Fülszöveg:
„Bobby Philips már korábban is érezte néha úgy, hogy láthatatlan. Például ha rámosolygott egy roppant népszerű szép lányra, és az valósággal keresztülnézett rajta. De mi történik, amikor ez a tökéletesen normális középiskolás fiú egy reggel a fürdőszobában kilép a zuhany alól, és nem látja magát? És ez nem a képzelete játéka, ő pedig nem afféle tébolyult tudós, aki a világ leigázására készül. Bobby nem akart láthatatlanná válni, az egész csupán megesett vele. Az a legrosszabb az egészben, hogy erről senkivel sem beszélhet anyán és apán kívül. Esete rögtön minden lap címoldalára kerülne. Időre van szükség, hogy valami kiutat találjanak. Mert addig Bobby számára nincs iskola, se barátok, sem megszokott élete, addig ő nem létezik, eltűnt személynek számít. És akkor találkozik Bobby egy szép nap a könyvtárban Aliciával. A lány vak, és a fiú nem tehet mást: szóba áll vele, aztán bizalmába, és végül a szívébe fogadja. És mi is bízni kezdünk benne, hogy Alicia fogja visszavezetni barátját az életbe. Andrew Clements, több díjnyertes ifjúsági regény szerzője lebilincselő történetet írt a fiútól, aki láthatatlanná válik, és ettől megtanul látni – látni olyasmit is, amire fel se figyelt odáig.”
Kiadta: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés éve: 2008
Fordítás alapjául szolgáló mű: Andrew Clements: Things Not Seen
Fordította: Tótfalusi István
Oldalszám: 272
Andrew Clements 1949. május 29-én született a New Jersey állambeli Camdenben. A szülei lelkes olvasók voltak, és az olvasás szeretetét továbbadták minden gyermeküknek. Andrew gyermekként nagyon szeretett olvasni, de akkoriban még nem gondolt arra, hogy író lesz. Abban viszont biztos volt, hogy összefüggés van a jó könyvek olvasása és az íróvá válás között.
Gyermekként a nyarakat a családjával egy Maine-i tó partján található faházban töltötték, s ezek a csendes, ám tartalmas nyarak, melyeket horgászattal, úszással és olvasással töltött, mind hozzájárult ahhoz, hogy később elkezdjen úgy gondolkodni, mint egy író. A középiskola utolsó évében az angoltanára nagyon megdicsérte az egyik versét, viccesnek nevezte, majd hozzátette, hogy ki kellene adni! Ez a dicséret jó érzéssel töltötte el, hiszen a tanárnő sem az ötösöket, sem pedig a dicséreteket nem osztogatta túl sűrűn. A Northwestern Egyetemre járt irodalom szakra. Hitt magában és az írói tehetségében, s ezt a hitet csak megerősítette a professzoraitól érkező pozitív visszajelzés, melyet az esszéire kapott. Egyetemi évei alatt, alkalmanként írt néhány verset, illetve miután megtanult gitározni, pár dalszöveget is. A dalszövegírás után elhelyezkedett egy kiadónál, majd egy év múlva, egy barátja kérésére segített egy új cég alapításában, mely kiváló minőségű gyermekkönyveket importált Európából. Értékesítési vezetőként egy nagyszerű csapattal dolgozott együtt, akik gyorsan megtanították a könyvkiadásra. Szerkesztőként csodálatosan tehetséges szerzőkkel, illusztrátorokkal és szerző-illusztrátorokkal dolgozott együtt. Életre szóló barátságokat kötött. És amíg ott dolgozott, megjelentek az első képeskönyvei is. A nagy sikert és ismertséget a Frindle (magyarul: Frindli, avagy a nagy ötlet) című könyve hozta meg számára 1996-ban, ezután lett teljes munkaidős író. Feleségével Maine-ben alapítottak családot, nem messze a gyermekkori nyaralóhelyüktől. Élete során több mint nyolcvan könyve jelent meg, sajnos magyar nyelven csak egy töredéke.
2019. november 28-án hunyt el.
A könyvről:
A hiányosságokat leszámítva, alapjaiban véve egy szórakoztató ifjúsági regényt sikerült kézbe venni. Ugyanakkor a történet elolvasása után maradtak kérdéseim. A vége kissé lezáratlan maradt. Persze, Bobby helyzete rendeződött, de mi volt utána? Jó lett volna egy utószó, melyben említést tesznek arról pár mondatban, hogy mi lett Bobby és Alicia sorsa, illetve mit tettek a szülők az egész kalamajka után.
A történetvezetés viszonylag gördülékeny volt, bár az elején nem sikerült azonnal magával ragadnia. Kissé kuszának tűnt, aztán lassan minden a helyére került.
Adott egy gimnazista srác, aki egyik nap arra ébred, hogy láthatatlan lett. Elég abszurd, nem igaz? Ezután hatalmas galiba kerekedik, amiben szerepet kap egy baleset, a gyámügy és a rendőrség, valamint egy vak lány és a családja.
Örülök, hogy a láthatatlanság okának nem valami misztikus dolgot talált ki a szerző, hanem nagyjából logikus, fizikával összefüggő okokkal magyarázta.
A karakterek kidolgozottsága kissé felületes volt. Amit a két szülőpárosról megtudhattam a történet során, az nem igazán kedveltette őket meg velem. Voltak ugyan szimpatikus megnyilvánulásaik, ám összességét tekintve inkább semlegesek maradtak. Ugyanakkor Bobby és Alicia kedvelhető szereplő volt, még ha róluk sem derült ki túl sok. A párbeszédeik tetszettek, ugyanakkor a tetteik nem feltétlenül tükrözik a kamaszokét.
Ez a történet nem az a magába szippantós, izgalmas vagy akár bődületes humorral megáldott könyv, de ha elvárások nélkül olvassa valaki, akkor egy kissé ugyan félkésznek ható, de szórakoztató regényt kap az olvasó.
Pontozás: 10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése