Vámos Robi: Csak úgy - Ragyogtató versek csak úgy

 

„Ragyogtató versek felnőtteknek, gyerekeknek és örök gyerekeknek.

A versek nagy részét a Gyémántbogaraim inspirálták, örök hála nekik. Nélkülük nem tudtam volna megírni mindezt - és ha nem tudom megírni, akkor nem is tudtam volna kifejezni, ami bennem van!

Csak úgy

Mikor ott vagyok, nem álmodom

egy mosoly fénylik arcodon,

s minden olyan jó, csak úgy

Nem álmodom és ott vagyok,

a vágyaim nem túl nagyok

legyünk most kérlek, csak úgy!

Csak úgy, csak úgy,

ne kérdezd, miért:

Legyünk most a csak-úgy-lenniért!

Vámos Robi ”

Ajánlott kor: 10 éves kortól 110 éves korig

Kiadta: Táblácska.hu

Megjelent: 2020.

Oldalszám: 112

ISBN: 978-615-00-7767-3

Színezhető illusztrációk: Vámos Robi

Úgy gondoltam, Vámos Robi Never Mind című regénye után megismerkedem a 2020-ban megjelent verseskötetével is, amely egy üzenetet, hatvannégy verset és egy utószót tartalmaz. A versek különböző hosszúságúak, rendkívül pozitív hangvételűek, fényt és szeretetet sugároznak az olvasó felé. Igazi kis mosolycsalogatók a borús hétköznapokra.

Két kedvencem is lett: a Ragyogj című négysorosa, illetve a Megálltam című verse igazán szívet melengető és lényegre törő alkotás.

Amennyiben szeretnétek ti is kézbe venni ezt a lélekemelő verseskötetet, az alábbi linken megvásárolhatjátok: 

https://shop.vamosrobi.com/csak-ugy-verseskonyv

Vámos Robi: Never Mind – hagyjuk… nem számít

Fülszöveg:

„TÉNYLEG HAGYJUK? TÉNYLEG NEM SZÁMÍT?

Hanna kívülről nézve sokaknak csak egy kamasz. Csakhogy ő másként látja a világot. Képes észrevenni azt is, amit mások nem. Ezért vette észre elsőként, hogy a kishúga bajban van. És hiába szólt, hiába kérlelt… már késő volt.

A helyzet azóta egyre rosszabb.

Az anyja állandó szorongással küzd, az iskolában kívülállónak érzi magát, a tanárai átnéznek rajta. A barátai meg… inkább csak úgy… vannak.

Ebben a világban még egy plüssnyúl is többet tud az emberekről, mint a pszichológusok.

Most, évekkel később, Hanna megint tudja. És az anyja megint nem hisz neki. A tanárok pedig ismét mással vannak elfoglalva.

Csakhogy Hanna ezúttal már nem hajlandó csendben maradni.

Egy lány története, aki mindenkinél jobban tudja, milyen érzés láthatatlannak lenni. És aki mégis eldöntötte, hogy ha kell, egyedül is megment valakit. De mi lesz az ára annak, ha egy gyerek komolyabban veszi az életet, mint a felnőttek?

Ha neked is volt már olyan érzésed, hogy senki sem ért igazán, akkor ez a könyv biztosan neked szól. Sőt. Lehet, hogy rólad!

Szívszorítóan ismerős, fájóan pontos, mégis gyengéden felemelő regény egy belső világról, amit ritkán mutatunk meg.

Ha elolvasod, rájöhetsz, hogy igazából sosem vagy egyedül. És arra is, hogy mennyire fontos figyelni másokra – és magadra.”

Kiadta: Táblácska.hu

Megjelent: 2026.

Oldalszám: 240

ISBN: 978-615-6746-06-1

A borítóterv a szerző munkája.

A könyvbe beleolvashatsz itt: https://nevermindkonyv.hu/

Vámos Robi író, gyermek+szülő mentor, senior Gyémántbogár coach. Olyan, mint egy tündérkeresztapa, aki szebbé és jobbá akarja varázsolni a világot. Amikor először találkoztam az írásaival, még nem tudtam, ki ő, vagy mivel foglalkozik, a mondatai mégis az elevenembe vágtak. Rákerestem, és azóta követem a munkásságát.

A honlapján a bemutatkozásában van egy rész, amit annyira szeretek, hogy elhoztam nektek: „Én abban hiszek, hogy mindenki egy kicsit varázsló. Egy kicsit bátor, egy kicsit bolond, egy kicsit rendkívüli. És ez az, ami előre viszi a világot. Nem a tökéletesség, hanem a különbség; nem az elvárások, hanem az egyéniség. Mert amikor valaki elhiszi, hogy lehet más, amikor elhiszi, hogy amit érez, az nem gyengeség, hanem szupererő, akkor születik meg az igazi varázslat.”

Ugye milyen szép gondolat?

Legújabb könyve, a Never Mind kicsit más, mint az eddigiek. Nem motivációs vagy edukációs könyv, sokkal inkább egy regény. A szerző a főszereplő lány, Hanna személyén keresztül mutatja be a sokunk által jól ismert kamaszkori szorongást, és támpontot ad a tinédzsereknek, valamint szüleiknek a helyzet kezeléséhez. Megpróbálja áthidalni a generációs szakadékokat, így minden korosztály számára segítséget kínál. Ez a regény kicsit olyan, mint a dolgozathoz a megoldókulcs.

A címben szereplő „hagyjuk… nem számít” kifejezés egy általános reakció a tiniknél (is), amikor azt érzik, hogy a környezetüket nem érdekli a valódi véleményük vagy a fájdalmuk.

Hanna hatalmas terhet cipel, és úgy érzi, egyedül Nyunyu, a plüssnyúl érti meg őt. Persze ott van neki Orsi, Dávid, Mira és időnként Sári, de nekik sem mond el mindent; sokszor csak magában fogalmazza meg, ami a lelkét nyomja. Zárkózott és magányos.

A szüleivel való kapcsolata korántsem tökéletes: az édesanyjával sok a konfliktusa, amiben közrejátszik az az örökölt minta is, amelyet az anya hordoz magában. Olyan tudatalatti érzelmi, viselkedési és kommunikációs sémák mutatkoznak meg náluk, amelyek az édesanya és a nagypapa közötti kapcsolat miatt rögzültek. Ezektől a sémáktól rendkívül nehéz szabadulni – főleg úgy, hogy az édesanya sokáig tagadásban él, és nem látja be a probléma létezését. Az édesapa ebben a feszült környezetben sokszor a békítő szerepét tölti be. Egy alkalommal azonban igazán megmutatkozik, mennyire törődik Hannával: amikor a lány helyére ülve talál egy cetlit, beszélgetést kezdeményez róla. Ebből végül egy valódi, odafigyelős, mély beszélgetés bontakozik ki, ami mindkét félnek rengeteget ad.

A könyv témája nem könnyű, rengeteg érzést hoz a felszínre – bevallom, többször megkönnyeztem.

A kedvenc szereplőm Tamás bá volt, aki fényt vitt a diákok életébe. Nem hétköznapi módszerekkel tanított, a tananyagnál sokkal fontosabbnak tartotta a gyermekek lelkivilágát. Nemegyszer a matematika helyett is beszélgetős órát tartott, amelyek keretében igyekezett oldani a kamaszokban felgyűlő feszültséget. A diákjainak küldött cikkeiben és leveleiben olyan témákat vetett fel, amelyek segítettek a gyerekeknek megérteni az érzéseiket és a mindennapi történéseket. Nagyon tetszett, hogy kihangsúlyozta: a negatív érzések sem cikik, nem kell szégyellni, meg kell őket élni, és meg kell tanulni a helyükön kezelni őket!

Ez egy jól felépített, cselekményekben és érzelmekben gazdag regény, mely tele van fontos mondanivalóval, amire reményeim szerint rengetegen nyitottak lesznek. Számomra is sokat adott.

Ti mit gondoltok?

Szerintetek is nehéz megtörni az otthonról hozott, tudatalatti mintákat?

Nektek volt olyan „Tamás bá” az életetekben, akihez tinédzserként bármivel fordulhattatok?

Ti hogyan kezelitek, ha a környezetetekben egy kamasz bezárkózik és azt mondja: „hagyjuk... nem számít”?

Nektek is van/volt olyan plüssötök, akivel megosztjátok/megosztottátok a legmélyebb gondolataitokat? 

Három éves koromtól a bizalmasom

Roald Dahl: Matilda

Vigyázat! Cselekményleírást tartamazhat.

Fülszöveg:

„Matilda különleges lány, de a szülei sajnos komplett idióták.

Az apja szélhámos, az anyja meg sötét, mint egy belső zseb. Ki nem állhatják a lányukat, azt szeretnék, ha többet tévézne, és kevesebbet olvasna. Czukor kisasszony, a tündéri tanárnő viszont hamar rájön, hogy Matilda zseni. Az iskola rettegett igazgatónője azonban mindkettőjük életét megkeseríti… Még szerencse, hogy Matilda elképesztő trükköket tartogat a tarsolyában, és nem fél megmutatni a szörnyű felnőtteknek, hogy vele jobb nem ujjat húzni!

A Matilda a Kolibri Kiadó Roald Dahl-életműsorozatának második darabja, amelyet új fordításban, Totth Benedek tolmácsolásában olvashatunk.”

Kiadta: Kolibri kiadó

Megjelent: 2022 (harmadik kiadás)

Fordította: Totth Benedek

Fordítás alapjául szolgáló mű: Roald Dahl: Matilda

Oldalszám: 304

ISBN: 978-963-599-280-5

Illusztrálta: Quentin Blake

Nem sűrűn fordul elő, hogy előbb látom a filmet, mint hogy a könyvet olvasnám, ám most ez történt. Gyerekként láttam először a Matildát (1996-os film), és az igazat megvallva akkoriban elvarázsolt. Láttam egy kislányt (Matilda Wormwood – Mara Wilson), aki azon felül, hogy magas intelligenciával rendelkezett, varázserővel bírt. A gondolataival mozgatott dolgokat. Emlékszem akkoriban úgy gondoltam, hogy ez mennyire menő már… Na jó, a varázslat most is menő. Ki ne akarna tárgyakat mozgatni pusztán a gondolataival, illetve egy ujjmozdulattal? Mivel élénk képzelettel rendelkeztem, nem volt nehéz beleképzelnem magam Matilda helyébe. A film szereposztása szerintem kiváló lett, Danny DeVito tökéletesen hozta a rosszindulatú, kapzsi gazembert (Harry Wormwood), akit semmi más nem érdekelt, csak az, hogy minél könnyebben és gyorsabban meggazdagodjon, és nem érdekelte, ha ehhez mocskos módszereket kellett alkalmaznia.

Most, évekkel később kíváncsian és lelkesen vettem kézbe a könyvet, melyből az általam oly szeretett film született. Azt hittem, egy nap alatt kiolvasom, de meg kell vallanom, hogy nem így történt. Rettentően idegesített ugyanis, hogy lefordították a neveket is. Talán, ha nem láttam volna filmet, akkor nem zavart volt ez a dolog, ám így nagyon. Néhány oldal után le kellett tennem, mert nem igazán sikerült a lényegre koncentrálnom, mindig félrevitt, hogy fejben kijavítottam a neveket.

Egyébként érdekelne, hogy miként lett Miss Jennifer Honey-ból Czukor Janka, Miss Agatha Trunchbull-ból Dorong kisasszony, vagy épp Wormwood-ékból Lonczék. Értem én, hogy gyerekkönyv, és szerették volna könnyebbé tenni az olvasást a kisebbeknek, de például erre lehetett volna a könyv hátuljában található üres oldalak egyikét felhasználni, és az eredeti nevek mellé feltüntetni a kiejtésüket, ahogy néhány régebbi könyvnél tették azt más kiadók.

Mint ahogy azt már megszokhattuk, a könyv és a film között vannak kisebb-nagyobb eltérések, ami a történet cselekményszálát illeti, ám lényegében azért egyezik.

Adott egy nagyon okos és tehetséges kislány, akit elhanyagolnak a szülei. Egészen pici korától egyedül hagyták otthon, magának kellett gondoskodnia az ételről, szórakozásról. A való világban felnőtt fejjel ezt hívjuk kiskorú veszélyeztetésének.

Matilda olyan, mint egy kis szivacs, mindent magába szív. Mire iskolába kerül, ír, olvas, számol, minden érdekli, rengeteget olvas, és fejlett az erkölcsi és igazságérzete.

Ezért aztán amikor elég idősnek érezte magát, úgy döntött, ha igazságtalanságot tapasztal, azt megtorolja. Ebben lett segítségére az újonnan felfedezett különleges képessége is.

A könyvet körüllengi egyfajta szomorúság, ugyanakkor bőven akadtak mosolyfakasztó jelenetek is.

A pozitív szereplők abszolút kedvelhetőek, és Roald Dahl-nak sikerült egy olyan főgonoszt kreálnia, akit válogatás nélkül mindenki nyugodt szívvel utálhat.

Bár a könyv egy ifjúsági fantasy regény, és alapjáraton gyermekeknek íródott, szerintem a komolyabb témakörök miatt (lelki és fizikai bántalmazás, csalás, stb.) remek beszélgetésindító lehet az idősebbek körében is.

A kisebb-nagyobb zavaró dolgokon felülemelkedve egy igazán élvezhető regényt kaptam, bár számomra most a film verzió áll az első helyen.

Ana könyvajánlói - Lucy Maud Montgomery: A kék kastély

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„A huszonkilenc éves Valancy még sosem volt szerelmes, és mintha a boldogság is elkerülte volna. Hatalmaskodó anyja és tolakodó nagynénje árnyékában egy vigasza van csupán: John Foster „tiltott" könyvei, és a Kék Kastélyról szőtt ábrándjai.

Ekkor érkezik meg dr. Trent levele, és Valancy végre megfeledkezik az óvatosságról. Életében először azt teszi és mondja, amit akar. És hamarosan felfedez egy bámulatosan új, szerelemmel és kalanddal teli világot, ami legmerészebb álmait is felülmúlja.”

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2025

Eredeti mű: The Blue Castle

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Oldalszám: 224

ISBN: 978-963-267-677-7

Csupa humor, romantika, szépség és melegség ez a történet, mély mondanivalóval, csodás tájleírásokkal, a természet szeretetével, kalandvággyal és élettel. Van benne valami időtlen báj. A cselekmény annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet. Tele van érzelmekkel.

Valancy és Barney lassan ismerik meg egymást, és szeretnek egymásba.

Az írónő lenyűgöző érzékenységgel tárja fel a problémákat, mutatja be az embereket, és azt, hogy mennyire nincs igazuk. Nagyon erősek, részletesek a jellemrajzok és a tájleírások. Végig ott van a történetben, hogy mindig van választásunk önmagunk és a családnak megfelelés között. Lehet, hogy ott találjuk meg az otthonunkat, ahol nem is számítottunk volna rá.

Valancy, a húszas évei végén még nincs férjnél. Az élete egyhangú. Az elnyomó, sznob családja kimondja, amit gondol, nem számít, ha sértő. A lány később visszaadta nekik a szarkasztikus, csipkelődő beszólásokat. Öröm volt olvasni a fejlődéséről. Valancy szenvedélye a természeti leírásokról szóló könyvek olvasása, és a valódi természetben eltöltött idő. Évekig John Foster könyvei tartották benne a lelket.

Mivel megfélemlítették, kritizálták, ezért inkább szabadon engedte a fantáziáját, és lélekben a Kék Kastélyban élt.

„Minden, ami szép és csodálatos volt, abban a kastélyban volt.”

Amikor dr. Trent egy vizsgálat után levélben közölte vele, hogy halálos kimenetelű szívbetegségben szenved, megváltoztak a dolgok. Belátta, hogy korábban szinte mindentől félt. Dr. Trent levele felszabadította. Eldöntötte, hogy ezután csak a maga örömével törődik. Többé nem színlel semmit. Talán nem tesz meg mindent, amit szeretne, de többé olyat nem tesz, ami az akarata ellenére van. Nem félt a haláltól. Úgy döntött, hogy nem szól senkinek.

Nagyon szép volt, ahogy gondoskodott a haldokló Cecilia (Cissy) Gay-ről. A lány volt az első, akivel megosztotta a titkát a Kék Kastélyról. Tetszett, ahogy az írónő a sétáikról írt. Cissyt boldoggá tette, hogy Valancy vele volt. Sokat jelentett neki a társasága. Az apja is kedvelte Valancyt.

Bár korábban is találkozott Barney-val, de Abelnél (Cissy apja) ismerkedtek meg. Kiderült, hogy művelt, intelligens férfi. A nő szerette a kellemes hangját, különös mosolyát, vidáman csillogó szemeit. Természetesen és könnyen megtalálta a hangot vele. Egyre többet gondolt a férfira.

Amikor már biztosan tudta, hogy szereti Barneyt, mesélt neki a Kék Kastélyról. Beszélt arról is, hogy milyen volt az élete azelőtt, hogy házvezetőnőnek szegődött (a családja megrökönyödésére) Mr. Abel Gayhez és a lányához.

Cissy halála után Valancy nem akart visszatérni a családjához. Ő és Barney megállapodtak abban, hogy összeházasodnak. Barney saját bevallása szerint ekkor még nem volt szerelmes a nőbe, de nagyon kedves, szellemes, drága jó léleknek tartotta, és sajnálta is.

Valancy már négy napja élt a szigeten, amikor úgy döntött, hogy közli a rokonaival, hogy férjhez ment. A Stirling kláng úgy döntött, hogy halottnak tekintik Valancyt.

Elmúlt a nyár, és a nő nagyon boldog volt. Nem kellett a kispolgári hagyományokhoz ragaszkodniuk, nem kellett figyelembe venniük a rokonokat. Boldogan éltek szeretett kis házukban, a fenyvessel benőtt szigetükön. Valancy sokkal jobban nézett ki, egészségesebb lett. Júniusban döbbent rá, hogy már három hónapja egy rosszulléte sem volt. Ekkor derült ki, hogy tévedés történt. Az orvos összecserélt két levelet. Valancy aggódott, hogy mit gondol majd Barney. Félt a jövőtől, amit nélküle kell leélnie. Sok benyomás és megrázkódtatás érte. Nem hitte volna, hogy a férfi szereti őt.

Végül kiderültek a titkok, amik végig ott lappangtak a történetben, és a házaspár élete is jól alakult.

„Visszaadtad a hitemet a barátságban és a szerelemben. A világ ismét jó lett, mert te benne éltél. Hajlandó lettem volna egy örökkévalóságig úgy élni, ahogy megvoltunk. Már aznap éjjel ráébredtem erre, amikor hazajöttem, és életemben először láttam a házban a lámpavilágot. Este, éhesen hazatérni, és tudni, hogy finom vacsora, vidáman pattogó tűz és te vársz.”

A részletes tájleírások lélegzetelállító helyekre vezettek. Nagyon élveztem az olvasását. Ez egy gyönyörűen megírt történet. Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élettel és érzelmekkel teli történeteket.

Kasie West: Borrow my Heart (Borrow my Heart 1.)

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Wren már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell

Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.

Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?

Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben.”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2024

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: Borrow My Heart

Fordította: Hartinger Emese

Oldalszám: 312

ISBN: 978-963-584-522-4

Egy újabb Kasie West regény, ami beszippantott. Imádtam. Tetszettek a karakterek, a cselekmények, a háttértörténet, és a mélyebb mondanivalók, amiket azért ebben a könyvben is elrejtett az írónő. Na meg a kutyák és cicák! A hangsúlyos állatos cselekményszál úgy kellett, mint egy falat kenyér. Ettől lett igazán szerethető. Ha pedig azt kérdeznétek, hogy mi volt a kedvencem, akkor rávágnám, hogy Bean, illetve Wren és Asher kapcsolata Beannel. Egyszerűen elolvadtam tőle. Tetszett a romantikus szál, a viccesebbnél viccesebb kihívások, kínos szituációk, és sziporkázó párbeszédek. Amik nem tetszettek, azok az engedély nélkül közzétett Tiktok videók, amik miatt elég nagy kalamajka lett. Ugyanakkor megértettem, hogy a szerző valószínűleg prevenciós célzattal tette ezt a könyvbe. A mai világban, ahol a kamaszok is órákat töltenek a cyber térben, muszáj, hogy felhívja valaki a figyelmet az online jelenlét veszélyeire, illetve arra, hogy akaratlanul is pillanatokon belül szereplői lehetünk a neten terjedő vírusként terjedő viccesnek szánt videóknak, melyek legtöbbször megalázóak, és teret adnak az arctalan és bántó kommenteknek.

A főszereplő kamaszok kedvelhetőek, bár eléggé eltérő családi háttérrel rendelkeznek.

Asher családja nagy és hangos, ugyanakkor érezhető, hogy szeretik egymást. Míg Wren családja az édesapjából és a nővéréből áll, az édesanyjuk elhagyta őket, amikor a lány még csak tíz éves volt. Bár imádja az apukáját, vele és nővérével is sokszor távolságtartó. Ismerve az anyukával való kapcsolatát, nem csoda, hogy a lány bizalmatlan, szarkazmussal, szabályokkal védi magát, és mindent mániákusan kézben akar tartani. Ebből az élethelyzetből zökkenti ki őt Asher. Napról napra jobban megnyílik a külvilág felé, többet árul el magáról a fiúnak, mint bárki másnak a közvetlen környezetében. Ez egyszerre felszabadító és ijesztő számára.

Szórakoztató történet volt, és még meglepetéssel is tudott szolgálni. Voltak benne számomra nem tetsző részek is, de még ezekkel együtt is szerethető regényt kaptam, ami sűrűn mosolygásra késztetett.

Kasie West: Better Than Revenge – Bosszúból jeles

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Lehet, hogy az igaz szerelem még a bosszúnál is jobb?

Finley szeme előtt egyetlen cél lebeg: híres podcast-műsorvezetővé válni.

Az első lépés? Bejutni az iskola podcastcsapatába – hiszen valahol el kell kezdeni. Csakhogy a focimániás barátja, Jensen is jelentkezik ugyanarra a posztra… méghozzá az ő ötletével… és ezzel teljesen összezavarja és mélyen megbántja Finley-t.

Barátai segítségével bosszút forral, ám Jensent nem könnyű legyőzni. De nem is lehetetlen!

A sors különös fordulataként Finley rájön, hogy egészen tehetségesen rúg – így elhatározza, hogy megszerzi Jensen helyét az amerikaifoci-csapatban.

És ki mással edzhetne, mint Theóval, Jensen helyes, de öntelt ősellenségével?

Finley biztos benne, hogy Theo izmos karja, hullámos, sötét haja vagy önelégült mosolya nem terelheti el a figyelmét. Hiszen egy ilyen srácba sosem tudna beleszeretni. Ugye?

A szerelem játék – csak az nyerhet benne, aki pályára lép.”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2025

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: Better Than Revenge

Fordította: Hartinger Emese

Oldalszám: 328

ISBN: 978-963-584-683-2

Bár korilag már nem tartozom a célközönségbe, Kasie West könyveiben eddig nem csalódtam. Kellemes stílusban ír, könyvei többségben könnyedek és szórakoztatóak, alkalmanként megrázóak, sokszor elgondolkodtatóak. Mivel imádom az amerikai focit, nem volt kérdés, hogy ez a regénye is sorra kerül.

Adott egy Finley nevű lány, aki podcast-műsorvezető szeretne lenni, s ahhoz, hogy ezt az álmát megvalósítsa, úgy gondolja, hogy szüksége van a sulis műsorvezetői posztra. Azt hitte, hogy Jensen, a fiúja majd támogatja ebben, ám pont miatta nem kapja meg az áhított pozíciót. Ráadásul azért, mert a srác ellopta a lány egyik ötletét. Ez szerintem abszolút görény viselkedés volt a sráctól, és még csak bocsánatot sem kért, ehelyett viszont élő egyenesben savazta az akkor még barátnőjeként funkcionáló Finley-t. Persze ezután dobva lett, ám a srác nem volt hajlandó sem megbánni a viselkedését, sem pedig bocsánatot kérni a lánytól, inkább minden alkalmat megragadott arra, hogy éreztesse a lánnyal, hogy ő nem elég jó.

Szóval, amikor Finley és barátai kitervelték, hogy bizony jól megszívatják a drágát, tapsikoltam az örömtől. Pláne azután, hogy megismerhettem Theo Torres karakterét. Azonnal megkedveltem, bár sejtettem, hogy lesznek majd bonyodalmak. Persze így is lett.

Nagyon szerettem az amerikai focis jeleneteket, a beszélgetéseket Finley és Theo között, illetve Finley podcast interjúit, amiket a nagyijával készített. Igazi kis mosolycsalogatók voltak. Tetszettek a rejtélyek, a nyomozások, de leginkább Theo és Finley kettőse. Voltak a sziporkázó párbeszédek közben ügyetlenségek is, mert zavarban voltak, ami külön cukivá tette a regényt.

Rühelltem Jensent, aki a lehető legtaszítóbb szereplő volt a történetben, szóval Kasie West megírta a tini fiú és mugli változatát Dolores Umbridge-nak. :D

Nagyon tetszett a történet. Kellemes szövegezés, szórakoztató cselekmény, sziporkázó párbeszédek, szeretnivaló szereplők, az általam is imádott amerikai foci, romantika, rejtélyek, nyomozás, elgondolkodtató felvetések, szeretet és jókedv lengi körül ezt az ifjúsági regényt. Ha valamibe bele kellene kötnöm, az a mellékszereplők felületes ismertetése volt, de ebben a regényben még ez sem zavart.

Az írónő tud valamit, mert engem is magával ragadott a történet, pedig már jócskán kinőttem a célzott korosztályból.

Pontozás: 10/10

Kasie West: Szerelembe zárva

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Amikor Autumn Collinst véletlenül bezárják a könyvtárba egy egész hétvégére, úgy érzi, hogy ennél semmi nem lehetne rosszabb. De aztán kiderül, hogy Dax Miller is bent ragadt vele az épületben. Autumn nem sokat tud Daxről, csak annyit, hogy a fiú semmi jót jelent. Sok pletyka kering az iskolában valami verekedésről (és arról, hogy Dax emiatt került javítóintézetbe egy időre), meg azt is híresztelik, hogy magányos farkas. Egyszóval nem ő az ideális hétvégi partner. Autumn végig azzal nyugtatgatja magát, hogy Jeff (a már majdnem barátja), nemsokára észreveszi, hogy ott ragadt a könyvtárban, és a megmentésére siet.

Csakhogy Jeff nem érkezik meg. Senki nem érkezik meg.

Autumn lassan ráeszmél, hogy ezt a hétvégét kénytelen lesz automatából nyert ételekkel kihúzni, ráadásul egy olyan fiú társaságában, aki elég egyértelműen nem akar közösködni vele. Csakhogy az is kiderül, hogy Daxben sokkal több van annál, amit elsőre gondolna róla az ember. Autumn és Dax idővel — eleinte vonakodva, később már nem annyira vonakodva — lassan megnyílnak egymásnak. Autumn megdöbben, hogy milyen közel kerülnek egymáshoz. De vajon akkor is így érzik majd, ha véget ér a kalandos hétvége, és a lányt újra magával ragadja a régi élete és a régi szerelme?”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2019

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: By Your Side

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-403-624-1

Most fejeztem be a könyvet, és kissé vegyesek az érzéseim. A történet szövegezése kellemes, érthető, a cselekményvezetés gördülékeny, ugyanakkor tartalmilag kissé zavaros volt.

Dax okos, olvasni szerető, távolságtartó, zárkózott, terhelt múlttal rendelkező, érthető módon kissé kötődésfóbiás tizenhét éves srác, aki merő véletlenségből kénytelen három napot a főszereplő lány, Autumn társaságában tölteni, mert bezárták őket a könyvtárba. A lány minden cucca Jeff autójának csomagtartójában, a srác telója lemerült, a vezetékes készülékek meg el vannak zárva az épületen belül. Ez valahogy számomra kissé abszurd volt. Eleinte a lehető legkevesebbet kommunikálnak, szabályokat állítanak fel, a harmadik nap végére viszont eléggé sokat tudnak a másikról. Megnyílnak egymásnak, olyanokat is megosztanak a másikkal, amit senki más nem tud. Dax karakterével azonnal szimpatizáltam, viszont Autumn kissé idegesített. Nem feltétlenül tudom megmagyarázni, hogy mi volt a gondom vele, talán a történet felénél kialakuló kis „szerelmi háromszög”, vagy az, hogy kinevezte Dax-et unaloműzőnek. Hiába tudom, hogy nem gondolta komolyan, és sokkal inkább a srác „nem akarok senkihez kötődni” hozzáállása miatt nevezte a kettejük dolgát így, mégis zavart. Akkor kezdtem el megsajnálni, amikor Jeff legjobb barátja mindenért őt hibáztatta.

Számomra a Dax-szel közös jelenetek voltak a kedvencek, mert olyankor a lány őszinte és kedvelhető volt, viszont amikor Autumn a barátaival volt, az idegesített. A lány családját viszont kedveltem. Jó lett volna többet olvasni a tesójáról, vagy arról, ahogy bemutatta neki Dax-et.

Összességében véve szórakoztató ifjúsági regény, ám a szerző többi, általam olvasott könyvéhez képest talán kicsit gyengébb volt.

Pontozás: 10/9

Kasie West: Szerelem karnyújtásnyira

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Charlotte Reynolds három bátyjával és rendőr apjukkal nő fel. A fiús kiképzésnek is vannak előnyei: Charlie mindenkinél klasszabb futó, jobb kosaras és focijátékos, a baseballról sem sokan tudnak nála többet. Amikor kénytelen megkeresni a gyorshajtásért kiszabott pénzbüntetését, egy butikban kap munkát, és hirtelen a ruhák, sminkek és egyéb lányos dolgok ismeretlen világában találja magát. És ami még ennél is furcsább, egy olyan fiúval tölti az idejét, aki még sohasem látta, mire képes a focipályán.

A sok hazugság, amit annak érdekében eszel ki, hogy meg tudjon birkózni ezzel a nyomasztó, új világgal, nagyon megviseli, ezért éjszakánként kijár a kertbe, ahol (az őket elválasztó kerítés két oldalán ülve) a negyedik bátyként működő baráttal, Bradennel osztja meg a gondjait.

Vajon ezek a beszélgetések tudnak segíteni abban, hogy megküzdjön a rémálmaival, a múlttal, és mostani életével, ami nem olyan egyértelmű, mint a sportok játékszabályai?”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2020

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: On the Fence

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 288

ISBN: 978-963-403-865-8

Kasie West Kaliforniában él három lányával, fiával és a férjével. Első könyve 2013-ban jelent meg, és azóta töretlen a sikere. Főleg ifjúsági regényeket ír, az élete az írás, szeret a tengerparton sétálni és rockzenét hallgatni.

Kilenc könyve jelent meg eddig magyarul, melyből én eddig négyet olvastam, és mindegyiket szerettem valamiért.

A könyvről:

Imádtam az első betűtől az utolsóig. Vicces és könnyed, ugyanakkor nem hiányzik belőle a mélység és a dráma sem.

Adott egy tizenhat éves lány, Charlotte, akit mindenki Charlie-nak hív. Hat éves korában tragikus körülmények között veszítette el édesanyját, édesapja nevelte fel őt és három bátyját. Imádja a családját, a szomszéd fiút, valamint a sportokat. Lehet futás, foci, baseball vagy kosárlabda, Charlie brillíroz a pályán. Kissé vadóc énjét imádják a körülötte élők, bátyjaival és Braden-nel folyamatosan szívatják egymást, persze szeretetből. Édesapja próbálja felelősségre is tanítani. Amikor sokadjára elkapják gyorshajtásért, az édesapja arra kötelezi, hogy vállaljon munkát és fizesse ki a keresetéből az eléggé borsos büntetést. Így köt ki egy nem éppen átlagos ruhaüzletben, ahol azonnal pártfogásába veszi Linda, az üzlet kissé furcsa tulajdonosa. Az állás miatt kénytelen csajosabb ruhákat is felvenni, majd beszervezik „próbababának” egy sminkbemutatóra. A munka és az új ismerősök megnyitják előtte a kaput a női lét felé, megtapasztalja azt, ami kimaradt az életéből az édesanyja hiánya miatt. Rémálmok ellen számára a futás a gyógyír. Addig fut, míg annyira el nem fárad, hogy az álmok elkerüljék. Többek között ez is az oka annak, hogy sok srácot leköröz.

Braden élete sem könnyű, alkoholista apja megnehezíti az életét. Az tartja a felszínen, hogy a Reynolds tesókkal tölti a mindennapjait. Éjjelente pedig, amikor apja tombolása miatt nem tud aludni, kimegy a kertbe, és a kerítés túloldalán ücsörgő Charlie-val beszélget. Imádtam ezeket a beszélgetéseket, mert rengeteg dolgot megtudhattam ezáltal róluk.

A szereplőket nagyon gyorsan a szívembe zártam. A Raynolds család nagyon szeretnivaló. Tetszett a családi összetartás és a belsős poénok. A kedvenc részeim a könyvben a családjukhoz köthető, illetve természetesen Bradenhez.

A szerző a történetbe csempészett pár csavart, bár túl sok meglepetést nem okozott, a kiszámíthatóság egyáltalán nem zavart. A könyv stílusa és hangulata nagyon tetszett, szerintem pont az ilyen könnyed kis romantikusok kellenek néha az embernek. Főleg, mert nem túl csöpögős, a szereplők élete pedig korántsem tökéletes.

Pontozás: 10/10

Andrew Clements: Ami láthatatlan

Fülszöveg:

„Bobby Philips már korábban is érezte néha úgy, hogy láthatatlan. Például ha rámosolygott egy roppant népszerű szép lányra, és az valósággal keresztülnézett rajta. De mi történik, amikor ez a tökéletesen normális középiskolás fiú egy reggel a fürdőszobában kilép a zuhany alól, és nem látja magát? És ez nem a képzelete játéka, ő pedig nem afféle tébolyult tudós, aki a világ leigázására készül. Bobby nem akart láthatatlanná válni, az egész csupán megesett vele. Az a legrosszabb az egészben, hogy erről senkivel sem beszélhet anyán és apán kívül. Esete rögtön minden lap címoldalára kerülne. Időre van szükség, hogy valami kiutat találjanak. Mert addig Bobby számára nincs iskola, se barátok, sem megszokott élete, addig ő nem létezik, eltűnt személynek számít. És akkor találkozik Bobby egy szép nap a könyvtárban Aliciával. A lány vak, és a fiú nem tehet mást: szóba áll vele, aztán bizalmába, és végül a szívébe fogadja. És mi is bízni kezdünk benne, hogy Alicia fogja visszavezetni barátját az életbe. Andrew Clements, több díjnyertes ifjúsági regény szerzője lebilincselő történetet írt a fiútól, aki láthatatlanná válik, és ettől megtanul látni – látni olyasmit is, amire fel se figyelt odáig.”

Kiadta: Könyvmolyképző kiadó

Megjelenés éve: 2008

Fordítás alapjául szolgáló mű: Andrew Clements: Things Not Seen

Fordította: Tótfalusi István

Oldalszám: 272

ISBN: 978-963-245-015-5

Andrew Clements 1949. május 29-én született a New Jersey állambeli Camdenben. A szülei lelkes olvasók voltak, és az olvasás szeretetét továbbadták minden gyermeküknek. Andrew gyermekként nagyon szeretett olvasni, de akkoriban még nem gondolt arra, hogy író lesz. Abban viszont biztos volt, hogy összefüggés van a jó könyvek olvasása és az íróvá válás között.

Gyermekként a nyarakat a családjával egy Maine-i tó partján található faházban töltötték, s ezek a csendes, ám tartalmas nyarak, melyeket horgászattal, úszással és olvasással töltött, mind hozzájárult ahhoz, hogy később elkezdjen úgy gondolkodni, mint egy író. A középiskola utolsó évében az angoltanára nagyon megdicsérte az egyik versét, viccesnek nevezte, majd hozzátette, hogy ki kellene adni! Ez a dicséret jó érzéssel töltötte el, hiszen a tanárnő sem az ötösöket, sem pedig a dicséreteket nem osztogatta túl sűrűn. A Northwestern Egyetemre járt irodalom szakra. Hitt magában és az írói tehetségében, s ezt a hitet csak megerősítette a professzoraitól érkező pozitív visszajelzés, melyet az esszéire kapott. Egyetemi évei alatt, alkalmanként írt néhány verset, illetve miután megtanult gitározni, pár dalszöveget is. A dalszövegírás után elhelyezkedett egy kiadónál, majd egy év múlva, egy barátja kérésére segített egy új cég alapításában, mely kiváló minőségű gyermekkönyveket importált Európából. Értékesítési vezetőként egy nagyszerű csapattal dolgozott együtt, akik gyorsan megtanították a könyvkiadásra. Szerkesztőként csodálatosan tehetséges szerzőkkel, illusztrátorokkal és szerző-illusztrátorokkal dolgozott együtt. Életre szóló barátságokat kötött. És amíg ott dolgozott, megjelentek az első képeskönyvei is. A nagy sikert és ismertséget a Frindle (magyarul: Frindli, avagy a nagy ötlet) című könyve hozta meg számára 1996-ban, ezután lett teljes munkaidős író. Feleségével Maine-ben alapítottak családot, nem messze a gyermekkori nyaralóhelyüktől. Élete során több mint nyolcvan könyve jelent meg, sajnos magyar nyelven csak egy töredéke.

2019. november 28-án hunyt el.

A könyvről:

A hiányosságokat leszámítva, alapjaiban véve egy szórakoztató ifjúsági regényt sikerült kézbe venni. Ugyanakkor a történet elolvasása után maradtak kérdéseim. A vége kissé lezáratlan maradt. Persze, Bobby helyzete rendeződött, de mi volt utána? Jó lett volna egy utószó, melyben említést tesznek arról pár mondatban, hogy mi lett Bobby és Alicia sorsa, illetve mit tettek a szülők az egész kalamajka után.

A történetvezetés viszonylag gördülékeny volt, bár az elején nem sikerült azonnal magával ragadnia. Kissé kuszának tűnt, aztán lassan minden a helyére került.

Adott egy gimnazista srác, aki egyik nap arra ébred, hogy láthatatlan lett. Elég abszurd, nem igaz? Ezután hatalmas galiba kerekedik, amiben szerepet kap egy baleset, a gyámügy és a rendőrség, valamint egy vak lány és a családja.

Örülök, hogy a láthatatlanság okának nem valami misztikus dolgot talált ki a szerző, hanem nagyjából logikus, fizikával összefüggő okokkal magyarázta.

A karakterek kidolgozottsága kissé felületes volt. Amit a két szülőpárosról megtudhattam a történet során, az nem igazán kedveltette őket meg velem. Voltak ugyan szimpatikus megnyilvánulásaik, ám összességét tekintve inkább semlegesek maradtak. Ugyanakkor Bobby és Alicia kedvelhető szereplő volt, még ha róluk sem derült ki túl sok. A párbeszédeik tetszettek, ugyanakkor a tetteik nem feltétlenül tükrözik a kamaszokét.

Ez a történet nem az a magába szippantós, izgalmas vagy akár bődületes humorral megáldott könyv, de ha elvárások nélkül olvassa valaki, akkor egy kissé ugyan félkésznek ható, de szórakoztató regényt kap az olvasó.

Pontozás: 10/8

Segítő könyvek gyerekeknek

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy miképp lehet segíteni a gyermekeknek a stressz kezelésében, illetve az érzelmeik útvesztőiben való eligazodásban. Régebben nem igazán lehetetett könnyen fellelhető olvasmányokra lelni ebben a témában, szerencsére ez mára már nincs teljesen így, bár még bőven ráférne a kínálatra egy bővítés.

Azt hiszem, talán a kamaszok vannak jobb helyzetben ilyen téren, hiszen számukra azért már van pár igen jó könyv, ami segít hasznos technikákat elsajátítani.

Ilyenek például Helaine Becker írásai, melyek kamaszoknak nyújtanak segítséget a mindennapi feszültségek feloldásához, stresszkezeléshez, ellazuláshoz. A könyveiről egyébként itt a blogon is olvashattok.

Illetve szintén ilyenek Vámos Robi könyvei is, amik flastromok a lélek sebeinek. Vámos Robi őszintén és közvetlenül közelít az olvasóhoz, sokszor humorral fűszerezi mondandóját, ezzel oldva mindenkiben a láthatatlan görcsöt. Pozitív, motiváló hangvételű könyveivel eszközöket ad mind a segítségre, támogatásra szoruló gyermekeknek, mind pedig a segíteni akaró felnőtteknek. Szerintem Robi könyvei abszolút hiánypótló írások, nem véletlen, hogy ennyire népszerűek.

Kádár Annamária Mesepszichológia című könyve inkább a felnőtteknek szól, bár már van hozzá tartozó mesekönyv is, amit a szülők és gyerekek együtt olvashatnak.

Lori Lite mesekönyvei viszont 6-8 éves kor között remek kiindulópontként szolgálhatnak, ahogy Lauren Stockly és Ellen Surrey közös mesekönyve is. Ezeket szeretném most számotokra kicsit bemutatni.

Lori Lite amerikai írónő és a Stress Free Kids alapítója, aki a gyermekek stresszkezelésével foglalkozik. Relaxációs mesekönyveivel a szorongás és agresszió kezeléséhez próbál eszközt adni a kicsiknek, méghozzá úgy, hogy a szereplői által próbálja játékosan megtanítani a megfelelő légzéstechnikákat.

Elég sok kritika érte, mely szerint a történetei nem kötik le a gyerekeket, nem valósághűek (a sellő, akinek szárnyai vannak, azt kéri a poliptól, hogy feszítse meg a lábujjait és lábfejeit, illetve a kezeit és ujjait), illetve, hogy éles helyzetben nem sikerül alkalmazni a gyereknek ezeket a technikákat, ám véleményem szerint ez utóbbi csak gyakorlás kérdése. Illetve ahogy a felnőttek, úgy a gyermekek is más-más egyéniségek, így az érdeklődési körük sem feltétlenül azonos. Ezért is jó, hogy többféle történet jelent meg ugyanazzal a technikával, mert így a különböző személyiségű gyermekek megtalálhatják a hozzájuk illő mesét.

Az egyik ismerősöm kisfiának A dühös polip című mese vált be, másik ismerős lányainak inkább a Buborékrepülés című mese tetszett jobban, míg megint másnak A Vidra-öböl.

Lori Lite: A dühös polip

Fülszöveg:

A kis polip megtanulja, hogyan nyugtassa meg magát, amikor nagyon dühös. A progresszív izomrelaxácó – melyet e mesekönyvből könnyedén és élvezettel sajátíthat el gyermekünk – ellazítja a testet és lecsendesíti az elmét. Alkalmazása hatékonyan csökkenti a stresszt, a szorongást és az agressziót, a gyermek képes lesz uralni nehéz érzéseit, és könnyebben elalszik.

„Szülőként, pedagógusként – bármennyire is szeretnénk – nem óvhatjuk meg gyermekeinket minden stressztől, szorongástól. Abban segíthetünk nekik, hogy hatékony megküzdési stratégiákat dolgozzanak ki a nehéz helyzetekre. A progresszív izomrelaxáció módszere azon alapszik, hogy érzelmi tónusunk és izomtónusunk között kapcsolat van: ha a testünk ellazul, a lelkünk is követni fogja. Ezt a technikát tanítja meg e kedves mesekönyv, amely kis lépésekben, játékosan juttatja el a gyermeket a relaxáció élményéhez.”

Dr. Kádár Annamária, pszichológus, egyetemi adjunktus

„Nélkülözhetetlen könyv mindenkinek, akinek gyereke van, vagy gyerekekkel dolgozik!”

Dr. L. Teegargen, klinikai szakpszichológus

„Gyermekpszichológusként rendszeresen használom ezt a könyvet – a gyerekek és a szülők egyaránt szeretik! Gyerekbarát és élvezetes módon tanítja meg az aktív megküzdéshez szükséges ellazulást. Lássuk be: még a felnőtteket sem könnyű rávenni, hogy gyakorolják a relaxációt, e könyv segítségével azonban a gyerekeknek minden megerőltetés nélkül megy.”

Dr. D. Davis, gyermekpszichológus

Kiadó: Kulcslyuk Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2014

Oldalszám: 28

ISBN: 9786155281198

Lori Lite: A Vidra-öböl

Fülszöveg:

E kedves mesekönyv hősei, a kis sellő és a vidrák megtanítják gyermekünknek a mélylégzés helyes technikáját, melynek segítségével gyorsan megnyugtathatja magát, hatékonyan csökkentheti szorongását, dühét, sőt, még az átélt fizikai fájdalom intenzitását is.

„A mélylégzés az egyik legegyszerűbb relaxációs gyakorlat. Stresszes, szorongáskeltő helyzetekben hajlamosak vagyunk szaporán és felszínesen lélegezni, amivel fenntartjuk feszült állapotunkat. Ha gyermekünk elsajátítja a lassú ütemű mélylégzést, könnyebben meg tud majd nyugodni, képes lesz uralni szorongását és agresszióját.”

Dr. Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus

„Gyógypedagógusként autista, Asperger-szindrómás és más speciális szükségletű gyerekekkel dolgozom, akiknek komoly nehézséget okoz az érzelmeik szabályozása. Lori Lite könyvei óriási segítséget jelentenek számomra. A gyerekek rendszeresen használják a légzéstechnikákat, amikor szoronganak vagy dühösek. Köszönöm!”

K. M. Checo gyógypedagógus

Kiadó: Kulcslyuk Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2014

Oldalszám: 28

ISBN: 9786155281204

Lori Lite: Buborékrepülés

Fülszöveg:

A relaxációs mesekönyv-sorozat Buborékrepülés című kötete olyan vizualizációs technikát tanít a gyerekeknek, melynek segítségével eredményesen kezelhető a stressz és a szorongás. Kutatási eredmények szerint a rendszeres vizualizáció pozitív hatással van az általános egészségi állapotra, a kreativitásra, sőt a fizikai teljesítményre is. Betegség esetén gyorsítja a gyógyulást és csökkenti a fájdalmat. A színes mentális képek segítenek ellazítani a testet, elcsendesíteni az elmét és álomba merülni.

„Gyermekorvosként szívből ajánlom a könyvet a klienseimnek és családjuknak. Az én fiamnak is nagyon sokat segített.” Kelly Giaquinto

„E képzeletbeli utazás során a gyerekek megalkothatják a saját buborékjukat, amelybe belelépve biztonságban érezhetik magukat.” Tracey Lenac

Kiadó: Kulcslyuk Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2015

Oldalszám: 32

ISBN: 9786155281242

Számomra az Ismerd meg a szörnyeidet! című mesekönyv volt a kedvenc. Aranyos történet, fontos mondanivalóval, ráadásul gyakorlatokat is bemutatott.

Ellen Surrey - Lauren Stockly: Ismerd ​meg a szörnyeidet! - Mindfulness mesekönyv az érzelmek elfogadásához és kezeléséhez

Fülszöveg:

Ezzy egyre jobban szenved a nyomában loholó szörnyektől, vagyis Haragtól, Aggodalomtól, Szomorúságtól és Félelemtől. Hiába igyekszik elkerülni őket, vagy elmenekülni előlük, előbb-utóbb mindig utolérik. Végül segítséget kér az anyukájától, aki elárulja, mit is akarnak üzenni neki ezek a szörnyek, és hogyan engedheti őket közelebb magához. Olyan módszereket mutat, amelyek segítségével Ezzy egyre jobban elboldogul Haraggal, Aggodalommal, Félelemmel és Szomorúsággal is: már nem retteg tőlük, képes megérteni az üzeneteiket, és együtt tud maradni velük, amíg kell.

A gyermekpszichológus szerző által írt okos és megnyugtató könyv segít megérteni a nehéz érzések természetét, eloszlatja a gyermeki félelmeket, és megtanítja, hogyan lehet jól kezelni a szorongató, kellemetlen belső élményeket. A tudatos jelenlét alapú mese elsősorban a 4-9 éves korosztály számára ajánlott, de nagyobb gyerekek, sőt felnőttek is jó hasznát vehetik a benne foglalt ismereteknek.

Kiadó: Kulcslyuk Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2022

Oldalszám: 40

ISBN: 9786155932861