Sarah Dunant: A Borgiák végzete

„A Borgiák bosszúja szerzőjének új regénye a reneszánsz kori Itáliáról és a történelem egyik leghírhedtebb családjáról. A Corleonék és a Lannisterek előtt a nép a Borgiákat félte…

1502-őt írunk. Rodrigo Borgia, aki saját bevallása szerint is nőcsábász és korrupt politikus, VI. Sándor néven a pápai trónra kerül. Leánya, Lucrezia huszonkét évesen már háromszor volt férjnél, és apja terveiben csak bábként szerepel, ám kezd ráébredni saját hatalmára. Valamint itt van Cesare Borgia is, a pápa zseniális, könyörtelen és egyre kiszámíthatatlanabb fia.
Miközben a pápa az öregedés és fia egyre őrültebb viselkedése ellen hadakozik, Lucreziának boldogulnia kell az urbinói udvar intrikái között, ahol új otthonában egy újabb házasság kihívása várja, hogy elfoglalja méltó helyét a történelemben. 

Sarah Dunant ismét csodálatosan szövi a történet szálait, életre kelti a Borgia család szenvedélyes asszonyait és férfiúit, valamint Machiavelli lebilincselő figuráját. Az olvasó rajtuk keresztül élheti át a történelem egyik legbámulatosabb – és legtragikusabb – családjának kalandos történetét.”

Megjelent: 2017.06.03.

Kiadta: Athenaeum kiadó

Fordította: Goitein Veronika

Fordítás alapjául szolgáló mű: Sarah Dunant: In the Name of the Family

ISBN: 978-963-293-655-0

Kötés: füles, kartonált

Oldal: 432

Műfaj: történelmi romantikus

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

Sarah Dunant

A szerzőről: Sarah Dunant 1950. augusztus 8-án született Londonban. Brit regényíró, újságíró, rádiós műsorvezető és kritikus. Két lánya van, akik Londonban és Firenzében élnek.

A Borgiák történetével azért foglalkozik, hogy elkülönítse a történelmi igazságot és a pletykát, ami az életüket végigkísérte. Szenvedélyesen támogatta a Borgiákról készült tv sorozatot, hogy minél pontosabb és történelemhez hű legyen.

A könyvről: Kezdeném azzal, hogy imádom a borítót. Szerintem nagyon szép, szolid, mégis vonzza a tekintetet.

A történetet tekintve mondható, hogy már az előszó megfogja az olvasót, ugyanis nem másról, mint Niccoló Machiavelli-ről olvashatunk a bevezetőben, aki olasz író, filozófus, politikus volt, korának az egyik legnagyobb hatású gondolkodója. A történet egyik visszatérő karaktere. Gondolatában felidézte Michelangelo Buonarrotit, aki az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a képzőművészet legnagyobb alakjainak. Történetünk kezdetén 1502-t írunk, ekkor még csak félkész állapotban volt a Dávid szobor, mely mára a reneszánsz művészet egyik legismertebb alkotásává vált.

Az előző kötetből, A Borgiák bosszújából már ismerhetjük a szereplők többségét, de aki azt nem olvasta sem marad információk nélkül, mert ebben a kötetben is összetettek és kidolgozottak a karakterek, már-már életre kelnek a lapokról. Külön tetszik az első lapokon található összegzés és családfa, ami segíti a gondos áttekintést.

Kép a Borgiák sorozatból

A cselekmények három szemszögből engednek betekintést. Egyrészt megismerhetjük a szemszögét VI. Sándor (Rodrigo Borgia) pápának, aztán fiának, Cesare-nak, aki Valencia hercege és Itália leghírhedtebb harcosa egy személyben, és nem utolsó sorban lányának Lucrezia Borgiának a szemszögén át is ismerkedhetünk a történésekkel.

A Borgia családról az évszázadok során rengeteg mendemonda terjedt el, a tényeket elnyomták a találgatások, s egyfajta rejtély vette őket körül. Lucrezia Borgiáról olyan híresztelések terjedtek el, miszerint rengeteg szeretője volt, akik közül többet megölt üreges gyűrűjében tárolt mérgeivel. Azonban erre semmi bizonyíték nincs, sem arra, hogy bárkinek is ártott volna élete során. A körülötte kavargó intrikák inkább apja, VI. Sándor pápa és bátyja, Cesare, Valencia hercege nevéhez fűződtek.

Meg kell vallanom, rengeteg rosszat lehetett hallani és olvasni VI. Sándorról, de voltak olyan vonásai, amik miatt éreztem némi szimpátiát. Cesare viszont az a személy, akinek a cselekedeteit nem értettem meg. Persze, nagyszerű harcos volt és a húgát is szerette, ám érzelmileg szinte semmit nem lehetett róla megtudni. Élt a maga világában, és nem értette, hogy mások miért nem fogadják el. Lucrezia ellenben mindent megtett volna azért, hogy szolgálja a családja érdekeit. Egyrészt csodáltam, másrészt sajnáltam őt. Túl sok mindent kellett feláldoznia a családja érdekében. Többek között a gyermekét, Rodrigo-t is, aki még csak két éves volt, amikor Lucrezia hozzáment Alfonso d’Este herceghez. 

Lucrezia Borgia a sorozatban

Voltak jó és rossz időszakai, de sosem érezte a végtelen boldogságot. A házasságai mind üzleti érdekből köttettek, de igyekezett mindenből a legjobbat kihozni. Kétszer is meglegyintette a halál szele, ám sikerült a betegségből felgyógyulnia, de sosem lett a régi. Megváltozott lélekben. Hercegnéként több kötelessége volt, mint joga. Ráadásul egy viperafészekbe házasodott be. Szemtől szembe kedvesek voltak vele, ám a háta mögött ment a pletykálkodás, kavarás. A sógornője is egy áspiskígyó, az apósáról már ne is beszéljünk. Megkeseredett, undok, lelke mélyén gonosz ember volt a nagyherceg. Egyedül Lucrezia férje volt kedvelhető személy a d’Este családban. Bár tartózkodó volt és magának való, Lucrezia a végén igaz társra lelt benne.

Érdekes volt a történet, magával ragadó a történelem eme kora, bár ebben a kötetben is akadtak olyan dolgok, amiket nem igazán néztem jó szemmel. Számomra a legérdekesebb karakter mindenképpen Lucrezia Borgia d’Este volt.

Az utószóban olvashatjuk a szerző szavait, melyek arról is szólnak, hogyan született meg a Borgiákról szóló két regény, s mi volt a célja ezzel Sarah Dunant-nak.

„Tiszta vizet akartam tölteni a Borgiák poharába, különösképp Lucrezia személyét akartam tisztázni, aki a regényekben, operákban, filmekben és televíziós sorozatokban egy vérfertőző, méregkeverő gyilkos szajhaként van feltüntetve már évszázadok óta.A Borgiák végzete és előtte A Borgiák bosszúja igazmondásra törekszik, vagy legalábbis annyira, amennyit tudni lehet erről a színes és igen befolyásos családról.”

Örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet, még sok hasonlót szeretnék olvasni a jövőben.

Pontozás: 10/10