Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ismertető: „Caroline Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új
lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t
viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves
olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy
bombasztikus cukkini kenyér receptje is az övé… de O-nak se híre, se hamva. Ott
van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy,
csak O nem.
Azóta, hogy
beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát szexuálisan túlfűtött
szomszédja tetőzi be, aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti,
amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… ez csak nem egy
nyávogás volt? …hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de
még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.
Majd belép a
képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés
odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline,
arcán kielégületlenséggel, rózsaszín bébidoll pizsamájában végre szemtől szembe
kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli
ütközet, nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a
feszültség bizony hatalmas…
Incselkedés,
gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San
Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha
készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.„
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2013
Fordította: Balázs Júlia
Először szkeptikus voltam a könyvvel
kapcsolatban. Láttam rengeteg véleményt, s azt is, hogy milyen könyvekhez
hasonlították. Most viszont úgy döntöttem, hogy új év, új lehetőségek. Egy
esélyt megérdemel. S lám, hová jutottam. Alapjában véve a történet átlagos,
semmi egetverő nincs benne, mégis a humor rész az, amivel megfogott. Rettentő
sokat nevettem, s bár a fordításban akadtak hibák, és volt pár elütés, attól még
élvezhető volt.
Simon karakterét nagyon
kedveltem, bár az elején megfojtottam volna egy kanál vízben. Korrekt ember
volt, bár az életvitelével nem értettem egyet, ezt el kellett ismernem. Volt
humora, és bővelkedett olyan tulajdonságokkal, amit egy nő kedvel egy
karakterben.
Caroline szintén kedvelhető
volt, imádta a munkáját, szeretett főzni, sütni, és tudta magáról, hogy nőies.
Nem kellett neki bókolni agyba főbe, volt önbizalma.
Akikkel nem tudtam azonosulni, és nem is nagyon
nyerték el a szimpátiámat, azok Caroline barátnői voltak. Két idegesítő liba,
számomra semmi több.
Ami különösen tetszett, az Jilliane partiján
Simon és Caroline összetalálkozása, valamint az, hogy nem feküdtek össze a
megismerkedésük első öt percében. A történet szépen lassan alakult, néha
unalomba ment át, ám szerencsére ügyesen vissza is zökkentette az írónő a
helyes medrébe a dolgokat.
A pontokat a humor, a karakterek, és a különböző
élethelyzetek miatt adom. A könyv vége felé a konyhás jelenet külön pontot
érdemelt. Méz, lekvár, liszt és cukor. :D + ugye Clive nélkül a történet nem sokat ért volna. :D
Pontozás:
10/7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése