Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2016. július 26., kedd

Rita Falk: Télikrumpligombóc (Franz Eberhofer 1.)

Fülszöveg: „Franz Eberhofert, a testestül-lelkestül bajor rendőrt fegyelmi okokból helyezték át a nyüzsgő nagyvárosból csendes kis szülőfalujába, az ugyancsak jellegzetesen bajor Niederkaltenkirchenbe. Élete itt néha túlságosan is nyugodt mederben folydogál, esti járőrözései általában Wolfi kocsmájának pultjánál érnek véget, napközben pedig kedvenc tartózkodási helye süket nagymamájának konyhája, ahol ínycsiklandó ételeket ehet reggeltől estig. Apja, a kiöregedett 68-as lázadó közben vadkendert termeszt a hátsó kertben és folyamatosan Beatlest hallgat, amivel kishíján az őrületbe kergeti a kemény rockot előnyben részesítő fiát. A békés hétköznapokba azonban időnként zavaró események tolakodnak be. Itt van mindjárt a Neuhofer család, amelynek tagjai a legkülönösebb módokat választják az elhalálozásra. Annyira különös módokat, hogy Franz nyomozói szimata feléled és elhatározza, hogy utánanéz egy kicsit a morbid haláleseteknek. Ahogy egyre több gyanús körülményt fedez fel, az ügy is egyre érdekesebbé, ugyanakkor hátborzongatóbbá is válik… 
A jó krimik, a jó ételek és a jó humor kedvelőinek – Nagyi hamisítatlan bajor receptjeivel.”

Kiadja a Művelt Nép kiadó.
Várható megjelenés: 2016. július 30.
Fordította: Balla Judit
Fordítás alapjául szolgáló mű: Rita Falk: Winterkartoffelknödel
ISBN: 978-615-561-787-4
Oldalszám: 300
Műfaja: krimi
Tetszik, hogy meghagyták az eredeti borítót. Illik a történethez. Szolid, és jó a színválasztás.


Rita Falk, német író, 1964. március 30-án Oberammergau-ban született. Nyolc éves koráig a szülővárosában élt, majd szüleivel egy évre München-be költöztek, onnan pedig Landshut-ba, ahol humanista gimnáziumba járt. Münchenben él második férjével, aki rendőr. Három felnőtt gyermeke van.
Úgy tudom, a könyvsorozatot elkezdték megfilmesíteni is. Sebastian Bezzel játssza Franz Eberhofer szerepét. Az első rész 96 perces lett, és 2014. október 7-én vetítették először. Kíváncsi lennék, hogy milyen részeket emeltek ki ebből a kötetből. :) Az biztos, hogy Sebastian Bezzel jó választás volt, mint főszereplő, nagyon is illik hozzá a karakter. Remélem, egyszer szinkronizálják, és mi is megnézhetjük. Garantáltan nagyokat nevetne a néző.


A könyvsorozatnak eddig külföldön hat része jelent meg, idén várható a hetedik kötet. Itthon pedig még idén ősszel, október közepén megjelenik a második kötet, ami a Gőzgombóc blues címet viseli.


Történetünk kezdetén Eberhofer felügyelő éppen a szokásos sétáját teszi Ludwig nevű kutyájával Simmerl hentesboltja felé, mert csábítja a keddenkénti szokásos disznótoros gondolata, amikor Simmerl ajtaja előtt egy prémsapkát fedez fel. Erről eszébe jut egy emlék, ami igencsak megmosolyogtatja az olvasót. Bár a könyv műfaját tekintve alapjában véve egy krimi, igencsak sűrűn fordul elő benne olyan rész, aminél a hasunkat foghatjuk a nevetéstől. Fontos szerepet kap a humor, valamint a bajor ételek és receptek.
Már rögtön a könyv elején ízelítőt kapunk a poénok tárházából.
„– Friss a hurka? – kérdezem szelíden.
– Frissebb már nem is lehetne. Ma hajnalban döglött bele a disznó a vérmérgezésbe, amit a májráktól kapott.
– Ma hajnalban? Akkor tényleg nem lehetne frissebb. Három szálat, mint mindig. Aztán ki vele, mit tudsz erről a nőről?”

Persze akadtak olyan jelenetek is a könyvben, aminél erőteljesen felhúztam az orrom. Az egyik ilyen eset akkor következett be, amikor Eberhofer arra utalt, hogy a Beatles rémséges, ugyanis én személy szerint imádom a dalaikat. Ezekért a részekért valamennyire kárpótoltak azok a jelenetek, amiken jókat derültem. Például amikor Eberhofer elmegy a teljesen süket nagyival vásárolni, de a nagyi a kocsiban marad, a központi zár leblokkol, a nagyi pedig elszunyókál, így a felügyelő az autón kívül reked több órára.
A film néhány szereplője és a könyv szerzője
A szereplőkkel az a helyzet, hogy vagy megkedveled őket még a legelején, amikor képbe kerülnek, vagy mindvégig utálni fogod őket. Köztes lehetőség nálam sajnos nem fordult elő ennél a történetnél. Akit kedveltem, azt nagyon, ám akit utáltam, azt a végletekig.
Kedvencem a végtelenül vicces és aranyos Nagyi. Persze, ha az enyém viselkedne így, valószínűleg annyira nem szórakoznék jól, mindenesetre szerintem ő volt a legjobb karakter a történetben.
Franz Eberhofer a kedvelt listán foglalt helyet, bár mint fentebb említettem, voltak olyan dolgai, amikkel nem értettem egyet, ám a bátyja, Leopold abszolút a nem kedvelt listára került, a fickó annyira irritált amennyire csak lehetséges.
Persze olyan karakter is volt, akik semlegesek voltak számomra, nem kedveltem őket különösebben, de az utált listát sem erősítették.

Eberhofernek macska allergiája van, imádja a kutyáját, de utálja a Beatles-t, a papa meg pont a Beatles-t imádja és hallgatja orrvérzésig. A nagyi süket, mint az ágyú, Leopold pedig, aki szegény Franznak a bátyja, egy idegesítő és arrogáns fickó. Érdekes család. S akkor még nem említettem Roxanát, Leopold nőjét, aki minden egyes alkalmat kihasznál, amikor az Eberhofer házban van, hogy Franz kegyeibe férkőzzön.

Franz Eberhofer gyilkossági ügyben nyomoz, mert gyanúsnak vélte, hogy egy család három tagja egymás után halálozott el „véletlen balesetben”. Az anya öngyilkos lett (állítólag), az apát megrázta az áram, az idősebbik fiúra pedig ráesett egy konténer.
A legtöbben bolondnak nézik, s megeshet, hogy valamicskét elgurult nála a gyógyszer, de alapjáraton egy rendes, okos, elhivatott fickót kapunk, aki csak a munkáját végzi teljes erőbedobással. Persze a rendőri intézkedéseiben is találtam olyan esetet, aminél csak a fejemet csóváltam.

Később újabb rejtélyes haláleset következett be, s folytatódott gőzerővel a nyomozás.
Én személy szerint azt vallom, egy krimi attól jó, ha nem csak rejtélyeket oldunk meg, de felpezsdül a vérünk olvasás közben és izgulunk a végkifejlet miatt. Sajnos ez ennél a könyvnél kimaradt. Rejtély és haláleset volt a könyvben, ám az izgalom kimaradt. Egész végig úgy lavíroztam át a történeten, mint egy egyszerű leíráson, az érzéseim kordában maradtak, nem izgultam, nem aggódtam, egyszerűen csak olvastam tovább nyugodt lélekkel a könyvet, míg a végére nem értem. Ami nagyot dobott a könyvön, az a humor szál volt. Inkább nevezném burleszk regénynek, mint kriminek, ha címkéznem kellene.

A könyv szereplői kissé elnagyoltak, néha olyan érzésem volt, mint ha az Addams family-be csöppentem volna vagy épp a Rém rendes családba. Az események leírása mindig tartalmazott valami mosolycsalogatót. Nagyi és a két kutya vitte a pálmát a szereplők terén, valamint Rudi, aki a legsűrűbben felelt a könyv második felében azért, hogy jó hangulatom legyen. Bár izgalmat nem kaptam, volt nyomozás, gyilkosság, csalás, hűtlenség, kapuzárási pánik, abszurdabbnál abszurdabb helyzetek, amin az olvasó jókat derülhetett. Részemről ez a könyv mindenképpen burleszk kategóriás.
A könyv végén megtalálhatóak Nagyi receptjei, valamint a szerző bemutatkozása.

Pontozásnál figyelembe vettem a borítót, a történetet, a cselekményvezetést, a szereplők jellemzését, a humort és a krimi szálat.

Pontozás: 10/7



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése