Fülszöveg:
„Művészet-e a szeretet, vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, „beleesik”? Ez a könyvecske – noha az emberek többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja – az előbbi feltevésen alapul: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban az elkülönültséget, a magányt legyőzzük, leküzdjük.”
Kiadó: Háttér (a Helikon Kiadó 1984-es kiadása alapján)
Kiadás éve: 1993
Fordította: Várady Szabolcs
Oldalszám: 182
ISBN: 963 9365 05 X
Elgondolkodtató olvasmány. Rövid és lényegretörő. Fontos dolgokról szól, és néhol kissé olyan, mint egy tananyag. Azt gondolom, hogy a pszichológiai ismeretekhez hasznos alap ez a könyv. Néhány résznél úgy éreztem, hogy egy kicsit túlmagyarázta a dolgot. Azzal pedig nem értek egyet, hogy a művészethez mindenképpen műértőnek kell lenni. Többnyire azonban jók a meglátásai. A szerző sok szemszögből közelítette meg a témát. Szót ejtett korszakokról, kultúrákról, a szeretet jelentéséről, az elkülönültség élményéről, polaritásról…
„… az érett szeretet olyan egyesülés, amelynek során az ember megőrzi integritását, egyéniségét.”
A szeretet magában foglalja a törődést, a felelősséget, a tiszteletet és az ismeretet. Lehetővé teszi, hogy az egyén legyőzze az elszigeteltséget és elkülönültség érzését, ugyanakkor azonos maradjon önmagával.
A szerző szót ejtett a lélektannak, mint tudománynak a korlátairól, következményeiről. A magatartásunk függ az érettségünktől. Az érett ember szeretete, szerelme a másik ember létezésének és boldogságának szeretete.
Finoman rávilágított Freud tévedésére. A nemi erkölcsök és szokások sokat változtak, ezért ami igaz volt az 1900-as évek táján, az már nem az napjainkban.
Meglehetősen sok a bibliai szimbolizmus az érvelésében.
„Ha szeretem a felebarátomat, valamennyi felebarátomat szeretem; ha szeretem a gyerekemet, valamennyi gyerekemet szeretem; sőt, tovább megyek: szeretek minden gyereket, mindazokat, akik rászorulnak a segítségemre.”
A szerelem viszont természeténél fogva kizárólagos, nem úgy, mint a felebaráti és az anyai szeretet. Vágyódás az egybeolvadásra, az egyesülésre egyetlen másik személlyel.
„Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés – az döntés, ítélet és ígéret.”
A szeretet tevékeny törekvés a szeretet személy fejlődésére és boldogságára.
A második fejezet vége nekem már egy picit unalmas volt.
A harmadik fejezetben a szerző kifejtette a kapitalizmust; a huszadik századi elidegenedett, piacközpontú személyiség tapasztalatait; a szeretet patológiáját.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az emberek gyakran hiszik azt tévesen, hogy a szeretet konfliktushiányt jelent.
A negyedik fejezetben a szeretet művészetének gyakorlatával foglalkozott. Nem adott „használati utasítást”, nem tanított. Állást foglalt benne. „A további lépéseket a cél felé már csak önállóan lehet gyakorolni…” Műve átfogó tudáson alapul.
„…. a szeretet az egyetlen észszerű és kielégítő válasz az emberi lét kérdésére…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése