az ember ezt a könyvet elolvasva kicsit átértékeli magában a dolgokat. Hiszen mire is mutat rá nagyon jól az írónő? Az élet nem habostorta. Mindig van olyan helyzet, amit fel kell dolgoznunk, nem mindig az a legjobb megoldás, ha a szőnyeg alá seperjük, vagy ahogy nagyon szép mondásunk is tartja „homokba dugja a fejét” az ember. Szembe kell néznünk azzal, hogy mi, gyarló emberi lények igen is sebezhetőek vagyunk, s néha bizony szükségünk van valakire, aki segít kibogozni azokat a köteleket, amivel gúzsba kötöttük magunkat.

A főszereplőink Cheyenne (19) és Colton (Colt 21). Amint azt már megszokhattuk, a lány gyönyörű, értelmes, s tisztában is van a bájaival. Imád táncolni, a gimiben ő volt a tánckar vezetője. Ám ez már nem a gimi. Főiskola, ahol az ismerősei száma szinte nulla. Kissé ijesztő belecsöppenni egy új helyzetbe. Mi a véleményetek?
Colt eleinte olyan becenevet ad neki, amit utál, ám később ez változni fog.
A fiú/férfi főszereplőnkről mit is kell tudni? Mindenki Coltnak hívja, egyedül édesanyja szólítja a teljes nevén. Tele van tetoválásokkal, gyönyörű az ajka és szabályosak a fogai. :) A főiskolára eleinte csak az édesanyja kedvéért jár be.
Az írónő így jellemzi:
„A szeme elképesztő, világítóan kék, a pupillája körül sötétebb, az írisz széle felé világosabb árnyalatú.  Határozottan helyes, de valami veszélyt is sejtetnek a vonásai.”

A könyvben váltakoznak a humoros és szomorú jelenetek. Fűszerezve van romantikával, ám mégis inkább a mélabú öleli körül a történetet. Két fiatal, különc módon egymásra talál, talán az annyira nem is fontos, hogy mi vezette őket oda, hogy kössenek egy alkut. Minden ami igazán fontos, az alku megkötése után történik. Hogyan nyílnak meg egymás előtt, mi az ami idegesíti őket, s mi az amit félnek elmondani másoknak, ám egymásnak feltárják a titkaikat. Szoros és különleges kapocs jön létre kettőjük között, amit eleinte bevallani sem mernek. Eleinte mindketten másképp próbálják feldolgozni a problémáikat, ám később rájönnek, a megoldás bennük lakozik. Ahogy Cheyenne megnyugszik ha Colt a közelében van, úgy változik Colt is a problémái ellenére egy boldog fiatalemberré.
Bár a könyv terjedelme nem túl nagy, a történet igen összetett. Az írónő sok dolgot, helyzetet sűrített bele egy ilyen csekély terjedelmű könyvbe, ám mégsem kelti azt a hatást az emberben, hogy túl sok lenne. Néha olvasásnál azt kívántam, bár ne lenne ennyi bajuk a főszereplőinknek, mert néhol már kissé erőltetettnek hatott. Viszont Nyrae Dawn ügyesen ellavírozott ettől, s újra a megfelelő mennyiségű zűr volt az orrunk előtt. Bár nagyon sajnáltam Cheyenne-t, sokkal inkább Colt gondjai ráztak meg. A lány legnagyobb problémája az volt, hogy egy régmúltban történt dolgot nem bírt feldolgozni, s emiatt pánikbeteg lett bizonyos helyzetekben. Ám a fiú problémája összetett. Nagy valószínűséggel nem keveredik abba, amibe, ha nem szól közbe a sors, ami miatt sürgősen sok pénzt kell keresnie.
Nem szeretném a lány problémáját alábecsülni, hiszen éppen eleget mért rá a sors. Ám az viszonylag a múlt, Colt problémája viszont a jelenben létezik a történet szerint, s emiatt talán számunkra is erősebben hat.

Mit kapsz, ha elolvasod a könyvet? Egy problémákkal teli fiatalokról szóló könyvet, amiben egyaránt szó van pánikbetegségről, megcsalásról, elhagyásról, halálról, félelemről, tehetetlenségről, önbírálatról, a sürgető és gyorsan fogyó időről, kegyes hazugságokról, drogokról, s ezek mellett romantikáról, bizalomról, az élet furcsa helyzeteiről.

Meg kell vallanom, szerettem ezt a történetet. Rövid volt, de tartalmas. Nem unatkoztam, elgondolkodtatott, s nem utolsó sorban még szórakoztatott is.  Mindenképpen ajánlom minden New Adult kedvelőnek kortól függetlenül.

Pontozás: 10/10

Köszönöm a lehetőséget az Ulpius-ház könyvkiadónak!

A könyvet megrendelhetitek az Ulpius-ház könyvkiadónál 25% webshop kedvezménnyel: http://new.ulpiushaz.hu/dawn-nyrae-/


2014. május 4., vasárnap

Liebster Award 2.

Tavaly nyáron már láthattatok írást tőlem, ami a Liebster Award címet viselte, s ez nem véletlen. Idén, sikerült másodszorra is megkapnom ezt a díjat, amit nem másnak köszönhetek, mint egy nagyon kedves bloggerinának, aki nem lehet más, mint Roselyn (Roselyn Blogja ). :) Tavaly is tőle kaptam, s már akkor is hatalmas örömmel töltött el, hogy egy ilyen fantasztikus blogger, mint ő úgy gondolja, megérdemli szerény kis blogocskám a díjat. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire jól tud esni egy-egy ilyen dolog az embernek. 


És akkor hogy mit is kell tudni erről a díjról...
Egyrészt, hogy a tavalyihoz képest kicsit változtak a szabályok :D

Szabályok:
1) Tedd ki, kitől van a díj!
2) Írj magadról 11 dolgot!
3) Válaszolj 11 kérdésre!
4) Küldd tovább 11 bloggernek!

11 dolog magamról:
- 2006 óta írok, amit eleinte senkinek nem mutattam meg, mert pocséknak tartottam, majd mostanra már 5 mesekönyvben megjelent 1-1 mesém, s idén lehetőséget kaptam arra, hogy két mesém is megjelenhessen.
- Rettenetesen félek a szűk helyeken, sikítófrászt kapok a pókoktól, a kórházakat messziről elkerülöm, és nem szeretem ha a hátam mögött állnak.
- Ciki vagy nem ciki, ha lehet választani hogy mozgó vagy nem mozgó lépcső, akkor én a nem mozgót választom, mert a mozgó lépcsőre egyedül felszállni csak nagy-nagy esések közepette tudok. 
- Imádom a sportközvetítéseket, mindig megnézem a műkorcsolyát, illetve ha van rá lehetőségem akkor az F1-et és az NFL-t is. :)
- Amikor nem figyelnek, együtt éneklek a zenével, majd mikor észreveszem hogy hallanak vörösre váltok és megnémulok. 
- Nagyon érzelgős tudok lenni. A Hugh Jackman féle Nyomorultakon kisírtam a szemem. 
- Nagy állatbolond vagyok, a kedvenceim a kutyák, pandák, pillangók.
- Bögréket gyűjtök, amiknél az a lényeg hogy minél több féle-fajta legyen. Van már kerekekkel rendelkező is.
- Régen még a sült szalonnát is odaégettem, mára azonban már tortákat sütök hobbi szinten.
- Utálom, ha celebnek vagy sztárnak nevezik az íróinkat, hiszen az igazi írók hírességek és nem celebek. Számomra híresség Vavyan Fable, Nora Roberts, Lőrincz L. László, Karen Rose, és társaik, hiszen tettek le valami az asztalra. 
- Míg mások aranyosnak találják a Jófogás reklámját, addig én idegbajt kapok tőle, s mindig amikor odaér hogy " eladok mindent, csak az eszemet neeeeem" én mellé énekelem hogy nem adhatod el amid nincsen. 

Roselyn 11 kérdése:
1, Ha a közszereplők közül kellene választani (színészek/énekesek/sportolók...tkp. bárki, aki él és ismert), ki lenne az abszolút kedvenc, és miért?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Minden kategóriában (színész, énekes, sportoló) van kedvencem. Színészek közül azt hiszem Keanu Reeves, mivel rengeteg nagyon jó filmje van.

2, Ki a példaképed, és miért? (Lehet most élő, vagy halott, családtag, bárki, akinek az életműve motivál)
Az apukám. Mindig arra tanított minket, hogy tisztességgel, becsülettel éljünk, tiszteljünk másokat, és mindig dolgozzunk meg keményen azért, amit szeretnénk. Most is keményen dolgozik azért, hogy minden meglegyen a családnak, és soha nem bánt másokat csak azért, mert neki úgy tartja kedve. 

3, Gyümölcsös, vagy zöldséges vagy?
Gyümölcsös. Minden citrusféléért rajongok.

5, Első csókos történetet kérnék szépen...
:D  Még az Óvodai nagycsoportban történt a dolog, egy Balázs nevű barna hajú fiúval, akit sajnos ovi óta nem láttam. Az első igazi csókom tiniként csattant el, esetlen is volt, mert irtó ideges voltam, mert nagyon tetszett a fiú, s nem gondoltam volna, hogy neki pont én jövök be. Végül megúszta szegény a lefejelést (igen, bénáztam), és nagyon jó kis csók kerekedett belőle. 

6, Kedvenc mesehős? Miért?
Jelenleg a Jégvarázsból Olaf, mert olyan kis gyagyás, igazán szeretni való. :)) Azon kívül Sid a kedvencem a Jégkorszakból, szintén hasonló okok miatt. Szépség és a Szörnyetegből pedig imádom a Szörnyeteget, mert én Szörnyként is láttam benne a szerethetőt. Jobban is tetszett amúgy a herceg szörnyként. 

7, Ha lehetne egy szuperképességed, melyiket választanád? (például: láthatatlanság, repülés, földöntúli erő, teleportálás, telekinézis...)
Teleportálást. Gyorsan ott teremhetnék ahol csak lenni akarok, világot láthatnék, s meglátogathatnám azokat akiket szeretek, nem függne attól, hogy mennyi pénzem van. 

8, Ha pasi lehetnél egy napra, mi lenne az első dolog amit megtennél?
Ezt tényleg nem tudom. :D Nem akarnék pasi lenni.

9, Hány évesen olvastad el az első könyved? Melyik könyv volt az?
Öt évesen az Öreg néne őzikéjét :) Talán. 

10, Mi lenne számodra az álommunkahely?
Olyan hely, ahol azt csinálhatnám amit szeretnék, s azzal is foglalkozhatnék. Szívesen dolgoznék könyvesboltban, könyvtárban. Az külön varázsvilág. :) 

11, Hol nyaraltál legutóbb?
Rég voltam nyaralni. Talán nyaralásnak nevezhetem, amikor meglátogattam 2 napra barátnőmet Miskolcon. Voltam kint a Tapolcai tónál is, barátnőmmel pedig kimentünk a Diósgyőri várhoz. :)


Az én 11 kérdésem:
1. Volt olyan könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásod? Ha igen, melyik?
2. Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valaki jó író legyen?
3. Mit vársz az élettől?
4. Ideális hely és körülmények az olvasáshoz?
5. Hogy képzeled el álmaid otthonát?
6. Ha megfilmesíthetnél egy könyvet, melyiket választanád és miért?
7. Mesélnél nekem arról, hogy miért kezdtél el blogolni? 
8. Mi alapján válogatod a könyveidet?
9. Ha nem könyvet olvasol, akkor mivel szereted elütni a szabad perceidet, óráidat?
10. Melyik a kedvenc évszakod, és miért?
11. Hogyan szeretsz könyvet kapni? Ha csupasz, vagy ha írnak bele? 

Tizenegy blog és blogger, akinek továbbadom: 

Szeretném nektek elmondani, kedves általam díjazottak, hogy nagyon szeretek nálatok olvasgatni, mert mindenkinél találok olyat, ami a szívemnek kedves. Imádom a stílusotokat, hogy mindig új könyvekkel gazdagodom általatok, hisz muszáj vagyok egy-egy értékelés után én is elolvasni, a nekem tetszőket pedig még be is szerezni. :) Köszönöm, hogy gazdagítjátok az ismereteimet! 


2014. február 23., vasárnap

J. A. Redmerski: Az örökké határa



Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg: „A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…
Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.
Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…”


Kiadó: Ulpius-ház könyvkiadó
Kiadás éve: 2014.
Eredeti cím: The Edge of Always
A borítón Benjamin Fiege látható.

A 2013-as év emlékezetes volt a New-Adult rajongóknak, hiszen J. A. Redmerski elhozta nekünk A soha határa című könyvét, amely meghódította az egész világot. Egyszerre volt szórakoztató és lehangoló. Őszinte és mély szerelem alakult ki a szemünk láttára, majd veszélyeztette ezt a halál. Sok érzelmi húrt megpendített az emberben, kacagtatott, megdöbbentett, megríkatott. Mindezt úgy, hogy az ember elidőzött az érzelmi skála minden pontján egy ideig. Ahogy azt egy kedves barátom is kifejtette, ez egy érzelmi hullámvasút volt az olvasó számára, ettől függetlenül megérte elolvasni. Andrew és Camryn karaktere sikeresen a szívemhez nőtt, s a könyv bár befejezettnek hatott, számomra hiányzott a végéről egy kis plusz, ami megmagyarázta volna azt a két hónapot, ami kimaradt.  Ezért is örültem, amikor megtudtam, hogy jön a második kötet. 
Az örökké határa fülszövegének elolvasása után az olvasó már tisztában van vele, hogy valamilyen tragédia bekövetkezik, így nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, hogy ez vezet végül oda, hogy Andrew és Camryn újra kalandos utazást kezdjen.  Utazásaik során elég sokszor gondolnak a múltban történtekre, így velük együtt emlékezhetünk a jó és rossz dolgokra, amin keresztül mentek. Sajnos arról, hogy (A soha határa végén) mi történt a kórházban, ebben a kötetben sem kapunk választ. Engem zavar a két hónap kiesés, bár utalást azért kapunk.
A szenvedély ebben a kötetben is a tetőfokára hág, ám a történetet számomra végig beárnyékolta valami rejtett búskomorság, így nem sok humoros jelenetet fedeztem fel. A legviccesebb jelenet az volt, ahol egy idős házaspárt botránkoztattak meg Camrynék. A regény felépítése hasonló volt az előző részhez, ugyanis ennek a befejezése sem tetszett jobban. Lezárta az írónő a történetet, minden kérdésre kaptunk választ, ám a vége kissé erőltetettnek hat. Jó pár oldallal előbb befejeztem volna, mert így kissé szájbarágósra sikerült a lezárás. Túlságosan meg akart felelni az olvasóknak.
Ami a legjobban tetszett, az Andrew levele volt Camryn-nak. Az előző kötetben is írt neki, ezért amikor odaértem a leveles részhez, a lélegzetem elakadt egy pillanatra. Egyszerre vártam és rettegtem, hogy vajon mit fogok olvasni. 
Összességét tekintve tetszett, szórakoztató volt, hisz' ez a kötet is bővelkedett érzelmekben, kalandokban és zeneszámokban. Azonban bevallom, hogy nálam A soha határa vitte a pálmát. Összetettebbnek, könnyedebbnek éreztem. 

A pontozásnál most kicsit eltérek a megszokottól, mivel külön pontozom a történetet és a borítót.
A történet pontszámai: 10/8
A borító: 10/10


EXTRA:
 A könyvborítón látható Benjamin életében, valamint a könyv főszereplőjének Andrew-nak a karakterében sok egybeesést felfedezhetünk. Mindkettőjük életében fontos szerepet játszik a zene szeretete, ráadásul mindketten énekelnek és gitároznak. Vajon ez véletlen?

Benjamin Lawrence Fiege a New York állambeli Beacon városában született, amely egy történelmi jelzőtűz után kapta a nevét. Jelenleg Astoriában él, ami New York egyik leghíresebb kerületének Queens-nek az egyik városnegyede. 
A Beacon-i középiskolába járt, majd a Stony Brook egyetemen tanult.
Még középiskolában kezdett gitározni, majd emellé társult az éneklés, s nem sokkal később már saját dalokat írt. A zene iránti szeretete nőtt, és sikerült megvalósítania a hosszú távú célkitűzését: jelentős karriert futott be, mint zenész.
Körülbelül három éve kezdett modellként dolgozni, mivel önmaga akarta finanszírozni a zenei pályáját. Véleménye szerint jól megfér egymás mellett a zenész és a modell pálya. Az utóbbi időben inkább a zenei karrier volt előtérben, ám a következő hónapokban valószínűleg visszatér a modell világba is. 
Szabadúszóként dolgozott Richard Tuschmannel egy fényképsorozaton, s az akkor elkészült képeket látva választották őt Az örökké határa című könyv borítójára.  A könyvről szinte semmit nem tudott, így amikor a fotós e-mail-ben közölte vele, hogy őt választották a borítóra, nagyon meglepődött. Arra sem számított, hogy ennyi ember felismeri majd a borító miatt. Figyelmen kívül hagyta az írónő népszerűségét és azt, hogy mennyien várják a regény megjelenését. Megdöbbent, amikor a barátai közölték vele, hogy látták a képet a New York Times-ban. Az is tudatosult benne, hogy Andrew Parrish egy nagyon népszerű, fejlett és kiforrott karakter, akit most már ő testesít meg, s ezzel nagy rajongótáborra tett szert. :) 

2014. február 14., péntek

Beharangozó



Mint azt már sokan tudjátok, jön J. A. Redmerski: A soha határa című történetének folytatása, Az örökké határa. Ennek örömére az Ulpius-ház könyvkiadó blogturnét szervezett. Mától 11 napon keresztül (02.14-02.24) minden nap egy blogger jelentkezik a könyvvéleményével, valamint lesznek extrák és lesz játék is. :) Szóval érdemes figyelemmel kísérni kis csapatunk aktivitását. Az örökké határa előjegyezhető az Ulpius-ház Könyvkiadónál 25% kedvezménnyel. 

Blogturné állomások:


 

2014. január 9., csütörtök

Julie Kagawa Vastündérek sorozat


Ismertetők: „Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem. 
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer. 
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.”

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Egy ideje már a Téli Udvarban élek. Hogy mióta is? Nem tudom. Az idő itt nem úgy telik, ahogy kellene. Ha valaha is kijutok innen, meglehet, azt fogom látni, hogy eltelt száz év, és a családom minden tagja és minden barátom rég halott. 
Igyekszem nem túl sokat gondolni erre, de néha képtelen vagyok kiverni a fejemből. 
A nevem Meghan Chase”.
Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.
Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.”
A Vastündérek sorozatot Julie Kagawa-nak és a Könyvmolyképző kiadónak köszönhetjük. Amennyiben lényeges besorolni, én az ifjúsági fantasy kategóriával illetném, de nem csak fiataloknak ajánlom. A történet megnyerő és lebilincselő. 
Adott egy 16 éves lány, aki egészen kicsi korában elvesztette az apját. Nem, nem halt meg, csupán eltűnt. Egyik pillanatról a másikra. Meghant ez eléggé rosszul érintette (ahogy szerintem mindenki mást is így érintene). Ezután édesanyja elhurcolta a világ végére, majd újra férjhez ment fafejű Luke-hoz. Az első közös "jelenet" után azt mondtam hangosan, "ez egy paraszt".  Nem igazán lopta magát a szívembe, ám ez nem gond, szerencsére nem főszereplő. 
Meghan Chase különleges. Ám ő sokkal inkább mondaná azt magáról, hogy katasztrofális. Tipikus tini, aki igyekszik láthatatlan maradni a suli éveire. Titkon "szerelmes" az iskola focicsapatának a kapitányába, aki egy tetű. Több atrocitás éri az iskolában, ám ez semmi ahhoz képest, ami később még rá vár. Eltűnik Ethan (4 éves féltestvér), s a helyébe lépett az ál Ethan, akiről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy békés. Igazi bajkeverő, aki gonoszságokat művel, és élvezi. Meghan elhatározza, hogy visszaszerzi öccsét, s nem riad vissza a rá váró különleges feladatoktól sem. 
Rengeteg érdekességre fény derült olvasás közben, izgultam a szereplőkért, és szorítottam Meghan-nek, hogy sikerüljön véghez vinnie amit eltervezett. Viszont elég gyakran megharagudtam rá, mert felelőtlenül ígérgetett.  Néha annyira ostobán viselkedett, mintha nem lenne más a fejében egy marék molylepkén kívül. 

A második kötetben (mint ahogy azt a fülszövegben is olvashatjuk) a Téli udvarban találjuk magunkat, történik egy s más, amitől az ember haja égnek állna, de Meghan állja a sarat, s ezzel kivívja a tiszteletemet. Rengeteg újdonságot kap az olvasó, csupa meglepetés a történet. A szereplők kedvelhetőek, ám Meghan karakterével még mindig nem tudtam azonosulni. Sokszor megráztam volna, hogy térjen már észhez. 
Kedvenc szereplőm Vasparipa volt. Hogy miért?Ő mindig a jó célért harcolt. Hitt abban, amit képviselt, s nem volt köpönyegforgató. 
Aki a legtöbbször idegesített címet két szereplő is megkapná tőlem, hiszen Meghan és Kacor egyaránt megpendítette a feszült idegeimet egy párszor. 
Puck azaz Robin pajtás volt az egyik általam nagyra becsült szereplő, és nagyon sajnáltam, hogy nem ő volt a végső befutó, bár Ash herceget is kedveltem.  Sokféleképpen alakulhatott volna ez a történet… Meghan lehetett volna a Vashercegnő, és uralkodhatott volna egy külön vidéken Ash herceggel, vagy épp Puck-al? :D Rengeteg jó befejezést elképzeltem a könyvnek, bár ez sem volt rossz. 
Csalódás volt? Nem, csak más. Ez nem baj, mindenki másképp képzeli a dolgokat. A történet maga jó, a szereplők szerethetőek. Én pedig egy érzelgős liba vagyok, mert a Vasparipával történtek után kibőgtem a szemem. :D Ajánlom mindenkinek ezt a történetet
!

Pontozás: 10/8.5

Friss!

2013.12.02. : Felhívást intéztem az emberekhez, miszerint szavazzanak a facebook-on a mesémre. Ennek eredménye volt a következő:
Az én mesém
LIKE VERSENY
Kedves Alkotók!
Aki már nézegette a meséket, az láthatta, hogy két író meséje kapta a legtöbb szavazatot és az ő meséiket olvasták el a legtöbben. Eredeti tervünkkel ellentétben úgy döntöttünk, hogy mindketten 2-2 mesével jelenhetnek meg Az én mesém 7. nyomtatott mesekönyvében.
A nyertesek:
Tajti Bernadett 31 like, 576 megtekintés
Kalotai Ildikó 11 like, 383 megtekintés
Sok szeretettel gratulálunk és várjuk a 2-2 új mesét! 
Ezért aztán szeretném itt is megköszönni a szavazóknak, hogy voksoltak, támogattak. Sokat jelent nekem, hogy részt vehettem ezen a szavazáson, s hogy a nyeremény esélyt ad az idei évben duplán is. Köszönöm! 

2014. január 3., péntek

Alice Clayton: Faldöngető


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ismertető: „Caroline Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkini kenyér receptje is az övé… de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.
Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát szexuálisan túlfűtött szomszédja tetőzi be, aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… ez csak nem egy nyávogás volt? …hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.
Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín bébidoll pizsamájában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet, nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…
Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2013
Fordította: Balázs Júlia

Először szkeptikus voltam a könyvvel kapcsolatban. Láttam rengeteg véleményt, s azt is, hogy milyen könyvekhez hasonlították. Most viszont úgy döntöttem, hogy új év, új lehetőségek. Egy esélyt megérdemel. S lám, hová jutottam. Alapjában véve a történet átlagos, semmi egetverő nincs benne, mégis a humor rész az, amivel megfogott. Rettentő sokat nevettem, s bár a fordításban akadtak hibák, és volt pár elütés, attól még élvezhető volt.
Simon karakterét nagyon kedveltem, bár az elején megfojtottam volna egy kanál vízben. Korrekt ember volt, bár az életvitelével nem értettem egyet, ezt el kellett ismernem. Volt humora, és bővelkedett olyan tulajdonságokkal, amit egy nő kedvel egy karakterben.
Caroline szintén kedvelhető volt, imádta a munkáját, szeretett főzni, sütni, és tudta magáról, hogy nőies. Nem kellett neki bókolni agyba főbe, volt önbizalma.
Akikkel nem tudtam azonosulni, és nem is nagyon nyerték el a szimpátiámat, azok Caroline barátnői voltak. Két idegesítő liba, számomra semmi több.
Ami különösen tetszett, az Jilliane partiján Simon és Caroline összetalálkozása, valamint az, hogy nem feküdtek össze a megismerkedésük első öt percében. A történet szépen lassan alakult, néha unalomba ment át, ám szerencsére ügyesen vissza is zökkentette az írónő a helyes medrébe a dolgokat.
A pontokat a humor, a karakterek, és a különböző élethelyzetek miatt adom. A könyv vége felé a konyhás jelenet külön pontot érdemelt. Méz, lekvár, liszt és cukor. :D + ugye Clive nélkül a történet nem sokat ért volna. :D 

Pontozás: 10/7

2014. január 2., csütörtök

Az év első könyve! Helena Silence: Enigma



Úgy gondolom, fontos egy jó könyvvel indítani az évet, már csak azért is, hogy erőt gyűjthessünk egy későbbi kevésbé jóhoz. Az elmúlt években megfigyeltem, hogy erőteljesen befolyásolta az éves olvasott könyvmennyiségemet az, hogy mi volt az első amit olvastam. 2012-ben jó könyvvel indítottam, és szép számú olvasással sikerült zárnom az évet. Sajnos 2013-ban belenyúltam egy borzalmasba rögtön, és az évet elég gyengének értékeltem. Szóval most örülök, hogy megint jó könyv került a kezeim ügyébe. :) Mindenképpen szeretném beszerezni, ahogy a folytatását is. Most pedig magáról a könyvről egy pár szót:


Ismertető: „Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Először is nagyon örülök annak, hogy egy hihetetlenül tehetséges magyar írónő könyvét olvashattam. Ilyenkor úgy érzem, van még remény, lehetőség a világban. Még most is felkavart vagyok, pedig már egy pár órája befejeztem a könyvet. Hihetetlenül nagyon várom a folytatást, ami elvileg 2014 tavaszán/nyarán megjelenik. Az Ezüsthíd címet fogja viselni, tehát azt kell majd keresni észvesztve a boltokban legkésőbb nyáron, de azért mi reménykedünk benne, hogy már tavasszal. :)

Tehát mit várhat az, aki kezébe veszi az Enigmát?
Egy lebilincselő történetet, amely egyszerre érdekes, izgalmas, szomorú, romantikus és vicces.
Az olvasás minden percét élveztem. Szinte minden szereplő a szívembe lopta magát (természetesen Kramp-ot és Cillát kivéve, mert őket rühelltem a végtelenségig), s szívesen olvasnék tovább róluk. Remélem, hogy az Ezüsthíd felteszi az I-re a pontot, és az Enigmában már jól megismert szereplők élete a megfelelő kerékvágásba kerül.
Zoe és Lena megismerkedése nagyon jól sikerült, és ahogy kibontakozott a barátságuk, kifejezetten tetszett. Imádtam Lenát, Zoe-t, Victort, Alexet és nem utolsó sorban Ethelt. Rajongtam a pacigolós jelenetekért, az első csókért, ahogy az egész összeállt. Lena helyében valószínűleg én megzakkantam volna már az elején a történtektől. Tartson nyugodtan bárki hangyásnak, de egyik kedvencem az volt, amikor Victor elmesélte a ház „titkát” Lenának. Sokszor már láttam Enigma falait, s láttam a szobákat, a berendezéseket. A karakterek is fantasztikusak. Annyira azonosultam velük, amennyire csak lehetett. Megéltem az érzelmeiket, beleéltem magam a helyzetekbe (kivéve bizonyos részek, pl. raktárjelenet, azt inkább kihagynám :D), együtt örültem, szomorkodtam, dühöngtem, aggódtam, sírtam és nevettem velük. Igazi érzelemdömpinget él meg az olvasó, ami után kell egy pár óra nyugalom, hogy megeméssze. Hiába fejeztem be délután négykor az olvasást, este tízkor még ugyanúgy a hatása alatt álltam. És ez jó! Méghozzá nagyon. Szeretem azokat a jó történeteket, amik az olvasás után is velem maradnak még egy ideig. 
Egy szó mint száz, Helena Silence jól ír, s ezt be is bizonyította mindenkinek. Az írásaival kapcsolatban megtalálhatjátok ám őt a facebook-on is, ahol mutat néha egy kis betekintést a készülő könyvébe is. :) Higgyétek el, megéri követni.

Pontozás: 10/10