Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
Fülszöveg:
„Megható, szenvedélyes munkahelyi románc egy tudományos múzeum falai közt.
Millie-t soha nem érdekelték az elvárások. Gyerekkori rajongása a bogarak és a természettudomány iránt a rovartan területére kalauzolta őt, és kurátorként naponta inspirálja a múzeumba látogatókat. Nagy álma, hogy a Rovartani tár osztályvezetőjévé váljon, ezért amikor a pozíció megüresedik, elhatározza, hogy semmi sem térítheti el a céljától. Főleg nem Finn, a mindig mogorva kolléga, akinek rosszalló tekintete, mélykék szeme és megszámlálhatatlan csillagászati mintás nyakkendője van… Nem mintha Millie ezekre odafigyelne.
Finn nem szándékosan mogorva mindenkivel, csupán nehezen tartja egyensúlyban az élete különböző területeit: egyedül neveli unokahúgait, igyekszik, hogy legalább néha ne égesse oda a vacsorájukat, gyászolja elveszített nővérét, és közben a múzeumban is helyt kell állnia. Nem engedheti el magát, és végképp nincs szüksége több bonyodalomra – különösen a ragyogó mosolyú, rendíthetetlenül optimista Millie-re, akivel szó szerint folyton összeütközik.
A férfi túl bogaras. A nő vakítóan ragyog, akár egy csillag. Nem áll szándékukban közelebbről megismerni egymást, de mivel Finn tagja a pozícióra interjúztató bizottságnak, ez elkerülhetetlen. Millie hamarosan rájön, hogy a karrierjét kockáztatni egy dolog; a szívét kockáztatni viszont már egészen más.
Készülj fel a gyomrodban repkedő pillangókra!”
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2026
Fordította: Koch Márta
Oldalszám: 416
ISBN: 978 963 675 954 4
Szép, színes, és sokatmondó a borítója.
Tudományos közegbe helyezett szívmelengető, gyönyörű szerelmi történet! Elképesztően bájos, és hihetetlenül érzéki. Annyira magával ragadott, hogy le sem tudtam tenni.
A szókimondó, humoros, könnyed stílus ellenére érint néhány nagyon nehéz témát. Gyász, verbális bántalmazás, manipuláció, szorongás…
A szemszögeket folyamatosan váltogatja az írónő, így mindkét főszereplő érzéseit és nézőpontját megismerhetjük. Aranyos, hogy minden fejezet elejét rajzokkal díszítették. A Millie nézőpontját bemutató fejezeteket pillangók, Finn fejezeteit pedig csillagok.
Két, teljesen eltérő családi háttérrel rendelkeznek. Millie összetartó, meleg családi légkörhöz tartozik. Finn egyedül a testvérétől kapott szeretetet. A szülei rideg, távolságtartó, manipulatív emberek.
Millie Oaks a Wilhelminai Természettudományi Múzeum rovartani osztályvezetői pozícióra pályázik. A kezdetektől fogva azért harcolt, hogy tudósként komolyan vegyék. A Csillagászati Tár osztályvezetője, dr. Finn Ashford jóképű, izmos, a morcossága ellenére is nagyon vonzó férfi.
„Ezek vagyunk mi: mikroszkóp a teleszkóppal szemben, mosoly a mogorvasággal szemben, meleg vidámság a hűvös tekintettel szemben.”
Finn nővére, Clara meghalt, ezért ő neveli a kislányait. Avery és Eloise kétpetéjű ikrek. Öt évesek. A férfi igyekszik a legjobb tudása szerint nevelni őket. A történetüket olvasva szinte érezni a szeretetet, amit irántuk érez.
Millie és Finn között erős a kémia. Már a regény elején szikrázik köztük a levegő. Bár mindkettő próbál ellenállni.
A regény tele van bájos „jelenetekkel”. Az egyik ilyen, amikor Millie Finnel és a lányokkal pizzát süt, és közben a lányok énekelnek, nevetnek, táncolnak. Finn pedig nézi őket. Valahogy úgy alakult, hogy péntekenként találkoztak a férfi házában. Ezek az együtt töltött péntek esték bearanyozták Finn hetét. És egyre többre vágyott. Próbálta visszafogni magát, pedig legszívesebben átadta volna magát annak a gravitációs vonzásnak, ami Millie felé húzta. Millie-nek is Finn körül jártak a gondolatai, és igyekezett emlékeztetni magát, hogy nem bonyolódhatnak tovább a dolgok közöttük. Bár nagyon vágyott Finn-re, aggódott, hogy mit jelent ez az állására nézve. Imádtam a családias találkozóikat! Nagyon imponáló a férfi figyelmessége, őszintesége, és az, hogy kiszállt a bizottságból, hogy a nővel lehessen. A tudat, hogy Finn-nek semmi köze sem lesz az interjúztatáshoz, megkönnyebbüléssel töltötte el Millie-t, és megtörte minden ellenállását.
A mellékszereplőket is nagyon megkedveltem. Lena, Micah és Emil szimpatikus karakterek.
Millie Lenával az egyetem alatt ismerkedett meg, és azóta a legjobb barátnők. Támogatják egymást.
Millie-t az exe, Kyle még mindig zaklatta. Tönkretette a nő önértékelését, és Millie még bizonytalan volt, hogy teljesen helyrejött-e. Kyle nárcisztikus jellemvonásait jól sikerült ábrázolni. A nővel borzalmasan viselkedett, de amikor más is jelen volt, akkor „maszkként” viselte a manipuláló énjét. A külvilág felé jól működött a látszat. Társaságban egészen más volt, mint Millie-vel. A múzeum vezetőségét is igyekezett elbűvölni a szórakoztató személyiségével, és biztos volt benne hogy figyelmet és csodálatot érdemel, valamint biztosra vette, hogy megszerzi az osztályvezetői állást.
Amikor Finn a nővéréről mesél Millie-nek, akkor egy kicsit az olvasó is megismerheti Clarát, és osztozhat a gyászon.
Szépen alakult Millie és Finn kapcsolata. A nő családja is elfogadta és megszerette Finnt meg az ikreket. Az idillt azonban megtörte az, hogy Finn aggódott, hogy elhanyagolja a gyerekeket. Félt attól, hogy olyan „gondviselővé” válik, mint amilyenek a szülei voltak. A pszichológusától remélt segítséget ahhoz, hogy egyensúlyba tudja hozni a Millie-vel és az ikrekkel töltött időt, és eltudja engedni a bűntudatát, amit akkor érez, amikor nem a lányokkal van.
„Valójában mindenkinek csak ennyit tudunk nyújtani. Tökéletességet nem, csupán a lehető legjobbat, amire képesek vagyunk.”
Tiszteletre méltó, ahogy Finn gondoskodott a lányokról, figyelmesen és csodásan gyengéden bánt Millie-vel, felvállalta a kapcsolatukat, és mindent megtett azért, hogy tovább fejlődjön ez a kapcsolat. Egymás életének alapvető részévé váltak, mintha egymásnak teremtették volna őket.
Imádni való volt, hogy a lányok rajzoltak Millie-nek, és Finn a rajzokat egy csodás üzenettel, virágcsokorral meg ajándékkal a nő irodájában hagyta a második interjú előtt.
Millie és Finn meggyógyították egymás lelkét.
A ráadás epilógus volt a „hab a tortán”. Kedves, romantikus, érzéki.
Nem számítottam arra, hogy ennyire nyugtalanító, megrendítő, érzelmes, humoros, elgondolkodtató olvasmány lesz. Pedig mindez egyszerre.
Sugárzik a könyvből az őszinte szeretet. Ez a regény is azok közé a könyvek közé tartozik, amik úgy simogatják az ember lelkét, mint a napfény melege. Olyan történet, amihez bármikor visszatérhetünk, és feltöltenek derűvel. Felemelő érzés, hogy rátaláltam erre a jó könyvre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése