Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2013. október 31., csütörtök

Recenzió: Natalie Babbitt - Örök kaland


Fülszöveg: „Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.
 Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.
 Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.”


Kiadó: Európa Könyvkiadó, Budapest 
Kiadás éve: 2013. 
Fordította: Pap Vera-Ágnes
Borító: Tabák Miklós munkája

A könyv mindössze 144 oldal, mégis tartalmilag sokat ad az olvasónak.
A prológus nagyon szép hasonlatokkal indít, s mélyenszántó gondolatokat ébreszt az emberben, amely a történet végéig jellemző is marad. Már az első bekezdés megfogott, és a későbbiekben sem kellett csalódnom. A könyvborító alapján először téves következtetést vontam le, ám az olvasás végeztével rájöttem, kiket ábrázolhat.
A történet helyszíne Odvasfalva, illetve a mellette elterülő erdő. A cselekmény érdekes, elgondolkodtató. Az írónő teremtett kedvelhető, illetve kevésbé kedvelhető karaktereket egyaránt. A jellemzésük részletes, ezeket olvasva az ember maga előtt látja a szereplőket.
Az erdő leírása megkapó.
„Az erdő ugyanis csupa ragyogás volt, csupa szokatlan, újfajta fény. Zölden és borostyánszínben, elevenen vibrált a párnás föld foltjain, merész, legyezőszerű csíkokkal vonta be a fatörzseket.” (26. oldal)

A könyvben szó esik emberrablásról, egy varangy különleges szerepéről egy kislány életében, örök életről, barátságról, első szerelemről, valamint az emberi ostobaságról, kapzsiságról is.  
A befejezéssel először nem voltam kibékülve, ám jobban belegondolva a dolgokba úgy döntöttem, méltó és tökéletes lezárása lett. Ezt mindenki döntse el saját maga.  

Szereplők:
Foster-ek: Tekintélyes, jó hírnévnek örvendő család, az ő tulajdonukban van az Odvasfalva mellett elterülő erdő. A családból Winnie, azaz Winifred kapta a főszerepet, a többiek csak néha-néha felbukkanó mellékszereplők. Mondhatnánk, hogy lényegtelenek, de nem teljesen így van. Winnie nagymamája egy kissé élénk fantáziájú asszony, aki az erdőben lakozó manókról mesél az unokájának. A szülei pedig eléggé földhözragadtak, és szinte megfojtják Winnie-t az állandó aggodalmukkal, ami egyrészt érthető, mivel egyedüli gyermek.

Winnie Foster okos, bájos, barátságos és érdeklődő kislány, aki az állandó megfigyeléstől besokallva úgy dönt, elszökik otthonról. Bár a dolgok nem a tervei szerint alakulnak, mégsem esik kétségbe, inkább félelemmel vegyült kíváncsisággal veti magát bele a kalandokba. A történet vége felé megbizonyosodhatunk arról is, hogy bátor és melegszívű.

Tuck család:
Angus és Mae Tuck. Számomra nagyon szimpatikus, jóságos, ugyanakkor védelmező karakterek. Két fiú (Miles és Jesse) büszke szülei.
Miles megfontolt, barátságos, ugyanakkor enyhén szomorú karakter is.
Jesse volt a fiatalabb és a lazább. Úgy gondolta, hogy ha már rendelkeznek valamivel, miért ne használnák ki? Itt meg is jegyezném, hogy elég sokáig vele értettem egyet. Az ő karakterét tudtam a legkönnyebben elképzelni. Vékony, napbarnított, fürtös barna hajú már-már felnőtt fiú. 

A történet számomra szép köntösbe burkolt fontos mondanivaló, amelyet minden korosztálynak meleg szívvel ajánlani tudok. Ami különösképp tetszett, hogy a könyv szövege gondosan megszerkesztett, helyesírási hibáktól, elütésektől mentes. Igényes kidolgozás. 

Az eredeti történet alapján 2002-ben film is készült, amely szintén az Örök kaland címet viseli. Sajnos ahogy azt már megszokhattuk a filmadaptációknál, eléggé kiforgatták a történetet. Azonban még így is élvezhető. Mindenképpen a könyv olvasását ajánlom először azoknak, akik még csak most ismerkednek a történettel. 


Az Európa kiadó az alábbi sorokkal mutatta be a könyvet:
„Natalie Babbitt amerikai írónő tollából finom, múlt századi mese született, amely gyönyörűen fogalmazott mondatokkal és könnyed játékossággal járja körül a mulandóság kérdését. Babbit nem kisebb feladatra vállalkozik, mint arra, hogy elgondolkozzon azon, mi az, amiért érdemes élni – akár örökké. Az olvasó Winnie-vel együtt érti meg, hogy nem az a legfontosabb, hogy az ember számtalan napot leéljen, hanem az, hogy gazdag legyen az élete, és idősebb korában legyen mire visszaemlékeznie.

Az Örök kaland több filozófiai műnél: felvillantja a vonzódás, az első, szinte gyermekien ártatlan szerelem finom képét, valamint magában rejt egy izgalmas küzdelmet is, hiszen hosszú-hosszú évtizedeken keresztül nem lehet eltitkolni mindenki elől azt, ha valaki sohasem betegszik meg, nem öregszik és nem várja a halál. Márpedig kevés olyan ember van, aki jó célokra akarná felhasználni az örök élet titkát…”

Pontozás: 10/10

2013. október 15., kedd

Jessica Bird (J. R. Ward) - Egy felejthetetlen hölgy

Ismertető: "Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát."

A borító átlagos, és túl sok köze nincs a történethez. A főszereplő nő ugyanis szőke.
A fülszöveg figyelemfelkeltő. 
Műfajilag a romantikus kategóriába sorolnám. 
Kiadó: Ulpius 
Kiadás éve: 2013

Ez volt életem első J.Bird/J.R.Ward könyvem, ezért eléggé magasra tettem a mércét. Főleg azért, mert mostanában az Ulpius-os könyvek nálam nem arattak osztatlan sikert. Sokan ajánlották Ward könyveit, s nem tudom megmondani hogy miért is választottam pont ezt. Talán a fülszöveg miatt. Mindenesetre pozitív véleménnyel zárult az olvasás, hiszen megnyerő szereplőket, érdekes és cselekménydús történetet ismerhet meg az olvasó. 
A karakterek összetettek, és mindvégig tudott újat mutatni az írónő. Szerencsére számomra a gyilkos kiléte egészen a végéig nem derült ki, bár eléggé ellenszenves volt számomra, mint szereplő. Bár nem mondhatjuk kriminek, azért a minimális krimi szál érezhető volt a történetben.  

Szereplők:
Grace Hall: szép, okos, karakán. Ránézésre azt mondaná az ember, hogy az élete tökéletes, hiszen "mindene" megvan, de ez csak a látszat. Volt néhány jelenet, amikor erőteljesen sajnáltam. Az édesanyja miatt biztosan. Az a nő egy érzéketlen dög. 

John Smith: Erről a névről rögtön a Pocahontas című mese jutott az eszembe, és megmosolyogtatott. Utána persze sikerült ettől elvonatkoztatnom, és sikerült véleményt kialakítani róla. Titokzatos férfi, aki bár munkájában soha nem hibázik, fél az elkötelezettségtől. Számomra pozitív figura volt, bár volt olyan jelenet, ahol eléggé fafejűként viselkedett, de a végén megbocsátottam neki érte.
Jack Walker: Humoros, szimpatikus, abszolút pozitív karakter. 

Reméljük az írónő folytatja ezt a színvonalat, és olvashatunk még többet is ezekről a szereplőkről, mert látok benne fantáziát. És persze ezzel a könyvvel rávett, hogy a többi könyvébe is belekóstoljak.

Pontozás: 10/9