Fülszöveg:
„Ha szeretnénk boldogabban, egészségesebben élni, az egyik legjobb dolog, amit tehetünk, ha új nézőpontból nézünk rá saját életünkre. Ezt a nézőpontot úgy is hívhatjuk: „élettudatosság”. Minden kulcsot, ami fontos a személyes fejlődésünkhöz, boldogulásunkhoz, gyógyulásunkhoz, megtalálhatunk a saját életünkben, csak tudni kell, hogyan keressük és mit kezdjünk vele.
Ami végül leginkább meghatározza életünk minőségét, az a hozzáállásunk. Tudatos döntés arról, hogy aktívan vagy passzívan reagálunk egy-egy helyzetre; hogy a környezetünkre vagy önmagunkra figyelünk; illetve, hogy romboló vagy építő irányba mozdulunk.
Ha jobban akarjuk magunkat érezni, egy ponton rá kell ébrednünk, hogy ehhez nem többre van szükségünk, hanem kevesebbre. Először belül kell takarítani, megszabadulni szükségtelenné vált terhektől, meghozni fontos döntéseket, megtisztulni és megújulni lélekben. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy lakást újítanánk fel: a kiürítéssel kezdünk. Előbb tiszta tereket hozunk létre, azután helyezzük el benne az új bútorokat.
Dr. Buda László „Mit üzen…” trilógiájának harmadik része – mely talán még az első két könyvnél is gyakorlatiasabb és szórakoztatóbb lett – számos kapaszkodót, modellt és térképet vonultat fel annak érdekében, hogy segítse ezt a belső megújulási folyamatot. A szerző a tőle megszokott személyességgel, együttérzéssel és humorral kíséri végig olvasóit a legnehezebb témákon is.”
Kiadó: Kulcslyuk
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 366
ISBN: 978-615-6471-66-6
Nem hiszem, hogy egy könyv fogja megadni a választ a címet adó kérdésre. Viszont úgy gondolom, hogy támpontokat adhat. Mivel olvastam az előző két kötetet is, ezért tudtam, hogy mire számíthatok. Több olyan dologról is olvastam ebben a könyvben, amiről már hallottam, tudtam, de így leírva egy kicsit más volt. Elgondolkodtat, hogy miként érdemes az élethez viszonyulni.
Buda László baráti, közvetlen hangnemű, bátorító sorai ösztönzőek. A könyv tele van a szerző személyes történeteivel, példáival. Érzékelhető rajta a stílusa, a humora.
„… mi minden történhet egy átlagos személlyel életében, hányféle módon reagálhat ezekre a behatásokra, és a saját hozzáállásán keresztül hogyan ronthat vagy javíthat a helyzetén.”
Mitől lesz valaki tényleg jobban? A könyvben sok szó esett a neurotikus működésekről, az életközepi válságról...
Az első fejezetek megerősítettek abban, hogy mind hajlamosak vagyunk túlgondolni a dolgokat, és egy kicsit mindannyian neurotikusak vagyunk.
„Mindannyian kicsit sebzettek vagyunk.”
Mit tehetünk azért, hogy az életminőségünk, az egészségi állapotunk és az emberi kapcsolataink javuljanak?
„… a pillanatok elmúlnak, ez a világ rendje. Annyit tudunk tenni, hogy megtöltjük őket szeretettel. Akkor fog legkevésbé fájni az idő múlása, ha a lehető legjobban kimaxolod.”
A krízisek, válságok választásokra kényszerítenek minket. A válságok és választások értünk vannak. Segítenek perspektívát váltani, radikálisan megújulni. Attól függően, hogy mennyire vagyunk nyitottak tanulni belőlük, változtatni. Akár úgy is, hogy elengedjük a kontrollt és a kapaszkodókat, egy olyan úton elindulva, ami szokatlan és kockázatos. Az lényeges, hogy a bennünk rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználjuk, és önazonosak maradjunk.
Nem tudom, hogy mennyire valósítható meg az a fajta teljes megbocsátás, amiről a szerző ír. Szerintem vannak sérelmek, amiket az emberek nem tudnak elengedni. Persze idővel elmúlhatnak az indulatok, és beletörődhetnek, hogy a történteken már nem változtathatnak. A teljes megbocsátás és elengedés valószínűleg a spirituális fejlődés során tapasztalható meg. Ahogy szóba is került a könyvben, az emberek többsége meg sem próbál ilyen jellegű, aktív belső munkát folytatni. Valószínűleg mindenki jobban boldogulna, ha konstruktív hozzáállásokkal próbálná kezelni a dolgokat. Ez szépen és jól hangzik, de lehetnek olyan szituációk, amikben nehéz leküzdeni a destruktív működést. Viszont a döntés a miénk. Felismerhetjük, tudatosíthatjuk magunkban a destruktív hozzáállást, és elindulhatunk a konstruktív irányba. Úgy gondolom érdemes megpróbálni elsajátítani a konstruktív hozzáállás képességét, hogy bölcsebben tudjunk viszonyulni a különböző élethelyzetekhez.
Kifejezetten tetszett a Buda László által kifejlesztett módszer, az Ultrarövid Terápia ismertetése. Az utolsó fejezetben adott még 13+1 tanácsot az élethez. Szerintem hasznos olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése