„Egy időtlen indíték, amely
nemzedékeken át szedi áldozatait
Egy régészeti gyakorlat során a
hallgatók emberi csontokat találnak. A West Midlands és a West Mercia
rendőrkapitányságok határán húzódó magánbirtokra mindkét illetékes rendőrség
felügyelője kiérkezik. Kim Stone és Tom Travis egykor munkatársak voltak, így
jól ismerik egymást, de ha tehetik, messze elkerülik a másikat. Ezt az ügyet
azonban ismét közösen kell megoldaniuk. Hamarosan kiderül, hogy a Preece család
birtokán egy tömegsír őrzi az áldozatokat, akik embertelen körülmények között
vesztették életüket.
Miközben Kim a névtelen áldozatok
gyilkosa után kutat, a csapata a környéken egyre inkább elszaporodó
gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban nyomoz. Amikor azonban az egyik
kollégája élete veszélybe kerül, Kim azonnal a segítségére siet.
Lehet, hogy mindvégig rossz
helyen keresték a tetteseket? Hogyan lehet megállítani egy eszmét, amely
fertőzőbb, mint a vírus?”
Megjelent: 2019. július 15.
Fordította: Seregi Márton
Fordítás alapjául szolgáló mű:
Angela Marsons: Dead Souls
A borítót tervezte: Kiss Gergely
Oldalszám: 360
ISBN: 978-963-452-302-4
Angela Marsons egyik pillanatról
a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas
sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és
szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt
kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos,
stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában.
Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/)
a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem
tudunk Kim Stone nyomozónőről.
Például:
- Titokban fél a tűktől.
- A kedvenc tv műsora a Top Gear.
- Ha volna hely a motorjai
számára, akkor egy lakókocsiban élne.
- Jobban szereti az ezüstöt, mint
az aranyat.
- Utál nyilvánosság előtt
beszélni.
- Tudja, hogy el lenne veszve
Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.
A szerző honlapja könnyen
átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik
a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.
Már az első tíz fejezetben
szembetűnő különbségeket fedeztem fel a többi kötethez képest. Ami nem feltétlenül
volt baj, pusztán kicsit furcsa.
Más a csapatfelépítés, mert Kimet
belekényszerítik egy közös nyomozásba a szomszédos rendőrkapitányság egyik
felügyelőjével, akivel legszívesebben egy országban sem tartózkodna, nem még
közös nyomozást vezessen. Persze ennek megvannak az okai, amire szépen lassan
fény derül. A csapata saját utakon jár, nem tud rájuk figyelni annyira, mint amennyire
szeretne, s ez kihat a csapattagok közötti kapcsolatra is.
Mindkét cselekményszál kemény, s egy
bizonyos ponton összefonódik. Ebben a kötetben az ügyeknek köszönhetően újabb
dolgokat tudhatunk meg a szereplőkről, közelebbről megismerhetjük őket, és
láthatjuk a csapatot Kim nélkül is akcióban. Ugyanakkor Kim Stone bebizonyítja,
hogy más körülmények között is képes helyt állni, és kivívni mások tiszteletét
és megbecsülését, bár a kezdetek nem voltak zökkenőmentesek. Travis felügyelő
csapata nekem nagyon szimpatikus volt, így remélem, hogy lesznek még közös
ügyeik.
A téma a mindennapokból
kiragadott, sajnos bárhol és bármikor megtörténhet a valóságban is. A
hetvenedik fejezetnél úgy éreztem, hogy most kell szünetet tartanom, különben
nem bírom tovább az érzelemdömpinget, amivel a könyv jár. El kell ismernem, hogy
az az átható gyűlölet, ami sugárzik a lapokról, már néha szíven ütött.
A könyvet nagyon aktuálisnak
éreztem, mert sajnos napjainkban is sűrűn teret kapnak a gyűlöletcselekmények,
még ha az emberiség egy része igyekszik is érzékenyíteni a közegét, tudatában
kell lennünk annak, hogy ez még nem elég. Rengeteg atrocitás éri az embereket
nap mint nap, még ha sokan ennek nincsenek is tudatában, vagy épp nem érdekli
őket, mert nem ők és szeretteik a támadások célpontjai. Pedig lássuk be, bárhol
és bárkiből lehet áldozat.
A gyűlölet-bűncselekmények
elsősorban erőszakos cselekmények, de vannak „enyhébb” formái is, mint például
a gyűlöletbeszéd és a zaklatás.
Az áldozatok a nemi, faji,
etnikai, nemzeti, vallási hovatartozás, szexuális irányultság, nemi identitás, fogyatékosság
vagy más hasonló tulajdonság miatt válnak a támadások célpontjává.
A könyvben volt egy megjegyzés,
amit nagyon igaznak éreztem.
„A gyűlöletszítók annak idején az
utcasarkon álltak, és szórólapokat osztogattak. Mostanában a mindenki által
elérhető közösségi médiát használják. Az internet egy felbecsülhetetlen értékű
eszközt adott a kezükbe. Az emberek sokkal könnyebben tudnak pszichésen
azonosulni ezekkel a gyűlöletcsoportokkal úgy, ha nem kell eljárniuk a
hivatalos gyűléseikre. Az internet megkönnyíti a gyűlöletet.”
Talán pont a témája miatt nem
tudtam úgy gondolni erre a könyvre, mint egyszerű krimire, mert olvasás közben
gyakran eszembe jutott, hogy mennyire beleillik ez az egész, a mai világba. Ugyanakkor
örülök, hogy a szerző úgy érezte, fontos a téma, amiről beszélni és írni kell.
Általában Bryant vagy Kim a
kedvencem a könyvekből, most azonban Stacey került a figyelmem középpontjába. Talán
azért, mert ez az a kötet, amiben a legtöbb információt kapjuk róla. Az ő
tettei, érzései, gondolatai miatt váltam szenzitívebbé a történetre.
Angela Marsons veszélyes vizekre
evezett a könyv témáját illetően, hiszen nagyon megosztó vélemények vannak az
előítéletességgel kapcsolatban, ugyanakkor a szereplőin keresztül megmutatta,
mennyire eldurvulhatnak a dolgok. A könyv érdekes, izgalmas, borzongató és
megrázó. Az írónő nagyon ért ahhoz,
hogy érzékletesen ábrázolja az eseményeket, ennek köszönhetően volt, hogy a
hideg síelt a hátamon. Bár kicsit nehézkesen indult, határozottan sikerült
magával ragadnia, megérintenie, elgondolkodtatnia.
Remélem, hogy hamarosan
olvashatjuk majd Kim Stone felügyelőnő következő történetét!
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése