Holly Webb – A lagúna titka (Varázslat Velencében 2.)

„Velence szörnyű veszéllyel néz szembe…

Megmentheti-e egy fiatal lány és egy sellő barátsága a várost? 

Mia kisasszony nem hisz a varázslatban – még akkor sem, ha unokanővére, a hercegnő a valaha volt legnagyobb varázsképességű uralkodó Velence történetében. Ám mikor Mia találkozik egy sellővel, Arával, lehetetlen tovább ellenállnia küldetésének. A két barátnak együtt kell megmentenie otthonukat – de elég erős lesz-e a közös varázslat a barbár támadás megállítására?”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2018. október 5.

Fordította: Ruff Orsolya

Fordítás alapjául szolgáló mű: Holly Webb: The Mermaid’s Sister

Oldalszám: 248

ISBN: 978-963-403-567-1

Műfaja: ifjúsági regény, én személy szerint nyolc éves kortól ajánlanám.

A vállalkozó szellemű felnőtt olvasóknak pedig egy apró tanács: ne legyenek elvárásaitok, hagyjátok, hogy a könyv előhozza a gyermeki/ifjúkori önmagatokat, s egyszerűen csak élvezzétek, amit a történet adni tud.

A szerzőről:

Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Books-nál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jon-nal és három gyermekével, Ash-el, Robinnal és William-mel.

Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Books-nál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.

Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott ő maga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.

Amikor a lánya Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.

Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nem a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.

Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.

Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.

A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/

A könyvről:

A Varázslat Velencében sorozat második kötetének borítója is utal a történetre, meseszerű és aranyos. Az ezüstös csillagok most is fellelhetőek a borítón, ahogy azt már az előző résznél is láthattuk. A színvilága most is tetszetős, imádom, hogy mindegyik borítón van valami lila, ennél a kötetnél pedig csodásan kiegészítődik a kékkel.

A cselekményszál ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Olivia uralkodik édesapja helyett, míg betegeskedik, Mia pedig családja száműzése után Olivia szárnyai alatt nevelkedik, bár ő sem tudja őt megvédeni az udvari sugdolózásoktól és intrikáktól, melyek bizony sűrűn fájdalmat okoznak a kislánynak. Míg az előző kötetben Olivia volt a főszereplőnk, ebben a kötetben csak mellékszereplőként van jelen, és Miáé a fő nézőpont. Tanúi vagyunk élete fontosabb pillanatainak, betekintést nyerünk a gondolataiba és az érzelmeibe. A csodaparipákon túl felfedezhetjük a sellők világát is, a kötet most is tele van varázslatos lényekkel és eseményekkel.

Forrás: Pinterest

Nagyon érdekes és izgalmas a cselekmény, a történet felépítése pedig remek. 

Sok szereplőt régi ismerősként üdvözölhetünk, ám akadnak újak is, mint például Ara, akit a kezdetektől kedveltem, mert Lorinnal együtt segített Miának megtalálni önmagát, és megmenteni Velencét az újabb fenyegető veszélytől.

A könyv olvastatja magát, a történet most is magával ragadja az olvasóit, s egy olyan rejtélyes világba kalauzolja, melyben kalandozni egyszerre érdekes, izgalmas és szórakoztató. 

Tetszett a cselekmény kibontakozása, a karakterek ábrázolása, valamint a csodaparipák és sellők varázslatos világa. Imádtam az Olivia és Lucian közötti szoros kapcsot, mely ezt a kötetet is végigkísérte, ahogy Mia, Ara és Lorin hármasának összefonódását is. 

Nem múlta felül az első kötetet, de a színvonalat hozta, hasonlóan jól szórakoztam, pedig nem is az én korosztályomnak íródott. Kíváncsian várom a harmadik részt. 

Pontozás: 10/10

Holly Webb: A ​csodaparipa (Varázslat Velencében 1.)

„Olivia Velence hercegnője. Amikor az a veszély fenyeget, hogy a víz elárasztja a várost, tudja, hogy egyedül a varázsereje akadályozhatja meg a bajt.

A hercegnő elszántan kutat segítség és egy megbízható barát után, amikor hihetetlen felfedezést tesz – egy csodás teremtmény él láthatatlanul a vízben. Egy csodaparipa. Lucian ismeri a tenger legmélyebb titkait, amelyek segíthetnek megmenteni a várost. Megmaradhat-e a barátságuk az Olivia és Velence elleni összeesküvés után is? 

Az elbűvölő Varázslatos Velence-sorozat első kötete a sikerszerző Holly Webb tollából.”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2018.04.16.

Fordította: Ruff Orsolya

Fordítás alapjául szolgáló mű: Holly Webb: The Water Horse

Oldalszám: 240

ISBN: 978-963-403-466-7

Műfaja: ifjúsági regény, én személy szerint nyolc éves kortól ajánlanám.

A vállalkozó szellemű felnőtt olvasóknak pedig egy apró tanács: ne legyenek elvárásaitok a regénnyel kapcsolatban, hagyjátok, hogy előhozza a gyermeki/ifjúkori önmagatokat, s egyszerűen csak élvezzétek, amit a történet adni tud.

A szerzőről:

Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Books-nál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jon-nal és három gyermekével, Ash-el, Robinnal és William-mel.

Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Books-nál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.

Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott ő maga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.

Amikor a lánya Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.

Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nem a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.

Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.

Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.

A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/

A könyvről:

Örültem, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót, mert szerintem nagyon illik a történethez. Sugallja az olvasóknak, hogy bizony egy jó kis fantasy regénnyel lesz dolguk. Aranyos, imádom a színvilágát, az ezüstös csillagokkal, a hercegnővel és a vízből kiemelkedő lóval együtt.

A regény figyelemfelkeltő, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Tizennégy fejezetre van tagolva, a nyelvezete pedig egyszerű, könnyen olvasható és élvezhető. Olvasás közben úgy éreztem, együtt sodródom a vízzel Lucian hátán, ahogy Olivia tette. Kicsit újra gyereknek érezhettem magam, és belemerültem az írónő színes fantáziájának köszönhetően egy nagyszerű mesébe, melyből nem maradhatnak ki az állatok, a varázslatok, a rejtélyek, a tanulságok és bizonyos történelmi események.

Miután befejeztem a könyvet, Kádár Annamária alábbi sorai jutottak eszembe: „A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt.”

Azt hiszem Holly Webb karakterei pont ezt adják az olvasóknak a jó szórakozáson felül. Reményt, hogy ha önmagukat adják, és soha nem adják fel, akkor boldogulhatnak az életben.

A karakterek kidolgozottságát felnőtt fejjel kissé hiányosnak éreztem, ám ez sem vont le a történet értékéből. A cselekmények jól felépítettek, a szereplők többségben szerethetőek, a gonoszok pedig kellőképp utálhatóak.

Mindenképpen szeretném olvasni a sorozat többi részét is, mert a szerzőnek sikerült felcsigáznia az érdeklődésem. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog kihozni a történetből. Az ötlet eredeti, s szerintem a kivitelezés is megfelelő. Ahogy Holly Webb munkásságát nézem, valószínűleg sok mosolyt csal még a köteteivel az olvasói arcára.

Pontozás: 10/10

Helaine Becker: Bízz magadban! – Hasznos tippek és trükkök az ellazuláshoz

„Ha úgy érzed, hogy fénysebességgel pörögsz, szánj egy percet arra, hogy tudatosan lelassítsd a testedet és az elmédet! Végy egy mély levegőt, tartsd benn, aztán nagyot sóhajtva fújd ki!

Előfordul, hogy úgy érzed, elborít a rengeteg kötelezettség? Ott az iskola, a házi feladatok, a különórák, az edzés… Mintha soha nem akarna vége lenni a tömérdek feladatnak. És tetejébe még ott vannak a kapcsolatok is: a barátokkal, a családdal, a tanárokkal. Nem is csoda, ha néha összekavarodnak a dolgok!

A stressz elkerülhetetlen, időről-időre mindenki megtapasztalja. Ha átlapozod ezt a könyvet, és kipróbálod a hasznos kis praktikákat, könnyebben boldogulsz majd a nehéz időszakokban is. Sokféle trükk segíthet a lazításban a légzés szabályzásától kezdve a testmozgáson át egészen a hálaérzés gyakorlásáig.”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2018. szeptember 12.

Fordította: Nánási Yvette

Fordítás alapjául szolgáló mű: Helaine Becker: Stress Less: Tips and Tools to Help You CHILL

A könyvet tervezte: Csorba Vera

Oldalszám: 96

ISBN: 978-963-403-558-9

Mit tudhatunk Helaine Becker írónőről?

Több díjat is nyert, több mint nyolcvan könyvmegjelenést tudhat a magáénak, valamint több tévés gyermekműsorban is közreműködik. Népszerű előadóként több iskolában is tartott előadást. Gyermekeknek és íróknak is tart írástechnikai felkészítést.

Házas, két fiú édesanyja. Aktív életet él, úszik, fut, kerékpározik, kényszeres könyvolvasó és van egy narancssárga öve karatéban.

Van egy Ella nevű puli kutyája, ami köztudott, hogy magyar juhászkutya. Ella híres világszerte. Elődje Marley szintén puli volt, s a szemfülesek felfedezhetik őt néhány mesekönyvben is.

Két gyermeke, Andrew és Michael ihlették Wallace P. "Wiggy" Wigden és Reese McSkittles karakterét.

Helaine úgy gondolja, a változatosság az élet sója, ezért igyekszik mindent kipróbálni.

Nemrég Etiópiában töltött 6 hetet, az ország különféle részein, iskolákban és könyvtárakban, diákoknak és tanároknak tanított kreatív írást és beszédet.

A szerzőről honlapja: http://www.helainebecker.com/index.html

A szerző már az előző kötetével megnyert magának, hiszen a Ne izgulj! című könyvében már bemutatott több mint nyolcvan olyan tippet, ami segítheti az ifjúságot a feszültség levezetésében és a stresszoldásban. Ez a kötet sem sokban tér el, hiszen most is a stresszoldás, az ellazulás áll középpontban.

A borító most is vidám és színes, a belső tartalom pedig igényes. Találhatunk idézeteket, jó tanácsokat, vidám illusztrációkat, amik mind-mind megszínesítik a könyvet. Bár terjedelmileg nem mondható nagy lélegzetvételűnek, tartalmilag fontos dolgokat vesz sorba.

Ahogy azt már a szerző előző könyvében is tapasztaltam, ebben a kötetben is akad alkalmazható gyakorlat kisebbeknek is, de a célzott korosztály szerintem 10 – 16 év közé tehető. Ugyanakkor bátran ajánlom a gyakorlatok többségét a felnőtteknek is, hiszen korosztálytól függetlenül mindannyiunk életében jelen van a stressz, a szorongás, a feszültség, a megfelelési kényszer, amitől alkalmanként ajánlott megszabadulnunk és kiereszteni a gőzt.

Akadtak olyan pontok a könyvben, amiken jókat nevettem. Ilyen volt például a nyelvünkkel való gyakorlatsor. Felnőtt fejjel végigcsináltam pár gyakorlatot, és bár néha jókat nevettem közben saját magamon, tényleg sikerült kicsit ellazulnom. Imádtam a szíved ritmusa gyakorlatot, valamint a légzéskontrollt, bár szinte mindegyik ötlettel így voltam. Még felnőttként is képes voltam a magaménak érezni őket. Tehát bátran állítom, minden korosztály hasznosnak érezheti ezt a kötetet.

 

Tetszett, hogy a könyv pozitív megerősítést ad a fiataloknak, segíti őket önmaguk megtalálásában, és bátorítja őket arra, hogy merjenek önmaguk maradni. Rengeteg olyan élethelyzetet mutat be, amivel naponta találkozhatunk, s egyúttal segítő kezet is nyújt ezeknek a megoldásához.

Pontozás: 10/10

Holly Webb: Visszatérés a titkos kertbe

„1939-et írunk, és Londonból egy csapatnyi gyereket a vidéki Misselthwaite Manorba menekítenek. Emmie egyáltalán nem örül annak, hogy elválasztják a macskájától, és társaival együtt egy hatalmas, ósdi házba száműzik. Ám hamarosan felfedezi a rejtélyes épület megannyi titkát: egy fiút, akinek sírása éjszakánként felveri a ház csendjét, egy naplót, melyet réges-rég egy Mary nevű lány vezetett, és egy kertet. Egy titkos kertet. Holly Webb visszatér gyerekkorunk kedvenc helyszínére, Frances Hodgson Burnett titkos kertjébe: a Visszatérés a titkos kertbe így egyszerre főhajtás a nagy klasszikus előtt, valamint varázslatos folytatása egy ház, egy kert és a benne élő gyerekek történetének is.”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2018. április 19.

Fordította: Ruff Orsolya

Fordítás alapjául szolgáló mű: Holly Webb: Return to the Secret Garden

Oldalszám: 258

ISBN: 978-963-403-454-4

A könyv keménykötéses borítója nagyon tetszik, mert színes, vidám, figyelemfelkeltő és nem utolsósorban igényes kivitelezésű.

A szerzőről:

Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Books-nál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jon-nal és három gyermekével, Ash-el, Robinnal és William-mel.

Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Books-nál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.

Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott ő maga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.

Amikor a lánya Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.

Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nem a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.

Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.

Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.

A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/

A könyvről: 

A történet egyszerre volt ismerős és ismeretlen. Egyrészt nagyon erőteljesen érezhető volt Frances Hodgson Burnett: A titkos kert című könyvére való utalás, amit imádtam, mert Burnett regénye mindig is elvarázsolt, másrészt Emmie (Emmeline Hatton) története újdonságként hatott. Nagyon szerettem a kislány karakterét, hihetetlenül közel éreztem magamhoz.

Emmeline Hatton egy vadóc kis árva volt, akinek egyetlen vigasza egy Lucy nevű fekete cica volt az árvaház komor falai között. Amikor a macska nélkül kellett elutaznia, a kislány még magányosabbnak érezte magát, mint egész addigi életében. A társai között nem igazán találta a helyét, nem voltak barátai. A Misselthwaite Manorba költözésük után szépen lassan bontakozik ki a kislány karaktere, a titkos kerthez fűződő viszonya, s az új ismeretségek, amik egyre sűrűbben csalnak mosolyt Emmie arcára. A vészterhes időkben szüksége volt mindenkinek az önfeledt pillanatokra, a titkos kert pedig hozzásegítette Emmie-t ahhoz, hogy barátságokat kössön.

Olvasás közben voltak olyan szívmelengető pillanatok, melyek beleégtek az elmémbe. Én magam is ott voltam a titkos kertben, felfedeztem Emmie-vel és Jack-kel, bár néha valóságos kukkolónak éreztem magam, amikor egy-egy meghittebb pillanatról olvastam. A kislánnyal együtt olvastam Mary naplóját, időutaztam, szomorkodtam és nevettem. Több érzés is teret kapott, mondhatni az érzelmek széles skáláját megismerheti az olvasó, ha engedi, hogy a könyv magával ragadja. 

Nagyon közel kerültek hozzám a szereplők, a történet magába szippantott, s egészen a legvégéig el sem eresztett. A szereplők nagyon szerethetőek voltak, láttam magam előtt Emmie-t és társait, a nevelőket, illetve Jack karakterét, aki erőteljesen emlékeztetett valakire. 

Örültem Mr. és Mrs. Craven, illetve Mr. és Ms. Sowerby karakterének, mert nekik köszönhetően már az elejéről ismerősnek éreztem a könyvet. Bár a szerző nem ugyanaz, abszolút megállja a helyét a történet, mint Burnett titkos kertjének folytatása. 

Ez volt az első könyvem az írónőtől, de ha a többi regénye is ilyen, biztosan visszatérő olvasója leszek. Bár ifjúsági történetnek titulálták, szerintem ifjaknak és idősebbeknek egyaránt ajánlott. Igényes könyv kívül-belül. 

Bár a szerző más, szerintem abszolút megállja a helyét a történet, mint Burnett titkos kertjének folytatása.

Pontozás: 10/10

Cookie O'Gorman: Nindzsalány

„Snow-Soon Lee tizenhét éves, koreai, és Bruce Lee a pél­daképe. A harcművészet koronázatlan királynője nem az a bulizós típus, de ha felheccelik, akár egy vadidegen, dögös srácot is hajlandó lesmárolni a moziban, hogy bebizonyítsa, nem csak a gyilkos ütéseivel tud hatni a fiúkra. Ja, hogy a kapucnis szívtipró a dúsgazdag szenátorjelölt egy szem fia? Uppsz… Semmi vész, úgysem találkoznak többé. Vagy mégis? Ash lerázhatatlannak tűnik, és kissé paranoiás anyja a csa­ládot ért halálos fenyegetések miatt elképesztő ötlettel áll elő: azt akarja, hogy Snow legyen a suliban a fia testőre. Vajon meg tudja védeni a nindzsalány Asht a titokzatos zsa­rolóktól? És Snow-t ki védi meg az újabb csókoktól?”

 Kiadta: Móra könyvkiadó

Kiadás éve: 2018

Fordította: Erényi Mónika

Fordítás alapjául szolgáló mű: Cookie O'Gorman: Ninja Girl

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-415-666-6

A könyv hátuljában az alábbi szerzőbemutatást olvashatjátok:

Cookie O’Gorman történeteit humor és szellemes párbeszédek jellemzik, és garantáltan mindenki szívét melegséggel töltik el. Művei szenvedélyes első csókokról, agyas csajokról, nyálcsorgatóan szexi pasikról és szétszakíthatatlan barátságokról szólnak.

Cookie reménytelenül romantikus típus, vérbeli Harry Potter-rajongó, és a különcség legnagyobb pártfogója. A gyengéje a csoki, a kínai kaja és az ázsiai sorozatok. Úgy véli, a való életben éppen elég bánattal kell szembenéznünk, pontosan ezért próbál a könyvbeli szereplőknek mindig boldog befejezést írni. A Kamuzások, kavarások volt az első regénye, melyet a Nindzsalány követett.

Akár a könyveiről szeretnétek vele beszélni, akár másról, minden üzenetre örömmel válaszol.

Weboldal: http://cookieogorman.com

Twitter: http://www.twitter.com/CookieOwrites

Facebook: http://www.facebook.com/cookieogorman

A könyvről:

Már egy ideje a polcomon csücsül ez az ifjúsági regény, mely a LOL könyvek sorozatcímke alatt fut a kiadónál. Hogy mi is az a LOL könyv?

"Ugye tudod, minek a rövidítése a LOL? Ha valami nagyon tetszik, vicces, röhejes vagy éppen szánalmas, na az LOL. Ha unod már a vámpírokat meg az egyéb misztikus lényeket, új sorozatunkban belevaló, hétköznapi csajokról olvashatsz, akiknek az élete tele van ilyen vicces, időnként meg persze romantikus pillanatokkal. Válaszd ki a hangulatodhoz legjobban illő történetet, és a végén úgy érzed majd: ez tényleg LOL!" 

Számomra azonban kicsit mást is nyújtott a LOL könyv, mint nevetést. Talán tini fejjel nem feltétlenül veszi ezt észre az ember, de mélyenszántó gondolatokkal is rendelkezik némelyik, és egész jó tanácsot ad a mai tiniknek (kár hogy egyet-kettőt nem tini fejjel olvastam el, talán másképp álltam volna a világhoz).

A szerző első könyve nagyszerű bemutatkozás volt, nagyon jól szórakoztam a történeten, elgondolkodtatott a mondanivalója, és elég sűrűn helyeseltem olvasás közben. Ezután természetesnek vettem, hogy a második könyvét is elolvasom az írónőnek.

Egyáltalán nem bántam meg. Arra gondoltam, hogy elolvasom az első fejezetet, aztán gyorsan elvégzem, amit még terveztem mára, és csak utána folytatom. Nos, ebből nem lett semmi, mert a századik oldalon vettem észre, hogy kicsit túlteljesítettem a tervezetet.

Magába szippantott a történet, már az elején is szórakoztatott, ráadásul az első kötetből már ismert Ash a főszereplő, ami garantálta, hogy fájni fog a rekeszizmom a nevetéstől. Rengeteget nevettem. Egyszerűen imádtam Ash és Snow párosát, annyira viccesek, aranyosak, édesek voltak együtt. Ash karaktere most sokkal szerethetőbb volt, mint a Kamuzások, kavarások kötetben, ahogy az sejthető is volt, a szerző itt engedte kibontakozni a karakterét, és megmutatta, hogy egy imádnivaló srác bújik meg a sznob, kissé egós srác álarca mögött. Snow karaktere is nagyon jó lett, örültem, hogy végre egy olyan főszereplő lányt kreált az írónő, aki erős, bátor, és kivételesen ő az, aki megvédi a főszereplő srácot és nem fordítva. Sajnáltam azért, hogy más lányok kigúnyolták azért, mert Bruce Lee mániás volt (ami szerintem tök érthető), és jobban szerette a farmert vagy a melegítőt, mint az egyberészes ruhákat, vagy szoknyákat. Én teljes mértékig azonosulni tudtam vele. Persze azért Ash is megtartotta a maga férfias kisugárzását, és ettől volt kerek egész a történet. A mellékszereplők is kedvelhetőek voltak, én személy szerint főleg a szülőket imádtam, meg a visszatérő két kedvencemet, Sal-t és Becks-et, de bőven tudnék még kedvelhető szereplőket sorakoztatni. Akit rühelltem az első perctől, az ki is érdemelte a történet során az utálatomat, szóval megnyugodtam, hogy jók a megérzéseim.

Imádtam! Kövezzetek meg, de szerintem a szerző hozta a formáját, és a debütáló regényéhez hasonlóan, most is színvonalas történettel rukkolt elő. Imádtam a karaktereket, a cselekményvezetést, még ha én személy szerint sejtettem is, hogy ki áll a dolgok hátterében. Tetszett, hogy a humoron és a romantikán kívül valami mást is beleszőtt a szerző az események láncolatába.

Egy szó, mint száz, ez a történet is humoros és aranyos, kellemes kikapcsolódást nyújt, nem csak tiniknek.

Pontozás: 10/10

Kelly Oram: Örökkön-örökké (Cinder és Ella 2.)

„A mesében minden olyan könnyű: a szerelmesek egymásra találnak, és már lubickolnak is a boldogságban. Cinder és Ella is pontosan erre vágyik, a sok nehézség után igazán megérdemelnék, hogy legyen egy kis nyugtuk.

A sajtó viszont folyton a nyakukban liheg – mindenki Hollywood legújabb álompárjára kíváncsi –, és a szüleik sem könnyítik meg az életüket: Brian apja meg akarja lovagolni a népszerűségüket, Elláé pedig képtelen elfogadni, hogy a lánya egy világhírű filmsztárral jár. Ráadásul Ella nagyon nehezen viseli, hogy mindenki a sérülésein csámcsog, és elbizonytalanodik: mi van, ha a tündérmeséjének kezd lejárni a szavatossági ideje?”

Kiadta: Móra kiadó

Kiadás éve: 2017

Fordította: Erényi Mónika

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kelly Oram: Happily Ever After

Oldalszám: 456

ISBN: 978-963-415-819-6

A Minden nap könyv oldalán is olvashatjátok a bejegyzést, s ha az aljára tekertek, meg is rendelhetitek: 
https://mindennapkonyv.hu/szerintetek/ajanlo/kelly-oram-orokkon-orokke-

Egészen zsenge korom óta rajongva, dédelgetve imádom a Móra kiadó könyveit. A kiadó könyvein nőttem fel, legalábbis részben. Tartsatok érzelgősnek, de úgy éreztem, hogy tudják, hogy mire van szükségem az adott pillanatban. Mindig törekedtek a minőségre.

"Ugye tudod, minek a rövidítése a LOL? Ha valami nagyon tetszik, vicces, röhejes vagy éppen szánalmas, na az LOL. Ha unod már a vámpírokat meg az egyéb misztikus lényeket, új sorozatunkban belevaló, hétköznapi csajokról olvashatsz, akiknek az élete tele van ilyen vicces, időnként meg persze romantikus pillanatokkal. Válaszd ki a hangulatodhoz legjobban illő történetet, és a végén úgy érzed majd: ez tényleg LOL!" 

Található ez a bemutató szöveg a Móra kiadó honlapján (http://www.mora.hu/sorozat/lol-konyvek).  Számomra azonban kicsit mást is nyújtott a könyv, mint nevetést. Talán tini fejjel nem feltétlenül veszi ezt észre az ember, de mélyenszántó gondolatokkal is rendelkezik némelyik, és egész jó tanácsot ad a mai tiniknek (kár hogy egyet-kettőt nem tini fejjel olvastam el, talán másképp álltam volna a világhoz).

Kelly Oram-tól az első könyvem a Szívzűrterápia strébereknek volt, s általa meg is pecsételődött a sorsom, a szerző megnyert a stílusával. Kíváncsi voltam a többi könyvére is, így Cinder és Ella története is sorra került.

Az első kötet az alábbi bevezetővel indít:

„A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek. Értem én, hogy mi az oka. Senki nem kedveli az elkényeztetett hősnőket. Az igazi hősöknek próbákat kell kiállniuk – a tapasztalat erősebb egyéniséggé formálja őket, ettől válnak sebezhetővé és szerethetővé. Szóval van ennek az elképzelésnek értelme, de mégis szívás, főleg, ha te vagy az a bizonyos hősnő.”

Ezzel mélyen egyetértettem. Aki olvasta az első részt, az tudja, hogy mekkora szívás volt Ella élete akkoriban, amikor a történet kezdődött. Rengeteg rossz érte, az ember határozottan meghajlik ekkora teher alatt. Kész döbbenet, hogy az ép esze megmaradt, bár ebben egyesek kételkedtek. Ha belegondoltok, az összes Hamupipőke történetet áttekintve, egyik sem szívott ennyit és ilyen mértékben, mint szerencsétlen Ellamara. A karaktere persze a kezdetektől közel állt hozzám, még felnőtt fejjel is képes voltam azonosulni a „személyiségével”, ami néha nem volt túl kellemes. Aztán jött a netes-blogos-filmes álompasi,  a huszonkét éves adonisz, aki humoros, kedves, édes, imádni való, ezen felül persze egós amennyire csak lehet, de tekintve a hátterét, meg is van rá minden oka. Komplikációk minden fronton, a lánynak új család, új város, új iskola, új emberek, új helyzetek és káosz a köbön, plusz mellé még a jó öreg Cinder aki szintén bonyolítja a történetet. Nem hiába szerettem bele első olvasatra a könyvbe.

Naná, hogy fülig ért a szám, amikor megtudtam, jön a folytatás, bár egyúttal kicsit féltem is, mert nem tudtam, mit tudna még kihozni a szerző kettejük történetéből.

Nem kellett csalódnom. Egyszerre volt aranyos, vicces, néha szomorkás, máskor elgondolkodtató. A szövege és nyelvezete egyszerű, jól érthető.

A szerző most sem kímélte a főhősnőnket, amit csak lehetett a nyakába zúdított, s ez nem volt túl kellemes. Rettenetesen sajnáltam Ellát a zugfirkász celebvadászok miatt, akik senkit és semmit nem kímélve hajszolják a szenzációt.

Pozitívan csalódtam Ana karakterében, végre kezdett testvérhez méltón viselkedni, még ha ez nem is ment gondtalanul. Az előző kötetben megszeretett karakterek most is toronymagasan a szeretem kategóriát erősítették, az újak között pedig szimpatizáltam Brian anyukájával és mostohaapjával. Scotty-t imádtam, örültem, hogy sokkal több szerepet kapott a történésekben. Ella apjára viszont eszméletlenül haragudtam, és engem még nehezebben lehetett kiengesztelni, mint Elláékat.

Szerettem az újonnan felbukkant szereplőket, örültem Ellie felbukkanásának, mert segített Ellának átlendülnie a holtponton. Nash karakterét szívesen megismertem volna jobban, vonzott a fotózás téma, valamint az, hogy mit akart ezzel sugallni a szerző. Az ő karakterében is látok fantáziát, szívesen olvasnék még róla.

Brian… Mit mondhatnék? Nagyon összetett karakter. Harcos ugyanakkor érzékeny személy, néha arrogáns máskor óvatos, rendkívül figyelmes és humoros. Egyenesen odáig voltam a szópárbajokért, a cukkolásokért, a meglepetésekért, s úgy általában mindenért.

Az írónő tett róla, hogy ezt a kötetet is megszeressem, és olvasás közben egy picit újra tizenévesnek éreztem magam.

Ebben a könyvben az a legjobb, hogy szórakoztató (humoros, romantikus, magával ragadó és aranyos, ugyanakkor sokszor drámai és feszültséget keltő) és tényleg elgondolkodtatja az olvasót. Felhívja a figyelmet arra, hogy mennyi mindennel kell megküzdenünk az életünk során (kortól függetlenül), s ezek között első helyen áll az önmagunknak való megfelelni akarás, illetve ennek a leküzdése. Sokszor túl szigorúak vagyunk magunkkal, és emiatt nem hisszük el, ha valaki őszintén dicsér. Félünk attól, hogy igazán önmagunkat lássuk, vagy épp attól, hogy mit szólnak hozzá mások. Igazság szerint annyi mindentől félnek az emberek, hogy közben elfelejtenek igazán élni. S nem mindenkinek akad olyan baráti és támogatói köre, mint Ellának. Hogy milyen életbölcsességeket tartogat még? Olvassátok el és vonjátok le ti is a következtetéseket. Szerintem ahány olvasó, annyi jelentéssel bír a történet. Mindenki másképp szemléli.

Kiknek ajánlanám? Kortól, nemtől függetlenül mindenkinek, akit nem zavar, ha egy ifjúsági címkés regény szembesít az élet nagy igazságaival, s egyúttal szórakoztat és kikapcsol. 

Pontozás: 10/10 

Mona Awad: Antilányregény – Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

„A könyv története titkos ajándékot rejt. Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli.

Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

2016 legjobb debütregénye.

Amazon.ca

Szívszorító… Tele van szépséggel és humorral. Függést okoz, mint a chips, és ezt olvasva átérzed, milyen fájdalmas lehet semmi mást nem enni, mint 10 deka párolt halat, örökké.

Chicago Tribune

Mona Awad lerántja a leplet a nővé válás küzdelmeiről, az önértékelési zavarokról – a testképtől kezdve a társas kapcsolatokon át egészen addig, hogyan találhatjuk meg magunkat ebben az érzéketlen világban.

Elle Magazin”

Megjelent: 2017.03.20

Kiadó: Athenaeum

Fordította: Diószegi Dorottya

Fordítás alapjául szolgáló mű: Mona Awad: 13 Ways of Looking at a Fat Girl

ISBN: 978-963-293-643-7

Ár: 3499 ft

Kötés: kartonált

Műfaját tekintve ifjúsági regény

Oldal: 304

A szerzőről:

Mona Awad Montreálban született regényíró és novellista. 2003 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal az Egyesült Államokban él. A Brown, a York és a Denver Egyetemen hallgatott angol irodalmat.

Művei többek között az alábbi folyóiratokban jelentek meg: McSweeney’s, The Walrus, Joyland, Post Road, St. Petersburg Review.

Első könyvét Scotiabank Griller-díjra jelölték, és az Amazon.ca 2016 legjobb debütregényének választotta.

Amikor megláttam a könyv beharangozóját, elgondolkodtam, hogy vajon milyen fogadtatása lesz ennek a könyvnek? Valószínűleg vegyes. Hiszen milyen világban élünk? Olyanban, ahol mindenhonnan az köszön vissza rád, hogy csak az érvényesül, az lesz „boldog”, aki külsőleg szép. Nem igaz? Azt sulykolják beléd, hogy ha nem vagy szép, nem is érsz annyit. Márpedig ez – bocsánat a kifejezését, de – baromság! Már maga a szépség relatív fogalom. Mindenkinek más a szép.

Szerencsés vagy, ha olyan szüleid vannak/voltak, akik úgy nevelnek/neveltek, hogy nem minden a külső, és igenis fektess abba, hogy a belső tulajdonságaid megnyerők legyenek, és ne elégedj meg a Barbie baba kinézettel. Kell, hogy egészségesen szemléld magad, és lásd azt, hogy milyen is vagy valójában. Legyél tisztában az értékeiddel, s ne csak a „hiányosságaidat” tartsd számon. Senki sem tökéletes, ezt kellene tudatosítani magunkban.

Az Athenaeum kiadó több ismert személyt is meginterjúvolt a külső fontosságával illetve magával a könyvvel kapcsolatban. Hogy mik voltak a kérdések? Íme:

- Emlékszel még, mikor kezdett először foglalkoztatni a külsőd?

- Mi a véleményed arról, hogy manapság úgy tűnik, minden másnál fontosabb a kinézetünk?

- Megesett már veled, hogy a külsőd miatt bíráltak? Ez hogy érintett téged?

- Van olyan, amit kevésbé kedveltél magadon, de az évek során sikerült elfogadnod, sőt, megszeretned?

- Egyre több helyen találkozhatunk telt hölgyekkel a címlapokon, kifutókon – mégsem csitul az őrült diéták korszaka. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?

- Szerinted meddig egészséges elmenni a fogyókúrában, hol az a határ, amikortól már beteges? Volt a környezetedben testképzavarral küzdő személy? (anorexiás, bulimiás stb.)

- Az Antilányregény főhőse annyira a tökéletes testkép megszállottjává válik, hogy emberi kapcsolatai is tönkremennek (a legjobb barátnőjével eltávolodnak egymástól, a férjétől is elhidegül). Szerinted hol a határ, amikor az önmagunkkal folytatott harc már a szeretteinkre is hatással van?

A kérdésekre válaszolt:

- Hercsel Adél újságíró, a HVG munkatársa – fiatal feleség, és egy majdnem hároméves tündéri kislány, Rozika édesanyja.

- Borsa Brown két lány édesanyja, népszerű írónő – a díjnyertes Arab-sorozat szerzője

- Szurovecz Kitti író, a Meglepetés magazin újságírója.

- Görög Ibolya, aki elméleti felkészültségét jelenleg a viselkedéskultúráról, a protokollról, a rendezvényszervezésről tartott előadásokon, írásokban hasznosítja, melyekben megosztja közönségével a – számos próbán szerzett – gyakorlati tapasztalatait is.

- Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN főmunkatársa.

- Vass Virág, aki ma már főállású író, korábban viszont újságíróként bejárta a világot. 2001-ben alapító-főszerkesztőként indította útjára a negyven országban megjelenő Elle magyar kiadását.

- Akovács Éva, a Nők Lapja Psziché, az Évszakok és az Iskolaválasztó főszerkesztője.

- Kiss Noémi író, kritikus, az irodalomtudomány doktora.

- Oláh Andrea 25 éve rádiós szerkesztő, műsorvezető.

- Bokor Klára a Ringier Axel Springer női szerkesztőség vezetője, 2002 óta a Kiskegyed főszerkesztője, két fiú édesanyja.

- Gálvölgyi Eszter, aki 18 év után vált el a férjétől, egy majdnem 16 éves fiú édesanyja, és elmondása szerint örök elégedetlen a külsejével.

- Péterfy-Novák Éva, anya, vállalkozó, nőjogi aktivista, író. Az Egyasszony című könyv szerzője, a WMN egyik munkatársa/bejegyzés írója.

Az interjúkat megtekinthetitek az Athenaeum facebook-os oldalán, a jegyzetek között.

https://www.facebook.com/pg/athenaeumkiado/notes/?ref=page_internal

Valamint az Antilányregénynek van facebook-os oldala is, amit érdemes olvasgatni: https://www.facebook.com/antilanyregeny/?fref=nf

A könyvről:

Komoly téma 298 oldalon keresztül taglalva. A borítójáról süt, hogy nőknek íródott, ráadásul témáját tekintve a nővé válás küzdelmeiről, az önértékelési gondokról, testképzavarról szól. Viszont szerintem ez nem csak női probléma. Manapság egyre több fiú/férfi is küzd önértékelési gondokkal és testképzavarral. Jó lett volna egy olyan könyv, ami mindkét nemhez egyformán szól, mert kevés férfi van, aki kezébe veszi a tipikus csajos könyveket, még ha számukra is van benne mondanivaló, akkor se, mert „ciki” (újabb téves látásmód).

Elolvastam a fent említett interjúkat, ahogy a könyv eddigi értékeléseit is, mert kíváncsi voltam, mennyire megosztó a könyv véleményezése. Eléggé. Bár azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy mindenki elismerte, hogy a szerző komoly és fontos témába vágott bele.

Azt hiszem, nem véletlen, hogy a fülszövegben megjelenik az alábbi mondat: „Légy vele türelmes, kérlek!”

Ugyanis már az első pár oldalt elolvasva idegbajt kaptam a szereplőktől. Nagyon reméltem, hogy ez a későbbiekben változni fog, mert az elején nagyon nem szimpatizáltam a lányokkal.

Sajnos a szereplőkkel szemben mindvégig ellenérzéseim voltak, viszont az kétségtelen, hogy a szerző üzenete átjön a sorok között. Rengeteg élethelyzetet felvázol az írónő, amikor szinte segítségért kiáltott a főszereplő, de nem kapta meg. Az olvasó tanúja lehet, hogyan megy tönkre fokozatosan a szereplő élete. Elisabeth életét az állandó fogyni és szépülni akarás határozza meg, miközben ez már az emberi kapcsolatok rovására megy. Megromlanak baráti kapcsolatai, párkapcsolati problémája lesz, az élete egy kártyavárhoz kezd hasonlítani, amit egy lenge szellő is összedönthet. Bár érzi, hogy nem boldog, nem tudja igazán, hogy mi a probléma. Egyfajta megfelelési kényszere van, amit még saját magának sem ismer be. Nem kapja meg a megfelelő segítséget, ennek pedig súlyos következményei lesznek.

Sajnos a mai világban tényleg szinte minden a külső körül forog, ezt hangoztatja a sajtó, az ismerősök és ismeretlenek, ezt tapasztalod, ha állásinterjúra mész, vagy akár ha csak a boltba ugrasz le. A csapból is az aktuális trendek folynak, miközben egyre inkább tehernek érzed a külsőd. Hirtelen hatalmas nyomás nehezedik rád, te pedig egyre inkább elhiszed, hogy változnod kell ahhoz, hogy szeressenek. Túl kövér vagy, túl vékony vagy, nem elég fehér a fogad, nem tökéletes a mosolyod, nagy az orrod, kicsi az orrod, eláll a füled, és még sorolhatnánk, mennyi „váddal” kell szembesülnie az embernek nap, mint nap. Ennek egyenes arányos következménye, hogy egyáltalán nem vagyunk megelégedve önmagunkkal. Rágörcsölünk, és stresszgubóként nem elég, hogy teljesítenünk kell a munkahelyen, otthon, a világ minden lehetséges pontján, de meg kell felelnünk a saját magunknak támasztott elvárásoknak is (amik bőven akadnak szerintem mindenkinél). Nem csoda hát, hogy ennyi embernél felüti a fejét a testképzavar. Miért ne lenne így? Hiszen már az oviban is azzal szembesülnek a gyerekek, hogy a társaik megjegyzéseket tesznek a kinézetükre. S ez a kor előrehaladtával csak súlyosbodik. Minél idősebbek, annál több elvárásnak kell megfelelniük. Ha belegondolunk, ez szörnyű. Fejlődő világ? Mégis hová fejlődünk? Visszafelé?

„Egyre több evés-és testképzavar-típus üti fel a fejét (Anoroxia, bulimia, izomdiszmorfia és orthorexia…stb.). Ezekben az esetekben olyan viselkedészavarról van szó, amelyben a páciens saját testének megítélése torzul. Abbéli igyekezetében, hogy a számára létező, természetellenes ideálhoz hasonlítson az egészségére ártalmas szokásokat vesz fel. Az ilyen emberek jellemzően megszállottak, kényszeresek és előbb-utóbb szociálisan is elszigetelődnek. Ha felhagynak megrögzött szokásukkal, súlyos lelkiismeret-furdalás gyötri őket.”  ( http://pszichologia.com)

„A testképzavarral összefüggő betegségek egyaránt hatással vannak az ember pszichológiai és testi jóllétére. Az ilyen betegségben szenvedők önértékelése sérült, megszállottan hiszik, hogy csak akkor felelnek meg a szociális elvárásoknak, ha elérik az általuk megszabott súlyt, mely rendszerint kórosan alacsony. Kényszeresen ragaszkodnak szabályaikhoz, beteges lelkifurdalás, önvád, önutálat jellemző rájuk a szabályok esetleges megszegése esetén. Az étkezésből/testedzésből teljesen eltűnik az élvezet és az öröm, helyette neurotikus viszony alakul ki.

A meg-nem-értettség miatt szociálisan elszigetelődnek, nem hajlandók emberek közé menni, akik amúgy sem fogadnák be őket, szerintük, „kövérségük” miatt.” (Ujjfalussy Dorottya Júlia - ELTE Biológiai Intézet, Etológia Tanszék)

Hogyan lehet felismerni a testképzavart?

- A testképzavar legfőbb jellemzője a saját testtel kapcsolatos erős negatív attitűd, amelynek eredménye a negatív testkép és testélmény

- a saját test észlelése torzult: a testsúly, testalak vagy egyes testrészek észlelése nem felel meg a valós testi jellemzőknek, míg mások testének megítélése ép

- perfekcionista testideál

- testalak, testtömeg, testméret, izomzat, egyes testrészek vagy más külső jellemzők megváltoztatásának vágya

- karcsúságideál és súlyfóbia anorexiában, izomdiszmorfiában pedig soványságfóbia

- testtömeggel, testalakkal vagy más testi jellemzőkkel kapcsolatos elégedetlenség

- saját testre irányuló figyelem, amely meghatározza a hangulatot és jórészt az önértékelést

- saját testtel kapcsolatos szégyen, undor, harag, és testi megjelenés miatti szorongás

(szintén pszichológiai honlap)

Egy szó, mint száz, a könyv témája jó és szükséges. Sőt… sok ehhez hasonló könyv kellene, hátha felnyílna az emberek szeme, s felfognák, hogy a sorozatos elvárásokkal mit okoznak önmaguknak és embertársaiknak. Kellenek az ilyen témájú könyvek, de nem csak nőknek. Sajnos férfiaknál is egyre gyakoribb jelenség a testképzavar.

El kellene gondolkozni azon, hogy az állandó kritizálással mekkora törést okoznak egy emberben, s hogy esetleg az ő általuk tett megjegyzés is lehet egy lavina elindítója. Hiszen egyszer mindenkinél betelik a pohár, legyen bármilyen nagy. Megannyi emberi élet megy tönkre azért, mert nem kapnak az emberek megfelelő segítséget. Ne hagyjuk ezt! Figyeljünk oda másokra, és önmagunkra is. S ha szükséges, forduljunk szakemberhez. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Pontozás: 10/8

Az ötlet nagyon jó, viszont számomra a kivitelezés nem mindig tetszett, a szereplők pedig irritáltak. Pedig igyekeztem Elisabeth karakterével türelmes lenni.