Kasie West: Szerelembe zárva

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Amikor Autumn Collinst véletlenül bezárják a könyvtárba egy egész hétvégére, úgy érzi, hogy ennél semmi nem lehetne rosszabb. De aztán kiderül, hogy Dax Miller is bent ragadt vele az épületben. Autumn nem sokat tud Daxről, csak annyit, hogy a fiú semmi jót jelent. Sok pletyka kering az iskolában valami verekedésről (és arról, hogy Dax emiatt került javítóintézetbe egy időre), meg azt is híresztelik, hogy magányos farkas. Egyszóval nem ő az ideális hétvégi partner. Autumn végig azzal nyugtatgatja magát, hogy Jeff (a már majdnem barátja), nemsokára észreveszi, hogy ott ragadt a könyvtárban, és a megmentésére siet.

Csakhogy Jeff nem érkezik meg. Senki nem érkezik meg.

Autumn lassan ráeszmél, hogy ezt a hétvégét kénytelen lesz automatából nyert ételekkel kihúzni, ráadásul egy olyan fiú társaságában, aki elég egyértelműen nem akar közösködni vele. Csakhogy az is kiderül, hogy Daxben sokkal több van annál, amit elsőre gondolna róla az ember. Autumn és Dax idővel — eleinte vonakodva, később már nem annyira vonakodva — lassan megnyílnak egymásnak. Autumn megdöbben, hogy milyen közel kerülnek egymáshoz. De vajon akkor is így érzik majd, ha véget ér a kalandos hétvége, és a lányt újra magával ragadja a régi élete és a régi szerelme?”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2019

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: By Your Side

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-403-624-1

Most fejeztem be a könyvet, és kissé vegyesek az érzéseim. A történet szövegezése kellemes, érthető, a cselekményvezetés gördülékeny, ugyanakkor tartalmilag kissé zavaros volt.

Dax okos, olvasni szerető, távolságtartó, zárkózott, terhelt múlttal rendelkező, érthető módon kissé kötődésfóbiás tizenhét éves srác, aki merő véletlenségből kénytelen három napot a főszereplő lány, Autumn társaságában tölteni, mert bezárták őket a könyvtárba. A lány minden cucca Jeff autójának csomagtartójában, a srác telója lemerült, a vezetékes készülékek meg el vannak zárva az épületen belül. Ez valahogy számomra kissé abszurd volt. Eleinte a lehető legkevesebbet kommunikálnak, szabályokat állítanak fel, a harmadik nap végére viszont eléggé sokat tudnak a másikról. Megnyílnak egymásnak, olyanokat is megosztanak a másikkal, amit senki más nem tud. Dax karakterével azonnal szimpatizáltam, viszont Autumn kissé idegesített. Nem feltétlenül tudom megmagyarázni, hogy mi volt a gondom vele, talán a történet felénél kialakuló kis „szerelmi háromszög”, vagy az, hogy kinevezte Dax-et unaloműzőnek. Hiába tudom, hogy nem gondolta komolyan, és sokkal inkább a srác „nem akarok senkihez kötődni” hozzáállása miatt nevezte a kettejük dolgát így, mégis zavart. Akkor kezdtem el megsajnálni, amikor Jeff legjobb barátja mindenért őt hibáztatta.

Számomra a Dax-szel közös jelenetek voltak a kedvencek, mert olyankor a lány őszinte és kedvelhető volt, viszont amikor Autumn a barátaival volt, az idegesített. A lány családját viszont kedveltem. Jó lett volna többet olvasni a tesójáról, vagy arról, ahogy bemutatta neki Dax-et.

Összességében véve szórakoztató ifjúsági regény, ám a szerző többi, általam olvasott könyvéhez képest talán kicsit gyengébb volt.

Pontozás: 10/9

Kasie West: Szerelem karnyújtásnyira

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Charlotte Reynolds három bátyjával és rendőr apjukkal nő fel. A fiús kiképzésnek is vannak előnyei: Charlie mindenkinél klasszabb futó, jobb kosaras és focijátékos, a baseballról sem sokan tudnak nála többet. Amikor kénytelen megkeresni a gyorshajtásért kiszabott pénzbüntetését, egy butikban kap munkát, és hirtelen a ruhák, sminkek és egyéb lányos dolgok ismeretlen világában találja magát. És ami még ennél is furcsább, egy olyan fiúval tölti az idejét, aki még sohasem látta, mire képes a focipályán.

A sok hazugság, amit annak érdekében eszel ki, hogy meg tudjon birkózni ezzel a nyomasztó, új világgal, nagyon megviseli, ezért éjszakánként kijár a kertbe, ahol (az őket elválasztó kerítés két oldalán ülve) a negyedik bátyként működő baráttal, Bradennel osztja meg a gondjait.

Vajon ezek a beszélgetések tudnak segíteni abban, hogy megküzdjön a rémálmaival, a múlttal, és mostani életével, ami nem olyan egyértelmű, mint a sportok játékszabályai?”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2020

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: On the Fence

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 288

ISBN: 978-963-403-865-8

Kasie West Kaliforniában él három lányával, fiával és a férjével. Első könyve 2013-ban jelent meg, és azóta töretlen a sikere. Főleg ifjúsági regényeket ír, az élete az írás, szeret a tengerparton sétálni és rockzenét hallgatni.

Kilenc könyve jelent meg eddig magyarul, melyből én eddig négyet olvastam, és mindegyiket szerettem valamiért.

A könyvről:

Imádtam az első betűtől az utolsóig. Vicces és könnyed, ugyanakkor nem hiányzik belőle a mélység és a dráma sem.

Adott egy tizenhat éves lány, Charlotte, akit mindenki Charlie-nak hív. Hat éves korában tragikus körülmények között veszítette el édesanyját, édesapja nevelte fel őt és három bátyját. Imádja a családját, a szomszéd fiút, valamint a sportokat. Lehet futás, foci, baseball vagy kosárlabda, Charlie brillíroz a pályán. Kissé vadóc énjét imádják a körülötte élők, bátyjaival és Braden-nel folyamatosan szívatják egymást, persze szeretetből. Édesapja próbálja felelősségre is tanítani. Amikor sokadjára elkapják gyorshajtásért, az édesapja arra kötelezi, hogy vállaljon munkát és fizesse ki a keresetéből az eléggé borsos büntetést. Így köt ki egy nem éppen átlagos ruhaüzletben, ahol azonnal pártfogásába veszi Linda, az üzlet kissé furcsa tulajdonosa. Az állás miatt kénytelen csajosabb ruhákat is felvenni, majd beszervezik „próbababának” egy sminkbemutatóra. A munka és az új ismerősök megnyitják előtte a kaput a női lét felé, megtapasztalja azt, ami kimaradt az életéből az édesanyja hiánya miatt. Rémálmok ellen számára a futás a gyógyír. Addig fut, míg annyira el nem fárad, hogy az álmok elkerüljék. Többek között ez is az oka annak, hogy sok srácot leköröz.

Braden élete sem könnyű, alkoholista apja megnehezíti az életét. Az tartja a felszínen, hogy a Reynolds tesókkal tölti a mindennapjait. Éjjelente pedig, amikor apja tombolása miatt nem tud aludni, kimegy a kertbe, és a kerítés túloldalán ücsörgő Charlie-val beszélget. Imádtam ezeket a beszélgetéseket, mert rengeteg dolgot megtudhattam ezáltal róluk.

A szereplőket nagyon gyorsan a szívembe zártam. A Raynolds család nagyon szeretnivaló. Tetszett a családi összetartás és a belsős poénok. A kedvenc részeim a könyvben a családjukhoz köthető, illetve természetesen Bradenhez.

A szerző a történetbe csempészett pár csavart, bár túl sok meglepetést nem okozott, a kiszámíthatóság egyáltalán nem zavart. A könyv stílusa és hangulata nagyon tetszett, szerintem pont az ilyen könnyed kis romantikusok kellenek néha az embernek. Főleg, mert nem túl csöpögős, a szereplők élete pedig korántsem tökéletes.

Pontozás: 10/10

Andrew Clements: Ami láthatatlan

Fülszöveg:

„Bobby Philips már korábban is érezte néha úgy, hogy láthatatlan. Például ha rámosolygott egy roppant népszerű szép lányra, és az valósággal keresztülnézett rajta. De mi történik, amikor ez a tökéletesen normális középiskolás fiú egy reggel a fürdőszobában kilép a zuhany alól, és nem látja magát? És ez nem a képzelete játéka, ő pedig nem afféle tébolyult tudós, aki a világ leigázására készül. Bobby nem akart láthatatlanná válni, az egész csupán megesett vele. Az a legrosszabb az egészben, hogy erről senkivel sem beszélhet anyán és apán kívül. Esete rögtön minden lap címoldalára kerülne. Időre van szükség, hogy valami kiutat találjanak. Mert addig Bobby számára nincs iskola, se barátok, sem megszokott élete, addig ő nem létezik, eltűnt személynek számít. És akkor találkozik Bobby egy szép nap a könyvtárban Aliciával. A lány vak, és a fiú nem tehet mást: szóba áll vele, aztán bizalmába, és végül a szívébe fogadja. És mi is bízni kezdünk benne, hogy Alicia fogja visszavezetni barátját az életbe. Andrew Clements, több díjnyertes ifjúsági regény szerzője lebilincselő történetet írt a fiútól, aki láthatatlanná válik, és ettől megtanul látni – látni olyasmit is, amire fel se figyelt odáig.”

Kiadta: Könyvmolyképző kiadó

Megjelenés éve: 2008

Fordítás alapjául szolgáló mű: Andrew Clements: Things Not Seen

Fordította: Tótfalusi István

Oldalszám: 272

ISBN: 978-963-245-015-5

Andrew Clements 1949. május 29-én született a New Jersey állambeli Camdenben. A szülei lelkes olvasók voltak, és az olvasás szeretetét továbbadták minden gyermeküknek. Andrew gyermekként nagyon szeretett olvasni, de akkoriban még nem gondolt arra, hogy író lesz. Abban viszont biztos volt, hogy összefüggés van a jó könyvek olvasása és az íróvá válás között.

Gyermekként a nyarakat a családjával egy Maine-i tó partján található faházban töltötték, s ezek a csendes, ám tartalmas nyarak, melyeket horgászattal, úszással és olvasással töltött, mind hozzájárult ahhoz, hogy később elkezdjen úgy gondolkodni, mint egy író. A középiskola utolsó évében az angoltanára nagyon megdicsérte az egyik versét, viccesnek nevezte, majd hozzátette, hogy ki kellene adni! Ez a dicséret jó érzéssel töltötte el, hiszen a tanárnő sem az ötösöket, sem pedig a dicséreteket nem osztogatta túl sűrűn. A Northwestern Egyetemre járt irodalom szakra. Hitt magában és az írói tehetségében, s ezt a hitet csak megerősítette a professzoraitól érkező pozitív visszajelzés, melyet az esszéire kapott. Egyetemi évei alatt, alkalmanként írt néhány verset, illetve miután megtanult gitározni, pár dalszöveget is. A dalszövegírás után elhelyezkedett egy kiadónál, majd egy év múlva, egy barátja kérésére segített egy új cég alapításában, mely kiváló minőségű gyermekkönyveket importált Európából. Értékesítési vezetőként egy nagyszerű csapattal dolgozott együtt, akik gyorsan megtanították a könyvkiadásra. Szerkesztőként csodálatosan tehetséges szerzőkkel, illusztrátorokkal és szerző-illusztrátorokkal dolgozott együtt. Életre szóló barátságokat kötött. És amíg ott dolgozott, megjelentek az első képeskönyvei is. A nagy sikert és ismertséget a Frindle (magyarul: Frindli, avagy a nagy ötlet) című könyve hozta meg számára 1996-ban, ezután lett teljes munkaidős író. Feleségével Maine-ben alapítottak családot, nem messze a gyermekkori nyaralóhelyüktől. Élete során több mint nyolcvan könyve jelent meg, sajnos magyar nyelven csak egy töredéke.

2019. november 28-án hunyt el.

A könyvről:

A hiányosságokat leszámítva, alapjaiban véve egy szórakoztató ifjúsági regényt sikerült kézbe venni. Ugyanakkor a történet elolvasása után maradtak kérdéseim. A vége kissé lezáratlan maradt. Persze, Bobby helyzete rendeződött, de mi volt utána? Jó lett volna egy utószó, melyben említést tesznek arról pár mondatban, hogy mi lett Bobby és Alicia sorsa, illetve mit tettek a szülők az egész kalamajka után.

A történetvezetés viszonylag gördülékeny volt, bár az elején nem sikerült azonnal magával ragadnia. Kissé kuszának tűnt, aztán lassan minden a helyére került.

Adott egy gimnazista srác, aki egyik nap arra ébred, hogy láthatatlan lett. Elég abszurd, nem igaz? Ezután hatalmas galiba kerekedik, amiben szerepet kap egy baleset, a gyámügy és a rendőrség, valamint egy vak lány és a családja.

Örülök, hogy a láthatatlanság okának nem valami misztikus dolgot talált ki a szerző, hanem nagyjából logikus, fizikával összefüggő okokkal magyarázta.

A karakterek kidolgozottsága kissé felületes volt. Amit a két szülőpárosról megtudhattam a történet során, az nem igazán kedveltette őket meg velem. Voltak ugyan szimpatikus megnyilvánulásaik, ám összességét tekintve inkább semlegesek maradtak. Ugyanakkor Bobby és Alicia kedvelhető szereplő volt, még ha róluk sem derült ki túl sok. A párbeszédeik tetszettek, ugyanakkor a tetteik nem feltétlenül tükrözik a kamaszokét.

Ez a történet nem az a magába szippantós, izgalmas vagy akár bődületes humorral megáldott könyv, de ha elvárások nélkül olvassa valaki, akkor egy kissé ugyan félkésznek ható, de szórakoztató regényt kap az olvasó.

Pontozás: 10/8

Segítő könyvek gyerekeknek

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy miképp lehet segíteni a gyermekeknek a stressz kezelésében, illetve az érzelmeik útvesztőiben való eligazodásban. Régebben nem igazán lehetetett könnyen fellelhető olvasmányokra lelni ebben a témában, szerencsére ez mára már nincs teljesen így, bár még bőven ráférne a kínálatra egy bővítés.

Azt hiszem, talán a kamaszok vannak jobb helyzetben ilyen téren, hiszen számukra azért már van pár igen jó könyv, ami segít hasznos technikákat elsajátítani.

Ilyenek például Helaine Becker írásai, melyek kamaszoknak nyújtanak segítséget a mindennapi feszültségek feloldásához, stresszkezeléshez, ellazuláshoz. A könyveiről egyébként itt a blogon is olvashattok.

Illetve szintén ilyenek Vámos Robi könyvei is, amik flastromok a lélek sebeinek. Vámos Robi őszintén és közvetlenül közelít az olvasóhoz, sokszor humorral fűszerezi mondandóját, ezzel oldva mindenkiben a láthatatlan görcsöt. Pozitív, motiváló hangvételű könyveivel eszközöket ad mind a segítségre, támogatásra szoruló gyermekeknek, mind pedig a segíteni akaró felnőtteknek. Szerintem Robi könyvei abszolút hiánypótló írások, nem véletlen, hogy ennyire népszerűek.

Kádár Annamária Mesepszichológia című könyve inkább a felnőtteknek szól, bár már van hozzá tartozó mesekönyv is, amit a szülők és gyerekek együtt olvashatnak.

Lori Lite mesekönyvei viszont 6-8 éves kor között remek kiindulópontként szolgálhatnak, ahogy Lauren Stockly és Ellen Surrey közös mesekönyve is. Ezeket szeretném most számotokra kicsit bemutatni.

Lori Lite amerikai írónő és a Stress Free Kids alapítója, aki a gyermekek stresszkezelésével foglalkozik. Relaxációs mesekönyveivel a szorongás és agresszió kezeléséhez próbál eszközt adni a kicsiknek, méghozzá úgy, hogy a szereplői által próbálja játékosan megtanítani a megfelelő légzéstechnikákat.

Elég sok kritika érte, mely szerint a történetei nem kötik le a gyerekeket, nem valósághűek (a sellő, akinek szárnyai vannak, azt kéri a poliptól, hogy feszítse meg a lábujjait és lábfejeit, illetve a kezeit és ujjait), illetve, hogy éles helyzetben nem sikerül alkalmazni a gyereknek ezeket a technikákat, ám véleményem szerint ez utóbbi csak gyakorlás kérdése. Illetve ahogy a felnőttek, úgy a gyermekek is más-más egyéniségek, így az érdeklődési körük sem feltétlenül azonos. Ezért is jó, hogy többféle történet jelent meg ugyanazzal a technikával, mert így a különböző személyiségű gyermekek megtalálhatják a hozzájuk illő mesét.

Az egyik ismerősöm kisfiának A dühös polip című mese vált be, másik ismerős lányainak inkább a Buborékrepülés című mese tetszett jobban, míg megint másnak A Vidra-öböl.

Lori Lite: A dühös polip

Fülszöveg:

A kis polip megtanulja, hogyan nyugtassa meg magát, amikor nagyon dühös. A progresszív izomrelaxácó – melyet e mesekönyvből könnyedén és élvezettel sajátíthat el gyermekünk – ellazítja a testet és lecsendesíti az elmét. Alkalmazása hatékonyan csökkenti a stresszt, a szorongást és az agressziót, a gyermek képes lesz uralni nehéz érzéseit, és könnyebben elalszik.

„Szülőként, pedagógusként – bármennyire is szeretnénk – nem óvhatjuk meg gyermekeinket minden stressztől, szorongástól. Abban segíthetünk nekik, hogy hatékony megküzdési stratégiákat dolgozzanak ki a nehéz helyzetekre. A progresszív izomrelaxáció módszere azon alapszik, hogy érzelmi tónusunk és izomtónusunk között kapcsolat van: ha a testünk ellazul, a lelkünk is követni fogja. Ezt a technikát tanítja meg e kedves mesekönyv, amely kis lépésekben, játékosan juttatja el a gyermeket a relaxáció élményéhez.”

Dr. Kádár Annamária, pszichológus, egyetemi adjunktus

„Nélkülözhetetlen könyv mindenkinek, akinek gyereke van, vagy gyerekekkel dolgozik!”

Dr. L. Teegargen, klinikai szakpszichológus

„Gyermekpszichológusként rendszeresen használom ezt a könyvet – a gyerekek és a szülők egyaránt szeretik! Gyerekbarát és élvezetes módon tanítja meg az aktív megküzdéshez szükséges ellazulást. Lássuk be: még a felnőtteket sem könnyű rávenni, hogy gyakorolják a relaxációt, e könyv segítségével azonban a gyerekeknek minden megerőltetés nélkül megy.”

Dr. D. Davis, gyermekpszichológus

Kiadó: Kulcslyuk Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2014

Oldalszám: 28

ISBN: 9786155281198

Lori Lite: A Vidra-öböl

Fülszöveg:

E kedves mesekönyv hősei, a kis sellő és a vidrák megtanítják gyermekünknek a mélylégzés helyes technikáját, melynek segítségével gyorsan megnyugtathatja magát, hatékonyan csökkentheti szorongását, dühét, sőt, még az átélt fizikai fájdalom intenzitását is.

„A mélylégzés az egyik legegyszerűbb relaxációs gyakorlat. Stresszes, szorongáskeltő helyzetekben hajlamosak vagyunk szaporán és felszínesen lélegezni, amivel fenntartjuk feszült állapotunkat. Ha gyermekünk elsajátítja a lassú ütemű mélylégzést, könnyebben meg tud majd nyugodni, képes lesz uralni szorongását és agresszióját.”

Dr. Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus

„Gyógypedagógusként autista, Asperger-szindrómás és más speciális szükségletű gyerekekkel dolgozom, akiknek komoly nehézséget okoz az érzelmeik szabályozása. Lori Lite könyvei óriási segítséget jelentenek számomra. A gyerekek rendszeresen használják a légzéstechnikákat, amikor szoronganak vagy dühösek. Köszönöm!”

K. M. Checo gyógypedagógus

Kiadó: Kulcslyuk Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2014

Oldalszám: 28

ISBN: 9786155281204

Lori Lite: Buborékrepülés

Fülszöveg:

A relaxációs mesekönyv-sorozat Buborékrepülés című kötete olyan vizualizációs technikát tanít a gyerekeknek, melynek segítségével eredményesen kezelhető a stressz és a szorongás. Kutatási eredmények szerint a rendszeres vizualizáció pozitív hatással van az általános egészségi állapotra, a kreativitásra, sőt a fizikai teljesítményre is. Betegség esetén gyorsítja a gyógyulást és csökkenti a fájdalmat. A színes mentális képek segítenek ellazítani a testet, elcsendesíteni az elmét és álomba merülni.

„Gyermekorvosként szívből ajánlom a könyvet a klienseimnek és családjuknak. Az én fiamnak is nagyon sokat segített.” Kelly Giaquinto

„E képzeletbeli utazás során a gyerekek megalkothatják a saját buborékjukat, amelybe belelépve biztonságban érezhetik magukat.” Tracey Lenac

Kiadó: Kulcslyuk Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2015

Oldalszám: 32

ISBN: 9786155281242

Számomra az Ismerd meg a szörnyeidet! című mesekönyv volt a kedvenc. Aranyos történet, fontos mondanivalóval, ráadásul gyakorlatokat is bemutatott.

Ellen Surrey - Lauren Stockly: Ismerd ​meg a szörnyeidet! - Mindfulness mesekönyv az érzelmek elfogadásához és kezeléséhez

Fülszöveg:

Ezzy egyre jobban szenved a nyomában loholó szörnyektől, vagyis Haragtól, Aggodalomtól, Szomorúságtól és Félelemtől. Hiába igyekszik elkerülni őket, vagy elmenekülni előlük, előbb-utóbb mindig utolérik. Végül segítséget kér az anyukájától, aki elárulja, mit is akarnak üzenni neki ezek a szörnyek, és hogyan engedheti őket közelebb magához. Olyan módszereket mutat, amelyek segítségével Ezzy egyre jobban elboldogul Haraggal, Aggodalommal, Félelemmel és Szomorúsággal is: már nem retteg tőlük, képes megérteni az üzeneteiket, és együtt tud maradni velük, amíg kell.

A gyermekpszichológus szerző által írt okos és megnyugtató könyv segít megérteni a nehéz érzések természetét, eloszlatja a gyermeki félelmeket, és megtanítja, hogyan lehet jól kezelni a szorongató, kellemetlen belső élményeket. A tudatos jelenlét alapú mese elsősorban a 4-9 éves korosztály számára ajánlott, de nagyobb gyerekek, sőt felnőttek is jó hasznát vehetik a benne foglalt ismereteknek.

Kiadó: Kulcslyuk Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2022

Oldalszám: 40

ISBN: 9786155932861

Kasie West: P.S. I like You

Fülszöveg:

„Aláírva, lepecsételve, kézbesítve…

A kémiaórán Lily lefirkant kedvenc dalszövegei közül néhányat a padjára. Másnap észreveszi, hogy valaki folytatta a szöveget, és üzenetet is hagyott.

Lily és névtelen levelezőtársa levelezésbe kezdenek – titkokat osztanak meg, zenekarokat ajánlanak és megnyílnak egymás előtt. Lily rájön, hogy szép lassan beleszeretett az ismeretlen levélíróba. De ki lehet az? Miközben próbálja megfejteni a rejtélyt, és a barátok, az iskolai zaklatók és a lökött családtagjai között lavírozik, rájön, hogy a szívügyeket nem mindig lehet pontosan megfogalmazni…”

Kiadta: Menő könyvek, a Manó könyvek kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2023

Fordította: Hartinger Emese

Eredeti kiadás: Kasie West: P.S. I Like You (eredeti megjelenés 2016.)

Oldalszám: 344

ISBN: 978-963-584-335-0

Kasie West Kaliforniában él három lányával, fiával és a férjével. Az első könyve 2013-ban jelent meg, és azóta töretlen a sikere. Főleg ifjúsági regényeket ír, az élete az írás, szeret a tengerparton sétálni és rockzenét hallgatni.

Magyar nyelven eddig kilenc könyve jelent meg, ebből eddig négyet olvastam, és mindegyiket szerettem valamiért.

A könyvről:

Lily Abbott igazi különc, aki nem is akar átlagos lenni. A legtöbb ember számára ismeretlen zenéket hallgat, és előfordul, hogy magában beszél. Ha ideges, vagy rettentően zavarban van, akkor össze-vissza hadovál. Turkálóból öltözködik, nem érdekli, hogy ez mások szerint nem menő. Többnyire visszahúzódó, nehezen nyílik meg mások előtt, s ha teheti, kizárja a külvilágot, és inkább a füzetébe irkálja a félkész dalszövegeit. Számára abszolút igaz, hogy a zene az önkifejezés eszköze. Olykor előfordul, hogy előmerészkedik a csigaházából annyi időre, hogy rendre utasítsa a suli ügyeletes szívtipróját, a „kőbunkó” Cade Jennings-t, aki látszólag menő és gondtalan, viszont később kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik.

Lily családja kissé kaotikus, ugyanakkor összetartó, és érezhető, hogy nagyon szeretik egymást.

Lily-nek egyetlen barátnője van, vele osztja meg a titkait egészen addig, míg fel nem tűnik egy titokzatos ismeretlen, aki kiegészíti a kémia órán unalmában padra írt dalszövegrészletet, majd levelezni is kezdenek. A közös zenei ízlés tökéletes alapot ad a később kialakuló kapcsolathoz. Ismeretlenül megnyílnak egymás előtt, rengeteg dologra fény derül, és értelmet nyer. Elég hamar rájön az olvasó, hogy ki a titokzatos srác, akivel Lily levelezik, ám ez nem von le a történet élvezeti értékéből.

Ezt a történetet véleményem szerint nem lehet nem szeretni. Szívmelengető, aranyos, vicces, elgondolkodtató, bőven akad mondanivalója és mélysége. A komoly és vicces jelenetek váltakozva jelennek meg a regényben. Tetszett, hogy a technika világában ilyen „régimódi” levelezési formát alkalmaztak, kicsit visszarepített ezáltal a saját tinikoromba, amikor még mi is padokba dugtuk a levélkéket. Az, ahogy a szerző felépítette a karakterek jellemét és a cselekményszálat, számomra megnyerő volt. Tetszett a stílus és a mondanivaló. Hűen ábrázolta az iskolai hierarchiát, a klikkesedéseket, a szekálásokat, és a mindennapi problémákat, önbizalomhiányt, amivel mindenkinek meg kell küzdenie.

Most olvastam másodszor, de ugyanúgy hatott rám, mint először. Szívmelengető és mosolycsalogató. Biztos vagyok benne, hogy előkerül még az életem során.

Van egy mondat a könyv végén, amivel mélységesen egyetértek.

„… semmi baj nincs azzal, ha szükségünk van valakire, akire támaszkodhatunk.”

Pontozás: 10/10

Benyák Zoltán: Féktelen történet (Képtelen történet 2.)

Fülszöveg:

„Moirának nincs könnyű dolga. Nem elég, hogy Max, a nagy mesélő örökségét kell cipelnie, de a gimis évek is megviselik. Mindennek a tetejébe egy esős szeptemberi napon megjelenik egy beszélő vízköpő, aki eszébe juttatja azt a másik világot, ahol kislányként járt. A hősök és gonosztevők világát, a vad utazásokét.

Moira átmegy a féktelen kalandok földjére, hogy másodszor is megjárja Alíz csodaországát, Oz királyságát, a többi legendát. Régi és új útitársak szegődnek mellé, megismerkedik egy olyan jóképű fiúval, amilyenek csak a mesékben vannak. Áthajózik néhány ősi krónikán, megharcol olyan szörnyekkel, amik ezeréves mítoszokból kúsznak elő.

Te, aki e sorokat olvasod, azt gondolod, hogy tudod, mi történik majd ezeken a vad lapokon… de hidd el nekem, még csak nem is sejted.

Benyák Zoltán még magasabbra emeli a tétet a Képtelen történet folytatásában. A fantázia sodrában a Féktelen történet szavai a főszereplővel együtt viszik az olvasót az elfeledett mesék birodalmába.”

Kiadta: Főnix könyvműhely

Megjelenés éve: 2021

Oldalszám: 248

ISBN: 978-15-5999-37-6

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

Az első rész szerelem volt első olvasásra. Nagyszerűen felépített történet, imádnivaló szereplőkkel, izgalmas kalandokkal, hatalmas csavarokkal, vicces jelenetek tömkelegével, meglepetésekkel. Moira még kislány volt, körüllengte egyfajta gyermeki báj és ártatlanság. Végtelen fantáziájával és hitével bármire képes volt, amire csak elszánta magát.

A második történetben már tizenhét éves, gimnáziumba jár, rengeteget küzd, mert különc, kilóg a sorból, sokat gúnyolják, bántják. Nem találja a helyét. Magányos és elveszett. A gimire úgy tekint, mint egy börtönre. Suli egyenlő intézményesített szívás. Ismerős ugye? Nem könnyű a kamaszkor. Félix a legjobbkor toppan be, mint aki érezte, hogy Moirának szüksége van egy újabb nagy kalandra a mesék és egyéb történetek világában ahhoz, hogy emlékezzen, gyógyuljon, ihletet szerezzen.

Miután megérkezett kalandjának színhelyére, Moirának rá kellett jönnie, hogy a jól ismert hely már a múlté, sokkal nagyobb és ijesztőbb a világ, amibe csöppent, mint amilyen gyerekkorában volt. Rengeteg változás történt, amit hirtelen felfogni is képtelenség, ráadásul Max nélkül fájdalmasan üresnek érezte magát. Mikor szembesült vele, hogy egy rettentő alak és csapata minden valós személyt „kiír” a történetből és ezzel a való életből is, már nem is tartotta olyan jó ötletnek a maradást, még ha olyan társai is akadtak a kalandjai során, mint Félix, Frász, Mark és Fúzi úr.

Imádtam a történetet, az újdonság varázsát, az izgalmas kalandot, a Moira és Mark közötti kapcsolatot, a felbukkanó mellékszereplőket, ugyanakkor az első részhez viszonyítva ez a könyv jóval borongósabb, vészjóslóbb volt számomra sok esetben. Talán Max hiánya hatott rám így. Aztán mikor a főhőseink a Próféták völgyébe jutottak, bevallom hősiesen, megkönnyeztem az eseményeket.

Benyák Zoltán mesterien szőtte most is a szálakat. Érzelmi hullámvasutaztam, s közben egy olyan világban jártam gondolatban, ami szerintem az olvasni szeretők egyik titkos álma. Féktelen száguldás volt az ismeretlenbe. Minden percét imádtam. Felejthetetlen.

Azt azért megjegyezném, hogy Rosie és Titus karakterét ezerszer jobban utáltam, mint az első kötet főszemétládáját.

Számomra egyértelmű a pontozás. 10/10 természetesen. Ezt az ifjúsági sorozatot receptre írnám, ifjúnak és idősebbnek egyaránt.

Benyák Zoltán: Képtelen történet (Képtelen történet 1.)

Fülszöveg:

„Max történeteket ír. Különlegeseket, vicceseket, fantasztikusakat. Ez a munkája, és jól csinálja. Olyan jól, hogy észre sem veszi, a meséiben él. Egy olyan világban, ahol a történetei veszik körbe: hősök, fura lények, vad tájak. Ám egy napon bekopogtat az egyik szereplője, egy szemtelen kislány, és arra kéri, segítsen megtalálni az egyik történetben elveszett holmiját. Max belemegy a dologba. A lánnyal az oldalán kilép biztonságos tornyából, és a kalandok rögtön elsodorják. Egyenesen a szörnyek, legendák, gonosz tervet szövő szereplők világába.

Benyák Zoltán páratlan fantáziával alkotta meg új regényét. Újra átélhetjük az Alíz csodaországban, vagy Óz, a nagy varázsló élményét. Lehetünk gyerekek, elengedhetjük a fantáziánk, együtt nevethetünk, aggódhatunk hőseinkért a Képtelen történet minden egyes oldalán.”

Megjelenés éve: 2020

Kiadta: Főnix könyvműhely

Oldalszám: 256

ISBN: 978-615-5999-30-7

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

A szerző oldalán http://benyakzoltan.com/ megtalálhatjátok az életrajzát, a könyveit, kritikákat, kapcsolati elérhetőségeket, illetve egy galériát. Érdemes olvasgatni.

A nagy illúzió című könyv volt életem első Benyák Zoltán regénye. Lebilincselt a stílusával, imádtam olvasni. Akkoriban határoztam el, nekem mindenképp több könyvével kell majd megismerkednem. Rögtön be is szereztem az „Ars Fatalis” és „Az idő bolondjai” című könyveit, később pedig az Athenaeum kiadónak köszönhetően megismerkedtem „Az utolsó emberig” című urban fantasy regényével is. Meg kell vallanom, hogy bár a szerző stílusa lenyűgöző, a történetei pedig irodalmilag jól felépítettek, számomra egészen eddig az első általam olvasott könyvét nem sikerült túlszárnyalnia. A nagy illúzió volt számomra a mérce legmagasabb fokán. Eddig. Ugyanis a Képtelen történet pillanatok alatt letaszította onnan.

Hihetetlenül szórakoztató, kellemes szövegezésű regény, mely tényleg lebilincsel ifjút és idősebbet egyaránt. Az első oldalon magával ragad, és egészen az utolsóig nem is ereszti az olvasót. Remélem, hogy a szerző még nagyon sok ifjúsági fantasy regénnyel örvendezteti meg az olvasókat. Jól áll neki ez a műfaj. Nekem pedig abszolút jót tett ez a történet.

Imádtam a sziporkázó párbeszédeket Max és Moira között, a közös kalandjukat, a történet furcsa teremtményeit, a szereplő és helyszínábrázolásokat, az elgondolkodtató felvetéseket, a valóságban olvasható történetekre való utalásokat, valamint a történetmesélés milyenségét.

Max író, méghozzá nem is akármilyen. Ugyanis beleírta magát a történeteibe, és a saját maga által létrehozott világban él. Alkotói blokktól szenved, hosszú idő óta semmit nem sikerült papírra vetnie, ami eléggé frusztrálja, s áldott magányát megzavarja egyik történetének ifjú szereplője, Moira, aki ráveszi, hogy lépjen ki a biztonságot adó rejtekéből, és segítsen megtalálni egy számára fontos tárgyat.

Moira okos, vicces, szemtelen, szabadszájú kiskamasz, aki néha koravénnek tűnik a felvetései alapján. Nagyon nagy forma, első olvasatra megszerettem, ő lett a kedvenc szereplőm a történetben. Imádtam a beszólogatásait, kérdéseit. Egyik kedvencem, amit újra és újra feltett a kalandozásuk során, s amitől Max rendszerint csak sóhajtozott: „Mondja, szokott normális dolgokat is írni?” Mondjuk úgy, nagyon jó, kritikusi vénával rendelkezett a lányka.

Amikor a dunsztos üvegekben tartott eladó szép pillanatokról volt szó, mint például egy Rolling Stones koncert a hetvenes évekből, kedvem támadt ráírni a szerzőre. Persze végül józan eszemhez kapva nem tettem meg, mert végigpörgettem a fejemben a gondolatot, hogy mi lenne, ha én most nagy elragadtatásomban azt írnám neki, hogy én mennyire imádom. Valószínűleg legalább annyira bolondnak nézne, mint Moira Maxot a történet nagy részében. Ezen persze végül jót nevettem, mert épp akkor értem ahhoz a részhez a könyvben, ahol Moira szájából elhangzik a következő mondat: „Maga gyönyörű bolond.”

Benyák Zoltán gyönyörűen játszik a szavakkal. A történet lehengerlő, érdekes, tanulságos, ugyanakkor kalandos és rejtélyes, amit a legtöbben szeretnek. Az ifjúság számára egy szórakoztató történet tele csavarokkal, míg a felnőtteknek ennél talán több. Számomra biztosan. Ez a könyv olyan húrokat pendített meg bennem, amiket mostanában csak kevés. Rengeteg mondanivalóval rendelkezik, ha van hozzá képességed, hogy meghalld.

Amikor fény derült Max és Moira valós kapcsolatára, dobtam egy hátast. Számítanom kellett volna egy ilyen csavarra, de mégis váratlanul ért. Aztán jöttek újabb és újabb fordulatok, én meg már szinte pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről. A kötet végére megkaptam a happy end-et, amitől most örömmámorban úszik a lelkem. Sok ilyet szeretnék még olvasni! Lehet? Benyák Zoltán! Ugye lehet?

Pontozás: 10/10*

Ui.: Természetesen a második részt azonnal elkezdem.

Marni Bates - Gyilkos a vonal végén-Zűrzavar a vonal végén

 Egy ideje már halogattam ennek a duológiának (jaj, ez a kifejezés...) az elolvasását, mert bár imádom az írónő stílusát, kicsit aggasztott, hogy egy tiniknek szóló regényben mégis hogy kap szerepet egy bérgyilkoshálózat. Nos, a válasz az, hogy könnyen. 

Igaz, hogy nem tartozom a célközönségbe, mert már réges régen voltam tini (harmincas éveim közepén járok), mégis imádom a Móra kiadó, ezen belül is a LOL könyvek égisze alatt megjelenő könyvek többségét, mert szórakoztatnak és tanítanak egyszerre. Mindnek van mondanivalója, a szerzők néha burkoltan, máskor nyíltan tanítanak az élet dolgaira. A tini énem abszolút örült volna az ilyen regényeknek, akkor talán nem éreztem volna annyiszor azt, hogy senki nem ért meg. 

Mindenesetre Marni Bates-nek a Smith gimi sorozata után a Gyilkos a vonal végén duológiája is sikert aratott. Az írónő ezt a két kötetet a magyar olvasóinak ajánlotta, akiket nagyon szeret. Nos, elmondhatom, hogy ő is a szívünkhöz nőtt az elmúlt évek során. 

Most pedig jöjjön hát a lényeg a két könyvvel kapcsolatban! 

A duológia első kötete, a Gyilkos a vonal végén 2016-ban jelent meg Magyarországon, a második kötet, a Zűrzavar a vonal végén pedig két évvel később, 2018-ban. Mindkét kötetet Chovanecz-Molnár Éva fordította, s ezzel be is fejeződött a sorozat, ami körülbelül laza 600 oldalt jelentett. Addig nem akartam elkezdeni a sorozatot, míg a LOL könyvek oldal üzemeltetője szavát nem adta, hogy normális befejezése van a történetnek. Most viszont, hogy a második kötet végére értem és megkaptam a befejezést és lezárást, azt kell mondanom, hogy szívesen olvasnék még a szereplőkről további hatszáz oldalon keresztül. Ez azt hiszem mindent elmond. 

A cselekményvezetés tökéletes, a szereplők jellemábrázolása megkapó, a történet érdekes és rejtélyekkel teli, ráadásul roppantul szórakoztató. A humorszál erős, a szerző mindig akkor veti be, amikor épp a feszültség a tetőfokára hág, és ez így tökéletes elegyet alkot. 

A történet magába szippant és nem ereszt. Az ember belecsöppen az eseményekbe, izgul, nyomoz, gondolatban vitázik a szereplőkkel, néha már magáénak érzi egy-egy szereplő indulatait, és szívesen képen vágná az arcoskodó gazdag ficsúrt, aki mintha erre is játszana. Az olvasó mindeközben érzi, hogy Sebastian mégse annyira "szenya", mint ahogy a látszat mutatja, és több van a gőgös, mindent is tudó srác álarca mögött, mint amennyit látni enged. 

Spoiler helyett inkább csak annyit írok, hogy ha még nem olvastad, szerezd be és olvasd el! Remélem legalább annyira fogod szeretni, mint amennyire én imádtam minden sorát. Nem tudtam, hogy mennyire szükségem van erre a történetre, míg a végére nem értem. Mindkét részt elolvastam egyetlen nap alatt, ami annyit tesz, hogy tényleg lebilincselt. 

Nálam ez a két részes kis sorozat 10 pontból 10. 

Köszönöm Marni, köszönöm Móra kiadó! Tényleg kellenek néha az ilyen könyvek kortól függetlenül mindenkinek. 

Holly Webb – A lagúna titka (Varázslat Velencében 2.)

„Velence szörnyű veszéllyel néz szembe…

Megmentheti-e egy fiatal lány és egy sellő barátsága a várost? 

Mia kisasszony nem hisz a varázslatban – még akkor sem, ha unokanővére, a hercegnő a valaha volt legnagyobb varázsképességű uralkodó Velence történetében. Ám mikor Mia találkozik egy sellővel, Arával, lehetetlen tovább ellenállnia küldetésének. A két barátnak együtt kell megmentenie otthonukat – de elég erős lesz-e a közös varázslat a barbár támadás megállítására?”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2018. október 5.

Fordította: Ruff Orsolya

Fordítás alapjául szolgáló mű: Holly Webb: The Mermaid’s Sister

Oldalszám: 248

ISBN: 978-963-403-567-1

Műfaja: ifjúsági regény, én személy szerint nyolc éves kortól ajánlanám.

A vállalkozó szellemű felnőtt olvasóknak pedig egy apró tanács: ne legyenek elvárásaitok, hagyjátok, hogy a könyv előhozza a gyermeki/ifjúkori önmagatokat, s egyszerűen csak élvezzétek, amit a történet adni tud.

A szerzőről:

Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Books-nál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jon-nal és három gyermekével, Ash-el, Robinnal és William-mel.

Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Books-nál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.

Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott ő maga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.

Amikor a lánya Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.

Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nem a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.

Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.

Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.

A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/

A könyvről:

A Varázslat Velencében sorozat második kötetének borítója is utal a történetre, meseszerű és aranyos. Az ezüstös csillagok most is fellelhetőek a borítón, ahogy azt már az előző résznél is láthattuk. A színvilága most is tetszetős, imádom, hogy mindegyik borítón van valami lila, ennél a kötetnél pedig csodásan kiegészítődik a kékkel.

A cselekményszál ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Olivia uralkodik édesapja helyett, míg betegeskedik, Mia pedig családja száműzése után Olivia szárnyai alatt nevelkedik, bár ő sem tudja őt megvédeni az udvari sugdolózásoktól és intrikáktól, melyek bizony sűrűn fájdalmat okoznak a kislánynak. Míg az előző kötetben Olivia volt a főszereplőnk, ebben a kötetben csak mellékszereplőként van jelen, és Miáé a fő nézőpont. Tanúi vagyunk élete fontosabb pillanatainak, betekintést nyerünk a gondolataiba és az érzelmeibe. A csodaparipákon túl felfedezhetjük a sellők világát is, a kötet most is tele van varázslatos lényekkel és eseményekkel.

Forrás: Pinterest

Nagyon érdekes és izgalmas a cselekmény, a történet felépítése pedig remek. 

Sok szereplőt régi ismerősként üdvözölhetünk, ám akadnak újak is, mint például Ara, akit a kezdetektől kedveltem, mert Lorinnal együtt segített Miának megtalálni önmagát, és megmenteni Velencét az újabb fenyegető veszélytől.

A könyv olvastatja magát, a történet most is magával ragadja az olvasóit, s egy olyan rejtélyes világba kalauzolja, melyben kalandozni egyszerre érdekes, izgalmas és szórakoztató. 

Tetszett a cselekmény kibontakozása, a karakterek ábrázolása, valamint a csodaparipák és sellők varázslatos világa. Imádtam az Olivia és Lucian közötti szoros kapcsot, mely ezt a kötetet is végigkísérte, ahogy Mia, Ara és Lorin hármasának összefonódását is. 

Nem múlta felül az első kötetet, de a színvonalat hozta, hasonlóan jól szórakoztam, pedig nem is az én korosztályomnak íródott. Kíváncsian várom a harmadik részt. 

Pontozás: 10/10

Holly Webb: A ​csodaparipa (Varázslat Velencében 1.)

„Olivia Velence hercegnője. Amikor az a veszély fenyeget, hogy a víz elárasztja a várost, tudja, hogy egyedül a varázsereje akadályozhatja meg a bajt.

A hercegnő elszántan kutat segítség és egy megbízható barát után, amikor hihetetlen felfedezést tesz – egy csodás teremtmény él láthatatlanul a vízben. Egy csodaparipa. Lucian ismeri a tenger legmélyebb titkait, amelyek segíthetnek megmenteni a várost. Megmaradhat-e a barátságuk az Olivia és Velence elleni összeesküvés után is? 

Az elbűvölő Varázslatos Velence-sorozat első kötete a sikerszerző Holly Webb tollából.”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2018.04.16.

Fordította: Ruff Orsolya

Fordítás alapjául szolgáló mű: Holly Webb: The Water Horse

Oldalszám: 240

ISBN: 978-963-403-466-7

Műfaja: ifjúsági regény, én személy szerint nyolc éves kortól ajánlanám.

A vállalkozó szellemű felnőtt olvasóknak pedig egy apró tanács: ne legyenek elvárásaitok a regénnyel kapcsolatban, hagyjátok, hogy előhozza a gyermeki/ifjúkori önmagatokat, s egyszerűen csak élvezzétek, amit a történet adni tud.

A szerzőről:

Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Books-nál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jon-nal és három gyermekével, Ash-el, Robinnal és William-mel.

Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Books-nál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.

Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott ő maga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.

Amikor a lánya Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.

Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nem a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.

Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.

Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.

A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/

A könyvről:

Örültem, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót, mert szerintem nagyon illik a történethez. Sugallja az olvasóknak, hogy bizony egy jó kis fantasy regénnyel lesz dolguk. Aranyos, imádom a színvilágát, az ezüstös csillagokkal, a hercegnővel és a vízből kiemelkedő lóval együtt.

A regény figyelemfelkeltő, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Tizennégy fejezetre van tagolva, a nyelvezete pedig egyszerű, könnyen olvasható és élvezhető. Olvasás közben úgy éreztem, együtt sodródom a vízzel Lucian hátán, ahogy Olivia tette. Kicsit újra gyereknek érezhettem magam, és belemerültem az írónő színes fantáziájának köszönhetően egy nagyszerű mesébe, melyből nem maradhatnak ki az állatok, a varázslatok, a rejtélyek, a tanulságok és bizonyos történelmi események.

Miután befejeztem a könyvet, Kádár Annamária alábbi sorai jutottak eszembe: „A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt.”

Azt hiszem Holly Webb karakterei pont ezt adják az olvasóknak a jó szórakozáson felül. Reményt, hogy ha önmagukat adják, és soha nem adják fel, akkor boldogulhatnak az életben.

A karakterek kidolgozottságát felnőtt fejjel kissé hiányosnak éreztem, ám ez sem vont le a történet értékéből. A cselekmények jól felépítettek, a szereplők többségben szerethetőek, a gonoszok pedig kellőképp utálhatóak.

Mindenképpen szeretném olvasni a sorozat többi részét is, mert a szerzőnek sikerült felcsigáznia az érdeklődésem. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog kihozni a történetből. Az ötlet eredeti, s szerintem a kivitelezés is megfelelő. Ahogy Holly Webb munkásságát nézem, valószínűleg sok mosolyt csal még a köteteivel az olvasói arcára.

Pontozás: 10/10