Fülszöveg: „Whiskey
Beach csodálatos tengerpartja minden évben rengeteg turistát vonz a környékre.
A hely legjellegzetesebb épülete a part egyik sziklájára épült Oromház, amely
már nemzedékek óta a Landon család otthona. Eli Landon, a sikeres ügyvéd ugyan
Bostonban él, de a szíve mindig oda húzza vissza. Amikor a felesége brutális
gyilkosság áldozata lesz, sokáig őt vádolják a bűntény elkövetésével. Tudja,
hogy addig nem moshatja tisztára a nevét, amíg meg nem találják Lindsay
gyilkosát. Az élete romokban hever, az állását elveszítette, ezért örül, amikor
nagyanyja, Hester Landon felajánlja, hogy költözzön az Oromházba, és
gondoskodjon az otthonáról, amíg ő felépül egy súlyos baleset után. Abra Walsh
életében is voltak nehéz időszakok, mielőtt Whiskey Beachbe költözött, hogy itt
kezdjen új életet. A nő jógafoglalkozásokat tart, ékszereket készít, segít az
idős szomszédainak, felszolgál a falu bárjában, és ő Hester Landon bejárónője
is. Természetesnek veszi, hogy Eli odaköltözése után róla is gondoskodjon,
annál is inkább, mert tiszta szívből sajnálja az ártatlanul meghurcolt férfit.
Közben egyre gyanúsabb események történnek, és szaporodnak a megválaszolatlan
kérdések. Ki és miért ölte meg Lindsay-t? Eli nagyanyja miért zuhant le a
lépcsőn, az éjszaka közepén? Mit akar Eli-tól a magánnyomozó, és ki bérelte
fel? A legnagyobb rejtélyt mégis a titokzatos betörő jelenti, aki több
alkalommal is behatolt a házba. Miért ásott árkokat az alagsorban?”
Mit lát az ember
amikor kezébe veszi ezt a könyvet?
Egy szép borítót,
aminél a lila és a kék a domináns szín, valamint egy figyelemfelkeltő
fülszöveget.
Műfaját tekintve: romantikus krimi.
Terjedelme: 588,
tényleges terjedelme 586 oldal.
Kiadta a Gabo kiadó 2014-ben.
A könyv első száz
oldalát leírónak nevezném. Többnyire szereplőjellemzések, tájleírások, rövid
előcselekmény a tartalma. Ez alatt a szösszenet alatt néha kissé unatkoztam, ám
a későbbiekben (úgy a százhatvanadik oldal környékén) beindultak a
cselekmények.
Hester Landon: egy
nagyon kedves, nagyon karakán, és erőteljesen rafinált idős hölgy, akit első
olvasatra megkedveltem. Meg kell jegyeznem, hogy sokkal jobban kedveltem, mint
az unokáját, aki a főszereplő férfi volt. Igaz, hogy sokban hasonlítottak ők
ketten (amit meg is állapítottak egy párszor a könyvben), ám voltak olyan
különbségek, amit nehéz lenne nem észrevenni. Hester tele volt élettel. Bármi
rossz történt is körülötte, igyekezett jó oldaláról szemlélni a dolgokat.
Eli Landon: Íme a
főszereplő férfink. Az elején nagyon nem kedveltem, bár öt perc olvasás után
rájöttem, hogy ő nem lenne képes gyilkolni. Gyilkossággal vádolták, ő pedig
begubózott, elmenekült az emberek zaklatása elől. Na kérem az rendben is van,
hogy nem szereti ha zaklatják, és olyannal vádolják amit nem követett el, ám
nem az a megoldás, hogy hónapokig ki se dugom az orrom, s nem foglalkozom a
külvilággal. Erre később szépen fel is nyitják a szemét, és végre összekaparja
magát, mind testileg, mind pedig lelkileg, és harcolni kezd. Kb. ezen a ponton
kezdtem el kedvelni. Sikerült bebizonyítania a környezetében élőknek és az
olvasóknak egyaránt, hogy tud ő talpig férfi is lenni, már ha akar. Később vele
nyomozhatunk, tehát pozitív a végkifejlet vele szemben. Akár mondhatnám azt is,
hogy gyenge kezdés után pozitív végkifejlet.
Abra Wals: Női
főszereplőnk azon ritka fajta, aki szinte mindenhez ért, rá is tukmálja magát
mindenkire, akiről azt gondolja, szüksége van rá, s meglepően be is bizonyosodik,
hogy tényleg így is van. Kedves, nyitott, okos, rettentően energetikus személy.
Hester jó barátnője, bár korát tekintve simán lehetne az unokája is. Ő vezeti a
háztartást, amíg Eli az Oromházban él, emellett gondozza nem csak a kertet, de
Elit is. Főz rá, takarít, mos, emellett kizökkenti az önmarcangoló módból, s
neki köszönhetően végre élni kezd a pasas. Néha idegesítően tudálékos, ám ő
mindvégig pozitív karakter számomra. Sokszor mosolyra fakasztott olvasás
közben.
Barbie: abszolút
kedvenc!!! Hogy miért? Olvasd el a regényt. Garantáltan mosolyra húzódik a
szád, amikor bekerül a történet cselekményeibe.
Határozottan
elmondhatom, hogy bár tíz nap kellett a könyv elolvasásához (Igen, nekem. Engem
is meglepett.), végül pozitívan könyveltem el ezt az időszakot. Ugyanis a
nyögvenyelős kezdés után jól szórakoztam, kikapcsolt a regény. Mit kaptam a
könyvtől? Rejtélyeket, kalandot,
gyilkosságokat, nyomozást, szerethető karaktereket, romantikát és egy imádni
való ebet. Különösen tetszett, hogy a mellékszereplőkre ugyanannyi hangsúlyt
fektetett a kidolgozáskor az írónő, mint a főszereplőkre. Imádtam Abra
szomszédait, jóravaló, kedves emberek, akikre lehetett számítani.
Összességében tetszett, a döcögős kezdés után villámgyorsan
lehetett haladni a könyvvel. Tehát ha az első 100 oldalon nehezen boldogultok,
ne adjátok fel. A kétszázadik oldaltól garantáltan eteti magát a történet.
Pontozás: 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése