„Az
igazi kérdés nem is az, miért vonultam ki a világból.
Sokkal
inkább az, hogy mi vett rá a visszatérésre.
A tizenhét éves Cara és édesapja, a neves
farkasszakértő autóbalesetet szenved. A férfi kómába esik, a család élete
örökre megváltozik. Az apa éveket élt a
vadonban, kilépve otthonából, hátrahagyva az emberi civilizációt. A farkasokkal
kóborolt, vadászott, maga is a falka tagjává vált.
A fiú, Edward kénytelen hazatérni önkéntes
száműzetéséből, hogy egyedüli nagykorú családtagként rendezze apja ügyeit. A
volt feleség időközben új családot alapított, de most neki is szembe kell
néznie a múlt elvarratlan szálaival.
Hármuknak kell meghozni a végső döntést, de
van-e joguk istent játszani egy sorsdöntő pillanatban, amelyet hosszú évek
sérelmei árnyékolnak be? Hűtlenség, hazugságok, magány és kirekesztettség,
ezekkel kell szembesülniük Jodi Picoult hőseinek, mielőtt határoznak életről és
halálról…”
Megjelent az
Athenaeum kiadó gondozásában 2017. 02. 22-én.
Fordította:
Babits Péter
Fordítás alapjául
szolgáló mű: Jodi Picoult: Lone Wolf
ISBN: 978-963-293-641-3
Kötés: kartonált,
füles
Oldal: 384
Az írónő az elmúlt évek során emberek
millióinak lopta be a szívébe magát különböző történeteivel. Ő is azok közé a szerzők közé tartozik, akik
mindig tudnak nekem valami meglepetést okozni. Ezért is magas az elvárás a
könyveivel szemben, mert már többször bizonyította, hogy bizony képes újra és
újra túlszárnyalni önmagát is. Többnyire komoly, már-már tabu témákat feszeget,
amivel sikerül megragadnia az olvasókat.
Azért, hogy könyvei sikeresek legyenek,
rengeteg mindent kipróbált már. Például egy hétig együtt élt egy amish
családdal és megtanult tehenet fejni, vagy épp Alaszkába utazott és
végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt, illetve a Sorsfordítók (The Pact)
című könyve miatt bevonult egy napra a börtönbe. Sokszor úgy tűnik, előtte
nincsenek akadályok.
Pont a minap olvastam egy véleményt,
miszerint aki 3-4 könyvét olvasta, az mindet olvasta. Most ezen erősen
elgondolkodom. Szám szerint nekem azt hiszem ez az ötödik könyvem tőle, és
ahogy fentebb is írtam, eddig még mindig tudott valami újat mutatni. Persze
megvan az alap stílus és vannak olyan jegyek, amik visszatérőek a szerző
különböző köteteiben, de lényegében azért nem ugyanaz. Persze ezt olyan személy
írta, aki már tizennégy regényt olvasott a szerzőtől, szóval majd ha már én is
ennyinél járok, megmondom, hogy egyetértek-e vele vagy sem. :D Mindenesetre nagyon
remélem, hogy még sokáig nem szeretek ki a szerző különböző könyveiből, mert
számomra tetszik az írónő témaválasztása és stílusa.
Nagyon szeretem az állatokat, így nem volt
kérdéses, hogy máris van valami, ami miatt szerethetem ezt a könyvet. Imádtam
Luke „gondolatait” olvasni, ahogy megelevenedett a sorok által a cirkuszos
rész, vagy amikor a farkasokról mesélt. Ezeknél a részeknél is megfigyelhető,
hogy a szerző alaposan beleásta magát a témába. A farkasok közötti hierarchia,
illetve az a rendszer, ami segít nekik, hogy a falkájuk sikeres legyen igen
összetett felépítésű. Mindenkinek megvan a maga dolga, s ha az egyik nem úgy
végzi, ahogy kellene, egymás között megoldják a problémát. Nem adnak
lehetőséget a hibára, hiszen azzal veszélyeztetnék a fennmaradásukat.
A Thai helységnevektől kivert a víz. Negyed
órát gondolkodtam azon, hogyan is lehetne azokat kiejteni. Tudom, hogy a
történet szempontjából nem lényeges, számomra mégis az, mert szörnyen kíváncsi
természetem van, és érdekel, hogy mit hogyan ejtenek ki. Ennél jobban már csak
az orvosi kifejezésektől kaptam sokkot. Azt hiszem, biztosan állíthatom,
örülök, hogy nem egészségügyi pályára kerültem, mert nekem már annyi latin
kifejezés és orvosi szakszó is elég volt, amit ebben a könyvben olvastam.
A
történet végig érdekes, elgondolkodtató. A szerző ismét olyan témához nyúlt,
ami igen ellentétes véleményeket vonz magával. Miről is van szó? Az
eutanáziáról.
„Az
eutanázia mai jelentése: a gyógyíthatatlan beteg halálának – a beteg kívánságára vagy
beleegyezésével történő – aktív vagy passzív meggyorsítása, illetve a páciens
részéről szükségtelennek tartott orvosi beavatkozásról való tudatos lemondás.”
Mikor
mondjuk azt, hogy elég volt, nincs tovább, nincs esély, nincs remény? Honnan
tudhatjuk biztosra, hogy nem gyógyulhat már meg a szerettünk? Dönthetünk valakinek
az életéről vagy haláláról? Ezen kívül
ugye szó esik a családi kötelékekről, a különválásról, veszteségekről, sérelmekről
és feldolgozásukról, egymásra találásról és még megannyi másról. Komoly témák,
komoly hangvétel, elgondolkodtató felvetések. Olvasás közben azon kaptam magam,
hogy bírálom a szereplők cselekedeteit, miközben még én sem tudhatom, hogy mi
az, ami mozgatja őket igazán. Egyfajta lelki útra indulunk, mert nem csak a
karakterek lelkivilágát barangoljuk be, de a sajátunkba is betekintünk egy-egy
felvetéskor. Hiszen rögtön felvetődik bennünk, hogy vajon mi mit tennénk
hasonló helyzetben? Képesek lennénk döntést hozni arról, hogy egy szerettünk
éljen-e tovább, vagy engedjük el? Illetve élet-e az, amikor gépek segítik a
légzést és nincs tudatánál? Nehéz dolog ez, s ahány ember, annyi vélemény.
A
karakterek jellemábrázolására most is kellő figyelmet fordított a szerző, minél
előrébb járunk a történetben, annál jobban megismerhetjük Carát, Edwardot,
Georgie-t, Joe-t és persze a farkasos történeteken keresztül Luke-ot is (na meg a farkasokat).
Beleláthatunk egy család belső működésébe, gondjaiba, gondolataiba és tetteibe, ahogy megismerhetjük a falkákon belüli hierarchiát és életmódot is.
Fény derülhet az okokra és kiváltó tényezőkre, majd levonhatjuk a
következtetéseket, s feltehetjük a kérdést: Mi lett volna ha…?
Végigkísérhetjük az útjukon a szereplőinket, tanúi lehetünk bizonyos lélektani fejlődésnek, súlyos titkokra deríthetünk fényt és rengeteg ismeretet szerezhetünk több témában is.
Számomra
tanulságos és elgondolkodtató történet volt, melynek mondanivalója sokáig fog
még válaszkeresésre késztetni. Hiszen megfogalmazódtak bennem olyan kérdések, melyekre
nem biztos, hogy valaha is választ kapok. Például: Honnan tudjuk, hogy mi a jó döntés egy ilyen helyzetben? Biztosra vehetjük, hogy a másik fél úgy döntene, ahogy végül mi?
Köszönöm
a lehetőséget az Athenaeum kiadónak.
Pontozás:
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése