A hatalomért folyó harcban nincsenek szabályok...
Gerencsér János fantasyjében a
koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal
és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel
forgathatják. A Kalászkirály igazi
tanulságos olvasmány minden korosztály számára.
Az Úr 1151. évében, egy
képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú
lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a
testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga
is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek
ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve,
lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem
népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi
harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken
keresztül tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a
bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni
koronájukat. És vajon mi csábít jobban: a szerelem vagy a hatalom?
Megjelent 2017.02.27-én az
Athenaeum kiadó gondozásában.
ISBN: 978-963-293-669-7
Ár: 3499 ft
Kötés: tábla, védő
Oldal: 320
műfaj: YA fantasy
A könyv 20% kedvezménnyel
megrendelhető itt:
Gerencsér János számos
területen kipróbálta magát, volt már szobafestő, művezető, műszaki ellenőr,
szavatossági ügyintéző, jogi képviselő, ipari gépkezelő és karateedző. A
hadtörténelem és a pszichológia különösen érdekelte. Korábban novellákat írt.
A szerző hosszan tartó
betegséggel küzdött, a regény megjelenése előtt néhány nappal elhunyt.
Már a fülszöveg sugallta, hogy
érdekes cselekmények fognak kibontakozni a szemünk előtt. Ez nem is történt
másként, hiszen váltott nézőpontban ismerhetjük meg a két trónfosztott királyi
sarj, Eime hercegnő és Aceras király történetét. Két cselekményszál, egy idő,
rengeteg történés, háborúskodás, szerelem, fellobbanó érzelmek, makacsság,
önfejűség, tanulság, s megannyi más.
Tetszett, ahogy a szerző
kibontakoztatta a történetet, kellő feszültséget vitt bele, és mindig tudta,
hogy mikor kell még azt fokozni úgy, hogy az olvasó az őrület
határát súrolja. Voltak titkok, amikre számomra viszonylag hamar fény derült, mégis
élvezhető volt mindvégig a történet, s azért még számomra is okozott egy kis
meglepetést.
A karakterek összetettek és
kiforrottak voltak, szinte életre keltek a tizenkettedik századi történetben. Szerettem
Eime karakterét, sokszor azonosulni tudtam vele, bár néha én magam is
megpofoztam volna, főleg amikor olyan volt, mint egy megbokrosodott ló. Minél előbbre haladtam a történetben, annál több jó tulajdonságát fedeztem fel és emiatt nagyon gyorsan a szívemhez nőtt. Aceras-t
viszont eleinte nagyon nem kedveltem, s ez csak a Hangával való találkozása
után változott meg. Akkor fedeztem fel igazán, hogy képes a fejlődésre, s
igazából jó ember, ha nem vakítja el a hatalom.
Kedvenc karakterem abszolút
Ranton volt, bár néha az ő cselekedeteit se díjaztam, s őt követte sorban nem
más, mint a Zöld Fecske. Nem csodálkoztam, hogy Eime szeme megakadt rajta, és
hogy valami miatt elemi erővel vonzotta őt.
Egyik kedvenc mellékszereplőm Ranton édesanyja volt, Ramáta. Hihetetlen bölcsességről tett tanúbizonyságot már a megjelenése elején, mikor vívódva önmagával és félelmével mégis esélyt adott arra, hogy Ranton segédkezet nyújthasson a hercegnőnek. Azt hiszem egyik kedvenc jelenetem is hozzá köthető, méghozzá az, amikor agyagozni tanította Eimét.
Szerettem a szópárbajokat, amik színesítették a történetet, a szereplők háttértörténeteit, és az érzéseket, amiket egyes történések váltottak ki belőlem.
A történet lebilincselő, s egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen fantasy elemeket kellett vagy nem kellett volna felvonultatnia a szerzőnek, mert én nem skatulyázom be, egyszerűen ami jó, az jó. Számomra ez a történet igenis megütötte a mércét, mert a karakterei szinte előbújtak az oldalakról, a cselekmények magukkal ragadtak, éreztem dühöt, csalódottságot, kiábrándultságot, szomjaztam bosszúra, lázadtam, hittem, reméltem, harcoltam, szerettem, gyászoltam, tehát rengeteg érzelmet megéltem a könyv olvasása közben, s ami még fontosabb, hogy úgy éreztem, én is átélem azt, amiről olvasok. Ott találtam magam egy történelmi korban, egy tizenhét éves meg nem értett hercegnő bőrébe bújva, aki férfiként próbált érvényesülni, nem mellesleg a saját érzéseivel vívódva.
Ez a könyv érdekes, szórakoztató, magával ragadó. Egyetlen egy dolgot sajnálok, mégpedig azt, hogy csak ennyi volt. Szívesen olvastam volna még Zöld Fecskéről, Eiméről, Rantonról és társaikról. A szerző úgy szőtte a szavakat, hogy szinte lehetetlen legyen letenni a könyvet.
Köszönöm a lehetőséget az
Atheaneum kiadónak!
Sajnálom, hogy a szerző nem
élhette meg a könyv megjelenését, illetve a sikerét, ami reményeim szerint
borítékolható.
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése