Fülszöveg:
„Mi a félelem? Hogyan hozunk félelemből olyan döntéseket, amelyek egyébként nem jellemzők ránk? Miként használja fel a politika, a média a félelmeinket arra, hogy manipuláljon bennünket? Könyvében egyebek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Al Ghaoui Hesna újságíró, aki az elmúlt tizenöt évben több mint húsz országból, köztük számos háborús helyszínről tudósított. Ezeken a küldetéseken megdöbbenve figyelte meg a félelem pszichés és fizikai hatásait, nemcsak a rettegő lakosságon, hanem a katonákon, a többi újságírón – és saját magán is. Elhatározta, utánajár, mi is a félelem valójában. Neves kutatókat keresett fel, hogy megtudja, mi történik az agyban, a testben, amikor félünk, és világhírű szociálpszichológusokat kérdezett arról, hogyan vehetjük észre, ha a félelem alattomosan elkezdi átalakítani a szokásainkat, a viselkedésünket. Kutatta a félelem fiziológiáját, evolúciós szerepét, a traumák természetét és azokat a megközelítéseket, amelyek a félelem feldolgozásában segíthetnek. Al Ghaoui Hesna saját tapasztalatait és a legkiválóbb szakemberek tudását összegzi ebben a személyes hangvételű, izgalmas kötetben, miközben megfejti a félelem és a bátorság titkát.
Al Ghaoui Hesna 1978-ban született magyar édesanyától és szír édesapától. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán jogi diplomát szerzett, majd Budapesten és Tunéziában is arab tanulmányokat folytatott. A Magyar Televízió munkatársaként éveken keresztül tudósított a világ háborús övezeteiből. Riport- és dokumentumfilmjeivel számos díjat nyert.”
Kiadó: Bookline könyvek
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 344
ISBN: 9789633108031
Ennek a könyvnek az olvasásával átfogó képet kaphatunk a félelemről. Megtudhatjuk, hogyan hat ránk a félelem, hogyan használják fel mások a céljaik eléréséhez, és hogyan tudunk cselekedni a félelem ellenére is. Nagyon érdekes, rendkívül informatív könyv. Nagyon tetszett, hogy a szerző személyes tapasztalatait tudományos kutatásokkal ötvözte. Közvetlen, személyes hangvétele és történetei végig fenntartják a figyelmet. Érzékelhető volt rajta Hesna érzékenysége és tájékozottsága. Sok kutatómunka van benne. Olyan technikákat tanulmányozott, amik segíthetnek a félelem leküzdésében. Szerintem reményt keltő a gondolat, hogy az agy bármikor „újrahuzalozható”, és hogy a félelmünket képesek vagyunk a javunkra fordítani. Számos részt kiemeltem és újraolvastam.
„A baj bárhol megtörténhet.”
Ha valaminek meg kell történnie, az valószínűleg elkerülhetetlen. Akár félünk, akár nem. Csak abban bízhatunk, hogy képesek leszünk kezelni a helyzetet. A félelem hátráltathat és hajtóerő is lehet. Az egymás után tett kis lépésekkel szerzett sikerélmények lassan felépítik az önbizalmat, a gyakorlás, rutin pedig megerősíti. Így a félelmetes helyzetek idővel kezelhetőbbnek tűnnek.
A szerző leírta, hogy fenyegetés hatására mi zajlik az idegrendszerben, kitért az evolúciós okokra, az „üss vagy fuss” reakcióra.
Külön dicséret illeti a PTSD (poszttraumás stressz szindróma) széles körben történő bemutatásáért.
Nagyon megrendítő volt a történet az izraeli és palesztin apáról, akiknek a gyermekei az értelmetlen vérontásban haltak meg. Ők a történtek hatására a békemozgalom aktív tagjai lettek. Nem kerültek bele a bosszú ördögi körébe. A szerző ezt a példát hozta fel a poszttraumás növekedés jelenségére. Ahogy minden megváltozott, meghoztak egy döntést. Hinni kezdtek abban, hogy tudnak változtatni. Az volt a lényeg, hogy mindkét fél békét akart. Felül tudtak emelkedni a fájdalmon és a dühön. Sok ember képtelen rá, mert nagyon nehéz megérteni, hogy a düh nem vezet sehová, és a bosszú csak újabb erőszakot szül. Hatalmas belső erőről tesz tanúbizonyságot a két édesapa története. Megpróbálták felhívni a figyelmet arra, hogy az ellenségeskedést és a háborút a politika és a hatalom gerjeszti, az egyszerű emberek mindkét oldalon ugyanolyan családok, akik csak békés, normális életet akarnak.
A szociálpszichológiai kísérletekről szóló történetek is nagyon megrázóak voltak.
Az egyik pozitív gondolat, ami végig kíséri a könyvet, hogy képesek vagyunk változni, fejlődni. Tudatos hozzáállással egy esetleges kudarc esetén is tanulhatunk a szituációból.
„… minden idegszálunkkal arra figyelünk, hogy érezzük talpunkkal a talaj apró részecskéit, érzékeljük, ahogy a bőrünk a ruhánkkal találkozik, az orrunkból ki- és beáramlik a levegő. Hogy érzékeljünk mindent, ami az adott pillanatra koncentrálva a biztonság, a kapcsolódás érzését segíti. És talán épp ez a lényeg. Hogy figyelj. Figyeld az érzéseidet, a félelmet is. Hogy ne ítéld meg, csak fogadd el. És hogy találj egy vágyat, ami erősebb a félelemnél. Ne bánd, hogy félsz! Csak félj bátran!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése