„A könyv története titkos ajándékot rejt. Adunk neked vele egy
barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg
mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan
viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki
különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg
hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még
egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli.
Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött
téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol
ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek,
sírjatok együtt!
2016 legjobb debütregénye.
Amazon.ca
Szívszorító… Tele van szépséggel és humorral. Függést okoz, mint a
chips, és ezt olvasva átérzed, milyen fájdalmas lehet semmi mást nem enni, mint
10 deka párolt halat, örökké.
Chicago Tribune
Mona Awad lerántja a leplet a nővé válás küzdelmeiről, az önértékelési
zavarokról – a testképtől kezdve a társas kapcsolatokon át egészen addig,
hogyan találhatjuk meg magunkat ebben az érzéketlen világban.
Elle Magazin”
Megjelent: 2017.03.20
Kiadó: Athenaeum
Fordította: Diószegi Dorottya
Fordítás alapjául szolgáló mű: Mona Awad: 13 Ways of Looking at a Fat
Girl
ISBN: 978-963-293-643-7
Ár: 3499 ft
Kötés: kartonált
Műfaját tekintve ifjúsági regény
Oldal: 304
A szerzőről:
Mona Awad Montreálban született regényíró és novellista. 2003 óta
kisebb-nagyobb megszakításokkal az Egyesült Államokban él. A Brown, a York és a
Denver Egyetemen hallgatott angol irodalmat.
Művei többek között az alábbi folyóiratokban jelentek meg: McSweeney’s,
The Walrus, Joyland, Post Road, St. Petersburg Review.
Első könyvét Scotiabank Griller-díjra jelölték, és az Amazon.ca 2016
legjobb debütregényének választotta.
Amikor megláttam a könyv beharangozóját, elgondolkodtam, hogy vajon
milyen fogadtatása lesz ennek a könyvnek? Valószínűleg vegyes. Hiszen milyen
világban élünk? Olyanban, ahol mindenhonnan az köszön vissza rád, hogy csak az
érvényesül, az lesz „boldog”, aki külsőleg szép. Nem igaz? Azt sulykolják
beléd, hogy ha nem vagy szép, nem is érsz annyit. Márpedig ez – bocsánat a
kifejezését, de – baromság! Már maga a szépség relatív fogalom. Mindenkinek más
a szép.
Szerencsés vagy, ha olyan szüleid vannak/voltak, akik úgy
nevelnek/neveltek, hogy nem minden a külső, és igenis fektess abba, hogy a
belső tulajdonságaid megnyerők legyenek, és ne elégedj meg a Barbie baba
kinézettel. Kell, hogy egészségesen szemléld magad, és lásd azt, hogy milyen is
vagy valójában. Legyél tisztában az értékeiddel, s ne csak a „hiányosságaidat”
tartsd számon. Senki sem tökéletes, ezt kellene tudatosítani magunkban.
Az
Athenaeum kiadó több ismert személyt is meginterjúvolt a külső fontosságával
illetve magával a könyvvel kapcsolatban. Hogy mik voltak a kérdések? Íme:
- Emlékszel
még, mikor kezdett először foglalkoztatni a külsőd?
- Mi a
véleményed arról, hogy manapság úgy tűnik, minden másnál fontosabb a
kinézetünk?
- Megesett
már veled, hogy a külsőd miatt bíráltak? Ez hogy érintett téged?
- Van
olyan, amit kevésbé kedveltél magadon, de az évek során sikerült elfogadnod,
sőt, megszeretned?
- Egyre
több helyen találkozhatunk telt hölgyekkel a címlapokon, kifutókon – mégsem
csitul az őrült diéták korszaka. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?
- Szerinted
meddig egészséges elmenni a fogyókúrában, hol az a határ, amikortól már
beteges? Volt a környezetedben testképzavarral küzdő személy? (anorexiás,
bulimiás stb.)
- Az Antilányregény főhőse annyira a tökéletes testkép megszállottjává
válik, hogy emberi kapcsolatai is tönkremennek (a legjobb barátnőjével
eltávolodnak egymástól, a férjétől is elhidegül). Szerinted hol a határ, amikor
az önmagunkkal folytatott harc már a szeretteinkre is hatással van?
A
kérdésekre válaszolt:
- Hercsel
Adél újságíró, a HVG munkatársa – fiatal feleség, és egy majdnem hároméves
tündéri kislány, Rozika édesanyja.
- Borsa
Brown két lány édesanyja, népszerű írónő – a díjnyertes Arab-sorozat szerzője
-
Szurovecz Kitti író, a Meglepetés magazin újságírója.
- Görög
Ibolya, aki elméleti felkészültségét jelenleg a viselkedéskultúráról, a
protokollról, a rendezvényszervezésről tartott előadásokon, írásokban
hasznosítja, melyekben megosztja közönségével a – számos próbán szerzett –
gyakorlati tapasztalatait is.
- Szentesi
Éva író, rákellenes aktivista, a WMN főmunkatársa.
- Vass
Virág, aki ma már főállású író, korábban viszont újságíróként bejárta a
világot. 2001-ben alapító-főszerkesztőként indította útjára a negyven országban
megjelenő Elle magyar kiadását.
- Akovács
Éva, a Nők Lapja Psziché, az Évszakok és az Iskolaválasztó főszerkesztője.
- Kiss
Noémi író, kritikus, az irodalomtudomány doktora.
- Oláh Andrea 25 éve rádiós
szerkesztő, műsorvezető.
- Bokor Klára a Ringier Axel
Springer női szerkesztőség vezetője, 2002 óta a
Kiskegyed főszerkesztője, két fiú édesanyja.
-
Gálvölgyi Eszter, aki 18 év után vált el a férjétől, egy majdnem 16 éves
fiú édesanyja, és elmondása szerint örök elégedetlen a külsejével.
- Péterfy-Novák Éva, anya,
vállalkozó, nőjogi aktivista, író. Az Egyasszony című könyv szerzője, a WMN
egyik munkatársa/bejegyzés írója.
Az interjúkat megtekinthetitek
az Athenaeum facebook-os oldalán, a jegyzetek között.
Valamint az Antilányregénynek van
facebook-os oldala is, amit érdemes olvasgatni: https://www.facebook.com/antilanyregeny/?fref=nf
A könyvről:
Komoly téma 298 oldalon keresztül taglalva. A borítójáról süt, hogy
nőknek íródott, ráadásul témáját tekintve a nővé válás küzdelmeiről, az
önértékelési gondokról, testképzavarról szól. Viszont szerintem ez nem csak női
probléma. Manapság egyre több fiú/férfi is küzd önértékelési gondokkal és
testképzavarral. Jó lett volna egy olyan könyv, ami mindkét nemhez egyformán
szól, mert kevés férfi van, aki kezébe veszi a tipikus csajos könyveket, még ha
számukra is van benne mondanivaló, akkor se, mert „ciki” (újabb téves
látásmód).
Elolvastam a fent említett interjúkat, ahogy a könyv eddigi
értékeléseit is, mert kíváncsi voltam, mennyire megosztó a könyv véleményezése.
Eléggé. Bár azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy mindenki elismerte, hogy a
szerző komoly és fontos témába vágott bele.
Azt hiszem, nem véletlen, hogy a fülszövegben megjelenik az alábbi
mondat: „Légy vele türelmes, kérlek!”
Ugyanis már az első pár oldalt elolvasva idegbajt kaptam a
szereplőktől. Nagyon reméltem, hogy ez a későbbiekben változni fog, mert az
elején nagyon nem szimpatizáltam a lányokkal.
Sajnos a szereplőkkel szemben mindvégig ellenérzéseim voltak, viszont
az kétségtelen, hogy a szerző üzenete átjön a sorok között. Rengeteg
élethelyzetet felvázol az írónő, amikor szinte segítségért kiáltott a
főszereplő, de nem kapta meg. Az olvasó tanúja lehet, hogyan megy tönkre
fokozatosan a szereplő élete. Elisabeth életét az állandó fogyni és szépülni
akarás határozza meg, miközben ez már az emberi kapcsolatok rovására megy. Megromlanak
baráti kapcsolatai, párkapcsolati problémája lesz, az élete egy kártyavárhoz
kezd hasonlítani, amit egy lenge szellő is összedönthet. Bár érzi, hogy nem
boldog, nem tudja igazán, hogy mi a probléma. Egyfajta megfelelési kényszere
van, amit még saját magának sem ismer be. Nem kapja meg a megfelelő segítséget,
ennek pedig súlyos következményei lesznek.
Sajnos a mai világban tényleg szinte minden a külső körül forog, ezt
hangoztatja a sajtó, az ismerősök és ismeretlenek, ezt tapasztalod, ha
állásinterjúra mész, vagy akár ha csak a boltba ugrasz le. A csapból is az
aktuális trendek folynak, miközben egyre inkább tehernek érzed a külsőd. Hirtelen
hatalmas nyomás nehezedik rád, te pedig egyre inkább elhiszed, hogy változnod
kell ahhoz, hogy szeressenek. Túl kövér vagy, túl vékony vagy, nem elég fehér a
fogad, nem tökéletes a mosolyod, nagy az orrod, kicsi az orrod, eláll a füled,
és még sorolhatnánk, mennyi „váddal” kell szembesülnie az embernek nap, mint
nap. Ennek egyenes arányos következménye, hogy egyáltalán nem vagyunk
megelégedve önmagunkkal. Rágörcsölünk, és stresszgubóként nem elég, hogy
teljesítenünk kell a munkahelyen, otthon, a világ minden lehetséges pontján, de
meg kell felelnünk a saját magunknak támasztott elvárásoknak is (amik bőven
akadnak szerintem mindenkinél). Nem csoda hát, hogy ennyi embernél felüti a
fejét a testképzavar. Miért ne lenne így? Hiszen már az oviban is azzal
szembesülnek a gyerekek, hogy a társaik megjegyzéseket tesznek a kinézetükre. S
ez a kor előrehaladtával csak súlyosbodik. Minél idősebbek, annál több
elvárásnak kell megfelelniük. Ha belegondolunk, ez szörnyű. Fejlődő világ?
Mégis hová fejlődünk? Visszafelé?
„Egyre több evés-és testképzavar-típus üti fel a fejét (Anoroxia, bulimia,
izomdiszmorfia és orthorexia…stb.). Ezekben az esetekben olyan
viselkedészavarról van szó, amelyben a páciens saját testének megítélése
torzul. Abbéli igyekezetében, hogy a számára létező, természetellenes ideálhoz
hasonlítson az egészségére ártalmas szokásokat vesz fel. Az ilyen emberek
jellemzően megszállottak, kényszeresek és előbb-utóbb szociálisan is
elszigetelődnek. Ha felhagynak megrögzött szokásukkal, súlyos
lelkiismeret-furdalás gyötri őket.” (
http://pszichologia.com)
„A testképzavarral összefüggő
betegségek egyaránt hatással vannak az ember pszichológiai és testi jóllétére.
Az ilyen betegségben szenvedők önértékelése sérült, megszállottan hiszik, hogy
csak akkor felelnek meg a szociális elvárásoknak, ha elérik az általuk
megszabott súlyt, mely rendszerint kórosan alacsony. Kényszeresen ragaszkodnak
szabályaikhoz, beteges lelkifurdalás, önvád, önutálat jellemző rájuk a
szabályok esetleges megszegése esetén. Az étkezésből/testedzésből teljesen
eltűnik az élvezet és az öröm, helyette neurotikus viszony alakul ki.
A meg-nem-értettség miatt
szociálisan elszigetelődnek, nem hajlandók emberek közé menni, akik amúgy sem
fogadnák be őket, szerintük, „kövérségük” miatt.” (Ujjfalussy Dorottya Júlia -
ELTE Biológiai Intézet, Etológia Tanszék)
Hogyan lehet felismerni a testképzavart?
- A testképzavar legfőbb jellemzője a saját testtel
kapcsolatos erős negatív attitűd, amelynek eredménye a negatív testkép és
testélmény
- a saját test észlelése torzult: a testsúly, testalak
vagy egyes testrészek észlelése nem felel meg a valós testi jellemzőknek, míg
mások testének megítélése ép
- perfekcionista testideál
- testalak, testtömeg, testméret, izomzat, egyes
testrészek vagy más külső jellemzők megváltoztatásának vágya
- karcsúságideál és súlyfóbia anorexiában,
izomdiszmorfiában pedig soványságfóbia
- testtömeggel, testalakkal vagy más testi jellemzőkkel
kapcsolatos elégedetlenség
- saját testre irányuló figyelem, amely meghatározza a
hangulatot és jórészt az önértékelést
- saját testtel kapcsolatos szégyen, undor, harag, és
testi megjelenés miatti szorongás
(szintén pszichológiai honlap)
Egy szó, mint száz, a könyv
témája jó és szükséges. Sőt… sok ehhez hasonló könyv kellene, hátha felnyílna
az emberek szeme, s felfognák, hogy a sorozatos elvárásokkal mit okoznak
önmaguknak és embertársaiknak. Kellenek az ilyen témájú könyvek, de nem csak
nőknek. Sajnos férfiaknál is egyre gyakoribb jelenség a testképzavar.
El kellene gondolkozni azon,
hogy az állandó kritizálással mekkora törést okoznak egy emberben, s hogy
esetleg az ő általuk tett megjegyzés is lehet egy lavina elindítója. Hiszen
egyszer mindenkinél betelik a pohár, legyen bármilyen nagy. Megannyi emberi élet megy tönkre azért, mert nem kapnak az emberek megfelelő segítséget. Ne hagyjuk ezt! Figyeljünk oda másokra, és önmagunkra is. S ha szükséges, forduljunk szakemberhez.
A könyvet köszönöm az
Athenaeum kiadónak!
Pontozás: 10/8
Az ötlet nagyon jó, viszont
számomra a kivitelezés nem mindig tetszett, a szereplők pedig irritáltak. Pedig
igyekeztem Elisabeth karakterével türelmes lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése