Fülszöveg:
„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A karácsonyban mindig van valami varázslatos. A tízéves Miller McClellan mégis úgy érzi, hogy ezen a télen élete legrosszabb napjai várnak rá a szeretet ünnepén. Az édesapjának ugyanis végleg ki kell kötnie a halászhajóját, az édesanyja pedig több munkát is elvállal, hogy el tudja tartani a családot. Így aztán semmi esély sincs arra, hogy Miller megkapja azt a kiskutyát, amire már régóta vágyik. De legalább a bátyja, Taylor hazatér Afganisztánból, és ez igazi karácsonyi ajándék lehet mindannyiuk számára. Nemsokára azonban kiderül, hogy Taylor nemcsak komoly testi sebeket, hanem súlyos lelki sérüléseket is szerzett a háborúban, ez pedig még jobban beárnyékolja a mindennapjaikat. A feszült hangulatban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Millernek kell megmentenie az ünnepet…
A Dél-Karolina csodálatos tájain játszódó, örök érvényű történet szereplői megértik, mit is jelent igazán a karácsony, közben pedig megtapasztalják az ünnep és a családi kötelékek megtartó erejét.”
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 304
ISBN: 9789634521877
Nem tudtam, hogy ez a könyv egy sorozat (Nyári emlékek) ötödik része. Önálló regényként is magával ragadó.
Gyönyörű a borítója. Érdekes és megható történet. Megrendített.
Nagyon szépek a leírások. Az írónőt külön dicséret illeti a PTSD széles körben, olvasmányosan történő megismertetéséért.
Imádom, hogy Dickens idézetek is vannak a könyvben.
Az írónő több szemszögből írta le a cselekményt.
Figyelemre méltó és szimpatikus az anyának a hozzáállása, türelme és megértése. Az apa szigorú, de minden látszat ellenére vajszívű. A kisfiú kedves, tiszta szívű gyermek. A fivér, Taylor az egykor vidám, önzetlen, népszerű és életerős fiatalember az Afganisztánban történtek miatt sérült testű és lelkű, aki küzd a poszttraumás stresszel. Taylor PTSD-je komoly terhet rótt a családjára.
A testvéri szeretet, a család összetartása, egy kis karácsonyi varázslat is hangsúlyos a könyvben. Sugárzik belőle az állat- és emberszeretet. A szeretet, ami mindent legyőz.
„A remény már csak ilyen. Eltaposhatod, összezúzhatod, de az első adandó lehetőségnél ismét felszínre tör.”
„Könnyű vagyok, mint a pehely, boldog, mint az angyalok, vidám, mint egy kisiskolás. Kótyagos, mint aki beivott. Víg karácsonyt mindenkinek! Boldog új évet az egész világnak! Adjonisten! Hahó! Adjonisten!”
Az Ünnepre készülődéshez tökéletes, az előző részek olvasása nélkül is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése