Jostein Gaarder: Tükör által homályosan

Ismét megbontva a sorrendet, a legújabb olvasmányomról ejtenék pár szót. Ez nem jelenti azt, hogy kihagyom Nora Roberts-től A tanú című könyvet, csak azt, hogy arra majd később kerül sor. Szeretném kicsit összeszedni Roberts könyvéről a gondolataimat.

Jostein Gaarder - Tükör által homályosan bemutató szöveg:
" Cecilie napjai csendesen telnek, mióta ágyhozkötött beteg. A karácsonyt is jobbára szobájában tölti, ahol egyszercsak megjelenik egy furcsa szerzet. Azt sem tudni biztosan, hogy a váratlan vendég fiú-e vagy lány; haj nem nő a fején, kicsi, légies, amolyan gyerekforma. A jövevény bemutatkozik: ő Isten egy angyala, s Ariel a neve. Egyre gyakrabban tűnik fel Cecilie szobájában, s ilyenkor nagyon furákat kérdez az emberek világáról; nem érti, mi a meleg és a hideg, nem érti milyen lehet aludni és álmodni, milyen lehet a hó tapintása. A kislányt pedig a földöntúli világ izgatja. Ahogy telnek a napok, az élet, a létezés, a test és a lélek, a teremtés, az isteni szándék egyre több titka kerül szóba kettejük között.
Ariel, az angyal teljesíti feladatát: a kislány abban a tudatban búcsúzhat el szeretteitől, hogy az emberi lélek is része az örökkévalóságnak... "

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Termedelmét tekintve 142 oldalt kóstál maga a történet, viszont ezt olvasva tartalmilag többnek tűnik. Kicsit félve kezdtem neki, mivel már a fülszöveg elolvasása után potyogni kezdett a könnyem. Mégis rászántam magam, hiszen ennyitől azért nem fogok visszariadni. Első öt oldal után sírni kezdtem. Sok hosszú és mély levegőt véve sikerült megnyugodnom, és folytatnom a történetet. Az olvasó szeme elé tárul egy olyan ház, ami tele van szeretettel és félelemmel. Adott egy négytagú család és persze hozzá a szomszéd házból a nagyszülők. Cecilie novemberben esett ágynak, erről is említést tett az író, s a történet maga számunkra karácsonykor kezdődik. Ekkor indulnak számunkra be a dolgok. Rögtön a közepébe kedves olvasó, hogy feleszmélni sincs lehetőséged. Adott egy fiatal lány, aki haldoklik. Tele van kérdésekkel, amire már elég régen keresi a választ, s olyanokkal is, amik csak akkor jutnak az eszébe, amikor egy titokzatos idegen felhívja rá  figyelmét. Szeretne egy korcsolyát, egy szánkót és egy sílécet, szeretne kimenni a szabadba, újra a barátaival játszani, nagyokat kirándulni, de a legfőbb, amit a legjobban szeretne: meggyógyulni. Akaratlanul is vele éreztem minden egyes pillanatban amikor egyedül volt, s amikor a szülei bánatáról olvastam, akkor velük. Ők már tudták, hogy nem sok remény, mégis bíztatták a kislányt, hogy ne adja fel. Cecilie-nek van egy édes kisöccse is, Lasse. Ő tudósít a nővérének a történésekről, ám egyre ritkábban látogatja a testvérét. 

Ariel, az angyal azért érkezett a lányhoz, hogy mindvégig vele legyen. Kérdéseket tesz fel, s kérdéseket válaszol meg. Abszolút pozitív személy, aki szeretné megkönnyíteni a kislánynak a továbbiakat. 

Rengeteg gondolkodni valót kapunk mi magunk is, a kérdések és válaszok tömkelege megmozgatja a fantáziánkat. Ha cimkézni kellene a történetet, akkor az alábbiakkal látnám el: megható, szomorú, szép, megrázó. 

Szigorúan csak erős lelkű személyeknek ajánlom! 

Pontozás: 10/10