Vigyázat!
Cselekményleírást tartalmazhat!
„Shelby Foxworth elvesztette a
férjét. Aztán elvesztette az illúzióit…
A férfi, akivel Tennessee-ből Philadelphia villanegyedének egy exkluzív részére költözött, nyomasztó adósságot hagyott maga után. Házasságtörő és hazug volt, s amikor Shelby kinyomozza a banki széfjét, több személyi igazolványt is talál, melyek mindegyike más-más névre szól. A férfi, akit szeretett, nem pusztán halott. Soha nem is létezett.
A férfi, akivel Tennessee-ből Philadelphia villanegyedének egy exkluzív részére költözött, nyomasztó adósságot hagyott maga után. Házasságtörő és hazug volt, s amikor Shelby kinyomozza a banki széfjét, több személyi igazolványt is talál, melyek mindegyike más-más névre szól. A férfi, akit szeretett, nem pusztán halott. Soha nem is létezett.
Shelby hároméves lányával
délnek indul, hogy a szülővárosában keressen megnyugvást, s ott új ismeretség
vár rá, Griff Lott, a sikeres építkezési vállalkozó személyében. De halott
férjének titkai még felderítésre várnak. A veszély közelebb van, mint Shelby
sejtené, még ebben a kisvárosban is, ahol a szerettei veszik körül… s ez a
veszély még Griffet is fenyegeti. A gyilkossági kísérlet csupán a kezdet…”
Kiadta: Gabo kiadó 2015-ben.
Fordította: Tóth Gizella
Oldalszám: 588
ISBN: 978-963-406-142-7
Először is nagyon örültem,
hogy egy újabb Roberts regényhez jutottam, mert imádom az írónő stílusát,
történeteit, a fantáziája szinte kiapadhatatlannak látszik, másodszor pedig
Tóth Gizella fordításában soha nem csalódtam még.
A könyv műfaját tekintve a romantikus kategóriába sorolható, mert bár van benne némi akció, és gyilkosság, ezek paraszthajszálnyiak.
Adott egy Shelby nevű fiatal
hölgy, aki elveszítette a férjét, hatalmas adósságokat kapott a nyakába, majd
kiderült, hogy az amúgy sem tökéletes élete csupa hazugságra épült. Most írjam,
vagy ne írjam, hogy kiakadtam a kora miatt? S nem csak a kora miatt.
Tizenkilenc évesen hozzámegy egy olyan fickóhoz, akit alig ismer, és hagyja,
hogy a családjától távol tartsa? (Fejem a falba verem smiley)
Ettől az apróságtól eltekintve
én személy szerint szerettem a történetet.
Méghozzá Callie miatt. A
kislány volt a történet húzóereje. Ahány jelenetben benne volt, mindig mosolyt
csalt az arcomra. Cserfes kis tündérke, akit simán magam előtt látok, ha
behunyom a szemem. Aztán második kedvenc karakter Griff, de imádom Shelby
családját is teljes egészében. Imádom az ilyen összetartó, dinasztiákat
körülölelő családokat, nem beszélve a kisváros többi lakójáról, akik többnyire
baráti viszonyt ápoltak a Pomeroy klánnal. :)
A karakterek nem voltak tökéletesek (hála az égnek, pont ettől voltak életszerűek),
bár egy-kettő igencsak hajazott rá, viszont abszolút szerethetőek lettek.
Kivétel ugye a férgese, akiknek az volt a dolguk, hogy megutáltassák magukat,
és ezt sikeresen el is érték.
A történet tele volt aranyos
jelenetekkel, s bár kiszámítható volt többnyire, mégis tökéletesen felépített
cselekményrendszert kaptam, ami miatt soha nem értem el arra a pontra, hogy
unatkozzak. Sokat mosolyogtam, tervezgettem, s közben éreztem, hogy a lapok fogyásával egyenes arányban, közeledik majd a „vég”, s legyőzzük a rosszfiút. :D
Imádtam a happy end-et, azt, ahogy
végződött a történet.
Bár nem izgultam halálra
magam, hogy vajon mi fog történni (ahogy A tanú vagy épp a Nyomkövetők című
könyveknél), de megvolt benne minden olyan elem, ami az olvasás élményét
felfokozza, és az ember jó érzéssel zárja be a könyvet.
Pontozás: 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése