Vigyázat! Cselekményleírást
tartalmazhat!
„Emma, a londoni balett
gyönyörű és sikeres balerinája egy nap súlyos térdsérülést szenved. Ígéretes
pályafutásának váratlanul vége szakad, szerelmi élete romokban, álmai
szertefoszlanak. Menekülni szeretne a sorsa elől, ha kell, egészen a világ
végéig. Egy titokzatos nagymamai örökség azonban mindent megváltoztat, és Emmát
a zajos nagyvárosi életből egy varázslatos és ismeretlen földi édenkertbe
repíti, ahol minden másképp van. Ami ott várja, az gyönyörű és rémisztő is
egyben. Szenvedélyes szerelmek, sötét titkok és kegyetlen hazugságok
szövevényes hálója, amit a családja generációkon át hordozott. És egy síron
túli üzenet, ami felforgatja az életét, és erőt ad az újrakezdéshez.
Megörökölhetőek a titkok? És a fájdalom? Átadhatja egy anya a lányának a boldogságot
vagy akár a szerelmet?”
Kiadta az Athenaeum kiadó
2013-ban.
Fordította: Berta Ádám
Fordítás alapjául szolgáló mű:
Wildflower Hill
ISBN: 978-963-293-250-7
Oldalszám: 544
Először a könyv külsőségeiről
ejtek most néhány szót. Egyszerűen gyönyörűnek találom a borítót. Aranyos, bájos,
vidám. Már ránézésre vonzza a tekinteteket, nem mellesleg azonnal mosolyra
húzódott a szám amint megláttam. Nem csicsás, a minták szolid bájt kölcsönöznek
a könyvnek. Beleszerettem a borítóba.
 |
| Borító hátul |
 |
| Könyvborító belső oldal |
 |
| Az írónőről |
Amikor elkezdtem olvasni,
kicsit nehézkesen indult, nem igazán értettem mire akart az írónő kilyukadni,
majd egyszer csak azt vettem észre, hogy könnyeimet törölgetve zárom be a
könyvet. Nos a nehézkes indulás után pár óra múlva be is fejeztem az olvasást.
A történetben váltakozva
olvashatunk az 1930-as évektől kezdve Bettie életéről, a saját szemszögéből,
illetve 2009-ben pedig Emma életét követhetjük nyomon.
Emma Bettie unokája, így két
külön generáció életébe kaphattam betekintést. Őszintén szólva nem azt kaptam,
amire számítottam. Azt hittem, hogy kapok egy romantikus történetet, amelynek
főszereplője egy balerina, aki balesetet szenvedett. Ez részben így is történt,
és örültem Emma történetének, mert Patrik, mint férfi főszereplő nagyon a
szívemhez nőtt, és szomjaztam a happy end-re. Ám ettől azért többet kaptam.
Betekinthettem egy olyan világba, amikor még tényleg teljesen más volt a világ.
Faji előítéletek, nők megbélyegzése, stb. stb. Nem igazán voltak akkoriban túl
toleránsak az emberek. A Bettie életéről szóló fejezetek igazi merülések voltak
az érzelmi tengerben, sokszor éreztem tehetetlenséget, dühöt, elkeseredést,
haragot, ugyanakkor sokszor hálát, szeretetet, törődést. Belegondoltam abba,
hogy milyen élete lehetett, mit érezhetett, volt, hogy megkérdőjeleztem a
döntéseit is, ám igazából nem tudhatom, hogy én hogy cselekedtem volna az ő
helyében. Mindenesetre elég megrázó dolgokat tudtam meg róla, és hihetetlen
lelkierővel bíró nőt ismerhettem meg a történetein keresztül.
Emma mindig is különös helyet
foglalt el a nagymamája szívében, s talán pont ezért kapta örökségül azt a
birtokot, ahová annyi édes-bús emlék kötötte a nagyit. A lány csak a balesete után
értesült arról, hogy a nagymamája mit hagyott rá, és úgy ment Tasmániába, hogy
elrendezi a nagyi holmiját, és eladja a birtokot. Ám a három hétből hónapok
lettek, és teljesen megváltozott Emma hozzáállása.
Szerettem a leíró fejezeteket,
a cselekményeket, az elképzelt festői tájat, az érzelmeket, amiket kiváltott
belőlem, és még sok mást. A karakterek szerethetőek voltak, bár voltak, akikre
nagyon haragudtam, főleg a Bettie-vel kapcsolatos részekben. Iszonyatosan
haragudtam a korlátoltságukra, hogy kirekesztettek maguk közül egy olyan csodálatos
asszonyt. Emma életéből főként csak Josht rühelltem, de szerencsére ő túl sok vizet nem zavart.
Bettie történetéből a kedvenc
karakterem Mikhail volt, őt követte a sorban Bettie és Charlie. Emma
történetében viszont toronymagasan Mina volt a kedvenc, őt pedig követte
Patrick és Emma. Nagyon szerettem a táncos-balettes részeket, a próbákat,
Patrick-ot elképzelni a zongoránál.
Egy szónak is száz a vége,
számomra ez a történet nem azt nyújtotta, amit vártam, hanem annál sokkal
többet. Reméltem, hogy a vége kicsit másképp fejeződik be, komolyabb lezárást
kap, ám mindennek megvan a maga miértje. :) Az Athenaeum kiadónak sikerült egy
szépen kidolgozott, megszerkesztett, jó történetet az olvasó elé tárnia, ami
nem mellesleg csodálatos borítót kapott.
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése