„Ismered a viccet, amiben egy
bukott angyal és egy félnótás démon néhány társával elindul, hogy megmentse az
emberiséget, miközben néha abban sem biztosak, hogy érdemes-e reggelente
felkelni az ágyból?
Raziel és Belader párosa Nevada
kopár vidékét ezúttal a napfényes Miamira cseréli. Kalandos útjuk során
szerencsére arra is jut idejük, hogy a rájuk vadászó pokolfajzatokon kívül
saját magukkal és egymás iránti érzéseikkel is fölvegyék a harcot.
Küldetésükhöz olyan különös
figurák csatlakoznak, mint Theo, az ateista, Manuel, az elvált mexikói pincér,
Soren, a dán cserediák vagy Tully, az angyalból lett sürgősségi sebész. Lucifer
mellett most Belader történetét is megismerhetjük.
Tengerpart, pálmafák, luxus,
mexikói konyha, mocsár, aligátorok és egy cseppnyi armageddon egy eltökélt
bukott angyal és egy útkereső démon társaságában.”
Kiadta: Athenaeum kiadó
Borító: Földi Andrea
Oldalszám: 248
ISBN: 978-963-293-979-7
„Lana Millan nem hisz az
írói önéletrajzokban, ahogyan a véletlenekben sem, viszont elég jó meggyes
csokitortát süt. Régebben Trónok Harca rajongó volt, de a Gyűrűk Urát még ma is
szereti (a kedvence Gollum). Korábban
gyakran fogyókúrázott, de amióta kutyája van, nincsenek súlyproblémái, csak
problémái. Ha az életében nehézség adódik, már nem esik kétségbe, egyszer
megfelelő szerszámok híján kenőkések segítségével cserélt ki egy
kerékpárbelsőt, miközben a YouTube-on az oktatóvideót nézte. Az Athenaeum Kiadó
gondozásában 2015-ben jelent meg Átkozott Hannah Brown című regénye, melyet
2017-ben Raziel története követette. Jelenleg a kutyáját sétáltatja, vagy ha
nem, szinte biztos, hogy a Raziel regénysorozat harmadik részén dolgozik.”
2015-ben, első regényének
megjelenésekor volt szerencsém interjút készíteni az írónővel, amit most meg is
mutatok nektek. Igaz, főképp az előző könyvhöz kapcsolódtak a kérdések, ám
megtudhatjátok belőle azt is, hogy honnan az írói neve, illetve pár apróságot
az írással kapcsolatban.
A szerző kiadónál megjelent
művei:
Átkozott Hannah Brown
Raziel
Raziel 2. - Egy angyal a szerelem
küszöbén
Már nagyon vártam Razielék
történetének folytatását, mert az első kötet lebilincselt. Imádtam az első
betűtől az utolsóig, így elég magas volt a léc, amit el kellett érnie a második
kötetnek is.
Az események két cselekményszálon
és idősíkon futnak. Egyrészt Razielék kalandjai a jelenben, másrészt Belader
élete a múltban.
Érdekes volt betekinteni Belader
múltjába, ugyanakkor számomra most picit zavaró volt a váltakozó idő és
cselekmény, mivel mindig megakasztott a lendületben. Míg a jelen eseményei sodró
lendületűek és izgalmasak, szinte tapintani lehet a feszültséget, addig a múlt
eseményeit kissé vontatottnak éreztem. Valószínű azért, mert a csapat
kalandozása és harca az idővel (meg minden mással), sokkal inkább magával
ragadott, mint a múltbéli események. Ugyanakkor mindennek megvan a maga oka,
így annak is, hogy Lana Millan miért pont így alakította a történet ezen
cselekményszálát.
Ez a kötet is bővelkedett
kalandokban és szórakoztató párbeszédekben. Egyszerre volt humoros és
elgondolkodtató. Ha darabjaira szednénk a történetet, akkor látnánk igazán,
hogy mennyi mindent beleszőtt az írónő.
Lana Millan szerethető szereplőket
kreált, akiknek a helyébe könnyen beleképzelheti magát az olvasó. Összetett
személyiségek, akik első olvasásra nem feltétlenül lopják a szívünkbe magukat, aztán
később bebizonyítják, hogy nem ok nélkül vannak jelen a csapatban. Ilyen volt
számomra például Manny, akiért az elején egy huncut garast sem adtam volna. Nem
tudtam eldönteni, hogy Lana tréfának szánta-e, vagy esetleg tényleg hasznát
fogják venni a többiek a küldetés során. Nos, határozottan kellemeset csalódtam.
Minél többet olvastam róla, annál szimpatikusabbnak találtam, a végére pedig
egészen megkedveltem. Ő volt a tipikus példa arra, hogy ne ítéljünk elsőre,
mert érhet még meglepetés.
Raziel és Belader nagyszerű
páros, tökéletesen kiegészítik egymást. Erre szükség is van, hiszen kettejük
feladata felkutatni és egységgé kovácsolni az emberiség megmentéséhez szükséges
kis csapat tagjait, ami nem tűnik egyszerűnek. A tagok felkutatása során
kisebb-nagyobb akadályokba ütköznek, amik sűrűn bonyodalmakhoz is vezetnek. Néha
úgy tűnik, hogy tényleg minden és mindenki összeesküdött ellenük, mert Mihály arkangyalon
és az alvilági lényeken túl még a természeti erőkkel is meg kell küzdeniük.
Van olyan szereplő, akivel nem
igazán tudtam zöld ágra vergődni, nem tudom hová tenni. Jó? Rossz? Mi a célja a
tetteinek? Tényleg segíteni akar, vagy csapda az egész, hogy akadályozza
hőseinket a céljuk elérésében? Erre leghamarabb a következő kötetben fogok
választ kapni, úgyhogy nagyon remélem, hogy az írónő ügyesen megírja a
folytatást, hogy minél előbb a kezünkbe tarthassuk.
Örültem a Raziel és Belader
között pattogó szikráknak, a humor mellett ez volt az, amit annyira vártam a
történet folytatásában, mert bár sok minden a kapcsolatuk ellen szól, én azért
reménykedem, hogy a történet végén valahogy mégis megoldják a dolgot. Ha
máshogy nem, hát emberként, mint Tully és Vicky.
A szereplők közül Belader állt
hozzám a legközelebb, mégpedig a nyíltsága miatt. Ő nem köntörfalaz, kimondja
amit gondol, bár sokszor cenzúrázatlanul, és nem érti miért sértődnek meg
körülötte.
Összességében tekintve szerettem
a könyvet, izgalmas, eseménydús, elgondolkodtató, és humoros. Volt egy kicsi
hiányérzetem, nem mindig éreztem olyan erősnek a történetet, mint az első
kötetet, ugyanakkor a részleteket valamint a humort tekintve ez a kötet volt
erősebb. + Ezzel a kötettel együtt megkaptam a 21 rövid novellát tartalmazó kis
füzetet, ami szintén nagyon szórakoztató volt, és csak úgy izzott a levegő a
főszereplők között.
Itt olvasható: Karanténmesék
A karanténmesékről annyit tudni kell, hogy bár a
főszereplők ugyanazok, mint a Raziel trilógiában, maguk a történetek nem
kapcsolódnak szorosan a regényekhez. Mondhatni alkalom szülte őket, hiszen
mindenki tudja, hogy a világon tomboló vírus miatt sokan feszültek, idegesek,
Lana pedig úgy gondolta, hogy Raziel és Belader segítségével egy kis színt visz
a hétköznapjainkba, és csempész bele egy kis humort, hogy még véletlenül se
veszítsük el a humorérzékünket.
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése