Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2016. február 3., szerda

Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák (Hokisok 4.)


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

„ELSŐ KATASZTRÓFA: FÉRFIAK 
Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit!

MÁSODIK KATASZTRÓFA: SZENVEDÉLY 
Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait.

HARMADIK KATASZTRÓFA: SZERELEM 
Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne!”



Kiadta: Athenaeum kiadó
Tervezett megjelenés: 2016.02.04.
Fordításul szolgáló mű: Rachel Gibson: True Love and Other Disasters
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
ISBN: 978-963-293-522-5
Oldalszám: 280

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!

Amint azt már megszokhattuk, Rachel Gibson sziporkázó stílussal örvendezteti meg az olvasóit. Ez a történet a Hokisok sorozat negyedik része, ám különálló történetként is megállja a helyét.

Az első részben (Jégbe zárt szívek) a mindig macho hokicsapat kapitány, John Kowalsky, valamint a mindig elragadó Georgeanne áll a történet középpontjában. Megismerkedésük nem mindennapi, amit szigorúan csak azért említek meg, mert Georgeanne az első részben meglépett egy esküvőről (a sajátja lett volna), ahol egy bizonyos öregúr lett volna a vőlegény, s ennek az öregúrnak a halálhírével indít a negyedik kötet.
A második részben (Jane vékony jégen táncol) Luc Martineau csodakapus (aki azt hiszi, hogy mindent jobban tud) került szembe Jane Alcott-tal, amiért nem győzök az írónőnek hálás lenni, mert végignevettem a történetet. Hihetetlen karaktereket vonultatott fel, eszméletlen jó cselekménnyel, amin tényleg jól ki tud kapcsolódni az ember lánya. Ráadásul jó sok hokis rész volt a könyvben!

A harmadik részben (Valentin-nap és egyéb őrültségek) Rob Sutter ex jéghokis fenegyerek találkozott Kate Hamiltonnal, és ismét egy fergeteges humorú, könnyed romantikus történetet kaptunk. Rob igazi férfi, kár hogy a hokis múltba nem kaptunk nagyobb betekintést.

Ami összeköti a történeteket, az a hoki, meg egy-két szereplő visszatérése, megemlítése.

 


Na és most lássuk, mi is történt a negyedik kötetben. :)

 

Virgil Duffy halálát követően az ifjú özvegy kapott bőven hideget és meleget. Már az elején megkedveltem Faith-t, és sajnáltam azért, mert sűrűn bántották a feltételezett múltja és döntései miatt. Hosszú szőke hajával, zöld szemével, modell külsejével amúgy is kitűnt az emberek közül, ám playmate múltja és az ötven éves korkülönbség, ami Virgil és közte volt szintén okot adott arra, hogy alaposan megbámulják és megbélyegezzék. Miután megörökölte a hokicsapatot, a sajtó kedvenc célpontjává vált.

Azt hiszem, ez tényleg jellemző az emberekre. Előbb ítélnek, mint hogy beleképzelnék magukat a másik helyébe és ismernék meg a tényeket. Inkább rossz fényben tüntetik fel az embert, mintsem belássák, hogy senki sem tökéletes.

Tyson Savage, a Seattle Chinooks jégkorongcsapatának a kapitánya először Virgil temetésének napján beszélt Faith-el, s akkor még ő maga is beskatulyázta a lányt. Ty Savage, akinek a nevét először én is tévesen ejtettem ki, - nem tudván a francia hangzásról (Nem Szevidzs hanem Szávázs) – harmincöt éves, 190 cm magas, 108kg, kék szemű, borostás férfi. Karakterét tekintve személy szerint én a nagyon kedvelem kategóriába soroltam. Igaz, hogy morgós volt az elején, de igaz rá az a mondás, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Ráadásul fergeteges humorérzéke volt, amit azért egyszer-kétszer megvillantott.

Az első kedvenc jelenetem a hatodik fejezetben található fotózás. Egyrészt a témája, másrészt pedig a kivitelezése miatt csillagos ötöst adtam rá kapásból. Láttam magam előtt a szájkarate minden mozzanatát, a reakciókat, szóval igen hatásosan írta le az írónő.



Jules karaktere (Faith tanácsadója) fantasztikus volt. A szövegén meg az öltözékén mindig visítva röhögtem (amire nagy szüksége is van az embernek néhanapján…). Azt hiszem Ty után ő a kedvenc karakterem. Elmagyarázta Faith-nek a hoki szabályait, mindenben tanácsot adott neki, ráadásul még barátok is lettek. Viszont Faith anyukáját nem igazán csíptem. Bár az roppant vicces volt, amikor Faith az otthonában, a nappali kellős közepén kapta rajta a kedves mamát. :D Na jó, azért amikor tanácsot adott a lánynak, azért aranyos volt.

Ahogy haladtunk a történetbe, rengeteg zenét megemlítettek, úgyhogy olvasás közben zenehallgatással múlattam az időt (még jó, hogy a telefon is játszik mp3-at). A 111. oldalon például az egyik személyes kedvencemet említették, ami nem más, mint U2 – With or without you (veled vagy nélküled) című slágere. Szerintem hatalmas zene, szóval miközben tovább olvassátok a bejegyzésem, szerintem hallgassátok is meg. :)


 Amit az előző kötetből hiányoltam (sok-sok hoki téma), azt most bőven megkaptam, bár minden kívánságom így teljesülne! :)
A történet magával ragadó, vicces, néhol forró és szexi (a 13. fejezetnél pl.), máskor komolyabb, de mindenképp nyerő, ha kikapcsolódásra, gondolatterelésre van szükséged. Ahogy Faith története, múltja szépen lassan felszínre tör, és megmutatja a valódi, hamisíthatatlan Faith Duffy-t, s közben Ty karakterét is jobban megismerhetjük, az egyszerűen szuper. Az írónő pont jókor és jó helyen, kellő mennyiségben adagolja az információkat, ennek köszönhetően soha nem unatkozunk a könyv olvasása közben. Imádtam az első betűtől az utolsóig. Rengeteget nevettem a szópárbajokon, a csapattagok viselkedésén, a sok-sok szeretnivaló karakteren, az esetlen helyzeteken. Azt hiszem a hokis sorozat legjobb kötetéhez van szerencsénk! (Eddig!) Köszönöm Rachel Gibsonnak a fáradhatatlan munkáját, aminek köszönhetően a hoki alapjait tényleg megismerheti a könyveken keresztül az olvasó (már ha nem ismeri… :D ), valamint a sok vidám és forró jelenetet, mert ez a hármas garantáltan szórakoztatja az olvasóközönséget. S nem utolsó sorban köszönöm az Athenaeum kiadónak, hogy még megjelenés előtt olvashattam a történetet, mert már nagyon türelmetlenül vártam. :) Hálásan köszönöm, újabb kedvenccel gazdagodtam!


Pontozás: 10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése