Aux Eliza: Aranytinta (Írósuli 2.)

Fülszöveg:

„Viharsebesen magukkal ragadnak az események, magába szippant ez a különös világ, amelytől nagyon nehéz búcsút venni." – Smoking Barrels Blog

A fekete kódex kinyílt. De vajon a három testvér elbírja a könyvben rejlő fékezhetetlen hatalom súlyát? Hisz még csak gyerekek. Mégis óriási felelősség zúdul a nyakukba.

Dixy, Era és Lia egy egész világ sorsáról kell hogy döntsön.

A kódex megjelenése felforgatja az írósuli életét. A múzsák és a lázadó rubrikátorok közti feszültség egyre csak fokozódik, mígnem az egész város a feje tetejére áll. Kémek, betörések és félelmetes összecsapások árnyékolják be a mindennapokat. Az erdő rejtekében veszedelmes tiltott szavak szállnak, míg a novemberi fagy sötét idők előszelét hozza magával. A közelgő változás tanárt és diákot egyaránt megérint. Senki sem menekülhet előle.

A lányoknak a legnagyobb káoszban kell tovább kutatniuk az örökségük után. Ha megtalálják az aranytintát, az minden kívánságukat valóra válthatja. Visszatérhet az apjuk, és újra helyreállhat a rend az íróvilágban. Ők pedig végre azzal foglalkozhatnak, ami igazán fontos: a szerelemmel, a barátaikkal és talán még a sulival is.

Kalandjaik során a legnagyobb veszélyek közepette is készek kiállni az igazságért. A gond csak az, hogy ez a csalafinta szó mindhármuknak mást jelent.

Megjelenés éve: 2026

Kiadta: Eleven Kiadó Kft.

Illusztrálta: Kocsondi Nelli, Ofra Dóra

Oldalszám: 320

ISBN: 978-615-6742-22-3

Mondtam már, hogy mennyire utálom a függővégeket? Ez hatványozottan igaz akkor, ha a folytatás még nem jelent meg. Mert hát most mit kellene tennem? Raboljam el Elizát, hogy mesélje tovább a történetet? Csak remélni tudom, hogy a kiadó nem ül sokáig a kéziraton, és hamarosan megjelenik a várva várt harmadik rész. Tudni akarom, hogy alakul a lányok, illetve az egész író és olvasó világ sorsa! Ki kivel lesz a végén? Ugye megkapjuk a happy end-et? Ugye az írónő nem végzi ki a kedvenc szereplőmet a harmadik kötet végére? Nem, egyelőre nem árulom el, hogy ki az. Tippeljétek meg!

Mivel az első rész telitalálat lett, arra gondoltam, azonnal bele is kezdek a folytatásba. Nem bántam meg. Röpke pár óra alatt kivégeztem nyolc fejezetet, túl voltam egy kisebb agybajon, és a fokozódó érzelmek miatt írtam egy üzenetet a szerzőnek, melyben csak annyit kérdeztem, hogy „Á, te nő! Mit műveltél???”

Ez a kötet is bővelkedett eseményekben és érzelmekben. A történet olvastatja magát, ha van elég időd, villámgyorsan a könyv végére érhetsz. Ha nincs, akkor se bánkódj, fejezetenként haladva is élvezetes olvasmány, ugyanis lapról lapra fokozódik a feszültség.

Számomra az Aranytinta lehangolóbb volt, mint az első kötet, mivel sokkal több volt a negatív cselekmény, ugyanakkor érdekes volt végigkísérni a lányok útját, valamint jellemük alakulását. Tetszett, hogy az írónő hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa a lányok vívódását, valamint a családi kapcsolatok alakulását. Plusz ahogy nekem azt ígérte is, rendesen megkínozta Dixy-t. Míg az első részben többnyire megértettem a lány viselkedését, ebben a kötetben a falat vakartam az idióta húzásai miatt. Néha szívem szerint megráztam volna, miközben a képébe üvöltöm, hogy normális vagy???

A Mátyás öröksége utáni nyomozás most is nagyon érdekes és bonyodalmakkal teli volt.

A Rubrikátorok és Múzsák közötti feszültség kiéleződése zseniális lett, ahogy a lányok helyzethez való viszonyulásának jellemzése is. Többször felmerült bennem, hogy melyik lehet a jó oldal, illetve hogy van-e egyáltalán olyan. Aztán végül a történetben ennek Era is hangot adott.

„– Egyre inkább úgy érzem, itt nincs jó meg rossz oldal. Csak rossz van, és kevésbé rossz.”

Mindkét félnek igaza van, ugyanakkor egyiknek sincs, ráadásul mindkét oldal önkényuralmat próbál gyakorolni, ami egyáltalán nem helyes.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a harmadik kötetben a feszültség a tetőfokára hág, és bőven lesz lehetőségünk felülni egy újabb érzelmi hullámvasútra. Kíváncsian várom, hogy miképp végződik majd a három testvér története.

Aux Eliza: A ​könyvek városa (Írósuli 1.)

Fülszöveg:

Dixy a fura nevű, zárkózott lány a suliban. Mióta elvesztette az apját, nem akar mást, csak túlélni a gimit a testvéreivel. Még akkor is, ha Era és Lia néha levakarhatatlanok. Hiszen ő csak egy átlagos kamasz.

Vagy mégsem?

A nyári szünet végén egy váratlan látogató érkezése mindent megváltoztat. A rejtélyes férfi kora hajnalban kopogtat be a külvárosi ház ajtaján. Egy titokról beszél, amit többé nem lehet elhallgatni Dixyék előtt. De Krúda, a lányok anyja hajthatatlan, nem engedi a férfit a testvérek közelébe.

Dixy, Era és Lia közös nyomozásba fognak, hogy kiderítsék, mi történt az apjukkal és mi az, amit a szüleik már a kezdetektől eltitkoltak előlük. A rejtély szálai egy eltitkolt világba vezetik őket, ahol minden az írás körül forog. A szavak varázserővel bírnak, a pennák repülni tudnak, és a fantázia a legnagyobb kincs. De mindezek ellenére a srácok itt is beképzeltek, a lányok pedig ugyanolyan kirekesztőek tudnak lenni, mint a budapesti gimiben. Az írósuli tanárairól nem is beszélve…

„Aux Eliza regénye az írók és a könyvek varázslatos világába kalauzol el, egy olyan világba, ahol én is szívesen élnék.” – Csoma-Lőrincz Tamara író

Kiadó: Eleven Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2025

Illusztrálta: Ofra Dóra, Kocsondi Nelli

Oldalszám: 380

ISBN: 978-615-6742-10-0

A sorozat eddig megjelent részei:

1. Aux Eliza: A könyvek városa

2. Aux Eliza: Aranytinta

Aux Eliza: Kardex és a könyvmolyok csapása (novella)

Hasznos linkek a szerzőhöz:

Aux Eliza bemutatkozását az Eleven kiadó oldalán megtalálhatjátok itt: https://www.elevenkiado.hu/aux-eliza/

10+1 kérdés a szerzőhöz az Álomgyár kiadó oldalán: https://alomgyar.hu/magazin/szerzok-bemutatkoznak-aux-eliza

Aux Eliza facebook oldalán rengeteg érdekességet találhattok. Nekem az egyik kedvencem a könyv szereplőinek zenelistája, illetve a különböző érdekességek a szereplőkről. Igazi spoilermentes kedvcsinálók. Ha érdekel, itt megtekinthetitek: https://www.facebook.com/elizauxirasok

Először is szeretném megköszönni az írónőnek a dedikált példányt, nagy örömöt szerzett vele!

A Kardex és a könyvmolyok csapása című novella után kíváncsian vártam, hogy sikerül-e az Írósuli világának magába szippantania. Jelentem: igen!

Elizának sikerült egy olyan világot kreálnia, ami vonzza az olvasót. Olvastam néhány olvasói véleményt, melyben arra panaszkodtak, hogy túl sok a Harry Potter sorozatra hasonlító dolog. Például ami a Harry Potterben az aranyvérű vs. mugli szülők gyereke felállás, az ebben a regényben a többgenerációs írók vs. olvasó szülők gyereke (első generációs írók) ellentét. Vagy épp a legjobban utált tanár karakter: a Harry Potterben Piton, az Írósuliban pedig Corpus.

Személy szerint engem nem zavart, hogy a szerző a HP világból is ihletet merített. Ráadásul a könyv ettől azért jóval több. Persze lehet keresni a párhuzamokat, de ha csak erre figyelsz, könnyen lemaradsz a lényegről! Ugyanis ebben a könyvben minden megtalálható: szerethető és utálható szereplők, gyilkosság, titkok, egy varázslatos világ, iskolai klikkek, történelem, nyomozás, írás, olvasás, könyvek és persze némi románc. Semmi sem az, aminek látszik, és olvasás közben gyakran érezheted úgy, hogy teljesen tévúton jársz.

A főszereplő, Appendix Carta – becenevén Dixy – igencsak megosztó személyiség. A történet elején nem ellenszenvet éreztem iránta, hanem sokkal inkább sajnálatot. Elveszítette az édesapját, az édesanyjával folyamatos harcot vívott, a testvéreivel meg nem igazán álltak közel egymáshoz. Mindig is ő volt az, aki kilógott a sorból, és neki ez így is volt jó. Nem vágyott beilleszkedni, meggyőzte magát arról, hogy neki úgy jó, ahogy van, és egyébként is mindenki mással van a baj, nem vele. Sokáig azzal indokoltam a gyakran bicskanyitogató stílusát, hogy biztos a gyász, a veszteség, a megnemértettség miatt olyan, amilyen, de a könyv felénél már kezdtem gyanítani, hogy nem feltétlenül volt helyes ez a felvetésem. Időnként borzasztóan idegesített, máskor viszont maximálisan azonosulni tudtam vele – és ez a kettősség engem is meglepett. A korábbi olvasói vélemények alapján azt hittem, hogy a testvérei fognak hozzám közelebb állni, velük fogok jobban szimpatizálni, de nem így lett. Dixy karaktere elérte, hogy rá figyeljek, ő legyen a középpontban akkor is, amikor épp a testvéreiről mesél a szerző. Az ő szemszögéből megismerni ezt a történetet igazi kuriózum volt – még akkor is, ha a vele kapcsolatos érzelmeim úgy hullámoztak, mint a viharos tenger. Végül úgy zártam be a kötetet, hogy bár rettentően haragudtam rá, a lelkesedésem egyáltalán nem hagyott alább, és mérhetetlenül kíváncsi vagyok, miképp alakul majd a sorsa.

Gyakran éreztem úgy nyomozás közben, hogy bizony mellékvágányra futottam. Még most sem vagyok benne teljesen biztos, hogy a saját képzeletbeli „jó vs. gonosz” listámon szereplők a megfelelő helyen állnak-e. Na meg ugye ott van az a bizonyos mondás, hogy „nem minden fekete vagy fehér”, szóval biztos lesz még a további részekben bonyodalom és csavar. Annak kifejezetten örülök, hogy a második rész, az Aranytinta már itt figyel az asztalomon, mert a kíváncsiság nagy úr – rögtön bele is vetem magam!

Tiffany Schmidt: Randi ​Darcyval (Könyvemben már láttalak 1.)

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A KÖNYVEKBEN ANNYIVAL JOBB PASIK VANNAK.

Legalábbis Merrilee Campbell szerint, akinek meggyőződése, hogy a való életben már nem létezik lovagiasság, és hogy mi sem lehetne romantikusabb annál, mint hogy talál végre egy olyan fiút, aki pont úgy imádja őt, mint a klasszikus szerelmi történetek hősei a hősnőiket. Barátnőjével, Elizával, és a húgával, Roryval új diákként érkeznek szeptemberben a Reginald R. Hero gimnáziumba, ahol minden fiú olyan, mintha egyenesen egy szerelmes regény lapjai közül lépett volna elő. Merri bármerre is néz, mindenhol egy kiköpött Rómeó jön vele szembe.

Így, amikor a titokzatos Monroe Stratford próbálja meghódítani, Merri azonnal úgy érzi, hogy ő Júlia.

Karizmatikus irodalomtanára segítségével egyre jobban elmerül a klasszikusok világában, aminek köszönhetően élete olyan fordulatot vesz, amelyre maga sem számított.

Hamar ráébred, hogy sorsa alakításának kulcsa egyedül az ő kezében van.

És hát „egyetemesen elismert igazság”, hogy az első benyomás bizony néha csalóka…”

Kiadta: Menő Könyvek, a Manó könyvek Kiadó Kft. imprint kiadója

Megjelent: 2020. augusztus 27.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Tiffany Schmidt: A ​Date with Darcy (Bookish Boyfriends 1.)

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 400

ISBN: 978-963-403-793-4

Tiffany Schmidt egy népszerű amerikai ifjúsági (YA) regényíró, aki leginkább a könnyed, romantikus és szórakoztató történeteiről ismert. A Lehigh Egyetemen szerzett angol nyelv és irodalom diplomát, valamint mesterfokozatot pedagógiából. Mielőtt főállású író lett, hét éven át tanított hatodik osztályosokat a Pennsylvania állambeli Doylestownban, és jelenleg is ott él a férjével – aki elmondása szerint egy szent –, valamint három huncut kisfiával, illetve a család csintalan kiskutyájával. Saját bevallása szerint javíthatatlanul romantikus, aki szentül hisz a boldog befejezésekben, a takaró alatti olvasásban, és abban, hogy a desszertet vacsora előtt is meg lehet enni. Egy interjúban elárulta, hogy tinédzserként imádta a szerelmi történeteket a könyvekben, de a való életben fogalma sem volt, hogyan beszélgessen a fiúkkal, akik tetszettek neki. Azért kezdett el írni, hogy olyan világokat teremtsen, ahol a könyvmoly lányok is megtalálják a szerelmet. Érdekességként megemlítette, hogy a történetek írásakor mindig a csókolózós jeleneteket írja meg legelőször, mert azokat szereti a legjobban.

Bár itthon még nem annyira ismert, külföldön már több sikeres sorozata és önálló kötete is megjelent:

Könyvemben már láttalak (Bookish Boyfriends): Ez az a 4 részes sorozat (A Date with Darcy, The Boy Next Story, Talk Nerdy to Me, Get a Clue), aminek az első kötetéről (Randi Darcyval) most hoztam az értékelést. A sorozat alapötlete, hogy minden rész egy-egy klasszikus irodalmi művet (pl. Büszkeség és balítélet, Rómeó és Júlia, Kisasszonyok) dolgoz fel modern, gimis környezetben.

Once Upon a Crime Family duológia: Egy sötétebb tónusú, kortárs thriller sorozat (Hold Me Like a Breath, Break Me Like a Promise), ami a szervkereskedelem feketepiacán játszódik.

Monster High: Once Bitten, Twice Dead: Ő írta a népszerű Monster High világában játszódó hivatalos YA (ifjúsági) regényt is.

Karácsonyi történetek: 2021-ben jelent meg az I'm Dreaming of a Wyatt Christmas című könyve. A balett és a bébiszitterkedés hoz össze két tinédzsert ebben a vidám, ünnepi romantikus regényben.

A szerzőről közölt adatok forrásai:

http://www.tiffanyschmidt.com/welcome-2/about-me/

https://readingmiddlegrade.com/tiffany-schmidt-bookish-boyfriends-interview/

https://missprint.wordpress.com/2019/02/14/author-interview-tiffany-schmidt-on-bookish-boyfriends-a-date-with-darcy/

A könyvről:

Véleményem szerint a magyar borító szebb, mint a külföldi. 

Ez a regény jelenleg nálam a „Minek nevezzelek?” csoportban kapott helyet. Ugyanis kettős érzésem van a könyvvel kapcsolatban.

Egyrészt:

A fülszöveg figyelemfelkeltő, a történet ötlete jó, láttam benne potenciált. A szereplők között akadtak, akiket szinte azonnal a szívembe zártam – Eliza, Toby, Hannah, Sera, Ms. Gregoire. Így elmondható, hogy létrejött egyfajta érzelmi kötődés a részemről, még ha Merrilee-vel, a főszereplő lánnyal kapcsolatban ellenérzéseim is voltak a történet első kétszáz oldalán. A lány nettó katasztrófa, bármivel próbálkozik, garantált, hogy valami félresikerül, mert teljesen álomvilágban él. Azzal nem is lenne baj, hogy élénk a fantáziája, de amikor a fantáziálgatásait megpróbálja átültetni a valóságba, nem kevés kínos szituációt okoz vele magának, és másoknak is. Szerencséje van, hogy a családja megértő, a baráti köre pedig támogató csapatot alkot.

Eliza, a legjobb barátnő, korához képest túlságosan megfontolt, túlszabályzott életet él, teljes ellentéte Merrilee-nek. Kissé furcsállottam is, hogy mennyire jóban vannak, aztán eszembe jutott, hogy lehet valami az „ellentétek vonzzák egymást” mondásban.

Toby a másik legjobb barát, aki szeretne kicsit más is lenni a lány számára. Abszolút pozitív szereplő, nagyon megkedveltem. Gondoskodó, vicces, kedves és őszinte.

Fielding tipikusan az a karakter, akivel kapcsolatban bebizonyosodik, hogy nem szabad első benyomásra ítélni, mert képes kellemes meglepetést okozni. Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor igazán megnyílt, és megismerhettem a valós énjét.

Kedvenc szereplőm Ms. Gregoire, az irodalomtanár, aki igyekszik a helyes útra terelni a diákokat.

A történet mondanivalója átjön, a cselekményvezetés gördülékeny. A végkifejlet nem igazán tudott meglepni, de nem is volt erre szükség. Happy End-et akartam, azt pedig végül megkaptam.

Másrészt:

Sajnos nem tudok elvonatkoztatni a könyv hibáitól. Rettentően irritált a sok hiba, s ami azt illeti, meg is lepett, mert a Menő könyveknél még nem tapasztaltam, hogy ennyire ne figyelnének oda. Sok könyvet olvastam már a kiadótól és eddig mind kifogástalan volt. Szóval ez most abszolút lesokkolt. Mire gondolok? A névelők nem megfelelő használatára (ahol az ’a’ kellene, ott ’az’ szerepel), a helyesírási hibákra, betűkihagyásokra (pl.: ’ne hagy abba’ szerepel ne hagyd abba helyett), a mondatszerkezet felborulására, mivel egy szó kétszer szerepel a mondatban (pl.: meg sem szólaltunk meg többé…), vagy épp a megakasztó mondatösszetételre, amikor a fordító nem tudta (?), hogy mit is akart írni (pl.: a futópólómon ujján lévő...). Szívem szerint piros tollal javítanám, de akkor hogy nézne ki a könyv? Néha olyan volt, mintha egy gagyi fordítóprogrammal lett volna fordíttatva, aztán „jól van az úgy” felkiáltással ellenőrzés nélkül haladtak volna tovább. Megfordult a fejemben, hogy inkább leteszem a könyvet, de a hibák ellenére érdekelt a történet.

Bár a fentebb leírtak miatt vegyes érzéseim vannak, mégis azt kell írnom, hogy nem bántam meg, hogy belekezdtem ebbe a regénybe. Az utolsó száz oldalt olvasva végig vigyorogtam, majd úgy is tettem le a könyvet, hogy még mindig fülig ért a szám. Megkaptam a tökéletes befejezést. A Büszkeség és balítélet megmentette a történetet.

Ha el tudnék tekinteni a hibáktól, tízből kilenc pontot adnék a történetre. Viszont túl sok hiba volt benne ahhoz, hogy ezt csak úgy figyelmen kívül hagyjam. Szóval most szőrös szívű leszek, és tízből csak hét pontot adok.

Vámos Robi: Csak úgy - Ragyogtató versek csak úgy

 

„Ragyogtató versek felnőtteknek, gyerekeknek és örök gyerekeknek.

A versek nagy részét a Gyémántbogaraim inspirálták, örök hála nekik. Nélkülük nem tudtam volna megírni mindezt - és ha nem tudom megírni, akkor nem is tudtam volna kifejezni, ami bennem van!

Csak úgy

Mikor ott vagyok, nem álmodom

egy mosoly fénylik arcodon,

s minden olyan jó, csak úgy

Nem álmodom és ott vagyok,

a vágyaim nem túl nagyok

legyünk most kérlek, csak úgy!

Csak úgy, csak úgy,

ne kérdezd, miért:

Legyünk most a csak-úgy-lenniért!

Vámos Robi ”

Ajánlott kor: 10 éves kortól 110 éves korig

Kiadta: Táblácska.hu

Megjelent: 2020.

Oldalszám: 112

ISBN: 978-615-00-7767-3

Színezhető illusztrációk: Vámos Robi

Úgy gondoltam, Vámos Robi Never Mind című regénye után megismerkedem a 2020-ban megjelent verseskötetével is, amely egy üzenetet, hatvannégy verset és egy utószót tartalmaz. A versek különböző hosszúságúak, rendkívül pozitív hangvételűek, fényt és szeretetet sugároznak az olvasó felé. Igazi kis mosolycsalogatók a borús hétköznapokra.

Két kedvencem is lett: a Ragyogj című négysorosa, illetve a Megálltam című verse igazán szívet melengető és lényegre törő alkotás.

Amennyiben szeretnétek ti is kézbe venni ezt a lélekemelő verseskötetet, az alábbi linken megvásárolhatjátok: 

https://shop.vamosrobi.com/csak-ugy-verseskonyv

Vámos Robi: Never Mind – hagyjuk… nem számít

Fülszöveg:

„TÉNYLEG HAGYJUK? TÉNYLEG NEM SZÁMÍT?

Hanna kívülről nézve sokaknak csak egy kamasz. Csakhogy ő másként látja a világot. Képes észrevenni azt is, amit mások nem. Ezért vette észre elsőként, hogy a kishúga bajban van. És hiába szólt, hiába kérlelt… már késő volt.

A helyzet azóta egyre rosszabb.

Az anyja állandó szorongással küzd, az iskolában kívülállónak érzi magát, a tanárai átnéznek rajta. A barátai meg… inkább csak úgy… vannak.

Ebben a világban még egy plüssnyúl is többet tud az emberekről, mint a pszichológusok.

Most, évekkel később, Hanna megint tudja. És az anyja megint nem hisz neki. A tanárok pedig ismét mással vannak elfoglalva.

Csakhogy Hanna ezúttal már nem hajlandó csendben maradni.

Egy lány története, aki mindenkinél jobban tudja, milyen érzés láthatatlannak lenni. És aki mégis eldöntötte, hogy ha kell, egyedül is megment valakit. De mi lesz az ára annak, ha egy gyerek komolyabban veszi az életet, mint a felnőttek?

Ha neked is volt már olyan érzésed, hogy senki sem ért igazán, akkor ez a könyv biztosan neked szól. Sőt. Lehet, hogy rólad!

Szívszorítóan ismerős, fájóan pontos, mégis gyengéden felemelő regény egy belső világról, amit ritkán mutatunk meg.

Ha elolvasod, rájöhetsz, hogy igazából sosem vagy egyedül. És arra is, hogy mennyire fontos figyelni másokra – és magadra.”

Kiadta: Táblácska.hu

Megjelent: 2026.

Oldalszám: 240

ISBN: 978-615-6746-06-1

A borítóterv a szerző munkája.

A könyvbe beleolvashatsz itt: https://nevermindkonyv.hu/

Vámos Robi író, gyermek+szülő mentor, senior Gyémántbogár coach. Olyan, mint egy tündérkeresztapa, aki szebbé és jobbá akarja varázsolni a világot. Amikor először találkoztam az írásaival, még nem tudtam, ki ő, vagy mivel foglalkozik, a mondatai mégis az elevenembe vágtak. Rákerestem, és azóta követem a munkásságát.

A honlapján a bemutatkozásában van egy rész, amit annyira szeretek, hogy elhoztam nektek: „Én abban hiszek, hogy mindenki egy kicsit varázsló. Egy kicsit bátor, egy kicsit bolond, egy kicsit rendkívüli. És ez az, ami előre viszi a világot. Nem a tökéletesség, hanem a különbség; nem az elvárások, hanem az egyéniség. Mert amikor valaki elhiszi, hogy lehet más, amikor elhiszi, hogy amit érez, az nem gyengeség, hanem szupererő, akkor születik meg az igazi varázslat.”

Ugye milyen szép gondolat?

Legújabb könyve, a Never Mind kicsit más, mint az eddigiek. Nem motivációs vagy edukációs könyv, sokkal inkább egy regény. A szerző a főszereplő lány, Hanna személyén keresztül mutatja be a sokunk által jól ismert kamaszkori szorongást, és támpontot ad a tinédzsereknek, valamint szüleiknek a helyzet kezeléséhez. Megpróbálja áthidalni a generációs szakadékokat, így minden korosztály számára segítséget kínál. Ez a regény kicsit olyan, mint a dolgozathoz a megoldókulcs.

A címben szereplő „hagyjuk… nem számít” kifejezés egy általános reakció a tiniknél (is), amikor azt érzik, hogy a környezetüket nem érdekli a valódi véleményük vagy a fájdalmuk.

Hanna hatalmas terhet cipel, és úgy érzi, egyedül Nyunyu, a plüssnyúl érti meg őt. Persze ott van neki Orsi, Dávid, Mira és időnként Sári, de nekik sem mond el mindent; sokszor csak magában fogalmazza meg, ami a lelkét nyomja. Zárkózott és magányos.

A szüleivel való kapcsolata korántsem tökéletes: az édesanyjával sok a konfliktusa, amiben közrejátszik az az örökölt minta is, amelyet az anya hordoz magában. Olyan tudatalatti érzelmi, viselkedési és kommunikációs sémák mutatkoznak meg náluk, amelyek az édesanya és a nagypapa közötti kapcsolat miatt rögzültek. Ezektől a sémáktól rendkívül nehéz szabadulni – főleg úgy, hogy az édesanya sokáig tagadásban él, és nem látja be a probléma létezését. Az édesapa ebben a feszült környezetben sokszor a békítő szerepét tölti be. Egy alkalommal azonban igazán megmutatkozik, mennyire törődik Hannával: amikor a lány helyére ülve talál egy cetlit, beszélgetést kezdeményez róla. Ebből végül egy valódi, odafigyelős, mély beszélgetés bontakozik ki, ami mindkét félnek rengeteget ad.

A könyv témája nem könnyű, rengeteg érzést hoz a felszínre – bevallom, többször megkönnyeztem.

A kedvenc szereplőm Tamás bá volt, aki fényt vitt a diákok életébe. Nem hétköznapi módszerekkel tanított, a tananyagnál sokkal fontosabbnak tartotta a gyermekek lelkivilágát. Nemegyszer a matematika helyett is beszélgetős órát tartott, amelyek keretében igyekezett oldani a kamaszokban felgyűlő feszültséget. A diákjainak küldött cikkeiben és leveleiben olyan témákat vetett fel, amelyek segítettek a gyerekeknek megérteni az érzéseiket és a mindennapi történéseket. Nagyon tetszett, hogy kihangsúlyozta: a negatív érzések sem cikik, nem kell szégyellni, meg kell őket élni, és meg kell tanulni a helyükön kezelni őket!

Ez egy jól felépített, cselekményekben és érzelmekben gazdag regény, mely tele van fontos mondanivalóval, amire reményeim szerint rengetegen nyitottak lesznek. Számomra is sokat adott.

Ti mit gondoltok?

Szerintetek is nehéz megtörni az otthonról hozott, tudatalatti mintákat?

Nektek volt olyan „Tamás bá” az életetekben, akihez tinédzserként bármivel fordulhattatok?

Ti hogyan kezelitek, ha a környezetetekben egy kamasz bezárkózik és azt mondja: „hagyjuk... nem számít”?

Nektek is van/volt olyan plüssötök, akivel megosztjátok/megosztottátok a legmélyebb gondolataitokat? 

Három éves koromtól a bizalmasom

Roald Dahl: Matilda

Vigyázat! Cselekményleírást tartamazhat.

Fülszöveg:

„Matilda különleges lány, de a szülei sajnos komplett idióták.

Az apja szélhámos, az anyja meg sötét, mint egy belső zseb. Ki nem állhatják a lányukat, azt szeretnék, ha többet tévézne, és kevesebbet olvasna. Czukor kisasszony, a tündéri tanárnő viszont hamar rájön, hogy Matilda zseni. Az iskola rettegett igazgatónője azonban mindkettőjük életét megkeseríti… Még szerencse, hogy Matilda elképesztő trükköket tartogat a tarsolyában, és nem fél megmutatni a szörnyű felnőtteknek, hogy vele jobb nem ujjat húzni!

A Matilda a Kolibri Kiadó Roald Dahl-életműsorozatának második darabja, amelyet új fordításban, Totth Benedek tolmácsolásában olvashatunk.”

Kiadta: Kolibri kiadó

Megjelent: 2022 (harmadik kiadás)

Fordította: Totth Benedek

Fordítás alapjául szolgáló mű: Roald Dahl: Matilda

Oldalszám: 304

ISBN: 978-963-599-280-5

Illusztrálta: Quentin Blake

Nem sűrűn fordul elő, hogy előbb látom a filmet, mint hogy a könyvet olvasnám, ám most ez történt. Gyerekként láttam először a Matildát (1996-os film), és az igazat megvallva akkoriban elvarázsolt. Láttam egy kislányt (Matilda Wormwood – Mara Wilson), aki azon felül, hogy magas intelligenciával rendelkezett, varázserővel bírt. A gondolataival mozgatott dolgokat. Emlékszem akkoriban úgy gondoltam, hogy ez mennyire menő már… Na jó, a varázslat most is menő. Ki ne akarna tárgyakat mozgatni pusztán a gondolataival, illetve egy ujjmozdulattal? Mivel élénk képzelettel rendelkeztem, nem volt nehéz beleképzelnem magam Matilda helyébe. A film szereposztása szerintem kiváló lett, Danny DeVito tökéletesen hozta a rosszindulatú, kapzsi gazembert (Harry Wormwood), akit semmi más nem érdekelt, csak az, hogy minél könnyebben és gyorsabban meggazdagodjon, és nem érdekelte, ha ehhez mocskos módszereket kellett alkalmaznia.

Most, évekkel később kíváncsian és lelkesen vettem kézbe a könyvet, melyből az általam oly szeretett film született. Azt hittem, egy nap alatt kiolvasom, de meg kell vallanom, hogy nem így történt. Rettentően idegesített ugyanis, hogy lefordították a neveket is. Talán, ha nem láttam volna filmet, akkor nem zavart volt ez a dolog, ám így nagyon. Néhány oldal után le kellett tennem, mert nem igazán sikerült a lényegre koncentrálnom, mindig félrevitt, hogy fejben kijavítottam a neveket.

Egyébként érdekelne, hogy miként lett Miss Jennifer Honey-ból Czukor Janka, Miss Agatha Trunchbull-ból Dorong kisasszony, vagy épp Wormwood-ékból Lonczék. Értem én, hogy gyerekkönyv, és szerették volna könnyebbé tenni az olvasást a kisebbeknek, de például erre lehetett volna a könyv hátuljában található üres oldalak egyikét felhasználni, és az eredeti nevek mellé feltüntetni a kiejtésüket, ahogy néhány régebbi könyvnél tették azt más kiadók.

Mint ahogy azt már megszokhattuk, a könyv és a film között vannak kisebb-nagyobb eltérések, ami a történet cselekményszálát illeti, ám lényegében azért egyezik.

Adott egy nagyon okos és tehetséges kislány, akit elhanyagolnak a szülei. Egészen pici korától egyedül hagyták otthon, magának kellett gondoskodnia az ételről, szórakozásról. A való világban felnőtt fejjel ezt hívjuk kiskorú veszélyeztetésének.

Matilda olyan, mint egy kis szivacs, mindent magába szív. Mire iskolába kerül, ír, olvas, számol, minden érdekli, rengeteget olvas, és fejlett az erkölcsi és igazságérzete.

Ezért aztán amikor elég idősnek érezte magát, úgy döntött, ha igazságtalanságot tapasztal, azt megtorolja. Ebben lett segítségére az újonnan felfedezett különleges képessége is.

A könyvet körüllengi egyfajta szomorúság, ugyanakkor bőven akadtak mosolyfakasztó jelenetek is.

A pozitív szereplők abszolút kedvelhetőek, és Roald Dahl-nak sikerült egy olyan főgonoszt kreálnia, akit válogatás nélkül mindenki nyugodt szívvel utálhat.

Bár a könyv egy ifjúsági fantasy regény, és alapjáraton gyermekeknek íródott, szerintem a komolyabb témakörök miatt (lelki és fizikai bántalmazás, csalás, stb.) remek beszélgetésindító lehet az idősebbek körében is.

A kisebb-nagyobb zavaró dolgokon felülemelkedve egy igazán élvezhető regényt kaptam, bár számomra most a film verzió áll az első helyen.

Ana könyvajánlói - Lucy Maud Montgomery: A kék kastély

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„A huszonkilenc éves Valancy még sosem volt szerelmes, és mintha a boldogság is elkerülte volna. Hatalmaskodó anyja és tolakodó nagynénje árnyékában egy vigasza van csupán: John Foster „tiltott" könyvei, és a Kék Kastélyról szőtt ábrándjai.

Ekkor érkezik meg dr. Trent levele, és Valancy végre megfeledkezik az óvatosságról. Életében először azt teszi és mondja, amit akar. És hamarosan felfedez egy bámulatosan új, szerelemmel és kalanddal teli világot, ami legmerészebb álmait is felülmúlja.”

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2025

Eredeti mű: The Blue Castle

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Oldalszám: 224

ISBN: 978-963-267-677-7

Csupa humor, romantika, szépség és melegség ez a történet, mély mondanivalóval, csodás tájleírásokkal, a természet szeretetével, kalandvággyal és élettel. Van benne valami időtlen báj. A cselekmény annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet. Tele van érzelmekkel.

Valancy és Barney lassan ismerik meg egymást, és szeretnek egymásba.

Az írónő lenyűgöző érzékenységgel tárja fel a problémákat, mutatja be az embereket, és azt, hogy mennyire nincs igazuk. Nagyon erősek, részletesek a jellemrajzok és a tájleírások. Végig ott van a történetben, hogy mindig van választásunk önmagunk és a családnak megfelelés között. Lehet, hogy ott találjuk meg az otthonunkat, ahol nem is számítottunk volna rá.

Valancy, a húszas évei végén még nincs férjnél. Az élete egyhangú. Az elnyomó, sznob családja kimondja, amit gondol, nem számít, ha sértő. A lány később visszaadta nekik a szarkasztikus, csipkelődő beszólásokat. Öröm volt olvasni a fejlődéséről. Valancy szenvedélye a természeti leírásokról szóló könyvek olvasása, és a valódi természetben eltöltött idő. Évekig John Foster könyvei tartották benne a lelket.

Mivel megfélemlítették, kritizálták, ezért inkább szabadon engedte a fantáziáját, és lélekben a Kék Kastélyban élt.

„Minden, ami szép és csodálatos volt, abban a kastélyban volt.”

Amikor dr. Trent egy vizsgálat után levélben közölte vele, hogy halálos kimenetelű szívbetegségben szenved, megváltoztak a dolgok. Belátta, hogy korábban szinte mindentől félt. Dr. Trent levele felszabadította. Eldöntötte, hogy ezután csak a maga örömével törődik. Többé nem színlel semmit. Talán nem tesz meg mindent, amit szeretne, de többé olyat nem tesz, ami az akarata ellenére van. Nem félt a haláltól. Úgy döntött, hogy nem szól senkinek.

Nagyon szép volt, ahogy gondoskodott a haldokló Cecilia (Cissy) Gay-ről. A lány volt az első, akivel megosztotta a titkát a Kék Kastélyról. Tetszett, ahogy az írónő a sétáikról írt. Cissyt boldoggá tette, hogy Valancy vele volt. Sokat jelentett neki a társasága. Az apja is kedvelte Valancyt.

Bár korábban is találkozott Barney-val, de Abelnél (Cissy apja) ismerkedtek meg. Kiderült, hogy művelt, intelligens férfi. A nő szerette a kellemes hangját, különös mosolyát, vidáman csillogó szemeit. Természetesen és könnyen megtalálta a hangot vele. Egyre többet gondolt a férfira.

Amikor már biztosan tudta, hogy szereti Barneyt, mesélt neki a Kék Kastélyról. Beszélt arról is, hogy milyen volt az élete azelőtt, hogy házvezetőnőnek szegődött (a családja megrökönyödésére) Mr. Abel Gayhez és a lányához.

Cissy halála után Valancy nem akart visszatérni a családjához. Ő és Barney megállapodtak abban, hogy összeházasodnak. Barney saját bevallása szerint ekkor még nem volt szerelmes a nőbe, de nagyon kedves, szellemes, drága jó léleknek tartotta, és sajnálta is.

Valancy már négy napja élt a szigeten, amikor úgy döntött, hogy közli a rokonaival, hogy férjhez ment. A Stirling kláng úgy döntött, hogy halottnak tekintik Valancyt.

Elmúlt a nyár, és a nő nagyon boldog volt. Nem kellett a kispolgári hagyományokhoz ragaszkodniuk, nem kellett figyelembe venniük a rokonokat. Boldogan éltek szeretett kis házukban, a fenyvessel benőtt szigetükön. Valancy sokkal jobban nézett ki, egészségesebb lett. Júniusban döbbent rá, hogy már három hónapja egy rosszulléte sem volt. Ekkor derült ki, hogy tévedés történt. Az orvos összecserélt két levelet. Valancy aggódott, hogy mit gondol majd Barney. Félt a jövőtől, amit nélküle kell leélnie. Sok benyomás és megrázkódtatás érte. Nem hitte volna, hogy a férfi szereti őt.

Végül kiderültek a titkok, amik végig ott lappangtak a történetben, és a házaspár élete is jól alakult.

„Visszaadtad a hitemet a barátságban és a szerelemben. A világ ismét jó lett, mert te benne éltél. Hajlandó lettem volna egy örökkévalóságig úgy élni, ahogy megvoltunk. Már aznap éjjel ráébredtem erre, amikor hazajöttem, és életemben először láttam a házban a lámpavilágot. Este, éhesen hazatérni, és tudni, hogy finom vacsora, vidáman pattogó tűz és te vársz.”

A részletes tájleírások lélegzetelállító helyekre vezettek. Nagyon élveztem az olvasását. Ez egy gyönyörűen megírt történet. Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élettel és érzelmekkel teli történeteket.

Kasie West: Borrow my Heart (Borrow my Heart 1.)

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Wren már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell

Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.

Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?

Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben.”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2024

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: Borrow My Heart

Fordította: Hartinger Emese

Oldalszám: 312

ISBN: 978-963-584-522-4

Egy újabb Kasie West regény, ami beszippantott. Imádtam. Tetszettek a karakterek, a cselekmények, a háttértörténet, és a mélyebb mondanivalók, amiket azért ebben a könyvben is elrejtett az írónő. Na meg a kutyák és cicák! A hangsúlyos állatos cselekményszál úgy kellett, mint egy falat kenyér. Ettől lett igazán szerethető. Ha pedig azt kérdeznétek, hogy mi volt a kedvencem, akkor rávágnám, hogy Bean, illetve Wren és Asher kapcsolata Beannel. Egyszerűen elolvadtam tőle. Tetszett a romantikus szál, a viccesebbnél viccesebb kihívások, kínos szituációk, és sziporkázó párbeszédek. Amik nem tetszettek, azok az engedély nélkül közzétett Tiktok videók, amik miatt elég nagy kalamajka lett. Ugyanakkor megértettem, hogy a szerző valószínűleg prevenciós célzattal tette ezt a könyvbe. A mai világban, ahol a kamaszok is órákat töltenek a cyber térben, muszáj, hogy felhívja valaki a figyelmet az online jelenlét veszélyeire, illetve arra, hogy akaratlanul is pillanatokon belül szereplői lehetünk a neten terjedő vírusként terjedő viccesnek szánt videóknak, melyek legtöbbször megalázóak, és teret adnak az arctalan és bántó kommenteknek.

A főszereplő kamaszok kedvelhetőek, bár eléggé eltérő családi háttérrel rendelkeznek.

Asher családja nagy és hangos, ugyanakkor érezhető, hogy szeretik egymást. Míg Wren családja az édesapjából és a nővéréből áll, az édesanyjuk elhagyta őket, amikor a lány még csak tíz éves volt. Bár imádja az apukáját, vele és nővérével is sokszor távolságtartó. Ismerve az anyukával való kapcsolatát, nem csoda, hogy a lány bizalmatlan, szarkazmussal, szabályokkal védi magát, és mindent mániákusan kézben akar tartani. Ebből az élethelyzetből zökkenti ki őt Asher. Napról napra jobban megnyílik a külvilág felé, többet árul el magáról a fiúnak, mint bárki másnak a közvetlen környezetében. Ez egyszerre felszabadító és ijesztő számára.

Szórakoztató történet volt, és még meglepetéssel is tudott szolgálni. Voltak benne számomra nem tetsző részek is, de még ezekkel együtt is szerethető regényt kaptam, ami sűrűn mosolygásra késztetett.

Kasie West: Better Than Revenge – Bosszúból jeles

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Lehet, hogy az igaz szerelem még a bosszúnál is jobb?

Finley szeme előtt egyetlen cél lebeg: híres podcast-műsorvezetővé válni.

Az első lépés? Bejutni az iskola podcastcsapatába – hiszen valahol el kell kezdeni. Csakhogy a focimániás barátja, Jensen is jelentkezik ugyanarra a posztra… méghozzá az ő ötletével… és ezzel teljesen összezavarja és mélyen megbántja Finley-t.

Barátai segítségével bosszút forral, ám Jensent nem könnyű legyőzni. De nem is lehetetlen!

A sors különös fordulataként Finley rájön, hogy egészen tehetségesen rúg – így elhatározza, hogy megszerzi Jensen helyét az amerikaifoci-csapatban.

És ki mással edzhetne, mint Theóval, Jensen helyes, de öntelt ősellenségével?

Finley biztos benne, hogy Theo izmos karja, hullámos, sötét haja vagy önelégült mosolya nem terelheti el a figyelmét. Hiszen egy ilyen srácba sosem tudna beleszeretni. Ugye?

A szerelem játék – csak az nyerhet benne, aki pályára lép.”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2025

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: Better Than Revenge

Fordította: Hartinger Emese

Oldalszám: 328

ISBN: 978-963-584-683-2

Bár korilag már nem tartozom a célközönségbe, Kasie West könyveiben eddig nem csalódtam. Kellemes stílusban ír, könyvei többségben könnyedek és szórakoztatóak, alkalmanként megrázóak, sokszor elgondolkodtatóak. Mivel imádom az amerikai focit, nem volt kérdés, hogy ez a regénye is sorra kerül.

Adott egy Finley nevű lány, aki podcast-műsorvezető szeretne lenni, s ahhoz, hogy ezt az álmát megvalósítsa, úgy gondolja, hogy szüksége van a sulis műsorvezetői posztra. Azt hitte, hogy Jensen, a fiúja majd támogatja ebben, ám pont miatta nem kapja meg az áhított pozíciót. Ráadásul azért, mert a srác ellopta a lány egyik ötletét. Ez szerintem abszolút görény viselkedés volt a sráctól, és még csak bocsánatot sem kért, ehelyett viszont élő egyenesben savazta az akkor még barátnőjeként funkcionáló Finley-t. Persze ezután dobva lett, ám a srác nem volt hajlandó sem megbánni a viselkedését, sem pedig bocsánatot kérni a lánytól, inkább minden alkalmat megragadott arra, hogy éreztesse a lánnyal, hogy ő nem elég jó.

Szóval, amikor Finley és barátai kitervelték, hogy bizony jól megszívatják a drágát, tapsikoltam az örömtől. Pláne azután, hogy megismerhettem Theo Torres karakterét. Azonnal megkedveltem, bár sejtettem, hogy lesznek majd bonyodalmak. Persze így is lett.

Nagyon szerettem az amerikai focis jeleneteket, a beszélgetéseket Finley és Theo között, illetve Finley podcast interjúit, amiket a nagyijával készített. Igazi kis mosolycsalogatók voltak. Tetszettek a rejtélyek, a nyomozások, de leginkább Theo és Finley kettőse. Voltak a sziporkázó párbeszédek közben ügyetlenségek is, mert zavarban voltak, ami külön cukivá tette a regényt.

Rühelltem Jensent, aki a lehető legtaszítóbb szereplő volt a történetben, szóval Kasie West megírta a tini fiú és mugli változatát Dolores Umbridge-nak. :D

Nagyon tetszett a történet. Kellemes szövegezés, szórakoztató cselekmény, sziporkázó párbeszédek, szeretnivaló szereplők, az általam is imádott amerikai foci, romantika, rejtélyek, nyomozás, elgondolkodtató felvetések, szeretet és jókedv lengi körül ezt az ifjúsági regényt. Ha valamibe bele kellene kötnöm, az a mellékszereplők felületes ismertetése volt, de ebben a regényben még ez sem zavart.

Az írónő tud valamit, mert engem is magával ragadott a történet, pedig már jócskán kinőttem a célzott korosztályból.

Pontozás: 10/10

Kasie West: Szerelembe zárva

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Amikor Autumn Collinst véletlenül bezárják a könyvtárba egy egész hétvégére, úgy érzi, hogy ennél semmi nem lehetne rosszabb. De aztán kiderül, hogy Dax Miller is bent ragadt vele az épületben. Autumn nem sokat tud Daxről, csak annyit, hogy a fiú semmi jót jelent. Sok pletyka kering az iskolában valami verekedésről (és arról, hogy Dax emiatt került javítóintézetbe egy időre), meg azt is híresztelik, hogy magányos farkas. Egyszóval nem ő az ideális hétvégi partner. Autumn végig azzal nyugtatgatja magát, hogy Jeff (a már majdnem barátja), nemsokára észreveszi, hogy ott ragadt a könyvtárban, és a megmentésére siet.

Csakhogy Jeff nem érkezik meg. Senki nem érkezik meg.

Autumn lassan ráeszmél, hogy ezt a hétvégét kénytelen lesz automatából nyert ételekkel kihúzni, ráadásul egy olyan fiú társaságában, aki elég egyértelműen nem akar közösködni vele. Csakhogy az is kiderül, hogy Daxben sokkal több van annál, amit elsőre gondolna róla az ember. Autumn és Dax idővel — eleinte vonakodva, később már nem annyira vonakodva — lassan megnyílnak egymásnak. Autumn megdöbben, hogy milyen közel kerülnek egymáshoz. De vajon akkor is így érzik majd, ha véget ér a kalandos hétvége, és a lányt újra magával ragadja a régi élete és a régi szerelme?”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2019

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: By Your Side

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-403-624-1

Most fejeztem be a könyvet, és kissé vegyesek az érzéseim. A történet szövegezése kellemes, érthető, a cselekményvezetés gördülékeny, ugyanakkor tartalmilag kissé zavaros volt.

Dax okos, olvasni szerető, távolságtartó, zárkózott, terhelt múlttal rendelkező, érthető módon kissé kötődésfóbiás tizenhét éves srác, aki merő véletlenségből kénytelen három napot a főszereplő lány, Autumn társaságában tölteni, mert bezárták őket a könyvtárba. A lány minden cucca Jeff autójának csomagtartójában, a srác telója lemerült, a vezetékes készülékek meg el vannak zárva az épületen belül. Ez valahogy számomra kissé abszurd volt. Eleinte a lehető legkevesebbet kommunikálnak, szabályokat állítanak fel, a harmadik nap végére viszont eléggé sokat tudnak a másikról. Megnyílnak egymásnak, olyanokat is megosztanak a másikkal, amit senki más nem tud. Dax karakterével azonnal szimpatizáltam, viszont Autumn kissé idegesített. Nem feltétlenül tudom megmagyarázni, hogy mi volt a gondom vele, talán a történet felénél kialakuló kis „szerelmi háromszög”, vagy az, hogy kinevezte Dax-et unaloműzőnek. Hiába tudom, hogy nem gondolta komolyan, és sokkal inkább a srác „nem akarok senkihez kötődni” hozzáállása miatt nevezte a kettejük dolgát így, mégis zavart. Akkor kezdtem el megsajnálni, amikor Jeff legjobb barátja mindenért őt hibáztatta.

Számomra a Dax-szel közös jelenetek voltak a kedvencek, mert olyankor a lány őszinte és kedvelhető volt, viszont amikor Autumn a barátaival volt, az idegesített. A lány családját viszont kedveltem. Jó lett volna többet olvasni a tesójáról, vagy arról, ahogy bemutatta neki Dax-et.

Összességében véve szórakoztató ifjúsági regény, ám a szerző többi, általam olvasott könyvéhez képest talán kicsit gyengébb volt.

Pontozás: 10/9

Kasie West: Szerelem karnyújtásnyira

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Charlotte Reynolds három bátyjával és rendőr apjukkal nő fel. A fiús kiképzésnek is vannak előnyei: Charlie mindenkinél klasszabb futó, jobb kosaras és focijátékos, a baseballról sem sokan tudnak nála többet. Amikor kénytelen megkeresni a gyorshajtásért kiszabott pénzbüntetését, egy butikban kap munkát, és hirtelen a ruhák, sminkek és egyéb lányos dolgok ismeretlen világában találja magát. És ami még ennél is furcsább, egy olyan fiúval tölti az idejét, aki még sohasem látta, mire képes a focipályán.

A sok hazugság, amit annak érdekében eszel ki, hogy meg tudjon birkózni ezzel a nyomasztó, új világgal, nagyon megviseli, ezért éjszakánként kijár a kertbe, ahol (az őket elválasztó kerítés két oldalán ülve) a negyedik bátyként működő baráttal, Bradennel osztja meg a gondjait.

Vajon ezek a beszélgetések tudnak segíteni abban, hogy megküzdjön a rémálmaival, a múlttal, és mostani életével, ami nem olyan egyértelmű, mint a sportok játékszabályai?”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2020

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: On the Fence

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 288

ISBN: 978-963-403-865-8

Kasie West Kaliforniában él három lányával, fiával és a férjével. Első könyve 2013-ban jelent meg, és azóta töretlen a sikere. Főleg ifjúsági regényeket ír, az élete az írás, szeret a tengerparton sétálni és rockzenét hallgatni.

Kilenc könyve jelent meg eddig magyarul, melyből én eddig négyet olvastam, és mindegyiket szerettem valamiért.

A könyvről:

Imádtam az első betűtől az utolsóig. Vicces és könnyed, ugyanakkor nem hiányzik belőle a mélység és a dráma sem.

Adott egy tizenhat éves lány, Charlotte, akit mindenki Charlie-nak hív. Hat éves korában tragikus körülmények között veszítette el édesanyját, édesapja nevelte fel őt és három bátyját. Imádja a családját, a szomszéd fiút, valamint a sportokat. Lehet futás, foci, baseball vagy kosárlabda, Charlie brillíroz a pályán. Kissé vadóc énjét imádják a körülötte élők, bátyjaival és Braden-nel folyamatosan szívatják egymást, persze szeretetből. Édesapja próbálja felelősségre is tanítani. Amikor sokadjára elkapják gyorshajtásért, az édesapja arra kötelezi, hogy vállaljon munkát és fizesse ki a keresetéből az eléggé borsos büntetést. Így köt ki egy nem éppen átlagos ruhaüzletben, ahol azonnal pártfogásába veszi Linda, az üzlet kissé furcsa tulajdonosa. Az állás miatt kénytelen csajosabb ruhákat is felvenni, majd beszervezik „próbababának” egy sminkbemutatóra. A munka és az új ismerősök megnyitják előtte a kaput a női lét felé, megtapasztalja azt, ami kimaradt az életéből az édesanyja hiánya miatt. Rémálmok ellen számára a futás a gyógyír. Addig fut, míg annyira el nem fárad, hogy az álmok elkerüljék. Többek között ez is az oka annak, hogy sok srácot leköröz.

Braden élete sem könnyű, alkoholista apja megnehezíti az életét. Az tartja a felszínen, hogy a Reynolds tesókkal tölti a mindennapjait. Éjjelente pedig, amikor apja tombolása miatt nem tud aludni, kimegy a kertbe, és a kerítés túloldalán ücsörgő Charlie-val beszélget. Imádtam ezeket a beszélgetéseket, mert rengeteg dolgot megtudhattam ezáltal róluk.

A szereplőket nagyon gyorsan a szívembe zártam. A Raynolds család nagyon szeretnivaló. Tetszett a családi összetartás és a belsős poénok. A kedvenc részeim a könyvben a családjukhoz köthető, illetve természetesen Bradenhez.

A szerző a történetbe csempészett pár csavart, bár túl sok meglepetést nem okozott, a kiszámíthatóság egyáltalán nem zavart. A könyv stílusa és hangulata nagyon tetszett, szerintem pont az ilyen könnyed kis romantikusok kellenek néha az embernek. Főleg, mert nem túl csöpögős, a szereplők élete pedig korántsem tökéletes.

Pontozás: 10/10