„1333. A visegrádi udvar negyedik éve folytat
tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet
gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával
viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg
lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.
Az uralkodó távollétében
Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső
rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke
elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.
Mindeközben a szomszédos
királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei
Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító
szövetséget kössenek.
Bátor Szilárd udvari
fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja
sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés
tornyosul előtte. Míg a feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni
szeretne – rájönni, mi a valódi öröksége.
A Királyok éneke, mely az Arany
Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou Károly utolsó nagy uralkodói korszakának
éveit, a nemzetközi diplomácia terén elért eredményeit meséli el, miközben
tovább szövi valós és fiktív hősei történetét. Lapjain régről ismert és új
szereplők egyaránt felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak
egy birodalom sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt
történelmének.”
Megjelent: 2019. 06.11.
Oldalszám: 434
ISBN: 978-963-293-881-3
Műfaja: történelmi regény
Kötés: keménytáblás,
védőborítóval
Borító: Földi Andrea
Itt olvashattok bele:
A szerzőről:
„Bíró Szabolcs 1988. július 29-én
született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Az írói vénát minden bizonnyal
édesapjától örökölte, és már kisgyermekként versikéket, rövid történeteket
fabrikált. A versírással később felhagyott, a próza szerelmese lett. Tizenöt
évesen kóstolt bele először a novellaírásba, eleinte főleg a fantasy műfajához
és a kalóztörténetekhez vonzódott. Tizenhat évesen, gimnazistaként kezdett
aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként, az iskolaújság
főszerkesztőjeként és énekesként is bontogatta szárnyait. Prózai művei mellett
2006-tól több száz cikke jelent meg az Új Szó, a netBarátnő, az ekultura.hu, a
Vasárnap, a Napvilág.Net, a PRESStige, a Penna Magazin és más internetes,
illetve nyomtatott lapok hasábjain. 2010 októberétől 2012 januárjáig könyv- és
filmkritikusként dolgozott a szlovákiai magyar Pátria Rádiónál. 2013-ban Vissza
a középkorba! címmel önálló rovatot jegyzett a Csallóköz c. regionális
hetilapban. Tizenegy éven keresztül folytatott aktív amatőrzenei pályát, ebből
kilenc évig (2004 és 2013 között) a Csak Van zenekar énekeseként
tevékenykedett: erről a korszakról tanúskodik többek között a zenekar első
nagylemeze, a Mindennek a teteje.
(…)
Bíró Szabolcs 2007-ben debütált
regényíróként, első öt könyve (és egy nem hivatalos e-novelláskötete) még
Francis W. Scott álnéven jelent meg. 2010 első napjától kezdve kizárólag
polgári nevén publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre
megszállottabban fordul a középkor felé. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c.
kalandregényének köszönheti, mely három különböző kiadást is megért, a szakmai
hírnevet azonban a Non nobis, Domine c. történelmi regénye hozta meg számára.
2014-ben megjelent Ragnarök c. regényével rövid kitérőt tett a vikingek és az
óskandináv mitológia világába, ám azután ismét visszatért a magyar középkorhoz:
tizenöt részesre tervezett, Anjouk c. történelmi regénysorozatát az Athenaeum
Kiadó gondozza.
Az író kamaszkora óta
kerekesszékben él, ám határokat nem igazán ismer, ezt a helyzetet pedig
humorosan, ironikusan fogja fel. Innen ered a székirodalom kifejezés. Ez a
kategória egyben azt is sejteti, hogy az író nem kíván egyetlen műfaj mellett
lecövekelni: a székirodalomba bármilyen irodalmi kategória belefér. Emellett a
székirodalomaz évek során egyfajta branddé erősödött: Bíró Szabolcs minden
évben ún. székirodalmi könyvturné keretein belül indul előadó- és
dedikálókörútra, 2015-től pedig havonta többször is jelentkezik a Székirodalom
vlog címen futó videónaplója egyes epizódjaival.
Bíró Szabolcs jelenleg
feleségével és fiával a Csallóközben él, főállású regényíróként dolgozik,
folyamatosan álmodozik, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezek az
álmok valóra váljanak.”
Forrás és teljes életrajz itt:
http://biroszabolcs.eu/eletrajz
Bíró Szabolcsot 2016-ban, a Szent
György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Visegrádon lovaggá ütötték.
2017 nyarán pedig Eger Kulturális Nagykövete lett.
A tizenöt részesre tervezett, öt
trilógiára felosztható Anjouk regénysorozat eddigi kötetei, melyek az Athenaeum
kiadónál jelentek meg:
Bátor Attila bosszútrilógiája:
Anjouk I. - Liliom és vér (2015)
Anjouk II. - Lángmarta dél (2015)
Anjouk III. - Az utolsó
tartományúrig (2016)
Arany Visegrád-trilógia:
Anjouk IV. - Szent György
testvérei (2017.)
Anjouk V. – Ötvenezer lándzsa
(2018)
Anjouk VI. – Királyok éneke (2019)
A sorozat előzménykötete:
Non nobis Domine (2016)
Előkészületben van jelenleg Az
ifjú lovagkirály-trilógia:
A birodalom ura
Dél pörölye
A pusztulás dala
A könyvről:
A keménykötéses borító egyszerű
és szolid, a védőborító pedig igényes és stílusos, ahogy azt már az előző
köteteknél megszokhattuk.
Azon kívül, hogy esztétikailag
kifogástalan, a tartalmi részt is csak dicsérni tudom. Könnyed, olvasmányos, és
érezhető, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett, mielőtt nekilátott az
Anjouk sorozat hatodik kötetének. Korhű ábrázolás és karakterjellemzés, ízes
szövegezés, csodás tájleírások gazdagítják Bíró Szabolcs legújabb regényét.
A szerző stílusa annyira magával
ragadó, hogy egyszerűen nem tudod letenni a könyvet. Ha a kezedbe veszed,
biztos vagyok benne, hogy egy oldalt sem fogsz feleslegesnek érezni. Aki még
csak most ismerkedne Bíró Szabolcs munkásságával, bátran vágjon bele a
sorozatba, minden kötet forgatása élmény. Én személy szerint a Non Nobis Domine
című előzménykötettel kezdtem, és imádtam, ahogy minden egyes kötetet. Élvezet
volt belemerülni ebbe a történelmi információs tengerbe.
A könyv az 1333 és 1339 közötti
időszak eseményeit öleli fel, amikor Anjou Károly (Caroberto), vagy más néven
Károly Róbert király uralkodása folytatódik. A Szent György lovagrend már nem
avat fel új tagokat, az összejöveteleik száma is jócskán megcsappant a Zách
Felícián féle tombolás óta, mely mindenkiben maradandó nyomott hagyott. Helyettük
aranysarkantyús vitézeket avattak, ám ez már nem olyan, mint annó a Szent
György lovagrend idejében. Minden
megváltozott. Anjou Károly igyekezett keménykezű uralkodó lenni és
helyreállítani a rendet az országban, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy
állandó készenlétben kell lennie, mert bármikor fordulhat a kocka. Bár a belső
viszályokat és fenyegetéseket sikerült felszámolni, a szomszédos országokból
bármikor érkezhetett fenyegetés.
 |
| Anjou Károly (Turoczi krónika) |
Nagyon örültem, hogy Bátor
Szilárd kalandjai folytatódtak, mert már az előző kötetben is szimpatizáltam az
ifjúval, akit öt éven át Bátor Attila hű társa és jó barátja, Péter okított. A
fegyverhasználaton, víváson és lovagláson kívül meg kellett tanítania Szilárdot
a lovagi erényekre, a logikus gondolkodásra, és a józan ész használatára is.
Ebben a kötetben már az öt év
tanulóidő letelte után találkozhatunk Szilárd karakterével, amikor Anjou Károly
magához hívatja, és végre kinevezi udvari ifjúvá, fegyvernökké, de ígéretéhez
híven örökségéről csak két év múlva dönt.
Sokan tartottak attól, hogy
Szilárdot elragadják az érzései, és bosszút áll szerelme haláláért, ám ettől
pont Klárának tett ígérete tartja vissza a fiút. A történet során sokszor
érezhető Szilárd vívódása és fájdalma, melyek a múltban történtekre vezethetőek
vissza, ugyanakkor erőteljesen megfigyelhető jellemének fejlődése is.
Határozott, fegyelmezett, elszánt, indulatait többnyire sikeresen kordában
tartja.
Ahogy azt már megszokhattuk, a
régi karakterek mellett új szereplők is teret kaptak a történetben. Egyik
kedvencem most András herceg lett, aki gyermeki ártatlanságával, őszinte
kérdéseivel és gondolataival azonnal megnyert magának a könyv első felében. A
régi szereplők közül pedig továbbra is Péter és társai voltak a szívemhez
közel, azt viszont sajnáltam, hogy Lackfi István most háttérbe szorult. Akadtak
ugyan jelenetek, de nem annyi, mint az előző kötetben.
Kedvenc jelenetem most is több
lett. Egyrészt nagyon szerettem azt a részt, amikor Anjou Károly fiai, Lajos és
András játszanak és beszélgetnek az élet nagy dolgairól, vagy amikor Károly és
András Nápolyban járnak és egy napot sikerül együtt töltenie apának és fiának. Annyira
vágytam már egy ilyen részre, ahol a király megmutatkozik erről az oldaláról
is. Másrészt kedvemre való volt Lorenzo il Toro és Bátor Szilárd megismerkedése
és kalandozása Nápolyban. Fantasztikus volt a város leírása, ahogy az emberek
jellemzése is. Az olvasó garantáltan úgy érezheti, ő maga is jelen van és nem
csak szemlélője a történéseknek, de át is éli azokat.
Bíró Szabolcsnak köszönhetően a hangulatom
hullámzó volt, mert a szomorú vagy dühítő jeleneteket humoros részek is
megszakítják, amiken jóízűen kacaghat az olvasó.
Összességét tekintve kaptam egy
nagyon jól megírt, könnyed és olvasmányos történelmi regényt, ami egyszerre érdekes,
szórakoztató és informatív. Jó volt újra belemerülni az Anjouk világába, és
remélem, hogy hamarosan olvashatom majd a hetedik részt, mely már egy új
korszakot ölel fel.
Köszönöm a könyvet az Athenaeum
kiadónak, Bíró Szabolcsnak pedig azt, hogy évről évre elkápráztatja az
olvasókat a regényeivel!
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése